Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
S965. FEBRUÄR 11 napló 5 Az ország szíve úfra dobogni kezdett. • • Irta: Szakosíts Árpád Utcáról utcára, házról házra vívott súlyos harcokban szabadította fel a Szovjet hadsereg a magyar fővárost. Ágyúállás a felrobbantott Erzsébet-híd közelében. Mennyire szeretném — ha tudnám — visszaidézni azoknak a heteknek, hónapoknak a légkörét, amelyeknek termékenyítő szellemében megindult az új magyar élet bimbózása! Ami akkor elénk tárult, ami történt, amit éreztünk és átéltünk, szavakban szinte kife- jezhetetlen. Fölszabadultság, mámor, bűvölet! Soha vissza nem térő érzések egy újjászülető nemzet bölcsője fölött És ez a bölcső romok, borzalmas, szívfájdftó pusztulás romjai fölött ringott. A félelemtől megszabadult ember gigászi, büszke kinyújtózkodása a halálraítéltség szörnyű súlya alóL Február IS. Budapest fölszabadulása. A dermedt szív újra egészséges ütembe kezdett. Olyan lelki folyamatok mentek végbe, amelyek egyetlen erővé sűrítették a már-már haldokló város új életre eszmélt embereit. És csodák születtek! Budapest egész lakossága munkára feszült! A romokkal birkóztak. Az üzemek munkásai, az elpusztult gyárak, műhelyek helyreállítására feszítetté.. erejüket. A közüzemek munkásai azon fáradoztak, hogy ismét kapjon gázt, villanyt, vizet a város, és útjain újra robogó villamosok szá- guldjanak. Ki is énekelhetné meg azoknak az asszonyoknak, lányoknak tízezreit, akik kora reggeltől késő estig követ hordtak, talicskáztak és ki szőne dalt azokról a szovjet teherautókról, páncélkocsikról, melyekről szovjet katonák kenyeret, cukrot osztottak a pesti gyerekeknek... A város élni akart. Csodálatos, új életre gerjesztő idők voltak 1945 első hónapjai és teremtő erők gyülekezése és hatalmas alkotó tevékenysége az ezután következő esztendőkben .. i De a nagyszerű érzelmi áradás hamar elapadt volna, ha a cél és értelem a nemzeti megújulás és az alkotó erők áramlását nem vezeti helyes mederbe. Minden hazafias, demokratikus erő összefogása, s ezen belül a munkáspártok, a kommunisták és a szociáldemokraták szoros akcióegysége és fáradhatatlan buzgalma teremtette meg ezt a szilárd alapot, amelyen Budapest és az új ország fölépülhetett. Ismeretes, hogy a két munkáspárt az élet megindításának nagy kérdéseiben mindig megegyezésre jutott. A kezdeményezők csaknem mindig a kommunisták voltak. Ebből azonban korántsem következik, hogy a munkáspártok kívül rekesztették volna a többi demokratikus erőket A kommunista párt már Szegeden lobogójára tűzte az ország demokratikus átalakulásának programját és a demokratikus nemzeti egység jelszavát. Létrejött a Magyar- Nemzeti Függetlenségi Front, az illegális „Magyar Front'’ legális utódja. Éppen a demokratikus nemzeti egység tette lehetővé, hogy megbirkózzunk a Budapestet fenyegető éhhalállal. A Budapesti Nemzeti Bizottság — amelyben valamennyi demokratikus párt részt vett —, elévülhetetlen érdemeket szerzett a rendezett élet megszervezésében, de az éhség szörnyetegét nehezen győzte le. Az első kiadósabb segítséget a szovjet hadsereg nyújtotta — saját készletéből. Majd pedig egymás után gördültek hazánkba. elsősorban Budapestre, a szovjet vígon ok kenyér- gabonával, burgonyával, zöldségfélékkel, hússal... De a Budapesti Nemzeti Bizottság kérő szavára megmozdult a felszabadult vidékek parasztsága, és a maga amúgy is szűkös készleteiből jelentős mennyiségű élelmet küldött az éhező budapestieknek. Köteteket lehetne írni azokról az időkről. De néhány mondatban is elfér 1945—46 tanulsága: egyesült érövéi, hegyeket is el lehet mozdítani a helyükről, összeforrott a nép. kivetette magából a reakciós, fasiszta szennyet és elszánta magát, hogy új országot épít, s ezt meg is tette. Bizalmát helyezte a kommu nista pártba és szeretetével adózott a Szovjetuniónak, s ez a szeretet minden köteléknél erősebbnek bizonyult. A megnagyobbodott Budapest, a megújult ország megújult fővárosa, nemzetühk büszkesége. Fénye szétsugár- zik egész népünkre. A dolgozó, alkotó Magyarország vére lüktet benne. Szíve egészségesen dobog. Hisszük, hogy egyre szebbé varázsolja a munkások, parasztok dolgos keze, a szellem embereinek alkotó munkája; valamennyiünk sze- retete és egyesített ereje,j. Jazz 1965 A pécsi Liszt Ferenc Hang- versenyteremben február 15- én, hétfőn este fél hat és fél kilenc órakor „Jazz 196’“ címmel neves fővárosi együttesek hangversenyére kerül sor. A fellépő együttesek: „Koncert Jazz 5” jazz combo, Pege Aladár kvartettje, Tornai—Radics kvintett és' a Szigligeti kvintett. A hang versenyen a következő budapesti szólistákat hallhatja a közönség: Radics " 'bor vibrafon, Balogh Jenő zongora, Szudi Gábor dob, Fo- garasi János zongora, Fábri Éva ének. Lakatos Dezső alt szakszofon. Kőhegyi Imre dob, Tomsits Rudolf trombita, Ungár István bariton szakszofon és Schojcz Pétét bőgő. A műsort Gonda János zeneesztéta konferálja. SZÍNHÁZ I Jíítl A MAGYAR RADIO PÉCSI stúdiójának 1965. február 13-1, szombati műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Bemutatjuk a monácsi UJ Barázda Tsz kultúrcsoportját. — Zenés riport. 18.00: Német nyelvű műsor. Egy régi óra elbeszélései. (Hang Játék). I. rész. A végrendelet. Szombat esti muzsika. 18.30: Magyar nyelvű műsor: A Sopiana Gépgyár helyzetéről. 18.35: Operettrészletek. 18.50: Dél-dunántúli híradó. Válasz a hallgatóknak. 19.10: Zenés, verses műsor hallgatóink kérésére. Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Balett-est 1965. (délután 3 órakor). Ady bérlet. — Irma, te édesl (este 7 órakor). Somlay bérlet. ZENE: Liszt-terem: A Bánky Donát Gimnázium 3. bérleti hangversenye (délután 3 órakor). MOZI: Rövidítések: szv. — szélesvásznú. szí. — színes. Park: Bakaruhában (4, 6. 8). Petőfi: Vadul vagy engedékenyen (szv., 4, negyed 7, fél 9.). Kossuth: Álmodozások kora (szv., 4, 8, 8). Híradó Mozi: Magyar híradó, Szomjas a világ, 64,4. sz. Ifjúsági híradó. Ottó a világűrben, 64/10. sz. sporthíradó. lElőadások 1 órától 3 óráig folytatólagosan). Fekete Gyémánt: Az aranyfog (6) Építők: A pásztorkirály 4, fi). Pécsszabolcs: így jöttem (szv.. 5, 7). Mecsekalja: Fekete szárnyak (szv., 7). Vasas II,: A matador (szv., 7). Mohács: Füst (szv., 5, 7). Csak 18 éven felülieknek! Szigetvár: Az életbe táncoltatott leány (szv., szi. 8). Siklós: Négy lány egy udvarban (szv., 7). Sellye: Hajnali találkozás (7). Harkányi Egy taxisofőr halála (7). Bere- mend: Rendkívüli kiadás (szv , 7). Bóly: Csend (szv., 7). Mágocs: A betörő (szv.. szi., 7). Pécsv-irad: A francia nő és a szerelem (szv., fél 8). Csak 18 éven felülieknek! Kicsivel jobban! Áramszünet — Áramszünet lesz február 8— 13-ig 7—17 óráig hálozatátépítés miatt a Tettye u., Hegyalja u., Böck J. u., Ótemető u., Nap u.. Virág u.( Zöldfa u.. Ignác u., Menyhért u., Boldizsár u., Barátur u., Karmelita köz, Gáspár u., valamint Málom községben. — Aram szünet lesz február 13-án 7—12 óráig hálózatépítés miatt az Álmos u., Dózsa Gy. u., Előd u., Fürst S. u. által behatárolt területen. (x) Elégedettség — önelégültség nélkül. Az elmúlt év értékelése, a tapasztalatok hasznos!'ása a munka megjavítása érdekében. — E két rövid mondat és a dkk címe lehet- ne a mottója a be rémén di Dózsa Termelőszövetkezet párszámadó közgyűlésének. Beszéljenek a számok! A zárszámadáson mindenekelőtt a számok beszélnek. A Dózsa Termelőszövetkezet ősz szes közös területe 3778 ka- tasztrális hold, amit 410 dolgozó tag művel meg. 1963-ban a termelőszövetkezet tiszta va_ gyona 13 millió forint volt, amely az elmúlt éviién egymillió forinttal növekedett. A tiszta vagyonból a fel nem osztható szövetkezeti alap 7 millió 523 000 forintról 1984- ben 9 071 000 forintra émelk**- dett, míg 1963-ban a halmozott termelési *rték 19.8 m'üió forint volt, 1964-ben meghaladta a 22 mforintot. Az 1964-es év tervei szerint a tagság személyes jövedelmeként összesen 6 283 000 forintot, egy tagra számítva átlagosan 15 989 forintot kívántak szétosztani. A tervezett összeggel szemben összesen 6 millió 733 000 forintot, egy tagra esóen pedig 16 420 forintot ősz tottak ki. E néhány adat is azt bizonyítja, hogy indokolt a termelőszövetkezet tagságának és vezetőségének elégedettsége. A számok mögött azonban emberek vannak, akik tulajdonosok és dolgozók is egyben. Emberek, akik tudják, mit tét tek 1964-ben és felismerték, zésére: sovány, energikus arc, sz vös alkat, valami különös ércszerűség, és a megbízhatóság. Most hatvanhérom éves. Negyvenötben negyvenhárom volt. A negyvenháromból tizenöt volt a gyerekkor. Vagy még annyi se. Három évtizeden át szinte állandó megfigyelés alatt állt. — Hányszor tartóztatták le? — Kétszer. Először 1942- ben, elvittek a különleges munkásszázadba Ki a frontra. Másodszor 1944 márciusban fogtak le. — A front? — Egy évig. Éjszaka a két vonal között voltunk, nappal az első vonalban. Ezek a „negyvenötös*’ emberek csodálatos módon ma Is fáradhatatlanok, gondolom irigykedve. Reinhardt András két hete van a szanatóriumban. az utolsó napig dolgozott. Tagja a megyei pártbizottságnak. Tagja a komlói városi pártbizottságnak. Elnöke a komlói fegyelmi bizottságnak. — Itt is lehet dolgozni — mondta —. Az ember sokmindent meghall, és ami nem úgy van. azt kiigazítja. Rádióhíreket idéz. meg pontosan rögzített mondatokat a különböző újságcikkekből, mintha mindent el szokott volna olvasni. Valahol külföldön láttam egy filmet Az egyik jelene*hen a főszpreolő •— egy megöregedett, a békés viszonyok és a suhanó autók között már teljesen kisszerű, egy megkopaszodott és jelentéktelenül csúiiya — egykori háborús hős, ellenálló volt, huszonkét nácit terített le, parancsnok volt és példakép, ti- zenvalahány év múlva végigmegy a film egyik jelenetében egy kertes utcán, kis ké- zikannácskát visz a kezében, egy csapat gyerek vonul utána, röhögnek, csúfolják az öreget, fogalmuk sincs a ti- zenvalahány évvel ezelőtti állapotokról, s időnként kaján élvezettel az öreg fenekébe csúzliznak. Az egész kínosan nevetséges volt. Akkor azt mondtam: sajnos igaz, a hősiességnek legtöbbször csak pillanatnyi jelentősége van. Röstellem. — Szeretnék még egy jó darabig élni — .mondja és egy szelíd árnyalat suhan át az arcán —. Az ember átment sok megpróbáltatáson. Ugye megérti?... 1944. november 30. Reggel. A bányászok három nap óta nem dolgoztak. Reinhardték megbeszélték: tenni kell valamit, elsősorban összehívni az embereket, megkezdeni a munkát, megmozdulni, élni. Megfuvatták az erőmű szirénáját, akit megláttak az utcán, szóltak neki: az iskola tornatermében gyűlés lesz. Több mint kétszázan jöttek össze. A gyűlésen közfelkiáltással megválasztották az Ötös Bizottságot, a tagok: Deák Ferenc, Schneider István, Czéder János, Czéder Ferenc és Reinhardt András. Komló történetében az első munkásvezetők. — Csak igazságosan csináljátok! — kiáltoztak a bányászok. — Aki dolgozik, az enni fog, aki nem dolgozik, az nem fog enni! — Mindenkinek dolgozni kell1 — Az állomáson nincs egy mozdony! — A fejtéseket elő kell készíteni! A rossz vágatokat rendbe kell hozni! Az összes mérnök elment. Ezekben a hetekben a legmagasabb „fokozatú” műszaki egy aknász volt. Kovács Ferenc. Tizenegy óra után megérkeztek a szovjet csapatok. Először néhány lovas, utána két hintával a tisztek, azután a többi. Az Ötös Bizottság tagjai a „nagyiroda” előtt fogadták őket. A helyzet egy kissé ügyetlen volt, de ünnepélyes. A szovjet tisztek azt mondták: dolgozni kell. Az ötös Bizottság azt felelte: minden bányász dolgozni fog. Azután az egyik százados leszállt a hintáról, és bement a kultúrházba. 1— Adjatok lovakat, helyettük ugyanannyit hagyunk itt a miénkből. A frontra friss lovak kellenek... — Adunk három pár bánya- lovat ... A kapitány benézett a régi kistanács-ierembe, a bánya urai azelőtt itt étkeztek. A falon meglátta Horthy Miklós képét. Felállt egy székre, levette és odaadta a vendéglős- nének. — Erre itt már nincs szükség — mondta, megnyugtatóan mosolygott, azután elment. Időnként figyelmeztet, hogy ezt meg ezt okvetlenül említsem meg, például dr. Ember Kálmánt, a bányarendészet akkori kapitányát, aki gyalog jött ki, hogy „mérnöki vonalon” segítsen a komlót bányászoknak, azt is írjam meg, hogy Varga János körülbelül két nap múlva visszajött... Két ápolónő megy végig a folyosón, az öreg odaköszön, a fehér csapóajtó legyezőszerűen mozog. Felállunk, kezet nyújt, eszembe jut, hogy még maradni kellene egy kicsit. — Üdvözlöm a kintieket. Megmondhatja nekik, hogy javulok. Szépen javulok. Á főorvos is mondta ... S öreg szemében ott hintázik egy kis szomorúság. Thiery Árpád mit tehettek volna jobban. „Egy kicsit jobban” — ahogyan ezt a közgyűlés egyik hozzászólója, Schmidt József kifejezte. Ezért nem eredményezte az elégedettség az önelégültséget, ezért beszéltek kritikusan 1964-ről, hogy az 1965-ös évet eredményesebbé tehessék. A vezetőség beszámolója. — amit Kocsis István, a termelőszövetkezet elnöke terjesztett a közgyűlés elé — bizonyította, hogy 1964 nem tartozott a könnyebb gazdasági évek közé. Beremendet sem kerülte el a’ kedvezőtlen időjárás. a jelentős kárt okozó mezeipocokhad stb. A tagság és a vezetőség egysége, az együttes kezdeményezőkészség, a kiesések pótlására való törekvés azonban a károkat nagymértékben csők. kentette. így példái a Kalászosok és aprómagvak termelésénél kieső 1.4 millió forintot a repce, len, cukorrépa és kukorica tervenfelüli 1.2 millió forintos bevételével. Anyagi és erkölcsi ösztönzés Az eredményes gazdasági év, a károk okozta kiesés pótlásának alapja az anyagi és erkölcsi ösztönzők helyes, együttes alkalmazása volt. A beremendi termelőszövetkezetben sem „szentek” dolgoznak, i!t is előfordult fegyelmezetlenség, a közösségi tulajdon megsértése. De ez — ahogy arról az ellenőrző bizottság elnöke, Orgyán József beszámolt — nem maradt számonkérés, megtorlás nélkül. A termelőszövetkezet tagjainak 12 nap fizetett szabadságot biztosított. Ha valaki >gy napot igazolatlanul Hiányzott, egy napot, ha két alkalommal, három napot vontak le fizetett szabadságából. Az egvik tagtól, aki a termelőszövetkezet tulajdonát akarta megkárosítani, az okozott Kár visz- szatéritóse mellett a teljes fizetett szabadságot megvonlak. A legfontosabb ebben a tényben az, hogy a vezetőség ilyen irányú tevékenysége a tagság többségének egyetértésével, támogatásával és helyeslésével találkozott Az eredményes gazdasági évet jelentősen elősegítette a munka jó megszervezése és megfelelő díjazása. Ezzel sikerült biztosítani az egyéni és közösségi érdekek egységét és ez ösztönzött a jobb és eredményesebb munkavégzésre. Például a cukorrépa egyelőénél a munka három napon belüli elvégzése esette kát. holdanként 159, öt napon belüli elvégzésénél 50 forint célprémiumot fizettek. A menynyiben az egyelőt nyolc napon túl végezték, függetlenül a termelés eredményétől. nem történt premizálás. Az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása ered ményezte a családtagok fokozottabb bevonását a közös munkába, s hogy az előző évekkel ellentétben az idegen munkaerő alkalmazása a rm- Emumra csökkent. A közös gazdaságban trg zett munka eredményessége biztosította azt is, hogy Bere- menden a háztáji gazda sag ténylegesen kisegítő jellegűvé vált. A közösből származó, egy családra jutó majdnem 20 ezer forint jövedelem jelentősen meghaladja a ház*ájl gazdaságból származó bevételeket. Brigáifrendszer helyett területi rendszer A „Kicsivel jobban” elv érvényesítése magában foglalja a reális alapokon nyugvó kísérletezéseket is. Ilyen volt 1964 ben a pecsenyebárány-hizlaiás, amely a termelőszövetkezetnek jelentős jövedelmi forrásává vált. Ilyen kezdeményezés a munkaszervezés javítása irányában is történt. A termelőszövetkezet a brigádrendszer helyett területi rendszert vezetett be. A gazdaság területét két kerületre osztotta, élte"’ a kerületvezetőve] és a mellé beosztott brigádvezetővel. A kerületvezető rendelkezésére álltak az adott terület és a dolgozó tagokon kívül az eró- és munkagépek is. Ezzel a módszerrel sikerült az önállóságot, a kezdeményezőkészséget kifejleszteni és a felelősségérzetet növelni. Hetenként a munkaelosztás során több napra előre határozták meg a konkrét feladatokat és a közösen megbeszélt feladatok végrehajtását a vezetőség következetesen ellenőrizte. A zárszámadó közgyűlésen sok szó esett a jövőről is. Az 1965-ös gazdasági év sem lesz legkönnyebb. Erről beszélt Sebők István, a termelőszövetkezet párttitkára. Mindennél nagyobb veszély az egyes embereknél még olykor jelentkező közömbösség. Ha ezt sikerül megszüntetni, ha sikerül általánossá tenni a termelő- szövetkezet többségénél már most jelentkező érdeklődést és odaadást a közös ügvei iránt, akkor az 1965-ös gazda- dasági év elé is optimizmussal nézhet a termelőszövetkezet. Kertész István Orvosi ügyelet Pécs mj. város biztosított dolgozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1965. február 13-án (szombaton) du. 14 órától, 15-én (hétfőn) reggel 7 óráig a következő helyeken: I. kerület részére. Az új-me- szesi körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 51-81. Járó betegek részére rendelés de. 9—10 és du. 15—16 óráig. (Szombat du is) n. kerület részére. A Városi Rendelőintézetben (ügyeletes orvosi szoba). Tel.: 30-00. Járó betegek részére rendelés de. 10—11 és du, 16—17 óráig. (Szombat du. Is). Hl. kerület részére. A Petőfi u. körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 25-88. Járó betegek részére rendelés de. 8—9 és du. 14—15 óráig (Szombat du. is). Ha a megadott telefonszámok nem Jelentkeznek, a hívást a 08- nak (Posta) kell bejelenteni. — A* AszfaltútépftA Vállalat közli, hogy a .komlói kőbánya bejáratánál létesüett asz.' r’k- v- rő berendezését február 15-én az e’ektromos hálózatba bekapcsolok. A gép megközelítése veszélyes és tilos. (x) 4
