Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

iwArcttts u. napló 3 Nincs komolyabb lemaradás a gépjavításban A babaklinikán Csütörtökön délelőtt a Du­nán túli Napló szerkesztőségé­ben megtartott ankéton a me­zőgazdasági gépjavítás jelen­legi helyzetét, az ezzel kap­csolatos problémákat és fel­adatokat vitatták meg az ösz- szegyűlt állami gazdasági, gépállomási, és termelőszövet­kezeti szakemberek a megyei vezetőiekéi és az ellátó válla­lat képviselőjével. A traktorok zömét kijavították A vita során, sok szó esett az alkatrészellátásról, hisz a kormány által tett intézkedés — mely szerint ebben az év ben az új gépi beruházások rovására az alkatrészgyártást és ellátást kell fokozni — ha­tása majd csak az év második felében lesz érezhető, s lénye­ges enyhülés e téren csak a jövő téli gépjavítások idejére vér ha tó. Ezen a télen bizony ko­moly alkatrész gondokkal kel­lett megküzdeni. Az AGRQ- KER az anyag- és alkatrész igényeket március 10-ig csak 60—70 százalékban tudta ki elégíteni, s csak az első ne­gyedév végén, Illetve magyar gyártmányú traktoroknál a második negyedév eleién vár­ható nagyobb szállítmány, hogy a jelenleg még szalagon álló gépek javítását is be tud­ják fejezni. Az előző évekhez képest ez lemaradást jelent, hisz máskor ilyenkor már 90 százalék feletti volt az ellá­tás. Maga a gépjavítási munka azonban nem mutat Ilyen le­sújtó képet. Sőt! A gépállomá­sok és génjavítók téli javítási terve 412 traktor főjavítása volt s ebből 397 gépet ki is javítottak. A jelenlegi ütem mellett — februárban több mint 200 gépet új'tottak fel s zöme cseremotoros főjavítás volt — március végéig befeje­zik a téli gépjavítást. Az állami gazdaságokban február 28-ig a tervezett 628 traktorból 556-ot kijavítottak, ez 84 százaléknak felel meg. Ezen belül a legkritikusabb a helyzet a magyar traktorok­nál. Ezek javítása — alkat­részhiány miatt — csak 68 százalékra áll, s ha nem érke­zik meg időben az alkatrész, 14 UE—28-as és 3 D4—K trak­tor teljesen kiesik a tavaszi munkából. Segített a tipizáló» Hogy a javítási munka az alkatrészellátáshoz képest jó ütemben halad, ez mindenek­előtt a jó szervezésnek kö­szönhető. A tél során igen jól bevált az első ízben alkalma­?d f i a rá pfef en tép Derült, csendes, reggel pá­rás, helyenként ködös, hideg idő, éjjel gyenge, napközben kissé megélénkülő szél. Több­órás napsütés. Várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet mínusz 3, mínusz 7, egy-két helyen mínusz 7, mí­nusz 9, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 3, plusz 7 fok között. zott tipizált javítás. Az A ROKER a beérkezett alkat­résznek 80—85 százalékát a tipizált gépjavító üzemeknek adta át s ezzel elérték, hogy a javítószalagon nem álltak a gépek. Hasznos intézkedés volt az is, hogy a gépállomá­sok vezetői felkerestÓK a ter­melőszövetkezeteket s felvásá­rolták az ott „elfekvő” alkat­részeket. A termelőszövetke­zeteknél levő alkatrészek cikklistái alapján a gépjavítók ki tudták válogatni a szüksé­ges anyagokat, melyekre a tsz-nek a közel jövőben szük­sége nem lesz. Ezen az ala­pon a mágocsi Béke Tsz 160 000 forint értékű gépal­katrészt adott el a mágocsi gépállomásnak. A villányi Uj Alkotmány Tsz D4—K al­katrészekkel segítette a vi'- lánvi gépjavító állomást, a szalántai tsz az ócsárdi gépál­lomásnak adott át egy sor fontos alkatrészt. A nagyfokú alkatrészhiányt így áthidalni teljes mérték­ben természetesen nem lehe­tett. A szemlék során kide­rült, hogv bizony sok génnél visszatették a régi alkatrészt, mondván, egy darabig még el­megy vele. A szemlék során derült ki az is, milyen nagy problémát jelent a mezőgaz­dasági gépjárművek, trakto­rok elektromos jelzőberende­zéseinek beszerzése. Ezeket a cikkeket — lámpák, égők, ká­belek — az Autóker forgal­mazza, de a mezőgazdasági üzemek csak töredékét kap­ják meg a benyűitott ieény- nek. A közlekedésrendészet kénviselői minden gépszemlén találnak ilyen jellegű kifogást s a közúti forgalomban a trak­torost büntetik meg, ha hiányzik valamelyik gépi jel­ző berendezése. A tsz-eh telje» műszaki kiszolgálása A termedőszövetkezetek képviselői kifogásolták a gép­javítási munka minőségét s javasolták, hogy a jövőben a gépjavító állomásokat te­gyék érdekeltebbé a minőségi munkában. Szó esett továbbá két fontos intézkedésről: a teljes műszaki kiszolgálásról és a cseretraktor-rendszer bevezetéséről. A gyenge ter­melőszövetkezetek megsegíté­se érdekében az állam lehető­vé tette, hogy a gépállomások a tsz-ek teljes műszaki kiszol­gálását vállalják, s ez esetben a javítási munkák 50 száza­lékát kell csak a szövetkezet­nek megfizetnie. Sajnos, a ba­ranyai tsz-ek sem az elmúlt évben, sem ebben az évben nem éltek ezzel a lehetőség­gel, hisz míg országosan a termelőszövetkezetek egyhar- mada kérte a telies műszaki kiszolgálást, addig Raranvában tavalv a 154 tsz-ből csak 17. az idén pedig a 137 tsz-ből csak 21 vette igénybe az ál­lam ez Irányú segítségét. A cseretraktoros gépjavítást ebben az évben vezetik be először a megyében. lénye­ge, hogy ha a tsz bevisz egy traktort a gépjavítóba, akkor azonnal kap helvette egy ugyanolyan vagy hasonló tí­pusú jó traktort, s míg az övét kijavítják — ez általában két hét — napi bérért dolgoz­hat vele. Ha a séoiavftó ki­csúszott a határidőből, a gép ingyen dolgozik a tsz-ben. Er­re a célra 99 különféle típusú traktort tartalékoltak a gépál­lomások. De csak az a ter­melőszövetkezet kap csere­traktort, amelyik előzőleg megfelelően ütemezve javAási szerződést kötött a gépállo­mással. A téli gépjavítási munka te­hát ebben a hónapban lezá­rul. Azonban egészen biztosan lesz jónéhány — különösen magyar — traktor, amely ta­vasszal nem tud munkába állni. Ezek végleges kijavítá­sát csak a már nagyon várt alkatrészszállítmány megér­kezése után lehet befejezni. 163 új traktor A tavaszi munkában azon­ban ez megyei szinten mégsem okozhat zökkenőt, hisz még ebben a hónapban március 31-ig bezárólag 163 új trak­tort kap a megye, melyek 34 magyar traktor kivételével már meg is érkeztek az AG- ROKER-hez. Ezen belül az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek 65 új Szuper Zetort, 54 UE—28-as traktort, 20 Dutrát és 8 DT lánctalpas traktort kapnak, 16 Sz—100-as lánctalpas pedig a gépállo­másokhoz kerül. Az ankét résztvevői egyet­értettek abban, hogy a ma még kampány munkaként je­lentkező gépjavításokat egész éven át folyamatossá kell ten­ni, hisz az egyre korszerűb­ben felszerelt gépjavító állo­mások kapacitását csak így lehet teljesen kihasználni, másrészt a termelő üzemek is csak a folyamatos gépjavítás­sal érhetik el, hogy gépeik hosszabb időre ne essenek ki < a munkából. j CSILLOGÓ, fekete szempil­lája van. Feltomyozott haja is éjfekete. Szemét lehunyva fekszik teljesen mezítelenül. Ruhája, spanyolcsipkés, kivá­gott ruhája árválkodik egy széken. — Mi lesz vele? — kérdem. — Összetörött mindene. Nem is akartuk elvállalni. Nem hi­szem, hogy tökéletes lesz va­laha is... Ezt a spanyol szépséget Nyugat-Németországból küld­ték csomagban — darabokra törve. Hosszúhetényben egy kislány várja aggódva, mikor érkezik haza épségben, egész­ségben a baba a „klinikáról”. Juhász Sándomé, a Tempó Ktsz játékjavltó részlegének vezetője azért bízik abban, hogy ezt a babát is helyre­hozzák, akár a többit. A pol­cokon több száz szakadt ru­hájú, kócos, törött lábú, vagy se-kéz-se-lábú baba hever Kedvenc, de mégis elnyűtt kis portékák. A Regős utca B/b alatt laknak Dobosék — leg­alábbis a baba nyakába kö­tött kis cédulán ez a cím jü. Se szeme, se keze, se haja. — Mit kémek a javításért? Schunk Gáspámé hozzáve­tőlegesen kiszámítja: körülbe­lül 120—130 forint. Ennyiért talán újat is lehet kapni. — Nem az számit. hogy újonnan mennyibe kerülne, hanem az, hogy a baba több­it' re kedvencc a kis tulajdonosa nem akar lemon­dani róla. A „babaklinikán” új paró­kát kap, kifestik száját, sze­A zobáki 604csapat förrai uazÁrral két évvel ezelőtt találkoztam a Kossuth-bányában. Éppen meg sebesült és Bicskei támogatta a felszínre. Az orvosi segít­ségnyújtás után hosszan be­szélgettünk a Hadikfalváról idekerült fiatalemberrel: fele­sége tanítónő, ő akkor a bá­nyaipari technikum második osztályát végezte. — Technikus lett? —• ér­deklődöm most tőle. — Abbahagytam. — Miért? — Idegileg kilettem. — Hogyhogy? — Hosszú történet, kár len­ne belekezdeni, — lehajtja a fejét, majd mégis elmond min­dent. Hatvanhárom végén került a zobáki bányához fémtám- felelősi beosztásba. A múlt év elején az akna egyik takarító­nője azt hiresztelte, hogy Fór­ral kikezdett vele. Mindkettő­jüket fegyelmileg elküldték. Fórrai kijelentette, hogy sem­mi sem igaz az egészből és az elbocsátást megfellebbezte. Nyert az első fórumon. Erre fel a vállalat fellebbezett. Fór­rai nyert a második fórumon is. Visszakerült a bányához, de nem vállalta a régi beosz­tását: a 604-es csapatnál lett vájár. — Azt hittem, hogy éreztet­ni fogiák velem, de nem tet­ték. Sőt végre sikerült lakást kapnom, — mondja örömmel. Szilikózis elleni védelem a Pécsi Porcelángyárban A Pécsi Porcelángyár szak­embereit sokat foglalkoztatja a szilikózis megelőzése. A ba­jok okozója, a levegőben szál­longó finom fehér por ártal­matlanná tételére számos in­tézkedés történik ez évben, így például a zsúfolt, poros légterű ellenállástet-gyártó műhely helyett korszerű, tá- gos üzemet létesítenek. A saj­tolt áruk nyersgyártásánál a sajtolást, szárítást és tisztítást jelenleg közös műhelyben vég zik. Ezt a munkahelyet át­szervezik. Olyan technológiai sort alakítanak ki, amelynél • sajtolt áru közvetlenül egy zártrendszerű műszárítóba jut, a tisztítás pedig elszívóberen­dezéssel ellátott munkaaszta­lok mellett történik. így a szabad szállításból, felesleges árumozgatásból és kedevezőt- len tisztítási módból eredő porképződést nagymértékben csökkentik. Zárt rendszerűvé alakítják a korszerűtlen őrlő­berendezést. Az eozin dísztár­gyak készítésénél fennálló ólomártalom csökkentése céljá­ból az ártalmas munkafolya­matokat külön helyiségben, a többi munkától elkülönítve vé geztetik a jövőben. A helyi el­szívás hatásfokának növelése érdekében pedig szaporítják az elszívó, leválasztó berende­zések számát. A munkaaszta­lokat, polcokat és egyéb be­rendezési tárgyakat sima felü­letűre alakítják át, illetve mű anyaggal borítják, amelyről a legfinomabb porszemcsék is könnyen eltávolíthatók. A kör-, tok- és csőkemencék n.el letti munkahelyek levegőcse­réjének biztosítására, a gázos levegő elszívására 12 ventillá­tort szerelnek fel az év végéig. Ezekkel az intézkedésekkel egészségesebb munkakörülmé­nyeket teremtenek a dolgozók­nak. — Miért jött ide Zobákra? — Szerettem, mert teli volt problémákkal. Én sohasem féltem a problémáktól. — Újdonsült társaság a mienk, — kapcsolódik a be­szélgetésbe Halla Imre csapat- vezető, — de keresni kell a párját, olyan jó az összhang közöttünk. Az eredmények, úgy vélem igazolják is ezt a megállapítást. Rudnay László főbányames- ter fellapozza a 604-es csapat termelési eredményeit. Érde­kes számok. Januárban a csa­pat teljesítménye 5035 kilo­gramm volt egy főre egy mű­szak alatt, februárban 6200 kilogramm. Az akna fejtési átlaga: egy főre egy műszak alatt 3359 kilogramm. — Magától jött, vagy vezé­nyelték? — kérdem Haliától. . — Komplett csapattal jöt­tem át a hármasról. Nem érez tűk jól magunkat, nem talál­tuk meg a számítást. Többször szóbakerült, hogy miért nem megyünk át Zobákra. Néhá- nyan ijesztgettek bennünket, hogy ilyen veszélyes, meg olyan veszélyes. „Foiyik” — mondták. „Majd mi megfog­juk” — kötöttük magunkat. Itt vagyunk. Egyébként nem idegen helyre jöttünk, ez is bánya, s nem is rosszabb a többinél, sőt... Tillmann, Kö- vesdi a régi helyen is munka­társam volt, itt váltók va­gyunk. Az ELMÜLT VASÁRNAP összejövetelt tartott a brigád. A Zrínyi klubban találkoz­tak. Egy-két üveg sör szendvicsek mellett tárgyalták meg, hogy a szocialista címért kívánnak versenyezni és részt vesznek a felszabadulási mun­kaversenyben. Bukovecz Lajos vájár, aki a brigádnaplót ve­zeti, felolvassa a vállalást: túlteljesítés, minőségi munka, brigád kassza, társadalmi munka, — 1700 óra! — tanu­lás, szakmai továbbképzés, s ehhez hasonlóak. Halla Imre „kiemeli” egyik kezdeménye­zésüket; a delta vágat elága­zásánál egy nagy ládát helyez tek el, s abba gyűjtik össze a bányában elszórt csavarokat, bilincseket, különféle vasanya­gokat, amelyeket újból fel le­het használni. — Egy fémtám ára Jóét és fél ezer, a fémsüveg ezer. S vesszen el havonta kettő—há­rom — számolgat Bukovecz, — valahogy így kell gondolkodni. A tanulással és a tovább­képzéssel kapcsolatban elmond ják, hogy majdnem mindenki tanul. A nyolcvan fős csapat­ból kilencen járnak a bánya­ipari technikumba, a csillések segédvájárt, a segédvájárok pe dig vájárt tanfolyamon tanul, nak. A technikumba járók ál­landóan délelőtt dolgoznak a többiek beleegyezésével. Kol­lár Dénes, a 604-es csapat ve­zetője viszont állandóan éjjel dolgozik. Közös akarattal ha­tároztak így. Kövesdi is, Bukovecz is megjegyzi, hogy egész csapat­tal jött a zobáki bányába, s csak itt alakult ki a 604-es bri­gád. Kövesdit megkérdem, hogy nem félt-e Zabáktól. — Félni? Sose féltem, pe­dig tizenöt éve vagyok bá­nyász. Ott voltam a metán- lobbanásnál is, — persze má_ sík vágatban, — nyolcadma- gammal. Egyik fiú megijedt, le is számolt... Nekünk nem jut ilyesmi az eszünkbe. Bukovecz így mondja: — Ha az ember nem tartja be a technológiai előírásokat, ki van téve a veszélynek. De nemcsak a bányában, a textil- gyárban is érvényes ez a pa­rancs. öt ember a brigádból: Kö­vesdi Pál, Halla Imre, Fórrai Lázár, Bukovecz Lajos és Ma­gyart János, — nem a teljes brigád, lehet, hogy akad a csa patban gyengébb ember is, minden tekintetben, ök mégis erősnek és nagyon egységes­nek tartják a kollektívájukat. S még egy: valamivel többet látnak és többet is törődnek az egész aknával, tevékenysé­güknek nem szab határt a bri gád „illetékessége”, nemcsak a saját métereiket, tonnáikat és az érte járó fizetést látják. Meglepő pontosan ismerik a bányaüzem feladatát: napi, havi és éves terveit. S min­dent meg is tesznek a siker érdekében. BÜCSÜZÖUL Kövesdit kér­dem, hogy teljesíteni tudják-e vállalásaikat, elnyerik-e a szocialista címet? — Bízok benne, s remélem nem tévedek. Gaz4agli István mét, új karokat, lábakat ad­nak a babának, sőt vadonat­új ruhát is, csipkézettet vagy egyszerűbbet, nylonból, se­lyemből vagy kartonból, at­tól függően, mi a kívánság. A megrendelést néha levélben kéri a baba tulajdonosa ..Ked­ves Doktor bácsit Van énne­kem eggyszép hajass és alvó­babám és a szeme kieset, bele a fejébe mindkető. Ezt kérem helyreteni és a halát uifatta frizurára megcsinálni. Csok­lom. Györösi Icuka GyÖnny-.s- mellék...” A megrendelőle­velet iktatják az összes he­lyesírási hibákkal egyetem­ben, s a baba rövidesen ép­ségben utazik majd haza. A BAJCSY ZSILINSZKY ÜTI „babaklinikán” persze mechanikai játékokat is javí­tanak. Jani bácsi — szeméhez illesztett nagyítóüvegen át — vizsgálgat egy hernyótalvas dózert Rövidzárlat. Házilag megpiszkálták, persze hogy nem megy. Jani bácsi megcsi­nálja. elindítja, a dózer át­vergődik a szerszámokon, az élére állított U-r-son is. orra az ég felé áll, de legyőzi az akadályt. — Irigylésre méltók a mai, gyerekek. Olyan ötletes, nagy­szerű mechanikai játékokat kapnak, hogy magam is elcso­dálkozom. Van itt szirénázó riadóautó, világító-kupolás Hold-iíró tank. aztán egy másikfaíta Hold-járó masina, aztán vil­lanymozdony, öntözőautó. (iá- kerhez hasonló karosszériám Benz-féle autó. traktor... stb. — Egy-egy játékszeren fel­fedezhető a politechnikai be­avatkozás — mondja. — Hogyhogy? — A gyerek xx>lltechnikit tanul, természetes, hogy ..meg­javítja” az autóját. Nem sike­rül persze, akkor beleavat­kozik a mama, csavar rajta valamit, este hazamegy a pa­pa, az is megpiszkálja, s vé­gül idekerül. A játékjavitó részleg múlt év decemberében alakult. A forgalom meglevőo^ nagy, ffi berendezés viszont szegényes. Kevés a szerszám, kevés as alkatrész és ez megnehezíti a munkájukat. Elég sokat túl­óráznak, keresetük viszont meglepően kevés — nyolcszáz forint havonta Schunkné bé­re, a részlegvezetőé ezerhá­romszáz, aki a javítási mun­kán kívül még anyagbeszerző is (sokat utazik), pénztáros is, 6 végzi az adminisztrációt is. Azt mondja Juhászné. szíve­sen csinálja, szereti ezt az egyéblcént idegölő, piszmogó munkát, de a szövetkezetnél korábban ezernyolcszázat ke­resett a kötészetben, most pe­dig mint kiemelt részlegveze­tő — ötszázzal kevesebbet. A RÉSZLEG népszerűsége egyre nő megyeszerte, való­ban érdemes volt létrehozni ezt a kis „üzemet”. De a dol­gozók bérezése, azt hiszem, ugyancsak „klinikai” beavat­kozásra szorul. R. V. á i

Next

/
Oldalképek
Tartalom