Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-26 / 72. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIL ÉVFOLYAM, 78.SZÄM Ara 5« FILLÉR 1965. MÁRCIUS 26., PÉNTEIfl HAZÁNK NYERSANYAG-SZEGÉNYSÉGÉRŐL annyiszor szó volt már, hogy azt hihetnünk, közhelynek számít. Sajnos nem az, mert a külföldről vásárolt nyers- vagy félkész anyagokat ma sem becsüljük meg eléggé. Rengeteg különféle anyagot kell behoznunk, hogy gyáriparunk dolgozni tudjon. Emiatt sok mindent ki is kell szállítanunk feldolgozva, hozzáadva munkánkat, amiből végső fokon a hasznunk, megélhetésünk származik. Hazánk iparának feldolgozó jellegéből fakad, hogy nálunk magasabb az egy főre jutó kivitel, mint néhány nagy, kapitalista országban. Iparunkkal szívesen dolgoztatnak a baráti és a kapitalista országok, de csak akkor, ha a feldolgozás során jó minőségű árut gyártunk. Ha kifogásolható, ha gyenge, vagy rossz a minőség, az árut nem veszik át. Apró Antal elvtárs legutóbbi pécsi látogatása alkalmával mondta el, hogy bizony, sokszor pirulni kell külföldön magyar áruk rossz minősége miatt. A minőség nálunk, sajnos, olyan ló, amit nehezen tudunk megülni. Szó volt és van erről a legkülönfélébb szinteken. Mégis ennek ellenére, kialakult nálunk olyan torz szemlélet, hogv amit nem vesz át a külföldi megrendelő, az elkel majd belföldön. Pedig nem mindegy, hogy mi és miért marad a nyakunkon. Gyárak vezetői, dolgozói számtalanszor beszéltek már a gyártmányok minőségének jelentőségéről. Népgazdasági érdek, gvári érdek, a gyári márka becsülete ez, — hangsúlyozták. Ugyanekkor mint vásárlók is szóltak, mert ők is azok. hogy rossz, gyenge minőségű árut, selejteset bizony ők sem vásárolnának meg. Igényük van és jogosan a pénzükért. És ugyanakkor. ugyanennek a gyárnak dolgozói, hanyagságból eredően másod- és harmadosztályú árut is gyártanak, amikor ugyanabból az anyagból készülhetne első osztályú is. A minőségi ellenőr „átengedi”, a vezetés pedig gyári „érdekből” — hátha nem veszik észre — elnézi, vagy elnézte. Ha észreveszik, visszaminősítik és megjelenik az áru az üzletben „exportból visszamaradt” jelzéssel. Mi rejtőzik emögött? Nem mindig az,, hogy többet gyártottak, mint amennyi rendelés volt. Az is nemegyszer, hogy minősége nem felei meg az export követelményeinek. Bár keserű, de így van, hogy az exportból visz- szamaradt áru még mindig jobb, mint amit belföldre szántak. ITT PEDIG MÁRIS a hazai minőségnél vagyunk, ami ugyancsak nem kevésbé fontos. Igaz, mindig voltak minőségi különb-égek áruk és áruk között, lesz is, mert igényekhez, fizetéshez is alkalmazkodni kell. És nem is kell mindenből, minden alkalomra a legjobb minőség A hazai használatra készített áruk javarésze is importanyagból készül. Sajnos, itt is ugyanaz a folyamat játszódik le. ami az exportra termelésnél is tapasztalható. Itt is szó van a népgazdasági érdekről, a gyári érdekről, a gyári márka becsületéről, az egyénről, mint vásárlóról, ugyanakkor másod- s harmadosztályú, vagy selejtes áru is készül, jön a MEO, a vezetés és ígv tovább. E változatban a refrén így hangzik: „Kárba azért nem vész, majd leértékelőként eladják”. Sajnos, vannak nálunk leértékelt árut forgalomba hozó boltok, külön erre a célra. Szakemberek a megmondhatói, hogy mennyi bóvli áru hevert és hever raktáron. Pedig lehetett volna jó is, ha a hanyagságot, a felületességet, a fegyelmezetlenséget nem tűnk m3g a gyártás során. Mi a következménye ennek az export, vagy a hazai fo- gva~ztás esetében? Népgazdasági kár. Ha valaki nagymeilű demagóg, akkor azt mondhatja, hogy „legalább olcsóbban jut kiéül hibás holmihoz a nép”. Nem! Azért nem jut még mindig e’eaendő jóminőségű holmihoz, mert nagy károkat okoz a selejtes termelés. Következmény? Egyéni kár. Valahol, valamilyen formában csak meg kell fizetni nekem, neki, nekünk az értékcsökkenést. Ki fizeti meg? Valamennyien. Az emberek a pénzükért ragaszkodnak a jó minőséghez bármilyen szinten. Még a leértékelt áruk boltjaiban is... Ez érthe'ő. Ez az eredője annak a minőséget jelző dzsungelnek, ami nálunk kialakult. Talál az ember osztályos árut, osztályon felüli minőséget, extra minőséget, van minőségi ktsz és minőségi áruház. Az ember csak fogja a fejét, hogy mi az ördögöt, is rejtenek e jelzők, és azon gondolkodik, hogy hol m.yrad az a fogalom, hogy jó? Azon gondolkodik, hogy miért keh a jó fogalmát ilyen agyafúrt módon tálalni, hogy mikor és hol degradáltuk le a jót, hogy helyette „osztályos árut” kell emlegetni? Kimondhatjuk nyugodtan, hogy nem kereskedelmi zsargonról van csak szó. Minőségről! Valamilyen oknál fogva a jó fogalma lealacsonyodott, mert a jóba belekerült a nem jó is. Ezért hisznek az emberek az olyan fogalom sületlenségnek, hogy „osztályon felüli minőség”. Természetesen a mögéje kapcsolt áru jó. De miért osztályon felüli és egyáltalán mi az, hogy osztályon felüli? Talán a Lőrincze Lajos, vasn egy társadalomtudós egyszer majd megmagyarázza... A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE módosításéval hathatósabb intézkedéseket lehet foganatosítani a rossz minőséget vagy selejtet gyártók ellen. Mód van az okozott kár megfizettetésére egyénileg vagy csoportosan is. Élni kell vele! A pécsi gyárakban is kidolgozták, vagy most dolgozzák ki a minőségi munkáért az anyagi érdekeltséget, ami a dolgozó borítékjában fizetésként jelentkezik. Jó ez. Kell. Ez azonban csak egyik módja a helyzet javulásának. Az emberek tudatára is jobban kell emellett hatni. Azzal ugyanis nincs kisegítve a népgazdaság, hogy X. Y. megfizeti a drága pénzen megvásárolt külföldi. vagy belföldi nyersanyagot. Ettől nem lesz senki gazdagabb. Ez X-nek figyelmeztetés, pénzt>eli megrövidítés. Akkor lesz gazdagabb mindenki, az árut előállító X. is, ha az anyagból nem selejtet, gyenge minőséget, hanem jó, külföldön, belföldön egyaránt elfogadható terméket készít Nem ördöngösség ez. A jó szakmunkások, a munkájukat szerető emberek ezt termé-zetesnek tartják. A régi szakik azt ismételgeti, hogy ha „oda van az esze az embernek a munkájára, akkor ott baj nem lehet”. Legyen oda az esze mindenkinek... A termékek minőségének javítása, a minőség rontása elleni harcnak, a selejtes termelés megszüntetésének nemzeti üggyé kell válnia. A dunaszekcsői általános iskolások jól felszerelt műhelyükben maguk készítik a tanuláshoz szükséges szemléltető eszközöket» sőt a készítéshez szükséges jónéhány szerszámot is. A képen: Optikai szemléltető-eszköz készül a szaktanár vezetésével. Foto: Erb Elévülési vita a Bundestagban Csütörtökön délelőtt izgatott és feszült légkörben kezdődött meg a Bundestag tanácskozása. A napirenden az elévülési problémáról való döntés szerepelt. A feszültséget és az izgatott légkört az idézte elő, hogy a pártok képviselői frakcióinak előző napi tanácskozásain újabb ellentétek merültek fel az elévülési probléma megoldását illetően. A kereszténydemokrata képviselők többsége Gide volt főállamügyész javaslatát pártolja. Gide javaslata értelmében az elévülési folyamatot gyakorlatilag csak négy és fél évvel hosszabbítaná meg. A javaslat ugyanis kimondja, hogy az elévülési folyamat kezdetét nem 1945. május 8- tól kell számítani (mint eddig tették), hanem 1949. december 31-től, mert az NSZK csak 1949-ben alakult meg. Gide javaslata ugyanakkor tág kaput nyit ki a gyilkosok felelősségrevonása elől való kibújtatására. A 3. paragrafus ugyanis azt irányozza elő, hogy a jövőben csak vezető pozíciót betöltő tetteseik ellen indítsanak eljárást, s az államügyész eltekinthet az eljárás megindításától, ha „a gyanúsított a gyilkosság elkövetésekor alárendelt helyzetben volt, s elöljáróinak utasításait vagy parancsait teljesítette”. Miután az eddigi náci perek során minden vádlott, kivétel nélkül, arra hivatkozott, hogy ő csak felsőbb utasításra cselekedett, ennek a paragrafusnak elfogadása gyakorlatilag menlevelet biztosítana a náci gyilkosoknak. A kereszténydemokrata és szociáldemokrata vezetők abban állapodtak meg, hogy a szociáldemokraták elfogadják a Gide-féle javaslatot, ha abból kikapcsolják azt a megszorítást, hogy a jövőben eljárást „alárendelt helyzetben lévő tettesek” ellen nem indítanak. A Bundestag ezt a „menlevél-paragrafust” a tulajdonképpeni elévülési törvénytervezetből kikapcsolva, most ismét a jogügyi bizottság elé utalta. Az izgatott légkörben lefolyt és időnként viharos indulatkitörésekkel tarkított vita után a Bundestag végül is 344 szavazattal 96 ellenében, négy képviselő tartózkodása mellett elfogadta az elévülés kérdését újra szabályozó törvényjavaslatot, amelynek értelmében 1970. január elsejéig indítható eljárás a náci gyilkosok ellen. Kínai kormánynyilatkozat A Kínai Népköztársaság kormánya nyilatkozatában elítélte Nyugat-Németországnak azt a szándékát, hogy 1965. május 8-tól elévültnek tekinti a hitlerista háborús bűnöket A nyugatnémet kormány egyetlen tollvonással szeretné semmisnek nyilvánítani a nemzeti szocialisták súlyos há borús bűneit és véres gaztetteit, — hangoztatja a nyilatkozat. — Ez a nemzetközi jog durva kicsúfolása, előre megfontolt provokáció a világ népei ellen és a nácik áldozatai emlékének kigúnyolása. Baromfitenyésztési ankét V éménden Hz SZKP Központi Bizottságának plénnma folytatja munkáját A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma második napja ülésezik. A plénum résztvevői folytatták a vitát Leonyid Brezs- nyevnek a szovjet mezőgazdaság továbbfejlesztését célzó elengedhetetlenül szükséges intézkedésekről előterjesztett beszámoló felett. A vitához hozzászóltak: a különböző köztársasági kotnmundsta pártok központi bizottságának első titkárai, valamint több kerületi bizottság első titkára továbbá V. V. Grisiin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. Sz. P. Pavlov, a Kom- szomol Központi Bizottságának első titkára, P. P. Lobanov, az Országos Lenin Mezőgazdasági Tudományi Akadémia elnöke. Marokkói tüntetések A marokkói hatóságok közölték, hogy a Casablancában kirobbant tüntetések átterjedtek a fővárosra, Rabatra és Fez városára. A kormány- közlemény szerint Fezben nagyobb összetűzésekre került sor a rendőrség és a tüntetők között: húsz rendőr ts negyven tüntető sebesült meg, több letartóztatás történt. Ra- batban a diákok tüntettek a közép- és főiskolák előtt, de a rendfenntartó erők hamar szétoszlatták a tömeget. A belügyminisztérium éjféltől reggel 6 óráig kijárási tilalmat rendelt el Casablancában. A keddi casablancai tüntetéseknek nemhivatalos becslések szerint " —halottja van (a kormány hétről adott számot) és a tüntetők közül két-háromszázan megsebesültek. (A hivatal, közlemény nem szólt arról, hány tüntető sebesült megj A Baranya megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya tegnap baromfitenyésztési ankétet rendezett Véménden, melyen részt vettek a Baranya megyei Mezőgazdasági Vállalat, a MÉK és a MÉSZÖV képviselői, jelen volt Gonda Irén, a Baromfitenyésztés című szaklap felelős szerkesztője és Rimler Károly, a szerkesztő bizottság elnöke. Az ankéten megjelent vendégeket Magasi Dániel, a mezőgazdasági osztály előadója üdvözölte, majd felkérte Rimler Károlyt bevezető előadásának megtartására. Az előadó elmondotta, hogy a baromfitenyésztés nagyon sokat fejlődött Magyarországon, amíg a két világháború közölt évente egy-kétmilllió naposcsibét neveltek, az idén ez a szám százmillió darab fölött van. A baromfitenyésztésben kialakultak a hús- és tojás- termelő fajták, ma már nem ritkaság az, hogy egy tyúk évi tojáshozama elérje a 220— 240 darabot. A nagyüzemi te- J nyésztési módszerek mellett j fejlődnie kell a háztáji ba [ romfi tenyésztésnek is, ehhez pedig nagy segítséget adnak a szaklapok és szakkönyvek. A bevezető előadást felszólalások követték, melyek fő-, leg a nevelő és tojástáp beszerzésének nehézségeit hangsúlyozták. Szalhmáry Elemír. a Mezőgazdasági Vállalat üzemvezetője válaszában elmondotta, nagyon helyes, hogy a tenyésztők igényt * tartanait a tápra, mert csakis így _e- het szakszerűen baromfit nevelni. Az ellátás körül akácnak ugyan még problémák, azonban ebben a hónapban azok, akik tojást adtak ie, megkapják a cseretápot. A mmtaközségekben — Vámévá is ezek közé tartozik —■, a tenyésztők egy-egy tyúk után két kilogramm cseretápot kapnak, ami annyit jelent, hogy egy kiló tápért egy kiló tíz deka kukoncát és 38 fillért kell adni. Nehézségeket okozhat esetleg a kukorica hiánya, azonban a szerződésűén lefektetett szabályok szet.nr minden leszállított tenyészto- jás után 15 deka kukoricát kapnak a tenyésztők. A a- karmányt még április hónapban megkapják a mintaköz- ségek. Az ankét résztvevői a felvetődött kérdéseken kívül to./o szakmai problémára kértél- :-s kaptak választ a háztáji baromfitenyésztés kérdéseivel kapcsolatban. 4 A minőség nemzeti érdek
