Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

April.» l napló 5 A tefep Hivatalai boti BorWla- telep, így Jegyzik a tanácson és így ismerik a fiatalok is. Magában foglalja a felső domboldalt, Cassiánt és az egész Cerék-völgyet: Káposz­tást, a gőzmalmi részt és a Szőlő hegyet Az öregek Cassiámnak is­merik. ősi bányatelep. — Elő tör­ténelemkönyv. Valamikor csontvázra buk­kantak a régi táróban. A csontváz mellett szénnel teli puttony és egy rövidnyelű csákány hevert. A városi bos- nyákok, — akiknek szőlőjük volt ezen a tájon — kezd­ték meg a felszínre is kibuk­kanó vagy néhány méterrel a föld alatt megbúvó szén bá- nvászását. A „csontvázelőd” és a mellette fekvő munka­eszközök jelentették az ak­kori bánva teljes technikáját. A táró előtt lovasfogat vár­ta a puttonyos bányászt. De aznap hiába, idegen ember fosta meg a gyeplőt. A puttonyos emberek kis­halak voltak, a nagyhalak később jöttek. A telepet az 1800-as évek második felében építették. Olvan egyformák a házak, mint egy kótlósalja tojás. Fent négy sor, lent kilenc ház. A barakk-sor később ke­rült az erdő mellé. A telep mellett egy Cas- sián nevezetű ember nyitott bányát. A keresztnevét akkor sem tudta senki, most meg pláne nem tudják már. A felfedezett feketeszénre gyor­san rákantak: sorjába nyíl­tak az aknák, — Lőrinc-ak- na. Cwank-akna — hirdetve a tulajdonosuk nevét. Utcanevek ma sincsenek. Csak úgy egyszerűen sorok maradtak, első, második, har­madik és negyedik. Olyanok, mint a kirakati bábuk, ame­lyekre egyforma uniformist húznak. Kopott bábuk, ko­pott ruhák. Az emberek Is egyformák, öregek és sápadtak. Egyfor­ma lassan járnak, mert. zihál a tüdejük. Régén is így volt, ma te így van. Csak régen szűkmellűségnek mondták, ma meg szilikózisnak, ülnek a konyhában és hallgatják a rádiót vagy olvassák az újsá­got. Néha elsétálnak a kocs­mába, hogy megigyanak há­rom decit tisztán. A kultűr- házba is eljárogatnak: főként azok, akik sakkozni vagy kár­tyázni szeretnek, esetleg meg­rögzött gibicek. Körülbelül 400 család la­kik a telepen. Hozzávetőlege­sen 1200—1500 lélek. A cas- siánl sorokon főleg nyugdíja­sok. Minden lakás egyszoba- konyhás és éléskamrás. A há­zak előtt fáskamrák. A kife­szített drótokon mosott ruhák száradnak. A sorok egyébként kihaltak: csak a szél nvarga- lász a házak között. Lebegteti a száradó ruhákat, s néhol megcsörgeti a kiakasztott cse- resznyepaprtka füzéreket. Az utcai közkutakból vékonyan csorog a víz: így óvják a be­fagyástól. A» emberek Kákái István mostanában tölti be a hetvenegyediket. Ketten laknak feleségével az első sori lakásban. A gyere­kek mind kirepültek. Kókai István világéletében bányász volt Az első világ­háborúban orosz fogságba ke­rült és négy évet dolgozott bányában. Idehaza kereken negyven esztendőt — Lent negyvenet, a na­pon semennyit... — hangsú­lyozza nem kis büszkeséggel. — Legénykorában mivel töl­tötte a szabad idejét? — Az nem sok volt. He­tente 9—10 műszakot is csi­náltam. Kellett a pénz, nagy volt a család. Ha szanált he­tek voltak, akkor a szőlőkbe jártunk napszámba. Ha még­is akadt szabad idő, a kocsmá­ban megittunk egy-két pohár bort, vagy kiültünk a ház elé kártyázni. — Olvasott-e valamit ak­koriban? — A Durbincs sógort, Cin­ka Pannát, Patkó Bandit, Ró­zsa Sándort. Az ember ami­kor olvasta, még meg la si­ratta a szegényt... CASSIAM — Regény volt az csak, nem igazi — szól közbe a fe­lesége. A gyerekek már mind ki­járták a nyolc általános is­kolát. Jó fejű, éles eszű gye­rekek voltak. Az iskola igaz­gatója egyszer behívatta Kó- kainét, hogy kár a gyereke­kért, taníttassa őket. — Vagy mind, vagy egyet se — jelentette ki a mama keményen, bár belül fájt a szive értük. Azonban különb­séget tenni egyetlen anyának sincsen joga. — A fiam már érettségizett, százados. Aztán betoppan a nagyob­bik lány, az Ilonka. Férje mű­vezető a bányánál. Két gyer­mekük van. A kisebb bemu­tatkozik: — Papp Gabriella. — Elégedett-e, Kókai bácsi? — kérdezem, mielőtt elbú­csúznék. — Most már nem panasz­kodhatna!. A nyugdijam 1663 forint. Rendben volna min­den. De hát elszaladt az idő .„ Az Idő — elszalad minden felett: otthagy házakat, em­bereket, harcokat, dús fekete hajtincseket. A haj megtehé- redik, a kéz reszketős lesz, a ház meg kopott... A száz esztendőnek foga van min­denütt: s a harapás kinek jó, kinek rossz. Dobek József a negyedik soron lakik, 43 éves, 28 éve dolgozik a pécsbánya telepi Széchenyi-aknán. — Iskolai végzettsége? — öt elemi. Nem tetszett a tanulás, inkább dolgozni men­tem. Gyermekei már másképp gondolkodnak. A nagyobb gye­rek másodikos a közgazdasági technikumban, a kisebbik a nyolcadik általánosba jár. Az asztalon új rádió. — Mit hallgatnak szívesen? — Muzsikát. Félesége háziasszony. Lát­szik rajta, hogy sokat dolgo­zik. Odahaza van, de állan­dóan mos, varr, disznót ne­vel és ki tudná felsorolni egy asszony ezernyi tennivalóját. — A kereset? — nézek a férjre. — Háromegy, háromkettő. Kijövünk belőle, különösen Így télen, amikor vágunk. — Mosógép? — Nem is óhajtok — néz fel az asszony a munkából—, azt mondják, hogy szaggatja a ruhát — Olvas-e? — kérdem a férfit. Az asszony válaszol he­lyette: — Újságot. De a fia, meg a lánya annál inkább. — Van-e valami gondjuk? — Nincs. S az is hazudik, aki a megélhetésre panaszt emel. Legalábbis a mi fajtánk közüL DobekSc elmondják, hogy nem lenne gond egy televí­ziót vásárolni, de félnek, hogy akkor a gyerekek nem tanulnak majd. Így a papa elmegy a barátjához ultizni, a mama meg a szomszédban nézi meg az adást, ha érde­kesnek ígérkező műsor van. Dobeknét még megkérde­zem, hogy mi lesz a mai ebéd: — Húsleves, sertéspörkölt galuskával és melléje sava­nyúság. Az emberem meg hozott a cukrászdából süte­ményt 32 forintért. Szidtam is érte, mélyen belenyúlt a bukszába. A szomszédban Fehér Ist­ván vájár lakik. Fiatal család, az asszonyka huszonnégy éves. Egy kisfiúk van, aki óvodában tartózkodik. A férj 2500 forintot keres Széchenyi- aknán. A fiatalasszony térítőt köt a konyhában elhelyezett sez- lonon. A szoba szépen be­rendezve, a sarokban televí­zió. A konyhában új a rá­dió és a hűtőszekrény. — Van-e valamilyen kí­vánságuk? — Családi házat szeretnénk, arra spórolunk. — Szórakozni szoktak-e? — A városba is bejárunk, Harkányba, moziba. — Színházba? — Oda nem, inkább a té­vében nézzük a szinielőadá- sokat. — Milyen jövőt szánnak ki sgyermeküknek ? — Azt szeretnénk, ha to­vább tanulna. — Miért? — , Hát... — bizonytalan a fiatalasszony — hogy jobb legyen neki, mint az apjá­nak. ö nem tanulhatott, árva gyerek volt. Hál garázzsal Többen is tanácsolták, hogy ne kerüljem el a telep ta­nácstagjának otthonát. — Aubrecht József —mu­tatkozott be, s figyelmezte­tett, hogy u-val írjam a ne­vét, mert nem szeretne a fő­hercegek közé kerülni. Ami­kor benyitottam hozzájuk, két disznó füstölnivalóját rendez­gette a rúdon. A házát viszont majdnem főhercegi rezidenciának vé­lem, Négy szoba, két kony­ha, az udvaron garázs és egy Skoda személygépkocsi, s per­sze a két hízó sem megvetni való dolog. — Saját gyártmány a ház — mondja büszkén Józsi bácsi. Nagyapja Plsen környéké­ről vándorolt hazánkba, mint bányamunkás. Apja kőmű­ves volt, ő maga 31 évig dol­gozott, mint bányaács a Szé- chenyi-aknán. — Éjjel az aknában, nap­pal privátban. Így lett ez a ház is. A fiammal lakom, a kocsi az övé. Fia főművezető a bányá­nál. Aubrecht Józsi bácsi nyugdíjas, valamivel ezer fo­rinton felül kap. Családja igen népes, csak a többiek elhagyták a régi nevet: Al­földi, Aradi, Alsószegi lett belőlük. ,„ ....... C igarettás dobozt vesz elő és rágyújt. — Mi volt a szórakozása fiatal korában? — érdeklő­döm. — Semmi. A munka. Persze kiderül, hogy volt azért valami. 1913-ban zene­kar alakult Cassiánban, hu­szonötén voltak és évi 800 korona tiszteletdijat kaptak. Vasárnap délelőttönként tér­zenét adtak. — Ez volt a kultúra an­ndtídején. Jártam Taller Ferenc rok­kant bányász lakásán is, a negyedik sor utolsó házában, ök Is jól vannak, csak a házzal van baj. Repedezik mindenfelől. A férfi 1340-et kap, az asszony is keres 1000 forintot. — Nem valami fényesen, de megvagyunk. A konyhájuk jól felszerelt, 350 köbcentis motorkerékpár­juknak egy kis garázst épí­tettek a faház mellé. A telepen nem tudtam ösz- szeszámlálni a garázsokat Annyi biztos, vigyázni kell az úton: gyakran találkozni C- rendszámú gépkocsival. Társadalmi összefogás A telepnek nem is olyan régen alig volt közkútja: egé­szen pontosan két kút volt a telepen. Oda járt négyszáz család vízért. Közvilágítás nem volt, út sem, iskola sem, orvosi rendelő sem, kultúrház sem... Amikor Aubrecht József ók­nál jártam: a kúttal kezdte. — Magam készítettem a kagylóját, s az évszámot is rávéstem, hadd lássák az utó­dok is, mikor kaptunk vizet mi telepiek. A társadalmi összefogás 1949-ben kezdődött A Rigó- der-tetőről kellett a vizet ide vezetni. A telep apraja-nagy- ja dolgozott: hogyne dolgo­zott volna, amikor a saját bőrén tapasztalta, milyen ne­héz messziről hordani a vi­zet. Van egy érdekessége b a telep összefogásának: minden feladat élére került egy agi­lis ember. A vízvezetésnél Aubrecht Józsi bácsi voit a brigádért». De hadd jegyez-' zem meg: csak egy a sok i közül! Jelenleg 12 közkútja van j a telepnek. Tudom ez sem végleges ] megoldás: újabbak kellené-] nek, vagy egy sem s inkább < folyna a viz bent a lakás- j ban. Amikor szóba került, hogy kövesutat építenek a telep­hez, igen nagy lelkesedés kapta el az embereket. Az tudja csalt igazán, mit jelent a kövesút, aki úttalan vidé­ken lakott. A szurdokot je­lölték ki nyomvonalnak. A tulajdonosok felajánlották telkük odaeső részét. Megint összefogott mindenki, ástak, kubikoltak, szélesítették a nyomvonalat. Ekkor Gálosi Ferenc tanács­tag és Árvái László állt az élen. 1956-ra az út Is elké­szült. Aztán jött a közvilágítás és a kultúrotthon. Ébert Já­nos párttitkár ugyan elhárítja az érdemeket, de mindenki tudja a telepen, mennyi min­den fűződik az ő munká­jához. Csak ennyit mond: ■ — Tallér Ferenc, Bocz Jó­zsef, s fel lehetne sorolni az egész telepet Tallért úgy emlegetik, mint' a párttitkár „művezetőjét”.! Készen lett a közvilágítás is.' Talán itt-ott elkelne egy-egy lámpa, de hát a sötétség már; a múlté. A kultúrház külön fejeze- j tét érdemelne. Láttam a régi kultúrházat j is. Az öregek napjára hívtak! meg. A telepnek legfőbb ün-! nepe az öregek napja. A kul- | túrházban — persze az ak-j korit csak jóindulattal lehet; annak nevezni — jöttek ősz-! sze a nyugdíjas bányászok. Sokan voltak. Finom bogrács- gulyással ünnepeltek és egy kis borral. Ilyen alkalmak­kor emlékeznek a régi idők- re. Hiteles történelemórákon vettem részt: maguk a szerep­lők mondták el 1905, 1919 s az utána következő negyed­század történetét, meg az újat is, a negyvenöt utánit. Las­san ■— sajnos — elmennek ezek a szereplők... Közintézmények A telepet járva mindenki legalább egyszer szóba hozta előttem az új kultúrházat. Vé­gigjártam szobáit: a könyv­tárat. a kártyaszobát (öregek szobája), a pártszervezet he­lyiségét és a nagytermet. A kultúrháaban mindenféle játék megtalálható. Rexasztal, televízió és lemezjátszó. A kultúrotthon nagyon szép. A tröszt egyedül 450 ezer forin­tot adott, hogy igazi otthont építsenek, illetve renoválja­nak a régiből. Látogatják-e? Igen. Délután gyermekekkel teli, este felnőttekkel. Betértem az Iskolába is. Az öregek sokat meséltek fiatal­ságukról, arról, hogy cipő és nagykabát nélkül jártak télen is, 1 ogy a negyedik utál „ki­álltak” — és Irány a szepará­ció. Vajon ezek a negyedike­sek mit forgatnak a fejükben? Előrebocsá tóm, hogy tíz éve még nem volt iskola a tele­pen: Pécsbányatelepri jártak aprók és nagyok. Most az ap­raja ide jár. Két tanítónő plán tálja buksi fejükbe a tudo­mányt. A katedra mellett egy Alba-Regia. — Az előbb volt adás. Kör­nyezettanulmány első osctályo sok részére. A szénről tartot­tak előadást, illetve vetítettek filmet A tanulók figyelmesen vizs­gálgatnak. 54 alsó tagozatos jár ide. Az elsősök a harma­dikosokkal, a másodikos-ok a negyedikesekkel ■'/annak egy tanteremben. A negyedikesek 12-en vannak. Mind jól öltö­zött és jól táplált gyerek. Kér d őseimre kézfeltartással felel­nék. — Kiknek van televíziójuk? Hét kéz emelkedik. — Rádiójuk? 12 kéz. — Újság jár-e? 12 kéz. — Reggelizett-e mindenki? Nevetnek. És nevetnek ak­kor is, amikor megkérdezem, van-« mindenkinek rendes ci­pője, m^yfcabátja és szoktak-e Aranykoszorús M5ZBT aktívák Tegnap délután a Magyar Szovjet Baráti Társaság és a Városi Művelődési Ház rendezésében MSZBT-aktí- vák baráti találkozójára ke­rült sor egy Tbilisziből ér­kezett harminctagú grúz turistacsoporttal. A találko­zón részt vettek a Hazafias Népfront, a megyei nőta­nács, valamint a városi és megyei tanács képviselői is. Horgos Lajos, az MSZBT Baranya megyei Elnöksége nevében köszöntötte a meg­jelenteket. köszönetét mon­dott az MSZBT-aktívák ön­zetlen és fáradhatatlan mun kájáért Az elnöki megnyitó után dr. Takács József, az MSZ­BT megyei titkára ünnepi megemlékezésben méltatta a magyar—szovjet barátság és kapcsolat húszéves eredmé­nyeit. Az MSZBT tevékeny­ségéről elmondotta, hogy egy alapvető célkitűzés ve­zette és vezeti a munkát: mélyebbé és őszintébbé ten­ni a két nép kapcsolatát. Ba­rátságunk egyre jobban erő­södik. Célkitűzéseink, a bé­kéért folytatott harcunk, az emberek életének jobbá- tétele közös feladatunk. A megemlékezés után a Nagy Lajos Gimnázium Iro­dalmi Színpada, a Zenemű­vészeti Szakiskola növendé­kei és a Mecsek Együttes táncosai műsorral köszöntöt­ték az MSZBT és a Városi művelődési Ház kedves ven­dégeit. A műsor után az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntették ki dr. Gertig Béla főiskolai docenst, Bogár Ist­vánt, az Ércbánya Vállalat osztályvezetőjét. Dobosi Zol­tánná csikós töttösi, Péteri Anna görcsönyi. Tilk Géza almamellék!. Pintér György somogyszentlászlói. Vámaay Elemér pécsi, Milla Ferenc villányi, Bányai László oé- csi, Lovász Arpádné pécsi orosz szakos tanárokat. A meghívottak a kitüntetések kiosztása után megnézték a „20 szabad esztendő” című MSZBT-ki áll ítást. Baranya felszabadítása — maketten j A Pécsbányai Általános Iskola nevelői és szülői mun kaközössége jubileumi kiállí­tást rendez hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmából. Maketteken áb­rázolják a baranyai felsza­badító hadműveleteket, be­mutatta a szovjet és bolgár csapatok előrenyomulását, illetve a németek menekü­lését, valamint a KGST-ál- lamok közötti gazdasági együttműködést. kakaót és cukorkát kapni oda­haza. — Ki volt már nyaralni? Tizenkét kéz emelkedik a magasba. S ami még hiányzik Járom a sorokat. Egy fiatal- asszony vizet hoz a kútról. — Ha panasznapot tartanék — fordulok hozzá — mit mon­dana él a telep és a telepi asszonyok nevében. — Semmit Nincs nekünk panaszunk. Pedig van, s némelyiken se­gíteni is lehetne. Dohekéknál hallottam az első panaszt amely meglepett. Egy nyilvá­nos telefonállomás kellene a telepre. Telefon csak a bolt­ban van, de ott csak hivatalos ügyben — mentőkneik, rend­őrségnek — szabad telefonál­ni. S ha ötkor bezár, még ezeknek sem. Jártam a postahivatalban is — Pécsbányateleoen. Néhány adatot feljegyeztem: 280 tele­vízió van a telepen, 320 ezer forint nyugdíjat hord ki Im- hof Jánosné minden hónap­ban. A telepi lakóknak a pos­taitokban 2 millió körüli a be tétjük. S mennyi lehet a vá­rosban az OTP-nál! Kellene egy postaitok a telepre iae A kiállításon — kap­csolódva a szolidaritási hó­nap eseményeihez — ugyan­csak makettek segítségével jeleneteket mutattak be a felszabadult gyarmati népek történetéből. A kiállítás színhelye: a pécsbányai új iskola (Deb- reczeni Márton utca). Meg­tekinthető vasárnap délelőtt 10—12 és délután 3—6 óra között messze kell a csomaggal, a levelekkel és egyéb küldemé­nyekkel mennünk. Megfelelne egy szerény kis fiók is. S még néhány adat: a fű­szerből t havi forgalma 200 ezer forint, a vendéglő heti forgalma 10 ezer. Van még a telepen egy zöldség- és eay húsbolt. A vendéglő — kívül is, belül is — nagyon csúnya, s jó lenne, ha a boltban ve­gyes cikkeket is árulnának. Ma még egy villanykörtéért vagy spulni cérnáért, tűért, zokniért és ehhez hasonló „mindennapi” dologért a vá­rosba kell járni busszal, két­forintos jeggyel De a buszra is akad panasz: délelőtt tíz körül kellene egy járat, mert két órán át nincs semmi. Ugyanígy délután négy—öt óra körül. Talán több minden hiány­zik még a telepről, de hol vannak ez.ek a hiányok a va­lamikoritól? Zömében nyugdíjasok lak­ják a telepet, némelyiknek magasabb is lehetne a nyug­díja. S ha öregek is. sápadtak is, de nyugodtan élnek. Ma­guknak alakítottak ki egy olyan elfogadható környezetet, ahonnem nincs már út soha többé ae erdő szélére. Gazdagh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom