Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

Április a napló 5 AZ ÉNEKLŐ VÁROSOK •«'SÍ: harmadaik hangversenyével kezdődött szombaton este az az otnapog „hangversenysoro­zat”, amely a Liszt-teremiben és a Nemzeti Színházban zaj­lott le. Ehhez hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy szépszá­mú hallgatóság előtt, amely eloszlatta azt a kételyt, hogy városunk nem bír él ennyi hangversenyt egymás után. A jó programok vonzották a ze­ne barátait is a koncertekre. Az éneklő városok hangver­senyét dr. Kolta Ferenc főis­kolai docens, a rendező városa művelődési ház társadalmi ve­zetőségének elnöke nyitotta meg. Az éneklő városok im­már harmadízben rendezik meg közös hangversenyüket — mondta köszöntőjében. — Há­rom kórust, a veszprémit, a bajait és a pécsit már évek óta meleg szálak kötik össze, s felváltva látogatják egymást baráti szóra, közös dalolásra. Ezúttal — őszinte örömünkre — egy negyedik kórus is itt van hangversenytermünkben: Komló város kórusa. , Idng gyűl a láng gerjedelminél”. — írta Arany János. A négy énekkar barátsága is tovább szítja tagjaiban a lángot, a dal szeretetének és az énekkultúra iránti lelkesedésnek a lángját, egérben közelebb hozza egy­máshoz a négy várost is. A komlói kórus lépett elő­ször pódiumra. Zsongor Kál­mán vezényletével öt művet szólaltattak meg jó felfogás­ban, határozottan és hatáso­san. Ezután a vendéglátó kó­rus, a Mecsek Együttes ve- g"eskara következett. Először egy Viadana-művet. majd Verdi Macbeth c. operáiéból a ftvőzelmi himnuszt adta elő Hegyi Józseffel az élen. Ezt a magyar kórusirodalom két re­meke, Bartók Négy szlovák Tiéndnla és Kodály Mátrai ké­pek című műve követte ze­neileg igen szén. kiegyensúlyo­zott tolmácsolásban. A szünet éVő+t Baia város liszt Ferenc énoVVarát hallottuk még Vigh I/ősrtö vezetésével, ió benyo­mást keltve muzikalitásukról, f-m '-''/(Uitségökről. A második f iidőt dr. Teremi Gáboméés yedari Antalné nyitotta meg Ofí-n^ach Barcarola duettjé­vel. Veszprém város vegyes­kara foglalta el ezután az elő- •’ éteret. A Zámbó István ve- kórust vastapssal köszön- tzí-h» és jutalmazta műsoru­kért a közönség. fi z npszAGOS tr a PMÓNIA pécsi „A” bérleti hangverse­nyére vasárnap délelőtt a Liszt-teremben, hétfőn este _ a Nemzeti Színházban került sor. A dirigensi dobogón, a Pécsi Filharmonikus Zenekar élén ezúttal a fiatal, de máris jó hírnevű Sulyok Tamás állt. vonzó és változatos műsor megszólaltatására vállalkozott. Dicséret azonban nemcsak a 'Mkozásért illeti meg, ha­rem a megvalósításért is; a jókedvet árasztó Figaro há­zassá ga-nyi tányért ugyanúgy, mint a zenei impresszionizmus egyik gyöngyszeméért: De­bussy Három noctume-ért és a mélyen emberi Kodály Pá­va-variációkért. Világos for­málás, minden részlet alapos kidolgozottsága, a zenekarral való teljes összhang jellemez­te Sulyok tolmácsolását. Bdn­ky József Beethoven G-dúr zongoraversenyét (op. 58.) szó­laltatta meg a tőle megszokott színvonalon; a műben rejlő érzelmek maradéktalan, őszin­te feltárásával, a zenekarral egyetemben. A Nocturne em­lékezetes előadásának sikeré­ben a „szirének titkos énekét” megszólaltató Liszt Ferenc- Kórus női kara (ka/rig.: Antal György) ja osztozott. A PÉCSI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA Lipcsébe készülő női és ve­gyeskara kedden este tartotta meg hagyományos tavaszi hangversenyét és aratott ha­talmas sikert az elmúlt évek­hez hasonlóan. Mindkét kó­rus — az évenkénti cserélődés ellenére — tartani, sóit emelni tudja azt a mércét, amelyet maga elé állított. Mostani kon­certjük nemcsak az elmúlt évad serpenyőjére helyezett nehéz súlyt, hanem erőpróbá­ja is volt egyben lipcsei sze­replésüknek. — Olyan műve­ket szólaltattak meg, melyek hivatásos énekkaroknak is be­csületére válik. Ezek után bát­ran rögzíthetjük, hogy méltó­képpen fogják képviselni a „zene fellegvárában” Is isko­lájuk és Pécs zenekultúráját. A női kar három blokkra va­ló, roppant igényes száma (13 mű!), a vegyeskar „súlyos mű­vei”, a két karnagy: Sinko- vics Georgette és Tillai Aurél munkáját dicsérik ég arra is rávilágít hogy ez a munka a hivatás nagy szeretetéből fa­kad. Jól illeszkedjék bele a mű­sorba a főiskolai irodalmi szín­pad (vez.: dr. Péczely László) tagiad által tolmácsolt versek. Botla Tibor operaénekes TU- lai—Vargha Tavaszi hajnal c. műve bariton szólójának stí­lusos megszólaltatásán kívül két dalt adott még elő benső­ségesen. Zongorán, a zongora- kíséretes kórusműveknél is, Madari Melinda kísért aükal- rrazkodóan. A hangverseny az előbb említett, másodízben fel­csendülő művel, Vőnöczky Endre (orgona) és a szakiskola három hallgatójának közre­működésével ért véget. A KAMARARÉRLFTT HANGVERSENYEK „C” sorozatának utolsó hang­versenye tegnap este hangzott el, melyen városunk fiatal művészei léptek fel: Bánrévy Antal, HoTlai Keresztély, Né- gyesy János és a Pécsi Fú­vósötös (Barth István, Ed öcs János. Morvay Bálint. Her­bert Gyöngy, Keszlar György). A Vivalditól Hindemáthig ter­jedő mű sóiban pécsi hangver­senyeiken ritkán hallható mű­vek kerülték előadásira. Várnai Ferene Tanár vagy tanító? A kérdés bonyolult, de nem lehet elhallgatni, mert előbb- utóbb érezteti hatását a jövő nemzedék nevelésében. A fris­sen végzett tanítók ugyanis ezt kérdik: — Ml is érettségi után fel­sőfokú képesítést szereztünk, méghozzá három évesei. Mi az oka, hogy a fizetésünk mégis kevesebb, mint az ál­talános iskolai tanároké? Ha pedig tovább akarunk tanul­ni, akkor a választott két szaktárgy tanulását elölről kell kezdeni? Ki választja majd ezek után a tanítói pá­lyát? Mennyire jogosak e kérdés­feltevések? Nem szerencsés az elnevezés Azt hiszem először is vissza kellene adni a tanítói hivatás tekintélyét. Ezt ugyanis — nem az ifjú tanítónemzedék hibájából — a diplomát haj­szoló mai fiatalság előtt kis­sé elszürkítette a „tanár” szó hagyományos jelentése. Pedig ma már a különbség a képesítés mértékében és a nevelő mun­ka fontossága terén egyaránt nem nagy. Ezt bizonyítandó kerestem fel a Bajai Felsőfo­kú Tanítóképző Intézet, ahol az utóbbi években többek kö­zött a baranyai iskolák alsó tagozata számára nevelőket képeznek. — Tévedés, hogy a mi in­tézetünk valamiféle közbeikta­tott fokozat a tanérképzó fő­iskola és a középiskola között, — mondja Kincses Ferenc igazgató. — Bár a nem sze­rencsés hivatalos elnevezés szerint az intézet „tanítókép­ző” szervezeti szabályzata, rendtartása vagy például a hallgatóknak nyújtott ösztön­díj-rendszere mégis megegye­zik a főiskoláéval és egyete­mekével. A pécsi bábjátszás története zenei szempontból A D. N. 15-i számában meg­jelent egy cikk, amely a pé­csi bábjátékzene múltjával és jelenével foglalkozik a békés­csabai siker kapcsán. Tarto­zunk az igazságnak és a majdani zenetörténet-kutatók számára pontos adatszolgálta­tás szempontjából annak megemlítésével, hogy a múlt hosszabb, mint ahogyan a cikk írja. Pécsett ugyanis a zenés bábjátszás nem 1961- ben kezdődött, hanem közvet­lenül a felszabadulás után. Abaligeti Zita és Szabó Judit vezetésével felejthetetlen si­kerrel működött a Pedagógus Szakszervezet Bábszínháza a Janus Pannonius utca 5. szám alatt. 1945-ben bemutatták egy műsor keretében „A muzsi­káló malom” és „Sovány Sa­nyi kalandjai” című mesejá­tékokat Mind a kettő Csorba Győző verse (az előbbi pró­záját Muszty László írta), Ma­ros Rudolf zenéjével. Később hozzájuk csatlakozott Aba­ligeti—Muszty—Maros „Arany szóló” című zenés mesejátéka, hasonló sikerrel. Már ez a három bábzene többet nyújtott egyszerű alá­festő és hagulatkeltő zenénél. Még inkább kiteljesedett és a szöveggel egyenrangúvá vált a zene a Pécsi Bábszín­ház működésének második fe­lében: 1956—61-ben. A Pécsi Bábszínház Zágon Gyula ve­zetésével 1961 végéig 443 elő­adást tartott helyben és vi­déken. Egy előadás sem hang­zott el zene nélkül. András Béla, Halász Kálmán, Ribáry Antal és Veress Endre nevé­hez fűződik az a hősies len­dületű művelődési munka, amivel a bábzenék gerincévé tették a magyar népdalt, mind szólisztikusan, mind kétszóla- mú kórusfeldolgozások alak­jában, azzal a pedagógiai szán­dékkal, hogy a legzsengébb, fogékony lelkű új nemzedék­kel észrevétlenül megszeret­tessék a magyar népművészet zenei hangját. Ezek a bábzenék a téma­bemutató nyitánytól a jóked­vű fináléig híven végigkísérik a cselekményt és ahol csak lehet, felékesítik népdalokkal. Természetesen közben mű­zene is hangzik. Ilyen például „A csodálatos liliom” balett- zenéje, a „Hófehérke és a hét törpe” bányászdala és gyász­indulója, „Az aranytermő fa” erdei muzsikája, a „Hetyke Palkó” gűnydala, a „Jancsi és Juliska” virradatzenéje, erdő­zsongása és' Boszorkánydala, a „Mackó Mukik” Mackótánca, a „Többet ésszel, mint erő­vel” farkasróka indulója stb. Legnépszerűbb darab a „Hó­fehérke” volt, ez 48 előadást ért meg. Utána következik az „Ezüstfurulya” 35 előadásban, míg 20-nál több előadást ért el többek között a „Többet ésszel, mint erővel”, „Terülj táska”, „A három kis gida”, „Mackó Mukik tolvajt fog­nak”, „Jancsi és Juliska”, 10 előadásnál többet „A csodála­tos liliom”, „A három kíván­ság”, „Maki, a szökevény”, „Péter és a farkas”, „A kis­kakas gyémánt félkrajcárja”, „Ibrinkó”, „Jancsi álma”. Pontatlanság a cikkben az a meghatározás, hogy „A kis­kakas gyémánt félkrajcárja” bábopera. Vass Lajos ezt ere­detileg gyermekoperának írta, így is hangzott el több ízben a budapesti rádióban. Dr. Né­meth Antal választotta ki a rendelkezésre álló készletből bábelőadás céljára. Ugyan­csak az ő ötlete volt a „Péter és a farkas” megszólaltatása a bábpantomím nyelvén. Mind a kettőt ő rendezte. A Pécsi Bábszínház őrö­kébe lépett Bóbita Bábszín­ház műsora számára az új pécsi zeneszerző-nemzedék — Kincses József neveltjei — írja a zenét: Hevesi András, Károly Róbert, Tamási Tibor és Tóthmátyás Lajos. Veress Endre pedig átkerült zenei munkatársnak a Petőfi-báb- csoporthoz, amely Abaligeti Zita vezetésével 1964 január­jában alakult meg a KPVDSZ kebelében. A két bábszínház zenei felfogása között merő különbség van: a Bóbita rá­tért a gépzene útjára, a Pe­tőfi pedig megmaradt a ha­gyományos élőzene útján. Ezt az élőzenét én ek-zongora­ütőhangszerek alkotják, ezek­hez járul még az „Ezüstfuru- lyá”-ban a fuvola, „Az arany- termő fá”-ban pedig fúvós­együttes. A kétféle megoldás között nagyobb elvi különbség van, mintsem gondolnék, mégpedig az, hogy élőzene esetén a zene illeszkedik és alkalmazkodik a mindenkori játékmenethez, a magnózene esetén ellenben fordított a helyzet: a játék ügyel a zene menetére. Az idő fogja eldönteni,' melyik a helyesebb: a bár szeré­nyebb összetételű, de előadás­ról előadásra megújuló élő­zene-e vagy pedig az akár szimfonikus nagyzenekart is produkálható, de filmszerűen lerögzített magnózene. Veress Endre A tanárokkal való „egyen­jogúsítást” azonban elsősorban nem is az intézmény jogi helyzete segíti elő. Sokkal fon­tosabb a képzés mértéke. En­nek értékelésénél tisztázni kell, hogy a tanárképző főis­kolák elsősorban meghatáro­zott szaktárgyak oktatásához nevelnek szaktanárokat és természetesen az általános nevelői tudományokkal is fel­vértezik őket. A nevelőmunka talán legszebb részéhez, a kis­gyermekek tanításához azon­ban nem a szaktárgyak taná­rára van szükség, hanem „mindent tudó” tanító nénire és tanító bácsira. Szándékosan írom le így: nénire és bácsira. Vagyis, — aki melegszívű, egyszemélyben mindent el­végző afféle „kisgyerekekhez való” pedagógus. Egybevetés a tanárképzővel Milyen képesítést kívánnak ezek a nevelők? Nos, az ő „szaktárgyuk” az általános nevelés. Ezt pedig ma már ugyancsak korszerűen, nem „középiskolás fokon” szívhat­ják magukba. Lássuk a bizo­nyító erejű számokat, még­pedig a tanárképző főiskolák­kal való egybevetés alapján! Hangsúlyozni szeretném, hogy az egybevetés nem a tanár­képzők lebecsülését célozza, hanem a tanítóképző intézetek reális értékelését. A tanárképző főisikolán egy fél évig tanulnak logikát heti két órában, a tanítóképzőkben ugyancsak egy fél évig, de he­ti 3 órában. A főiskolán — a kötelező szemináriumot is be­leszámítva — 3 félévig oktat­nak lélektant heti 3, illetőleg 1 órában. A bajai tanítóképző ben ez a tantárgy ugyancsak 3 félévig heti 3 órában szere­pel. A hallgatók mindkét fel­sőfokú iskolatípusban egy fél­évet tanulnak didaktikát, a főiskolán heti 3, a tanítókép­zőben heti 4 órában. Nevelés­elméletet a tanítóképzősök egy félévig hallgatnak heti 4, a bajaik 2 félévig heti 3 órában. Neveléstörténet mindkét he­lyen egy félévig és hetenként 3 órában van. A népművelés című tantárgy oktatási ideje pedig még óraszámban is meg­egyezik. Ezenkívül Baján min­den alsó tagozatos általános iskolai tantárgy oktatásához külön-külön módszertant taní­tanak. Sőt, a tárgyismeret nö­velése céljából ezeket a tár­gyakat — így például az éne­ket és a testnevelést is — külön-külön kötelezően oktat­ják a középiskolai ismeret­anyagnál jóval bővebben. A nagyjából megegyező mértékű elméleti neveléstudo­mányi oktatás mellett a ne­velési gyakorlatok terén kissé a tanítóképzők javára billen a mérleg. Hiszen náluk a kép­zési idő több mint egyhar­Áramszfinet — Áramszünet lesz április 1-30­lg 1—17 óráig a Jászai M. u., Hő­gyes E. u. és Szendrei J. utcák­ban. — 30-án 7—16 óráig nagyfe­szültségű hálózat karbantartása miatt a Siklósi u.. Béke u.. Posta­völgy, Remény puszta, Nagyár­pád, László u.. Szövetség u., Ta­tarozó V., valamint az Útépítő V. területén. <x) SZÍNHÁZ leAU%Í A MAGVAK RADIO PÉCSI stúdiójának 19*5. ápr. 39-1, csütörtöki műsora a 323,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Táncdalokkal a világ körüL ■ Rádió híradó. Válogatás hanglemeztárunkban. 13.00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák: Hans Urbltsch berlini kommentárja. Egy új tudományágról. — Hans Weil i.ása. Kívánsághangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.50: Notesz. — A közös ée a háztáji. 18.53: Dél-dunántúli híradó. 19.10: Táncdalok. 19.25: A Magyar Történelmi Tár­sulat dél-dunántúli csoportjának előadás-sorozata. Kováts Valé­ria: Musztafa Szelaniki török történetíró emlékezete. 19.30: Pécsi öntevékeny énekkarok műsorából. 19.58: Műsorismertetés. 30.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Mária (délután fél 3 órakor). Móricz Zs.-bérlet. — Csókos asszony (este fél 8 óra­kor). Jászal-béirlet. MOZI: Park: Szenvedés (srv., 4, 4, 8). Petőfi: A nap szerelmese (szv., szí., 4, negyed 7, fél 9). Kossuth: Többgyermekes agg­legény (szv., 4, 6, 8). Híradó Mozi (a Park filmszín­házban): Magyar híradó, 65/8. sz. Világhíradő, Holdhorgász, Vasára nap (szv.), Húsz évesek lettek, Bá­bolna 1964. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Zsolnay K. O.: Tékozló szív £.5, 7). Pécsszabolcs: Vadul vagy en­gedékenyen (szv., 5, 7). Mecsek- alja: Déltől hajnalig (szv., 7). Vasas II.: Komédia a kilinccsel (7). Mohács: A Saint Tropez-i csendőr (szv., szí., 6, 8). Sziget­vár: Elcsábítva és elhagyatva (szv., 8). Siklós: A halál örvé­nyein (7). | madát gyakorlattal töltik. Azonkívül olyan érd ekéssé f-e le is vannak Baján, hogy ott „tízosztályos” a gyakorló s- kola. A kis falvakba r lég tipikus helyzet megszól, ísa céljából ugyanis két osztatlan tanulócsoportot is működtet­nek Keresett szakemberek Baranya Bács-Kiskun és Csongrád megye, valamint Szeged alsó tagozatú osztá­lyaiba kerülnek a baja' tanító képzősök, harmadéves koruk­ban ott végzik szakmai gya­korlatukat is. Az intézetnek küldött vélemények minden ütt a legnagyobb megelégedés hangján szólnak. így van ez Baranyában is, amit Szabó Ferenc megyei vezető szakfel­ügyelő szavai igazolnak: — Az idén már egyik baiai növendéket sem osztottuk be „kényelmes” helyre. hanem mind nevelőhiányos iskolába került. Többen pusztai isko­lába mentek, ahol egyedül ta­nítanak. De mindenütt annyi­ra beváltak, hogy az eddigi fél éves gyakorlat egy évig való meghosszabbítását kér­tük a bajai intézettől, mert már harmadéves korukban te szinte pótolhatatlanná lettek. Az. általános iskolák igaz­gatói szerint pedig; — Alsó tagozatban minden­képpen á tanítóképzőt végzet­tek a megfelelőbbek, mert ők általános képzést kapnak és a 6—10 éves gyerekek nevelé­sét egyszemélyben ie sokolda­lúan látják el. Kincses Ferenc, a bajai in­tézet igazgatója mindezek mel lé örömmel teszi hozzá: — Első perctől kezdve arra neveltük hallgatóinkat, hogy az igazi pedagógus falun és pusztán is megállja helyét. Ennek most látjuk az ered­ményét. mikor országos vi­szonylatban is nálunk van a legkevesebb gond az „agitá- cióval”. A felső fokon képzett taní­tók tehát bekerülnek a „pe­dagógia mélyvízébe” és csa# kint a pusztán kezdenek bosz- szankodnl. hogy kezdő fizeté­sük 160 forinttal kevesebb, mint a tanárképzősöké. Sőt. a 3, illetőleg 5 évenkénti „ug­rás” is náluk csak 80 forint, míg azoké 100. Néhány évti­zed múltán a különbség már igen nagy lesz. így aztán a tanítóban lassan megérik az elhatározás, elvégzi a főisko­lát is, akkor legalább tanár­nak tisztelik. Ezután jelent­kezik a másik meglepetés, a marxista és a neveléstudomá­nyi tárgyak kivételével a szak tárgyakat végig kell tanulnia élőiről. A szaktárgyi követel­mények szempontjából ez persze így helyes. De egv há­rom éves felsőfokú tanulás után igazságtalannak tűnik. Mit lehetne tenni? Azt mondják, az Országos Pedagógiai Intézetben van egy elgondolás. E szerint a jövőben egyesíteni kellene a tanító- és a tanárképzőket. Az érettségi után először egy általános neveléstudományi képzést adni a hallgatóknak, majd az utána következő 2— 3 évben lehetne szakosítani. De ennél a megoldásnál . is több kérdés merülne fel. Ha a gyengébb tanulókat eltaná­csolnák a szakosítástól, nem csökkenne-e előbb-utóbb a kiváló alsó tagozatos nevelők száma. Aztán ha a fizetés to­vábbra is eltérő marad, ez a jobb tanulókat továbbra is a szakosításra ösztönzi. Végül mindig csak a fiatalabb nemze­dék maradna a kisgyerekek mellett és eltűnnének a löbb évtizedes tapasztalaté alsó tagozatos tanítók. Mindezeket a problémákat nem ellenvetésként írtam ie. Pusztán azért, hogy felvessem a kérdés sokoldalúságát, ugyan akkor a megoldás sürgős vol­tát. Hiszen a bajai intézet évente több mint 60 korsze­rűen képzett tanítót bocsát ki, és az iskolákban lassan. de biztosan nő a felsőfokú kép­zettségű tanítók száma. Velük nőnek a problémák is. E? a pedagógus gondjai hiz'-nv/v. színien mindig a szülők é* a gyerekek gondjaivá is változ­nak. Földessy Dénes i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom