Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
BACSÓ BÉLA Kegyes alapítvány E gy utálatos őszi délutánon, amelyet még utálatosabbá tett az adóintés, amely aznap érkezett, Pazsák J áno nagy elhatározással, szegényemtere- res, kétségbeesett elszántsággal magyarázta kéztördelő és siránkozó feleségének" — Már itt semmi sem segít. A sírás a legkevésbé... Itt úgy dolgozhat az ember, mint az állat, mégsem megy semmi-e... Én azelőtt mindig bíztam az istenben és a mag?m erejében.., Azt hittem, hogy a két kezem munkájával meg tudok legalább annyit keresni, hogy ezt a rongyos kis viskót kifizethessük És hát hiába dolgoztunk. A múlt őszszel a hízót kellett eladnunk, hog'-' a rész’ete; megfizethessük ... Most pedig adóért sürgetnek ... Hát honnan vegyem a pénzt?... Itt már csak Amerika segít!... Én tudok dolgozni és ott legalább megfizetnek úgy, ahogy. Az asszony a kályhasarokban ülve egyre siránkozott és az olvasót pergette. Sírva mondta: — Megvert minket az isten ... Pazsák János dühösen vetette fel a fejét e szavakra és káromkodva kiáltotta az asz- szony felé: — Akkor komisz az az Isten, ha minket ver... Néhány hét múlva az ezidei hízók árából útnak indult Pazsák János Amerika felé. Gyönyörűen megtermett, izmos ember volt Pazsák János és így nem nagy fáradságába került munkát szerezni. Leveleiben eldicsekedett, hogy abban a vasgyárban, .ahol dolgozik. ő keresd a legtöbb bért. Két hónap múlva már olyan jól ment a sora, hogy pénzt is küldött haza. A levelek és pénzküldemények ezután mind sűrűbben érkeztek. Pazsák János a hazaküldött levelekben nagyon szépen megírta, hogy mire fordítsa a felesége a küldött pénzt. Az asszony két év leforgása alatt kifizette a házat. Akitor a férje a következő leveleiben arra kérte, hogy vegye meg ä szomszéd telkét is, amelyen nagyon szép gyümölcsöskert van. Tizenhét évi Amerikában tartózkodása alatt -.nagyon sok pénzt küldött haza feleségének, aki azután az újonnan vett telket és egy újonnan vett házait gyóntatója tanácsára saját nevére telekkönyvezte.. Mert hiszen Páter Antal nagyon szépen megmagyarázta neki, hogy könnyen megtörténhetik az is, hogy férie Amerikában elpusztul és akkor a telek kö’vvezéssel nagyon sok baj lehet. Pazsákné, „aki nem tudott sem írni, sem olvasni, na- , gyón szívesen vette Páter Antal „jóakaraté’' tanácsát, i Egy tavaszi napon azután Pazsák János vára dánul otthon termett. Felesége úgy találta, féri?, aki még a kivándorlás előtt daliás ‘emo1! ember volt, most galambősz és a sok' nfun * *.ban nagyon megrokkant. Pazsák János is' idegenen nézett körül a régen itt- h agy ott otthonban. Szomorúsággal gondolt a burdosházak nyomorúságaira, amerikai életének sok nélkülözésére. Az a gondolat is bántotta, hogy ő a hosszú, és baromi munkában eltel ejtett minden jogos emberi gyönyörűséget é" íme, most megőszülten és megrokkantam á' -íntén elöregedett és ráncosképű felesége e’"‘ Tragikus családi életükbe beleült va- laru. iideg és kellemetlen melankólia. i ús tűnődéséből egy örömteli, meleg női hang riasztotta föL A lánya, egy húszéves fiatal leány ugrott az ölébe. Erre Pazsák János szomorú gondoltai egy kissé elterelődtek, önmagát- vígasztal /a arra gondolt, hogy ami elmúlt, azon már kár keseregni, most majd jöhet a nyugalmas öregség, a csöndes és zavartalan boldogság. amelyért már nagyon is megszenvedett a pittsburgi vasgyárban, ahol nagyon sokszor lebegett élet-halál között. Ahogy a szépen megnövekedett leányát nézegette, gyönyörködött abban a gondolatban, hogy ez a leány az ő egyetlen öröme és atyai érzések melegsége szállt szívére, amikor arra gondolt, hogy ezt a törékeny,. gyönge hajtást majd ő fovja megvédeni minden bajtól, vésztől. Ilyen és ehhez hasonló szelíd érzésekkel -p- tezkedett be a rég itthagyott otthonába. P ’dog szemmel gyönyörködött a gyümölcsösben. nyesegette az értékes fákat, a virágos- b--krokat és finomfajú rózsátokét ültetett ed. Sp-k'zor úgy találta, hogy az öregség eme apró örömeiért érdemes volt neki Pittsburg- bar izén hét esztendeig szenvedni. Napsütése szép nyári napokon pedig fütyörésző kedve ' is ámad!. amikor dús gyümölcsösében sétált és niegelégecMten nézegette a kövérhúsú sárgáié barackok áglehúzó terhes sokaságát, a pirosló vatelmák ' tep növekedését, a mosolygó ringló1. szilvát és szembeszökő szőlőt. Kertjének minden zuga boldog örömmel töltötte el különben ki igényű életét. Egész napokat eltöltött a kertben és úgy találta, hogy_ ez a szclíd fog’ slkozás nagyon jámbor és jó em~ p nevelte őt és. hogy léikébe valami az- e’ "' nem érzett derű és nyugalom költözött. A merik:'hó! való visszttérésének első idejében tel tű: t neki felesége különös zárkózott-' mos' azonban nem nagyon törődött azzal ogy felesége mint egy kísértet jár a - -m éi hogy majdnem idegen. Nem törő- r k azzal sem, hogy az asszony folyton az olvasót pergeti és vaskos, rézcsattos imaköny- V»' telelőt'-délután a templomot iárja. Pa- 7’ános a kertjével törődött, mert úgy {'-eve hogy ez az öröme nagyon drágán lett megfizetve. Megszenvedett érte Pittsburgban, a vasgyárban. 6 A leánya rövidesen férjhez ment. Egy falusi íiántortaníto vette el a jó örökség reme nyóben. Pazsák János nagyon boldog volt a lakodalmon és sűrűn koccintgiatott vejével, atyai szeretettel mondogatván: — Boldogok lesztek, gyermekeim... Én úgysem viszem magammal a vagyont, ha meghalok... Megmutatta a gyümölcsfákat, a rózsaföve- ket, a ribizli- és pöszkebokrokat, a melegágyakat és adakozó boldogsággal áradozott azoknak szépségéről, jóságáról és hasznáról. Pazsákné hideglelősen hallgatta áradozó férjét és borzongva húzta össze magán a kendót. Nagy félelmek nyugtalanították’ mert nagy titkot hordozott és ezért nem is mert férje szemébe nézni. A lakodalom után néhány nappal ágyban fekvő beteg lett. Pazsák János egykedvűen vette tudomásul felesége betegségét. Nem vette komolyan az asszonyi nyögdécseiést. Pazsákné jajgatott, sárt és kétségbeesett pillantásokkal nézett a szórakozot- an fütyürésző és kerti szerszámait javítgató férjére. — Jó termésünk lesz az ősszel — mondotta Pazsák vígan, mert ez a megállapítás igazi örömérzést okozott neki. — A szőlő, az olyan duzzadt, hogy akár bort is sajtolhatnék belőle ... & milyen almák lesznek!... Minden a legszebben érik... Örömünk lesz majd az ősszel. A. jó gyümölcsből küldünk majd a lányunknak is... Az asszony visszafojtott lélegzettel hallgatta és remegő léteikkel gondolt a nagy titoikra, amelyet oly régen őrzött és amely most olyan nagyon megkeseríti élete utolsó óráit. Fázé- konyan kuporodott össze ágyában és ágyát majd szétvetette a fételemtápláita sötét gond. Végső védekezésképpen megkérte az utát: — János... hívasd el Páter Antalt... a Domonkos priort... Gyónni akarok, mert én meg fogok halná ... • Pazsák János elhivatta a priort, sőt amikor az egy tömjónező, bárgyúábrázatú fráterrel megérkezett, kezeit is csókolt neki, régi szokás szerint. Rövid félórai gyónás után a prior behívatta Pazsák Jánost. A prior egy székben ült és nagyon komolyan nézett Pazsák Jánosra, aki nem tudta mire vélni ezt az ünnepélyességet és a saját lakásában úgy érezte magát, mintha teljesen idegen lenne és nem mert leülni. P áter Antal kedveskedve szólt hozzá: — Üljön te, kedves Pazsák... Fontos dolgokról akarok magával be- . szólni... Pazsák félsaegen és gyanakodva ült le a székre. — Amint látja — kezdte a prior —, felesége halálos beteg... Szükséges, hogy nyugodt ’élekkel szálljon az úr legkegyelmesebb színe elé... Az ágyban didergő asszony halálsápadtan és kétségbeesetten nézett a nyugodtan és körülírással beszélő priorra és nem bánta volna, ha ebben a pillanatban vége szakad életének. — ö, szegény — folytatta a prior —, nemes lelkének sugallatára olyan dolgot tett, amely az úristen legnagyobb jóságára érdemes és amellyel egész biztosan kiérdemelte az örök üdvösséget... Ezelőtt három évvel nagyon sokat panaszkodott nekem, hogy ő ki akarja engesztelni az istent, azért, mert maga, Pazsák barátom, káromkodásokkal és komisz szavakkal megsértette az úr végleten fölségét.... És akkor a maga felesége az úr kiengeszteléséül örökös misék és imák fejében az új házat és a telket átíratta a Domonkos-rend javára kegyes alapítványképpen ... Pazsák János egész testét valami hirtelen támadt remegés hidegsége futotta át Nyelve megakadt, a feje megszédült. Azután a hirte len jött nagy fájdalomtól minden sírás nélkül megeredtek sűrű könnyei. Majd az arca hirtelen kipirult. Pazsák János azt hitte, hogy ez a gutaütés és az első pillanatban mozdulni sem mert. Aztán fájdalmas kétségbeesésében rápillantott a prior erőltetetten hideg, kövér arcára és akkor fölpattant a székrőlL Minden fájdalmával, a rengeteg gyötrelmes munkaérték veszteségének tragikus tudatában, sok eltűnt szenvedések szomorúságával ordítva dűlt belőle a szó: — Hát ezért szenvedtem én Pittslburgbain tizenhét esztendeig... ökleit rázva, a dühtől öntudatlanul közeledett a prior felé, szinte üvöltve kiáltozta: — ... hogy maguknak adjam véres verej lékkel szerzett keresményemet... A prior megpróbált továbbra is nyugodtnak maradni és kenetteljesen mondta: — Az úr szenvedéseihez semmi szenvedés sem mérhető. Pazsák erre fölkapta a széket és iszonyú mérgében a földhöz vágta: — Mi közöm nekem az úr szenvedéséhez, ő passzióból szenvedett, de én nem azért szenvedtem, hogy a papjait hizlaljam... Maga disznó ... bitang ... És öklével ment neki Pazsák János a priornak. A prior eleinte védekezett, de amikor látta, hogy nem bír az erős emberrel, segítségért kiabált. A szomszédok nagynehe- zen megfékezték Fazsákot, aki végső elkeseredésében az ágyban remegő és halálverejtékben gyötrődő felesége arcába köpött. A prior, miután ruháját rendbe hozta, ráparancsolt az emberekre, hogy a történtekről senki ne beszéljen. Pazsák János egy hétig azután haza se nézett. A mindig dolgos és józan ember nap- nap mellett a kocsmát járta. Holtrészegen lődörgött egyik kocsmából a másikba. Poharakat tördelt, szórta kevés megtakarított pénzét és elkeseredetten mondotta: — Ezt még nem lopták el a Domonkosok... Ez még az enyém ... Ha pedig szépen művelt kertje, öregségének egyedüli boldogsága jutott az .-.szóbe, akkor úgy érezte, hogy a fájdalom szétveti a fejét. E y este, amikor szintén bor mellett bús csöndesen és szomorúan melle te lepedett gyászruhába öltözött tanító veje és leánya. Éppen a temetésről jöttek, amelyen Pazsák meg sem jelent. A tanító, aki szintén nagyon el volt keseredve, szomorúan nézett bele a megviselt após arcába és őszinte szánalommal vette észre, hogy Pazsák arca megnyúlt és hogy valami savanyúan rideg kifejezés ül rajta. A szemei pedig zavarosak: A tanító a közös sors' sza- morúságát érezte és úgy találta, hogy nekik most össze keltene fogni a közös ellenség elten, aki ilyen gyötrelmessé tette életüket. — Pörölni fogunk ... Azt nem lehet tűrni, hogy ez a bitang szoknyás banda beleüljön a mi szegényes vagyonkánkba.. Azt a pénzt maga szerezte Pittsburgban... Az nem volt az asszony vagyona... Persze, se maga. se a felesége nem tudtak írni... Ilyen emberekkel mindent lehet csinálni ... Pazsák János szíve már annyira át volt hatva a szomorúságtól, hogy ezek a szavak érzéktelenül hagyták. De az a gondolat, hogy pörölni kellene, megragadta a figyelmét és egy kevés reménységgel mondta ki: — Pörölni fogunk ... Azután porolt. A még nevén álló kis viskóra fölvett néhány száz korona kölcsönt. Évekig elhúzódott a pör reménytelenül. Egyszer elvesztette, akkor újabb kifogásokkal és érvekkel újra megindította. El sem tudta képzelni, hogy az a tiszta igazság, amely az 5 részén van, vesztes lehet a pörben. Megrokkantan, öregen napszámba keltett állnia. Megterhelt kis viskója árverés előtt állott... Olyan kétségbeejtő volt a helyzet, hogy bizony hovatovább nem lesz fejét hova lehajtania. jjelemíkénf nem tudott aludni. Gyötrelmes gondolatai mindig kísértették. Egy ilyen lázzal teli éjszakán fölkelt ágyából és magára húzva amerikai munkássága egyetlen emlékét, a nadrággal egybeszagott munkászubbonyt, elkeseredett szívvel átsétált a számára immár tilos kertbe. Szivet hasogató fájdalommal nézegette az oly gonddal ápolt rózsatőket, az olyan sok körültekintéssél nevelt gyümölcsfákat és úgy találta, hogy léikéből minden örömkincset ebbe a kertbe helyezett el dús kaimat reményében. És íme, a dús kamatot most olyanok élvezik, akiknek egyetlen munkanapja sem gyarapította ezt a gyönyörű kertet. Fájt mindene, ha özekre a dolgokra gondolt. Végigtekintett a holdmegvilágított új házon és a pittsburgi tizenhét esztendei szenvedésének emléke zokogásra kényszerítette. Amikor a hatalmas, nagy ember nagyon belehajszolta magát a szomorúságba, akkor ez a megadással teljes állapota hirtelen nagy, leszámoló bosszúra ingerelte. Előkereste a kerti szerszámok közül a fejszét és a fűrészt és kegyetlen bosszúvággyal rontott neki a gyönge rózsaitóknefc, a gondosan nevelt gyümölcsfáknak és a virágos bokroknak. Reggelig dolgozott, de akkorra az egész kert szörnyű pusztulás színhelye volt. A szomszédok, akik másnap reggel behatoltak a kertbe és megdöbbenve néztek szét a rombolásom, Pazsák Jánost az egyetlen épen maradt akácfára fölakasztva találták. E' Február 17-én les« 45 éve, hogy Bacsó Bélát és Somogyi Bélát a Népszava munkatársait a fehér terror tiszti különítményesei meggyilkolták. Bacsó Béla Kegyes alapítvány i című novellája a Népszava tárcarovaíában fi jelent meg 1913. szeptember 7-én. tA MEZEI ANDRÁS Gúládéit aeeok a tűzben Tőkén vágtam a fát, nagyanyámnak tördeltem venyigét és aprítottam a gallyat. Csesznék Józsi tanított -ézsut csapni a baltát, szállt darabokban a friss ág, idehallom a vékonya jajgat a tűzben, a vékonya sír-rí, az időn át villan az emlék éle fölöttem az ének. Tördelt arcok a tűzben, sírását hallom a venyigének. A kőkút és a szekérrúd csálén, mintha rakétát látna suhanni az éger , Világot ugorva úszik a két lé: megülöm még, fogadom meg, ki ha én ner A véres örökfej bámul utánam, az udvaron áll odahagyva a járom. Kapirgálnak a tyúkok, s kakasok m hol a korhadt szerszámon a préda a pár gyom. Az Istállóból a trágya-melegség és a habos tej illata árad. Az esti-fejéskor a harangszó vihette el a nagyanyámat. A rossz talyigával a hegynek a völgynek, a templom-dombra fölértcii' A kisbíró, pap, meg a jegyző, mindhárman feketében: A kisbíró, pap meg a jegyző, az időn át jönnek utánam. Az arcokon átütnek az arcok, akiket valahol már láttam... Az időn át villan az emlék éle fölöttem az ének — A régi eperfa árnya terül rám, törzse vagyok, s körülöttem a kéreg. BELLA ISTVÁN céreűk Izmindi József, a birkapásztor, meg Hercz András a póstasorrol. meg Horváthék az öregutcán, a Vén Mcszó arca; koromból — ennyi örökség jutott rám. Gk töltik meg nti tarisznyám, ha éheznék a messze úton, mert nincsen hamubasült pogácsám, arcukból legyen falatoznám. így élek, s ha egy éjszakán majd elhullnának tőlem örökre, elásom magam mélyen a földbe, hogy arcuk, szájuk megtaláljam. Nagy téli rejtvény pályázat Vili. forduló CSŐK ISTVÁN Száz évvel ezelőtt született Csók István, a kiváló magyar festőművész. Párizsban ismerkedett meg a divatos francia mesterek művészetével, főleg függ. 18. festészete volt hatással rá. Párizsból Münchenbe utazott, ott készítette vizsz. (76. című képét. Haza jövet, nagyobb méretű történelmi tárgyú festményével, a vízsz. 1-el vonta magára a műértők figyelmét. E kép mozgalmas jeleneteinek elrendezése kiváló kompozi- ciós érzékre vall. A festmények hosszú sora következett ezután, amelyeken a nép életének színes és1 vízsz. 67. megjelenítése játszotta a főszerepet. Függ. 1. színköltészetének maradandó emléke. Zsánerképei többnyire függ. 8. nevű leányának életével foglalkoznak. Vérbeli művész volt, aki a világot: függ. 15. A felszabadulás után is tevékenyen részt vett a magyar művészet alakításában. (A megjelöltek a beküldendő sorok.) * Vízszintes: 13 ...........-óceán, a vil ágtengernek Európa, Afrika, Ame rika és a két sarki tenger között elterülő része. 14. Tedd földbe a palántát! 16. A leglassúbb tempót előíró zenei jelzés. 17. író, költő művéből kiemelt részlet. 20. Mutatószó. 23. Rangjelző szó. 22. Y. D. ö. 23. Varrószerszám, névelővel. 24. Egyik napszakra vonatkozó. 26. Al. hamis. 27. Kislánynév. 29. Indíték. 30. Osztrák folyó. 31. Kiss Ferenc. 34. N. U. R. 36. Egyik irány. 37. Taszítják. 38. Becézett Ilona. 40. Az egyik végtag. 41. Emberevő őrhal, tárgyesetben. 42. „A” hentes szerszáma, 44. Világos, nagy szesztartalmú sör (angol eredetű szó). 45. Férfinév. 40. A Duna egyik bal oldali mellékfolyója. 48. L. N. 4.9. Rombol. 50. Egy vegyértékű szénhidrogén gyök (faszeszben is megtalálható). '51. A lovasnak van. 54. Vissza: folyadék. 55. Kikötő a folyón. 56. Morse-hang. 57. Megszólítás. 58. Ruha: tartozéka. 60. A Román Népköztá^p''^nak a Kárpátokon túli terület*? (főleg a íelB 39 5*7 11 1» N *3 51 52 5» s 9 10 11 0 T 14 15 m 20 24 25 28 in \1‘1 32 33 _] 37 I [40 J 44 } I 47 48 I SO í [SS $5; SS 56 í 60 61 65 A szabadulás előtt használt kifejezés). 62. Maria ...; osztrák származású színésznő. (A „Fehér éjszakák” és a „Patkányfogó” c. filmekben láttuk.) 64. Ezt végzi az állatgondozó. Függőleges: 2. Átváltozás. 3. T. L. R. 4. Makónak szerzett világhírt. 5. ... országgyűlés, ahol 1767-ben a Habsburgokat delroni- zálták. 6. Rét mássalhangzói. 7. y. I. I. 9. Les betűi, keverve. 10. Elfogyasztotta (az ételt, -)-’)• 11. Igekötő. 12. Megtörtént dolog. 19. Csigaféle. 25. Hatalmas, a természetben található kő. 27. Dán betűi, keverve. 28. Levelet postára ad. 30. Becézett Ilona. 32. Határozó rag. 33. Tárlat, tárgyesetben, ahol a művészek alkotásait a közönség megtekintheti. 35. Járta a táncot. 36. A zenében valamely hangsor nyolcadik, utolsó hangja, amelynek minősége megegyezik az alaphanggal. 39. N. A. V. 40. B. R. T. 43. Nem ült le. 47. A kabátjával teszi az ember, ha fűtött helyiségbe lép. 49. D. I. B. 50. Megállapítom a súlyát. 52. Arc régiesen (+’). 53. „Az” esztendő <—T 54. ... Zoltán, költő. 59. Lás keverve. 51. G. E. S. 63. Hir mássalhangzói. 65. személyes névmás. Kovát Ágnes 1
