Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

4 napló »a. Arams ti ’ Áthelyezik a Vidákpusztai Leánynevelő Intézetet Bálint János Ybl-díjas Több mint hat hónappal ezelőtt, az altkori helyzetnek megfelelően egy elég lehan­goló összegezéssel fejeztem be a vidámikpusztai riportomat: __..a kör körülbelül bezá­rult ... a megoldás pillanat­nyilag nehézkesnek s főként hosszadalmasnak látszik. Vi- dákpuszta sorsa megoldásra vár. sürgősen!” Most nagyon megnyugtató érzés leírni, hogy ez a megoldás küszöbön áll, a megyei tanács vezetői nem ragaszkodtak mereven az ak­kor már eleve kudarcra ítélt tervezethez (a Dunántúli Tu­dományos Intézet jelenlegi pé­csi székháza), hanem megbíz­ták a megyei tanács illetékes osztályait, mindenekelőtt a munkaügyi osztályt, hogy szé­leskörű és alapos vizsgálatok alapján tegyenek javaslatot a Vidákpusztai Leánynevelő In­tézet áthelyezésére. A javas­lat: a Szigetvár közelében le­vő Turbékpuszta, pontosabban a volt Vermes-kastély. Vid ákpuszta nem megfelelő hely Köztudomású, hogy a Vi­dákpusztai Leánynevelő Inté­zet műúttól, vasúttól, város­tól. kultúrától, üzemtől, egyál­talán: a mindennapi élettől teljesen elzárt helyen van, több kilométerre Gödreke- reszttúrtól, az utolsó lakott helytől, egy kisebb hegy te­tején. Az intézetben nevelt ötven lány életében az itt töl­tött időszak lényegében csak puszta és jellegtélen átmene­tet jelent, pedig a legkritiku­sabb időszakról van sző, 14 évtől 18 éves korig, tehát aa életre való felkészülés utolsó szakasza. A lányok a vidák­pusztai körülmények között nem tanulhatnak szakmát, mert például az inézetben je­lenleg is folyó kertészképzés a legjobb esetben is csak a jelentések és a statisztikák számára kielégítő, mindez — kezdve attól, hogy a szakok­tatók teljesen rendszertelenül, alkalomszerűen járnak ki az intézetbe tanítani, tehát sző sem lehet az oktatás folyamatos ságáról, egészen addig, hogy a lányok közül mindössze csak egy akar, mint kertész dolgozni majd kint az élet­ben — habár tulajdonképpen csak szemfényvesztés, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a vidákpusztai körülmények között másról aligha lehet szó. A megyei tanács munka­ügyi osztálya által készített alapos vizsgálati anyag csak alátámasztotta: megfelelő he­lyet kell keresni a Vidákpusz- tai Leáxiynevelő Intézet szá­mara. A megye vezetői a több lehetőség közül a legegysze­rűbbet választották. — Turbék-puszta reális megoldás — mondja Vértes Tibor elvtárs, a megyei ta­nács v. b. titkára — az álla­mi tulajdonban levő Vermes­kastély átalakításával megfe­lelő helyet tudunk biztosítani egy leánynevelő intézet részé­re. A kastélyban jelenleg öt család lakik, a helyi terme­lőszövetkezet tagjai. Az öt család átköltöztetése szerin­tem megoldható. Igaz, hogy a kastély teljes átalakítása elég nagy összeget igényel, de ez a pénz rendelkezésre áll. annál is inkább, mivel az Egészségügyi Minisztérium azon a címen, hogy az áthe­lyezés következtében bővül a megye szociális otthonainak hálózata: bizonyos anyagi ér­dekeltséget vállal. Ugyanis terv szerint a vidákpusztai in­tézetbe helyezzük a megye szociális otthonaiból a csök­kent szellemi képességű öre­gekét. akik zavarják ezeknek r.7. otthonoknak az életét, s számukra Vidákpuszta tökéle­tesen megfelel. díszcserje, egres, ribizli, málna, kardvirág, örök­zöld. Kérje díjmentes fajtajegyzékem. Koller Károly rózsakertészete Budapest, III., Bécsi u. 20256 sz. — Mikorra várható a leány­nevelő intézet áthelyezése? — Pillanatnyilag a legna­gyobb gond az építőipari ka­pacitás. A terv szerint az év végéig lebonyolítjuk az áthe­lyezést. Szakmát tanulhatnak a lányok Szigetváron Az áthelyezés célja világos: nem mindegy, hogy ötven lány, időszakonként újabb és újabb ötven lány a felnőtt életben állandó rendőrségi-bí­rósági üggyé válik, vagy meg­tanul dolgozni és beilleszke­dik a társadalomba. Termé­szetesen bonyolultabbá és bi­zonyos értelemben kockázatos­sá teszi a helyzetet, hogy itt nemcsak puszta szociális ese­tekről van szó, hanem több- kevésbé rendőrségi esetekről, de ez a körülmény inkább fo­kozott felelősséget jelent, nem pedig közömbösséget A szo­cialista állam nemcsák anya­gilag kötelezi magát egy ma­gasabb szintű humánumra, de ennek a szocialista államnak nem lehet például az sem kö­zömbös, hogy amióta a vidák­pusztai lányok megtudták: le­hetséges, hogy az intéztet Szi­getvár környékére helyezik — egymással is türelmesebbek, emberibb tartásokra töreked­nek máris, mindent tudni akarnak Szigetvárról, milyen lehet egy konzervgyár, egy­általán: látják, hogy törődnek velük. Akiinek még két vagy három évet kell az intézetben eltölteni, már kalkulál: szak­munkás lesz, mire eléri a nagykorúságot lehet néhány ezer forint megtakarított pén­ze, az üzem esetleg a későb­biekben is alkalmazza, s nem kell megint elbukni az első pulóver, vagy éppen az első hetek pénztelensége, állásta- lansága miatt. Mint eddig szinte rendszeresen. Ezeknek a lányoknak a sorsát nem lg- het csupán paragrafusokkal megérteni és megoldani. Per­sze, nem szamaritánusi cse­lekményre van szükség, ha­nem állandó és rendszeres munkára, hogy szakmát ta­nulhassanak, hogy megért­hessék: a becsületes és be­csült élet alapja a munka. Persze, a lányokkal való fog­lalkozás időnként reményte­lennek látszhat, s biztos, hogy a turbékpuszta! viszonyok kö­zött sem lehet majd ötven lány közül ötven pozitív pél­daképet találni, de nem is erről van szó. Mindenesetre Turbék-puszta szinte minden vonatkozásban megfelelő hely lesz a leány­nevelő intézet számára. Alig három kilométerre van Szi­getvártól, naponta hét autó- buszjárat köti össze a járási székhellyel, némi átalakítással minden szükséges épület a rendelkezésre állhat. Elsősor­ban a Szigetvári Konzervgyár, de a Szigetvári Minőségi Ci­pőgyár is nagyon sokat se­gíthet majd a lányok szak­munkás képzése érdekében, mint ahogy ígéretük szerint segíteni is fognak. A jelen­leg még megoldásra váró ki­sebb nehézségek jóindulattal és ésszerűen megoldhatók. A kastély mostani lakói például jogilag átköltöztethetők, az ál­taluk használt lakásokhoz csak a puszta birtoklás ténye köti őket, megfelelő cserelakással kártalaníthatok. Probléma töb­bek között, hogy a Vermes­kastéllyal szemben jelenleg egy állami foglalkoztató szo­ciális otthon működik, csök­kent képességű fiúk részére, ezek a fiúk hasonló korúak, mint a vidéki lányok. A két intézet szomszédsága termé­szetesen nem volna valami szerencsés, de ellenkező irány­ban néhány kilométerre Szi­getvártól, Molványpusztán van ennek a fiúotthonnak a „párja”, a csökkent képessé­gű lányok részére. A két in­tézet „kicserélése” tulajdon­képpen csak adminisztratív ügy, tehát megoldható, s biz­tosan meg is fogják oldani. A legnagyobb gondot pillanat­nyilag az építőipari kapacitás jelenti, azzal együtt, hogy szá­mítani lehet például az új- mecsekaljai ipari tanulóűníézet segítségére, amelyik egyébként a vidákpusztai intézetet patronálja, számítani lehet a vidákpusztai lányok munká­jára, esetleg társadalmi jelle­gű megoldásokra is, mint erre már éppen a megyei tanács apparátusában lehet példát találni. S persze, az is remél­hető, hogy az építőipari ka­pacitás éppen a megyei épí­tőipar jóindulata révén oldó­dik meg időben. Konkrét intézkedések Természetesen mindezek még sok és nehéz fejtörést okoznak majd az illetékesek­nek, a lényeg pillanatnyilag mégis az, hogy a különböző tárgyalások és megbeszélések bürokratikusán elhúzódó tö­mege helyett az ügyben tett konkrét intézkedésekről szá­molhattunk be. Ez pedig egy szerkesztőség legszebb örömei közé tartozik, különösen, ha a probléma megbolygatásában maga a szerkesztőség Is tevé­kenyen résztvett. Thlery Árpád A gondból ismeretlenül M. Frammes segített ki. Féltem ugyanis a szabványriporttól, amit a nem egyedi alkotásért, hanem nehezebben megfogal­mazható általános munkáért adott Ybl-díj, aztán a riport­alany szerénysége ígért. M. Frammes azonban segített, mégpedig levél útján. A le­velet a minisztériumból írták, és az áll bénne, hogy a ne­ves nemzetközi építési szak­embert Pécs város rendezése érdekli. Mindez elegendő, hogy a helyzet szabványosból rendkívülivé váljék, mert hisz Bálint János pályája, nem úgy indult, hogy éppen a vá­rosrendezés miatt keressék fel nemzetközi szaktekintélyek. — Mikor megkaptam a diplomámat — meséli, — so­kan azt mondták, hogy a jö­vő egyik legreményteljesebb alkotómérnöke leszek. Mégse lett belőle kivitelező mérnök, sem tervező. Helyet­te. Nos, helyette mindegyik szintézisét vallja a maga szakmájának, vagyis a város- rendezést. Az Ybl-díjat általá­ban meghatározott egyedi al­kotásokért adják. Kivételes dolog, ha valakinek általános építéspolitikai munkásságáért adományozzák. Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igaz­gatója most mégis ezért kap­ta meg. — A városrendezés — mondja — az építészet minden problémáját magában foglal­ja. Az architektúrát csakúgy, mint az urbanisztikát vagy az építőipart, a típustervezést, a telekgazdálkodást. Ez a szemlélet érződik Bá­lint János és munkatársai te­vékenységén. Nemcsak úgy, hogy városi méretekben gon­dolkodnak, hanem a közös munkában is. Ha Bálint Já­nos — hivatalos munkáján fe­lül valamit tervez — azt mindig közösen végzi munka­társaival. így nemcsak az el­képzelések gazdagabbak, ha­nem — mint mondja — kollé­gái „megfertőződnek” a komp­lex gondolkozással, vérükké válik, hogy túllássanak a sa­ját szakterületükön. Ennek a közös munkának az eredmé­nye, hogy az elmúlt évek­ben benyújtott 17 pályamű közül 15 díjat nyert. — Célunk az volt, hogy szé­lesítsük a fiatal pécsi mérnök­nemzedék látószögét és meg­kíséreljük érdeklődésüket komplex irányba terelni, hi­szen a városrendezésnél nem mindegy, hogy az összképhez milyen egyedi munkákat ko­punk. Talán az országban először Pécsett sikerült ebben ered­ményeket felmutatni, amiről akkor győződött meg végérvé­nyesen, amikor dr. Perényi Imre, az építésügyi miniszter helyettese kint az új-mecsek- aljai panelházaknál így szólt: — Ilyen szép munkát még nem láttam, Bálint János emberi és mér­nöki portréjához hozzátartozik a vasárnapi rajzasztal és az úgynevezett „kiszolgálási elv” is. Mindkettő vérbeli vezetői tulajdonság. Az egykor nagy­reményű gyakorlati mérnökből ugyanis vezető lett. Tehát el­aprózódni, részletes munkába merülni tilos. Helyette „ki­szolgálja” munkatársait, vagyis mindenben biztosítja munkájuk feltételeit. Cserébe azpk széleslátókörű, színvona­las munkát végeznek, Ezért Levél Varsóból Fogadtatás Poznanban és Gdanskban Korábbi levelem óta már poznani és gdanski vendégsze­replésünk is váget ért... Ma Varsóban vagyunk, részt ve­szünk a magyar követség fogadásán és holnap, április 10-én indulunk hazafelé,.. De néhány szó az elmúlt hétről: A múlt hét szombatján érkeztünk Poznanba. A négyszáz- ezer lakosú város Lengyelország egyik legnagyobb kultúr- centruma, az emberek igényesek és érdeklődők. Előadásunk meleg, baráti légkörben zajlott le. Az előadás végén a közön­ség nagy tapsa közepette, a Lengyel—Magyar Baráti Társaság elnöke, Stefán Szalata üdvözölte a pécsi együttest. Hétfőn a poznáni opera vezető koreográfusa gyakorlatot tartott a számunkra. A koreográfus hat évig tanult Ameriká­ban, s a tréning, amit az együttesnek tartott nagyon érdekes volt ...A hétfő esti előadásunk is komoly érdeklődést keltett, a baráti hangulatra és a poznaniak érdeklődésére jellemző volt, hogy az utolsó szám alatt a szereplők alig tudtak ki- és betáncolni a színre, mert a teljes műszaki személyzet, mi több, még a büfések is bent tolongtak a színpad szélén és nézték az előadást. Szerda reggel már Gdanskban gyakoroltunk. Miután a helyi balett-együttes teljes számban felvonult nézésünkre, az érdeklődőktől alig fértünk el, a terem kicsinek bizonyult. Amikor végétért a gyakorlatunk, a gdanski együttes részlete­ket mutatott be a „Csodálatos mandarin”-bál, ami számunkra nagyon érdekes élmény volt, mivel a produkció egészen mo­dem. Arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha Pécsett bemutathat­nánk ezt a darabot. — Másnap a gdanski kollégáknak mi mu­tattunk be néhány részletet-a „Pókháló”-ból és a „Változa­tok .. ,”-ból. Esti előadásunk után szomorúan búcsúztunk gdanski barátainktól, hiszen a rövid ismeretségünk ellenére nagyon megszerettük egymást. Holnap reggel hazaindulunk... Szeretnénk -most már mi­nél előbb újra • Pécsett lenni. Varsó, április 9. HAJÓS PÉTER, a pécsi balett-együttes titkára Bálint János vállalatának ép­pen úgy tulajdonítja az Ybl- díjat, mint saját magának. A vasárnapi rajzasztal? Hát igen, olyankor ráérő időben jön a nosztalgia a gyakorló mérnöki munka után és az igazgató a komplex feladatok, a szintézisek jókező irányítója „rajzos víkendet” tart. 1948. május 4-én lépett be az ország .első állami terve­ző irodájába Pesten. 1950 augusztusában az irodából húsz mérnököt vidékre küld­tek megalapozni az állami ter­vezést. A húsz közöl tizenöt év alatt tizenkilenc visszaszi- várgott a fővárosba. Egy maradt továbbra is ^vidéki1» — Bálint János. Három éves kora óta pesti fiú, de nem akar visszamenni; Azt mond­ja: — Most olyan tervet dolgo­zunk ki, hogy a kétszobás pa­nellakásokat állami dotáció nélkül is felépítsük 150 ezer forintból. Az őszre kész lesz. Azt hiszem, M. Frammes jól választ, amikor Bálint Já­nos vállalatánál tanulmányoz­za majd a magyar városépí­tészetet. Föld ess? Dénes Az Állami Balett Intézet szak­mailag sokoldalúan képzett hiva­tásos táncművészeket nevel. A magyar állam megad minden tá­mogatást ahhoz, hogy az intézet növendékei állami költségen a legalaposabb képzést nyerjék ki­lenc éven keresztül. Felvételre jelentkezhetnek 1#—12 éves leány és 10—14 éves korú fiú gyermekek, akik a tánchoz kedvet éreznek, s elvégezték az általános iskola első négy osztá­lyát. Az intézet keretén belül mű­ködik egy általános és középisko­la, mely elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. A felvételi vizsgára való jelent­kezések: május 3-tól 15-ig, vidéki jelentkezők Írásban, budapesti je­lentkezők személyesen. A felvételi vizsga időpontjáról értesítjük a jelentkezőket. ALI.AMI balett intézet Bp.( VI., Népköztársaság útja 2S. S&e’te&sétek a Uöntf ARg tíz esztendeje még S ts ott hancúrozott a mohácsi Duna-töl- tésen a Török utcai gyerekekkel. Esz- terláncot járt a barnabőrű, bogársze- mü lányokkal, bírókra kelt a borzas­hajú, acélínú sihederekkel. Együtt ker­gették meg a cikázó gyíkokat, szitakö­tőket, és versenyre keltek a cigány­soron nagyritkán álporzó autókkal. Valamiben azért mégis különbözött a többiektől. Talán nem is azzal, hogy ő lépett ki legelőbb a játékból, eztmeg- szokthatták és nem is fintorogtak, nem is nehezteltek érte• A legféktelenebb vadóc is tudomásul vette, hogy Csőre ilyenkor „erősebb” valamennyiüknél. De miben rejlett Mihalovics Erzsi ereje? Furcsa lenne, ha csak a tele­piek véleményére adnék: Csőre jobban szereti a könyvet, az iskolát, mint a tulajdon testvéreit. Hogy ez nem így igaz, arról az egész család, de mindegyiknél hitelesebben Flóra néni, a mama tanúskodott. — Arany a szíve ennek a lánxmak. Amíg itthon volt, amíg a gimnázium­ba járt, úgy hálált meg mindent, mint­ha énmjtam múlott volna a tanulása. A szünetekben heteket, hónapokat dol­gozott át és fillérig hazaadta a nap­szám ját. Pedig nem is én, hanem a városi tanács vállalta az iskola költsé­geit. Ma is vállalja. Mihalovics Erzsi ma már utolsóéves hallgatója az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemnek. Mire az idei nyár kivirul, bölcsész diplomát hoz magával haza a Török utcába. Várják már na­gyon a tanácsi patrónusok és várja a mohácsi gimnázium is, ahol tanári ál­lást kap• Ámbár korai még beszélni róla, mert Erzsinek más tervei vannak.. A hazaírogatott levelei árulkodnak er­ről. Egyszer azt írta: Drága Édesanyám! Nagyon sókat gondolkodtam azon, nem olvassák-e majd rám a patrónu- saim, hogy hálátlan vagyok. Vagy en­nél is többet. Azt, hogy meg sem hall­gatnak, hanem az egyetem után vissza­rendelnek és kezembe nyomják majd a rendeletet. És én nem szólhatok sem­mit, mert igazuk lesz. Az ösztöndíjat kötelességgel kell visszafizetnem, öt esztendőre szóló kötelezettséggel. Pedig Te tudod legjobban, hogy sú­lyos érveim vannak. Ha valakire ér­vénye az, hogy nem lehet próféta a saját hazájában, akkor ezt egyenesen énrám találták ki. Félek Anyám! Félek, hogy odahaza nem felejtették el a Török utcát, a mo­hácsi Harlemet. Van okom rá. hogy tartsak ettől. Engem már csodabogár­nak néznek akkor is, ha a lelkem te­szem ki eléjük. Gonosz lélek az elő­ítélet. De mi lenne, ha mégis túltenném magam rajta! Akkor meg a férjemmel, a pár hónapos családi életünkkel kel­lene alkuba bocsátkoznom. Tamást Bu­dapesthez köti d beosztása, neki már régebb óta megvan a tanári állása a katonai iskolán. Mit tegyek, Anyám? fannak derűsebb és szigorúbb tó­nusú levelei is, amelyeket Jóska öccsének, Ilonka húgának írogat haza, Aszerint váltogatja bennük a derűt és a szigort, ahogy n, nriott helyzetbe- d- pen „megérdemlik”. De hadd beszéljen 4 Felvétel az Állami Balett Intézetbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom