Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

MSB. ÁPRILIS yj. napló 3 Havonta egy napot Pécsért Vasárnap tartották a társadalmi munkások második városi tanácskozását A városi tanács végrehajtó izottsága április 25-én, va- ámap délelőtt 10 órára avá- osi tanács nagytermében ta- ácskozásra hívta össze a vá- os társadalmi munkásait. Az rtekezleten a tanács végre- ajtó bizottságának vezetői aellett részt vett dr. Rugási 'ndre elvtárs, a városi párt- izottság titkára és Novák zilveszter elvtárs, a KISZ árosi bizottságának titkára is. :őrösi Lajos, a végrehajtó izottság elnökének megnyi­tja után dr. Galabär Tibor b-titkár ismertette a város- ;ilesztéssel kapcsolatos 1965. ci társadalmi munkafelada- >kat. 5 millió 600 ezer forint rtékű társadalmi segítség — Az országos képhez ha- >nlóan városunkban is az el- nforradalom utáni időben ezdődött meg a széleskörű irsadalmi munka kibontako- ása — mondotta. — A má- >dik ötéves terv idején hir- ettük meg az „Egy napot ácsért” mozgalmat, melyben lakosság csaknem vala- lennyi rétege közreműködött, z az egyöntetű lelkesedés azt redményezte, hogy Pécs or- ágos viszonylatban is első helyre került a társadalmi munka végzésében. 1961-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke — országos szinten — egy lakos­ra átszámítva — 19,5 Ft volt. Pécsett 48,8 Ft. Ez nagyszerű eredmény volt. 124 társadalmi munkás kapta meg ebben az évben a mozgalom arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, s ketten elnyertek a büszke díszpolgár címet. 1962-től a társadalmi munkát a kerületi tanácsok szervező hatáskörébe tették át; a nagyszabású köz­ponti beruházások helyett a helybeli, kommunális jellegű feladatok kerültek előtérbe, de a szervező munka fogya­tékosságainak következménye­képpen jelentős visszaesés kö­vetkezett be. Ebben az évben az országos átlag egy lakosra számítva 23,3 forint volt, míg Pécsett 13,1 forintra zuhant, ami azt eredményezte, hogy városunk az egy év előtti első helyről az utolsóra szorult vissza. 1963-ban tovább romlott a társadalmi munka hatékony­sága, s csak tavaly követke­zett be jelentős javulás. 1964- ben — elsősorban az I. kerü­leti dolgozók lelkesedésének eredményeképpen —, meg­n Öröm és aggodalom I gazán remény tkeltő, hogy egy olyan nehéz eszten- ő után is, amilyen a mező- azdaság szempontjából a ta- alyi volt, eredményekről íámolhatunk be. Ezt nem supán a különböző gazdasá- i adatok összegezéséből ál­lították meg tegnap a me- yei pártbizottság mezőgaz- asági osztályán tanácskozó legyei szakemberek, hanem >ntolóra vették a baranyai özös gazdaságok általános íjlődését. Ilyeneket, mint a emelés, amelyik 1953-hoz iszonyítva emelkedett, az rutermelés, ami szintén fon- is meghatározója a gazdál- adás eredményességének, gyancsak jobb volt, mint a legelőző esztendőben. A kö- is vagyon, a szövetkezetek azdagságának fokmérője legint csak gyarapodott. Folytathatjuk a sort a ta­nk jövedelmével. Általános ; jellemző volt az elmúlt sztendőre, hogy a termelő- lövetkezetek többségében gvobb keresethez, jövedé­khez jutott a tagság, mint >3-ban. S nem szabad fi- s’nien kívül hagyni — a lácskozó szakemberek is vették számításaikba —, ?y tovább erősödött, javult ezetcs színvonala. Több jól azett szakember irányítja i már a megye 136 szövet­heti gazdaságát. Olyanok, ik főiskolát, egyetemet vé­riek akik az utóbbi évek- n érmen a szövetkezetek ^erősödésének időszakában írezték meg a gyakorlati véreteket, tanasztal atokat a raasávl munkához, fts vé­I _ de nem utolsósorban j avult a munkafesvelem a szövetkezetekben. Általá- s a megállaoítás. hogy ma ír egyre kevesebbet kell ítélni egy-egy munkára, in- hb az a baj a legtöbb gaz- sóéban, hogy nem tudnak vamatos munkát biztosi- v a szorgalmas tagságnak fő'eg az asszonyoknak, a vénytermesztőknek. STehogv félreértés essék, m arról van szó, hogy a ■gve valamennyi termelő- ivetkezetére egvbehangzó- érvényesek ezek a megál­lítások. de igenis általá- sak lettek az utóbbi évek- n és remé’iük. hogy eb- n az esztendőben is gyara- lók ennek az általánosítás- k a gyakorlati értékét. Mégis — és ezt nagyon is rgaű’roztáik a tegnapi ta- cskozáson — a fejlődés m tükrözi azokat a lehető­leket, amelyekkel a megye izőgazdasága rendellkezik. an aiknáztuk ki az adott­ságokat és ez jelenti az aggo­dalmat a szakemberek köré­ben. A baranyai termelőszö­vetkezetek többre is képesek, elsősorban az állattenyésztés­ben. De erősíthetjük gazda­sági eredményeinket, ha gyorsabban megvalósítjuk a gyakorlatban a legjobb mód­szereket, ha azokat minél szé­lesebb körben alkalmazzuk, ha a gépek és más korszerű felszerelések valóban a szö­vetkezet gazdálkodását erősí­tik és nem pihennek tétlenül. Aggodalomra ad okot az is, hogy sok termelőszövetke­zetnél a vezetőség hajlik a részes művelésre, enged a „harmadában”, a „felesben” kapálás, betakarítás hívei­nek. Ezt a helytelen mód­szert megsínyli a közös. Példák egész sorát sora­koztatták fel tegnap, olyano­kat, hogy a tagok lebeszélték társaikat a gépek kijavításá­ról, hogy ők kaphassák meg a széna betakarítását feles­ben. Bogádmindszenten sor­ban fejnek, amit megérez a jószág és, mint az egyik szakember mondotta, ha így megy tovább. hamarosan nem lesz mit fejniük. Né­mely helyen mindent termé­szetben akarnak kiosztani. Másutt arra spekulálnak, hogy állami hitellel megszer­vezik a nem. szerződéses nö­vények betakarítását, aztán a termést visszavásárolják a tagoktól. És még sorolhatnánk azo­kat a példákat, amelyek nem erősítik, ellenkezőleg: na­gyon is gyengítik a szövet­kezeteket. A tsz-vezetőknek kell elsősorban megérteniük, azután a tagsággal is megér­tetniük. hogy az ilyen gaz­dálkodás, az ilven bérezés és jövedelemelosztás nem egye­zik a szocialista elvekkel, de nem egyezik az emberi er­kölcsi normákkal sem. A tanácskozáson elhang- zott egy megjegyzés: ma már késő szólni, hiszen a tsz-ek elkészítették ter­veiket és kiosztották a mun­kát. Nem, állítjuk, hogy so­ha sem késő szólni. Sőt! Amit tegnap talán elmu­lasztottunk, azt nem tesszük jóvá azzal, hogy ma hallga­tunk róla. Igenis a közgyűlé­seken napirendre kell tűzni a „harmados”, a „feles” mód­szert, az ésszerűbb, a gazda­ságosabb termelést, hogy egy év múlva újra elmondhas­suk: tovább erősödtek a szö­vetkezetek, mégpedig éppen azáltal, hogy a baranyai kö­zös gazdaságokban rejlő le­hetőségeket jól kihasználták. Gáldonyi Bél» háromszorozódott a végzett társadalmi munka értéke. A huszadik évforduló jegyében Az idei társadalmi munka­akciók a felszabadulás 20 év­fordulójának jegyében indul­tak. A hagyományos község­fejlesztési feladatok — út- és járdaépítés, csatornázás, víz- bevezetés — mellett most elő­térbe került a város csinosí­tása, az utcák és épületek tisz­taságának ügye. A most folyó tanácstagi beszámolók napi­rendi pontjai között is első helyre kerültek e feladatok, ugyanakkor a kerületi taná­csok, az Ingatlankezelő Vál­lalat és egyéb szervek minden segítséget megadnak a lakos­ság ilyen jellegű kezdemé­nyezéseinek megvalósításához. Az üzemek dolgozóitól azt kérik, hogy az üzem terüle­tén, a hozzátartozó utcarésze­ken végezzék el e csinosító munkát. Tisztítsák meg a jár­daszegélyeket, hozzák rendbe a parkokat. A műszaki értel­miségiektől azt várják, hogy — mint ahogy azt a múltban is tették — nyújtsanak segít­séget a tervező munkában. A községfejlesztési feladatokkal kapcsolatos tervek elkészítése mellett megoldásra vár a me­cseki út