Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

r Világ proletárjai, egyesüljetek * Dunántúlt napló-rr*" Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ X XIL ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Ara 50 FILLÉR 1965. MÁRCIUS 24., SZERDA A ■ I FF ■ r F Az időjárás és a tavaszi munka A TAVASZ a legváltozatosabb munkák ideje a mezőgaz­daságban. Szinte minden talpalatnyi föld valamilyen megmun­kálást kíván ilyenkor. Ahogyan a tennivalók sokasodnak, úgy növekszik az igény: minden akciót a lehető legjobban készít­senek elő. Ehhez alapvető kiindulás számbaveani mindazokat a tényezőket, melyek előrelátóan lényegesen befolyásolhatják a mezőgazdasági üzemek programjának megvalósulását. Mindenekelőtt gondolnunk kell az elvégzendő feladatokra és sorrendjükre, a rendelkezésre álló gépek, fogaitok és kézi munkaerők teljesítőképességére; azokra a várható kedvező vagy kedvezőtlen körülményekre, amelyeket a szeszélyes tavaszi időjárás előidézhet. Mindezzel valamennyi gazdaságnak aján­latos számolnia. Nem kevésbé fontos azokat a tényezőket is figyelembe venni, amelyek sajátosan az egyes mezőgazdasági üzemek munkáját befolyásolják és amelyeket együttesen helyi körülményeknek neveznek. Kétségtelen, hogy az elvégzendő munkák mennyiségének é« a rendelkezésre álló gépi, valamint kézi erőnek a számba­vétele, elosztása viszonylag egyszerű féladait, csupán pontos matematikai műveletet kíván. Más a helyzet az időjárással kap­csolatban. Itt az ember az általa nehezen befolyásolható ter­ra észeti erőkkel áll szemben, amelyek szoros kapcsolatban vannak a helyi viszonyokkal is. Éppen ezért e tényezők szám­la a'-ételekor a sokévtizedes tapasztalatokra építő mérlegelés és e’határozás elengedhetetlen követelmény. Enélkül csaknem bizonyos, hogy kapkodás lesz úrrá, tartós időzavar támad, r —niik a munkák mindégé és mindez elkerülhetetlenül jelen­tős terméskiesést idéz elő. TANÁCSOS SZÁMOLNI azzal, hogy a tavasz — az évek túlnyomó többségében — viszonylag csapadékos évszak. Ehhez hozzátehetjük: az őszi és téli csapadék már többnyire vízzel telítetté tette a talajt, s ennek következében a kisebb esők is napokig megakadályozhatják a mezei munkák végzését, sok­szor szinte járhatatlanná teszik a földutakat. Az általában gyakori esők következményeit csak úgy ellensúlyozhatjuk, ha a tavaszi munkák végzésére alkalmas napokat maximálisan kihasználjuk. A kedvező pillanatban, szinte „gombnyomásra” teljes kapacitással, a jól előkészített ütemterv szerint kell munkához látni, s folytatni mindaddig, amíg csak az idő meg­engedi. A felkészültség, szervezettség ilyen értelemben kama­tostól megtérülő takarékosságot jelent az idővel és a munká­val egyaránt A tavaszi időjárás hatásai közül számításba kell venni a szelek nyomán várható talajkiszikkadásit is, amely gyakran megnehezíti a megfelelő magágy készítését, a növényápolást stb. Száraz, rögíös talajon csak nagy munka-ráfordítással és így is rossz minőségben lehet vetni, amelynek következménye az eavenetlen vetés és kelés. Ha pedig újabb esőre várunk, meg­késhetünk, s a késés szintén munkatorlódást és terméskiesést okozhat. A csapadékot követő gyors párolgás miatt a talaj lehűl, ami ugyancsak késlelteti a vetést és kelést egyaránt. A talaj kiszáradását megakadályozhatjuk, felmelegedését elő­segíthetjük, ha mindjárt slmítózunk. mihelyt rámehetünk a talajra. Az ilyen módon lezárt talajokat szükség szerint kulti- vátorral vagy fogassal gyomtalan állapotban kell tartani, hogy a vízkészlet nagyobb részét megőrizhessük. Erre szükrég van mind a vetetlen, mind a vetett területeken, hiszen mind a vetőmag csírázása, mind a növény további fejlődése igényli a kellő mennyiségű talajnedvességet. Tavasszal a hőmérséklet erősen ingadozik és egy nap alatt is nagy eltéréseket mutat: nappal erősen felmelegszik, éjjel pedig jelentősen lehűl. Ez a hőingadozás térfogatváltozásokat idéz elő a talaj felső rétegében és lassú mozgásba hozza azt. A mozgás a növényeik, főként az őszi kalászosok gyökórzeté- nek sérülését, elszakadozását okozhatja, s ez ellen védekez­nünk kell. hogy a növényállomány jelentős kiritkulását meg­akadályozzuk. Hatásos védekezést jelent a szükség szerinti hengerezés, amellyel a talajból „kiemelt” növényt visszaszo­rítjuk a földbe. A tavaszi időjárásra jellemző még, hogy viszonylag gyor­san nő a napfényes órák száma. Ennek következtében a nö­vények gyors fejlődésnek és növekedésnek indulnak. Ez is a szervezett és gyors munkára hívja fel a figyelmet, hiszen a jóminőségű munkához kevés idő áll rendelkezésre, különösen kevés az őszi gabonák és az évelő pillangósok tavaszi ápolá­sára, és az esetleges felülvetések elvégzésére. MINDEZEKRE tekintettel az idejében és jóminőségben végzett tavaszi talajmunkával, vetéssel, növényápolással és más időszerű tennivalóval kell megalapozni az I960, évi ter­vek teljesítését, a mezőgazdasági termelés további növelését. Dr. Gergely István, az MSZMP KB munkatársa. Az űrrepülők moszkvai fogadtatása JHai magiam Urihatok Szederkényi Ervin főiskolai adjunktus, a Jelenkor főszer­kesztője tartott előadást a TIT Munkácsy Mihály Szabadegye­temének A magyar irodalom húsz éve című sorozatában. Az előadó elsősorban a fia­tal költők első jelentős közös fellépését, az 1958-ban meg­jelent Tűztánc-anitológia meg­jelenését méltatta. A fellépés politikai jelentőségén túlme­nően azért is fontos tette volt a fiatal költőknek, mert a ma­gyar költészet legértékesebb hagyományait villantotta fel, és József Attilát követve, ko­runk leglényegesebb kérdései­vel is foglalkozott. A kötet címadó verse, Garai Gábor műve, jól mutatott rá a tűz- táncosok esztétikai elképzelé­seire: az előző korszak bizo­nyos leszűkítettségével szem­ben ők már merészebben használták fel a huszadik századi költészet modernebb formai vívmányait. Tavaszi derűvel és meleg­séggel köszöntötte Moszkva kedden délben a Voszhod 2 j hőseit, Pavel Beljajev ezre­dest és Alekszej Leonov alez­redest, akik reggel szálltak repülőgépre Bajkonurban, a távoli, kopár sztyeppén épült űrrepülőtéren. Útban Moszkva felé átrepültek Uljanovszk, Lenin, szülővárosa felett. Ke­véssel ezután Beljajev, majd Leonov néhány percre átvet­ték a főváros felé tartó IL— 18-as vezetését. 12 óra 13 perckor tűnt fel Vnukovó légiterében az űrha­jósok IL—18-asa, a szovjet légierő hét lökhajtásos vadá­szának díszkíséretében. A gé­pek egy tiszteletkört írtak le, majd az IL—18-as méltóság- teljes leereszkedés után lassan, a repülőtér főépülete elé gör­dült, ahol már ott állt a ha­gyományos űrhajós-szőnyeg végén az Aeroflot díszlépcső­je. Pontban 12 óra 30 perckor felpattant a különgép ovális ajtaja és megjelent előbb Alekszej Leonov, majd a Voszhod 2 parancsnoka, Pa­vel Beljajev. Üdvrivalgás, zászlók lengetése és a repü- lő-díszinduló hangjai mellett indultak el a tribün felé, hogy feladatuk teljesítéséről jelentést tegyenek a párt és a kormány vezetőinek. Katonás tisztelgés. Pavel Beljajev ezredes lép a mik­rofonhoz: — Jelentem a Lenini Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának, hogy a Voszhod 2 űrhajó útja befejeződött. A kísérletet, amelynek keretében az űrhajóból ember ment ki a kozmikus térségbe, elvégez­tük. Az űrhajó személyzeté­nek közérzete kifogástalan. Készek vagyunk teljesíteni a párt és a kormány újabb meg­bízásait. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és a többi szovjet vezető ke­zet szorítanak a Kozmosz hő­seivel, s forrón megölelik őket. Felcsendül a szovjet himnusz. A repülőtér szélén felsorakozott lövegek 21 dísz- I össztüze köszönti Beljajevet és Leonovot. Alighogy elhang­zik a himnusz, a két űrhajós feleségét és hozzátartozóit kö­szönti. Ezután következik á másik „család”, a kilenc szov­jet űrhajós, akik a világűr meghódításának négy diadal­mas évét személyesítik meg, élükön Jurij Gagarinnal, akit a napokban az egyik francia publicista „a bolygóközi ügyek földi miniszterének” nevezett Az űrhajósok ezután elvo­nulnak a virágokkal, zászlók­kal integető moszkvaiak előtt. Kezet szorítanak a fogadásuk­ra megjelent diplomatákkal, közöttük Rajnai Sándorral, hazánk ideiglenes moszkvai ügyvivőjével. Külön üdvözlik a repülőtérre kijött tudósokat élükön Keldis akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnökét A repülőtéri fogadtatás be­fejeződött Leonov alezredes kézenfogja négyéves kislányát és beszállnak a nyitott ZIL— 111-esbe. A két űrhajóson kí­vül a két feleség és a Leonov- kislány foglal helyet ebben a kocsiban. Motoros rendőrök­ből álló ék veszi át a többki­lométeres autóoszlop vezeté­sét A világűrben megtelt 720 000 kilométerhez képest elenyésző ez a 30 kilométer, de szépségében, bensőségessé- gében legalább olyan emléke­zetes. Kétoldalt moszkvaiak tíz és százezrei. Az autóosz­lop fölött a moszkvai televí­zió helikoptere. A Lenin su­gárút zászlódíszben. Hatalmas feliratok éltetik a Voszhod 2 hőseit, a tudósokat, a mérnö­köket, a munkásokat, akiknek része volt e páratlan teljesít­ményben. Pár perccel két óra előtt ka­nyarodott be a Kreml kapu­ján az űrhajósok acélszürke kocsija. A Vörös téren, amely hatodszor köszöntötte a szov­jet űrhajósokat! százezrek vo­nultak fel zászlókkal, színes feliratokkal. Beljajev és Le­onov virágkeretbe foglalt fényképeivel. Hangszórók köz­vetítették a moszkvai rádió helyszíni riportját a repülő­térről és az űrhajósok egész útvonaláról. Pontban 2 órakor elfoglal­ták helyüket a Lenin mauzó­leum mellvédjén az SZKP és a szovjet kormány vezetői, va­lamint Pavel Beljajev ezredes és Alekszej Leonov alezredes, akik repülőtiszti díszegyenru­hát öltöttek erre az alkalom­ra. Mögöttük felsorakozott az egész „kozmikus család”. A nagygyűlést Nyikolaj Podgomij, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja nyitotta meg, majd átadta a szót Beljajev ezredesnek, a Voszhod 2 parancsnokának. Pavel Beljajev beszédében rámutatott, hogy a kétszemé­yes Voszhod 2 útja minőségi­leg új fejezetet nyitott meg a világűr meghódításában. „A világ első szocialista államé- , nak állampolgára küzdötte le elsőnek a Föld nehézségi von­zását és emelkedett fel a koz­moszba. Most ismét szovjet ember volt az, aki bátran és magabiztosan kilépett az űr­hajóból a világűr végtelen­ségébe.” A Voszhod 2 parancsnoka hangsúlyozta, hogy ez a szo­cialista rendszer, a szovjet tudomány és technika fölé­nyének tanúj ele. Beljajev szerint a tökélete­sített űrhajó-változattal végre­hajtott kísérlet azt mutatta, hogy lehetséges az ember cél­irányos tevékenysége a világ­űrben, lehetséges a helyzet­változtatás, megfigyelések és egyéb műveletek végzése. A Voszhod 2 személyzete siker­rel tanulmányozta az élet és a munkavégzés feltételeit a világűrben. Beljajev ezredes nagy elis­meréssel szólt a Voszhod 2 kvalitásairól, majd azzal zár­ta szavait, hogy a szovjet nép szeretete, a párt és a kor­mány gondoskodása új erőt ad az űrhajósoknak és újabb teljesítmények elérésére sar­kallja őket, »-■ Beljajev „beosztottja”, Alek­szej Leonov alezredes azzal kezdte beszédét, hogy őszirtt» köszönetét mondott a tudósak­nak, tervezőknek, mérnökök­nek, munkásoknak, valamint a korábbi űrhajósoknak, akik tevékeny részt vettek kettőjük felkészítésében, a Voszhod 3 útjának előkészítésében, „Abban a szerencsés hely­zetben voltam, hogy nem az űrhajó ablakán keresztül, nem (Folytatás a 4. oldalon.) Budapestre érkezett Raul Castro Ruz A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden dél­ben baráti látogatásra hazánk­ba érkezett Raul Castro Ruz, a Kubai Szocialista Forradal­mi Egységpárt Országos Veze­tőségének tagja, miniszterel­nök-helyettes, a fegyveres erek minisztere és felesége, Vilma Espin, a Kubai Nőszövetség elnöke. Kíséretükben Budapestre ér­kezett Carlos Olivarez San­chez, a Kubai Köztársaság moszkvai nagykövete, Fernan­do Flores, a Kubai Köztársa­ság varsói nagykövete, vala­mint Joaquin Mendez Comi- che százados. A kubai vendégeket ünne­pélyesen fogadták a Ferihe­gyi repülőtéren. Az épületet a Kubai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság nem­zeti színű lobogói, valamint vörös zászlók díszítették, s közöttük népünk érzéseit fe­jezte ki a felirat: „Forró sze­retettel üdvözöljük a hős ku­bai nép képviselőit”. A re­pülőtér betonján díszőrség so­rakozott fel csapatzászlóval. A kedves vendégek fogad­tatására megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Czinege Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter, dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke, Garai Ró­bert, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese, Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes, Ger­gely Miklós, a Külügyminisz­térium protokoll osztályának vezetője, a tábornoki kar több tagja. Jelen voltak a fogad­tatásnál dr. Juan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete vezeté­sével a kubai nagykövetség tagjai. Ott volt a fogadtatás­nál Jan Kiljanczyk, a Lengytl Népköztársaság budapesti nagykövete. A vendégek ér­kezésére megjelentek a repü­lőtéren a budapesti kubai ko­lónia tagjai is. A magyar vezető személy- ségek meleg szeretettel üdvö­zölték a repülőgépből kilépő Raul Castro Ruzt és feleséget, valamint a kíséretükben lévő személyeket. Erdei Lászlóné virágcsokorral köszöntőn« Vilma Espint. A díszőrség parancsnoka je­lentést tett Raul Castro Ruz- nak, majd felcsendült a ku­bai és a magyar Himnusz Raul Castro Ruz Komócsin Zoltán társaságában ellépett a díszőrség előtt. Úttörők virág­csokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd a díszőr­ség díszmenetével fejeződött be az ünnepélyes fogadtatás. á á 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom