Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

SMS. MÁRCIUS *. napló 5 Várak és kastélyok Kilencven középkori vá­rat, másfél ezer kastélyt tar­tanak nyilván az országban, s ebből hat vár, illetve 46 kastély és kúria jut Baranyá­ba. Bár az ország leghíresebb kastélyai kívül esnek me­gyénk határain, több olyan várunk van, mely országszer­te ismert. Ide sorolható Szi­getvár, Siklós, valamint Pécs- várad. Ez utóbbi hazánk egyik legrégebbi magyar erős­ségének számít. A Maré vár és a többiek A romantikus történetű és külsejű Máré vár, illetve a szászvári várromok főként megyénkben ismertek. Ezen­kívül még 9 olyan vár van Baranyában, amelynek rom­jai már nem, vagy alig lát­hatók. Ide tartozik a duna- szekcsői római kor előtti, il­letve római kori erősség, a Zengő tetején épült középkori eredetű vár, az ugyancsak kö­zépkori, ún. Leányvár Kapos- szekcsőn, az angol történelmi vonatkozású mecseknádasdi Réka vár, a nagyharsányi he­gyen emelt középkori vár, a pellérdi római kori erőd, a szentlőrinci várrom. A fent említetteken kívül Pécsett még két vár van: az illír eredetű jakabhesyi földvár. Igen nagy kiterjedésű, az ott végzendő ásatásoktól, sokat várnak a szakemberek. Ezenkívül a Me­csek északi lejtőjén helyet foglaló Kantavár megemlí­tendő. ahol a középkori to- ronv és gótikus kápolna nyo­mai ma is láthatók. A baranyai kastélyok építé­se során nem törekedtek a híres külföldi paloták után­zására. Ettől függetlenül több nagv kastélyunk van: a sely- lyeiben 50, a gőrcsönyiben 36, a bakócaiban 30, a mecsek- nádasdiban 24 szoba talál­ható s nagy a bólyi kastély is. Sokkal több azonban a szerényebb külsejű kúria, melynek tulajdonosai közép- és kisnemesek, később pedig egyre inkább kapitalista vál­lalkozók voltak, mint. például a bári Matyasovszky-Zsolnay kúria esetében. Vannak kivé­telek is. A szentlőrinci kúria például a dúsgazdag Eszter- házy hercegeké volt. Ebben a kúriában azonban — a lakos­sá? szerint — az Eszterházyak sohasem fordultak meg. A földreformmal egy időben A felszabadulás, a földre­form törvény megkongatta a lé'rkbarangot a földbirtokok felett. A földeket szétosztot­ták. a hozzá tartozó kastélyo­kat pedig államosították. Több mint harminc kastély került köztulajdonba a föld­reformmal egyidőben. A felszabadulást követő évek nehéz időszak volt a kastélyok életében. Romokban állt Budapest, mélypontra süllyedt a termelés, éhínség fenyegette a nagyvárosok la­kosságát Ebben a helyzetben az élet megindítása, az újjá­építés volt a legfontosabb, az állam erejéből nem futotta arra, hogy rendbehozza az egyre megtépázottabb külsejű kastélyokat. Egyébként is, amíg a hataloméit folyt a harc, s a falvak vezetése is több párt között oszlott meg, a kastélyok gazdái olyan sű­rűn váltakoztak, hogy sző sem lehetett tervszerű karban tartásról. Egy tucatnyi kastélyból ál­lami gazdasági központot ala­kítottak ki. a bakócai kastély­ban gyermekotthont, a bük- kösdi Jeszenszky-kastélyban iskolát rendeztek be. Nem minden kastély volt azonban olyan szerencsés, mint a bakócai vagy bikali. Több kastélynál még nem dőlt el, hogy ki lesz a végső tulajdonos. Ezek közé tarto­zott a mozsgói Biedermann- kastély is. amelyért a Föld­művelésügyi Minisztérium (traktoros iskolája volt az épületben) és a megyei tanács egészségügyi osztálya harcolt egymással. Volt olyan kasté­lyunk is, amely éveken át ki­használatlanul állt, mint pél­dául a görcsönyi. Végül azon­ban mindenütt megszületett a végső döntés, s ezzel megkez­dődött az elhanyagolt kasté­lyok helyreállítása is. Tizmiirik he’yreál’itásra A helyreállítás különösen 1958 után folytatódott nagy ütemben. 1958-tól napjainkig két és fél millió forintot köl­töttek a mecsekjánosi Engel- kastélyra, három és fél milliót a görcsönyi, két és fél milliót a bakócai, másfél milliót a csertői, egymilliót a bükkösdi Jeszenszky-kastélyra. Hasonló a helyzet a megye sok más kastélyánál is, a rekonstruk­cióra fordított összegek nagy­sága tehát csak tízmilliókban fejezhető ki. A baranyai kastélyok több­sége ma már megfiatalodot- tan, régi pompájában ragyog­va fogadja a látogatót. Azok­ban az épületekben, ahová a múltban a szegény ember csak mint uraik szolgája tehette be a lábát, ma szociális, illetve gyermekotthonok találhatók. Csaknem 1100 öreg él a me­gyei tanács kezelésében lévő sombereki, turbékpusztai, mozs gói, rigópusztai, margitmajori kastélyokban, új szociális ott­hont alakítanak ki Görcsöny- ben is. Bakócáról, Bükkösdről és Csertőről sem a Majláthok, Jeszenszkyek és Festetichek, hanem a gyermekotthonok jutnak az eszünkbe, Mecsekjá- nosiban csecsemőotthont ren­deztek be. A gödreszentmár- toni, pellérdi, mecseknádasdi, sellyei, szentlőrinci, dunaszek- csői kastélyok iskolákká vál­tak. Sik’óJ, Szigetvár reneszánsza A siklósi, szigetvári, pécs- váradi helyreállítási munká­latok annyira közismertek, hogy nem kívánnak külön méltatást. Csupán néhány adattal egészítjük ki a képet: 1956-tól napjainkig a megyei tanács öt és fél millió forintot költött a siklósi várra, s az Országos Műemléki Felügye­lőség tájékoztatása szerint 1965- ben és 1966-ban újabb tízmil­lióval tetézik meg az össze­get. A szigetvári és pécsvá- radi várra 3 milliót fordítot­tak, egymillió forintba kerül­tek a Máré várnál folyó mun­kák. A fenti összegek nem tartalmazzák a várakban foly tatott ásatások tetemes költsé­geit, Magyar László Dalba, táncba befogadták... A HÁBORÚS ÉVEK elején a szőtteseiről, csipkéiről híres Buzsák környékéről helyezték át Kökénybe Ma tűsek László néptanítót. Nem viszolyogva, nem idegenül érkezett, mint az istenhátamögé parentált fiatal pedagógusok, hanem már az első óráktól fogva egyre nagyobb ambícióval gyűjtögette új kincseit. Kis szerencséje is volt. A háború szele akkor még nem bolygatta fel a hegyek, völ­gyek mögé búvó falvak év­százados rendjét. Különösen az ünneplő napokét nem. Az ünnep délutánokét, amelyek szertár1 ásos pontossággal min­dig ott találták a kökényi fia­talokat a falu közepére épített „vasárnapi kemence” körül. Annak a padkáján várta meg ki-ki a maga párját, hogy utána már csak az esrthajnal- csillag intsen takaródét a „gaj- da” szó mellett tobzódó mulat­ságnak. Persze idő kellett ahhoz, hogy Matusek László Is közé­jük bátorkodjon, még több idő ahhoz, hogy dalba, táncba be­fogadják. Idő és némi hírnév kellett hozzá. Próbatétel. De elérkezett ennek az ideje is. Apránként, sorjában érkezett el, s hírvivői éppen a fürge- eszű. fürgelábú kis tanítványai voltak. Egymás után nyíltak hát ki Matusek László tanító úr előtt a kertesházak kiskapui, a ki­váltságos „tisztaszobák” ajtai, hogy végre „belülről” is meg­ismerje a falut. Mert kívülről már mást mutattak a dologba indulók, akár a lakodalmas felvonulások, de a temetési szertartások is. Csak monoton, esetleg színpompás vagy ép­pen ríkató látványosságot, a jelmeaes színpadét inkább, mint a való életét. Jelenet az átaiak lakodalmas táncából A Pécsi Liszt Ferenc kórost ezúttal is elkísértük fővárosi útjára, melynek során két al­kalommal szólaltatta meg Händel Jephta oratóriumát a Magyar Állami Hangverseny- zenekar közreműködésével, Ferencsik János vezényleté­vel. „Siker! — ebben foglalható össze egyszóval a budapesti vendégszereplés konklúziója. Nagy és meleg siker, mely­nek hosszantartó tapsvihara több volt egyszerű udva­riassági tetszésnyilvánításnál, őszinte elismerése volt an­nak, hogy a fővárosban is ér­tékelik Pécs zenekultúráját.” — E sorokat pontosan öt esz­tendővel ezelőtt írtuk le, ami­kor először szerepelt városunk oratóriumkórusa a Zeneaka­démián, frenetikus sikert arat­va. A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. márc. i-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Zenei album. 18 00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák. A falusi klu­bokról. Kívánsághangverseny. Könyvekről. — Hans Weil Írása. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista MunKáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács igpia főszerkesztő Vasvári Ferenc.-’■^erkesztőség Pécs Hunyadi út 11 Tel. 15-32 15-33 21-60. 26-22 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja­a Baranya mee> el Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó Braun Károly Kiadóhivatal Pécs Hunyadi űt ll Tel 15-32 15-33. 21 -00. 26-22. 60-11. PÉCSI SZIKRA NYOMDA pees Munkácsy Mihály u 10 n Felelős vezető Melles Rez.sö. __ T erjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helvi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetést díj I hónapra 11.— ft. Indexszám: 23 034, 18.50: Komlói kaleidoszkóp. — Ze­nés riportösszeállltás a bányász­városból. 19.50: Munkatársaink jelentik. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: A Trubadúr (délután 3 órakor). Szigligeti bér­let. — Balett-est 1965 (este 7 óra­kor). 15 százalékos szelvények és szelvénybérletek. MOZI: Rövidítések: szv. = sz.élesvásznú, szí. -■ színes. Park: Féltékenység (szv., 4, 4, 8). Petőfi: A maffia parancsára (szv., 4, 6, 8). Kossuth: CLeo 5-től 7-lg (szv., 4, 6, 8). Híradó Mozi: Magyar híradó, A mozi története, Országház, 65/4. sz világhíradó. Peti és kutyája, Peti játékországban, 12. sz. sport- híradó. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Négy lány egy udvar­ban (4, 6). Pécsszabolcs:: A nap vége (szv., 5, 7). Mecsekalja: Álmodozások kora (szv., 7). Vasas II.: Könnyű élet (7). Mohács: Mit csinált felséged 3—5-ig? (szv., szi., 5, 7). Csak 18 éven felülieknek! Szigetvár: Rab Ráby (szv,, 8). Siklás: KI ártatlan? 0». öt esztendővel ezelőtt már az megalapozta a nagy ér­deklődést és biztosította a si­kert, hogy a pécsiek a meg­szokott hangverseny-sablontól eltérően új művel, a Jephta magyarországi felújításának számító előadásával mutat­koztak be. Idén már nem any- nyira az előadásra kerülő mű újszerűsége, mint inkább a megszólaltatás magas színvo­nala és a várható művészi élmény vonzott oly nagyszá­mú közönséget, mely zsúfolá­sig megtöltötte vasárnap este a Zeneakadémia nagytermét, illetve hétfőn az Erkel Szín­ház hatalmas nézőterét. Ez is azt bizonyította, hogy a rend- k■ vül gazdag és hallatlanul bő választékot kínáló fővárosi hangversenyéletben Is jelen­tős esemény volt Händel re­mekművének, legérettebb ora­tóriumának. a Jenhtának elő­adása. A Pécsi Liszt Ferenc Kórust is úgy fogadták, mint egy vidéken tevékenykedő, de az országos zenei élet vérke­ringéséhez hozzátartozó jelen­tős, a nagy fővárosi kórusok­kal egyenrangú együttest. És ha ezúttal sem volt hiány az öt évvel ezelőtti kritikákban hangoztatott friss, lelkesedés­től átfűtött, pontos és életteli kőrushangzásban, mégis a mo^t meghallgatott produkció után már a hangsúlyt azok­ra az érett, kiforrott művészi erényekre kell helyeznünk, melyek a Liszt Kórusra -öt év óta jellemzőek és amelyek a tavalyi hasonlóan emlékezetes sikerű Cherubini Requiem-tol- mácsoláson s feltűntek. Gon­dolunk Itt elsősorban a tónus meglepő gazdagságára, sokszí­nűségére. Puhán és mégis tel­ten kialakított pianók pasz- tellfinomsága forrósodott ki- dolgozottan ható crescendó- ban a hősi ének hangulatá­hoz illő ujjongó hangú fortis-, simóvá. Ez főleg a megrázó szépségű és nagyméretű záró­kórusban az énekkari kultúra magasiskolájához nyújtott kö­vetésre méltó példát. Nem cso­dálható, ha a közönség mind­két alkalommal oly viharos tetszésnyilvánítással fogadta a kórus szereplését, hogy a záró tételt meg kellett ismételni. A kórus szárnyaló és biz­tonságos hangzását annak a gondos előkészítő munkának köszönheti, mely Antal György karigazgató nevéhez fűződik, öt évvel ezelőtt az ő vezény­letével szólalt meg a Jephta: idén újabb rangot és meg­tiszteltetést jelentett a kórus számára az, hogy Ferencsik János vállaba a mű dirigálá­sát. László Margit, Pelles Jú­lia, Hamari Júlia, Szőnyi Fe­renc, Bolla Tibor, az énekszó­lók előadói, továbbá az orgo­náié Hollay Keresztély és cem- balozó Margittay Sándor já­rultak hozzá a Jephta előadá­sának sikeréhez, melynek ér­tékelésére a vasárnapi-hétfői pécsi hangverseny után még visszatérünk. — nt — Matusek Lásrió, aki odakint a „vasárnapi kemence” kör­nyékén kezdte a jegyzést, a kottázást, a néprajzolásit, egy­re beljebb, egyre tovább kí­vánkozott. Megismerkedni a borongás délszláv dalok, a szilaj kólók eredetével, hogy ezáltal is közelebb kerüljön egy különös jelmondat meg­fejtéséhez. DE ERRE MAR Átán fi­gyelt fel az ötvenes évek ele­jén, amikor a Standovárok, a Sterbenácok, a Kovacsevicsek és a többiek egyre gyakrab­ban és egyre mogorvábban hangoztatták az ősi jelmon­datot: „Csuvaj szvoje, a posta- vaj tugye: — őrizd a maga­dét, de tiszteld a másét”. Sok keménykedés, sok jogos sérelem után csak tíz évvel később hagyták el az idézge- tését, amikor a közösbe lép­tek. De Matusek László to­vább nyomozott. Kereste az eredendőt, mélyébe akart lát* ni a jellemformáló mondás 100 évekbe ágyazott kútjának. Nagy szívósság és határta­lan ügyszeretet kellett hozzá. És a szívósság mellé sürgető buzgalom is, hiszen ki törő­dött előtte ilyesmivel. Még- még az öregek emlegették, de javarészt azok is már a sír felé sorvadoztak. Nem is tud­nám már megmondani, melyi­kük ajánlotta az egerági plé­bániát: oda menjen el, s vizs­gálja át a történeti könyvet. Abból a könyvből minden ki­derül ... Na, ha nem is derült ki be­lőle minden, de azért kulcsot adott a fentebb említett jel­mondat megértéséhez. Ahhoz, hogy ennek a népnek évszá­zadokon át volt mit őriznie, féltenie. Előbb a törökök űzték ki őket házaikból, földjeikről, utána a kurucok. A török garázdaságról csak annyi maradt fenn, hogy még a telep nevét is ki akarták verni az elüldözött lakosság fejéből. Atta község nevét Adzsa-nak keresztelték. A kuruc portyáról már írá­sos feljegyzés őrzi az átaiak tragédiáját: „Hat gazda rác jobbágy lakta, három eke bar­mok volt. A kurucok ellőt az Dráván által szál látták schla- voniába, most is oda laknak. Jó uj szőlőhegyek volt ell pusztult. Senki nem dolgoza ebben a háborúban”. Mégis az első szóra a Bait- thyány-grófok verbuválására visszatértek a kétszer is meg­lopott földre. De ekkor már keményebben, elszántabban, mint előtte bármikor. ÉV sem múlott el, és már az első dézsmánál bajba keveredett velük Batthyány-uraság. Az Ezt a nevet viseli az a bel­ga fúvósötös; mely rövid ma­gyarországi tartózkodása so­rán Pécsre is ellátogatott és hangversenyt adott a Liszt­teremben tegnap délután. Az együttes, melynek veze­tője Georges Carael, kürtös, a brüsszeli zenekonzervató­rium tanára, 1954-ben alakult. Megalakulásuk óta jelentős helyet foglalnak el a belga zenei életben. Európa szinte valamennyi országában fellep­tek már. A kritikusok elis­meréssel írnak róluk. „Két­ségtelenül egyike a legjobb fúvósötösöknek. Az egyes hangszerjátékosok technikai fejlettsége mellett meglepően precíz az együttes összjátéka”. — méltatja szereplésüket a Le Peuple lap kritikusa. Ezt igazolta pécsi fellépésük is. Repertoárukból, mely rend­kívül változatos, ez alkalom­mal három-három művet szó­laltattak meg. A sort a ba­rokk zene ismert mesterének, Rameaunak Fúvósötöse nyi- tota meg, majd egy Vivaldi- és Mozart-mű következett, Ez­után három jelenkori szerző kompozíciója került bemuta­tásra, mely nagy érdeklődést váltott ki és aratott nagy tet­szést. Legnagyobb sikere Mil­haud René király egy napja című művét követő, hazánk­ban nem ismert belga zene­szerző, Souris Regaines (Fül­bemászó dallamok) című 7 ré­szes művének volt. A hangverseny, melyet Agó- csy László ismertetett, Hinde­mith Kis kamarazenéjével, a hangszerjátékosok technikai tudását talán legjobban igény­bevevő művel ért véget. (Várnai) első dézsmaszénát szekerestől felgyújtották, az első dézsme- bort elfolyatták. Nem fogott rajtuk sem a vesszőztetés. sem a sűrű bfróváltoztatás. Ma sem kenyerük a boly­gatás, a jámborkodás, de hall­gatnak már a meggyőző szóra s mindenekelőtt a jó példára. De mindenre csak fenntartás­sal. így volt ez a közös gaz­dálkodással is. Először sz .z oldalról tapasztalták, tuda­kolták a közösködés haszna:, csak aztán írták alá a belépő nyilatkozatot. Ma is hasonlí­tanak, viszonyítanak, aprólé­kosan számbavesznek mindent s összemérik a régebbivel. A tíz év előttivel, a húsz év előt­tivel. Hogy elégedettek-e a számításaikkal? Négy éve csi­nálják. Lehet, hogy kevesebb, lehet, még ennyi kell hozza, hogy igenléssel válaszoljanak rá. Mert ezt is jegyzi, ezt ,s számontartja Matusek László. Ez is belefér, vagy ki sem maradhatna néprajzos elfog­laltságából. HANEM a régi szokásokból jónéhányat elhagytak már as átaiak. Annyit és olyannyira, hogy győzi élesztgetni, újra életrehívni csak a legszebbe-, két, legjobbakat. Ma már hí-j vás nélkül Is bekopogtat a .sztarosztás” házakba, hogy aggódva, szinte mohón kíván- . ion hosszú életet a história- őrző öregeknek, dalokat, tán­cokat ismerő, a viseletes ru­hákat ládák — „skriánvák” — mélyén őrző idős asszonyok­nak. Blaskó bácsi, a legöregebb, a leghíresebb mester már meghalt, de gazdag testamen­tumot hagyott Matusek László ra. A valaha Is látott vagy irigyelve viselt, mesébe hím­zett bársonynadrágot, tűzpuos virágokkal teleszórt kabátkát és egy díszes mellényt, ami­ket hosszú hónapokon, éveken át díszített remekbe. De el még a 82 éves Anna néni. a legcsábítóbb női népviseletek ajándékozója, aki nem Is akar addig meghalni, amíg el nem készíti, ki nem hímezi a 'eg- szebb legénykötényt, amit 5 is csak egyszer látott kislány ko­rában. Matusek László mégis ak­kor ^csinált közügyet a gyűj­tésből, amikor Kovacsevics Tádéné, Mislyenácz Jánosne. Standovár Pálné és a többiek két csodálatos sokác bábuval gyarapították a gyűjteményét. Egyikük a csipkéket, másikuk a hímzéseket, a hajdíszeket, megint mások az öltöztetés szakavatott munkáját adták a két remekműhöz. S MA MAR összefogott az egész falu. Gyűlik, tornyoso- dik a szerzemény, egész mú­zeumra való együtt van oe- lőlük. És csodálatosmód újra éledni, virulni kezd a majd­nem elfeledett lakodalmasok, táncok, dalok parádéja. Mert erre is gondja van Matusek Lászlónak, s ki nem szabad hagyni, egyetlen pedagógus társának, a feleségének is. Egyikük a gyűjtést, másikuk a műsoros rendezvényeket szervezi, tanítja, szorgalmaz­za. Egyetlen és legnagyobb gondjuk ma már az, hogy 8 temérdek kincsnek méltó ne- lyet biztosítsanak, de eh­hez alighanem kevés lesz még az ö kiapadhatatlan szorgal­muk, ügyszeretetük is. Pálinkás György I 1 fl Quintette a Venl de Bruxelles

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom