Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
Sm FEBRUAR It. napló 5 IArtAlÁ1Á/)lhD ió’iilvtfiAX’i/i> l!'iMkr'MT&J/ Hégsrncs hiány traktorosokban? A Dunántúli Napló január 27-i számában olvastam, nogy kevés képzett traktoros dolgozik a tsz-ekben és gépállomásokon. . ■$n Is traktoros vagyok, 1964- n elvégeztem az kr-V-iát, letettem a vizsgát és megkaptam a traktorvezetői jogosítván v Érnék elleni e október 22. óta nem kapok munkát a tsz-ben. A gépcsoportvezető kijelentette, hogy gértet nem ad és nem is tart igényt a munkámra. Ekkor a szövetkezet elnökéhez fordul- t m, aki azt a választ adta, gv gépet nem ad, de gyalog munkát biztosít. Én erre eszem szerint nem felelhettem másképp, csak úgy: nem azért mentem iskolára, hogy gyalogmunkás vagy rakodó legyek, mikor vannak itt olyan személyek, akiknek nincs semmi- fé> oklevelük. Tétgyermekes családapa vagyok s a görcsönyi takarék- szövetkezetnél kölcsönöm is vám, amit így, ha nem kapnék munkát, rendszeresen nem tudnék törleszteni. Ha a tsz nem tud gépet adni, akkor a Baranya megyei Tűzrendészért Parancsnokságnál tudnának alkalmazni, ehhez azonban az kell hogy a pellérdi Uj Barázda Tsz adja ki a papíromat, mely szerint nem tart a munkámra igényt Úgy látszik, mégsincs olyan nasv szükség képzett traktorosokra?! Fazekas Jenő Aranyosgadámy * A Dunántúli Naplóban olvasóim, hogy Baranya megyében Taktoroshiány van, ezért minél több fiatal jelentkezzen traktorvezetői iskolára. Az én fiam 17 éves, tavaly Sellyén elvégezte a háromhónapos traktorosképzőt és jó bizonyítványt szerzett. A bog- dásai tsz küldte erre a tanfolyamra, ahol azelőtt is dolgozott. Mikor visszajött, kapott egy Maulvurf traktort, melyen két hónapig rendesen dolgozott. Majd egyik napról a másikra az agronómus leparancsolta a gépről és olyan embert tett oda, akinek nincs meg az iskolája. A fiam most gyalogmunkás, trágyarakodó és minden munkát elvégez, ami jön. De nagyon szereti a gépet és szeretne újra traktort vezetni. A múltkor egy alkalommal a tsz-elnök agitálta a KISZ-fiatalokat, hogy menjenek traktoros-iskolára, de azt válaszolták, hogyne, hogy úgy járjanak, mint a Szarka Kálmán. Jól van ez így? Ha a fiam tavaszra sem kap gépet (még kétmű szakosat sem), akkor kénytelen elmenni valamelyik vállalathoz, ahol a tanulni igyekvő fiatalokat jobban meg becsülik. Szarka Kálmánná Bogdása. Ennyire szegények azért nem vagyunk! Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem hiányzanak, mármint „ö”, — az órák. A város, a közönség órái. Ma már csak itt-ott találkozunk velük. A barátok templomának toronyórája a legállhatatosabb. .,0” jár. De a többi?! A városi tanácsháza órája csak áll, csak áll... ki tudja meddig, ki tudja mióta? Aztán nincs tovább. (A posta és az állomás órája „hivatalból” jár!) Néha még megindul a Gépiparin elhelyezett óra is, mert „ö” még megvan. De hol vannak a többiek, a kedves ismerősök, „akikkel” annyi szép és kedves percet éltünk át a város szívében, „akikkel” any- nyi közvetlen pillantásra méltattuk egymást? ... Hiányzanak a Kossuth Lajos utcából, a „Mertha” patikáról, egyszóval a város forgalmas pontjairól. Eltűntek ... Eltűntek, de miért? Talán mert szóvá tették pontatlanságukat? Vagy ez kényelmesebb, mint az üzembiztos fenntartásukról gondoskodni? A város hangulatos képéhez hozzátartoznak az órák. Milyen kár, hogy fejlődésünkül kapcsolatban az órák számának szaporításáról nem írhatunk, pedig milyen öröm i volna beszámolni erről is. KüKfnoli volt igaza? Február 2-án éjjel fél 12 órakor vártam az Újhegyről induló autóbuszt a Hal téren, melynek 23.37 órakor kellett volna indulnia Űjmecsekal- jára. Az autóbusz 23.32 és 23.45 óra között nem jött. Vártunk körülbelül tízen. 23.45 óra után szórványosan elindultunk a Széchenyi tér felé, hogy az onnan éjfélkor induló járatot elérjük. A koMiért nem kapunk villanyt? A gílvánfaá cigánytelep lakói nevében fordulok a szerkesztőséghez segítségért. Telepünk, az utca frontja 1963-ban közvilágítást kapott Örömmel fogadtuk az állam segítségét hisz régi vágyunk vált valóra s sokan reméltük, hogy hamarosan lakásunkba is bevezethetjük az áramot Meg is kezdtük a hozzá szükséges pénz összegyűjtését. Ketten azonnal bejelentettük igényünket a községi tanácsnál, s többen várják, hogy az első lépést megtegyük, s követik példánkat A sellyei ktsz-nél meg is rendeltük a munkát s társammal együtt be is fizettünk 200 forint előleget. A ktsz vezetői megígérték, hogy egy héten belül elvégzik a beszerelést De azóta is várjuk, hogy kart j jenek. A tetőtartók, mélyeket közben ugyancsak beszereztünk — ott rozsdásodnak az udvaron. A ktsz egyre távolabbi határidőket szabott, s mi attól való félelmünkben, hogy a befizetett pénzt is elveszítjük, visszakértük az előleget. mondván, ha a munka elkezdődik, akkor megfizetjük azt az 1800—2000 forint költséget, amit már megtakarítottunk és félretettünk a villa-w beszerelésére. Most 1965-öt írunk, s semmi kilátásunk nincs arra, hogy rövidesen villanyhoz jussunk. A telep bizalma megrendült a k+sz-ben is, de bennem is. Pedig milyen sok fáradságba került, amig a telep lakóit rábírtuk arra, hogy hagyják el a putrikat. Ma már sokan lakunk szép téglaépületben, 9 a tisztasági mozgalomban is szép eredményeket értünk el. Mi is szeretnénk, ha gyermekeink villanynál tanulnának, s vásárolhatnánk villanyfel- szereiéseket, rádiót. Orsós József esi néhány perccel éjfél előtt jött. A GA 62—61 számú kocsi kalauznője bérletem kezelésekor 3-át lyukasztott. Reklamációmra „felvilágosított”, hogy már 3-a van. Mondtam, hogy az csak 0 óra után kezdődik, s mivel — munkabeosztásom miatt évek óta sűrűn utazom ezzel az autóbusszal s kb. egy éve megszüntették a korábbi ilyen érvényű rendelkezést, — a 0 órakor induló busz még a tárgynaphoz tartozik a bérleteseknél. A kocsiban lévő (valószínűleg bérletes) utasok közül számosán mellém álltak nekem adva igazat. Ez úton szeretném megkérdezni az AKÖV-öt, igaza volt-e ez esetben a kalauznőnek vagy sem. H. K. Üjmecsekalja lönösen ha a Széchenyi téren most felállított új újságos és telefonfülke tetejére is tettek volna egyet, és a tölbbi óra is járna..., sőt ha még Ui-Me- csekaljára is jutna ij>előlük. örülne neki mindenki és nem bosszankodnának miattuk a színházból, moziból, randevúról. vagy egyéb helyekről elkésők sem. Talán nem vagyunk annyira szegények, hogy „i lég órára se teljék”. Jó volnn, ha erre is gondolnának azot. akiket illet, mert most itt lillunk télvíz idején óra nélk il... H— —ő. Vándorúton a Mecsek élővilága Interjú dr. Gebhardt Antallal, a biológiai tudományok doktorával SZÍNHÁZ \tMtzi SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Balett-est 1965 (délután 3 órakor). Szigligeti bérlet. — Irma, te édes! (este 7 őraA MAGYAR RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. február 17-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon 17.3«: Szerb-horvát nyelvű műsor: kor). Rátkai bérlet, Húsz év. Sztevánovl ts Mllutln írása. MOZI SzlMRádló^zeneka“.^ “ Rövidítések: szv = szélesvásznú, A farsangi népszokások erede- szl' s térül. Park: Vadul vagv engedékenyen Kellemes szórakozást! — Zene. (szv. 4 negyed 7 fél 91. 18.00: Német nyelvű műsor: Petőfi: A vérdii (szv., szí 4» Ifjúsági műsor. — Zenés össze- negyed 7. fél 9). állítás. Kossuth: Álmodozások kora (szv. 18.30: Magyar nyelvű műsor: 4. 6. 8). Miért gyenge a személyi terme- Híradó Mozi: Magyar mradó. lőszövetkezet? Szomjas világ. 64 4. sz. Ifjúsági 18.35: Egyveleg Gyöngy Pál dalai- híradó. 5í/i0. sz. soorthiradó Ottó ból. a világűrben. Előadások 11 órától 18.50: Sport híradó. 3 óráig folytatólagosan. 19.05: A pécsi öntevékeny ének- Építők: Trubadúr '4, 6). Mccsek- karok felszabadulási hangverse- alja: Férjek (7). Meszes: özvegy nyéből. (1964. március 7-1 hang- menyasszonyok (szv., 6). Sellye: felvétel). 19.25: Dél-dunántúli híradó. Jegyzet. 19.45: vidám ritmusok. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. Igen (szv., 7). Harkány: Ivana és a futball (szl,, 7). Beremenel: Egy taxisofőr halála (7). Bőly: így Jöttem (szv.. 71. Mágocs: F"Vote szárnyak (szv., 7). Pécsvá- rad: A halál ösvényein (fél 8). A Mecsek déli oldalán egyre feljebb húzódnak a házak, az abaligeti barlangban villanyfény üldözi el a denevéreket, a fél évszáz: ddal ezelőtti félnapos kirár dulás helyett ma két*forintírt negyed óra alatt fel lehet jutni a Mi- sina-tetőre. Vajon a „civilizáció” mekkora vál ozást hoz a Mecsek vidék állat- és növényvilágában? Erről beszélgettünk dr. Gebhardt Antallal, a biológiai tudományok doktorával, aki a Janus Pannonius Múzeum te*mészettu- dományi osztályát Vezeti. — Milyen szerveiettel dolgozik a természettudományi osztály? — Az osztálynak három tudományos dolgozója van. A növényvilággal dr. Horváth Olivér foglalkozik, s ő már nem is európai, harjem világviszonylatban ismerj szakember. A gombavilág kutatása Vas Annáé, aki különösen a mikrogombák szakértője. Jómagam két területtel foglalkozom, az állattannal és a geológiával. Szalafai István a preparátorunk, aki a mindenkor begyűjtött anyagot gondozásba veszi és kiállítási vagy legalábbis tárolási célra feldolgozza. — Egyes vélemények szerint a civilizáció, az emberi beavatkozás néha ázzál a következménnyel jár, hogy felbillenti a természet egyensúlyát. Mi a véleménye erről? — Az aggodalomnak alapja „JAZZ 1965 II Áramszünet — Áramszünet lesz február 19— 20-iö 7—16 óráig hálózatátépltés miaf a Tettye u.. Hegyalja u„ Böck János u. Ö emető u.. Nap u Virág u.. Zöldfa u., Ignác u„ Menyhért u.. Boldizsár n„ Ba- rátur u., Ka>m l!ta köz Gáspár valamint Málom községben. van. Az abaligeti barlangban például rendkívül érdekes élőlények, a vakrákok találhatók. Ezek tulajdonképpen a jégkorszakból ittmaradt „élő kövületek”. Nem is arról van szó, hogy a barlang fellendült forgalma közvetlenül pusztítaná őket. De bevezették a villanyt és ezzel úgyszólván teljesen elüldözik a denevéreket. A vakrákoknak pedig egyik tápláléka a denevér- ürülék, így közvetett úton tulajdonképpen a vakrákok számának csökkenését is eredményezi a barlangba bevezetett villany. De nemcsak a barlangokban, hanem a felszínen is találkozunk ilyen jelenséggel. Itt elsősorban a középső Mecsekre, a Mlsina- tető, a Tubes, az Allatkert, a Vidám Park környékére gondolok. Az állati világ életét ugyanis a civilizáció létalapjában csak akkor veszélyezteti, ha megsemmisítik a környezeti feltételeit. Ez pedig a külszíni építkezések útján is lehetséges. Egy betonút, egy rendkívül zajos szó- i^ikozóhely is elegendő ahhoz, hogy az adott terület állatvilága részben kipusztuljon, részben elvándoroljon onnét — Ezek a jelenségek milyen követelményeket támasztanak a természettudóssal szemben? — Mindezek semmiképpen sem azt jelentik, hogy a vakrákok kedvéért állítsuk le az idegenforgalmat vagy a kulturális fejlődést akadályozzuk. De nekünk tudományos kutatóknak munkánkat mégis ebbe kell beállítani. Legalább annyit meg kell állapítanunk, hogy az adott területen mi van. Én például az 1965. évi évkönyvben a Misina-tetó és a Tubes állatvilágát rögzítettem, mert ez van legjobban veszélyeztetve. Tulajdonképpen azért van erre szükség, hogyha ótven év múlva jön egy kutató, akkor majd 6 is megállapíthassa, mi volt ott például 1965-ben és mi maradt ötven év múlva. Tavaly pedig a Mecsek barlangjainak élővilágát rögzítettem. Eszerint a mecseki barlangokból 308 állatfaj került elő. Ehhez jön még 96 mikroszkópikus kicsinységű állat, amelyekről az 1965-ös évkönyvben adok tájékoztatást Ha figyelembe vesszük, hogy az óriási aggteleki barlangban csak valamivel kétszáz felett van a különböző állatok száma, akkor igen gazdagnak tűnik a Mecsek barlangjainak élővilága. — A civilizáció, az idegenforgalom fokozódó ütemű fejlődése gyorsitja-t a természettudósok kutató- ét rögzítő munkáját? — A természettudósnak mindig szembe kell nézni ezzel a problémával, hiszen az emberiség fejlődik, a civilizáció nem egészen új dolog. Az utóbbi időben azonban a fejlődés üteme valóban rendkívül gyorsult. Emiatt természetesen a mi munkánkat is lehetőség szerint gyorsítani kell. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kutatások előtt figyelembe vesszük, melyik területen várható, hogy a fauna és a flóra összetétele viszonylag rövid időn belül megváltozik. így lehetőleg az ilyen területen folytatjuk a kutatást. Szerintem a mai természettudósnak erre kell a súlyt helyeznie s nem ellenérv az, hogy változások mindig voltak és mindig lesznek. Egy adott növény- és állatföldrajzi keresztmetszet rögzítése mégis elsőrendű feladat tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt. — Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a Mecseken? — Félelemmel néztünk a vidámpark építése elé. Az 1958 körül végzett kutatások szerint ugyanis ez a terep a dél- és keletbalkáni növényi és állatvilág legészakibb lelőhelye. Különösen sok Balkánról származó érdekes és ritka - csigát találtunk. Azonkívül ez0 a rész a leghosszabb magyar rovarnak, a 18—20 centiméteres fűrészes lábú sáskának is a lelőhelye. Emiatt szó van arról, hogy a Misina és a Tubes gerincén lévő sziklás, gyepes területet védetté nyilvánítják. Az előbb említett érdekes balkáni származású élőlények azonban nem pusztultak el, hanem lehúzódtak a Lámpásvölgy feletti meredek, embertől háborítatlan területre, ahol ugyancsak kedvezőek a terepviszonyok és megfelelő a klíma. Megnyugtató azonban, hogy a Mecsek élővilága ezen túl komolyabb veszélynek talán nincs kitéve, mert na- gyobbszabású építkezések meg Indulása előtt elkérik a mi véleményünket is. — Egyre terjed a hire, hogy az abaligeti barlangban úgynevezett „penicillin gombák” vannak, s ezek miatt a barlang levegője sok betegség ellen használ. — Ebből az az igazság, hogy a barlangnak portól, szennytől mentes páratelt levegője • van, s ez hatásában megközelíti a tengerparti levegő gyógyhatását. A légzőszervi betegségben szenvedők részére tehát bizonyára előnyös lehet egy-egy „barlangi kúra”. — Végezetül melyek a természettudományi osztály legközelebbi tervei? — A múzeumi munka folyamatos és állandóan visz- szatérő feladatokból áll. Tulajdonképpen ennek számít egy-egy kiállítás is. Különleges szenzációt tehát nem mondhatok. Legfeljebb any- nyit, hogy a már tíz éves nagy természettudományi kiállításunkat szeretnénk újjal, a mostaninál modernebbel kicserélni. Ennek azonban egyelőre pénzügyi és elhelyezési akadályai vannak. Földcssy Dcncs — UJ tánciskola kezdődik íebr, 17-én, szerdán 7 órakor a KPV- DSZ Művelődési Házban U* 15.)a Veheti; Heuuann. (rV \ > kvartettek igen szépen szerepeltek. A szereplők megéretem lik, hogy felsoroljuk nevüket: Szigligeti Ferenc (zongora), Kováé« Árpád (fuvola), Kiss László (bőgő), Ajtonyi János (dob). Tornai Ferenc (alt szaxofon), Sárközi László (zongora), Bornemissza Géza (trombita), Eperjesi Lajos (dob), Duka Norbert (bőgő), Járóka Vilmos (dob), Fogarasi-trió (zongora) Fábri Éva énekművésznő a Fogarasi-trióval ízlésesen előadott számai is hozzájárultak a pesti vendégek sikeréhez. A hangversenyen bemutatkozott a pécsi közönség előtt a pécsi Langhof Mária. Kellemes hangja, felkészült énektudása, szimpatikus megjelenése, megérdemelt sikert aratott. Nem is hinné az ember, hogy csak amatőr alapon műveli a jazz-énéklést, mert a civil életben tanárnő. A pesti vendégek közül Radies Gábor (orgona-zongora, vibrafon) „DZSÁMI” című kompozíciójának a pécsi török korabeli mecset volt az inspirálója és ez a műsorszám tö- rökös folklórjával az est egyik emlékezetes száma marad, örülünk, hogy városunk műemléked megihletik a modem zene komponistáit és ezzel is öregbedik Pécs hírneve. Az est fénypontja az utolsó számként fellépő Pege Aladár és kvartettje volt. Hétfőn a Liszt-teremben rém dezte jubileumi hangversenyét a Pécsi Ifjúsági Jazzklub és „Jazz 1965” című műsorával maradandó élményt nyújtott. A pécsi Jazzklub rendezvényeinek színvonala egyre emel kedik, s ebbén a szép siker- sorozatban is kimagasló esemény volt a hétfőd jubileumi hangverseny. Nemcsak a pesti vendégek szereplése tette azzá, hanem a pécsi részvevők egyre magasabb játéktudása is. A pécsi triók, kvintettek és Pege Aladárt nem kell a pécsieknek bemutatni. Az 1864-es húsvéti jazzparádé óta láttuk a tv-ben hallottuk a rádióban, az újságokból értesültünk európaszerte aratott sikereiről. Hírei már rég túlnőtt határainkon. Valaki húsvétkor a bőgő Paganinijének nevezte Fegét, és ez nem is bizonyult túlzásnak. Bőgőn ilyen magas színvonalú és káprázatos tehetséget még nem hallottunk. Ügy látszik, minden korba: i vannak egyedülálló hangszervirtuózok és ezek között foglal el vezető helyet Pege Aladár is. Kvartettjének minden tagja hallatlanul nagy tudásról tett tanúságot és zenéjükkel olyan elsöprő sikert aratak, amilyen Pécsett nem sok alkalommal volt tapasztalható. A kvartét tagjai Lakatos Dezső (alt szaxofon), Kőszegi Imre (dob), Balogh Jenő (zongora). Gonda János budapesti zene esztéta nagy szer: tét tel és gonddal rendezett és konferált műsora méltán növelte a pécsi jazzkedvelőkl amúgy is népes táborát. Dr. Tóth Endrét, a két év óta fennálló jazzklub fáradhatatlan szervezőjét és rendezvényeinek előkészítőjét is köszönet illeti önzetlen munkájáért Dr. Szabó Endréné
