Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

ÁPRILIS X napló 3 Tavaszi körkép építkezésekről 4t2 lakás az első félévben — Befejezés előtt az új Tejipari Vállalat A 400 ágyas klinika első szárnyát szeptemberben átadják A korán beköszöntött szép tavaszi időnek az iparban legalább úgy örülnek, mint a mezőgazdaságban. Különösen a szabadban dolgozó építő­munkásoknak kedvez az idő, de az elmúlt télre sem lehe­tett panaszuk. Persze, a jó időjárás ezúttal megszüntetett egy „objektív alibit”: az idén nehéz lesz bármit is a rend­kívüli időjárásra áthárítani. Legfeljebb az idő előtt át­adott építményeknél lehet csak erre a tényezőre hivat­kozni: „Korábban elkészül­tünk, mert segített az időjá- rás.” De számíthatunk ilyesmire? Erről érdeklődtünk Tarjáni Lajosnál, a Baranya megyei Építőipari V állalat termelési osztályvezetőjénél. Befejezik az úi-mecsekaliai tiétemeleleseket Tavaly sokan szóvá tették, hogy az új-mecsekaljai hét­emeletesek építését abbahagy­ták, ott állnak az épületek, de egyetlen munkás sem szorgos­kodik rajtuk. Mi lesz a sorsuk. _ Az idén mind a két épü­letet befejezzük és átadjuk, — mondta Tarjáni elvtárs. — A 61-es jelű épületre még eb­ben a negyedévben sor kerül, a másikat pedig az év vé­gére készítjük el. __ A téli időben tudtak-e d olgozni a lakásépítkezéseken? — A legtöbb helyen dolgoz­tunk, elsősorban a szakipari munkákat végeztük. így pél­dául a Budai-vám mellett épülő nyolcemeletes épületek­ben. . , , , _ Ebben az évben hány la­kást adtak már át? — Az első negyedeves ter­vünket teljesítettük és 96 la­kást adtunk át, köztük az em­lített nyolcemeleteset is. Ott jelen pillanatban a hiányokat pótolják és körülbelül tíz nap múlva lehet beköltözni. , A Budai-vám mellett épülő nyolcemeletesek pontosan oiyanok, mint a főpályaudvar mellett épült házak. Egy-egy épületben 36 lakás van, fele részben kétszobásak, fele rész­ben pedig két és fél szobásak. Az épületekben gyors felvo­nókat szereltek fel, a lakások­ban központi fűtés van, s mi­vel ezen a környéken nincs városi gázvezeték, minden la­kásba villanytűzhelyet állítot­tak be. — A következő hónapokban hol adnak át lakásokat? — A második negyedévben 316 lakást adunk át. Zömmel az új-mecsekaljai területen. Egyik az említett hétemeletes, ott 96 lakás lesz. A bolgár­kerti részen átadunk két húsz lakásos kockaházat és öt pa­nelépületet, valamint ebben a negyedben átadjuk a követke­ző nyolcemeletest is a Budai- vám mellett. A Pozsony utcai emeletráépítést ugyancsak a második negyedévben befejez­zük: itt 12 lakást adunk át. Jul in elsején próbuzemelés a Tejipari Vállalatnál Pécs városának egyik leg­fontosabb beruházása a Tej­ipari Vállalat új üzemének felépítése. A sokszor módosí­tott határidőknek úgylátszik a végére érkeztek. — Jelenleg a szakipari rész­leg dolgozik az épülő telephe­lyen, festenek és mázolnak. Csupán egyetlen nehézségünk van, hogy még több szakmun­kásra volna szükség ebben az Időjárásjelentés Várható időjárás ma estig: felhős idő, többfclé eső, egy­két helyen zivatar lehet. Mér­sékelt, időnként megélénkülő szél. A hőmérséklet alakulá­sában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 6—11, leg­magasabb nappali hőmérsék­let 13—21 tok között időszakban, elsősorban festők­re és hidegburkolókra. — Mikor lesznek készen? — A megadott program sze­rint haladunk és’ reméljük, hogy június 30-ra elkészülünk a belső munkákkal és átadjuk próbaüzemelésre az épülete­ket. — És véglegesen? — Júliustól kezdve csak a külső munkákat végezzük, amellyel nem zavarjuk az üzemi próbákat. Végered­ményben decemberre készü­lünk el, de akkor már a te­reprendezés és a parkosítás is meglesz. — Mennyibe került a Tej­ipari Vállalat új üzeme? — Az építőipari tevékeny­ség 27 millió forintba. A Tejipari Vállalat igazga­tóját, Kirchner Andrást is megkérdeztük, hogy elégedet- ték-e az üzemmel. — Október elsejétől kezdve rendesen üzemelni kell, s ad­digra mindennek el kell ké­szülnie, még a tereprendezés­nek is. Bízunk benne, hogy újabb határidő-eltolódás nem történik. Ilz egyetem’MínMsií szrrnyát szeptemberben adják ál A 400 ágyas egyetemi kli­nika építőipari munkái 166 millió forintot emésztenek fel. Az impozáns épület már tavaly tető alá került, sőt, a távfűtőhálózat csővezetékét is bekötötték. — Tehát télen is dolgozhat­tak? — Igen. Körülbelül 200 em­ber dolgozott a klinika épü­leténél. A gazdasági épületet tavaly átadtuk, már üzemel is. A jelenleg folyó munkák­nál azonban akadnak nehéz­ségek is. — Milyen nehézségek? — Tudni illik, itt több al­vállalkozó is dolgozik, de min den vállalat munkája szoro­san kapcsolódik egymáséhoz, befolyásolja azt. Jelen eset­ben a Szellőzőberendezések Gyára került késésbe, és ez kihat a többi munkákra is. — Mikorra állapították meg a végleges befejezés határide­jét? — AZ ÉM legutóbbi hatá­rozata értelmében ez év szep­temberétől kezdve folyamato­san át kell adnunk a klinikai tömböt úgy, hogy az utolsó szárnyat január végén vehes­sék birtokba. Lehet, hogy új ab határidő-módosításra ke­rül sor. — És a további építkezések hogyan haladnak? — Az úgynevezett elméleti tömb komplexuma újabb 122 millió forintos munkát jelent. A tavaly megkezdett munká­kat rendes ütemben folytat­juk. — Ebbe tartozik a Dózsa épülete is? — Igen. Az átalakítási mun kákát június—július körül kezdjük a volt tiszti iskola épületén. Teljes átalakítást végzünk, az épület modem formát kap, új ablakokkal és lapos tetejű lesz, hogy meg­felelően illeszkedjék a kiala­kuló egyetemi városnegyedbe. Az átalakítás kívül és belül Is érinti az épületet. — Jobban álünak-e a mun­kákkal, mind mondjuk a múlt évek hasonló Idején? — Valamivel jobban, hiszen az Időjárásra ez évben való­ban nem lehet semmit sem „rákenni”. Gazdagh István eqy hős sírjánál ŰTTÖRÖK mutatták meg a sírt tavaly a pécsi temetőben: ennek a hősnek találták meg a hozzátartozóit. Oszlopán a felirat: Konsztantyin Lukics Dogiljev alhadnagy, meghalt 1945 májusában. Április harmadikén este aztán megérkezett Pécsre Jev- genyij Dogiljev, a Kosztramai Építészeti Tröszt főmérnöke, az elesett alhadnagy öccse. A felszabadulásunk 20. év­fordulóján a szokásos ünne­pélyességgel zajlott le a szov­jet hősök emlékművénél a ko­szorúzás! ünnepség. S mégis volt benne valami újszerűén megható. Az, hogy az édes testvér helyezte szíve szerete- tével együtt a találkozás em­lékező és bánatos virágait a néma sírhantra. Aztán elvo­nultak a díszszázadok, elhall­gatott a katonazene, elmentek a meghívottak. Páran ott ma­radtunk a sírnál, beszélget­tünk, emlékeztünk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy sűrű embergyűrű közepén ál­lunk. Idős asszony lépett hoz­zánk és elmondotta, hogy em­lékszik az elesett alhadnagyra, ö ápolta a kórházban és a temetésén is kint volt. Sebe­sülten került a pécsi kórházba és akkor halt meg, amikor már elhallgattak a fegyverek, vi­rágba borultak a fák, és egy új tavaszra virradt az embe­riség. Beszélgettünk. Nagyon nehéz beszélgetés volt. össze­szorult az emberek szíve, fel­elevenedtek a háború nehéz esztendői. A síron közben „Bagolyfák" a Zselic-alján A Zselicség déli végén, Tót­szentgyörgy község határában, valóságos bagoly-telepet fede­zett fel Szántódi Péter megyei erdészeti felügyelő. A réti fülesbaglyok olyan sokasága tanyázik itt, ami ritkaságnak számít, különösen ezen a vi­déken. A házigalamb nagysá­gú, fekete „álarcos” baglyok teljesen mozdulatlanul, mere­ven ülnek a fákon, úgyhogy távolabbról ágcsonkoknak véli őket az ember. Szántódi Pé­ter rábukkant egy öreg vad­körtefára, amelyen tizenhárom boglyot számlált meg. Éberen figyelnek minden mozgást, de különben nyugodtam, hideg- vérűen gubbasztanak a helyü­kön, még akkor is, ha az em­ber egészen a fáig közelít. A réti fülesbaglyok főleg poc­kokkal táplálkoznak, tehát igen hasznosak a mezőgazda­ság számára. A Zselic-alján álló „bagolyfák” környékét is egészen megtisztították az el­szaporodott rágcsálóktól. Takarékosabban, ésszerűbben! Kincset érő legelők Hogyan lehet egy termelő­szövetkezetben takarékoskod­ni? Bányász István, a somogy- apáti termelőszövetkezet el­nöke szerint sokféleképpen, de mindig úgy, hogy abból egy lépést előbbre lépjen a közös. — Mondjon példát! — A tehenészetünk jó pél­da rá. Korábban mindig azt tartottuk, hogy a fejőstehene­ket nem szabad kijáratni a le­gelőre, mert eljárják a tejet. Ezért istállóztuk őket, takar­mányt kaptak és nyáron fel­élték a téli eleséget. Egy-egy évben hetvenezer forintért kellett takarmányt vásárolni az állami gazdaságtól. — Most pedig kiküldik a teheneket is a legelőre, igaz? — Pontosan így! Tudja mit ] tapasztaltunk? íiogy ugrás­szerűen megemelkedett a tej mennyisége. Azelőtt évente hatszáz hektó tejet fejtünk, most 1300 hektolitert. Jobb a tehenek kondíciója és télen is van takarmányunk. Ez rendben van, de felismer­ték a legeltetés előnyét és fQr rintban látják a hasznát, de a legelőt gondozni keil, hogy füvet találjon rajta a legelő jószág. — Azt bizony, gondozni — mondja Bányász István. — Van egy mintalegelőnk, az jó füvet ad, és van nyolcvan hold régi, legeltetési bizott­sági, azt javítgatjuk. Kiirtot­tuk a tüskés bokrokat rajta. Dikonirttel permeteztettünk a gyomok ellen, géppel meg­kaszáltuk és eltűnt róla a gyom nagy része. Tüskés fű még akad, azt meg úgy túrat- juk ki a disznókkal. Megcse­réltük a két legelőt, most a disznók feltúrták a tüskés gyom gyökerét, utánuk rá­megyünk gépekkel és elsimít­juk a talajt. Ezután már jó füvet terem a legelő. — Persze műtrágyával... — Holdanként egy mázsát kap a legelő, összesen száz | mázsa műtrágyát csak a lege­lő megjavítására fordítunk. Sok? Nem, egyáltalán, hiszen ha azt vesszüK, hogy ötszáz hek­toliter tej többletet jelent, — megéri. — A lótenyésztésben is ta­karékoskodunk. Évente átla­gosan 10—11 csikót nevelünk, ebben az évben viszont az állomány elérte a húszat. Ta­vasztól őszig legelőn vannak, abrakot egy szemet se kapnak, és a Pipó, ez az olasz keres­kedő jó pénzt fizet értük. A napokban is öt lovat vitt el tőlünk és 37 ezer forintot kap­tunk. A csikókért még többet is, darabonként Legalább tíz­ezer forintot és felnőnek szin­te a legelőn. Ez is takarékos­ság! Sok haszjiot hoz a szövet­kezetnek a felesleges mezei utak felszántása. — Mennyi volt összesen? — Legalább öt hold, amit ed­dig alig használtunk, mert a nagy táblákhoz közelebbi uta­kat jártunk ki. És ha ezen az öt holdon, most csak kukori­cát termelünk, az is legalább száz mázsa termés, húszezer forint haszon. Por meg kátyú helyett most húszezer forint. Ez is valami. Aztán volit egy kis erdőnk, amely beékelő­dött a táblába. Nehéz volt miatta művelni azt a táblát. Kivágtuk az erdőt, mint ahogy két kis szőlőparcellát is fel­szántottunk. Ig£ kívánta a gaz­dálkodás. Ez is egy holddal nö­velte a szántót. Tavaly is 40,70 forintot ért egy munkaegység a somogy- apáti termelőszövetkezetben. Bár a tervezett érték csak har­minc forint körül volt, de a jó gazdálkodással, prémiummal megfejelték még tíz forinttal. Az idén Is csak 36 forintot terveztek, de ilyen gazdálko­dással felette lesznek a negy­ven forintnak. ügy szeretnénk, akkor szí­vesen dolgoznak, meg jobban is a tagok ;.. Gáldonyl Béla •'w.'w.-.-.-k­egyre több lett a virág, a ko­szorú. Ismeretlen emberek kegyelete sűrűsödött össze a fájó emlékezés piros virágai­ban. Nehéz volt elszakadni, de el kellett szakadni a sírtól, hív­tak az emberek, akik ott a te­hetőben barátaink lettek, akik szívükbe fogadták magyaros szeretettel a vendéget. A ta­lálkozások sorra követték egy­mást. Kitárultak hívogatóan az ajtók, mint ahogy csak a baráti szív tud kitárulni. Az Ércbányászati Vállalat mint kedves házigazda hívta először Jevgenyij Dogiljev főmérnö­köt, hogy találkozzon az igaz­gatóval, párttitkárral és ve­zetőkkel. A karhatalmi kato­nák egésznapos programot ké­szítettek. Sokat beszélgettek az elesett testvérről. Beszél­getésükre meghívták az úttö­rőket is. Együtt tértek újból vissza a temetőbe, hogy egy szűkkörű bensőséges ünnepség keretében újból megkoszorúz­zák a sört. KONSZTANTYIN Lukics Dogiljev 1941-ben önkéntes­ként vonult be a Vörös Had­seregbe. Bevonulásáig ipari tanuló volt Minszkben. Először északra került és a finn fronton teljesített szolgálatot. Ekkor tisztiiskolára került. Ezt nagy katonai tapasztalata miatt gyorsítva fejezhette be és frontraküldését kérte. — Hozzám nagyon ragasz­kodott — emlékezik a testvé­re —.A frontról azt írta apámnak: Papa, ne bántsd a Zsenyát. Ettől kezdve apám soha nem emelt kezet rám. Leveleiben rendíthetetlen hit­tel írt a fasizmus legyőzésé­ről. Beszámolt a hadi esemé­nyekről, sikerekről és kudar­cokról. Nem akarta, hogy az emberek olyan elnyomásban éljenek, mint ahogy a szüléink éltek fiatalkorukban. — Apám sokat mesélt éle­tükről kiskorunkban. Mesélt Leninről, akit személyesen is­mert, mert a Kreml őrségben is szolgált. Mesélt arról, hogy anyánk egy aratáskor a sok igazságtalanság miatt a föl­desúr ispánjába akarta vágni a sarlóját. A sarló azonban célt tévesztett. Apám sokáig volt katona. Kolcsak ellen harcolt. Nem voltak kiemelke­dő hősi tettei, csak jobbat akart, azt akarta, hogy jobb életünk legyen. Ezek a beszél­getések apánkkal mélyen megmaradtak bátyámban és a gyűlölet a fasizmus ellen innen merítette erejét. — Levelei aztán elmarad­tak. Bajtársai mesélték, hogy nem akarta megírni és nem engedte megírni édesanyánk­nak azt, hogy megsebesült és kórházban van. Nem akarta megszomorítani. — 1945. szeptember 3-án ép­pen ünnepeltünk, örültünk a japánok feletti győzelemnek. Az örömünnep közepén érke­zett a szomorú értesítés, bá­tyám meghalt. — Én akkor esküdtem meg,‘ hogy megtalálom a sírját min­den körülmények között. Fele­ségem pár évvel ezelőtt Járt turistaként Magyarországon ás a túristacsoport tolmácsa meg­ígérte segítségét.. Leveleket küldött az úttörőcsapatoknak* amelyben kérte őket, kutas­sák fel egy szovjet hős sírját. Sokáig abban a tudatban vol­tunk, hogy valahol Budapest környékén van bátyám elte­metve. Egyszer csak levél ér­kezett Pécsről. Az Üttörőház orosz levelező szakkörének pajtásai értesítettek: Konsz­tantyin Lukics Dogiljev al­hadnagy a pécsi hősök teme­tőjében van eltemetve. — Most mondok köszönetét azoknak, akik segítettek meg­találni testvéremet. Édes­anyám a meghatottságtól nem is tudna köszönetét mondani. EGY FAKULT fényképet nézegetek, az idő elszívta be­lőle a színeket. Biztatóan és bátran néz vissza róla Konsz­tantyin Lukics Dogiljev al­hadnagy, aki a pécsi harcok­ban szerzett érdemeiért Vörös Csillag Érdemrendben része­sült. Dr. Takács József Primőrkutatás kezdődik Dél-Baranyában Baranya megye és egyben az ország leghíresebb primőr- termő táján, a villany—siklósi dombvonulaít déli előterében, kísérleti telepet alakít ki a Kertészeti Kutató Intézet. A Baranya megyei Tanács 80 holdas területet jelölt ki erre a célra Villány és Magyarbóly között. A hely igen alkalmas kísérletekre, egyrészt mert kedvező a fekvése, másrészt mert közel van a Karasica- patak, tehát öntözni lehet majd a földeiket. A primőrkutatás a mostani tavaszon kezdődik és elsődle­gesen az a célja, hogy tovább­fejlesszék Dél-Baranya három korai növényének — a zöld­borsónak, az áttelelő csúcsos- káposztának és az úgynevezett ádventi kelkáposztának — a termesztését. A kísérletek köz pontjában, érthetően, a primőr zöldborsó álj majd* amelyet éven te több mint ezer holdon vetnek ezen a vidéken és az országiban legkorábban hoz termést. Rendkívüli korai "ága miatt igen keresett zöldáru külföldön is. A kutatás ezzel kapcsolatban arra irányul, hogy megismerjék azokat a borsófajtákat, amelyek legko­rábban érnek, legjobban bír­ják a téli fagyokat és a leg­nagyobb termést hozzák. A kísérleti telepen egyúttal be­rendezkednek elitborsó előál­lítására is és a jövőben innen látják majd el vetőmaggal a dél-baranyai gazdaságokat. A Kertészeti Kutató Intézet felkérésére a villányi Uj Al­kotmány Termelőszövetkezet vállalta a kísérleti telep keze­lését, amíg az intézmény szer­vezetileg is létrejön Villány­ban. A községi tanács minden­esetre már kijelölte a megfe­lelő épületet az irodák, labo­ratóriumok és egyéb helyisé­gek számára. Villányban me­zőgazdasági szakmunkásképző iskola működik és úgy terve­zik, hogy a kísérleti telep egy­úttal gyakorló gazdasága lesz a szakiskolának. Az Uj Alkotmány Termelő- szövetkezet vezetősége az egyik fiatal szakembert, Heidt János mezőgazdasági mérnö­köt bízta meg a kísérleti telep ügyeinek intézésével. A ter- m elősző ve‘kezet a mostani ta­vaszon egyelőre három holdat vet be a kutatóintézettől ka­pott borsófajtákkal és ezek hozamát, érési idejét össze­hasonlítják majd a környék­beli gazdaságokban — főles a nagyharsányi Kopáron — tc~- mett zöldborsó eredményeivel. A következő évek során foko­zatosan kapcsolják be mind a nyolcvan holdat a kísérletbe: V

Next

/
Oldalképek
Tartalom