Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
számítottak. A kormány annak idején 531 millió forintot szavazott meg az üveggyár létesítésére és elkezdődött a munka. 1961. május 1-én volt az első kapavágás, azután fiatalok sokasága lepte el az építkezést. A KISZ felhívására fiatalok „bábás-- kodtak” az építkezésnél. A munkák irányítására operatív bizottság alakult, amely állandóan kapcsolatot tartott a kivitelező és gyártó vállalatok KISZ-szervezeteivel. Segítette az ipari tanuló-képzést, a fiatal szakmunkások felkéA haladást akadályozó „városatyák” azóta messze járnak, az egykori cselédek unokái pedig nagy közös gazdaságokban egyesítették erejüket. Készült betonjárda, Táncsics nevét hirdető nagy gimnázium és épült még valami, amire büszke nemcsak a város. hanem az ország is. Hatalmas üveggyár, amely szinte megváltoztatja az alföldi mezőváros fejlődését. Fiatalok segítségével Gyár...! Gyár ...! Az orosházi emberek még mindig ízlelgetik e szót. Nem tudnak betelni vele, mert hiszen terveikben szerepelt ugyan valami gyárféle, amely a mező- gazdaságból felszabaduló munkaerőt befogadja, munkát, kenyeret ad sok leánynak, asz- szanynak, de ilyen óriásra nem szódát a baráti országokból: Romániából. Bulgáriából és az NDK-ból importálják. Fölmerül a kérdés: miért ide telepítették a gyárat? A felelethez az ábrát a határban égnek meredő fúrótornyok és kígyózó csővezetékek példázzák. A jelentős energiát igénylő üzem fűtőanyagát az Alföld új ipara: az olaj- és földgáz-bányászat adja. Az itt nyert földgáz felhasználásával 40 százalékkal csökken az energiaköltség a hagyományos energiával dolgozó üzemekével szemben. Másrészt jelentős mennyiségben ez a gyár látja el a közelfekvő városok — Békéscsaba, Kecskemét, Szeged, Nagykőrös — konzervüzemeit üvegekkel. Jelentős importmegtakarítás Száztízezer tonna. Ennyi a gyár évi termelési terve. Köznyelven ez 162 millió kon- zervesüveget, 50 millió tejes és egyéb palackot, 1 millió 400 ezer négyzetméter síküveget jelent. Ezzel az orosházi gyár az ország rohamosan megnövekedett konzervesüveg szükségletének több mint a felét adja és megoldja az építőipar síküveg ellátásának gondjait. A gyár üzembehelyezése jelentős import megtakarítást tesz lehetővé. A korábbi évek több 10 millió konzervüveg behozatalával szemben ma hazai gyárak fedezik a gyors ütemben növekvő szükségletet és lehetőség van exportra is. Az orosháziak 1964-ben 1 millió 800 ezer tejespalackot tartalmazó küldeményükre már ezt írhatták: Made in Hungária. Feladó: Orosházi Üveggyár. Címzett: Csehszlovákia. Automata gép és kapa. Milyen nagy távolság van időben a két munkaeszköz között Itt egészen közel kerültek egymáshoz, mert sok-sok asszony, leány a kapát váltotta fel a nagyszerű automata gépekkel. Az 1200 főt foglalkoztató gyár fiatal munikás- és műszaki gárdája (az üzem dolgozóinak átlag életkora huszonhat év, a műszakiaké harminc) bánni is tud a korszerű technikával, pedig csaknem valamennyien itt a gyárban ismerkedtek meg az üveg gyártással. Itt ismerkedett először a vidéki műszerész az automata gépekkel, a tegnapi libapásztorlány a vegyi elemzéssel, a villamos targoncával. De rövid idő alatt megtanulták a szakma fortélyát és jó irányítói, ügyelői a csat- togató, sokkarú gépcsodának, amely engedelmesen formálja, tereli az izzó, csillogó anyagot. Deák Gyula A nyugatnémet Stem című képes hetilap „Amerikas schmutziger Krieg'’ — Amerika szennyes háborúja címmel nagy képes riportban számolt be a jenkik dél-vietnami vérengzéseiről. A címadó kép aláírása: „Amikor ő megszületett, megkezdődött a küzdelem Indokínában. Ez a fogoly nem tudja, md a béke.” Drámai erejű szöveg ez, de a valóság mérhetetlenül „drámaibb”. Egy egész nép Angliában jelenleg több mint 4 000 olyan törvény van érvényben, amelyeket még a XIII. században hoztak, 300 000 olyan precedens, amelyeket a bíráknak figyelembe kell venni, de amelyek gyakorlatilag csak zavarják őket, ezenkívül csaknem száz kötetnyi más törvény. Az egyik Ilyen törvényről szól John Davidsonnak az angol Weekend című folyóiratban megjelent cikke. Bocsássanak meg az ostoba kérdésért, de milyen évet is írunk? Azt mondják, 1965-öt. Én is így gondolom. Bár az sem lenne természetellenes, ha azt hinném, hogy még csak 965-ben vagyunk. Vannak ugyanis emberek, akik kénytelenek a múltban élni. Látogassanak csak el Anglia belsejébe és mindjárt találkozhatnak is velük — a kis földbórlők ezreivel. Ök olyan törvény szerint élnek, amely a delizsánsszal együtt érkezett ide. Ez a törvény: az egyházi tized. Az egyházi tized olyan adó, amelyet azoktól szednek, akik Nagy-Britanni-, bármely vidékén földet bérelnek. A pénzt közvetlenül az anglikán egyház kapja- összege 2 250 000 fontsterling, amit évente százezer embertől szednek be. Az egyház áldozatai túlnyomórészt farmerek, de az egyházi tizedet ott is beszedik, ahol a mezőgazdasági területeket nem rendeltetésüknek megfelelően használják. Angliában ezer évvel ezelőtt vezették be a tizedet. Minden földművelő köteles volt gabonájának, háziállatainak, a tejnek, a tojásnak, a méznek, egytized részét a legközelebbi papnak odaadni. Ezt a tizedet karácsonytájt gyűjtötték össze. Az élelmiszerek tárólásával kapcsolatos nehézségek miatt azonban 1836-ban a parlament törvényt hozott, amely szerint a tizedet pénzben kell befizetni. Az 1930. évi válság idején a bíróságok arra kényszerítették a farmereket, hogy eladják háziállataikat és felszereléseiket, s azok árából fizessék De az adót. A farmerek tönkrementem. Akkoriban kezdték mondogatni: „Mi nyírjuk a juhokat, az egyház meg minket”. 1936-ban a kormány elhatározta, hogy megszünteti az egyházi tizedet és 3 százalékos állami kölcsön formájában 70 millió fontsterlinget ad az egyháznak, a tizedet fizető embereket pedig kötelezte, hogy 60 év alatt törlesszék le ezt az összeget. De az országnak nem minden vidékén hallottak erről a törvényről. Négyszáz egyházi kerületben mai napig is ugyanúgy fizetik a tizedet, mint korábban. (A Negyelja-ból) Kapától az automata gépig Már exportra is termel az Orosházi Üveggyár Amerika szennyes háborúja határtalan szenvedései rejtőznek a sorok mögött. Második képünk a Stern eredeti montázsa. A kép felső részén hollywoodi színésznők énekelnek 2000 jenki katonának egy Saigon környéki repülőtéren. A csinos színésznők nyilván mindent elkövettek a jenki-katonák hadászati Kedélyállapotának megjavítása céljából. A montázs alsó képe viszont egy elfogott dél- vietnami férfi szörnyűséges helyzetét ábrázolja. A Stern szerint a polgárháborúban 1 ?) i foglyok helyzete nem könv- yű, és úgy véli hogy oz ’merikaiak az embertelen* <- leket „nem tudják megakadályozni” mert borzalmak mindkét oldalon előfordulnak. A valóság az, hogy a jenkik ős zsoldosaik egyoldalúan kegy etlenkednek és ez bizonyítható. Semmiféle magyarázkodás nem takarhatja el a tömeges emberölés, az amerikai napalm- és gázháború borzalmait. Az amerikai hadvezetés ma már naponta 2 millió dollárt fordít szennyes háborúiára. Ámde a megtámadott nép védekezik. Dél-Vietnam nagyobbik felében nem parancsol többé az USA zsoldjában álló saigoni kormány. A jenki katonák pedig pusztulnak. Harmadik képünk azokat a koporsókat ábrázolja. amelyekben az agressziót szolgáló elesett amerikai tiszteket szállítják vissza országukba. Ezeket a hollywoodi színésznők éneke és tánca már nem szórakoztathatja soha többé. (-) *.«:*• xV,' t v:>w. ':< Amerikas schmutziger Krieg I .... S zállításra kész termékek az új gyár udvarán szításét az üvegipari munkára. A bizottság tárgyalt, levelezett a belföldi vállalatokkal, hogy rövidített határidőre szállítsák a berendezéseket. A baráti Csehszlovákia fiataljait is segítségül hívták. Az öntött-üveg gyártáshoz a berendezéseket a Klatovi Gépgyár szállította. A csehszlovák üzem fiataljait arra kérték: egy fél évvel hamarabb szállítsák a gépeket. És a határidőnél korábban, 1963. november 7-én, megkezdhette üzemszerű termelését a magyar üvegipar legkorszerűbb üzeme. Járjuk a gyárat. Az iparvágányra vasúti kocsikat tolnak. Fehérvárcsurgóról fehér homokot hoztak. A dolomitot Pilisvörösvár szolgáltatja. A gyártáshoz nélkülözhetetlen A Föld és az emberiség élelmiszerforrásai Nyikolaj Zsavoronkw szovjet akadémikus úgy véli, hogy a földművelés akkor is biztosítaná tudja az emberek teljes értékű táplálkozását, ha a Földön százszor annyi ember lesz, mint ma. Elvileg ugyanis a növényekben lévő minden anyag alkalmas, ha nem is az állatok, de a gombák és baktériumok táplálására, amelyele azután élelmiszerré alakíthatók át. A Földön 1964-ben 3,3 milliárd ember élt. Az évi növekedés 65 millió. A zöldnövények fotoszintézisének termékei együttesen tübbszázszorosan felülmúlják az; a mennyiséget, amely a növekvő emberiség táplálkozásának biztosításához szükséges. A szovjet tudósok — biológusok, vegyészek. közgazdászok, statisztikusok — azt a nézetet vallják, hogy nem a lakosság számát kell összhangba hozni a gazdasággal, hanem ellenkezőleg, az élelmiszertermelés szintjét kell a lakosság szaporulatának megfelelően növelni. Ez pedig teljes mértékben lehetséges. John Bemal tájékoztató jellegű adatait alátámasztva a szovjet szakemberek kiszámították, hogy a jelenlegi vetésterületek hétszeresére növelhetők. Mihail Szokolov, a moszkvai egyetem professzora, aki ezt az eredményt kapta, feltételezi, hogy az emberiség a már rendelkezésre álló tudományos vívmányok segítségével máris körülbelül hússzorosára növelhetné a mezőgazdasági termelést. Konsztantyin Malinnak, a műszaki tudományok doktorának a napsugárzási energia elemzésén alapuló számításai szerint a jelenleg megművelt területekről 134 milliárd embert lehetne éMmezni. (A potenciálisan lehetséges vetésterületekről pedig 933 milliárd embert). Ha figyelembe vesszük, hogy a tengerek és az óceánok felszínére körülbelül 2,4- szerte annyi napenergia jut, mint a szárazföldre, akkor kiszámíthatjuk, hogy az éleítom- szerforrások több billió ember létfenntartásához elegendőik, hangsúlyozza Malin. A Föld élelmiszerforrásaival kapcsolatos elgondolások és számítások részletesebb kifejtését a szovjet tudósok az augusztusban Belgrádban sorra kerülő nemzetközi népesedési konferencia résztvevői elé fogják terjeszteni. A szovjet tudósok 42 előadással készülnek e konferenciáraSzóbeszéd Orosházán, hogy amikor a század eleji községi elöljáróság tanácskozásán néhány elöljáró betonjárda építésével hozakodott elő, a képviselőtestület többsége így nyilatkozott: „Minek ide betonjárda, hisz tudvalevő, hogy Orosházán csizmában járnak’. Igen! Ez volt a század eieji Orosháza viriliseinek szemlélete, akik gondolkodás nélkül megszavaznák az Uri- kaszinó építését, de fogukhoz verték a garast, ha arról volt szó, hogy gimnázium kellene. Akik ezer évvel elmaradtak
