Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

XM3. ÄPfÖOS I

napló

5

Beszélgetés az életről

„HOVÁ JUTOTTUMK?”

Baranya mindig híres volt arról, hogy a Mecsek-hegység mélyében rejlik hazánkban az egyetlen nagy kalória értékű szénlelőhely. E gazdag szénme zők egyben hírhedtté is tették Baranyát: az örökös munka- nélküliség, a bányász nyomor, a szilikózis hazájának emlegették a Mecsek környékét De erről nem szólt a hivatalos krónika, mint ahogy arról is hallgatott, hogy Baranya megye hét évesnél idősebb lakosságából: 320 670 emberből még 1941-ben is 20 466 analfabéta volt. Bizalmas irattárba került a pécsi városi elöljáróságon 1935-ben, hogy 152 koldulási engedélyt adtak ki, és hogy 9428 ember, a város lakosságának 12,6 százaléka szegénységi bizonyítványért fordult a városi hivatalhoz,

Baranya megye falvai sem n.; ujtottak vigasztalóbb képet. Az országnak ezen a részén Albrecht herceg 22 327 holdja mellett a pécsi székeskáptalan 18 248 kataszteri holdjával volt a második legnagyobb földesúr. 1930-as népszámlálás adatai szerint a megye lakosságúnak több mint 67 százaléka mezőgazdaságból élt, s közülük több mint 21 000 gazdasági cseléd és nincstelen napszámos volt. Mindehhez tegyük még hozzá a két világháború pusztításait, embertelen borzalmait, s akkor kirajzolódik előttünk a valóságos kép: honnan indultunk húsz évvel ezelőtt.

Megváltozott a megye

Az elmúlt két évtized eredményeinek gazdagságát talán megyénkben jobban lehet bizonyítani, mint másutt. Az elmúlt tíz évben például nagyobb beruházásokra 32 milliárd 335 millió forintot kaptunk a népgazdaságtól- Felépült a korszerű Pécsi Hőerőmű, a Mohácsi Farostlemez- gyár, az elismerten európai műszaki színvonalat képviselő Hidasi Brikettgyár, Komlón Béta-akna, III-as akna és a ré gi kis bányászd.íü helyén ma szocialista városunk Komló, bányamunkások ezreinek biztosít korszerű munkahelyet, egészséges, szép lakásokat, em

berhez méltó életkörülményeket Közismert az is, hogy a Pécsett épült új lakások ezrei úgy méreteikben, mint közművesítettségükben korszerűbbek még a pesti új lakótelepek épületeinél is. A Mecseki Szénbányászati Tröszt Komlón és Pécsett is olyan munkásszállásokat épített, ame lyek a legkényesebb igényeket is kielégítik. Mindezek olyan tények, amelyekről bárki, bármikor meggyőződhet Az új házak, lakótelepek láthatók, kézzel fogható eredmények.

Régen a falusi ember egyetlen szórakozási lehetősége a kocsma volt Ma a megye mindegyik községében van klub, művelődési otthon, rendszeres filmvetítés. A 95 000 rádiókészülék mellett, ma már több mint 30 000 televíziós készülék is szórakozási és kulturális lehetőséget nyújt lakosságunknak. Legalább ilyen fon tosnak tartjuk azonban, hogy ma négyszer annyi körzeti orvos és kétszer annyi védőnő, gyógyszerész dolgozik megyénkben, mint 1945. előtt. Súlyos milliókat fordított államunk megyénkben is az egészségügy fejlesztésére. Csupán az utóbbi években Komlón kórház és rendelőintézet épült, nemrég átadtuk rendeltetésének a mecseki tüdőszanatóriumot és az egyke hazájában, Sellyén is szülőotthont létesítettünk. Különös gonddal törődik a nép állama a bányászok egészség- védelmével: kivétel nélkül minden bányaüzemnél van orvosi rendelő, rendszeres, kötelező szűrővizsgálat, bányász szanatórium és üdülő. A Mecseki Széntröszt milliókat költ évente a szilikózis veszélyének leküzdésére, műszaki és orvosi kutatásokra.

Baranyában egyaránt megváltozott a városi és falusi em berek életmódja. Az elmúlt tiz év alatt falvaink lakói 49 307 mosógépet, 13 518 porszívót, 7997 hűtőszekrényt vásároltak. Hosszúhetényben ma több személyautó tulajdonos van, mint ahány kerékpár tulajdonos volt a második világháború előtt bármelyik évben. Nekünk Baranyában ezek a tények adnak választ a kérdésre: hova jutottunk?

Öt és félezer diplomás

Ezekről az eredményekről beszélünk is időnként — meg győződésem azonban, hogy

| nem annyira, mint amennyi- I szer arra szükség volna. — Akadnak azonban közéletünkben más eredmények is, amelyekről még kevesebb szó esik. Ezek közé sorolom a közoktatás terén elért eredményeinket. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a megye 18 éves és ennél idősebb népességéből mindössze 11 246 embernek volt az érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége. Az 1960-as adatok szerint már 22 880 érettségizett lakosunk volt Ezt az eredményt úgy tudtuk elérni, hogy a felszaba dulás óta tizenegy új középiskolát létesítettünk és bővítettük a már meglevő intézményeket- A középiskolai oktatásunk fejlődésére jellemző, hogy ma a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban többen tanulnak, mint a felszabadulás előtt megyénk valamennyi középfokú oktatási intézményében. Meggyőződésem, hogy büszkék lehetünk megyénk lakossága felsőfokú végzettségi arányának alakulására is. Az 1949-es népszámláláskor a 25 éves és ennél idősebb népességből 2867 embernek volt egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Az 1960-es népszámlálás idején már 5466-an rendelkeztek felsőfokú iskolai vég zettséggel. Az 1937—38-as tanévben az Orvostudományi Egyetemünkön 279 hallgató ta nult, ma közel ötször ennyien készülnek ugyanott hivatásukra. A Tanárképző Főiskolán 1948-ban kilencvenegyen tanultak, ma viszont csak a nappali tagozaton tizenkétszer annyian vizsgáznak. A levelező hallgatókkal együtt több mint negyvenszeresére emelkedett itt a hallgatók száma. A Pécsi Orvostudományi Egyetem, az Állam és Jogtudományi Egyetem és a Tanárképző Főiskola az elmúlt húsz évben 9549 diplomás szakembert adott az országnak.

Meggyőződésem, hogy éppúgy, mint az ország bármely részén, nálunk' Baranyában sem kell egyetlen kommunistának sem szégyenkeznie, amikor válaszolnia kell a kérdésre: hova jutottunk. Gazdag eredményeink vannak, s őszintén szólva többet értünk el, értékesebbet, maradandóbbat alkottunk az elmúlt húsz esztendő alatt, mint ahogy azt apáink a legszebb álmaikban is remélni merték. Megmondjuk azonban azt is a legteljesebb nyíltsággal, hogy ma is sok a gondunk és feladatunk.

Életünk célja

Bármilyen furcsán is hangzik, de az eredményeinkkel együtt napról-napra sokszo- rozódnak feladataink is. Mi, kommunisták mondjuk Baranyában elsősorban, hogy még tantermek százait kell felépítenünk, hogy az általános iskola a szó legszorosabb értelmében általános iskola legyen és hogy a középfokú oktatással szemben egyre fokozódó mennyiségi és minőségi követelményeknek is egyaránt eleget tudjunk tenni. Sokat kell tennünk egészségügyi ellátásunk továbbfejlesztéséért is. Igaz, hogy nincs megyénkben egyetlen ellátatlan család sem, nem kényszerül koldulásra nálunk senki, de tudjuk, hogy még vannak, akik nehéz anyagi helyzetben, gondok között élnek. Nem akarunk szépíteni semmit, hiszen ostobaság lenne önmagunkat becsapni. Éppen ezért eredményeinket tennivalóinkkal együtt emlegetjük, megmondva őszintén, hogy sok munka vár még ránk. A mi gondjaink azonban összehasonlíthatatlanul mások, mint a tegnapelőttiek, s bármilyen furcsán hangzik is, de a mai igények éppen eddigi eredményeinkkel függnek össze, ezekre épülnek. Mi, kommunisták mondjuk azonban elsőként, hogy a korszerűbb, gazdagabb élet igénye jogos és ezt közös munkával, erőinkhez mérten fokozatosan kell kielégíteni. Ez életünk célja és értelme is egyúttal.

Szentirányi József,

a Baranya megyei Pártbizottság osztályvezetője

Ha talán a húsz éves Kiss Ferencet invitáltam volna meg egy kis beszélgetésre, most győzném válogatni élményeinek javát, de én Feri bácsival beszélgettem, a 71 éves Kiss Ferenccel, aki takarékos bölcsességgel szelek tálta, megválogatta már emlékrengetegének sok évgyűrűs fáit, éppen úgy, mint közöttük a legzsengébbet, a legfiatalabbat, amit, ha kicsit még bizonytalan kézzel is de egyre értőbb szeretettel jegyzett be élménytárának legújabb fejezetébe.

— Nem nehéz megmondanom, mire emlékezem a legszívesebben. Pedig csak hár rom-négy hónapot foglal el életem eddigi 852 hónapjából.

Kimondja, hogy a tanácsköz társaság hónapjairól van szó de már hetekre zsugorítja le a javát ennek is. öregekre jellemző pontossággal, pre- cízséggel mondja;

Mos2Íkvában született 1937- ben. Az emigráció világában pillantja meg az eget. Anyanyelve orosz, 1945-ig mindössze egy mondókát tanult meg magyarul: „Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe...” Moszkvától Budapestig hat napig tart az út, s a vonatablakból csodálkozva bámulja a miniatűr földdarabkákat, a gémeskutakat, a magyar fákat. A családot zűrzavar és romok fogadják Budapesten. A Vá ligetiben laknak, ahol magányosan éljél senki sem mer végigbal- lagná, mert a magányos embert biztosain leütik, kifosztják- A Köztársaság téri pártházban sovány ebédeket eszik s alig érti a világot Aztán megtanulja a nyelvet, s magyar iskolában folytatja a tanulmányait Érettségi után útlevelet kér és Franciaországba utazik. Két évig él kánt, beiratkozik a dijoni egyetemre, mélynek az orosz nyelvi tanszékén egyúttal mint fonetikai demonstrátor dogozik is. Két év után hazajön, és beiratkozik a Szín- művészeti Főiskolára, mélyet sikeresen elvégez. Most a Pécsi Nemzeti Színház tagja és az egyik legtehetségesebb fiatal magyar színművész. Neve: Karikás Péter.

Az ünnepi évforduló kapcsán egy délelőtti próba szünetében az életről beszélgettünk, az élet érteiméről és egyáltalán...

— Boldognak érzi magát?

— Azt hiszem, igen... Egy szer megkérdezte tőlem egy bárónő, megalázónak órzem-e hogy reggelente meg keli jelennem a munkahelyemen és odaadni magamat egy folyamatnak? — Én mázlista vagyok ... A munka nekem passzió, mindig olyan munkát végeztem, amit szórakozásból is csináltam volna. Ha az ember olyan munkát vá— Én akkor a komlói első bányászzászlóalj harmadik százada második szakaszának parancsnoka voPam. ötven jól felfegyverzett bányásszal védtük a rendet. De hogyan védtük! Nagyon szép napok voltak.

Nem teszi hozzá: ameddig védhettük, — és én pillanatra sem érzem, hogy hibát vétett a sorrendiségben. Ameddig védték, lelkiismeretesen védelmezték.

— Aztán soha nem felejtem el azt a novemberi estét az újhegyi öreg erőműben. Ha látta volna, hogy begazolt az az áramvonalas sapkájú német tiszt meg a legénye, amikor a közelben becsapott az első szovjet akna. Csak eldobták a robbanóanyagos ládát és úgy el inaltak mint a mezei nyúl.

De vajon észre vette-e Kiss bácsi, hogy kereken 25 évet ugrott előre? Hogy ösz- szekapcsolta bányász-szakaszának háborúját ezzel a másikkal?

— Akkor is védelmeztünk, — emlékezik vissza. — Meg kellett akadályoznunk, hogy a fasiszták levegőbe röpítsék az erőművet. Igaz, segédlettel ment ez, de megvédelmeztük. Az a szovjet akna segített ki bennünket. Mégsem úsztuk meg áldozat nélkül- Az egyik német őr orosznak nézhette a sötétben közeledő három váltótársunkat. Kézigránátot vágott közéjük. Rosszprim Nándornak a két lábát, Hufnágel- nek a tüdejét szakította le a gránát. Csak Adonyi maradt életben közülük.

laszt, ami illilk az egyéniségéhez, akikor a munka játék. Az én munkám sem fedi persze mindig a passzió fogalmát, de ilyenkor kell az embernek nagyvonalúnak lenni. Azt hiszem ez az igazi nagyvonalúság és nem a pezsgőbontás. Ha elérem, hogy a munka passzió, akkor azt kell proviziórikusnak tekintenem, ami nem az. Igazán boldog a főiskolai éveim alatt voltam, amikor megismerkedtem a színházzal.

— Volt már alapvetően elkeseredett hangulatban?

— Azt hiszem, nem voltam • •. Alapvetően nem.

— Mi az életcélja?

— Félek, hogy nem tudok erre elég eredetien válaszolna. Magamra vonatkoztatva a szaikmám, a színjátszás, országos értelemben, társadalmi vonatkozásokban, hogy szépek legyenek a földek, zol dek a vetéseik. Ha tájelőadas- ra megyünk, az ablakból min dig a földeiket nézem. Ha ősz szel töretlen a kukorica, őszintén elkesenedek. De örülök, ha fehér inges, nyak- kandős parasztokat látok az előadásokon, és örülök, ha azt látom, hogy az iparban és a mezőgazdaságban európai módra kezdünk dolgozni. Ha az ember csak a saját szakmájával törődik, akkor az egész nem ér semmit.

— A polgáribb, kényelmes életmódhoz nem vonzódik?

i— Kitűnő dolognak tartom a kényelmet, a jó lakást, a hűtőszekrényt és az autót. — Szépnek tartam a családi életet, szeretném, ha nekem is lennének majd gyermekeim, csak nem ezek az elsőren- dűek. Az első az a szakma, amit az ember választott, ahol az embernek valamit teremtenie kell...

Bertha Bulcsn

— örökre gyászolom és ünneplem azt a napot Gyászolom őértük és ünneplem a szovjet tiszt miatt, aki éjféltájt ránknyitott az erőműben. Kezetrázott valamennyiünkkel és azt mondta:

— Amióta háborúzok, ez az első üzem, amit ilyen épségben megőriztek a magyar munkások.

— Cigarettával, vodkával kínált bennünket. Csak a cigarettát fogadtuk el. Mert akkor már nem védelemben, hanem szolgálatban vol tunk— Hanem ezek a mai fiatalok! — ugrik előre megint 15—20 esztendőt. — Azt hiszi, meglepődnek kicsit is, amikor hallanak róla. Azt mondják: — Régen volt az, papa.

— De ők aztán istenigazában meglepik az embert. Hol ezzel, hol amazzal. Jóidéig ráncoltam is rájuk a homlokomat egy és másért, de ma már kezdem megérteni őket. Hogyne, amikor egymásután állnak elő olyan dolgokkal, amit nemcsak megnéz, hanem meg is bámul az ember. Én ötven évig dolgoztam az elektromos szakmában, ezek talán kettőt-hármat még, s képzelje csak: úgy szerelik, javítják a tévét, a rádiót, az elektromos gépeket, mint én valamikor a közönséges villanykapcsolót.

De jó is volna legalább húsz évvel fiatalabbnak lenni! Akkor még beállnék közéjük, azt is tudom,’ hogy nem vallanék szégyent.

Elhiszi nekem?

— p- gy- -•

gyón elfoglalt ember, gyakran este eszik ebédet-vacsorát egyszerre. Szerencsém van, visszafele benézek, otthon találom. Fiatalabbnak néztem, negyvennégy éves, nagytermetű, csendes ember. 1294 hold földterület munkálatait irányítja — meglehetősen sok gonddal és problémákkal küsz. köd ve. Legnagyobb baj? Az átlagéletkor 54—55 év! Még szerencse, hogy a bedolgozók fiatalabbak. Munkaegység értéke? Negyvenegy forint volt. Prémium nélkül! Szép összeg. A Keszthelyi házaspár körülbelül 27—28 ezer forintot vitt haza a múlt évben, terményen kívül. A szövetkezet főprofilja: szarvasmarha- és

sertéstenyésztés, plussz 25 hold kertészet, paprika, paradicsom. uborka és húsz hold borsó. Valamennyire szerződést kötöttek a konzervgyárral Szigetvárait.

— És az embereik?

Tűnődik, mondja-e.

— Az őszön le akartam mondani. Le is mondtam, bejelentettem a járásnál is.

— Miért?

— Néhány érthetetlen ember miatt. Szeptemberben már megkezdtük a cukorrépa szedését. Szép volt a termés, de nem akartam elhúzná a munkát, mert bejön az őszi eső, belecsúszunk a télbe. És ha korábban szállítjuk, Kaposvár prémiumot fizet. De soknak nem tetszett, azt mondták, azért hajtom őket, hogy a vezetőség prémiumot kapjon. Pedig hát, én munkaegység után’ veszem föl a keresetemet, s ha van prémium, akkor az úgy is közös.

Tavaly sumrnás előleget *

megszavaztak néhány tagnak, házat épített, vagy tévét akart venni, vagy éppen tényleg szüksége volt a pénzre. De aztán akadt olyan, aki ha kell, ha nem, előleget kért. kapott ötezret, s mindjárt szaladt vele a takarékba. Év végére kamatozik, viszont a szövetkezet a banknak fizeti az egyszámláról hozott összeg után a kamatot. Nem becsületes dolog ez, mondta is az elnök, akkor megsértődtek. De annyira mégsem, hogy amikor az elnök lemondott, elfogadják a lemondást. Nem engedték el. Maradt.

Megkerestem Vargha Ferenc nyugdíjas iskola-igazgatót. Magánosán él, felesége évekkel ezelőtt meghalt, kisebbik fia is, maradt két fiú, tanárok Pécsett. A szobában sötétre pácolt harmonium, a falon szarvasagancs, az asztalon vadászkalap, sörtévéi, meg a zacskó negro-cukor. Vargha Mcsi 79 esztendős.

— Egészség jó-e, Feri bácsi?

— Még nem feküdtem. 1920- ban voltam fekvő beteg utoljára. Tüdőgyulladást kaptam.

— Ismeri a falut? Régről?

— Csak a fiam után. ö kutatta, a Karcsi. Itt már ezerkétszázban volt település, régi bécsi kincstári levéltári adatok szerint háromszáznál több ház volt itt. Aztán a török Szigetvár után ezt a vidéket is fölperzselte, maradt összesen hat-hét ház, megannyi család.

A község lakosságának jelenlegi összetétele: hatvan

százalék németajkú, harminc százalék fölvidéki, s néhány délszláv, illetve ősmagyar

család, „ösmagyar?” Fölkapja a fejét:

— Tudja, hogy itt volt olyan ősmagyar, aki nem tudott magyarul?

— Hogy-hogy?

— Itt volt például a Kis- asszondi András, 1909-ben halt meg. Magyaros bőgatyában járt, tipikus magyar feje volt, és mégis németül beszélt, magyarul alig-alig.

— Nem értem .;.

— Mert a török után, ide

Wesztfáliából telepítettek parasztokat és iparosokat, ösz- szeházasodtak a csekély számú magyarokkal, akik aztán elnémesedtek. Szokásaik,, életformájuk, -ruházatuk arcvonásaik megőrizték magyaros jellegüket, de németül beszéltek. Az egyik Kisasszondi- sarj most is él, a Józsi bácsi, azt hiszem a kilencvenedik évét tapossa. De nem tud magyarul. %

Vargha Ferenc szemmel tartja a község sorsát, életét. Meg a külvilágét is. Néha beruccan Pécsre operaelőadásra, hangversenyre, tudja mit fizet a termelőszövetkezet,, meg hogy az operaénekes Márczis Demeter kitüntetést kapott, meg hogy a mai kisiskolások egy kicsit tiszteletlenek, de lehet hogy nemcsak ő látja így, de mindegy, az biztos, hogy ez a falu szépen fejlődik, az emberek jól élnek és sokat dolgoznak, így van ez rendjén. Kikísér és Simmivel, a tacskóval, hosszasan néznek utánam a kapuból.

Rab Ferenc

EMLÉKEK