Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

4 napló lm n. i ""ui—* Hogy viszik, hogy hordják?! Fuvarozó „csodaszekerek1* — Ellenőrzés csak „nagyjából“ A kár mintegy negyedmillió forint Több köoméber Öt, számos híd épült megyéinkben az utób bd években. Az építkezések­hez ezer és ezer köbméter föl­det kellett megmozgatni, ka­vicsot, cementet szállítani. Ha a szállításhoz nem elég az ál­lami kapacitás, — magánfuva­rozók segítségét Is igénybe lehet venni A megyei tanács Magas- és Mélyépítő Vállalata is több éven át alkalmazott a megye területöl lévő építke­zéseinél magánfuvarosokat A munkáért járó bért — a fuva­rozok által kitöltött menetle­vélek alapján — a 12-es ex. AKÖV számfejtette» Nem Is a számfejtés, hanem a menetlevelek kitöltése körül volt a hiba. Ezt vette észre « megyei tanács, de gyanút fo­gott a Magas* és Mélyépítő Vállalat is. A feljelentések alapján a Megyen Rendőrfőka­pitányság vizsgálati osztálya az elmúlt év [szeptemberében hozzálátott a gordius# csomó kibogozásához. Néhány napja összesítették a vizsgálat ered­ményét és kiderült: a menet­levelek alapján több mint ne­gyedmillió forinttal többet vet tek fel a fuvarozók, mint a valóságban elvégzett munkáért járt volna! Az ügyben Wtedl hŰss fuva­ros terhelt, közülük például csak kettőt: SzaMajda József 1962. nyarától 1964. nyaráig közel 130 000 forinttal, Kutor Lajos ugyanezen Idő alatt több mint 110 000 forinttal több munkát írt menetlevéléire* mint amit teljesített. Csallak ahol tudlak A fuvarlevelekét zaját be­látásuk szerint vezették. Szin­te általánossá vált például az a csalási mód, hogy a rakodó­kat a fuvarokmányon mindig úgv tüntették fél, mintha • ssgülító eszközzel közlekedtek volna, azaz megrakták a ko­csit, felülték rá, aztán a ©él­helyen lerakták a szállítmányt A számfejtők pedig aa ilyen menetlevelek alapján útidőt számoltak él a rakodóknak. A föld lerakása pedig a való­ságban a „hagyományos mód- sTcrek” szerint történt: a haj­tó felrántotta a szekér oídar l át és a föld leömlött Külön fejezetet érdemelnék a fuvarozók „csodaszekerei”. Az AKÖV a számfejtésnél a következőket vette figyelem­be: ha a szekér napi teljesét- nénye 100 mázsán alul volt, a szekér raksúlya pedig 20 mázsán aluli, altkor órabér­ben számolták él. A fuvarosok ez,- is Igyekeztek kihasználni. Szaklajda erről így beszél: „Elismerem, hogy megtettük, ha nem volt meg a napi 100 mázsás teljesítmény, altkor a szekeret 19 mázsásnak írtuk a fuvarlevélre”. Az orfűi épít­kezésnél például Szakis jdá- nak ugyanaz a szekere az nap 23 mázsásnak, a rr ' " nap — amikor nem érte ■ , 100 mázsás teljesítményt- 19 mázsásnak volft feltün- ■,‘v?. A fuvarievélek szerint sok ilyen „csodaszekér” dol- j v t Ez a variáció szeke- re '! 'ot átlag .napi 40 forint tv >j zt hozott a konyhára. A fuvarosok általában azzal védekeznek, hogy nem ismer­ték ki magukat a fuvarlevél rubrikái között, nem tudták miként kell as adatokat he­lyesen beírni. Szaklajda vall­ja: „Egyszer behívattak és szóltak, hogy 870 forinttal töb­be* fizettek ki, min* járt vol­na. Azt mondtam, hogy vissza fizetem. Ezt az összeget azon­ban tőlem azóta sem kérte sémid, pedig még azután is ott dolgoztam vagy fél évig...” A felelőtlen, hanyag ellenőr­zés következtéiben aztán any- nyit kerestek, amennyit nem szégyelltek. Az egyik jegyző­könyvben például ez olvasha­tó: „Kutor Lajos 2 hónap alatt 92 365 forint bruttó díjat ka­pott". Napi 1500 forintot! „A munkavezetőnek minden esetben tudnia kellett, ami­kor a menetleveleket igazolta, hogy a távolság, amit beje­gyeztünk, megfelel-e a való­ságnak Ha nem, akkor miért igazolta?” — mondja Szak­lajda, és ebben tökéletesen igaza von. A munkavezetők felelősek ax elvégzett mun­káért. Mit mondánrft a munkave­zetőik? „A menefflevelek kitöltésére és igazodására vonatkozóan a vállalat részéről semmi eliga­zítást, illetve kioktatást nem kaptam. Számfejtett menetle­velet — pedig már 1961 óta dolgozok a vállalatnál, — csak 1964. márciusában láttam elő­ször, amikor a megyei tanács már vizsgáiba az ügyet.».* — mondja az egyik. A másik: „Elismerem, hogy a rakodók utaztatása helytelenül került bejegyzésre, ez abból adódott, hogy engem senki sem okta­tott ki a menetlevelek kitöl­tésére és igazolására”. Az egyik építésvezető darabka papíron üzent az anyagkezelő­nek: „ZoH A menetleveleket 1450 köbméterig lehet igazol­ni". S az anyagikezelő igazolta. De hogyan? „Annak ellenére, hogy engem bízott meg a me­netlevelek igazolásával, sem­miféle oktatádban nem része­sített a menetlevelek kitölté­sére vonatkozóan”. MeSenyei Tihamér építésvezető így vall: „Az orfűi útépítésnél fuvaro­zott Szaklajda József és Kutor Lajos is. Az útépítéshez sem­miféle tervdokumentáció nem I volt, csak költségvetés, amely­nek alapján erre a munkahely re 270 000 forint költségvetés volt adva illetve ennyivel in­dult. Négyszeri módosítás után több mint 2 millió Ft-tal fejező­dött be... Amikor a fuvarosok hozták a menetlevelet igazo­lásra annyit igazoltam, ameny nyit étadtak.».“ Se a munkavezetők, se a fuvarosok nem tudják, hogyan kell egy menetlevelet kitölte­ni? Nehezen hihető. Szaklajda például a 100 mázsás „variá­cióban” bevallotta: nagyon is jól tudta, miként kell bánni a papírral! Bizonyítja ezt, hogy mindig a saját javára „tévedett”. Valóban nem volt állami kapacitási Felmerül a kérdés: valóban nem volt a szállításokra álla­mi kapacitás? Mit mond az Építőipari Szállítási Vállalat Il-es üzemegységének pécsi vezetője? „Ennél a vállalatnál, ahol lovaskocsikkad vállalunk fuvarozást 1957-től dolgozom. A megyei Magas- és Mélyépí­tő Vállalat 1964. júliusáig egyáltalán nem foglalkoztatta lovasfogataánka*... pedig szól tunk, hogy vállaltunk munkát, de megrendelés* tőlük nem kaptunk...” Az igazgató val­lomása bűnös mulasztásra utal. A Magas- és Mélyépítő Vállalat vajon miért nem vet­te igénybe az állami vállala­tot A Jegyzőkönyviek és vaffllo­mások kilónyi dossziét tesznek ki, de egyetlen sor sem talál­ható bennük, amely így kez­dődne: „Bűnösnek érzem ma­gam”. Ellenkezőleg valameny- nyi vallomás ezzel kezdődik: „Nem érzem magam bűnös­nek”. Felelős beosztású emberek felelőtlen munkájának „ered­ménye” a negyedmilliós kár. Aláírtak mindent, amit a fu­varosok az asztalukra, — nem egyszer vendéglői asztalukra! — tettek. Kisebb gondjuk Is nagyobb volt annál, hogyan viszik, hogyan hordják a föl­det S főként: hogyan hord­ják viszik az állam pénzét! Garay Ferenc Mindig a saját javukra „tévedtek" Volt mis lehet őségtik is n c&aliísra. A momosokori és iíás'ágyi hídépíukezések okmá­ny. - . vizsgálatakor például hogy a menetlevél­be, p . (intetett mennyiségnek csak valamivel több, mint 50 sv.:’- lékát szállították e!L Csal* ; i távolság bejegyzésével, : emelkedőkkel is. A mo* r kori építkezésnél például - területre 8 százalékos , sdőt 'írtaik be — ez fu- .. : aként ■ egy. szekérre 8 fo­rint os többletet jelentett Egy ■ bér napi átlagos 10 fuvar­jánál már 80 forint, — s nem (•« szekérré!. fuvaroztak. - Hajdúnak például sokszor > szekere volt, Kutor La- ,r ik pl. Monosokor munkahe yen 1963. decemberében 6 fo­gata dolgozott. Arról nem is beszelve, hogy engedélyük esaa», három fogatra érvényes! A Józsefház! erdészlak környéke még az erdei va­dak paradicsoma volt né­hány érvvel ezelőtt. Özek, szarvasok, borzok, vaddisz­nók, erdei nyulak csemegé­ző helye egészen ama na­pig, amíg az első bányász­szállító autóbusz végig nem porozta az erdő szívébe vájt műutat Igen, a buszok bo­rították fel Józsefháza csendjét rendjét. Legalább­is néhány esztendőre, amíg a megszokás feloldotta a félénkséget, és a minden­ben elsőnek kezdeményező őzek újra fel nem keres­ték az erdészlak naprafor­góval kerített kukoricatáb­láit Pedig «sután már nem­csak Gergely János erdész riasztó lövéseitől kellett ret­tegniük, hanem a nagyobb, a valóságosabb rémtől, a gázolással fenyegető teher­autók, autóbuszok kerekei­től, ütközőitől is. De ami a kukoricaérés idején termék szetes, annál érthetetle­nebb februárban, tél dere­kán. Mint ezen a havas reg­gelen is. Vajon mi késztette azt a gyönyörű agancsú 3—4 éves, tapasztalt őzbakot ar­ra, hogy összemérje gyorsa­ságát az útját keresztező autóbusszal. Ezért találtam gondterhe­sen Gergely Jánost, aki hasz­talan próbált meg mindent az őzbak megmentésére. Hiába cipelte be a fészerbe, hiába szórt alá friss alom­szalmát, semmi nem segi- tettj Egyes területeken kötelezi a munkaeri-közvetités A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács vb*elnökének határozat» A munkaerő-közvetítésnek már rég nincs meghatározó szerepe a munkavállalók el­helyezkedésében. Ez egyrészt Örömteli dolog, hiszen nincs munkanélküli sereg, amely nap mint nap sort álljon a hivatal előtt Azonban van az éremnek egy másik oldala is: mivel a gyárak, vállalatok, In­tézmények saját maguk tobo­roznak munkavállalókat, egyes munkakörökben bizonyos pro­tekciózés honosodott meg. Gyakran lehetett ilyen kifaka- dásokat hallani: „X-nét vették fel, mert ismerősei voltak, pe­dig gyereke sincs és as ura Is jól keres. Én meg Itt va­gyok a három gyerekkel, » mit ér as uram keresete?” Egy másik vonása munka­erő-helyzetünknek a nagymé­retű fluktuáció. Nem egy vál­lalatnak egy esztendő lefor­gása alatt fele munkásgárdáia kicserélődött Sokan beléptek a „vándormadarak” seregébe. Ez viszont újfent a munkaerő­hiányhoz vezet vissza, hiszen bárkinek, bármikor lehetősége nyílott arra, hogy munkahe­lyet találjon. Sót nemcsak két kézzel kaptak utána, hanem csalogatták is őket E dzsungelben bizonyos ren­det lehet teremteni azzal, hogy kötelezővé tesszük a munka­erőközvetítést E célt szolgálják a most megjelent tanácsi határozatok. A munkaügyi miniszter 8/1964 (XII. 10.) számú rendelete ki­mondja, hogy kötelező mun­kaerő-közvetítést lehet elren­delni bizonyos területekre, t erre az illetékes tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke jogosult. Pécs megyei Jogú város Ta­nácsának vb-elnöke határoza­tában elrendeli, hogy kötelező munkaerő-közvetítést kell al­kalmazni minden vállalatnál, állami gazdálkodó szervnél a műszaki adminisztrációs állo­mánycsoportra, költségvetési szerveknél az ügyvitelt ellátó (adminisztrátor) és kisegítő ál­lománycsoportokra, a szövet­kezetek alkalmazottaira, vala­mint a népgazdaság minden ágában a nők által betölten­dő fizikai munkakörökre és a rendeletekben meghatározott, az idős és csökkent munka­képességűek által betölthető munkakörökre. A határozat további része kimondja, hogy vidéki dolgo­zókat csak közvetítés útján al­kalmazhatnak a vállalatok és ahhoz is megfelelő tanácsi igazolás szükséges. A vidékről bejáró és a városban mér le­települt munkavállalókat első­sorban a népgazdaságilag fon­tos Iparágakba, valamint egyéb olyan munkaterületekre ke’l irányítani, amelyre váróé! la­kos nem, vagy nem kellő számban jelentkezik. Az előb­bi korlátozás a munkaerő­helyzettől függ, de legalább egy évig érvényben marad, a természetesen Indokolt eset­ben (családfenntartó, egyedül­álló) ex alól felmentést lehet adni. A munkáltatók a határozat értelmében kötelesek munka­erő-szükségleteiket a tanács munkaügyi osztályára bejelen­teni A Baranya megyei Tanács vb-elnöke is határozatban sza­bályozta a megyére vonatkozó kötelező munkaerőközvetítés rendjét. A határozat szövege a következő: „1. Baranya megye egész te­rületére — Pécs területét ki­véve a) vállalatoknál, egyéb ál­lami gazdálkodó szerveknél és szövetkezeteknél a műszaki, adminisztratív és kisegítő ál­lománycsoportokban, költség- vetési szerveknél az ügyvitelt ellátó (adminisztratív) és ki­A hideg, februári napokban a pécsi bányák aknaházai kö- ! riil már a hajnali órákban kü- í lön brigádok melegítik a be­rendezéseket, forrasztólám­pákkal olvasztják a jeget, hogy mire a szállítás megin­dul, zavar ne legyen. Az újonnan épült István n. aknán, ahol a külszíni csille- forgalmat vezérlőfülkéből, gombnyomásra irányítják, ugyancsak problémát okozott az erős hideg. A sűrített leve­gő meghajtású dugattyúk segítő állománycsoportokba^ mind a férfi, mind a ®Ö9 munkaerőre vonatkozóan; b) a ÍJ .640/1951. OT sz. ren­deletben meghatározott mun­kakörökre — amelyeket a csökkent munkaképességűek részére tartottak fenn —; e) az 1969. évben képesítést szerzett minden szakmunkás és műszaki végzettségű dolgo­zó részére, — kivéve azokat, akik esti vagy levelező tago­zaton szereztek képesítést; d) a MÉK- és a MESZÖV- klrendeltségeknél és telepein a női munkaerőre általánosan kőtelező a munkaerő-közvetí­tés rendszere”. Ezenfelül a járások és a já­rási jogú városok területére még egyéb megkötöttségeket is elrendel a határozat. Komid város területén a női munka­erőre nézve általánosan, vala­mint a Baranya megye! Ele*-; miszer kiskereskedelmi Válla­latnál, az Üzemi Vendéglátó Vállalatnál és a Baranya mi» gyei Vendéglátó Vállalatnál, valamint a MÉK és a Ml5^ SZÖV összes telepein a férfi munkaerőre 5s kötetesé a muit^ kaerö-közvetítés. Mohács városába* a sa® munkaerőre általánosan, ilW rostlemezgyárban és a So- lyemgyárban a férfi sminké erőre is kötelező. Szigetváron a Konzervgyár és a Cipőgyár vonatkozásában ugyancsak n«í és férfi munkaerőre egyaránO köteles« a kcaverite* rendh szere« ugyanis barna? iwrifegynak b megbénítják az egyébként igero korszerű szállítórendszert. A tröszt villamos üzemének dol­gozói apró fűtőtestek elhely^ zésével segítenek a hideg el­leni védekezésben: egy araszt nál alig hosszabb, öt centimé^ tér vastag, különleges fűtő­testeket szerelnek rá a du­gattyúkra. A hideg mértékétől függően szabályozható, kis villamos melegítők Jól bevál­tak, ezért több mint két tu­catot szerelnek fél belőlük. Miniatűr fűtőtestek a fagy ellen István-aknán — Egyik legszebb példá­nya volt az állományunk­nak — sóhajtotta. — Nem elég, hogy a rókák, a