Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-08 / 83. szám
1 AraiLB L Minden muzulmán kötelessége it szigetvári vár dzsámijának restaurálása közben több évszázados arab, perzsa és töröknyelvü feliratok kerültek napvilágra. A vár török és arab látogatói — múlt évben egy isztambuli egyetemi tanár és egy kairói mémökprofeszor — megfejtették néhány felirat jelentését és tallózásaik eredményeit a vár vendégkönyvébe is bejegyezték. Eszerint a feliratok egyike arra figyelmeztet, hogy „Minden muzulmán férfinek és nőnek szent kötelessége a tudományok elsajátítása”. A hódítók gyakori lelkiismeretvizs- gálatait tanúsítja, hogy a legtöbbet az ördög „személyével” foglalkoztak. „Allah nevében kezdem a napot az ördög ellen” — mondja az egyik, — Menekülök a megkövezendő sátán elől” — szá mól be lelki állapotáról egy másik harcos. De más — számunkra kevesebbet mondó — emlékanyagra is rátalálnak a vár keletről érkező látogatói. Az isztambuli professzor egy sok ezer díszítőelemből összerakott, vagyont érő fegyver bejegyzéséből megállapította, hogy az a török birodalom egyik híres agájának volt a tulajdona. Svájcba exportál a Pécsi Faipari Szövetkezet Egy berni cég megrendelésére ma indítottak útba S3 komódot, mely 25 három- és 8 hétfiókos szekrényből áll. A pécsi termékbemutató kiállításon sokan elismeréssel nyilatkoztak a faipari szövetkezet bútorairól és több külföldi cég is érdeklődik a kézműves munka remekei iránt. Hajlított karosszékei, holland mintájú ülőbútorai keresett cikkek Európa-szerte. A ma útnak indított komódok diófa borítású, barnára párolt, selyemfényűre dörzsöl*, fiié beraikásos ajtókkal minden igényt kielégítenék. Haszna kétirányú, öregbíti a pécsi iparosok nevét, hírét és a szövetkezet hasznát is gya- raoítja. Az előzetes számítások szerint jó bevételt jelent a berni céegel kötött egyezmény. A közeljövőben másik nyugati kereskedelmi szervekkel is egyességet kötnek. És csaknem kétmillió forintos mer ren dőlést vállalnák stílbútorok készítésére.----------------------napló-------M unkaerőiéi esleg ? A komlói nők munkábahelyezésének gondjai Tervek és lehetőségek — Bővíihető-e a ládagyár? 3 A Komló városi Tanács Végrehajtó Bizottsága évről évre napirendre tűri a nők és fiatalkorúak foglalkoztatásának, munkábahelyezésének kérdését. Panaszok hangzanak el és határozatok születnek, de megnyugtató módon mindez ideig nem tudták rendezni e nagyiontosságú kérdést. Maga a porbléma nem komlói sajátosság. Minden mnntohelyre három jelentkező Komló, mint bányaváros, elsősorban férfimunkaerőt igé nyél. A nők mint közalkalmazottak, hivatali beosztottak és kereskedelmi alkalmazottak dolgoznak. A városi tanács az ipari jellegű foglalkoztatás érdekében hivta életre a Helyiipari Vállalatot. A város azon ban évről évre nő, vele együtt az elhelyezkedni akarók száma is, a Helyiipari Vállalat pedig a jelenlegi formában nem bővíthető tovább. Komlón a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint 26 982 ember él. Ebből 17 870 keresőképes. A keresőképesek közül 11403-an dolgoznak Komlón, s ebből mindössze 3171 a nő. Havonkénti bontásban vizsgálva a munkára jelentkezők számát, megállapítható, hogy áprilistól szeptemberig növekszik, utána pedig csökkenő tendenciát mutat. 1964-ben például a maximális jelentkezés június hónapban volt: 471 fő. Egy másik érdekes szám. Komlón 3742 nő dolgozik. Ebből 571 vidéki, ami azt jelenti. hogy az összes női alkalmazottak 15,4 százaléka. Mii kíván az ésszerűség? A megoldást keresve kézenfekvőnek látszik a javaslat: a vidékieket komlói asszonyokkal, lányokkal kell helyettesíteni. A kérdés azonban ennél sokkal bonyolultabb. A komlói lakosú munkát kereső nők közül a többség szakképzettség nélküli. Uevanakkor a vidékről bejárók közö*t pedagógustól orvosig, technikustól ápolónőig minden akad. Nyilvánvaló. ez lehetetlenné teszi az egyszerű cserét. Az alapos, minden munkahelyre kiterjedő vizsgálat azonban szükséges: meg kell állapítani, hol, milyen munkahelyek betöltésére van lehetőség komlói lakossal? Ugyanezt a felmérést el kell végezni városi szinten is. Milyen képesítésüek azok a komlói nők, akik munkát keresnek? Az ésszerűség és törvényesség keretein belül aztán lehetséges bizonyos munkahelyeken a vidékiek helybeliekkel való kicserélése. A munkaügyi osztály adatai szerint a munkára jelentkezők 20 százaléka családfenntartó, nagycsaládos, és egyedülálló, akiknek feltétlenül dolgozniok kellene. További 30 százalék, kiknek szociális helyzete, anyagi körülményei miatt szükséges volna munkát vállalni. Sürgős intézkedésre van szükség Mit lehet tenni? Hosszútávon egyedül a köny nyűipar biztosítja a kérdés megoldását Olyan üzem kell Komlón, ahol nagy tömegben alkalmaznak asszonyokat, lányokat Ékről már évek óta beszélnek. A közgazdasági egyetem szakbizottsága tanulmányokat is készít e kérdéssel kapcsolatban Mi lenne a legjobb? Mi lenne a leggazdaságosabb? — Az ipartelepítésnek azonban hatalmas akadálya Is van: nincs víz. Már egy kisebb gyár is katasztrófát idézne elő a jelenlegi vízkészlet alapján. — Marad tehát a kisebb igényű, gyorsan meg valósítható megoldások keresése. Ilyen az a terv, melynek alapján a munkaügyi osztály mellett létrehozott Munkaügyi Társadalmi Bizottság felméri a komlói munkahelyeket abból a szempontból, hogy hol lehetne férfiakat nőkkel helyettesíteni. városi tanács rendelkezik épületekkel és telkekkel. Ezeket hajlandó is ilyen célra átadni. Biztosítani kell tehát, hogy a mostani kétmilliós megrendelés mellé újabb megbízatásokat kapjanak, s akkor gaz daságossági akadályai sem lesz nek egy új, korszerű ládaüzem létrehozásának, ami száz nő — többségük családfenntartó és nagycsaládos —, kereseti lehetőségét biztosítaná. Munherőíeíesleg? A munkaügyi kimutatások szerint Komlón a nők 36 százaléka dolgozik. Ugyanakkor Dunaújvárosban 58 százalék ez az arány. A nehézipari jellegű település tehát nem törvényszerűen szegény női munkahelyekben. Komlón a nemrég megalakult Munkaügyi Társadalmi Bizottság most terveket dolgoz ki. melyek új lehetőségeket biztosítanak majd a nők számára. Erre annál is inkább szükség van, mert népgazdasági szinten nincs munkaerőfelesleg, hisz ami Komlón most , .többlet”, az ugyanakkor, más összefüggésekben, „hiányként” is jelentkezik ... (Békés) Yerőfönyben úszik a harkányi strand Foto; Erb Az Alkotmány utcai iskola kiállításáról Kstm ll:ó láda Sokat beszélnek Komlón a „ládagyárról”. A Helyiipari i Vállalat ládaüzeme bővíthető lenne. Itt betanított munkakörökben száz nő helyezked- he‘ne el, a Huncarofruct Kül- kere-kedelmi Vállalat ugyanis kétmillió ládára kötne szer- j ződést. Ehhez azonban a jelenlegi üzem bővítése szükséges. A megye illetékesei a mostani üzemet bővítésre alkalmatlannak találják. De ennél nem szabad megállni. A végső — műszakilag és közgazdaságilag egyaránt megalapozott —, megoldá'ok mel- le‘t, most ezt a kérdést kell a legfontosabbnak tekinteni. A Az előcsarnokban idézet figyelmeztetett, hogy: „Szabad nép tesz csuda dolgokat”, ennek ellenére teljesen gyanútlanul, s elképzeléseim között kész sémáikkal léptem be a Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának a kiállt tótermeibe. — Egy tudósítást írok — gondoltam: — „Szentistványi Gyula igazgató április 3-án nyitotta meg az Alkotmány utcai Általános Iskola ünnepi kiállítását, mely húsz év munkáját, eredményeit, az iskolában folyó oktató, nevelő munka jellegét, az iskola tanulóinak kézügyességét és képzettségét, a tanárok és szülők közös fáradozását mutatja be a közönségnek ... A kiállítás április 10-ig tart nyitva, érdekessége, hogy..." Aztán kiderült, hogy a kiállítás csaknem az egész földszintet elfoglalja, a termekben minden tantárgy, az iskola 16 szakköre, a gyakorlati oktatás Figyelmeztetnek, ne ordítsak Waller fülébe, megérti mit mondok, bármilyen pokoli is a zaj. Az arányok- méretek óriásiak és félelmetesek. A csarnok emeletén a hosszú és hengeralakú nyersmalomban márga és gránitkő keveréket őrölnek. A malom vastag vaspalástjához ütődő kövek sírnak, zörögnek, a hangzavar szinte átüt egészen az agyig. Meredek vaslépcsőn mentem föl a cementgyár nyersmalmához. Remeg az egész épület, aki nem szokhatta meg, annak itt bizonytalan a já- pás is Tehát a segédmunkás. Waller Józsefnek ne ordítsak. Valóban megértette kívánságomat, amit leolvasott a számról, visszabólintott. a távolabb álló embereknek intett a karjával, aztán kijött utánam az fizom udvarára. Més zúg a fülein. — Szokat'an? — Igen. Nagyon szokatlan — mondom neki. — Mi kézjelekkel társalgónk ott fönt. Tizenegy év után már igazán megérhet- iük egymást, akár egy szem- —bhenésből is. Vaskos termete, széles válla, nagy tenyere szervesen beleilleszkedik az óriás- vlláeáha. A fiatal nárf+bkár. Schmidt József, — aki elkísért ide a nyers- — ú*közben elmondotta. boev Waller jól „le- rámo'ta” őt a minap. „Franc lesz itt, Robi, nem termelés. ha ez így megy!” — méltatlankodott és joggal. Mert március elején a BereÓriásgqiek árnyékában mendi Cementgyár főbb termelőegységeit leállították a szokásos évi karbantartásra. Az ÉM. Gép- és Felvonó- szerelő Vállalat leküldött vagy hatvan embert a felvonók felújítására. A pesti szerelők nem értettek ezekhez a berendezésekhez, de ez még csak haggyán. Hanem — a cementgyár főmérnökétől tudom — elég nagy volt a lógás, fegyelmezetlenség a pestiek körében, úgyannyira, hogy az üzem panasszal fordult a vállalathoz. Kicserélték az embereket, lejött a Dóczi-brigád. Semmi kifogás ellenük, nagyszerű emberek, de hát az idő sürgetett, nehéz nekik behozni azt a mulasztást, amit társaik okoztak. Még szerencse, hogy a nyersőrlőben dolgozó segédmunkások — közöttük Waller József — segítettek a szerelésnél. Waller — tizenegy év után — nem csoda, hogy valóságos szakembere a berendezésnek, pedig szakmát nem tanult. Miért nem tanult? Elgondolkozva válaszol: — Gazdálkodtam. Apámnak volt egy kis földje, azon dolgozgattam és közben elrepültek az évek. — Nem hiszem, hogy könnyű volt felcserélnie a mezőgazdasági munkát az iparral. Főleg ezzel! Por, zaj, meg aztán némi veszély la». Tiltakozik: — Ne higyje. Nekem nem volt semmim, ha csak ezt a néhány négyszögölnyi kis földet nem számítom, amelyben most megterem az, ami a konyhára kell. Kacérkodtam én már az üzemmel akkor is. Tetszett. Nem is bántam meg. — De a föld nagyobb szabadságot adott. Ahogy mondani szokás: „Saját magam gazdája vagyok”. Nem? — A nyolc órai üzemi fegyelemre gondol? — Arra körülbelül. — Hogy jó órában mondjam, én tizenegy esztendő óta el nem késtem egy percet sem. Meg se róttak, nem adtam rá okot. — Háromszoros Kiváló Dolgozó — jegyzi meg közben a párttitkár. — Nem kell mindent kitálalni, Robi! — mondja Waller József őszintén szerénygggggl^ — Miért hívják önt Robinak? — kérdezem a titkártól. Nevetnek. — Nem tudom. Becenevem talán. A feleségem is így szólít, meg a gyárban mindenki. Waller elszívja a Fecskét, eltapossa a végét és türelmetlenül nézeget az üzemkapu felé. „Szükség van még rám? Lenne még munkám, mert el vagyunk maradvW — Mit csinálnak most? — Eddig a meghajtó tengelyt állítottuk be, most pedig az adagolóberendezést javítjuk. Tudja, úgy vagyunk mi itt, hogy egy- egy alkatrész is több mázsás, mindegyikünkre szükség van. Ha egyikünk „nem húz”, a másik ötöt elve- szejtheti könnyen ... Waller József felesége is ipari munkás lett: Siklóson a Kesztyűgyárban dolgozik. A két gyerek közül a nagyobbik, Józsi, Pécsett szakgimnáziumban tanul. Pisti, a kisebbik, hetedikes általánosba jár. Szakmunkás lesz? Nem tudni még. Rajta múlik. Faggatom még Watlert — a szó legszorosabb értelmében faggatom —, mert eléggé szűkszavú, csendes ember. Az sem nagyon tetszik neki, hogy „belekerül az újságba”. Tervei? Itt az üzemben, véglegesen marad-e? S otthon? Mit csinál? Vasárnap vagy esténként? — Szürke ember vagyok én kérem. Olyan, mint más. Élek a családomért. Föl kell nevelnem őket tisztességben. Elnézést kér, megy visz- sza az üzembe. Szürke ember — kívülről. A cement és a kőpor megül a bőrön, ruhán, szemöldökön, azonosítja az embert a másikkal. Ami mégis megkülönbözteti őket: tevékenységük, saját kis világképük. Amely nem is szürke« Bak Ferenc folyamata és erdeményei, az úttörőmozgalom, a szülői munkaközösség és az iskola kapcsolatának a bemutatása, az életre, munkára készülő tanárjelöltek óravázlatai, m. több még a város húszéves fejlődésének bemutatása is helyet kapott. Pataki Miklós igazgatóhelyettessel még csak az első terembe jutottunk el, mely az a'sótagozatosok iskolai életét és munkáját mutatta be, s máris megjelentek a kisdiákok, s az érdekeit tanárok is. Dr. Sisdi Imréné örömmel és szeretettel mesélt az apró emberkékről, akik az agyaggyurmával mesteri ügyes séggel bánnak, s a kezükből ragyogó kis gyümölcsök, paprikák, almák, gombák, fu-a kis gyümölcsös tálak kerültek ki, s a félbevágott vadgesztenyék pici fotelokká, székekké alakultak, a felsőbb osztályokban a drótok, huzalok érdekes kutyákká, zsiráfokká változtak, különös babák, jellegzetes figurák születtek drótból, rongyból, ráfijából... Az oktatási folyamat logikáját és rendszerét színes táblák jelezték a falakon, s a látogató akár maga is összeállíthatta az iskolában folyó munka lényegét, jellegit. A vendég ebben az iskolában azonban nincs magára utalva kis karszalngos teremőrök, szaktanárok segítik át uiila- natnyi zavarán, tájékozatlanságán. A mezőgazdasági ismeretek tématervébe tartozó foglalkozások ábrázolásánál Nagy Zoltán magyarázza az összefüggéseket, a női kézimunka szén kiállítási tárgyairól Kiss Béláné tud a leriöb- bet, a történelmi résznél Huszár István, a fizikai és matematikai vonatkozású kiáll! tási részről Szókisboris Béla és Bartek József fogtállá ösz- sze a lényeget. A gyakorlati és műszaki oktatást bemutató szép kiállításról Abaffy Imre tud a legtöbbet, de a műszaki tanárok, Iglói Angéla es Walz János, valamint Fröhlich István szakmunkás is ielen vannak, s gyors, rövid tájékoztatókkal kápráztatják el a vendégeket. A műszaki kiállítás, szinte a korszerű technika kereszt- metszetét adja, hiszen a látogatókat egy fotocelláé berepedezés számolja, állandóan működik a tévékamera, s a Kiállítás csodáiéi a képernyőn is megjelennek. A kiállí'as pontos képet ad a papír, fa, fém munkák és szerelési gyakorlatok egymásba kapcsolódó folyamatáról, bemutatja az elektrotechnikai, a modellezi) és az ezermester szakkör munkáját. A műszaki kiállítás a leglátogatottabb; a repülőmu- dellek, érdekes elektronikus berendezések körül egész gyereksereg tanyázik, a televíziós kamera előtt alkalmi riporterek produkálják magukat: Pataki Éva és kis barátnője Tóth Gyöngyi és Szűcs Zsuzsa végigjárják a kiállítást, saját munkájukat külön is szem- ügyre vesz'k, aztán a világ legtermészetesebb mozdulatéval a televíziós kamera elé állnak és Tóth Gyöngyi kérdései máris záporoznak s látogatókra. Tanárokat nyilatkoztatnak meg és irkoiatársa- kat, s az örökké vissza*'-..} kérdést az újságírónak is felteszik: ,,Mi a véleménye a kiállításunkról. •. ?” A Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskoláiénak ünnepi kiállítása mindent összefog'aló, a fejlődést folyamatábar ábrázoló értékes anyag. A legszimpatikusabb azonban a termekben uralkodó fesztéi r a hangulat, a gyerekeik magabiztos otthonossága. a tanulók cs tanárok nyilvánvaló ügyszeretete. Bertha Etile n Elkészült az eurázsíai borszőlők első magyar fajta-meghatározója Érdekes munkát fejezett be Németh Márton, a Szőlészeti Kutató Intézet pécsi telepének tudományos főmunkatársa: elkészítette az Európában és Ázsiában termesztett legfontosabb borszőlők fajtameghatá- rozóját. A kutató az elmúlt évek során létrehozta a Mecsek déli lejtőjén az ország legnagyobb borszőlő-gyűjteményét, ahol mintegy négyszáz fajta található jelenleg. Ezek alapján figyelte meg és írta le 255 eurázsíai eredetű szőlőfajta legfontosabb ismérveit. Három határozókulcsot készített és így a tenyészidő bármely szakában — tehát akár tavasszal, akár nváron vagy ősszel — pontosan meg lehet határozni a szőlő külseje alapján, hogy milyen fajtáról van szó. Noha a munka a borszőlőkkel foglalkozik. Németh Márton úgv szerk—z- tette meg az általános részt, hogy csemege- és direkttermő szőlők fajta-meghatározására is használhatják I
