Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
4 napló JS85. MABCm M. 'I Baranyai vasárnapok Még egyszer a busójárásról A civilizált etnberlaég nagy többsége évek óta egy mozgékony és rokonszenves Kolumbusz módjára viselkedik, az embereik megrohanják az utazási irodákat, a vonatokat, hajókat és repülőgépeket, megrohanják a fürdőhelyeket és a nemzetközi vásárokat, elsősorban a látványosságokat, elfogyasztják a készleteket meg a pénzüket, az Idegenforgalmi küzdőtéren egymás után jelennek meg a különböző utazási irodák meg a különböző feltételek, az irodák állandóan új „piacok" után kutatnak, g a külföldiek, még á nem kifejezetten idegenforgalmi jellegű országok gazdasági életében is jelentős szerepet játszanak... Itt vasi például a mohácsi busójárás. Sokkal nagyobb idegenforgalmi lehetőség, mint felületesen elképzelni lehet. A jugoszlávokon kívül már az osztrákok és * németek is érdeklődnek és lehetséges, hogy más országok Kolumbuszái is érdeklődnének, ha sejtenék, hogy van Magyarországon egy város a Duna partján, ahol évente, farsang táján, különös,, karnevál szent népünnepélyt szoktak rendezni, ami Jellegéinél fogva ma már tőbbé-kevésbé egyedülálló Európába») Érdemes * fejlesztenT Az alapvető kérdés természetesen az, hogy érdemes-« a mohácsi busójárást a szerény háziünnepély szintjéről magasabbra fejleszteni? Ha igen, akkor viszont fel kell készülni néhány probléma szisztematikus megoldására és a busójárás jellege is bizonyos értelmű tisztázásra vár. Kém a busójárás történelmi hátteréről van szó, ez elsősorban a néprajzi kutatók, s esetleg a történészek szakmai hatáskörébe tartozik. Tisztelet a kivételnek, de az ilyen népi ki tékák mondaváltozatai általijaim megbízhatatlanok, de ez,,nem is nagyon fontos, hiszen ezeket a szokásokat ma már többnyire csak mesterségesen. rendszerint az idegen- forgalom kedvéért lehet élet- bentartanL lehetséges, hogy ez a megfogalmazás nem éppen szimpatikus, de a mohácsi busójárás szempontjából vem az a lényeges, hogy a busónak öltözött sokacok űzték-e ki a törököket Mohácsról vagy Szebenyi György holdul, hanem az a néhány m'nrajzi momentum, amelyek v. busójárást népivé és sajátságossá teszik, másrészt pedig a körülményeik, amely között t> népszokást megrendezik. Ami 3 sajátságokat, pontosabban a jelleget illeti: vagy eredeti és kissé vaskos népi 5ö*ék vagy pedig karnevál. A busók azt mondják: Farsangkor nekik mindent szabad. A rónraizkutatók azt mondják' A tülkölő, kereplő, kolompot ró zó bao-bao-t ord’ioző busó- csonort tulajdonkévpeni célja a- hogy házról házra járva ’’•íbánságait kifejezze és va- r'■’•fiatalt elvégezze... Buzo- nAnniikkal alaposan megdön- r’"*ik a karait, bao—baozás 7 !'revette végigjárják az eaész art... Aki nem ereszti be gnnak felszántják az udvarát ... Az utcán talált nőket n. busók körülveszik és ■ er-húzkod ják ... A farsang a busók számára tulajdonkén- ven eey kissé a bosszúállás Heie is volt. Igaz, hogy az i'f,renfpi'ta játékosságnak meg- vr-n n maga sajátságos izffal- éii természetesen a veszé- - 7-e s ha Európa pro- v <' :<j hasonló oéldákai a v•■-ai busójárást mégiscsak f, éíimpváli jelleg szempontjából lehet fejleszteni) Fejlesztésről van szó, s ez nem puszta idegenforgalmi r;-’- kereskedelmi probléma. Az idei busójáráson kizárólag alaposan „megszelídített" busókkal találkoztunk, ez minden vonatkozásban elfogadható. de ugyanakkor a régebbi szilái megoldások helyét nem töltötték fel a szellemes karneváli ötletek, s legfőképpen a jellegzetes karneváli hangulat. Persze, ez nem utolsó sorban apparátus kérdése is. — A jelentések szerint az Mas busójáráson körülbelül 130 busó vett részt, • mintegy 100 főnyi lakodalmas csoport, a csoport nagy része általános iskolás volt A busók saját maguk készítik az álarcukat a busók csoportja önkéntes jelentkezés alapján alkui ki, és a busók évente csak egyszer, erre az alkalomra jönnek össze. Ha egyáltalában érdemes a mohácsi busójárást nemzetközi rangra emeint ha ennek van elvianyagi bázisa, akkor semmi esetre sem szabad ezt a hagyományt a véletlenszerűségekre bízni A jelenleg is működé busókkal, ■ az újonnan szervezendő busókkal, az 6 konkrét közreműködésükkel, a néprajzi dokumentumok és a szájhagyományok felhasználásával ld kell dolgozni a busókamevál alapvető rendjét, pontosabban: folyamatos, gazdag és érdekes tartalomra van szükség. Messze magasabb szintű tartalomra, mint eddig. S ebbe az alapvető rendbe bele kell számítani az olyan kiegészítő műsorokat is, mint a nemzetközi Jellegű népitánc-fesztivál, meg a karnevál jellegének megfelelő kiállítások. Fal kell készülni • vendégfogadásra A körülmények. Amiket nagyjából két részre lehet osztani a két rész magában foglalja a valutabeváltástól kezdve m áruellátásig a teljes vendégfogadást Egyelőre ezen a téren lehet a legtöbbet tenni a fejlesztés érdekében. Az idei busójárásról készült ösa- szeáoglaiő jelentések szerint a bus ófel vonulást körülbelül tizenötezren nézték meg, a zárt rendezvényeknek, mint például a három kiállítás, a tánc fesztivál és a busóbál: több mint 4 ezer látogatójuk volt. Ez nagyjából összesen 20 ezer. Mohács összlakossága alig valamivel kevesebb. Érdemes ezt a számot bizonyos szán- pontokból részeire bontani. A távolsági autóbuszjáratok szombaton és vasárnap közel 8 ezer belföldi utast szállítottak Mohácsra, a MÁV több mint ezret. A két nap alatt különvonatokkal, autóbuszokkal, személygépkocsikkal és gyalog (!) nagyjából ötezer vendég érkezett Jugoszláviából, a külföldiek körülbelül négy és fél millió dinárt váltottak át, ez a szám esetleg kétszeres is lehetett volna, ha bizonyos valutaeímlet szabályok nem kötik meg az átváltást. Ritkán látott forgalom, legalábbis Mohács életében, s ez a forgalom több szempontból is figyelmeztet. ? Az idei „kibővített” mohá- > esi busójárás megrendezésé- í hez rendkívül kevés idő állt s rendelkezésre, bizonyos hely- ’ zetek megoldása jóformán , csak órákkal korábban vált lehetségessé, s elsősorban a közreműködő szervek, a ha- ; tárőrség, a vámőrség, az ál- \ lomásfőnökök és beosztottak > és az idegenforgalmi dolgozók í áldozatosságának köszönhető, í hogy a külföldiek beáramlása viszonylag zökkenőmentes \ volt. A város kereskedelmi el- \ látottsága megfelelt, viszo- nyaink között körülbelül min- j dent lehetett kapni, amire egy ! átmeneti turistatömegnek szűk J sége van, de azt, hogy most elégedetten fogalmazhatjuk a busó járási jelentéseket, elsősorban a rendkívülien jó időjárásnak köszönjük meg. Mi lett volna, ha történetesen rossz az idő? Hol lehetett volna elhelyezni ennyi embert, amikor így is gyölrelmesen zsúfoltak volnak a mohácsi vendéglátóipari üzletek. Állandó jellegű szállodákat, éttermeket építeni most Mohácson természetesen nem lehet, legalábbis pillanatnyilag megoldhatatlan anyagi áldozatokat jelent, de néhánykorszerű, átmeneti módszerrel is könnyíteni lehetne a jelenlegi helyzeten. A modem idegen- forgalom ilyen esetekben a legszellemesebb camping és más megoldásokat alkalmazza, s ha a mohácsi busójárás jövője a nemzetközi színvonal (miért se lenne az?)» sáskor a vezetőScnefk és a szakemfc»- reknek nem szabad megelégedni a jelenlegi körülményekkel. Nagyszerű idegenforgalmi lehetőség Persze, ezek az első látszatra eléggé nehéz problémák: 20 ezer vendég, nemzetköd karnevál, jugoszlévok, osztrákok, autók, belföldiek, közlekedés, vendéglátás, programok és szállások, meg sok egyéb, de hát első látszatra minden probléma kissé ijesztő és bonyolult, c különösen vonatkozik ez egy ilyen jelentős programra. Az idei mohácsi busójárás mindenesetre figyelemre méltóan bebizonyította, hogy egy nagyszerű idegenforgalmi lehetőség van a megye, illetve Mohács város kezében. Természetesen nem arról van szó, hogy már a kővetkező évi busójárás minden tekintetben vegye fel a versenyt egy San Rerno-i vagy egy müncheni karnevállal, de — ha érdemes a szerény háziünnepély szintjétől magasabbra fejleszteni —- akkor ezt a fejlesztést merész képzelőerővel, okos következetességgel és főként tervszerűen el kell kezdeni. Ismétlem: a mohácsi busójárás csak egy lehetőség. Legfeljebb nem élünk vele. TMery Árpád Befe jeséshez közeledik a pocokirtó hadjárat A megye területének 80 százalékán kiszórták az Arralmt Később ismét átfésülik a veszélyeztetett területeket A meaeipocok elleni szervezett védekező „hadjárat” vége felé közeledik — a megye területének mintegy 80—85 százalékán befejeződött a mérgezés. A munkacsapatok csatárláncba fejlődve átfésülték a határt, a szántóföldeket, gyümölcsösöket, kerteket, egy talpalatnyi helyet sem hagyva ki A munkát vasárnap is foly tátják, hogy a megadott határidőre elkészüljenek. — Mostanában nem veit példa ilyen arányú és méretű társadalmi megmozdulásra a megyében — mondotta Baroca József megyei főagronómus. — A •ff emberként vette M részét a védekezésből, megértve ennek gazdasági jelentőségét Komolyabb rendszabályokat séhol sem kellett alkalmazni, alig van olyan esa Iád a megyében, ahonnan legalább egy valaki ne dolgozott volna. — Még a védekezés megkezdése előtt több helyen hangzott el olyan kijelentés, hogy feleslegen az irtás, mert az egerek a tél folyamán kipuez- I toltak, az ősszel kellett volna irtani. A mostani hadjárat csak azért van, „mert a mérget el kellett szórni, ha már megvették!” A mérgezés után a szakemberek ellenőrizték a területet, hogy milyen hatás* váltott ki a méreg. Somogy- hárságyon például 50 négyzet- méter területen három elpusztult egeret találtak, ■— egy nappal a mérgezés után. Az valóban igaz, hogy a tél folyamán a kártevők nagy része elpusztult, de azzal is számolni kell, hogy egy pár egérnek az évi szaporulata 2500—3000 darab — ami azt jelenti, hogy védekezés nélkül őszre megint úgy elszaporodtak volna, mint tavaly, amikor 70—80 millió flottot kárt okoztak. A védekezésnek ez e arányú formája lehetővé teszi, hogy elkerüljük az egér- kárt. A védekezési kampány során a megy« nagyon jól viasgámatt, A tapasztalatok szerint a legtöbb községben lelkiismeretesen, szakszerűen szervezték meg a munkát A minőség is megfelelő volt gondosan átfésülték az egész területet, az Vetik a tavaszi árpát remény pusztai termelőszövetkezet 17 holdas táblájába vetik a tavaszi árpát József, Szilágyi József és Szabó Markt Borkő Mérges bányászok Az emberi leleményesség nem hagyja veszendőbe menni a természet kincseit. Egyre kevésbé hagyja. Mint itt, az egykori Thomen-ak- na helyén is, ahol 80—90 évvel ezelőtt még clondike-i módon folyt a kincskeresés. Valamelyik erdőjáró vihette el a hírt a déli lejtő falvaiba: két ásónyomra kátrányszínű gyémántra lelt, de talán lapát is megfelelne, hiszen sok helyen úgy bújik ki a napra, mint a Vakondtúrás. Még azon a tavaszon megváltozott a környék képe. Messzi vidékekről szekeres parasztok, kordélyos városi népek lepték meg a -aaasi völgyet, s közülük néhányan újjal cserélték fel a régi foglalkozást. Megtelepedtek, házat építettek a szén tetejére, aztán feltörtek néhány kvadrát kertnek valót, és kezdetét vette a legősibb „kétlakiság". A bányászó® és a földművelés. Jól mondtam, kezdetét vette, mert amikorra bele is szokhattak volna, egyik napon lóhátas úrfélék oldalaztak le hozzájuk a völgy meredekjén, Szóba sem álltak a telepesekkel. Sorra •árrak a túrásokat, és valami hengeres iszák-íélébe, innen is, onnan is belctöltőgettek néhány marékkai a morzsalékos szénből. Aztán se isten segíts, se jónapot, ahogy érkeztek, úgy is távoztak el. De a völgy szegélyén mégis földbe fúrtak egy táblát, furcsa felirattal: DGT tulajdon; Na, emberi leleményesség, ezúttal ugyancsak elbántál a szegény telepesekkel. Egy hónap sem teli bélé, amikor egy mtézőféie levelet adott át nekik aláírás végett: vagy szedik a sátorfájukat vagy pedig beállnak bérmunkásnak a DGT-hez. De mikor is volt ez? Valamikor 1887 nyarán, amikor a Thomen-akna építéséhez munkásokat toboroztak. Máig sem tisztázódott, hogy beadták-e derekukat a telepesek, de az a néhány fundamentumig zsugorodott romhalmaz inkább azt Igazolja, hogy nem hajtottak fejet Ma már a Petőfi-bánya áll a Thomen-akna helyén. De az sem egyedül uralkodik a völgy felett. Legalábbis három éve nem, amióta robusztus földkotrók, fürge dömperek naponta hódítják el előle a völgyet. Nem is völgy az már, inkább a külszíni bányászás „meddőjének” gigantikus temetője; ezzel Alig két tucat bányász csinált belőle temetőt. Lutz Nándor és Hátai Sándor fejtési brigádja változtatta meg itt a tájat is, a természetet is. Húsz-huszönkét ember. <3k állnak neki minden reggel, minden délután a szénfalnak és hajtják a pásztát előre is, oldalt is, aszerint, ahogyan mutatja, kínálja magát. Napi fejkvótájuk 10—12 csille, de három éve mindig felülmúl- . ják 15—16 csillével. Háromszor 300 nap alatt pontosan 200 ezer és 121 tonna szenet termelt ki a huszonkét ember, nem csoda, ha harmadszor is esélyesek a szocialista cím elnyerésére. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy némi „kéz- rejátszás” is van ebben az eredményben. Hiszen a nem egészen két tucat bányászt 3—1 földkotrógép, egy egész seregnyi meddőszállító dömper és szakavatott robbantómesterek szolgálják ki a nap minden szakaszában. Mert ahhoz, hogy kétszáz- egynéhányezer tonna szén csillébe kerüljön, nekik kellett helyet csinálni hozzá, a több mint másfél millió köbméter meddőkőzet „letakarásával”, eltisztításéva], Különös látvány a külszíni bányászkodás. Ha valamiben hasonlít a föld alattihoz, az legfeljebb csők annyi, hogy itt is a vájáré a fejtőkalapécui Se nem ArvaJto valóban ats e@értyo- kaikba került, ami egyrésafl valóban elpusztítja az egereket, másrészt elősegíti a vad állomány megvédését. Nagyon jól halad a munka Bólyban, Kisnyárádon, Gödrekeresztu- ron, Szentlörincen — hogy csak néhány példát említsek, ahol hamarosan befejeződik m Irtás. Néhány helyen kicsit ,lazábban” kezelték a védekezést, így Gerényesen eléggé felületesen szórták szét a mér get. Nagyon helytelen volt a szabadiszen tkirályi tsz hanyagsága, ugyanis 70—80 holdon nem vágták le a kufcortcapzá- rat, — ami szabálysértés is — és egyben azt Jelenti, hogy ezen • nagy táblán egyszerűen nem tudták elvégezni a mérgezést, és fgy «B a terület újra a fertőzés melegágya lehet, — Külön aaenetaém hangsúlyozni — mondotta a főág- ronótnus —, hogy a munka elvégzésével elégedettek lehetünk, mert SeWssnesetess» dolgoztak ae emberek, Bcnefó ellenére a Bsétyazántáaoknál, az utak, árkok, eähanyagoM területek átfésülöm eléggé elnagyoltan történt meg. Ezeken a részek«) általában komoly a fertőzés, ezért ajánlatos gondosan dvégsawi a« irtást. Van még Idő arra, hogy a szántóterület átö&sfflése utfci még egyszer végiemen jemeEí ezeken a területeken, amá nSA, segíti, hogy teljes egészében kipusztuljanak a kártevők, A védekevée természeteséé saes» ért bár ama lesz lehetőség, hogy mostanában még egy ilyen nagyméretűi sok pénzbe kerülő akciót lebonyolítsunk. A legcélszerűbbnek az látszik, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a védekezési kampány befejezése után 2 héten belül kisebb brigádokkal újra fésüljék át a földeket, és ahol szükségesnek látják, a védekezést pótlólag újra végezzék el. — Gondolkodni lehet azon is, — mondotta Baracs elvtársi, — hogy a terrneüőszöve*- kezetek néhány nyugdíjas tsz- tagot védekező munkára állítsanak be, ami annyit jelenti hogy egész évben rendszeresen elhiőriznék a földeket, és ezzel mintegy csírájában elfojtanák a kártevők nagyméretű elszaporodását. húzza a vállát t*m a mentőkészülék, sem az áesolóbalta. És a közreműködés? A csillézés, a sínrakás, a biztosítás meg az egyéb kellemetlenségek? Senkinek sincs gondja ilyenekre. Itt csak vájárok vannak és „zeiberolók”. Ügyelni egyre kell, hogy a csúszdára kerüljön a szén. Elsősorban ezért magasabb a fejadagjuk is, mint a föld alattiaké. Azoknál már szép teljesítmény a fejenkénti 5 csillés termelés, itt még „jobb napokon” 20 vagont is megtölt egy-egy brigád. Igaz, amikor kint voltam náluk, akkor váltotta egymást a két brigád, és az első benyomásom nem jelzett, nem tükrözött olyan kénét, ami általában jellemző a szocialista brigádokra. A két délutános vájár. Hauck István és Bózsa László teli szájjal szidta a dózereseket: — A „stór” megakadt a sok meddőben, hullafában *s a dózeresek a fülük boti-: sem mozdítják. Pedig csak annyi dolguk lenne, begv kétszer nekimenjenek o kupacnak, és már indu’a-tea is a transzDortőr. w-"-k István nagvméreesen te’ ;s kapaszkodott az egvi1- ' \ dömperre hppv pt-r-'V zen, de a többiek ' vny - - ték. — Hagyd a francba, mire azok ideérnek, addig mi is A L i
