Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
<aO£LP d\KV\OJ\f^ naplÖ Váci Mihály: Jttud a kutyát Tavaszi szél szivárog, teli van véle az árok. térdig emelt szoknyában Iá bo tnak benne a lányok Szívilobogásnyi rózsák, kertjeink lángbaboritják. messzi egek madara száll ide költeni hozzánk. Párolog, mintha csak fájna eleven, lüktet a barázda, omlik a rög eke-élen, de még beledobban a tájba. Fáinknak édes a nedve, földjeink jó maggal vetve, tábláink árok-partján felesel a csalán nyelve. A föld illata szálldos. mélyre lélegzi a város, pirosul, szokik a vére súlyosabb szív dobbanáshoz Mint a kenyér, ha dagasztják, kél melegen ez az ország. — Rozsda ne érjen a késhez, ha karéjait osztják. Pál József: Sz&mfúiAy Teri testembe a nap arány szögeit köröttem minden káprázat égről szakadt le ma a mező és sárga sárga sárga és kék fény ég a gázláng kékje csap át izzásba alumínium-fehérbe Teri testembe a nap arany szögeit s ott áll az T alakú fa a vén lombú tölgy két ujja között gém és ostora lóg le a kútba moha« falú hűvös kútba Nékem ez jutott ez a szomjúság a képzelet észbontó iker-ábrája az T alakú tölgy alatt a kút és az égről leszakadt fények lángja Teri testembe a nap arany szögeit és szomjazom szomjazom inni kéne sír a fa csikorog vödre száll üresen le a mélybe ostora ránduJ csapódik fel az égre az izzó alumínium-fehérbe A képzőművészek felszabadulási kiállításáról A megyében élő képzőmű; vészek felszabadulási kiállítása I az első pillanatban csalódást okoz a látogatónak, mivel egy friss hangú, mozgalmas, új alkotásokból összeállított kiái- ; lítás helyett mindössze egy át- í rendezett, méreteiben kisebb j tárlat fogadja a siklósi várban. Vannak természetesen új alkotások, és új nevek is, de a kiállítás gerince lényegében a korábbi nagyszabású tárlat maradványaiból áll. Ha az ember aztán lemondott az ünnepi hangulat illúziójáról, s a kiáj- i lítást úgy közelíti meg, hogy | vajon kifejezi-e a megye kép- 1 zőmű vészeiének jelenlegi, reális helyzetét, akkor a kiállítás jó. szinte tudományos értékű diagnózis. A kiállítás azt tükrözi, hogy j Pécs—Baranya képzőművészete az elmúlt húsz év alatt szép, értékes magaslatokat ért el. ; Tükrözi, hogy a köztiszteletben j álló pécsi művészek »közül töb- ! ben megelégedtek ezekkel a i magaslatokkal, s színvonalukat í tartva aránylag keveset feste- | nek. Ez természetesen nem baj. i a művésznek is joga van el- j fáradni, s joga van korábban j elért művészi rangjára hivat- : kozva elégedetten, nyugodt am j élni. Mások, lényegében ugyan- I ebből a generációból, a fiatal j művészek eredményeit és kí- | sérleteit látva elbizonytalanodtak, s igyekeztek a már zárt I egységként ható látásmódjukat, stílusukat, formarendszerüket fellazítani, s a modernebb festészet formaelemeit beépíteni, vagy felhasználni. Az eredmény néhol szerencsés, néhol groteszk. Ha egy művész kísérletezik, és mentes a polgári megnyugvástól, az természetesen nagyon ió, csak egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: Minden idők korszerű művészete csak akkor jó, ha őszinte, hiteles. Akkor jó, ha a művész saját élményvilágából indul ki, s a formában megnyilvánuló stílusa logikusan következik életlátásából, világnézetéből, egyéniségéből. Stílust, látásmódot könyvekből, mások eredményeiből is lehet tanulni, de ugyanazt megcsinálni nem érdemes, a —■ csalás úgyis kiderül. háttérbe szorulnak a tetszetős külsőségekkel haló alkotások mellett. Eg}’ azonban nyilvánvaló: A pécs—baranyai képzőművészet színpadán megjelentek a fiatalok is, és helyet követelnek maguknak. Arra kényszerítik majd fokozatosan a képzőművészeti közéletet, hogy átértékelje divatos jelzőit., a közszájon forgó korábbi rangsorolásokat. A megyében élő képzőművészek felszabadulási kiállítása végeredményben egy átmeneti állapotot tükröz ... tgy természetszerűleg a nézőt elsősorban nem a harmonikus, ünnepi jóérzésekkel ajándékozza meg, hanem gondolkodásra készteti, bizonyos elmozdulásokra, új -jelenségek felbukkanására. a jogszokássá vált stabil értékrend alkalmazásának felülvizsgálására készteti. Mind ez végeredményben jó és szükségszerű, hiszen azt bizonyítja (érdekes módon éppen a húszéves ünnepi seregszemle alkalmával), hogy a megye képző- művészeti élete felett nem állt meg az idő, művészeti életünk tovább fejlődik, évről-évre színesedik, s feltétlenül összetettebb, gazdagabb lesz. Bertha Bulcs* VITAEST a Jelenkor szerKeszíös -nében A Magyar írók Szovefsege Dél dunántúli Csoportja és a Jelenkor szerkesztőbizottságának közös rendezésében 15-én, csütörtökön vitaestet tartottak a folyóirat szerkesztőséé ábrn Thiery Árpád Alcser sorsdöntő éiszakáia. című novel'.é'-r'róí. mely a Jelenkor április1 számában jelent meg. A vitaindító előadásr Szederkényi Ervin. a. Jelenkor szerkesztője tartotta. Az "*.l- cser sorsdöntő éjszakája című írás egy nemzedék indulásának és helytállásának szimbóluma. A novella hőse egy toronyházet védelmez 1956 októberében ellenforradalmárok ellen A sorsdöntő éjszakán előbukkanó emlékek egész nemzedékének útját jelzik. Alcser és barátai a háború évei alatt voltak kamaszok. Az új társadalom születése idején váltak felnőtté: szitáikét és becsületüket tették a velük együtt felnövő rendre. A novella a legmodernebb írói eszközökkel ábrázolja été* - két. Sorsuk fellobbanások és csalódások láncolata. A társadalomban meglévő ellentmondások bonyolult emberi vonatkozásait kutatja az írás. A vitaindító előadás, s az ezt követő hozzászólások — éooen ennek kapcsán —, elsősorbs n Thiery Árpád lélektani mozaikokra épített novellaszerkeze- tét dicsérték. A több órás ráta a mű részletes tartalmi és formai elemzésével tovább erősítette a folyóirat műhely jellegét. Az örök kísérletezők modorukat tekintve változatlanul állnak előttünk, de megfigyelhető az elmélyedés, a kimunkált szép vonalkultúra, s a művészi tevékenység kiterjesztése, minden művészileg megmunkálható anyagra. A felszabadulási kiállításra nagyon jellemző a fiatalok előretörése. Nagy, de értékelésben és hangvételében végtelenül vegyes anyaggal képviseltetik magukat. Olyan kórusra emlékeztetnek, amelyik valahol az átszállásnál elvesztette karmesterét, s ezért nagy örömmel érkezik meg a szereplés színhelyére. A kórus minden tagja magabiztos, és saját hangjával elégedett, mert nincs ott az abszolút hallású karmester, aki a próbákon figyelmeztetni szokta a hamisan éneklőket. Nincs karmester, így a legerősebb hangúak furcsa előéne- kesként hatnak a kórusban, mivel a kórus összességében és külön-külön is mást énekel. De az erős hang azért ott van, és jogokat követel magának a fesztiválom, A fiatalok között sok tehetséget sejtetnek a kiállított művek ... Az elmélyedt, nagy belső koncentráció útján született műalkotások azonban Védjük-e a munkát? A katolikus egyház — hogy ellensúlyozza a modem tudományok materializmusra nevelő hatásait, s befolyásolni igyekezzék a legújabb kor értelmiségiét —, a múlt század vége óta igen erősen terjeszti a XIII. században élt dominikánus szerzetes, Aquinói Tavas középkori skolasztikus vallásfilozófiái tanításait. Aquinói Tamás az egyházi hierarchia által „szentesített” dogmákat Arisztotelész logikai eredményeivel „erősítette meg”. Ez a „megerősítés” azért kteánkozik idézőjelbe, mert a formális logikában járatos, s azzal valóban mesterien bánó Aquinói Tamás alapjában tu- cé-uán-’tálán tételek — isten léte. mindenhatósága, a lélek ö-ök kévalósága — „bizonyítására” használta fel a formális lórikat. Tudománytalan elképzelésé!? " "túWóhnánySs köntösű . meqtó mosatása” — ez a régi é? in temizmus lényeges sajátossága. A cseh szerző tömören is igen sokat mondó, a neotomizmus „klasszikus dogmatizmu- mu«”-» ellen meggvöző érvelő -«e' küzdő tanulmányában «-éle? társadalmi áttekintéssel indokolja, miiért oly különösen fontos ma, a szocializmus hatalmas térhódításának korában az egyház számára ser. „észérM. Mahovec: Neotomizmus vekkel” hatni akaró neotomiz- mus. Megismerteti velünk az irányzat olyan — elsősorban jezsuita — képviselőit, akik akár el is hagyhatnák a „neo” szócskát, hiszen Aquinói Tamásnál sokkal sikerületlenebb módszerekkel hadakoznak nemcsak a marxizmus, hanem Voltaire és a pozitivizmus ellen is. Van viszont olyan neo- tcmista, mint például Jacques Maritain, aki nemcsak igen választékos stílusban, hanem bizonyos (az egyházi hierarchiának nem is tetsző) engedményeket téve harcol azért, hogy a katolikus dogmákat — térmészetesen csali látszat szerint — „összhangba hozza” a legújabb kor szükségleteivel. A neotomizmus még legtehetségesebb művelőinél is játék a szavakkal, a fogalmakkal és nem lehet komoly vitapartner tudományosan megalapozott filozófia számára. Világosan kiderül ez Mahovec gondolatokban gazdag — és élvezetesen megírt — könyvecskéjéből. Ugyanakkor azonban a szerző óva inti a marxista kutatókat és agitátorokat attól, hogy a neotomistákról és az egyház más áramlatairól fölényeákedően szóljanak. Érdekes és tanulságos a szerzőnek m « megállapítása, hogy „vannak olyan neo tömi sták is, akik szeretnének komolyan segíteni az embereken, hisznek az istenben, mint igazságos és jóságos lényben, maguk pedig nem akarnak vaskalaposok lenni ... Sokan ezek közül •— folytatja a szerző — egy idő múlva merevekké, az absztrakt egyházi dogmatika -sematikus képviselőivé válnak. De sokaknak még meg lehetne magyarázni, hogy embertársaik segítésére irányuló törekvésük tiszteletre méltó, ám mindezt nem a katolicizmusban találják meg”. Példákkal bizonyítja a tanulmány, hogy emberek, akik sokáig éppen a neotomázmus- ban vélték megtal álná nemcsak a polgári anarchikus életérzés stabil, ,,a harmónia teljességét és a teljesség harmóniáját” nyújtó ellenpólusát, hanem a katolicizmuson belül jelentkező misztikus áramlatok ellen is itt kerestek menedéket, végül hosszú, kínos, de győzelmes úton — eljutottak a marxizmushoz. Mottóként lehetne idézni a tanulmány utolsó mon datát: ,,Mindig az a kritika á leghelyesebb, amelyik nemcsak a tévedéseket leplezi le. hanem az embereidet a tévedésektől az igazság felé vezeti.” ( — ) gyakoribb módja a szóösszetétel. Ennek többféle típusa van. Egyike pl. az, amikor a melléknevet egybeírjuk főnevével, mint pl. a melegágy vagy a kisasszony esetében. A szóösszetételnek egyik gyakran előforduló fajtája az ún. értelemsűrítő vagy jelentéssűrítő összetétel.' Így pl. a Bartók emlékezetére rendezett ünnepélyt Bartó/c-estnek, az ezer dologhoz értő mestert ezermesternek mondjuk, vagyis több szó értelmét egy összetett szóba tömörítjük, sűrítjük. A békeharc sem a békének a harca, hanem a bókéért folytatott harc, az anyagellátás is az anyaggal való ellátás, a cserepe Idén 3/ pedig a cseréül szolgáló példány. Ezeket az összetételeket jelöletlen határozás szóösszetételeknek nevezzük. Mivel pedig a robbanásbiztos szónál értelemszerűen a robbanás elleni biztosságra gondolunk, eszel a jelentéstömörítéssel alkotott szóval éppúgy meg kell barátkoznunk, mint ahogy megszokta már fülünk és A magyar nyelv értelmező szótára is elfogadott szóként említi a bombabiztos, gázbiztos, tűzbiztos szavakat Jobb volna természetesen a robbanásmen- te*, bombamentes szavakat használni, bár régebben nyelvművelőink helytelenítették a jobbadán csak a nyelvújítás óta elterjedt -dús, -teljes, -képes, -képtelen, -szegény, illetőleg a -mentes, -ellenes, -forma utó- tagú összetett szavakat. Ma azonban már nem kifogásoljuk i a vitamándús ételeket, a vérszegény költőket, az erőteljes érzéseket és a szolgálatkész elárusítókat. trgyanez vonatkozik az előzőkben említett balesetbiztosi tas. árvíz- és tűzvédelem szí' vakra, amelyeket mint jelöletlen határozós összetételeket köznyelvünk már elfogadott. Más a helyzet a, munkavédelem és a munkaegészságtan szóval. Egyik sem á munkának. hanem a munkásoknak a védelmét, egészségügyét -e- lozza. Az Értelmező' szótár szerint (V. 69. 1.) a munkavédelem meghatározása a ••következő: „Azoknak a jogszabályoknak, óvóintézkedésekrek és intézményeknek az összessége, amelyeknek közve len célja a dolgozók egészségére.;, testi épségének és életének a munkával járó ártalmaktól való megvédése”. Ismeri a szótár a munkásvédelem szót is: „Azoknak a jogszabályoknak, intézményeknek és szerveknek összessége, amelyen a munkások számára jó munka- feltételeket, testi épségük megőrzését "biztosítják”. Ha a két szó meghatározását összevetjük, úgy látjuk, hogy a munkásvédelem fogalma többet jelent a munkavédelemnél, mert magába foglalja az utóbbi szó értelmét ie. Helyesebb tehát, ha munkásvédelemről. munkásegészséglaniol beszélünk munkavédelem, munkaegésaségtan helyett. Ne védjük a munkát, inkább a munka védjen meg bennünket — ahogy Voltaire mondja — a három fő rossztól: az unalomtól, a bűntől és a szegénységtől! ToUseprű Minden idők legdrágább «/ötjei filmje Két éve (vészül Bondarcsvk: HÁBORÚ ÉS BÉKE című .filmje, a legdrágább, amelyet valaha a Szovjetunióban for- gattak. A tömegjelenete.k on Bondarcsuk 180 ezer státisrtá- íoglaikoztatott, 6 helikoptert használt fel és több falui építtetett. ZJam t 4 Nemrégiben cikket közölt a Dunántúli Napló Székely Miklós tollából. A cikk arról tudósít, hogy elkészült az első hazai ..robbanásbiztos” tv-képcső. Az eddig képcsövek ugyan is — a tudósítás szerint — ütés,. karcolás, gondatlan kezelés hatására felrobbanhatnak, de a „robbanásbiztos” képcső biztosan nem robban fél. Olvasóink viszont félnek ilyen típusú képcsövet vásárolni, mert hisz a robbanásbiztosság azt jelenti, hogy a képcső biztosan felrobban, s ezért inkább robbanásmentes képcsövet vennének. Pár nappal ezelőtt azt is olvashattuk, hogy az Atla/mi Biztosító Baranya megyei Igazgatóságának jelentése szerint 1964-ben több mint tizenhét ezren kötöttek megyénkben élet- és balesetbiztosítást. Azt még megértjük, hogy valaki az élestét biztosítja, de a balesetet miért kell biztosítani? Ugyanígy felvethető a kérdés, miért beszélünk árvízvédelemről, tűz védelemről, holott sem az árvizet, sem a tüzet nem kell védeni, inkább elleme keli védekezni. Miért nem mondjuk tehát: baleset elleni biztosítás, árvíz elleni, tűz elleni védelem? Sokféle vonatkoeásban gyakran használjuk: a munkavédelem szót is. Ebben az összetett szóban a munkát védjük vagy talán — az előbbi szóösszetételek analógiájára — a munka éllen kell egyes „dolgozókat” megvédeni? Ugyanígy beszéltünk, tanítjuk szakiskoláinkban a munkaegészségtant is. Nem volna helyesebb munka s- védelemről, muntoásegészség- tanről szólnunk inkább? A .'felvetett kérdésekre az alábbiakban igyekszünk vála- ; szólni — a nyelvművelésnek e f kérdésben kifejtett mai álláspontját elfogadva. Az új szavak alkotásának mai magyar nyelvünkben leg-
