Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

Lázár Ervin: + A BÚTOR A csattogásra kinézett az utcára, az arcát az ablak­üveghez szorította, így pontosan a kap j elé látó t Szorongás fogta el, amikor meglátta a fuvarosakat A szekrényt egy kötél szorította a stráíkocsihoz. a rekamié vége hátul kilógott, a fuvaiosok egy ron­gyot is kötöttek rá, fáradtan lebegett a piszkos, mégha a- rozhatatlan színű rongydarab. A gyeplőt egy zso*.esapkás fogta, nem fönt ült a oaaon, hanem a iovak mellett gyalo­golt, a másik kettő meg a kocsi után ballagott, kissé hát­rább. az egyiknek cigaretta lógót: * szájában. Magda pontosan olyanoknak képzelte a fuvarosokat, amilyen ‘a zsokésapkas volt. Nagydarab férfi, innen font­ról nem lehetett látni az arcát, a hangját sem leheteti hal­lani. de Magda azt gondolta, hogy most biztos káromkodik. A másik kettő nem ilyen volt. Ö azért rögtön tudta h- gy azok is a bútor miatt jöttek, pedig mások is jöttek az ut­cán. és közülük is egyik, amelyiknek a cigaretta lógott a szájában, a járdán jött. A másik hórihorgas, hajlotthátú térti, svájcisapkában, zsebredugott kézzel kullogott a kocsi után. a fejét Lehajtóivá. Nem tudta hirtelen mihez kezdjen, az ajtóhoz szaladt, aztan vissza az ablakhoz, ki akarta nyitni, hogy lakiált. ide hozzák, de ezért elsaégyellte magát és leszaladt a lépcsőn. Kicsit kipirult az arca, mire leért a második emeletről a kapu elé. A hórihorgas meg a zsokésapkas a kocsi mellett álltak é házra bámultak, a fiatal feketehajú meg bogozta a kö­telet. — Nekem hozták a bútort? — kérdezte Magda és ösz- sze r.orult a szíve, mert azt hitte, hogy a zso/késapkás most okvetlenül valami disznóságot válaszol. De a zsokésapkás csak benyúlt a zsebébe, előkotort egy papírt és az! mondta: . — Ez Kovács Magda névre van. — Én vagyok — mondta Magda, és várta, hogy a fu­varosok mondjanak valamit, mert hiszen a bútort, már lentről az ablakból megismerte. Még a múlt hónapban vá­lasztotta ki a Bem utcai bútorüzletben. Először stzólini sem mert. hogy meg akarja venni, otthon elővette a takarékbe­tétkönyvét és megnézte mennyi pénz van benne, pedig pon­tosan tudta fillérre, hogy mennyi — éppen kétezer forint­tal *öbb. mint amennyi a bútorra kellett. Másnap elhívta Irma nénit az üzletbe, az szakértő szem­mé' mustrálgatta a bútorokat. Magda most megint dühös voh magára, hogy nem ragaszkodott jobban a másikhoz, mert Irma néninek nem tetszett a zöld huzat. — Ez, fiam, proli szín — mondta. Kicsit meg is hökkentette Magdát ez a „proli”, hiszen az ,'i apja cipész volt, az Irma néni férje meg, amíg élt, la­katos. Magda mindig meglepődött, mikor Irma néni ilyes­féléket mondott, hogy „proli tempó", elhatározta, hogy egy­szer majd szól is érte. de sohasem mert szólni. Irma néni választotta tó ezt a barna huzatát, Magdá­nak nem tetszett annyira, a zöldet sokkal jobban szerette, de Irma nénivel nem alkart vitatkozni, meg aztán hirtelen 6 is azt gondolta, hogy tényleg a barna jobb lesz. — Hányadikra tesz? — kérdezte a zsdkésapká®. — A másodikra. A fiatalabbik, áld a kötelei bogozta, erre megfordult és fölnézett a házra, mintha méricskélné. Magda megijedt et­től a mozdulattól, meat Irma néni azt mondta: — A fuvarosokra vigyázz, mert mindenkit be akarnak csapni. De a fiú csak annyit mondott: — Jó magas emeletek. Magda jól megnézte, fölvillant benne, hogy talán ei- gánv ez a fiú, tényleg barnább volt a megszokottnál, mégis észrevett valami rokonszenveset rajta és mindjárt megálla- pítoria. hogy nem cigány. A fuvarosok bementeik a lépcsőháziba terepszemlét tar­tani. Magda meg körülszaladta a kocsit, megsimogatta a ne- . karaié barna huzatát, a szekrény oldalán, mintha karcolást látott volna, gyorsain odakapott, végighúzta rajta az ujját, szerencsére csak valami szemét volt. A zsokésapkás jött W elsőnek, a kabátját levetette és földobta a bakra. — Kezdhetjük, E lőször a rékamiéít vették le, a betétet odatámasz­tották a kapu mellé, a vázat megfogták ketten, a fiatal meg a svejcisapkás és elindultak vele Magda után. A fiatal ment hátul, a váz nem voüt nehéz, de azért erőlködött, mert a kanyarokban meg kellett dön­teni. nagyon szűk volt a lépcsőház. — Ide — mondta Magda és kinyitotta az előszoba ajta­ját Természettudományi Lexikon Cokiig nélkülözött lexj- ^ kon jelent meg a na­pokban az Akadémiai Kia­dónál. A Temiósaettudomár.yí Lexikon első kötete, ame­lyet még öt kötet követ. Korunk emberének városom és falun lépést kell tartani a technika, az egyes szaktudo­mányok gyorsütemű fejlődé­sével. Ennek a lexikonnak az aiz előnye, hogy egy könyvön be­lül megtaláljuk a matemati­ka, fizika, geológia, földrajz, kémia, biológia legfontosabb tételeit, a modern kutatás eredményeit. A lexikonból az olvasó a* adott kérdésre kapott vála­szán túl, a tudománj'ok és a természet jelenségei közötti összefüggést is megismeri. Nentcsak elméleti kérdésekre kap választ, hanem gyakorla­ti módszerek és gyártási tech­nológiák alapjait is megsze­rezheti ebből. A cikkek zöme lexikális jel­legű. a meghatározáson túl a rö”ir' ismertetésre Is kiterjed. Sok enciklopédikus jellegű cikk iß található a lexikon­ban, amelyek a tárgyalt kér­déseket teljes mélységig fel­tárják, magyarázzák összefüg­géseiben is. Az illusztráció ékesem bi­zonyítja a célt, hogy egysze­rű, világos, vonalas ábrákkal az olvasónak az elméleten túlmenően, teljes képet ad­jon. A színes táblák, a tudo­mányos és esztétikai értéke­ken túl, még igen jól hasz­nálhatók a gyakorló pedagó­gusnak az iskolai szemlélte­téshez is. A dolgok összefüg­géseit az utalásokon keresz­tül tovább és tovább kutatva, teljes képet nyerünk egy-egy problémáról. Vidéken különösen nagy segítség, ahol szakkönyvtárak nem mindenütt állnak rendel­kezésre, s így egy lexikonból az összies természettudomány­ra találunk anyagot. A művet több mint másfél- száz egyetemi professzor és szakember írta. A további kö­tetek rövidesen egymást kö­vetik, így a folyamatosság biztosított. Korobnay István Ilii- éten a háziasszony ajtajára nézett, jaj csali ne jön­ne ki, gondolta, nem tuúru miért ielt, hogy másít Szántánc kijön és meglátja, hogy hozzák a bútort. A Sízobájából a régi holmikat már kihordta, csak egy szétszedett ágy támaszkodott a falnak. A két férfi letette a vázat, az öreg mindjárt visszafor­dult. de a fiatal körülnézett a szobában. Magda szégyeilte magát, mert szűk kis luk volt ez a szoba és a festés is rá­fért volna. A fiú meglátott a falon egy oklevelet: „Kovács Magda tanítónőnek jó munkájáért.' Magda szeletet! volna odaszaladni és letépni a falról, de a fiú is elindult lefelé. \z ajtóból még visszanézett és azt mondta: — Tessék csak nyugodtan lenni majd, ha mindent föl hozunk, akkor elrendezzük. Szőnyeg' is kellene meg kép a falra és az ablakra egv nagy, nagy függöny. Irma néni megígérte, hogy eljön. — Csak kicsit későbben tudok menni — azt mondta — de biztos elmegyek, addig ne rendezz el semmit, majd ket­ten. Megint az ablakhoz szaladt, hátha jön már írma néni, meg az embereket is akarta látni. Éppen a szekrényt vet­ték le. A cigányképű állít a földön meg a svejcisapkás. A cigányképű meghajolt, megfeszült, mint a húr, a szekrény lassan hajolt a föld felé, egyszer picit meg is csúszott, a cigányképű fölnézett, mondott valamit. A zsokésapkás le­ugrott a kocsiról, mind a hárman megfogták a ^szekrényt és talpraállították a járdára. A járókelőknek most le kel­lett lépni a járdáról és megkerülni a kocsit, ha tovább akartak menni. Mindegyik megbámulta a bútort, egy fiatal nő mutogatott is valamit egy férfinak a kocsin. A férfi biz­tos a nő férje volt. A zsokésapkás hozta fel a betétet. Egyedül hozta a há­tán, meg se kottyant neki. Leeresztette a fal mellé. — Majd maguk összerakják, így könnyebb emelgetni. Magda nem szólt rá semmit, csak bólintott, hogy jó, és megint az ablakhoz futott. Valaki bekanyarodott az utcába, mintha Irma néni lenne, de nem Irma néni volt — később megismerte. A cigányképű meg a társa lent cigarettáztak. Levettek már a fotelokat, a cigányképű abban ült a jár­dán. Magda próbálta magában berendezni a lakást, és- most egyszerre nem ment sehogy, pedig a vásárlás óta gondolat­ban már számtalanszor elrendezett mindent. A fuvarosok a szekrényt hozták, behallatszott a nyitott ajtón a csoszogásuk, néha mondtak is egymásnak valamit, de nem lehetett érteni, hogy mit. A zaj visszhangzott a lépcsőházban és a kurta szavak megijesztették Magdát, arra gondolt, hogy most az elsőn, az ügyvédné kinéz az ajtón és gúnyosan elmosolyodik. Magda mindig gúnyosnak látta ezt az ügyvédmét, nem szeretett vele találkozni, pedig jó-' formán nem is ismerték egymást. Az ügyvédné talán egy­két évvel fiatalabb lehetett Magdánál, egy kislánya volt, tényleg nagyon szép gyeitek, minden nap elvitte sétálni, Magda az ablakból szokta nézni, ahogy kimegy a kapun az utcára és azt is megfigyelte már, hogy a kislányt úgy öltöz­teti, hogy „menjen” a ruhájához. A kislánnyal egyszer ta­lálkozott a lépcsőházban, nem látta őket senki. Hirtelen na­gyon sajnálta, hogy nincs nála csokoládé vagy cukor, na­gyon szerette volna megajándékozni, de nem volt nála sem­mi. így csak egy csőkot cuppaniott a kicsi arcára. A kislány tágra nyílt szemmel, kicsit ijedten nézett rá és azt mondta: — Na! — és kezefejével letörölte a csők helyét. — Azanyád! — kiáltott most valaki hangosam, kicsit elszorult hangon. Magda megismerte a cigányképű hang­ját. Megijedt, csak nem történt valami baj és kiszaladt a lépcsőkorláthoz. Lenézett, de éppen az alatta • levő kanyar­ban jöttek, nem láthatta őket, csak azt hallotta, hogy mind a hárman egyszerre beszélnek. — Most jó — mondta a cigányképű, és megint csali csoszogást lehetett hallani, ahogy jöttek a szekrénnyel föl­felé. — Ide kellene ezt állítani — mondta a dgánvképű, mikor