Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-12 / 60. szám

MÁRCIUS n. napló 3 Március 14-től augusztus 1-ig Gazdag ünnepi és kulturális program hazánk felszabadulása 20. évfordulója alkalmából Az MSZMP Pécs városi Bi­zottsága, Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, a vá­ros tudományos, társadalmi és kulturális szerved összeállítót ták a felszabadulás évfordu­lója ünnepségeinek, kulturális rendezvényeinek vé-geles prog. ramját. Ezekben a napokban készült el a nyomdában a fel- szabadulási rendezvények prog ramját tartalmazó műsorfüzet. Hét ünnepség, ünnepi műsor Március 20-&n délelőtt Pé­csett megkoszorúzzák a 48-as téri munkásmozgalmi emlék­művet. Este az SZMT klubjá­ban baráti találkozót rendez­nek a munkásmozgalom vete­ránjai részére. Március 28-án este „Harmadszor kiáltott a madár...” címmel a Városi Irodalmi Színpad mutatja be ünnepi műsorát a Doktor Sándor Művelődési Házban. Április 3-án hirdetik ki a Dók tor Sándor pályázat eredmé­nyeit és kerül sor a páiyadíjak kiosztására. Április 4-én este 6 órai kezdettel felszabadulási díszünnepséget rendeznek a Pécsi Nemzeti Színházban. Délelőtt a szovjet hősök em­lékművének megkoszorúzásá­val emlékeznek meg a me­gyénk felszabadításáért folyó küzdelmekben hősi halált halt szovjet katonákról. Május 15- én az úttörő felszabadulási pá­lyázat eredményeit hirdetik ki az Uttörőházban. Július 30— 31-én a Pécsi Szabadtéri Szín­padon rendezik meg az orszá­gos felszabadulási táncfeszti­vált. Kiállítások A felszabadulás tiszteletére rendezett kiállítások sorát 16 pécsi és megyei üzem, válla­lat termékbemutató kiállítása nyitja március 21-én a Szak­szervezetek Megyei Tanácsa nagytermében. A kiállítást Pop János, az MSZMP Bara­nya megyei Bizottságának tit­kára nyitja meg. Március 25- én a Pécsi Bőrgyárban nyílik egy helytörténeti kiállítás, majd március 28-tól a Pécsi Porcelángyár „Vállalatunk múltja és jelene” című kiállí­tását tekinthetik meg az érdek­lődők. A Baranyai Foto- és Filmklub, a Fegyveres Erők Klubja és a Mecseki Fotoklub művészi fotókiállítását március 28- án Ambrus Jenő, az MSZ­MP Pécs városi Bizottságának titkára nyitja meg a Fegyve­res Erők Klubjában. „20 év története” címmel önálló be­mutatót rendeznek Vasas I-en az ott működő helytörténeti és fotóművészeti szakkörök. Két kiállítás nyílik április 2- án a Tanárképző Főiskolán. Az egyik a könyvkiadásunk 20 éves fejlődését, a másik 20 éves építőmunkánk eredmé­nyeit mutatja be képekben és grafikonokban. Április 2-án a pécsbányatelepi Zalka Máté Művelődési Otthonban és a Puskin Művelődési Otthonban mutatják be legszebb alkotá­saikat a különböző szakkörök. A Janus Pannonius Múzeum rendezésében április 4-én a Modem Képtárban nyílik a felszabadulási évforduló leg­nagyobb szabású megyei kiál­lítása „Pécs és Baranya 20 éve” címmel. A kiállításit Pal­kó Sándor, a Baranya megyei Tanács elnöke nyitja meg. Vé­gül május 20-án az Uttörő­házban az úttörők szakköri munkáit mutatják be. Hangversenyek Az évforduló alkalmából öt nagyszabású hangversenyt ren deznek, amelyek sorából ki­emelkedik az április 7—8—9-i VIII. országos ifjúsági kamara zene fesztivál és a május 8— 9-i éneklő ifjúsági napok. Áp­rilis 24-én rendezik meg a ba­jai, komlói és pécsi kórusok részvételével az Éneklő váro­sok hangversenyét. Tudományos ülések A felszabadulás évfordulója tiszteletére március 23. és 27. köpött rendezik a pécsi egye- terhek, a Levéltár, a Dél-du­nántúli Tudományos Intézet és a Janus Pannonius Mú­zeum tudományos ülésszakát az Orvostudományi Egyetem aulájában. Március 26. és 28. ■ között kerül sor az egyetemi és főiskolai napokra, március j 29- én a Dunántúli Tudómé-1 nyos Intézet rendezi tanács- j ülését, majd május 28. és 29.1 között tudományos ankét lesz a Tanárképző Főiskolán. A siklósi várban április 11-én délelőtt a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­sége Dél-dunántúli Területi Szervezete pécsi csoportjának rendezésében felszabadulási képzőművészeti kiállítás nyí­lik. Megnyitó beszédet mond Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. A kiállítást egy hó­napig lehet majd megtekin­teni. Ünnepi kiadványok A felszabadulás évfordulója alkalmából jelentette meg az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága a „Baranya 20 éve” című kiadványát. A négy és fél íves füzet átfogó képet ad Baranya megye és Pécs fel- szabadulásának katonai ese­ményeiről, az elmúlt húsz év fejlődésének történetéről, ér­dekes táblázatokat, grafikono­kat, képeket közöl. A kiad­vány elsősorban a községi fel- szabadulási ünnepségek elő­adói számára nyújt segítsé­get. Rövidesen megjelenik a megyei pártbizottság Adatok és tények című kiadványa, amelyben az ország húszéves fejlődésének legfontosabb ered menyeit ismertetik. Meg kell említeni a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat, vala­mint a Művelődési Tájékozta­tó ünnepi, áprilisi számait is, amelyek szintén a felszabadu­lás évfordulója jegyében je­lennek meg. „Hatszor nyolcas” reménység Időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: délnyugat felől felhőátvonulás, számottevő csapadék nélkül. Lassan élénkülő délies szél. A nappali felmelegedés elsősor­ban nyugaton kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet mínusz 3— mínusz 8, legmagasabb nap­pali hőmérséklet plusz 4— plusz 9 fok között. Hiányzik a műhely, kevés a szerszám, nincs anyag, a gép is hiányzik, s ha van, a gyerekeknek akkor sem sza­bad hozzányúlniok az oktató tanár mindig változik, és a diáksereg néha végtelenül únja ezt az egészet... Leírni is sok a gyakorlati oktatás siklósi járási gondjait, hát még megoldani. Hozzá egy 6x8 méteres szobával. Czompó Sándor mégis reménykedve mondja: — Ez most csak a kezdet, de a végén megoldjuk a kér­dést. Unott arcok a politechnikai árakon A hatszor nyolc métere* „reménység” pedig ott áll a siklósi községi tanács udva­rán erősen lelakatolva. A kincs, amit már eddig beléje lakatoltak, vagy ami még ez­után kerül oda, 14 körzeti ál­talános iskola gyakorlati ok­tatásának gondját hivatott megoldani. A helyiségnek kis­sé előkelő neve van: a gya­korlati oktatás járási közpon­ti műhelye. A siklósi Járás­ban tulajdonképpen ezzel a szobával kezd igazán politech­nikává lenni a politechnika. Eddig? Először jött egy jogszabály: ettől meg ettől az osztálytól kezdve, ilyen és ilyen iskolá­ban kötelező a gyakorlati ok­tatás. A siklósi járásban az általános iskolák érintett ötö­dik osztályai számára el is küldték a szükséges felszere­lést. Csakhogy a felsőbb osz­tályokban az eddiginél fejlet­tebb fémmunkával bővült a politechnika és új feladatként jött a famunka is. A gyer­mekméretű szerszámokban azonban országos a hiány. Né­hány ügyes igazgató igyeke­zett bevásárolni a kevés kész­letből, és ebben sok iskolának segített a megyei tanácstól ta­valy kapott, összesen 200 ezer forint is. A siklósi járás gye­rekei azonban „felsőbb osz­tályba léptek”, a szerszámok pedig a legtöbb helyen meg­maradtak „ötödikesnek”. Ha csak nem vásároltak nehéz, felnőtt méretű fűrészt, kala­pácsot, de az meg „túlnőtte” a gyerekeket. A járás 14 kör­zeti általános iskolájában pél­dául a felsőtagozatos lányok­nak a varrást kellene tanul- níok. A lányok száma? Több mint ezer. A varrógépeké? Kettő. De más oka Is volt, hogy a politechnika sok helyen nem érte el a célját: — A gyakorlati foglalkozá­sok idejének több mint két­harmad részét az anyag fel- fűrészelésével, előkészítésével töltötték el, — mondja Czom­pó Sándor, a járási tanács v. b. művelődésüavi osztályá­nak gazdasági előadója. — Pedig a cél az alkotási kész­ség kialakítása és nem az unalmas, semmitmondó elő­készítés. Mégha az iskolákban mindenütt gépek lennének, az sem oldaná meg a kérdést, mert balesetvédelem miatt a gyerekeknek nem szabad ve­lük dolgozni. Maradt tehát a diáksereg unott arca és az Iskola kel­lemetlen gondja. AnyageWész'lés a központi műhelyben No*, a siklósi járásban re­mélhetőleg rövidesen a múlté lesz ez a gond. — A járás 93 általános is­kolájából 20 körzeti iskola. Ebből 14-ben van gyakorlati oktatás, mégpedig a fiúknak 12 helyen mezőgazdasági és 2 helyen ipari jellegű. A lá­nyoknak női kézimunkát ás háztartási gyakorlatot okta­tunk. A központi műhely lé­tesítésére január elsején kap­tuk meg az engedélyi. Azóta lassan a gyakorlati oktatást végző mind a 14 körzeti isko­lát bekapcsoljuk a műhely hálózatába. így a politechni­kai oktatást a tantervi köve­telményeknek megfelelően tel­jesen meg tudiuk oldani. Vagyis — felszabadul az idő másik kétharmada is, mert a központi műhely végül tel le­sen megoldja az anvagelőká- szítést. A deszkákat, fémle­mezeket feldarabolják és a eyerekek elfelejtik majd az unalmat. Az idő valóban az alkotásé lesz. és ezeken az ar­cokon többnvire pontosabban ás előbb eldől maid a oálvavá- lasztás kérdése, mint bármilyen nanai rábeszéléssel. Igaz, a köznonti műhely még csak most „raitolt”. a mostani hatszor nyolc méter egvelőre csak a reménységet lelemti. De az illetékes siklósi szervek már eddig is gondos támogatósukat bizonyították. Megígérték a helycserét is. és 01 a bevetetlen ágy szé­lén és cumit nyom a más­fél éves Ferike szájába, hogy ne nyűgölődjön. A gyermek arca fényesen piros, az asz- szonyé foltosán fakó, pedig nem is ő a beteg, hanem Ferike. — Na, nem komoly, csak hűléses, az ilyet hamar ki­heveri a gyerekféle — nyug­tat engem is, magát is az asszony, s ha nem köhög­ne olyan furcsán hozzá, el is hinném neki a maga öt- lötte diagnózist. — Nem ártana az óvatos­ság — mondom ki, de ab­ban a pillanatban megér­zem a „jótanács” foknáksá- gát. Óvatosain?! A négy lé­pés hosszú, a két lépés szé­les szobához ugyanennyi arasszal mért ablak szűri a fényt, a levegőt is. A meny- nyezet? Ha feltenném a ka­lapot, súrolnám vele. Kony­hájuk, szobájuk, éléskamrá­juk, mindenük ez a.; i — Mióta lakják? — Nem régen, tán két éve költöztünk ida — Azelőtt? — Ideát a bátyámnál kap­tunk szoba-konyhát. — Kitellett a becsületük? — Á, nem, nem! — tilta­kozik —, hiszen elvállalta, hogy a kislányom náluk ehet, náluk alhat. — Kislány is van? — Hatéves, az idén Írat­juk iskolába Nagy zuhogás, csoszogás a küszöb előtt, aztán ajtóstól, barátnőstől berobban kö­zénk a hatéves Márta. Mind­járt a nyomában a nagyma­ma és a fiatalasszony nővé­re óvatoskodik be, s már dugig is a kis szoba Csak a nagymamának jut ülő­ELHAGYATVA? hely, a többiek körülállnak, körülcsodálkoznak. — A rendőrségtől küld­ték? — és mindannyian a fiatalasszonyra néznek. De annak a szeme se rebben. — Na és ha onnan? Én jelentettem be, nem ti — néz végig mindenkin csepp indulat nélkül. Rajtam lenne a sor, hogy tisztázzam a helyzetet, de a fordulat annyira meglep, gondolom jobb, ha inkogni­tóban maradok. Mert én csak egy névtelen levelet kaptam, amiben szenvedé­lyesen kérleltek: „Ha jön, tisztiorvossal jöj­jön. De nagyon sürgősen. Keszerlcze Ferencéket ke­ressék, mindenki ismeri őket Vasason. Ha még nem látott csodát, itt aztán lát­hatnak. A két gyerek kosz­ban, piszokban, éhségben, minden percben bekövetkez­hető tragédia előtt. A szü­lők?! Mindennek lehet őket nevezni, csak annak nem. Az apa bikaerős, behemót ember és csak henyél. Pe­dig huszonnyolc éves. Az anya? Egy évvel idősebb, de az inkább tehetetlen, sze­rencsétlen. Ha a rokonok egy kis egyet-mással nem segítenék őket, rég befúltak volna a saját nyomorúsá­gukba. Kérdezzék majd meg kicsoda Keszericze Ferenc. Csak egyfajta hírneve van, de arról az egész megve is­meri. A munkakönyvéről. Eddig négy van neki belőle. Három már betelt, a negye­diket a rendőrség állította U a számára. Élősködő, nem más. De azért nem árt, ha egy kicsit az asszonyt is kikérdezik.. — Két hete jelentettem be a rendőrségen. Akkor hagyott itt bennünket pénz nélkül, élelem nélkül. — Azóta miből élnek? Szólna, de a mama meg­előzi: — Az én kétszázhatvan forintos nyugdíjamból. De nem azóta ám, hanem évek óta. — Meg abból, amit én hozok át nekik. Kis zsírt, lisztet, krumplit, meg egy kis ringyet-rongyot, amíg az én emberem is meg nem unja. Ezt a nővére tette hozzá a „tartási” lajstromhoz. A kis Ferike felsír a gön­cök alatt és az asszony bet­lehemi mártíromsággal si­mít egyet a takaróján. — Mint egy koldust, úgy tartanak... Én meg nem értem, miért nincs bennem részvét, ami­kor megkérdezem: — És maga csak hagyja? Eltűri az alamizsnát? Hu­szonkilenc évesen? — Hát csinálhatok én va­lamit? — tárja szét a kezét. — Hát kellek én valahova is munkára? — és segítség- kérőn ránéz az anyjára, a nővérére, de azok nagyon gyanúsan elfordítják a fejü­ket — Hiszen ti tudjátok, hogy nemegyszer megpró­báltam .. i Először a nővérének lob­ban fel a szeme, — Jobb, ha hallgatsz, Manci! Ne emlegesd te a munkát! Ha a hat év alatt hatvanhatszor nem ajánlot­tuk, hogy a munkát vá­laszd, ne ezt a gazembert akkor most igazat adnák. — De a gyerekek apja! — Ezt nem nézed? Meg aztán nem is hagyott dolgozni, jól tudjátok. Hát nem ő szidott ki a szigeti konzervgyárból? Még ma is ott a munka­könyvem. Erre már a mama is fész- kelődni kezd a székén. — Megvárna az a könyv még ma is, csak lépni kel­lene érte. De te ezután a gazember után lépkedtél in­kább. Ide ne tegye be töb­bé a lábát, mert én... Látom, védelemre kell már venni ebben a kereszt­tűzben. — De ha szereti? — és próbálnám magyarázni, hogy ilyen csoda is van, ebbe na­gyon nehéz beleszólni, de olyan megbotránkozással néznek rám, hogy jobbnak látom elhallgatni. — Szereti? — replikáz közbe a nővére. — Hat ak­kor hallgasson ide. Lehet szeretni azt az embert, aki a felesége, a gyereke elől eleszi az ételt? Aki a gye­rekek szeme elől, tányérja elől felzabálja a húst? Aki ellopja, eladja a felesége té­likabátját? Akinek a szíve helyett a munkakönyvé van tele „bocsátással”? Aki kés­sel, baltával akar egyezked­ni a fizetési napokon? Ide ne tegye be többé a lábát, mert én... Tehát a nővére is? Az édesanyja is? Csak ő nem? — De hiszen én bevádol­tam a rendőrségen, tudjá­tok? — és tétován keresi, kutatja rajtuk a kegyelmet. — Nekem már nem ő kell, hanem a gyerekes. Ah­hoz pedig..., ahhoz pe­dig ... — Ahhoz pedig felelősség kell, Manci! — szól rá a nővére, de most már értőb­ben, szelídebben. — Neked még tiszta a munkakönyved. Csak egy bejegyzés van benne. Ha munkát találsz, embert is találsz magad mellé. Külön­bet ennél a ... Akadoznak, elmaradoznak a jelzők, úgy látszik nem érdemes már szót sem vesz­tegetni rá. — Ha elfogják, úgysem ússza meg gyerektartás nél kül. — Ezt a mama bigy- gyeszti még hozzá, de in­kább azért, hogy ő is mond­jon valamit. S odakint az udvarban rigós vidámsággal, szertelen­séggel füttyszó trillázik, csú- folkodik bele a szomorú­ságba. — A Pista! A szomszé­dék gyereke. Ide jár vízért — magyarázkodik a fiatal- asszony, pedig senki nem kérdezte. — ÉS mindig ilyen jóked­vűen? — Az, mindig. Mindig ilyen... Anyásán, lelkesen felra­gyog a fiatalasszony arca és még egyszer megigazítja, el­simítja a takarót a nyugta­lanul alvó Ferike ágyán. Pálinkás György akkor két helyiségből áll majd a műhely. Függetlenített vezetőt állítottak az élére Szántó Ferenc nevelő szemé­lyében. azonkívül Papp Jenő autó- és motorszerelő is itt kapott állást. — Eddig mintegy 50 000 fo­rintot erű készletünk van. — mondja Szántó Ferenc —, de ezt igyekszünk jól beosztani. Van hat Berva-motor met­szetünk. A műhelygyakorlatok során pedig motorismeretet ás villanyszerelést tanulnak a gyerekek. Ezért két-két egy­máshoz közel fekvő iskolának két-két hétre kiküidtünk özv­egy Berva metszetet és egy felszerelést a csillárkanrsnl*s- hoz. A kéthetes használat ’e- iárta után a szomszédos isko­lák cserélnek egymással. \ szállítást is igyekszünk rugal­masan megoldani, lehetőig alkalmi utakon viszik ki az iskolába az előre elköszönt politechnikai felszerelést Ha ilyen alkalom nincs, akkor természetesen vasúton, husz- szal küldjük ki, s a fuvar­költséget a járás megtéríti. A központi műhely elneve­zés tulajdonképpen nem pon­tos, mert ez a műhely afféle nevelőképző is. A gyakorlati oktatást vezető tanárok sze­mélve ugvanis állandóan vál­tozik. mert nincs mód rend­szeres képzésűkre. A köznon­ti műhely most havonta »zv- szer oktatja a nevelőidet* mégpedig képzett szakmun­kások, technikusok segítségé­vel. Kiegészítik a szertárak anyagát A siklósi járásban tehát megmozdult az élet a gyakor­lati oktatásban. Tervezik, hogy a szertárak felszerelését is gyarapítják, mégpedig a politechnikai oktatás segítsé­gével. Egy-egy iskola elvállal­ja valamelyik tantárgy ösz- szes szertárainak meghatáro­zott eszközzel való felszerelé­sét. Emellett a „szalagrend­szer’’ mellett a kisebb gyere­keket is segítik majd. A tan­tervi követelmények szerint,'/ ugyanis lehetőleg minden kéfcx* alsó tagozatos diák birtoká­ban legalább egy-egy faépítő kockának kell lenni. A na­gyobb „politechnikás” gyere­kek ezt majd megcsinálják a kisebbeknek. A megye gyakorlati okta­tásának vezetői és a neve1 ők nagy figyelemmel kísérik 9 siklósi műhely munkáját. Hi­szen az itteni tapasztalatok szerint indul majd meg a to­vábbi központi műhelyek szer­vezése. Földessy Dénes Április 3-ón nyit a Vidámpark A Mecseki Vidámparkban megkezdődtek az előkészüle­tek az április 3-i niytasra \r idén az eddigiektől éltéi i >en a Vidámpark nemcsak dél­után, hanem mint az Állat- kert, már délelőtt is nyírva lesz, hogy a vidéki és a vá­rosi látogató csoportok megte­kinthessék és ott szórakozhas­sanak. A Vidámparkban most több­féle új játékot helyeznek üzembe. Az egyik az elektro­mos meghajtású céllövo taté*. Ezzel mozgó vadakra eh -t majd lőni. A másik egy úgy­nevezett „jellemmérő”. Ennek lényege az, hogy ha valaki egy mérlegszerű karra. Me.ve tányérra rááll, az egy bizo­nyos tréfás jellemzéssel 'ileu. Ezenkívül üzembehelyez t ■ t s. egy olyan kerékpárt, amelyen rendes kilométeres spirállá, y,: illető lemérheti azt a sebessé­get, amellyel a kerékpárt hajtja. Újdonságok érkeztek a na­pokban a Mecseki Állatkert­be is. Az egyik egy pár i»ra­jos sün, a másik pedtt 'ey pár koreai csüngő hasú ser­tés, — Vetítettképes előadás Moszk­váról és Leningrádról. Az Ország- Világjárók Köre rendezésiben ma este 6 órakor a Doktor Sándor Művelődési Ház nagvfvm-'b n (Déryné u. 18.) Várnagy EJ.-, már tanár szovjetunióbeli élményei'-ől tart vetítettképes előadást Moszk­va—Tenlngrád címmel. Belépődíj nincs. (z) A

Next

/
Oldalképek
Tartalom