Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Április l napló 3 Tanuljunk a tavalyi tapasztalatokból! Felülvizsgálják a tszterveket A járási tanácsok mezőgazdasági osztályán ezekben a napokban vizsgálják felül és hagyják jóvá a termelő- szövetkezetek terveit. Ennek a munkának az idén alaposabban, szakszerűbben kell történnie, mint tavaly. Az 1964. évi zárszámadási eredményekből ugyanis kiderült, hogy a termelőszövetkezetek égy részében a termelési és pénzügyi tervek nem realizálódtak. Ennek két fő oka van: az egyik a nem várt elemi károk — aszály, állatvész, mezei pocok-kártétel stb., — a másik a hibás tervezés. Tenrsi! a b?nk félrevezetőére? Azt még június elején sem sejthette .««Tiki, hogy az akkor még 16 mázsára becsült kenvérgabona átlagtermést az aszály 10,1 mázsára csökkenti. A lucerna első kaszálásakor még nem lehetett tudni, hogy a máscdik kaszálást „elviszi” a mezí"i pocok. Azt azonban mindenki tudja, hogy a májusi /»llésű malacból — nem lesz december végéig kész hízó És sok tsz-tervnek volt ilven „szépséghibája”, amit súlyosbított az, hogy a hízó- alapanyag mellett a takarmány sem állt rendelkezésre « megtermelésének feltételei sem voltak biztosítva. Az Ilyen terv nyilvánvalóan nem realizálódhat még a legideálisabb körülmények között sem, nem beszélve az elemi károkról. amelyek bármikor közbeszólhatnak. A termelési terv az alapja « gazdálkodásnak, a pénzügyi terv ennek csak következménye. Nem véletlen, hogv előbb a termelési tervet kell elkészíteni, hisz abból kerülnek ki a várható kiadások és bevételek, s a kettő különbsége osztható ki. Méeis sok tsz- ben megfordítják a dolgot, előbb megállapítják, hogv munkaegységenként mennyit akarnak kiosztani s ehhez ennvi meg ennyi bruttó bevétel szükséges. Ha a bevétel történetesen nem fedezi ezt az igényt, túlfeszítik a tervet, megemelik a növények termésátlagait, s máris kész a szén terv, aminek csak egyetlen hibája van: az, hogy nem megvalósítható. S akkor jön az augusztus — amikor a mezőgazdaságban kezdenek befutni a térmén vek — és a Nemzeti Bank látva, hogy nem lett meg a betervezett hozam, leállítja az előlegfizetést. Az ilven terv csak félévre készül tehát, mert augusztusig elsántikál, s akkor megáll a tudomány. Lásd Tekinfalu, Siklós, Nagykozár Stb.. stb. De megvan ennek a fordf- tottla is, amikor a gyenge terme1 őszövetkezetek jóval kisebb bevételt mutatnak ki az elérhetőnél- Ilyen tipikusan laza tervet készített a kozármislenyi tsz, melyet a járási szervek — nagyon helyesen — nem is hagytak jóvá. A laza tervnek nincs húzó hatása, az alacsonyra tervezett jövedelem nem ösztönzi a tsz-tagolkat munkára. Fű szempoR! a iővede'meziség Az 1964. évi eredmények arról adnak számot, hogy a megye termelőszövetkezeteiben egyes üzemágakban a ráfordítások jóval nagyobbak a bevételeknél. A mágocsi Béke Tsz az elmúlt évben 11 millió forint oszthatóságot tervezett, holott tudták, valójában csak 8.5 millió forintot képesek kiosztani, lgv is tör- -tént. s a tsz 3,2 millió forint mérleghiánnyal zárta az évet. Ennek igen sok oka van, többek között az, hogy 1962 óta a mágocsi tsz baromfitenyésztése veszteséges. Miért? Többek között azért, mert 5 kiló takarmányból állítanak elő I kiló baromfihúst — a bák- sai tsz-ben ezt 3 kilóból érik el —. a baromfigondozók száma ké+szerese a szükségesnek. Talán a faitamegválasz- tási és technológiai problémák is közrejátszanak ebben. Mindenesetre a ráfordítással nem áll arányban a bevétel. Érdemes volna mélyebben megvizsgálni, hogy a pécsváradi Dózsa Tsz, mély a leggépesítettebb nagyüzemek közé tartónk, miért fizetett ki 1 millió forint munkadíjat a gépállomásnak? Mit csinált a tsz saját gépeivel, ha a gépállomás végzett el 10 000 nor- málholdnyi munkát a szövetkezetnek. Ez ugyan egyedülálló példa, de sok szövetkezetben nem használják ki megfelelően a gépeket s a gépüzem fenntartása, ha az nem termel intenzíven, bizony nagyon megnöveli a ráfordításokat. Mire, i#or költsök el pénzünket? A legjobb terv is felborul, ha a szövetkezet kiadásait évközben nem kellő körültekintés, mérlegelés után eszközli. A szövetkezetek saját gépjavításainál, mivel sem szakmai sem egyéb technikai felkészültséggel nem rendelkezőnek, igen magas az anyag- és alkatrész-ráfordítás. A tsz-ek zöme ma még jobban jár, ha traktorainak főjavítását a gépállomásokkal végezteti s ezt a termelési tevbe így állítja be Persze a ráfordítások csak bizonyos határig csökkenthetők, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mikor eszközük azokat és hogy mire fordítják. A kukorica első kapálására fordított kiadás akkor sem nagyobb, ha ezt a munkát májusban végzik el s a kiadás júniusban is ugyanannyi, de a hozam, a bevétel nem. Az időben megkapált kukorica kétszer akkora termést ad azonos ráfordítással, mint amelynek kapálásával elkéstek. Nem mindegy tehát, hogv mikor eszközöljük a ráfordítást, de az sem, mire fordítjuk a pénzünket. Az egyes növények nem egyformán hálálják meg a műtrágyázást. A nagy műtrágya-adagot nyilván nem a hazai, hanem az intenzív búzáknak kell adni és nem a napraforgónak, hanem a cukorrépának, kendernek, lennek, mert ezek a növények a befektetést jobban meghálálják. Szabad-e tervezéskor figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy egyes szövetkezetekben a földek a rossz trágyagazdálkodás folytán lesoványodtak. A rendszeres talajerővisszapótlást ma még csak a legjobb termelőszövetkezetekben oldották meg szakszerűen. A hosszúhetényi termelőszövetkezetben a tagok udvaraiból a tagok háztájiból 10 éve nem hordta ki az istállótrágyát. Abaligeten a termelőszövetkezeti iroda jobb és baloldalán két hatalmas trágyakazal jelzi, hogy ebben a szövetkezetben még a közösből sem hordják ki a trágyát a földekre. Hogy várhatnak ezek a szövetkezetek magas termést?! Ha a talajerő gyenge, hiába magas a gépi munkaráfordítás, a legjobb fajta a vetőmag, leggondosabb az ápolás, ez az egy láncszem kiesett, a bevétel nem nőhet a ráfordítás arányában. Reálisan, átgondo'tan! Ezekben a napokban készülnek el végső formájukban a tervek, melyeket legvégül a tsz-közgyűlés hagy jóvá. Lassan készülnek, hisz más években ilyenkor már csaknem lezárult ez a munka, most pedig egyharmadánál tartanak. De a tapasztalat az, hogy az eddig jóváhagyott tervek reálisabbak, átgondol- tabbak az előző évi terveknél s ez a kis késés megtérül abban, hogy a most elkészült tervek be is töltik majd funkciójukat termelőszövetkezeteink gazdálkodásában. — Rné — Találkozások eev fiatalemberrel Két nappal később- Most nem írtaim le a kérdéseimet, tulajdonképpen nem is nagyon törtem a fejemet, hogy mit kellene most kérdezni, a legjobb az lenne, ha mindent a véletlenre bíznék. — Most a szerelemről fogunk beszélgetni — mondom. — Jó. (Finom, cinkos mosoly fogadja a bejelentést, szerintem csak a férfiak tudnak ilyen magabiztosan és zavartalanul egymás között mosolyogni, ha szerelemről van szó.) — Volt már szerelmes? — Hogyne. Persze, ezek a szerelmek inkább csak vonzalmak voltak— Miért éppen abba a lányba vöd* szerelmes? — Az akkori elképzeléseimnek éppen az a lány felelt meg. — Mi a véleménye a lányokról általában? (Először egy bizonytalan kis sóhaj, könnyebbet is kérdezhettem volna, hiszen ez a vt. lág legnehezebb kérdései közé sorolható.) — Hét.. • A lányok érzelmileg valamiképpen felelőtlenek. — Mit jelent ez közelebbről? — A kapcsolataikat nem valami nagy felelősséggel válogatják meg. A döntések. Persze, sok a példa, a felnőttek világáből. — Azt hiszem, ide tartozik, hogy md a véleménye a női egyenjogúságról? — Bizonyos területeken el kell fogadni, de vannak olyan területek, ahol a nők természetszerűleg a háttérbe szorulnak. — Például? — Nem akarom azt mondani, hogy az irán-iítás területén, mert vannak kiváló ké- pessémí női vezetők, de ezen a területen általában o férfiak érvényesülnekA tsz-elnökök kétnapos tapasztalatcseréje Siklóson Március 30-án és 31-én kétnapos tapasztalatcserére gyűltek össze a megye termelőszövetkezeti elnökei Siklóson, hogy megbeszéljék a termelő- szövetkezetek gazdái kodásával kapcsolatos időszerű problémákat a megye vezetőivel és kicseréljék egymással tapasztalataikat. Az első napi megbeszélésen mintegy 130 tsz-elnök jelent meg. A megnyitó után délelőtt Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettese tartott előadást. A délután sorrakerülő vitán a termeltető vállalatok vezetői is részt vettek. A kétnapos tanácskozásnak talán legfontosabb része volt ez a délután. Igen sok, zömében jogos bírálat hangzott el a vita során a termelőszövetkezetek részéről a tér meltető vállalatok felé. Különösen sok bírálat érte a cukorgyárat, ami az ősz folyamán is sók vihart kavart cukorrépa-átvételekre és az akörüli szabálytalanságokra vezethető vissza. A szerződéri feltételék egyoldalúan sújtják a termelőszövetkezeteket. Ahhoz, hogy a gyár ne veszítse él baranyai bázisait, rendet kell teremtenie az átvevőhelyek kijelölése, az ütemezés szigorú betartása és mindenekelőtt a szabvány szerinti minősítés terén. A vállalati vezetők és a tszelnökök személyes találkozása sok tekintetben igen hasznosnak bizonyult. Számos ígéret hangzott el a vállalatok részéről a szerződéses kapcsolatok javítására. Az Állatforgalmi Vállalat — elsősorban az igen kedvezőtlen helyzetben lévő mohác'szigeti tsz-ek kérésére — megígérte, hogy az átvevőhelytől távol eső tsz-ektől hely ben veszi át a szerződéses állatokat, minden olyan esetben, ha a távolság 10 Jdlométemél nagyobb. A második nap előadója Novics János, a megyei pártbizottság titkára volt, aki a tervkészítéssel, a termelőszövetkezeti demokrácia helyes értelmezésével, a takarékossággal, a mezőgazdasági gépek kapacitásának kihasználásával és egyéb aktuális kérdésekkel kapcsolatos problémákról adott tájékoztatást. Az előadás utáni vitában a résztvevők különösen a vezetők bérezésével kapcsolatos új rendelkezést vitatták meg. E- mellett igen éleden vetődött fel az ipari és mezőgazdasági társadalombiztosítás közötti nagy különbség, amely gátolja a termelőszövetkezetek jobb szakember- és szakmunkás- ellátását, s melynek következménye az alkalmazotti létszám nem kívánatos növekedése. A kétnapos tanácskozáson igen sok vezetési, szervezési és szakmai kérdésre kaptak választ a szövetkezeti elnökök. A megye szakveztői azonban mindezeken túlmenően nyoma tékosan felhívták az elnökök figyelmét, hogy a gazdálkodást igyekezzenek az eddigieknél sokkal nagyob mértékben pénzügyi szemüvegen keresztül vizsgálni és irányítani. Ennek szükségességét megyei szá mok, mutatók jelzik. Az elmúlt évi zárszámadások eredményed azt mutatják, hogy a megye tsz-ei drágán termelnek. Bár a növénytermelés költségszintje megyei átlagban nem rossz, 55 százalékos, ez azt jelenti, hogy a növénytermesztésben 100 forint termelési értéket 55 forintos ráfordítással állítottak elő. Annál rosszabb a helyzet az állattenyésztésben, ahol a költ- ségszint 93 százalék, ezen belül 58 olyan termelőszövetkeze* működik a megyében, ahol az állattenyésztés költségszintje a 100 százalékot is meghaladja, a szarvasmarha. tenyésztésben pedig nem ritka a 150—200 százalékos költségszint sem, ami igen súlyos ráfizetést mutat ebben az ágazatban. A magas költségszimt- nek csak részben okai az objektív tényezők, árprobléma stb., fő ok még ma is a nem megfelelő takarmánygazdálkodás. Ennek megjavítását szolgálják az Iregszemcsed Kutató Intézet bicsérdi telepén végzett takarmánytermesztési kísérletek. Ezeket a tavasz és a nyár folyamán több ízben bemutatják a termelőszövetkezeteknek. Az iregi módszert eddig 28 termelő- szövetkezet vezette be, s széleskörű elterjesztésével lényegein növelhetők az állati hozamok — mindenekelőtt a tejtermékek, — a hozamnövelés pedig maga után vonja az önköltség csökkentését (Eléggé komplikált helyze' alakult ki, arra gondolok, hogy abba kellene hagyni a témának ezt az ágát, mert az olvasóban esetleg cinikus farmernadrágok meg egzisztencialista bőrzubbonyok bukkan hatnak föl, azután mégis meg kockáztatok még egy idevágó kérdést.) — Van két teljesen egyforma képességű, képzettségű és életkorú ember, egyforma az anyagi helyzetük is, állást keresnek. Az egyik férfi, a másak nő- Ha magának, tegyük fel, módjában volna dönteni: melyiket alkalmazná? (Csend, elég hosszú.) — Azt hiszem, a nőt. — Miért? — Hát... — Nem feltétlenül fontos válaszolni. — Válaszolok, ha tudok . •. (megint csend, megint elég hosszú.) A nők rokonszenvesebbek •.. — Mi a véleménye a házasságról? — Szerelem és együttes akarat kell hozzá. — Maga szerint milyen ma egy jó házasság? Gondolkozott már ezen? — Csak futólag, de van elképzelésem. A férfi és a nő értelmileg kiegészítik egymást. Vannak, akik azt mondják: jó, ha a férfi sokkal okosabb. Nem biztos. A véleményegység nem döntő, de a nagy problémákban igen• — Melyik az ideális életkor a házasságkötésre? — Amikor a férfi 26—30 éves. Utána már nem. A lány 22 vagy 23 legyen. Szerintem ez nagyon ideális. — Mi a véleménye a fiatalkorú házasságkötésekről? — Értelmetlen• Nem egyenrangú az ideális házassággal — Milyen legyen a feleség'' — Hangoztatjuk, hogy így az értelem, meg úgy az érlelem. Én például feltétlenül elvárom, hogy csinos és szép legyen. Érre majd lesz gondom. Megértsük egymást. Persze, lehet olyan terület, amiben ö többet tud. mint én, esetleg tanulhatnék tőle. Nem baj. — Mit ért az alatt, hogy csinos? — Kifogástalan alakú. — A nőknek csak egy kisebb százaléka kifogástalan alakú .. • (egyetértőén bólint.) Meg tudná pontosabban magyarázni, hogy a maga normál szerint milyen a kifogástalan alakú nő? Úgy is mondhatnám, hogy a női ideál? (Csend van, ez megint nehéz kérdés, mert roopanl könnyű a választ elképzelni, de átkozottul bonyolult megmagyarázni. Egyelőre hallgatunk, azután megpróbálok segíteni, ismert és népszerű filmsztárok nevét sorolom a világ minden tájáról, Mylene Demongeot nevénél közbe bólint.) — Talán ez. — Az ideál tehát szép legyen. — Szép. De necsak szép. — Hanem? — Sok lánnyal beszéltem már, szép, szép, csak meg ne szólaljon. Értelmes is legyen. az általános témákban tAlé- kozott. Nem venném rossz néven, ha például idegen nyelveket is tanulna- Esetleg tornászna ... — S persze, a lánynál, iá legyen véleménye? — Feltétlenül. — Meg is védje a véleményét? — Hogyne. Tudja azt, hogy mit akar. — Maga szerint milym lehet egy agglegény élete'7 — Negyvenen fölül nem lehet valami túlságosan érdekes. Ha valamiből sok van, akkor semmi sincs. — Mi a véleménye a házibuliról? — Én nem sok házibulin voltam, de ha ezeken az ösz- szejöveteleken nem lépik túl a teljesen magasra emelt normákat . •. — Mit ért „teljesen magasra emelt normák” alatt" (Nem kapok választ, Helyette valami bizonytalan és más irányú magyarázkodást. Igaz. Ezeket a kifejezésekéi, hogy „teljesen magasra emeit normák”; érteni keli, nem ledig magyarázni. Azt hiszem érthető, hogy pillanatnyilag a felnőttek Ideges fantáziájára gon do-lok.) — Volt már Ittas? — Nem. A részegséget elítélem. — És a verekedést? — Ez egy őskori tempó. — Mi a véleménye a házalómról? — Ez bonyolultabb. Amíg a felnőttek a bizalomról beszélnek, közben esetleg ugyanaz a személy a legteljesebb bx- zalmatlansággal néz a fiatalokra. Ez nem jó- Nagyon rossz, ha nem bíznak az emberben. — Ha egy lány, egy nála sokkal idősebb férfival jár7 — Nagyon elítélem. A maximális korkülönbség tíz-tizenöt év. A tizenöt már sok. Pláne, ami azon fölül van. (Lehet, hogy komolytalaíY-S nak látszik a kérdésem, s látszólag nem kapcsolódik szorosan az előzményekhez, szerintem az egész riport szempontjából lényegbe vágó.) — Hogy neveli majd a gyerekeit? — Gondolkoztam: enaemet hagy neveltek otthon? Feltétlenül helyesen neveltek. Erről persze részletes választ nem tudok ilyen hirtelen adni. — Tehát a gyerekeit úgy neveli majd, ahogy magát nevelték? — Körülbelül. Igyekszem. •. A Szabály. Vagyis a 18 éves Zákonyi János nevét tömegesen be lehet helyettesíteni. Nem szeretem a leegyszerűsített és kilakkozott képleteket, mégha évfordulók köteleznek is, de amiatt sem vagyok hajlandó szégyenkezni, ha valami lényegében tiszta és nemes vonalakkal egyszerű, s esetleg még lakkosán fényes is. Előfordulhat, hogy az a Szabály nem áll oly magabiztosan a lábán, mint ebben a riportban, adandó alkalommá" majd a Kivételt is vallatóra fogom, viszont a kivétel mindig a szabály döntő fölénvét igazolja. Thiery Árpád Gépkocsíszentlo At CM. építőipari Szállítási Országos Vállalat pécsi 5-ös számú üzemegységében (volt EPFU) vasárnap megtartották az idei évi gépkocsiszcmlét. A testvérvállalattól érkezett szak embereket az üzemegység dolgozói kalauzolták és segítették a szemlén. Legközelebb a pécsiek utaznak Győrbe és ők vizsgáztatják, szemlélik az ottani kocsikat. Az öt vállalat valamennyi szemléje után ösz- szegczik az eredményeket és döntik el, bogy ki nyerte az országos versenyt. A legjobb műszaki állapotban találták Nagy József gépkocsivezető Tátra vontatóját, Rónai Béla speciális cementszállitó kocsiját és Vldákovics István Skoda tehergépkocsiját. Mindhárom gépkocsivezető dicséretben és pénzjutalomban részesfitt. (A második találkozás)