kóbor kutyák ritkítják őket, most újabban ez is Gergely János úgy Ismeri a nemesvad-állományt, mint egy nagycsaládos apa a gyermekeit. Formájáról, szőrzetéről, g ahogy ő mond­ta, talán még az „arcáról" is ráismer valamennyire. Hogyne ismerne rá, hiszen a tavaszi, az őszi „olvasás”, a téli etetés bőven ad időt a személyes ismeretségre. Pedig ezer más dolga van az Árpád-tetőtől Béta-akná­ig terjeszkedő erdészetben» Különösen amióta a 760 hektáros területet műutak és magasfeszültségű távve­zetékek hálózzák keresztül- kasuL — Ezek a kényszemyila- dékok okozzák a legtöbb gondot — mondja minden különösebb panaszkodás, neheztelés nélkül, közben beinvitál a legideálisabb er­dészlakba, amit valaha la láttam. Az előszobában pon­tos dátumokkal jelölt aganca- ritkaságok, % belül & ven­dégszoba padlóján prém éc megint prém lépten-nyomon mindenfelé. Még a család! képek la egy-egy vadászemléket ex­ponálnak. Egyiken a leteri- tett szarvasbika mellett csak Gergely János, de a máso­dikon, a harmadikon, a ti­zediken már a család apra­Ja-nagyja Is Jelen van & diadal feletti öröm beszédes jegyeivel. S amiről nincs dokumentum, arról is szí­nes, izgalmas epizódokat elevenít fel az emlékezés. Hogy is kezdődött minden húsz évvel ezelőtt? Gergely Jánost még Jancsinak szó* longatta akkoriban Németh bácsi, a gróf Majláth-féle birtok főerdésze, — Egyszerre volt szigorú is, meg mókás is az öreg­úr — emlékezik vissza rá az egykori tanítvány. — Amikor gyerekfejjel még a bakócai erdő „cserkelő” út­jait saraboltam napszám­ban, az időben Vehette ész­re rajtam az erdőkerülő szándékot Mégis sokára tet­te szóvá, amikor elvégeztem a polgárit mert az erdős- séghez már annak Idején Is (tellett a középiskola. A kö- bözés, a számolás, a bioló­gia miatt. Elég az hozzá, hogy négy év múltán végre ott gya- komokoskodhatott a három szigorú erdész: Németh Já­nos, Deli Antel és Frigyes! József mellett a grófi erdő­birtokon. A „hétpróbás” er­dei emberek már az első napokban, hetekben kiis­merték minden erényét gyengeségét s nem fukar­kodtak a pallérozásával. Er­ről beszélni kell: — Olyan tizenöt éves for­mák voltunk Preiner Kál­mánnal, a másik gyakornok­kal, nem csoda hát ha el­sőnek a legkevésbé takarga­tott titkunkat fülelték le. Észrevették, hogy húzódo­zunk a sötétedés utáni szol­gálattól, hát hamar segítet­tek rajta. Kivittek bennün­ket Máté-pusztára, s csak ott igazítottak el: — Jan­csi, te itt maradsz a törött hársfánál, te meg a Száraz­gödörnél várjál ránk, amíg értetek jövünk. Hajnalig vártunk rájuk. Persze nem is annyira a parancs tar­tott bennünket az Őrhelyün­kön, inkább a félelem. \z éjszakai erdő titokzatos hangjai, a nyiladékok fur­csa. árnyékai Mégis kibír­tuk» »I Mint ahogy kibírták a tnegíratlan erdésztörvények számtalan más próbáit is, köztük az első saját zsák­mány utáni „avatás” kelle­metlen ceremóniáját. Hogy is volt az? — Jól bent az erdőben, távol egymástól leültettek bennünket egy-egy határ- kumpra és előadták a „les­tervet”. — Te Itt maradsz, te meg amott, mert ezúttal mi le­szünk a hajtők. A te nyu- lad tíz óra után tíz perc­cel lép majd elibéd, ügyeli hát, hogy a puska kéznél legyen. Ez nekem szólt, s a legnagyobb csodálkozásom­ra ha ..késéssel” is, de tény­leg előjött a nyúl. Igaz. In­kább oroszlánnak néztem, mert soha nem remegett á É i A magyarhertelendi Süle-vágásban lőtt szarvasbika, ERDEI RIPORT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom