Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

ÁPRILIS t napló — 3 Káprázatos díszszemle Budapesten Díszünnepség hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére Pécsett Zenekart* ébresztették a szabad Magyarország huszadik születésnapjának szép tavaszi reggelén a fellobogózott fővá­ros lakóit. Fél kilenc után mar sűrű sorokban áradt a nézők tömege a liget felé, hogy ta­núja legyen a Magyar Nép­hadsereg minden eddiginél le- nvűgözőbb felvonulásának. Háromnegyed tízkor hatal­mas „élő négyszögek” sorakoz­tak fed a téren. A díszemel- vénmyei szemben a honvédség háromszáz tagú központi egye­si tett zenekara. Előtte a szem­lén gyalog részt vevő alaku­latok. Néhány perccel 10 óra előtt érkeztek meg a díszszemle színhelyére a párt és a kor­mány vezetői, valamint a fel- szabadulási évforduló alkal­mából hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségek és a díszemelvényen foglaltak helyet. A díszemedvény mel­letti tribünökön ott volt az MSZMP Központi Bizottságá­nak, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kul­turális élet sok más vezető személyisége. A tribünökről tekintették meg a díszszemlét a külföldi párt- és kormány­delegációk tagjai. Ott volt a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tag­ja, az MSZBT meghívására a Szovjetunióból hazánkba láto­gatott, s a felszabadító harcok­ban résztvett katonák, volt partizánok, az elesett hősök hozzátartozói, veteránok, bege­hn rcosok. Pontosan tíz óraikor felhar­sant a kürtösök díszjele, majd a vezényszó. Mintha egyetlen óriás áúna a téren, mintha egyetlen idegközpont mozgat­ná a díszelgő katonák fejét, olyan egyszerre fordulnak a tribün mellől elókanyarodó nyitott gépkocsi felé, amelyen a díszszemle parancsnoka in­dul a Hősök teréről érkező honvédelmi miniszter gépko­csijának fogadására. A mega- fonokon közvetítik a jelentés­tételt, majd a gépkocsik az arcvonal elé kanyarodnak, és most Czinege Lajos vezérezre­des. honvédelmi miniszter sza­vait visszhangozzák a hang­szórók: — Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján! — Hajrá-á-á-á-á! — harsog­ja sokezer torok, amíg a gép­kocsik elindulnak az Ajtósi- Dürer sor felé, hogy a minisz­ter köszönthesse az ott felso­rakozott alakulatokat is. Néhány pillanat múlva is­mét a térre kanyarodik, és az emelvényhez hajt a két gép­kocsi. Czinege Lajos honvé­delmi miniszter felmegy a mikrofonhoz, hogy elmondja ünnepi beszédét. A miniszter beszéde után vi- gvázzba merevedik a nézőkö­zönség is, felhangzik a Him­nusz. Akkordjait a tüzérség díszsortüze festi alá. Húsz sor­tűz, szabadságunk húsz esz­tendejét jelképezve. Az utolsó pontosan a zene végső taktu­sánál dördül el. Ezután elindulnak az egy­ségek, hogy szűnni nem akaró tapsorkán, tetszésnyilvánítás közepette bemutassák impo­záns menetüket. Az első alakulat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatóinak díszzászlóalja. őket az Egyesített Tiszti Is­kola növendékeinek díszzász- ’óaNa. követi. Még két iskola — a ronülőtechnikus növendéke­ké és a tiszthelyetteseké — után a lövészek három dísz­zászlóalja következik. Az első lövészzaszlóalj dísz­egyenruhás alakulat. Vörös szegélyes tányérsapkában, zub­bonyban, lovaglónadrágban, csizmában, előreszegzett kara­béllyal vonulnak