Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
Baranya mexőgaxdaságánah hünx éve Ma már a legtöbb mezőgazdasági munkához rendelkezünk megfelelő erő- és munkagépekkel. Az olyan nehéz fizikai munkát igénylő feladatot, mint az aratás, teljesen gépesítettük. Baranyában — z utóbbi években — rohamosan fejlődött a gépi aratás: 1958-ban 13.6 százalék 1960-ban 38.3 százalék 1962-ben 73.8 százalék 1964-ben 88.0 százalék Nagydob«»® 3622 Rózsafa 3484 Szigetvár 3190 A földművelésben szántó, vető, betakarító, rakodó és szállító gépek segítik a parasztot, de megkezdtük az állattenyésztés gépesítését is. Míg 1935-ben mindössze 297 Hofherr pöfögött a baranyai földeken, addig 1957-ben 23, 1963-ban 1421, tavaly pedig 1886 erőgép szolgálta a tsz-gazdaságokat. Nem ritkaság, hogy egy-egy tsz-ben az erőgépek száma már meghaladja a 20-at hold szántó 21 erőgép hold szántó 21 erőgép hold szántó 24 erőgép 2. Vegyszerrel 2.5 mázsa többlet A kemizálás elengedhetetlen a korszerű nagyüzemi gazdálkodásban. A megye gazdaságaiban a vetésterületnek csaknem a feléről száműzték a kapát. A vegyszernek azonban nemcsak ez az egyedüli előnye. Használata következtében éppen a gyomtalanság miatt 2.5 mázsával emelkedtek a holdanként! hozamok. A műtrágya felhasználása évről évre nő. Ma ott tartunk, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak elérték, hanem összes mennyiségben él is hagyták az állami gazdaságokat. Míg 1958-ban a megyében forgalomba hozott műtrágya 65.2 százalékát az állami gazdaságok, 12.2 százalékát a tsz-ek szórták ki, addig 1961-ben az állami gazdaságok 37.6, tsz-ek pedig már 8' S százalékban részesültek e műtrágyából. \z egy holdra jutó átlag is rí mm os an emelkedett: 1938-ban 7, 1957-ben 24,7, 1958-ban 55.1, 1959-ben 82.2, 1961-ben 103.6, 1963-ban 171.5 kiló műtrágya jutott egy holdra Például 1958-ban Bárányé ban a tsz-ek 24 219 tonna mórágyát használtak fel, 196' ban pedig már 71174 tormát. 5. Ontözőfürtök tízezer holdon A öntözéses gazdálkodás túl; ónképpen csak most kéz meghonosodni igazán Bs h ában: 1958-ban 295 holds 1960-ban 613 holdat, 190 ben 830 holdat, tavaly pedig 20 228 holdat öntöztek. Az öntözéses gazdálkodáshoz több tíz holdas víztárolók szükségesek. Ezeknek egész sora — számszerűit 281 — épült az utóbbi években. A víztárolóknak nemcsak az öntözés az egyedüli hasznuk, mellette hal tenyésztés re, víziszárnyasok nevelésére alkalmasak, amint ezt jól mutatja a belvárdgyulai tsz példája, ahol a megyében elsőnek épült hármas hasznosítású víztároló. 4. Igényesség ■— nagyhozamú fajták A felszabadulás óta sok új nagyhozamú növényfajtát honosítottak meg megyénkben, így az intenzív és félintenzív fajták ma már a vetésterület kétharmadán hoznak bőséges termést. Ezeket a fajtákat — mint a külföldről átvett San Pastore vagy a szovjet Be- zosztája — csakis a nagyüzemekben képesek jövedelmezően termelni, mert itt megadhatnak mindent, amit a növény megkíván, és a termelés technológiáját úgy alakítják ki, hogy biztosítsa a legmagasabb hozamokat és jövedelmet. A nagyhozamú fajták termesztése, a korszerű termelési mód a termésátlagokban realizálódott. 1931 (q/kh.). 1960 1962 Búza 8,5 9,6 12,6 őszi árpa 8,3 10,9 13.0 Kukorica 12,5 16,1 19,4 Cukorrépa 121,6 156,2 140,0 Az állattenyésztésben is tért hódítanak a nagyhozamú fajták, így például 1961-ben az addig vegyes állományt fehér hússertéssel cserélték fel Baranyában. A baromfiállományban a gyorsan fejlődő és magas tojáshozamú fajták az uralkodók. Az állatállomány thennyiségi fejlődését e szá mok bizonyítják: Szarvaemartis Eb bfll tehén Sertés Juh 7 700 2 900 20 800 5 700 57 400 22 000 144 100 38 100 79 800 30 100 248 100 85100 5. Szakosítás és szaktudás Ma már a mezőgazdaságban «so ki sem lehet univerzális szel umber. Külön kell szakember a gépekhez, a vegysze rek szakszerű használatára, az öntözéshez, a kertészkedéshez, de még az olyan általánosnak hitt munka is, mint az állattenyésztés nagy szakmai felzúltséget követel. Baranyában jelenleg sok tsz élén már egyetemet vagy főiskolát végzett elnök, főag- ronómus, főkönyvelő áll. Némely gazdaságban szakmérnök írá nvítja már a gépészetet, a nö iy védelmet, az állatte- aúsztést, a kertészetet, mint például a mágocsi Béke Tsz ben. Egyetem Közép V. Szak- Bzakisk. tani. Elnök 13 59 31 f'agronómus 55 86 2 Főkönyvelő 19 .. éS. . 88 A szakemberképzés takarékosságot is jelent. Szakértő kezekben hatékonyabban alkalmazzák a termelési módokat, kevesebb ráfordítással többet lehet termelni. Alig egy emberöltővel korábban a mezőgazdaságban a hagyományos termelés volt a jellemző. Évtizedek múltak el anélkül, hogy jelentősebb változások következtek volna be. A paraszti mesterség apáról fiúra szállt és alig egy-két szakma önállósult, mint a gőzeke gépész, a gazdasági kovács vagy a dohánykertész. Ma viszont elkülönültek egymástól a meze Gazdasági munkák és például az öntözéses gazdálkodáson belül is sokféle szakemberre van szükség ahhoz, hogy a víz valóban nagy hasznot hajtó eleme legyen az embernek. 6. Nagyarányú beruházások Nehéz lenne összeszedni maradéktalanul & megyében a termelőszövetkezetnél megépített beruházásokat, azok értékét, De becsűit adatok szerint is 15 év alatt több mint egy- milliárd forint értékű beruházást kaptak a közös gazdaságok. Csak tavaly 20 istálló épült 8,8 millióért, 11 sertésólat adtak át több mint 2 millió forint értékben. 4900 négyzetméter baromfitenyésztésre alkalmas férőhelyet építettek meg 4,7 millióért, két halastó épült 28 holdon, több mint félmillió forintos költséggel, 33 öntözőtelepet létesítettek, amelyről több mint 3000 hold területet öntözhetnek, v esak ennek a költsége megközelítette a 10 milliót. Három magtár készült el tavaly 52 vago- nos befogadóképességgel és 7 górébam 70 vagon terményt tárolhatnak a tavalyi beruházások eredményeképpen; 7. Termelés és piae A nagyüzemek olcsón és nagy tömegben, kiegyenlített minőségben szállítják piacra termékeiket. Száz hold szántó- területről egy év alatt az alábbi terményt és terméket adták el a megye termelőszövetkezetei: 1963 1964 Kenyérgabona Takarmánygabona Kukorica Vágómarha Vágósertés Baromfi Tej Tojás 122.1 q 181,3 q 19,8 q 8,1 q 5,7 q 2,0 Q 30.3 q 25,2 q 33.3 q 35,4 q 3,2 q 3,5 q 69531 72111 1100 db 1700 db Általában folyamatosan fejlődik a száz hold szántó után felvásárolt termékek mennyisége, és elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból megyénk termelőszövetkezetei előkelő helyet foglalnak el a környező megyék között O&ldonyf Béla Csatos gumlcipőt visel, foltozott kék ruhát, bőrbeks- cset, elnyűtt orosz sapkát — beesett arcából gyermekien tiszta, kék szemek világítanak. Csak kicsi gyerekeknek és nagyon-nagyon becsületes öregembereknek van ilyen tiszta szemük. Oberritter Szilveszter nagyon becsületes ember. Mit tudok elmondani az életéről? Mérhetetlen súlyú szavakat kellene keresni. Egyenes derékkal ült a fia lakodalmán 1963-ban. A lakodalmat a kultúrházban tartották, mert otthon nem fért volna el a százötven vendég. Ez a lakodalom tízezer forintba került, reggelig szólt a muzsika, áradt a jókedv. Nem tudom mire gondolt akkor 'Oberritter Szilveszter, lehet, hogy eszébe sem jutott 1928. január tizenhatodika. A felesége azonban most január tizenhatodikán majdnem táncra perdült a „rádióra” s csak azért nem tette, mert nem akadt partner, az öreg méltatlannak találja már magához a táncot, az unoka gyerek még. — Miért ez a jókedv, anyi? — Miért? Azért, mert harminchét évvel ezelőtt egy szolgalegény meg egy cselédlány összeházasodtak. öten vagy hatan ülték körül az asztalt, nem volt nagy cécó, ami kis költség akadt, azt is az új asszony nővére állta. Nagy tettek megbecsült emberek Or . Jliuiik DCálmáii Fortyogó lombikok, csövek, titokzatosnak tűnő szerkezetek, kísérleti állatok, fehér köpenyek, ünnepélyes csöndbe burkolózó folyosók és a szoba: mennyezetig érő könyvtömeg, folyóiratok, íróasztal, süppedő fotelek, néhány különös, távoli országból származó tárgy — és a fehérköpenyes, fehérhajú professzor. Minden egybevág, így képzeli a laikus „a tudóst”. Én is így képzeltem, lehalkított hangokkal, ünnepélyességgel és titokzatossággal körülbástyázva. A bástya márcsak azért is érezhető, mert a tudó® olyan könnyedén és természetesen dobálózik a szak- kifejezésekkel, idegen szókkal, mint a zsonglőr a labdáival: a kívülálló csak ámuIhat rajta, de nem értheti. Mindezekért a tudós kicsit úgy él az emberek képzeletében, mint aki örökösen könyvei, lombikjai és hangtompító szőnyegei között tesz-vesz, érthetetlen és tiszteletre méltó tevékenységet űz, mint valami varázsló. Hogy a tudósnak emberi gondjai is vannak? Hogy a tudós benne él a ml életünkben is, mert az ő világa sem egy külön kis bolygó? Hogy a tudós — harcol? Mindez kevésbé elképzelhető. Dr. Lássák Kálmán 1954- ben a magasabb idegműködés, különösen pedig az agykéreg és a kéregalatti részek kutatásáért kapta meg a Kossuth-díjat. Két pavlovi laboratóriumot létesített már akkor, s a kutatásaiban a pavlovi módszereket összekapcsolta a korszerű elektrofiziológiai módszerekkel. Kissé kockázatos vállalkozás volt, az elsők között nekivágni ennek a kutatási iránynak, ízzal a meggyőződéssel, hogy az agy kéregalatti területeinek köze van a feltételes reflexekhez, s csak a kettő együttes vizsgálata vezethet eredményre. De hát a dogmatikus, előre nem tekintő felfogás a tudományban sem állja meg a helyét. Dr. Lissák Kálmán Kossuth- díjat kapott, s azóta bárki, aki esetleg kételkedett, meggyőződhetett, hogy a tudósnak igaza volt. Közben pedig a tudós már nem annyira ezekkel a régi dolgokkal foglalkozik, mint inkább a jelennel. Mindig a jelennel és a jövővel. Hogy elektromérnököt alkalmazzon és kibernetikai problémákkal foglalkozzék az intézet. Hogy meglegyenek a szükséges berendezések a munkához. Milliós eszközökről van szó, olyanról például, amelynek segítségével egyetlen idegsejten lehet elektródot elhelvezni és így annak működését megfigyelni. A professzornak sz a véleménye: — Sok ezer kutató, sok száz laboratóriumban lesi éberen a technika fejlődését és keres magyarázatot egyes jelenségekre, kutatja az újabb tényeket. Az agykutatás nagyon fontos dolog, világszerte igen sokat törődnek vele, áldoznak rá. Elvégre is az emberi agyvelő mindig az embert haladás lényege, rugója, alapja volt. Ma már az orvos- tudomány képes arra, hogy a született szívbajost, aki régen biztosan meghalt, megmentse, például _ ügy, hogy kicserélik a szívbillentyűt, vagy másféleképpen. Ha az agyat is eny- nyire ismernénk már! Amikor az emberek tudatának megváltoztatásáról beszélünk, nem függ-e ez össze a mi munkánkkal? Az utolsó húsz esztendő alatt többet értünk el az agy megismerésében, mint az előző évezredekben összesen. Es én optimista vagyok, úgy vélem, a következő évek rengeteg új felfedezést, napvilágra kerülő tényt hoznak. De néha lelkiismeret- furdalást érzek, nem mennek a dolgok úgy, ahogy szeretném Felteszem magamnak a kérdést: én csinálom talán rosszul? Aztán azt mondja: „azért csak megy a szekér előre”. Megy a kutatómunka. Aztán a rengeteg külföldi út, szimpo7ionok, kongresszusok, ülések, amik bármilyen sok Időt elvesznek; nagyon fontosak. Aztán az akadémiai kiadvány, az Acta Physiologica szerkesztése, havonta egy szám. Aztán a kutatási eredmények ismertetése. mások eredményeinek megismerése, csereküi- demények és levelezés. Aztán az ország távlati agykutatási terveinek összehangolása. ami szintén az ő feladata. A különféle nemzetközi folyóiratok szerkesztésében való részvétel És persze az intézet, az oktatás, temérdek gonddal s • eredménnyel attól kezdve, hogy a kísérleti állatok részér e egy kiemelkedően korszerű istállót sikerült kiharcolni, egészen odáig, hogy kiváló, tudományos fokozatokkal rendelkező munkatársak egész sorát nevelte ki az évek folyamán. — Huszonkét éve kerültem az Élettani Intézet élére — tűnődik el a profesz- szor — sok-sok ambícióval a tarsolyomban. Sok mindent sikerült elérni, megvalósítani. A magyar agykutatás szakemberei a világ legjobbjai közé tartoznak. Az intézetünkkel sem kell szégyenkeznünk. S mégis .:. A „mégis” elsősorban egy agykutató intézetre vonatkozák, ami nálunk egyelőre nem létezik, s aminek a terveit a professzor készítette ei — Nagyon kellene. Talán meg lehetne oldani Pécsett is, ha elkészül az új egyetem. Nemcsak rólam van szó, sőt, már egyáltalán nem rólam, aki a hatodik évtized felé járok. Inkább arról a sok kitűnő munkatársamról, akik továbbvinnék az ügyet, akik folytatnák, s jobban folytathatnák, mint mi. Rengeteg pénzt is öltünk ezekbe az emberekbe, lehetőséget kellene teremteni nekik a munkához. Eb hát a magyar agykutatás ügyéről is szó vas . Az embereknek általában van valami nagy vágyuk, aminek a beteljesedését „még szeretnék megérni”. S lám, a tudós egy cseppet sem különbözik ebben a többi embertől Mint ahogy sok más&em sem. hiszen a fehérköpenyes csend, a titokzatosság csupán megannyi külsőség, amely mögött a rengeteg munka, áldozatvállalás, ht- vatásszerefet és eJtökélteég a lényeg, natlams gméM Oberritter Szilveszter, a szolgalegény, szegénységét hozta a házasságba s a puszta két kezét, s a kis árva cselédlány sem többet. Először Kánban cselédes- kedtek, 1932-ben költöztek Királyegyházára. Ide is cselédnek egy nagygazdához. — Miért nem inkább nagybirtokra? — Mert ez enyhébb volt igaz, kevesebb is volt a fizetés, de nem kellett mindig háromkor kelni, űzni, hajtani magunkat. Mennyi volt az a kevesebb fizetés? 12 mázsa búza, 8 méter fa, egy hold konvenciós föld. A lakást is a gazda adta. S tarthattak egy tehenet — És pénz? — Pénz nem volt Azt nem kaptunk. Az asszony eljárt napszámba, nyaranta résziből arattak. A férfi is, de az aratással töltött napokat az asszonynak kellett leszolgálni a nagygazdánál. S még jó, hogy ezt is megengedték. — Húsz évig voltam abba® az istállóban, ahol találkoztunk — mondja az öreg —, ott voltam „szóga”. Most ugyanott a tsz húsz szarvasmarháját gondozza. — Mikor volt életükben a legtöbb pénzük? — Pénzünk? Sohase nagyon volt Honnan lett volna? Erre már a kőműves fiú is közbeszól, véletlenül ő is itthon van Szentlőrincről, mert egyébként oda nősült s most ott lakik. — A házvételnél csak volt pénzük. — Hát akkor igen, az igaz. A házat negyvenezerért vettük. — Mikor? — 1959-ben. De csak most költöztünk bele tavaly, mert előbb rendbe kellett hozni. A ház most mindent összevetve nyolcvanezerben lehet, hiszen csak az istálló építése egyedül huszonnégyezerbe került. Hatvankét éves volt Ober- ritter Szilveszter, mikor saját házába költözött . Ma ötven egység körül keres havonta (29 vagy 31 forint lesz a munkaegység, nem tudja pontosan), egy tehene van, két növendékszarvasmarhája,» három birkája és egy göbéje. Most is nagyon sokat dolgozik. Hajnali háromkor kel, reggel nyolcra végez az etetéssel, délután kettőkor újra munkába áll, este hat-hét felé végez. Egyik nyáron a tsz-szel kirándulni voltak Csokonyavisontán. Fürödtet: te — a» nagyon szép volt! — Csak azt bánom, hogy a Balatonhoz nem mentem eí velük. Mert egyszer oda is mentek. —r Nem látta még a Balatont? — Nem, pedig szeretném megnézni. Meg Pestet is. Mert még Pesten sem voltam. Az asszony sem volt még Pesten, azt mondja nem is akarja látni. Régen szegények voltak* most meg öregek. Szegények, ni esteiének. A fiúknak meg is van az elmélete, hogy miért. — Mert a papa olyan, ha megszeret egy állagot, egy i világért el nem adja. Az öreg védekező, tétova kézmozdulatot tesz, de a fia újra közbevág: — De papa, hányszor dör- mögött kint az istállóban, ha anyám el akarta valamelyik jószágot adni! Oberritter Szilveszter mosolyog. És mosolyog a fia is, ez a szegénységből kőművesnek menekült fiatalember, a szeme tele van szeretettel, látszik nagyon büszke rá, hogy neki ilyen apja van. Bort iszunk, • a konyhára csend és derű telepszik. Szeretnék valami nagvon szépet mondani az öregembernek, de mit is tudnék mondani, hol vannak ehhez szavak? L. E. I MEMENTO f. Gépek »égzik a munka nehezét A magyar mezőgazdaság két legnagyobb horderejű lépése a felszabadulást követő 20 évben a földreform és a szocialista nagyüzemek megszervezése. 1945-ben Baranyában ■255 500 holdat osztottak ki 23 673 gazda között, • s ezzel felszámolták a falut még a XX. században is fojtogató -.udalizmus utolsó hadállásait. A szocialista átszervezés a reménypusztai tsz megalakulásával kezdődött 1948-ban. 1953-ban már 205 tsz és 51 tszcs, 1958-ban 136 tsz és 29 tszcs, tavaly pedig 160 termelőszövetkezet működött 404 400 holdon. Az elmúlt húsz évben bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság jövője a nagyüzemi termelés. Csak a nagyüzem képes lépést tartani a termelési követelményekkel, nyújt szabad utat a fejlődésnek, teszi lehetővé a korszerű gépesítést, a kemizálás széleskörű alkalmazását, az öntözést, a szakosítást és a megfelelő szakemberek alkalmazását.