korszerűsítésének, szélesítésének problémája. Megoldásra vár a Széchenyi téri fényújság tervezése, mely hírt ad majd a városba láto­gató turistáknak Pécs napi eseményeiről, fejlődéséről és történetéről. Dr. Galahár Tibor beszámo­lóját vita követte. A felszóla­lók egyöntetűen a szervezett­ség fokozását kérték, hangsú­lyozva, hogy az eredményes munkának ez az alapvető fel­tétele. Achátz Imréné a kö­zépiskolás tanulóifjúság ne­vében elmondotta, hogy a fiatalok magukénak érzik a város gondjait. Hatékony segít­ségük azonban azt követeli, hogy részletes intézkedési ter­vek álljanak rendelkezésükre. A tervszerűségnek a társadal­mi munkában is érvényre kell jutni. Dr. Rugási Endre, a városi pártbizottság titkára felszóla­lásában köszönetét mondott mindazoknak, akik részt vet­tek az eddigi munkákban, majd a soron következő fel­adatokról beszélt. — Ez a város a miénk. Tö­rődnünk kell vele — mon­dotta. — Az állam milliárdo­kat költ fejlesztésére, de szük­ség van az egyes emberek segítségére is. A szocialista brigádok sze­repéről szólva hangsúlyozta, hogy e kollektívák mind na­gyobb szerepet kérnek ma­guknak a társadalmi munkák végzésében. A tanácskozás második napirendi pontjaként ünnepé­lyes aktusra került sor. Kö­rösi Lajos elvtárs, a végre­hajtó bizottság elnöke és Kovák Szilveszter elvtárs, a KISZ városi bizottságának titkára aláírta a város ifjúsá­gának vállalásait tartalmazó szocialista munkaszerződést. Lakással jutalmazták a legjobbakat A szocialista szerződés ki­mondja, hogy Pécs KISZ-fia- taljai a városi küldöttértekez­let határozatának értelmében 100 000 munkaórát teljesíte­nek ebben az évben. Védnök­séget vállalnak a balokányi sporttelep, a mecseki camping és a gyárvárosi közlekedési park építése felett, ugyanak­kor részt vesznek a város csi­nosításában is. A városi tanács végrehajtó bizottsága a szocialista szer­ződésben ezzel szemben azt vállalta, hogy a szükséges építési területeket és anyago­kat biztosítja, továbbá a leg­kiemelkedőbb munkát végző három alapszervezet részére ez év december 31-ig egy-egy lakást biztosít, hogy azt az alapszervezeti taggyűlés saját belátása szerint az arra leg­jobban rászorulónak juttassa. Vállalja továbbá, hogy a há­rom lakás mellett a társadal­mi munkában elsők részére tíz-, öt-, illetve háromezer forint értékben sport- és kul- túrfelszerelést adományoz. A lakás, illetve sportfelszerelés odaítélésénél azokat a KISZ- alapszervezeteket veszik figye­lembe, melyeknél az egy főre eső társadalmi munka a 30 órát njeghaladja. A társadalmi munkások má­sodik — lelkes hangulatú — tanácskozása Körösi Lajos elv­társ zárszavával ért véget. Tavaszi vásár — 1965 Szinte felbolydult a város. Az üzleteikben tolonganak az emberek. Az utcákon falraga­szok, a kirakatokban óriási, színes betűk hívják fel a fi­gyelmet a tegnap kezdődött tavaszi vásár cikkeire. A 30— 40—50 százalékos engedmény­nyel árusított cikkek minde­nütt a kirakatokba kerültek, s csakúgy kínálják magukat a női, bakfis, leányka és bébi ruhák, mint a komplék, blú­zok, cipők, szandálok, papu­csok, nylon harisnyák, kötött­holmik, nyakkendők, sálak, harisnyatartók, ballon anya­gok. Már a felsorolásból is ki­derül, hogy gazdag választé­kot biztosít a vásárolni szán­dékozóknak az idei tavaszi vásár, Tiringer Mátyás, a Ba­ranya megyei Ruházati Ke­reskedelmi Vállalat osztályve­zetője ennél többet mond: — Körülbelül tízmillió fo­rint értékű olyan áru van boltjainkban, am,ey április 26 —május 15 között leszállított áron kerül forgalomba. A nagykereskedelmi vállalattól rendszeresen kapjuk az után­pótlást. Az utánpótlásra szükség is van mert kapósak a tavaszi vásár cikkei. Itt-ott elismerő szavakat is ejtenek el a vá­sárlók a leszállított áron fexr- galombalkerülő cikkekről. — Az elismerés főként an­nak szól — mondja Jakabos Zoltánná, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának veze­tője — hogy ez az első olyan ..idényvégi” vásár a kereske­delemben, melyet főidényben rendezünk. S valóban, nem késett még el, aki szövetruhát gyapjú holmit akar vásárolni s aki­nek cipő ke®?' Átlag harminc százalékkal olcsóbban vásá­rolhatja most meg nemcsak a tavaszi lábbeli iát. hanem még a nyáiri szardáliát is. — A vevők jól járnak — jelentik ki határozottan a bol­tokban —, hiszen nem érték­csökkent cikkeket árusítunk a tavaszi vásárban, hanem olyas­mit, amire tavasszal és nyáron szükségük van. A mostaninál kedvezőbb vásárlási lehetősé­gük nem volt még! Aki teheti, ezt ki is hasz­nálja. Tóth Józsefné Uj-Me- csekaljáról. mintha megse'tet- te volna, hogy mikorra kell a felruházkodásra szánt pénzt tartalékolni. Az árengedmény az ó számukra azt jelenti, hogy átlagosan 40 százalA,-'ai többet vásárolhat az erre félre tett 1500 forintból, mint há­rom nappal ezelőtt tehette volna. — Én ezt nyertem a tava­szi vásáron — mutat emr csi­nos gyermekszandálra Sáto-os Mihályné. — Egy pár szandál árán csaknem kettőt kaptam a kislányomnak. A pultok előtt szüntelenül tart a vásárlók ostroma. Az eladók fáradtan válaszol gát­nak. de azért jókedvűek. Meri; jókedvre derítette a vásárló­kat is a „nagy alkalom”, s mennyivel könnyebb vidám embereket kiszolgálni! Türel­metlen vevők azért most is akadnak és olyanok is, akik attól félnek, hogy holnapra vagy halnaputánra kiürülnek a boltok. — Pedig nincs se türélmet- lenkedésre, se aggodalomra ok. Az első napokban mindig fokozottabb az érdeklődés^ érthető tehát, ha a zsúfolt bol­tokban hosszabb ideig kell vá­rakozni a kiszolgálásra. Ami pedig a készleteket illeti, sok millió forint értékű ám vár még kiszállításra a ruházati nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban. A vásárt április 26-tól május 15-ig hirdettük. Higgyék el, bírni fogjuk nem­csak szusszal hanem megfele­lő mennyiségű és minő«<-gű áruval is. H H. — Áramszünet lesz április 1—30- ig 7—17 óráig a Jászai M. u., Hö- gyes E. u., Szendrei J. utcákban. — 28-án 12—17 óráig nagyfeszült­ségű berendezés karbantartása miatt a Siklósi u., Vásártér u., 12. sz. AKÖV-telep területén. — 27-én 7—16 óráig nagyfeszültségű hálózat karbantartása miatt Ár- pádtetű, Györgytelep, valamint Szabolcsiak! környékén. Kitűzték a cserkúti jjépjavítú állomás helyét .■t& Baranyában ez idő szerint egyedül a pécsi járás nem rendelkezik korszerű mező- gazdasági gépjavító állomás­sal. Ezt a hiányt pótolja majd az 1966-ban elkészülő cser­kúti gépjavító állomás, me­lyet három üzem: a szentlő­rinci, a kozármislenyi és az ócsárdi gépállomás összevoná­sával hoznak létre. A közelmúltban került sor a cserkúti gépjavító helyének kitűzésére. A cserkúti csárda mellett, illetve a csárdától a város felé eső 8 katasztrális holdon terül el majd az állo­más, melynek építését ez év harmadik negyedévében kez­di meg a Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat. A több mint 16 millió forintos költségvetés­sel készülő létesítmény a me­gye legkorszerűbb mezőgazda- sági gépjavító üzeme lesz; Ebben az évben 1.6 millió fo­rintot építenek be s az állo­mást 1966-ban adják át ren­deltetésének. á DERÉKHADBAN Most negyvenöt éves. Arca markáns, s a redők már vég­legesek a homlokán. Hogy mikor szántódtak ezek a ba­rázdák és mikor váltak ke­ményen véglegessé, maga sem tudja. Amikor a Negele-féle mű­helyben megkapta segédleve­lét és új ruhájába öltözött, édesanyja ezzel bocsátotta út­jára: „Maradj meg embernek és élj tiszta szívvel, édes nagy fiam!” — megsimogatta fia dús haját és sírni kezdett. S Tarján Lajos ekkor úgy érez­te, hogy felnőtté vált Életútja nem tért el külö­nösképpen a hozzája hasonló­kétól. A vasreszelék beitta magát finoman a pórusaiba, s mindennap mosóporral dör­zsölte le kezéről az olajat meg a zsírt, Alighogy betöl­tötte a huszadik évét, elindult vele a katonavonat a lövész­árkok felé. Mire a zivatar el­csendesedett, huszonöt éves volt és mindenfelé csak ro­mokat látott. De látott mást is, látta a tisztulást, érezte, hogy ebből a vajúdásból iga­zibb élet születik. Tagja lett a pártnak, lelke­sedett a demokráciáért, agi­tált az első tanácsváiasztások idején és igaz meggyőződéssel magyarázta a falusi emberek­nek, hogy jövőjüket a közös gazdaságokban találhatják. ötvenhatban pisztolyt sze­geztek rá. A sarokban mun­katársai ültek, kezükben fran­ciakulccsal. Csak egy szem­rebbenésébe került volna, és ütnek. Nem rebbent meg a szeme. Ember kívánt maradni és azt akarta, hogy a megté­vedtek is azok maradjanak. Ekkor már a hirdi kenderfo­nóban műszaki beosztása volt és tagja volt a pártvezetőség­nek. A legutóbbi választások al­kalmával a vezetőség élére került. Keresgetem kérdé­seimmel benne a párttitkárt, de nehezen találom. Magáról keveset beszél, inkább a gyár­ról és gyári munkáról. Amikor elindult a maga út­ján, csak azt akarta, hogy ember tudjon maradni minden időben és helyzetben. S ehhez az elhatározáshoz hű maradt. Nem tért le a maga válasz­totta útról sohasem. Nem ke­rült magas beosztásokba, de hátul sem kullogott. A techni­kusi oklevél megszerzése után állandóan felelős munkát vég­zett a kis gyáracskában, a de­rékhadban. — A derékhadban is harc folyik. Sőt ott születnek a ti­zedek, amiket a tervjelentések közölnek. Úgy látszik a termelésben talál igazán magára, bár nem időzik egy-egy kérdésnél so­káig, de rövid mondataival átfutja keresztbe-kasba a leg­fontosabb dolgokat. A fonák helyzeteknél mintha kemé­nyebb lenne a hangja. — Az a baj, hogy mire néhány jó intézkedés ide el­jut, a sok közvetítő állomá­son megcsavargatják kezét- lábát. Itt van például a ta­karékossági intézkedés.;. Telefonál valakinek, mire behoznak a szobába egy nagy dobozt. A doboz oldalán lát­ni, hogy drága holmit szállít­hattak benne. „Törékeny”, „Express” feliratok, de a bé­lelése sem mindennapi. — Tudja mi volt benne? — Ez a három kis fémrudacska, — emel fel az asztalról há­rom ceruza nagyságú vasda­rabkát. Nem tudom, mit is szóljak ehhez. — Ugyanakkor gépeink 50— 60 éves masinák. Amíg két műszakban dolgoztunk, éven­te másfél milliót adtak a gé­pek felújítására, rendbentar­tására. Most három műszakra álltunk át, a költségeket -500 ezerre csökkentették. A gépek sebességét is gyorsítottuk... Nehéz lesz a dolgunk. A gyárról hosszan beszél, az asszonyokról és a lányok­ról. Ha egy maréknyi kender- kóc leesik az udvaron, felve­szik, nehogy kárba menien, Néhány fillér talán, de akkor sem szabad hagyni. Van azon­ban aki megsértődik a figyel­meztetésre és morog, hogy máshol bálákat görget el a nemtörődömség..: Mástól kell megtudnom, hogy Tarján Lajos tagja a Műszaki Tudományos Egye­sületnek, s hogy több jelentős újítását hasznosították eddig a kenderfeldolgozó iparban. Közreműködött a kenderek vegyi kezelésében alkalmazott új technológia kidolgozásában, amelyet az országban minde­nütt bevezettek. A kiváló újí­tókat megillető ezüst fokozat tulajdonosa, de megsze-mte a jogot már az aranyra is. Élete, magánélete sem kü­lönleges. Egy kislánya van, jól élnek, sokat utazgatnak sa­ját kocsijukkal. Mégis kér­dem, hogy megtalálta-e cél­jait, elérte-e azt, amit el akart érni? — Csak ember akartam ma­radni, s ezután is szeretnék az lenni. Itt a derékhadban. Gazdagh István * >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom