Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-17 / 91. szám
m április n. napló 3 Készülődés a VIT-re SsoSdaritás, bébe és barátság! — ezzel a jelmondattal rendezik meg az idén július 28 és augusztus 7-e között Algírban a Világifjúsági Találkozót. A nemrég függetlenné vált Algériában a békéért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harc gondolatának égisze alatt találkoznak a fiatalok. Hogyan kívánják ezt a gondolatot népszerűsíteni a fiatalok között megyénkben? A kérdésre Vé- gyi Karola elvtársnö, a KISZ Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője válaszolt: — VIT-napokat, ifjúsági gyűléseket tartunk, melyeken az előadók nagy figyelmet fordítanak a szocialista országok külpolitikájának és az imperialisták békebontó tevékenységének ismertetésére. Arra törekszünk, hogy alaposan megismertessük Afrika múltját és jelenét megyénk ifjúságával. — Mit tesznek tu alapszervezetek a VIT-ért? — Előadásokat, élménybeszámolókat tartanak a VIT-ek történetéből, ifjúsági találkozókat rendeznek, ismerkednek a hazánkban tanuló afrikai, ázsiai, dél-amerikai diákokkal, esetleg sor kerül a DÍVSZ munkatársainak látogatására is. A VIT előkészítése során kapcsolatot teremtenek az Országos Béketanóccsal, a Szolidaritási Bizottsággal. Az ifjúsági klubok műsorukat a VIT előkészítésére használják fel, játékos foglalkozásokat, szellemi vetélkedőket rendeznek Algériáról és a találkozókról. Ezenkívül sok aüapezervezet állít össze képes faliújságot, ’elállítást rendez, melyeken bemutatja a világ ifjúságának életét, békehancát. — Régi szokás, hogy a, termelésben is megnyilvánul a fiatalok készülődése a VIT- re... — Mivel ez az év felszabadulásunk 20. évfordulói árnak tiszteletére a jubileumi nevet kapta, s már erre az évre megtették felajánl ásaikat a fiatalok, külön a VIT tiszteletére nem hirdettek versenyeket. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy mivel az egész évi versenyeket negyedévemként értékelik, a második negyedévben jól fognak dolgozni a kisaesek. — Eddig minden vUágifjú- sági találkozón sok ajándékot vittek magukkal a küldöttek, így lesz-e az idén is? — Én nem tudok lefeküdni addig, míg nem olvasok. Pedig ha déluténos műszakban dolgozom, mire hazaérek, van tizenegy óra. Az asszony morog, ne olvassak annyit, ezért magas a villanyszámla. Ez minden este így van, és minden este kezembe veszem a könyvet évek óta. Most a Fáraót olvasom, éppen ott tartok, hogy a főpapok hogyan akarják átverni a fiatal Ramsest. — Mit szeret még olvasni? — Regényeket, meg az újságot. Az újságban is az üzemi dolgokat... — Ezt most azért mondja, mert újságíróval áll szemben. őszintén tiltakozik: — Isten bizony mondom, hogy így van. Engem az üzemi dolgok érdekelnek, meg aztán tudja még mi? Amikor a pazarlókat, sák- kasztókat lecsukják. Elgondolkozva nézegeti olajos-rozsdás kezét, repedezett tenyerét, lapos, vastag, véraláfutásos körmeit. „A Veres Pétert szeretem legjobban — mondja. Az megírta a béres-sorsot, meg a summás lányok álmait, meg mindent. Bin tudom, hogy úgy volt, ahogy Veres irta, mert dolgoztam falusi kovács- műheiyben is* Rosekén, meg másutt..." Amikor elválok tőle *— hogy átmenjek a forgacsdo- íizembe —- utanam szól. „Ha már Ír rak*», — Természetesen. A legtöbb helyen már eü. is készítették a VIT-re küldendő ajándékokat a fiatalok, melyek hímzések, faragások vagy az illető intézmények gyártmányainak kicsinyített másai, így kapnak majd ajándékul a külföldi fiatalok a magyaroktól, illetve a baranyai küldöttektől baranyai szőtteseket, hímzéseket, apró cipőket a Szigetvári Cipőgyárból, különféle készítményeket a Pécsi Bőrgyárból, a Mecseki Szénbányászati Tröszttől és a többiektől. S ezek az apróságok nemcsak ajándékul szolgálnak. hanem ismertetésként is megyénk népművészetéből, iparából— Közeleg a leszerelési hónap, hogyan veszik ki részüket rendezéséből a KISZ-bi- zottságok? — A leszerelési hónap rendezvényeit összekapcsoljuk a VIT előkészítésével. Minden járásiban s városban ifjúsági napot tartunk. Körzeti székhelyeken, ifjúsági klubokban béke-esteket szervezünk, s a májusi taggyűléseken mindenütt a leszerelésről beszélgetünk. A felszabadulási kulturális szemle bemutatóin szintén a béke, a békék arc jelentőségét hangsúlyozzuk. — Mivel a KISZ Központi Bizottságának titkársága határozatot hozott, hogy a VIT-re utazók költségeit állami támogatás nélkül kell megszerezni, mivel járul hozzá a megye ennek sikeréhez? — Mint ismeretes, a IX. VTT tárgysorsjátékán ötmillió sorsjegy vesz részt. Egy-egy szelvény 3,50 forintba kerül, s a megyében 230 ezret kívánunk eladni. A költségek egy részét a KISZ-szervezetek és úttörőcsapiatok által a VIT- alapra történt befizetésekből fedezzük. Biz annyit jelent, hogy a fiatalok állal végzett társadalmi munkák ellenértékeként, valamint a meglévő készpénzikészlet egy részének befizetésével sikerül is megteremteni a 400 küldött útjának, ellátásának költségeit. A legtöbb szelvényt eladó úttörőcsapat és KISZ-alapszervezet. illetve egyéni elárusító, valamint a VIT-alapra történő befizetésekkel kapcsolatban a legjobb eredményt elérő szervezetek és bizottságok jutalomban részesülnek. Bödő Sarolta OFO TÉR T-bolt Komlón Gazdaságosabbá kell tenni az állattenyésztést! Szaktanácskozás Duna falván A komlóiak régi kívánsága teljesült néhány héttel ezelőtt: optika- és foto-szaküzlet nyílott. A bolt még egyelőre ideiglenes helyen van, és a későbbiek folyamán átköltözik majd a Lenin téren épülő új üzletsorba. már azt is beírni, hegy a kislányom közgazdasági technikumba jár.. Zőni Imre — zömök, vállas, fiatal férfi — a Május 1. szocilaista brigád vezetője. 1943-ban itt, ebben az üzemben inaskodott, most tíz tagú brigádot vezet, azok is régi emberek, törzsgárdához tartozók. Az igazgató az imént mondta, hogy a gyár rekonstrukciója nemcsak anyagi befektetésit jelent, hanem új szakmunkásgárdát kell kinevelni, „nagyipari szellemet” kell meghonosítani. Ezt a célt — a maga módján — realizálja már most a brigád is. A brigádban dolgozik három betanított munkás gépen: Kosztics Miklós, Janosics György és Kálmán József. — Évekkel ezelőtt még anyagmozgatók voltak ők, aztán most a brigádban már gépre kerültek, de komolyan mondom, lassan egészen komoly munkát is rájuk bízhatunk. Brigádvállalásunk, hogy segítjük őket a szakmunkásvizsga letételére. A nyáron befejezik a tanfolyamot. — Anyagilag is előnyös helyzetbe kerülnek. — Persze. Már a kezdetben gondolom száz-százötven forinttal több lesz a keresetük, és emelkedhet a bérük még tovább is, de az már rajtuk múlik. Zóni panaszkodik az ipari tanulókra, A brigád „védőszárnyai*! alatt dolgoznak, az Idősebb szakmunkások szerint kevés idő jut a gyakorlati oktatásra. Ez is baj. Meg az is — ami viszont érthető — hogy ezek a gyerekek, mégis csak gyerekek még, nem éppen dicséretes tulajdonságokkal. „A Zoli gyerek az utcán nem köszön, majdnem nekem jön, de nem köszön.” Vagy: „A Laci reggel negyedórákat ácsorog meg trécsel az öltözőben, pedig mi már fél- hatkor itt állunk a gép mellett.” Hatkor van a kezdés, Zőni meg a brigádja már húszharminc perccel korábban bent van a műhelyben. Rágyújtanak, megnézik, mit hagyott az előbbi műszak, van-e anyag, rendben van-e a gép, dicsérik vagy szidják a Fradit meg a tv-műsort, szervezik esetleg a szombati pincés-halászlét. Zóni- nak van egy kis szőlője, alig 300 négyszögöl. A bor jó, ami megterem, csak kapálni ne kéne. — Nem szeretek kapálni — ismeri be Imre. — A fene tudja, hamar kifáradok, pedig valamikor leúsztam én a Dunán öt kilométert is. * Közben előkerül Unszorg György, ugyancsak esztergályos. Fiatal ember, tízéves szakmunkás talán, de olyan szófukar, alig tudom kicsikarni tőle azt, amire kíváncsi vagyok: miért töpreng örökké újításokon? S nemcsak ő, hanem váltóA dunafalvi Kossuth Termelőszövetkezetben csütörtökön rendezett tanácskozáson a megye állattenyésztésének helyzetét vitatták meg a párt és a tanácsi szakvezetők. A tanácskozás elsősorban a szarvasmarha-tenyésztéssel fog lalkozott. Ugyanis olyan nézetek terjednek el, hogy a termelőszövetkezeteknek nem kifizetődő a szarvasmarha-tenyésztés. Drágán termelünk Ezt a megállapítást látszólag alátámasztják azok a számok, melyeket az 1964. évi zárszámadáisi eredmények alap ján dolgoztak ki. Míg a növénytermesztés — munkabér nélküli — költségszintje 55,8 százalékos volt az elmúlt évben, addig az állattenyésztés megyei költségszintje meghaladja a 93 százalékot, s 58 olvan tsz működik a megyében, ahol ez a szám 100 százalékon felüli. E tekintetben nincs nagy különbség a járások között, a legjobb mohácsi járásban is 89,4 százalékos az állattenyésztés költségszintje és a legrosszabb siklósi járásban 97,8 százalék. Az önköltségi mutatók hasonló képet festenek. Egy liter tej önköltsége megyei átlagban 3,72 forint, a szóródás azonban igen nagy. Míg a dunafalvi tsz-ben 2,75 forintért, Drávátokon 2,80 forintért, a sellyei tsz-ben 2.90 forintért állítanak elő egy liter tejet, addig a tormási tsz-ben például 8,07 forintba, a garéi tsz-ben 6,58 forintba, azeger- ági tsz-ben 6,22 forintba kerül egy liter tej. Az is igaz viszont, hogy a dunafalvi tsz- ben egy tehén évi átlagos tejhozama 3245 liter, Tormáson redig 822 liter. A marhahizlalás önköltsége megyei átlagban 21,07 forint. A lippói tsz-ben egy kiló marhahúst 15,52 forintból állítanak elő, Dunafalván 17,52 forintból, de Kátolyban közel 42, Magyarhertelenden 33, Szaván 32. Bükkösdön ugyancsak 32, Pogányban és Bara- nvahídvégen 34, Egvházasko- zárban 35 forint kell egy kiló marhahús előállításához. Oka csak részben a magas takarmányköltségek. Dunafalván például a tej önköltségének társa is — aki ugyan most nincs itt — Neumiszter Ferenc. — Hogy könnyebb legyen — mondja. — Micsoda? — A munka. Nem is ő, hanem Zőni Imre magyarázza el, az Unszorg—Neumiszter „kettős” szeleptestek marásánál, meg a nyomóskút rézszelepeinek megmunkálásánál egyszerűsítették a munkafolyamatot. De van több újításuk is, amit pénzben most nehezen lehetne még kifejezni, de időben inkább: két ember két havi munkáját takarítják meg éves viszonylatban azzal, hogy újszerű és egyszerű munkafázisokat iktatnak be az elavultak helyett. Kaptak újítási díjat is, plusz rá a magasabb havi kereset hat hónapon át. — Az ember mindig tesz valamit... — szólal meg végre summásan Unszorg is s azt hiszem ez az egész és végérvényes véleménye az újítási interjúról. * Valami összeköti ezeket az embereket ebben a — egyelőre — kicsi kis gyárban. Akár az igazgatót vagy a könyveket búvó lakatost, a brigádvezetőt vagy éppen az újítót: az a közös akarat, hogy hatezer tonna szürkeöntvényt adjanak az iparnak. Mindegyikük „tesz valamit” — ki-ki a saját szintjén, saját módján* Kait Ferenc 70,3 százalékát teszik ki a takarmányköltségek. Tormáson viszont csak 52,8 százalékát tehát ebben a tsz-ben igen magas az élőmunka-ráfordítás. A számok figyelmeztetnek és hatékony intézkedéseket sürgetnek. Gazdaságosabbá kell tenni az állattenyésztést A csütörtöki tanácskozás megállapította, hogy bár a termelőszövetkezetek vagyonának háromnegyed részét al- | kot ja — állat, épület stb. formában — az állattenyésztés, ez az óriási érték a gyenge és a közepes tsz-ekben hozzá nem értő kezekben van. Ebből fakadnak a drága termelés további okai is: a nem megfelelő tenyésztési munka és a rossz takarmányozás. Míg régen az egyéni paraszt a tejet és a húst olcsó tömegtakarmányból állította elő, addig a termelőszövetkezetekben abrakpocsékolás folyik. Igen gyenge a keményi- tőérték-értékesülési százalék, megyei átlagban 13,6, pedig a 16—17 százalékot könnyen el lehetne érni. Legrosszabb a siklósi járásban, ahol 10,2 százalékos mindössze. A marhahizlalásnál 1 kilogramm súly- gyarapodáshoz tehát átlag 7,33 kiló keményítőértéket használnak fel, pedig mielőbb el kell érni legalább a 6 kilogrammot. Míg a siklósi járásban 9,38 kiló keményítőértéket használnak egy kiló marhahús előállításához, a pécs- váradiban már 5,90 kilóból megoldják ezt. Sertéshizlalásnál hasonló a helyzet. Megyei átlagban 5,01 kilogramm abrakból állítanak elő a tsz-ek 1 kiló sertéshúst, pedig nagyon könnyen elő lehetne állítani 4,5—4.6 kiloerammból, amit a mohácsi járásban már el is értek. A drága termelés oka az is, hogy míg a növénytermesztésben rövid idő alatt megoldottuk a nagyüzemi termelést, addig a termelőszövetkezetek szarvasmarha-állományának 50 százaléka még mindig szétszórtan, kisparaszti istállókban van elhelyezve. A nagyobb baj azonban az, hogy a korszerű 100-as istállókban is kisüzemi termelés folyik. Az istállógépesítésre — fejés, takarmányozás, kitrágyázás stb. — nagyon kevés gondot fordítanak a tsz-ek, ezért rendkívül alacsony a munka termelékenysége. A fejőgépek elterjedése lassú, bár ebben van az utóbbi időben némi javulás. Már 21 tsz-ben fejik géppel a tehenet és 38 tsz-ben vezették be az elmúlt két évben a mesterséges bor- júnevelést. | Hozzáértő embereket! A legsürgősebb munka, megfelelő szakemberekkel ellátni az állattenyésztést. Ahol szükséges, ki kell cserélni a gondozói gárdát, ahol ez nem megoldható, az ellenőrzést kell szigorúbbá tenni. A tsz-főál- lattenyésztő szeme nem lehet ott minden gondozón, különösen ott nem, ahol 5—6 község egyesült egy tsz-be. Ezért az üzemegységvezetőket felelőssé kell tenni az üzemegységükben lévő állattenyésztési egységért — pl. hizlalda stb. — így a főállattenyésztőnek < marad ideje a legkényesebb ág, a tehenészet és a sertés- fiaztatás irányítására. Ezenkívül minden 100—150 darabon felüli tehenészetben egy külön tehenész brigádvezetőt kell beállítani. Az állattenyésztési brigád- vezetők fele nem vezeti az állatnyilvántartást. Ezek a takarmányt ötletszerűen adják ki, hisz az állományváltozások nincsenek feltüntetve. így fordulhat elő, hogy a tsz takarmányozási naplókban ata- karmányozott állatok száma jóval magasabb a könyvelésben nyilvántartott állatok szármánál. A bizonylati fegyelem lazasága nagy károkat okozhat a tsz-nek. módot adva a t ':armánylopásra, pazarlásra. Megfelelő anyagi érdekeltséggel és az eddiginél jobb ellenőrzéssel a tsz-gondozó'. at is ösztönözni lehet arra. hogy rendszeresen figyelték a takarmányozási napló alján tévő adatokat, a daraszáza' ' ' a keményítőértékesül é'5 ",ózalékot és jövedelmük függjön azok alakulásától. Kihasználni a férőhelyeket! Súlyosan eltorzítja a kö.'I- ségszintet az, ha a takarmányokat nem tényleges értékükön számolják el. A könyvelés 100 forintos elsőosztályú szénával terheli az állattenyésztést és a valóságban rossz, harmadosztályú szénát kapnak a tehenek. Az ilyen torzítások igen gyakoriak s ezek is rontják az állattenyésztés hitelét. Az egyik legsúlyosabb tehertétel, mely az állattenyésztésen nyugszik, a nagy épületberuházások, illetve azok törlesztése. Az elmúlt években 1 milliárd forintot ruháztak be a baranyai tsz-ek s viselik ennek terheit. Nem mindegy tehát, hogy miképp használják ki ezeket az épületeket! Az igény az új létesítmények iránt továbbra is igen nagy, ugyanakkor a meglévők nincsenek kihasználva. A típushiba csak részben oka ennek. Jelenleg 42 000 szarvas- marha van a megye tsz-eiben és ezzel szemben 48 500 férőhellyel rendelkeznek. Hatezer férőhely tehát nincs kihasználva s ezt még az sem menti, hogy egy részük nem korszerű nagyüzemi férőhely. Sertésférőhelyből jelenleg 24 003 nincs kihasználva. Korszerű..,- épületek állnak kihasználatla- t nul a görcsönyi, siklósbodo- nyi, villányi, tésenyi, átai és pellérdi tsz-ekben, hogy csak néhány példát említsünk. A takarmánytermő területet tovább növelni nem lehet, hisz megyei átlagban 56 százalékos az aránya, a kenyér- gabonáé 30 százalék. A megmaradó 14 százalékon ipari és egyéb növényeket kell termelni. Az örökösen visszatérő takarmánygondokat a hozam- növeléssel, a korszerű módszerek — lásd hideglevegős szénaszárítás stb. — elterjesztésével kell felszámolni, összesen 80 000 hold rét és legelő van a baranyai termelőszövetkezetek tulajdonában s ennek 73 százaléka három járásban, a sásdi, a szigetvári es siklósi járásban van. Ezekben a járásokban egyes tsz-ek 500—700 holdas legelőkkel ren delkeznek. Az állam ebben az évben 6 millió forint támogatást adott a tsz-eknek legelőjavításra, mintalegel'k kialakítására. Már eddig 6000 hold mintalegelőt jelöltek ki a megyében. De hiába az állam támogatása, ha a szakaszos legeltetés csak nagyon lassan terjed, s a legelő gyomtalanítását sem végzik el mindenütt. Alapvető feladat Ha a legkézenfekvőbb lehetőségeket mind kihasználják a tsz-ek, sokat tettek az állat- tenyésztés gazdaságosságának növeléséért. A drága termelésnek — állapította meg a tanácskozás — csak egyik és nem is legfőbb oka az árprobléma, amelynek megoldásával már foglalkoznak. A gazdaságosabb állattenyésztés megvalósításának oroszlánrészét lenn a termelő üzemekben kell és lehet is elvégezni. Azt tartja a régi közmondás, hogy „a jó gazda bőrön keresztül értékesít". S ez ma is így van, csakis a magaszínvonalú, nagyüzemi állattenyésztés virágoztathatja fel a ma még sok gonddal küszködő baranyai termelőszövetkezeteket, — Rné — jt á