fed. A máso­dik és harmadik lövészzászló­alj géppisztollyal, új szabású ruhában. Ez az öltözék megfe­lel a korszerű harc követelmé- nve'nek, oüvzöld, könnyű ru­házat. vulkanizált, gumitalpú bakancs. A határőrség és a BM-kar- hatalom után következők a munkásőrök díszzászlóalja. A gyalog felvonulok díszmenetét szokás szerint kék ruhás, fe­hér galléros hadihajósak zár­ják. Egyszerre fordulnak az ég felé az arcok. Előbb ér a tér fölé az első repülőkötelók, mint a hangja. Közepes ható­sugarú, sugárhajtású bombá­zók, sugárhajtású vadászgépek kíséretében. Azután sugárhaj­tású vadásizok kötelékben. Be­fejezésül szuperszonikus va­dászgépek. Ezek a hangsebes­ség kétszeresénél gyorsabban tudnak repülni. Felszerelték őket a földi és légi célok meg­semmisítésének legkorszerűbb eszközeivel. Vezetésük, repü­lésre való előkészítésük mér­nöki képzettséget igényel. Ez­úttal éppen „csak” megköze­lítik a hangesebességet, hiszen egészen alacsonyan húznak ed az ünneplők feje felett. Az utolsó hármas köteléket mint­ha hatalmas erő rántaná szét, a középső gép teljesen függő­legesen száguld felfelé, a két szélső jobbra-balra — szak- nyelven „rózsát” repülnek — s néhány pillanat alatt ponttá zsugorodnak, majd eltűnnek. De már itt vannak azAjtósi- Dürer sor felől a gépesített egységek első alakulatai. Elöl a felderítők díszzászló­alja, szárazon és vízen egya­ránt közlekedő, páncélozott járműveikkel. Ezeket magyar mérnökök konstruálták, hazai gyártmányúak, s a baráti szo­cialista országokba is szállí­tunk belőlük. Ezután a tüzér­ség vonul fel. Elöl a páncéltö­rők — egyetlen lövéssel képe­sek megsemmisíteni bármilyen típusú harckocsit, és akár húsz kilométer távolságig is ered­ményesen látják ed harci fel­adatukat. Gépkocsi vontatta, rövid csövű tábort tarackok következnek. Végül pedig lánc talpas vontatók mögött több­Hétfőn délelőtt a Kossuth Lajos téren katonai tisztelet- adás közepette, ünnepélyesen levonták a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját. A zászlónál díszszázad so­rakozott fel, amelynek pa­rancsnoka jelentést tett az odaérkező Kovács Imre ve­zérőrnagynak. Ezután a drzőr parancsnok engedélyt kért a Április 4-én délelőtt 10 órai kezdettel hazánk felszabadulá­sának huszadik évfordulója alkalmából Pécsett koszorú­zása ünnepséget rendeztek a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök emlékművénél, sírjainál. Az ünnepség a központi te­metőben a fegyveres alakula­tok közös díszegységének tisz­telgésével kezdődött, majd a szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődő t a koszorúzás. tonnás lövegóriások tűnnek fel. Viharos tetszésnyilvánítás fogadja a különböző hatósu­garú szárazföldi rakétákat. Az élen kis gépkocsikon páncél­törő rakéták. Ezeket a kilövés után a levegőben tovább lehet irányítani. így szó szerint „ha­lálos” biztonsággal küzdik le a célt. Hemyótalpak alatt szikrázik a beton. A járműve­ken kilövőállványok, rajtuk félelmetes, nagy ezüst-sziva­rok. A magyar nézők előtt első ízben vonulnak él kis és nagy hatótávolságú rakétáink. Az­tán még nagyobbak. Elöl a vontatókocsik, utánuk a ma ■ gyár hadsereg légvédelmi ra­kétád. Minden repülőgépnél gyorsabbak. Azt, hogy ez a rakétatípus megtalálja a célt, akár a sztratoszférában is, már a gyakorlatban tanulták meg azok, akik megkísérelték megsérteni a szocialista or­szágok légiterét. Jönnek a harckocsizók. Elöl a vizen is úszó, fürge lánctal­pasok. Ezek a Duna-szélességű víziakadályt nyolc perc alatt küzdik le. Utánuk a korszerű, éjjel-nappali harcra egyaránt alkalmas tankok. A tornyokon jól láthatják a nézők az infra- sugárvezetőket, amelyek éj­szaka is teljesen ,»nappali” ké­pet tárnak a harcosak élé. Az már nem látszik, hogy a harc­kocsi löVegének különleges berendezése mindig a beirány- zott célon tartja a csövet, akárhogy billeg is a terepen a kocsi. A járművek nyílásai hermetikusan zárhatók, így víz alatt is át tudnak kelni. A harckocsizok díszmenetét a kétcsövű, önjáró, páncélozott légvédelmi lövegek zárják, majd a díszemelvóny elé ka­nyarodik a zenekar. zászló levonására. Az Interna­tionale hangjai közben leen­gedett állami zászlót díszőrök vitték el. Az ünnepélyes ak­tus a díszszázad és a zenekar elvonulásával ért véget. Ugyancsak hétfőn délelőtt vonták le a nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmoz­galom vörös zászlaját a Gel- lét-hegyi szabadság emlékmű­nél. A MSZMP Baranya megyed és Pécs városi bizottsága ne­vében Rapai Gyula és Ambrus Jenő, a városunkban tartóz­kodó szovjet katonai küldött­ség tagjai közül Ivan Szemjo- novics Anosin altábornagy és Vaszilij Szergejevict Golov- szkoj nyugalmazott vezérőr­nagy helyeztek el koszorút az emlékmű talapzatánál. Ezt kö­vetően az MSZBT megyei szer­vezetének vendégeként váro­(Folyiatás a 2. oldalról.) csoljam Önöknek, Pécs vá­ros és a megye minden lakó­jának meghívásukért, a meleg fogadtatásért és a vendégsze­retetért, melyben bennünket részesítenek. S hadd adjam át ! mindjárt egyetlen ajándékun­kat, mellyel barátságukat vi­szonozhatjuk: köszöntjük mindnyájukat Magyarország felszabadulása 20. évforduló­jának nagy napján, újabb nagy sikereket kívánunk alko­tó munkájukhoz, a szocialista Magyarország felépítéséhez! — Húsz év telt el azóta, hogy Magyarország felszaba­dult a fasiszta betolakodók és hazai csatlósaik uralma alól, húsz éve hallgattak el ' az ágyúk. Mi, a felszabadító har­cok részvevői jól emlékszünk a húsz év előtti eseményekre, a sok áldozatot követelő, de új életet szülő megpróbáltatá­sok idejére. Népeink közös ellensége, a náci hadigépezet megszállta az országot, hogy minden áron hatalmában tarthassa. A hitleri Németor­szág létérdekei fűződtek Ma­gyarország bármi áron való megtartásához. Fontos politi­kai, gazdasági és stratégiai körülmények teszik érthetővé azt az akkor számunkra is meglepő makacs ellenállást, melyet a fasiszta csapatok Magyarország területén tanú­sítottak. — A németek már a hábo­rú előkészítésekor nagy sze­repet szántak Magyarország­nak. Az ország felvonulási te­rületen és élő erőn kívül stra­tégiai fontosságú nyersanyago­kat is jelentett a náci hadve­zetésnek: olajat Nagykanizsá­ról szenet Pécsről bauxitot a Bakony-hegységből, mangán­ércet és más nyersanyagokat. Beszédének további részé­ben emlékezett a Budapestet felszabadító harcokra, majd igy folytatta: — Hitler csapatai soha el nem felejthető bűnöket kö­vettek el Magyarországon. Minden aljas tettük sem tudta azonban megállítani a szovjet hadsereg győzelmes előrenyo­mulását. 1944. október 20-án elfoglaltuk Debrecent, novem­ber 29-én Pécset, 1945. feb­ruár 13-án felszabadult Buda­pest, márciusban végétért a Balaton melletti nagy ütközet és április 4-re az ország egész területét megtisztítottuk a be­tolakodóktól. Talán érdekelni sunkbam tartÓTÍkodó Konsztan­tyin Lukics Dogilev koszorúzta meg a pécsi szovjet katonai temetőben nyugvó testvérének sírját. Baranya megye és Pécs város Tanácsa koszorúját Pal­kó Sándor és Körösi Lajos he­lyezte el, majd a KISZ, a Ha­zafias Népfront, a Szakszerveze bek Megyei Tanácsa, a MSZBT és a fegyveres testületek képvi­selői után a vállalatok, intéz­mények, pártszervezetek kül­döttei koszorúzták meg, díszí­| fogja önöket, ha a győzelmes hadjárat állomásai közül fel­idézem itt a balatoni csata emlékeit. Ezt a csatát teljes joggal nevezhetjük az egyik legnagyobb szabású magyaror­szági hadműveletnek. A hitle­ri hadvezetés arra számított, hogy a Dunántúlon meg tud­ja semmisíteni az előrenyo­mult szovjet egységeket. Eb­ben a reményben hét nagy el­lentámadást indított itt 1945 januárjában és márciusában. Hitler mintegy ezer tank és ezer repülőgép támogatásával közel félmilliós hadsereget vetett be a szovjet erőkkel szemben. A harc megszakítás nélkül folyt éjjel-nappal. A fasiszták a megsebesített vad­állat elszántságával támad­tak. De minden erőfeszítésük kevés volt ahhoz, hogy csapa­taink bátor helytállását meg­törjék. Az ütközet minden órája új hősök százait szülte a szovjet harcosok között. A németek elvesztették a Balaton melletti csatát. Egészen a ber­lini kapitulációig ez volt az utolsó nagyerejű ellentámadá­suk, s egyben utolsó nagy csa­tavesztésük Magyarország földjén. A gőgös SS-csapatok maradványai véres fejjel me­nekültek Ausztria felé, s ha­marosan minden betolakodó átlépte a határt — Kedves Elvtársak! — 1945. április 4-e, a fasisz­ta hordák Magyarországról való végleges kiűzésének, a magyar történelem nagy sors­fordulójának napja — a mi közös ünnepünk. A felszaba­dulás, mely a szovjet hadsereg győzelmes fegyverei nyomán érkezett el az országba, a magyar nép évszázados vá­gyait váltotta valóra. Csak így lehetett, hogy szabadsága kivívásában a nép maga is tevékenyen részvett. A dolgo­zó emberek a fasiszta csizmák csattogása idején sem nyugod­tak bele elnyomott helyzetük­be, s amikor a körülmények lehetővé tették, a munkásosz­tály pártja körül tömörült legjobbak vezetésével felvet­ték a harcot a megszállókkal. Ahogy a szovjet hadsereg az ország területére érkezett, mind nagyobb erővel bonta­kozott ki ez az ellenállás. Az üzemek megakadályozták a berendezések nyugatra szállí­tását. Sok magyar hazafi a szovjet hadsereg soraiban, ve­lünk vállvetve harcolt az or­szág teljes felszabadításáért. tették fél virágokkal a szovjet sírokait. A koszorúzása ünnepség a díszegység díszmenetévei fe­jeződött be. Az ünnepség végén Ivan Szemjonovics Anosin altábor­nagy, a szovjet katonai kül­döttség vezetője megköszönte Pécs város vezetőinek, hogy megemlékeztek a felszabadító harcokban hősi halált halt szovjet katonákról, gondozzák, rendben tartják síremlékeiket. Mindez jelentős hozzájárulást jelentett a hadműveletek si­keréhez. Húsz év telt el azóta. S mi, a egykori harcosok örömmel látjuk, mennyire megváltozott az ország. A harcok ‘dejeo jártunk Debrecenben, Miskol­con, Veszprémben, Budapes­ten, Székesfehérváron, Kapos­váron, Pécsett. Ezeknek a szép városoknak nagy része romok­ban hevert akkor. Jólesik most gazdagnak és egyre gaz­dagodénak látni ezeket a vá­rosokat. Örömmel tapasztal­juk, hogy a magyar népnek volt elég ereje ahhoz, hogy újjáépítse országát, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt, s kormánya vezetésével hatalmas lépést tegyen előre a gazdasági és kulturális fej­lődés útján. Megelégedéssel látjuk, hogy a népeink által kiontott drága vér nem veszett kárba. Olyan földet öntözött, melyen gaz­dag termés érik. A szabaddá lett magyar nép és új eletet formáló munkájával végleges­sé tette, újabb győzelmekkel sokszorozta meg a fasizmu­son aratott győzelmet. Az új, szocialista Magyarország dol­gozói a szovjet nét> megbe­csült barátai. Magyar ország tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának és a Var­sói Szerződésnek, a szocializ­must és a kommunizmust épí­tő népeik nagy családjában ta­lálta meg új, boldog élete biz­tosítékát. Mi, szovjet embe­rek nagyra értékeljük és őriz­zük a magyar nép barátságát és szilárdan hisszük, hogy ez a barátság még erősebb lesz* még tovább fejlődik majd né­peink javára. Éljen a magyar és a szovjet nép vérrel megpecsételt harci szövetsége! Virágozzék a megbonthatat­lan magyar—szovjet barát­ság! * A díszünnepség első része az Intemacíonáléval fejeződött be, majd ünnepi műsor kő-' vetkezett. A műsorban fellé­pett a Mecsek Művészeti Együttes, kísért Dörömbbzö Géza zenekara. Illyés Gyula: A Statisztika-kertben című versét Várady Szabolcs, a Pé­csi Nemzeti Színház tagja mondotta él, majd a Pécs« Nemzeti Színház ének- ét ze­nekara Paulusz Elemér ve­zényletével adott műsort. Pi- kalitz István: Énekeljetek cí­mű versét Pécsi Ildikó, a Pé­csi Nemzeti Színház tagja mondotta el- Fellépett az Al­kotmány, a Mátyás király es az Egyetem utcai általános is­kolák egyesített énekkara, Pillinger Béla vezényletével, a Janus Pannonius, a Leö- wey Klára, a Nagy Lajos Gim­názium és a Zeneművészeti 1 Szakiskola egyesített leányka­ra Ivasivka Mátyás vezényle­tével, a Tanárképző Főiskola, az Orvostudományi Egyetem és a Nagy Lajos Gimnázium egyesített vegyeskara Tillai Aurél vezényletével, a pécsbá- nyatelepi bányász férfikar es a 12. sz. AKÖV „Bartók Béla” férfikara, Ligeti Andor vezeny letéve!. Benjamin László: Örökké élni című versét La- bancz Borbála, a Pécsi Nem­zeti Színház tagja mondotta el. Az ünnepi műsor befeje­zéseként a Liszt Ferenc-’cófus és a Mecsek vegyeskar vala­mint az összJkar adott műsort Antal György vezényletével. A szovjet rendesek ma utaznak el Pécsről Hazánk felszabadulása hu­szadik évfordulójának megyei ünnepségeire érkezett szovjet katonai küldöttség — Ivan Szemjonovics Anosin altábor­nagy, a küldöttség vezetője, Ivan Antonovics Zsurilo. a Szovjetunió Hőse, tartalékos főhadnagy, Alekszandr Maxi- movics Amoszenkov, a Szov­jetunió Hőse, alezredes, Viktor Dimitrijevics Szokolov. alez­redes, Vaszilij Szergeievics Golovszkoj nyugalmazott ve­zérőrnagy, a küldöttség tagjai — tegnap megyénk több köz­ségében tettek látogatást. A küldöttség ma utazik el Pécs­ről. Koszorúzás! ünnepség Pécsett a szovjet hősük emlékművénél Levonták az állami zászlót

Next

/
Oldalképek
Tartalom