Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

r ÜtMK. MÄRCTÜS 18. napló 5 Koranic kamarazenéje ebiünk két hangversenyből álló bérleti sorozatot indít a Liszt-teremben az Országos Filharmónia, melyeken váro­sunkban eddig ritkán vagy egyáltalán nem hallott mo­dem művek kerülnek bemu­tatásra. Ez indokolja, hogy e két koncert műsorával rész­letesebben foglalkozzunk. Az első koncert március 24- én lesz. Török Erzsébet Bar­tók: Falun című dalciklusát énekli. Ezt az öt népdalból álló sorozatot Bartók 1924-ben írta, Zólyom megyei szlovák népdalokat foglalva össze zon­gorakísérettel. A dalok címe; 1. Szénagyűjtéskor, 2. A meny­asszonynál, 3. Lakodalom, 4. Bölcsődal, 5. Legénytánc. A koncerten közreműködik a Tátrai-vonósnégyes is (tagjai. Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Ede). Műsorukon Bartók 1934- ben komponált V. vonósné­gyese szerepel. Ebben a kor­szakában a zeneköltő túlju­tott már a kísérletezések, for­radalmi ' jelentőségű zenei újítások vívódásain. Művei arról vallanak, hogy Bartók több értelemben hazatalált: a természet feloldó élményében (Cantata Profana) éppúgy, mint népe életének önfeledt megéneklésében (népdalok és kórusművek), vagy a régi ze­ne hagyományainak újjáte- remtésében (II, zongoraver­seny). A lezárást, az összefog­lalást, a végső szót az V. vo­nósnégyes jelenti e korszak végén. Az • öttételes mű a ké­sőbbi nagy Bartók-művekben fellelhető jellegzetes szimmet­riájú formát, az ún. híd-for- mát mutatja. Lényege az, hogy a kezdő és befejező té­tel hangulata, zenei anyaga megfelel egymásnak, hasonló­képpen rokon elvű a máso­dik és negyedik tétel felépí­tése, míg a mű közepén álló harmadik tétel sajátos, ma­gában álló világot képvisel. A Tátrai-vonósnégyes műso­rán szerepel még Darius Mil­haud francia zeneszerző gaz­dag és változatos életművé­ből a VII. vonósnégyes, mely a komponista felhőtlenül bol dog, ifiú korszakából szárma­zik (1925) és ennek a derűs életszemléletnek nyomait őr­zi. Milhaud muzsikáld a ma­ga idejében forradalmian új­nak tűnt a kortársak számá­ra, a mai’ hallgató azonban nem érzi szokatlannak a fi­noman kevert harmóniákat vagy a szabálytalan ritmus­képleteket. A vonósnégyes négy tételes, általános hangu­lata a szellemes vidámság, mely a befejező tételben tán­cos lendületig ível, csak a harmadik — lassú — tétéiben válik lággyá fordulatos, szí­nes muzsikája. A Zeneművészeti Szakiskola tanárai szólaltatják meg a Korunk kamarazenéje sorozat II., má­jus I2-én sorrakerülő hang­versenyén a műveket. Bánky József zongoraművész ezúttal Bartók: Szabadban című so­rozatával lép a közönség elé. Bartók, aki mint zongorape­dagógus behatóan foglalkozott barokk zongoraművék korsze­rű átdolgozásával, észrevehe­tően maga is átvett egyet- mást a barokk zongoramuzsi­ka sajátosságaiból. Az 1928 nyarán keletkezett Szabadban- sorozat főként Couperin zsá- nerművészetének hatását mu­tatja. A sorozat tételei a kö­vetkezők: 1. Síppal-dobbal, 2. Barcarola, 3. Musettes, 4. Az éjszaka zenéje, 5. Hajsza. —r Bánky József ezenkívül szvi­tet játszik Bartók: Mikrokoz­moszából, valamint megszó­laltatja a francia muzsika sok­oldalú és zseniális mesteré­nek, Maurice Ravelnek 1905- ben komponált Szonatináját és a szovjet zene világszerte kimagasló, immár klasszikus mesterének, Prokofjevnek 1912-ben írt Toccatáját. Négyesy János hegedűmű­vész a legfiatalabb magyar zeneszerzők egyikének, Bozay Attilának hegedűre .írt Szó­lószonátáját mutatja be. Bo­zay egyike volt a 'híres békés- tarhosi zeneiskola neveltjei­nek, majd a Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc ta­nítványa lett. 1962-hen kitün­tetéssel végezte tanulmányait. Kamarazeneműveire .már kül­földön is felfigyeltek. Hege­dűre írt Szólószonátája 1963- ból való. Bozay e mű két té­telében felhasználja mindazo­kat az eredményeket, amelye­ket a barokk kor óta e mű­fajban elértek a zeneszerzők, ugyanakkor új, még ki nem próbált módszerekkel, is kísér­letezik. A mű első tételében olyannyira kitágítja a művé­szi szuverénitás lehetőségeit, hogy számos különféle játék­mód alkalmazása (többek kö­rött a hegedű hátlapjának ütögetésé) mellett azt is elb­írja, hogy előadás közben hegedűt cseréljen a játékos. A különféle módon hangolt két hangszer zökkenőmentes egymásutánban szólal meg, anélkül, hogy a mondanivaló intenzitása megszakadna. A második tétel visszanyúlik a barokk hagyományokhoz, nagy szabású " variáció-sorozatra épül fel, melyben egy hárotn- szólamú fuga is helyet kap. Hollay Keresztély korunk orgonaművészetéből ad ízelí­tőt. amikor műsorán megszó­laltatja Paul Hindemithnek, a modem német zene világ­hírű mesterének 1937-ben írt orgonaszonátái közül a máso­dikat. mely mesteri szerkesz­tése, finom árnyalatú és gaz­dag mondanivalója révén mél­tán szolgált rá az orgonamű­vészek és a közönség körében elnyert népszerűségre. A fran­cia zene nagy tekintélynek örvendő, világhírű mestere, Olivier Messiaen az orgona- irodalmat is számos nemes­veretű művel gazdagította. Kilenc darabból álló orgona ciklusát (La Nativité de Sei­gneur) 1936-ban komponálta, ebből hangzik fel három da­rab hangversenyünkön. Végül a közönség elé lép a Pécsi Fúvósötös, hogy bemu­tassa Hindemith 1922-ben fu­volára, oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt „Kis kamarazene” című művét —nt— Beszélgetés az évek múlásáról Kőibe Mihály festőművész ablakából a Dunára látni... A szobából sem kell kilépni, s az ember homokpadokat láthat csillogó vizet, a sziget fáit Naponta az ablaka alatt vonulnak el a lomha teherha- lyók, uszályok hintáznak előt­te, s mindezért egyetlen lépést sem kell tenni. Különös, szép világ ez, ami egyaránt alkal­mas arra, hogy az embert ál­landó alkotó lázban tartsa, s alkalmas arra is, hogy feled­tesse az évek múlását, s az embert valami jóleső, korai elégedettség nyugalmába rin­gassa. Kolbe Mihály valamikor a „főiskola csillaga” volt, akitől pályatársai a legtöbbet várták. Tanulmányai befejezése után mindjárt Mohácsra került, a Duna-parton élt, festett, figyel­te az évszakok változását, Mo­hácson élte át a nagy törté­nelmi sorsfordulókat is ... Festményei megjelentek a ki­állításokon, s mindenki elis­meréssel beszélt a Mohácson élő művészről, és ma is elis­meréssel beszélnek róla. Az elismerés mellett azonban a régi barátok, Martyn Ferenc, Bizse János és sokan mások, — általában a Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli cso­portja — bizonyos aggódással figyelik Kolbe Mihály művé­szi életútját. Mintha nem fes­tene eleget, mintha az elúszó évek számával nem növeked­ne elég arányosan a művészi életmű...? A Képzőművészek Szövetsé­ge egyik pécsi tagiával, Bizse Jánossal, felkerestük mohácsi magányában. A szokott barát­Emberölési kísérletért 3 évi szabadságvesztés Lapunkban már hirt adtunk arról a majdnem tragikusan végződő verekedésről, amely az elmúlt év december végén Mánián történt. Húsz Vilmp* mániái lakos és felesége Si­mon Sándor anyósánál voltak látogatóban, ahol Simon és Húsz között Húsz kutyája miatt szóváltás támadt. Húsz a látogatás után panaszkodott Varga Károlynak és testvéré­nek Húsz Györgynek, hogy összeveszett Simonékkal a kutya miatt. Röviddel ezután Varga, valamint Húsz Vilmos és Húsz György a mánfai italboltban iszogattak, majd elindultak hazafelé. Amikor Simonék háza előtt elmentek, kiabálni kez.dtek, sőt nemcsak kiabáltak, hanem Varga Ká­roly az ablakredőnyt is be­törte, a két Husz-testvér pe­dig rúgdosni kezdte az ajtót. A nagy zajra a szomszédok felébredtek, erre a hívatlan látogatók tovább indultak. De felébredt Simon Sándor is _es utánuk indult, hogy felelős­ségre vonja őket. Amikor utolérte látogatóit, Vargáék megtámadták. Varga zsebkést ragadott és kétszer mellbe­szúrta Simont. A Baranya megyei bíróság Varga Károly és két társának ügyében tegnap hirdetett íté­letet. Varga Károlyt bűnös­nek mondották ki emberölés kísérletéért és ezért 3 évi sza­badságvesztésre, Húsz Vil­most és Húsz Györgyöt pedig garázdaság bűntettéért 1 év és 6 hónapi, illetve 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték. HEHE® Logarléccel a szerelők között Cser elvtárs, a Bikali Ál­lami Gazdaság párttitkára megaivott, nézzük meg a sze­relőműhelyt, ismerkedjünk meg Alföldi Jánossal, a mű­be) '/főnökkel. Átvágjuk magunkat a trak­torok, tengelyek, fogaskerekek között. A csarnok végében egy kis fülke van a „falra ra­gasztva”. Hosszú munkapad, benne az íróasztal. Rajta szer­számok, csövek, könyvek, raj­zok. Előtte ketten kimutatá­sokra hajolnak, a harmadik logarlécet tologat. — ö az Alföldi Jancsi — mutat a logarléces fiatalember­re Cser elvtárs. — Tessék elvtársak — nyújt­ja kezét Alföldi János — mi járatban vannak? A mezőgazdaság szocialista brigádvezetőinek országos ta­nácskozásán Alföldi János képviselte a baranyai állami gazdaságokat. Sajnos felszólal­ni már nem tudott. Szünet után adta be a jelentkezési cédulát, s már késő volt. Pe­dig de sok mindent szeretett volna elmondani arról, ho­gyan kell a mezőgazdaság­ban dolgozókkal szót érteni, mit hogyan kellene csinálni, hogy mindenkinek jobb le­gyen, ismertetni azt a sok gyakorlatias elgondolást, amit már százszor megforgatott • fejében, s jórészt már meg­valósították Bikaion. De hogy is lett Alföldi Já­nos — a negyvenkét jócskán fiatal munkás között a legfia­talabb — műhelyfőnök? Beremenden kezdte az apja traktorján. Kis gyerek volt, amikor először feiült apja mellé a vezető ülésre. Aztán traktorszerelő lett. Nappal mű­helyben dolgozott, éjjel a tan­könyvet" bújta. Levelező hall­gatója volt a siklósi- gimná­ziumnak. Jelesen érettségizett. Aztán a Bikalj Állami Gazda­ság ösztöndíjasaként gépész- technikus képesítést szerzett Körmenden. Amikor végzett, Bikáira költözött. Ismerkedett a-nagyüzemi gazdasággal,, fi­gyelte az idősebb munkások minden fogását Tanácsot kért tőlük, vagy elmondta:-ezt vagy azt így vagy úgy kellene csi­nálni. Szerényen, csendesen haladt előre. A gáncsoskodó- kat nem kerülte .el, csaknem vitatkozott velük. A szakveze­tőket logikus érveivel elgon­dolkoztatta. Nem hangosko­dott, de a derekát sohasem adta be. Tudta, hogy tapasz­talatlan gyereknek tartják, azt is, hogy háta mögött „mo­solygós Jancsi”-nak gúnyol­ják. Ez bántotta, de nem mu­tatta. Apjától megtanulta, hogy becsületes munkás- nem a kerítésen, hanem az ajtóin megy be a háziba. Műveltsége és intelligenciája lassan meg­kapott mindenkit, kezdtek fel­figyelni rá. Egyre nagyobb fel­adatokat kapott. Precízen el­végezte, amit rábíztak. Szak- véleményét épp úgy elfogad­ták, mint a fiataloknak az if­júsági mozgalom fellendíté­sére adott tanácsát. Nőtt a tekintélye, de a szerénysége és a mosolygása maradt a régi. Kinevezték műhelyfőnökké azzal a feladattal, hogy te­remtse meg a szalagszerű ja­vítás alapját és új, jobb szel­lemet alakítson ki a szerelő- műhelyben. Nekifogott. Előbb ketten, majd hárman vetették neki a vállukat a munkának. Akadtak, akik messziről fi­gyelték erőlködésüket. A két­kedők megint előkerültek. A gazdaság vezetői azonban nem hagyták magukra Alföldiéket. S amiben kevesen bíztak, si­került. A szerelő kollektíva napról napra egységesebb lett. Ma már ott tartanak, hogy kezdeményezésükre termelési munkacsapatok alakultak és a gazdaságon belül vándor­zászlóért Versenyeznek. Hogy ki a legjobb? Azt áprilisban döntik el. Még egy dologban járnak élen Alföldiék. A cselédlaká­sok lebontásában és a* új épü­letek felhúzásában. Több gzáz órát töltöttek munkaidő után és vasárnap az építkezésen. És hogy jó munkát végeztek, egy rövid, de szép gondozott utca­sor igazolja És az is érde­mük, hogy kezdeményezésük másokat is mozgósított és sok­sok munkás kezenyomát meg lehet találni az új épületeken. Hogy milyen módszerekkel dolgozik Alföldi János, azit fel­sorolni hosszú időbe telne, ö csak annyit mondott: — Mindent megbeszélek a munkásokkal és hallgatok rá­juk, ők is énrám... Én azt hiszem, nem olyan egyszerű ez. De, hogy a köl­csönös megértésnek, megbe­csülésnek, a bizalomnak, a szakértelemnek és a munka szeretettnek nem kis szerepe van erednjén^iikben, az biz­tos. Nagy István Sággal fogadott, s csakhamar | a festőállványra kerültek a I legújabb sgraffitók, melyek a művész teljesen egyéni mód-! szerével, az úgynevezett „ce­ment spanyolozással” készül­tek. A sgraffitók szépek és mind a hat 1964-ben készült. — És 1963-ban? — Olajképeket festettem, néhány sgraffitót is készítet­tem ... — Hát... Itt van egy a „Ha­lászok” ... így ezt nehéz meg­mutatni, mert a cementspanyo lozással 195S óta foglalkozom aktívan. 1959-ben készítettem a pécsi szülészeti klinikára a nagy faliképemet, amitől ak­kor nagyon sokat vártam, mi­vel a cementspanyolozással készült sgraffitók az épületek külső és belső díszítésénél egyaránt alkalmazhatók, le­mosható felület, fagy- és hő­álló. A kivitelezése is... — Igen, nagyon szép. És 1960-ban és a további évek során? Kolbe Mihály elmondta, hogy festett, kiállításokon is jelentkezett, s a cementspa- nyolozás technológiáját, a szí­nes eljárásokat tovább fej­lesztette. — Két éve felajánlottak önnek a Pécsi Művészeti Gim náziumban egy tanári állást, miért nem fogadta el? Pécs művészeti közélete, az alkotó' szellemű viták, beszélgetések' barátai szerint sokat jelent­hettek volna önnek. . — Erre inkább a feleségem tudna válaszolni. Kolbe Mihály felesége cso­dálkozva a férjére nézett, az­tán ránk; — Én elengedtem. Csak azt mondtam, hogy nem megyünk Pécsre lakni. Három napról volt csak szó, heti három napért nem kell beköltözni Pécsre. És én itt gyökeret eresztettem, Mohács nélkül nehéz lenne. De a Misi sem örült az utazgatásnak, akkor megváltozott volna az élete. És hát Mohács ... — Mit szeretnek Mohácson?-r- Nem az embereket, hi­szen alig ismerünk valakit. Nem is tudom megmondani... A Dunát, a temetőt, én kis­lány koromban ott szoktam ol­vasgatni. Szerintem festeni Mohácson is lehet, és itt ugyanazt a televíziót nézem, amit Pécsett néznék, és ugyan azokat a könyveket olvasom, amelyeket ott olvasnék. Kollbe Mihály is közbeszólt: — Ha az ember Mohácson van és kiesik valamiből, nem is baj, szüksége van a mű­vésznek az időre. Persze, ha az ember megcsinál valamit, szívesen megmutatná a bará­tainak. valakinek... ■— Úgy tudom, Mohácson húsz évvel ezelőtt, Martinszky János, Rohaoeek Anni, Kelle Sándor idejében elég mozgal­mas képzőművészeti élet volt, állandó nyári müvészteleppel, kiállításokkal... Azóta volt Mohácson Kolbe Mihály-kiál­lítás? — Kolbe-kiállitás nem volt. Égy csoportos megyei kiállí­tást rendeztek itt egyik év­ben ... — Talán nem igényelnék ezt Mohácson? — Azt nem merném mon­dani, hogy nem igénylik. Úgy tűnik, hogy kicsit távolesk a művészetem a helyi közízlés­től. Lehet, hogy ez hanyao-ág tőlem, de én nem is foglalkoz­tam a kiállítás gondola'á-al. — A pécsi központ támoga­tásával Kolbe Mihály elége­dett? — Igen. Kiállításokra és a Képcsarnok vásárlásaira meg. hívnak. Égy műteremre lenne szükségem, műtermet pedig a pécsiek sem tudnak adni. És azt is látni kell, hogy a pécsi központ is Budapest függvé­nye ... Kolbe Mihály felesége itt közbeszólt: — Nézzék, a Misi sokat dol­gozik. Tanít az általános is­kolában, képzőművészeti szak­kört vezet és fest, kísérlete­zik ... De itt vannak a letöré­sek ... Tud az ember akkor dolgozni, ha érzi a mellőzése­ket? A sgraffitó terveiben na­gyon bízott, pályázatokra is meghívták, aztán a megbízá­sokat a budapestiek sorra oda adták másnak. Most például az új általános iskola egyik homlokzati falára kell egy sgraffitó. Az iskola és a vá­ros is Misit akarta vele meg­bízni, már a tervei is elké­szültek... Budapest pedig odaadta egy budapesti fiatal­embernek. A saját iskolájá­ban, ahol tanít, nem készítheti el a homlokzati sgraffitót. Felkerestük a mohácsi új iskolát, s Kolbe Mlhályné sza­vait az iskola igazgatónője is megerősítette: — Nagyon szerettük volna, ha a faliképet Kolbe készíti, de hiába kértük, egy Novák András nevű fiatalembert bíz­tak meg vele. Kolbe Mihály most 58 éves. örülnénk, ha az elkövetkező évek a művészi összegezés évei lennének, láthatnánk önálló Kolbe Mihály kiállítást, ha a dunai élmények képek, sgraf­fitók formájában minden szép ségükkel, árnyalatukkal meg­fogalmazódnának. És annak is örülnénk, ha Kolbe Mihály művészetét a képzőművészet budapesti központjaiban na­gyobb szeretettel fogadnák. Kolbe Mihályon kívül még három festőművész él a me­gyében: Siklóson Vida Dezső, Szigetváron Zágon Gyula és Villányban Virányi Endre. Legközelebb hozzájuk látoga­tunk el. Szomorú lenne, ha 1965-ben kallódó tehetségek­ről kellene beszélnünk. Bertha Bulcsn A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. márc. 18-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok. — összeállí­tás. A tartalomból: Eredményes esztendő után. Beszélgetés Hor­váth Sándor tsz-elnökkel. — Nagy siker volt. A Vuklca Mlt- rovlcs együttes műsora. — Ta- vaszvárás Alsőszentmártonban. — Hétköznapok krónikája. — Tamburazene. — Aktuális témák: Röviden a pocokirtásról. 18.00: Német nvelvű műsor: Hírek, tudósítások. Gépállomásaink készülnek a ta­vaszra. A baranyai méhészek elmúlt évi eredményei. Hírek Baranyából és Tolnából. Kívánsághangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Sporthíradó. 18.45: Zenéről zenére ... Közben: 1, A Történelmi Társu­lat dél-dunántúli csoportjának előadás-sorozata. Dr. Marko- vltzky Gyula: A Pécsi Pannó­nia Sörgyár 20 éves története. 2. Notesz. 19.20: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Zenélő levelezőlap. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: A Trubadúr (délután fél 3 órakor), ády bérlet. Nyár és fürt ('--te f-M 8 órákor). Jászai bérlet ZENR: tiszt Ferenc Hangversenyterem •. Középiskolák B/I„ A/L és B/TI. sorozat 4. hangversenye (délelőtt 9, 11 és délután 3 órakor). MOZI: Park: Tárgyalás szv,., 4, negyed 7, fél 9). Petőfi: Egy olasz Varsóban (szv., 4, 6, 8). Kossuth: Déltől hajnalig (szv.. 4, 6. 8). Híradó Mozi (a Park filmsz n- házban): Magyar híradó, Az 1 ö napok, Egy találmány töriénete, 64/11. spoithíradó, Peti és a me­sekönyv, Hol vagytok fiatalok? (Előadások 11 órától 3 óráig foly­tatólagosan). Építők: Körhinta (4, 6). P c - Szabolcs: Kegyetlen éjszaka (5 7). Mecsekalja: Don Carlos (szv., “1. Vasas II.: Tékozló szív (szv.. 7). Csak 18 éven felülieknek! Mohács: Elcsábítva és elhagyatva (szv 5 7). Szigetvár: T.imonádé Joe (szv. szí., 8). Siklós: Elvtársak (szv , 7). FIGYELEM! Az MHS Pécs városi el nöksége motoros lan-olvamo indít. — Jelentkező } Pécs, Megye utca 20. sz. í I. emelet. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom