Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-23 / 95. szám
T CMS. April® n. napló 3 Televízió a bányában Ipari televíziós bemutató volt István-aknán - Látni és irányítani lehet a termelést egy szobából —- Kamerák a föld alatti munkahelyeken A termelést irányító műszaki vezető szobájában egy normál televíziós vevőkészülék. A teremben sokan vagyunk és figyeljük az előadót, s persze a képernyőt, amelyen megjelenik a csillebuktató térsége az ott dolgozó emberekkel. A kép kitűnő. fl diszpécser irányítja A bemutatót vezető szakember tájékoztatja a résztvevőket az ipari televízió legfontosabb jellemzőiről, ada- datairól. Egy kamera a sarokban van elhelyezve, lencséje felénk irányul. A kamera nem különleges és nem szabványosított speciál célokra, éppen ezért megfelel a normális vevőkészülék is a kép előállítására. A kamerától persze vezeték továbbítja a jeleket a készülékig. Az asztalon egy távvezérlő berendezés; olyan, mint egy normális nagyságú táskaírógép, rajta gombok, karok és egyéb apróságok. Az érdeklődők: bányaüzemek vezetői, mérnökei és gépészeti szakemberei kérdeznek: — A bányában csepeg a víz és száll a szénpor. A kamera nem romlik el? — Nem. A kamera hermetikusan zárt, a por és a csepegő víz nem zavarja. Vannak persze másfajta kamerák is, amelyek nem kerülnek ilyen munkahelyre, hanem irodákban vagy száraz, tiszta munkahelyen vannak elhelyezve. De ez, speciálisan a piszkos, poros, vizes munkahelyek részére van konstruálva. A kamera-panoráma fejre van erősítve, s így vízszintes és függőleges irányban, a távvezérlőberendezés segítségével . mozgatható, tehát nem egy pontot mutat a diszpécsernek, hanem pásztázni lehet vele vízszintes irányban 300 fok nagyságban, függőleges irányban pelig 60 fokos a mozgása: harminc lefelé és ugyanannyi felfelé. A kamera 1000—1200 méter hosszban mutatja be a kívánt területet, vagyis, egy kilométernél tovább lehet látni segítségével. A távvezérlő-berendezés segítségével egyidő- ben négy kamera dolgozhat és a képeket egy kis karocs- ka segítségével lehet váltani. A távolabbi pontot is igen jó minőségben mutatja, a közelit pedig felnagyítva. Próbaképpen egy karórát tesznek az asztalra és a sarokban levő kamerát ráirányítja a kezelő. A kis DOXA óra másodperc mutatóját is kitűnően lehet látni a képernyőn. ii kamerák elől nem lehet menekülni Figyeljük a csillebuktatőt, és a felszíni szállítás munkafolyamatát. A kamera körülbelül 30 méterre van elhelyezve a buktatótól és a kamera forgatása közben (a szobából távirányításai) az egész felszíni csilleforgalmat ellenőrizni lehet. A csilleforgalomnál dolgozó csatlós arca is jól felismerhető. Valaki mondja is: — Nó, nézd a Jánost. Persze, a kamerák elől nem lehet „menekülni”. A lencse útjába az üres csillék sorai kerülnek, majd három-négy ember. Álldogálnak, kezük zsebben. Ezt a lehetőséget nem hagyják ki a rivális üzem dolgozói: — Most jól lehet látni az itt folyó termelő munkát, — mondja valaki. Ezen mindenki jót nevet, mire megkérdik, hogy ilyen esetben nem lehetne oda szólni az embereknek, hogy látjuk a képen a nagy szorgalmat. Ha nem is közvetlenül az ácsorgó embereknek, de a közeli felettesnek lehet telefonálni, hogy figyelmeztesse a csoportot. Kapcsolnak a vezérlő-berendezésen és megjelenik a képen a föld alatti munkahely a negyedik szint aknarakodója. A kamera 230 méterrel került a felszín alá. Ez esetben is meglepően tiszta és éles a kép. A csillék mozdulatlanul állnak a kas előtt, a kas ajtaján felirat: „A mozgó kasba beszállni tilos!” ezt a szöveget is kitűnően el lehet olvasni a képernyőn. Persze, újdonság ez esetben a televíziós közvetítés, a kas melletti munkások állnak, néznek a lencsébe és a szállítás is álldogál. A Széchenyi-akna vezetője megjegyzi: — Ilyenkor nem szabad a csilléknek mozogni? — Nincs szenük — jegyzi meg másvalaki epésen. A bemutatót vezető szakember telefonon beszélget a földalatti kamerát irányító emberrel: — Végezzék a munkájukat rendesen. A csillék megindulnak. Az automata csillebetoló-szerke- zet rendesen működik, de a kas rácsos ajtaja nem csukódik be, amikor a kas elindul. Ez esetben már használható a televízió segítsége. A diszpécser utasítást küld a mélybe: — Kérem, a kas ajtaja nem csukódott. A következő szállításnál az automata ajtók rendesen működnek. Hiába, a kamerát nem lehet becsapni, innen a felszínen levő diszpécser-szobából jól látni a föld alatti munka minden mozzanatát, a gépekét és az emberekét egyaránt. Bár a rosszmájú megjegyzés most sem marad el: — Majd ha elmegy a kamera, újból ottmarad az ajtó. Sőt, valami mást is elárult a kamera. Ugyancsak egy suttogó megjegyzésből tudom. „Te, János, itt többen vannak a szállításnál, mint nálunk”. II tröszt érdelilödik a berendezés iránt A képet váltogatják, hol a felszíni szállítást látjuk, hol a föld alatti aknarakodót. A bemutatón résztvevő szakembereknek tetszik az ipari televízió munkája és komolyan társalognak egymás között, hol tudnák alkalmazni, hol lehetne eredményes náluk is a televízió segítsége. Kir- sching János, a pécsbányatelepi Széchenyi-akna vezetője a bemutató szakembertől kérdez: — Ha három kis kamerát elhelyezünk az üzemben és naponta 16 órán át üzemeltetjük, vajon hány ember szükséges melléje? — Gyakorlatilag egy sem. A kis, egyedi kamerákat fix pontokra állítják be, azután a diszpécser kezeli munkája kapcsán. — Mennyibe kerül egy négykamerás, távvezérlésű rendszer? — Körülbelül 250—300 ezer foritba. Azonnal tudunk szállítani a rendelőknek raktárunkból, — válaszol a Híradástechnikai Ktsz képviselője, majd prospektusokat oszt ki az érdeklődők között. Néhány kérdésre az újságíró is választ kér. — Magyarországi bányákban van-e már valahol ilyen ipari televíziós lánc? — Nincsen. Az első bemutatót is itt rendeztük meg a pécsi István-aknán. — Sújtólégbiztos kamerákat készítenek-e? Köztudott, hogy a mecseki szénmedence sújtólégveszélyes. — A kísérletezések folynak. Sőt, cégünk rövidesen a Szovjetunióban egy 30 kamerát foglalkoztató berendezést helyez üzembe robbanásveszélyes helyen. Az itt szerzett tapasztalatokat is felhasználva készíteni fogunk sújtólégbiztos kamerákat. — S a Mecseki Szénbányászati Tröszt üzemei mikor helyeznek üzembe ipari televíziós berendezéseket? A kérdésre Mányó Lajos, a tröszt gépészeti osztályának vezetője válaszol: — Mi komolyan érdeklődünk a dolog iránt. Pénzünk van, áru is van raktáron. A tröszt vezetőitől függ, hogy engedélyezzék a vásárlást. — Milyen területeken kívánják felhasználni a televí- viót? — Elsősorban a külszíni szállításban és a föld alátti szállítási centrumokban. Amint itt is láthattuk, kiválóan segíti a tv a műszaki irányítást. A holnap segítőtársa A bemutató tovább folyik, a diszpécser éber szemmel figyeli a képet. Nem lehet „mellébeszélni”, mindent jól látni a képernyőn. A technikai vívmány ez esetben ma még csak „érdekesség”, de holnap hasznos segítője a műszaki irányításnak. G. L Délszláv kulturális estek Április 28. és május 2. között baranyai kultúrkör- utat tesz a Bács megyei Hercegszántó délszláv kultúr csoportja. A kultúrcsoport fellépéseit politikai gyűlésekkel kötik össze, melyek célja a május 1-ről való ünnepi megemlékezés, és az aktuális kül- és belpolitikai kérdések Ismertetése. A gyűléseken Ognyenovics Milán elvtárs, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára és a járási pártbizottság titkárai mondanak beszédet. A kultúrcsoport műsorán magyar és szerb-horvát egy felvonásos jelenetek, szavalatok, népdalok és táncok szerepelnek. A herceg- szántói együttes elsőízben — április 28-án — Versend községben szerepel, majd •ezt követően 30-án, illetve május 1-én és 2-án Dráva- keresztúr, Felsőszentmárton és Drávasztára községekben lép fel. Sekeztiek cl gépek Papírfilteres cigaretták gyártását kezdték meg a harmadik negyedévben a Pécsi Dohánygyárban. A filteres cigaretta gyártásához szükséges gépeket folyamatosan kapja a gvár. Az első gépet néhány hete állították be és jelenleg próba- üzemeltetése folyik. A papírkreppelő gépet Lágymányoson készítették és a pécsi gyárban próbaüzemeltetés alatt a konstrukciót is tökéletesítik majd. Napokban várják a filterkés-ítíí gépet, későbbi időpontban pedig felrakógép is érkezik a pécsi gyárba. Sok millió forintos „tandl 44 Eredetileg az volt a tervünk, végigjárjuk a megye 10 állami gazdaságát, hogy összképet kapjunk a gépesítés, a gazdálkodás, a tervteljesítés megyei eredményeiről. De már a szemle első állomásán, a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai egységénél megrekedtünk. Itt derült ki ugyanis, hogy felesleges sorra venni valamennyit, hisz megtaláltuk a másik kilenc főbb jellemzőit is. A SELEJTEZÉS ELMARADT Évről évre így vagy úgy, de egy-két millió forintos nyereséggel zárt a gazdaság. Ez az „így vagy úgy” azonban megköveteli, hogy konkrétabban megmagyarázzuk, mit jelent. Rendszerint az év vége felé, a betakarítások idején számoltak vele. amikor előkalkuláció alapján megállapították, hogy tudják-e produkálni az előirányzatot. Ha egy-egy kedvező gazdasági évben pozitív jeleket mutatott az előkalkuláció, nem is volt semmi baj, de azonnal megnőttek a gondok, amikor az eredmények serpenyője magasra billent a ráfordítások nyomasztó súlyától. Hogyan segítettek ezen? Példának okáért, ha úgy látszott, hogy milliós hiány várható, akkor nyúltak hozzá az „aranytartalékhoz”, vagyis elhagyták az agyondolgoztatott, kiöregedett gépek esedékes selejtezését, s az utóbbi három évben nagyobbrészt ilyen áron „teljesítették” az évre szóló forint előirányzatot. A példa után joggal tételeznénk fel. hogy a Pécsi Állami Gazdaság vezetői nem a „legkorrektebb” módon teljesítették éveken ót a tervet, mégis elhamarkodott ítélet lenne, ha emiatt marasztalnánk el őket. Okuk volt rá, különös okuk. Az igazság az, hogy a selejtezés még inkább megnehezítette volna a helyzetüket. A selejtgépekkel ugyanis többre mentek, mint az időközben kapott újakkal. Csak néhány példát a sok közül! GÉPEK EGYÓRÁS IDŐTARTAMMAL Az 1960—62-ben kapott KB—1, KB—2 típusú közel 1 millió forint értékű csőtörő gépek (kilenc darab) már az első napokban kapituláltak. Különösen az 1962-ben kapott „új típusú” csőtörőgépekre illik rá a példa. Egyszerre állították be őket a gazdaság kuko- • ricatáblájába s ezzel a gé pék sorsa egyidőben pecsételődött meg. Már a munká baállás első órájában öt gép összetört. Néhány hétre rá restell- kedve utazott le a helyszínre a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár szervizszolgálata. Jóindulatukat segítőkészségüket bizonyítva „jó minőségű” láncokkal, alkatrészekkel pótolták a pótolandókat, de a félreértés elkerülése végett mindjárt lelkűkre is kötötték a gazdaság vezetőinek, hogy a felszerelt pótalkatrészek pótolhatatlanok. Hiánycikk, a belkereskedelem nem árusítja, illetve csak az exportra gyártott gépek jogosultak hasonló alkatrészekhez. A csőtörőgépekhez csak „árukapcsolással” juthatott hozzá a gazdaság. Kénytelen kelletlen el kellett fogadniuk azt a három darab „csőfosztó” gépet is, ami azóta is ott rozsdásodik az üszögpusztai gépszínben. Nem tudtak mit kezdeni velük. Időközben ugyanis végképp tönkrementek a csőtörők, s azok nélkül semmi értelme a csőfosztás- nak. A gépi törést, a fosztást azóta is ezer munkáskéz helyettesíti, s ez igen megviseli a termelés gazdaságosságát. A 150 ezer forint értékű három gép érintetlen épségben ott húzódik meg most is a tönkrement csőtörők árnyékában s a nyilvántartó lapon csak annyival enyhítették a sorsukat, hogy a márkájuk mellé nem „selejtet”, hanem „A”, illetve ,,B’ kategóriát írtak. Ha tekintetbe vesszük, hogy a megye másik kilenc állami gazdaságában is majdnem ugyanez a helyzet, nem kell különösebb számtani művelet ahhoz, hogy kiszámítsuk: milyen mértékű termeléssel, károsodással néznek szembe évek óta a megye állami gazdaságai. ÁLTALÁNOS LESZERELÉS A GYÜMÖLCS- MANIPULÁLÓN S még ezzel sem értünk végére a példalajstromnak. A megye állami gazdaságait minden különösebb igény nélkül elárasztották RS—09 mintájú traktorokkal, és e traktorok munkagépeivel. Ezeket a vetőgépeket, műtrágyaszórókat, kultivátorokat nem érheti olyan vád, hogy konstrukciós hibáik vannak, mégis lomtárba kerültek már az első években, mert rendkívül kis kapacitásuk miatt még a kisüzemekben is fontolóra vennék a felhasználásukat* _ 1 • A legújabb szomorú példát pedig a gyümölcsmanipuláló gépsor szolgáltatta, mivel a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár „lepte” meg a Pécsi Állami Gazdaságot. Szerencsére csak egy példányt kaptak belőle, s így a próbaüzemelésnél ez a tény is enyhített valamit a bosszúságon. Ebben az esetben nem került sor reklamációra sem. mert úgy látszik, még náluk is előbb észbekapott a gyárió vállalat. Sebtében leutaztak a szerelők és a 320 ezer forin- c tos gépsoron órák alatt otvarf"' „általános leszerelést” hajtottak végre, hogy konstruktőre sem ismert volna rá saját szülöttére. Azt mondták hegy az új, a tökéletesebb alkatrészeket záros határidőn belül felszerelik. Azóta is szerelik. KEZDŐ VÁLTOZÁSOK Ezekután Somogyi Józsefhez, a Baranya megyei Állami Gazdaságok Igazgató Fó- mérnökéhez fordultunk felvilágosításért. — Éveken át szinte tehetetlenül álltunk az ilven problémák előtt — mondotta —, a gépelosztás ezideig központilag történt. Odafent mondják meg, hogy a megyék ezt és ezt a gépet kaphatják csak, s ehhez mérten a választás is csupán arra korlátozódhatott, hogy „tetszik-e vagy sem.” Ka úgy nyilatkoztunk, hogy nem kell. magunkat rövidítettük volna meg. mert a felajánlott gének között olvan is akadt, amit nem tudtunk volna nélkülözni. Sajnos csak úgy juthattunk hozzá. ha „cakompakk” elfogadtuk az ajánlatot. Elfogadtuk és mit tehettünk mást. ml is hasonlóképpen osztottuk szét a gazdaságoknak. Elmondta, hogy ebben az évben lényegesen könnyebb a helyzetük. Különösen az erőgének. pótkocsik, gabonakom- báinok igénvlésében. miután ezek felszabadultak a központi elosztás bürokráciája alóL MIÉRT KELT ETT EDDIG VÁRNI? — Nagy tehertételtől Szabadulnak meg így a gazdaságok — mondja, — de nem kis célzatossággal hozzá teszi még. — Csak azt nem értem, miért kellett erre hosz- szú éveket várni. Miért kellett ehhez a legkézenfekvőbb megoldáshoz ennyi gondolkodási idő. ök is, mi is súlvos tandíjat fizettünk érte. de leglobban a népgazdaság vallotta kárát Igen! Sok milliós „tandíjról” van itt szó, amit nem ártana szigorú „vizsgáztatással” számonkérni. L F. Gjr. í t