letették bent a szekrényt és nagyot nyújtóztak, a zsokésapkás simogatta a karját, ott, ahofl a gurtni szorí­totta. — Majd a kisasszonyék elrendezik. A svájci sapkást Magda most hallotta először szőM. Fakó halk hangon beszélt. — Csak mondom — mondta a cigányképű. — fin oda­lenn ém. Most már csak a fotelok meg a széliek voltaik hátra és a ^ kis asztalka, ami nem tartozott a garnitúrához, de Mag­dának nagyon tetszett és megvette, bár Irma néni nem jé szemmel nézte, hogy nem minden bútordarab egyféle. M inden bútor ott állt nagy összevisszaságban a szo­bában. Magda megkönnyebbült, egysizerre gyere­kes kedve támadt, beleült a fotelba, rugózott egy kicsit — Ugye milyen kényelmes — mondta és a cigámyfcépűr* nézett. — Szép bútor — feleit a cigányképű hélyett a zsoké­sapkás és kicsit hátranyomta a fején a sapkát. — Segítsünk elrendezni? — nézett Magdára. „Előszavak a XIX. században” Ezzel az érdekes i címmel jelenik meg ! egy antológia a Ju- illard könyvkiadó irodalomtörténeti so rozatában. Az anto­lógiában helyet kap I George Sand, The­ophile Gautier. Mme de Stael, Zo­la, Huysmans egy- egy előszava, vala­mint egy tevéi, ame i lyet Flaubert inté­zett Saint-Beave- höz. (Az ,,Express”-ből) o Az Egyesült Ál­lamokban a Put- I nam könyvkiadó, a „Mc Call’s” maga- | zin és az Embassy Pictures filmválla- tat 210 ezer dollá­ros irodalmi díjat alapított. A mesés összegű díj célja a legnagyobb írók 1 kéziratait inegsze­rezni, éspedig nem csupán kiadás, ha­nem megfilmesítés céljára is. A díj kihirdetése óta 6"C pályamű érkezett be s a jelentkezési határidő csak jún* usbán záj-ul. (Az ,,Express”-ből) o Az 1934-es kiadás alapján a bukaresti egyetemi irodalmi kiadó megjelentet­te Octaviah Goga nevezetes Madách- fordítását, 8 ezer fűzött és 2 ezer kö­tött példányban. Az Ember tragédiájá­nak új román ki­adásához I, D. Bá­lán írt előszót. o A Lenin-dijak ..döntőjébe” került L.ENF I LM-produk- ciót, a Hamlet 40 ország filmszínhá­zaiban játsszák, — közölték a szov irt filmforgalmazó vál­lalat központjában. A múlt évben a „Szoveszportfilm" 400 játékfilmet, il­letve egész estét be­töltő dokumentum- filmet küldött kül­földre. Az NSZK a napokban 15 szovjet filmet vásárolt meg. Hasonló arányú megállapodást kö­töttek most Japán­nal is. Érdekes, hogy To­kióban külön szov­jet panorámafilmek bemutatására épült egy kör-filmszínház. A „Szovexportfilm”- nek saját mozija van Helsinkiben és Kairóban. A pári­zsi „Kinopanorama” hetedik éve kizáró­lag szovjet filmek ;t játszik. — Nem fontos... majd én ... boldogulok vele, azt hi­szem ... meg a nagynéném ... — Akkor végeztünk is. A svájcisapkás az ablak mellett állt és lefelé bámult. A sapkáját a kezében szorongatta, kezefejével törölgette a homlokát. A cigányképű az ajtófélfának támaszkodott. 4 cigarettájával bajmolódott, Magda észrevette, hogy égé .zen sárga, rükotince az újjá, biztosan sokat dohányzik. Pedig még nagyon fiatal és az ilyen fiataloknak árt a sok ciga­retta. Eszébe jutott, hogy ilyenkor pálinkát szokás adni az embereknek, hogy honnan jutott eszébe nem tudta, mert Irma néni erről egy szót sem szólt — Háromszáz forint lesz — mondta a zsokésapkás. — Háromszáz? — ismételte kissé ijedten Magda. Nem tudta elképzelni sem, hogy az ilyen munkáért mennyit szokás kérni, de háromszáznál kevesebbre számított. — Rakodás, fölhondás, fuvar... nem gyerekjáték, lát­hatta. — A lovakat piszkálja az a disznó — morgott a svájci­sapkás az ablak mellett A zsokésapkás az ablakhoz ment és lekiabált: — Te, ha lemegyek ...! A cigányképű közelebb jött Magdához. A jobb lábát ki­csit húzta, a az első lépésnél kicsit sziszegett is. — Hát az oklevél? Magda elpirult mert az oklevelet az el óbb levette a falról és kitette az előszobába a lomok közé. — Mi történt a lábával? — Semmi, kicsit megnyomta a szekrény... előfordul gyakran — mondta a cigányképű és mosolygott Is hozzá. Gondolkozott, hogy adjon-e borravalót aztán húsz fo­rinttal többet adott A fuvarosok már elindultak az ajtó felé. Magda nézte a zsokésapkás széles hátát szerette volna még megköszönni is, hogy felhozták a bútorát valahogy úgy, ahogyan az em­ber a barátainak szokott valamit megköszönni, de nem tud­ta, hogyan kezdjen hozzá, mit mondjon, így csak hallga­tott Ekkor jött be Irma néni az ajtón. A férfiak félreáll­tak az útjából, a zsokésapkás köszönt is néki, mert vele ál­lapodott meg a szállításban. — Na emberek, végeztek? — Igen. — Fizettél, fiam? — Igen — mondta Magda, és azt gondolta fölösleges ilyeneket kérdezni, hát persze, hogy fizetett. — Valamelyikük itt maradhatna, még kicsit elrende­ződünk — mondta Irma néni parancsolóam és Magda me­gint elpirult, mert miért akarja, hogy maradjanak itt, ha egyszer már végeztek a munkájukkal és él akarnak menni. — Majd a Laci — mondta a zsokésapkás és elindult kifelé. A cigányképű ottmaradt — Ide gondoltam a szekrényt — mondta Magda Ahova a fiú — jutott eszébe és elpirult — Ááh — mondta Irma néni és a szekrény éppen az ellenkező oldalra került. Mikor készen lettek, Irma néni az ajtóból szemügyre vette a szobát. — A vázába majd tegyél valami más virágot. M agda egyedül maradt Mikor a eigányképő elment, odaszaladt az ablakhoz és utánanézett. Esteledett már, meggyújtotta a villanyt Nem is hitte el, hogy a régi szobájában van, furcsa árnyékokká -;s furcsa csillogással telt meg a szóba. Leült az egyik fotelba, aztán felállt nézett ki az ablakon. Ahol az előbb még a fu- varo6kocsd állít most csak egy rongy darab feküdt a fö’dón. Magda a szekrényhez ment, kinyitotta. A fehérneműk szép sorjában sorakoztak benne. Egyszerre nagyon éhes Tett Hát persze, hiszen még ma nem ettem — jutott eszébe. A kabátja után nyúlt hogy le­szalad valami felvágottért a sarki üzletbe, de közben az órá­jára nézett. Késő volt már, az üzlet bezárt. Visszaakasztotta a kabátot, leült a fotelba és a rtekamiét nézte. Szép, formás bútordarab volt, csillogó, a tervezők egy olvasólámpát is mesterkedtek bele. Odament, hogy meggyújtsa. A vezeté­ket bedugta a konnektorba, sokáig keresgélte a kapcsolót. Ijedten vette észre, hogy a kapcsoló nem jó, letörött, talán szállítás közben. Nem baj, majd megcsináltatom, göndo'ta, és odaállt az ablakhoz. Az üvegben látta a szoba tükörké- oét. a vázát is, amiből Irma néni kidobta a virágot. Az ut­cára is lenézett, ernyőt formált a szeme fölé a kezével, a rongydarabot kereste, de már nagyon sötét volt, nem látta sehol. k \ is TOLG — MOLNÁR ZOLTÁN NOl FEJ Vjjvidm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom