Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

FEBRUAR t napló 3 As első gyümölcsök Szabadalom a fluorkenőcs — Külföldi betegek az új harkányi kórházban Tizenöt éves a MTESZ Baranya megyei intéző Bizottsága 1 íz éve jelent meg a Pécsi Műszaki Szemle Amikor új gyógyintézetek­ről tudósítunk, majd minden esetben a „férőhely”, illetve a kórházi, klinikai „ágylét­szám” növekedésével kezdjük a rangsorolást. Emellett csa lógató téma még a beruházás milliókban kifejezett értéke, amit nyomon követ a modern gyógyászati eszközök felsoro­lása. A harkányi új reumakórház esetében felborul ez a sor­rend, s csak egyetlen impo­záns szám kívánkozik a jegy­zetfüzetbe: a tízmillió forin­tos beruházás. Ugyanis az ágy­létszám, a műszerezettség te­kintetében különösebb válto­zás vagy növekedés nem tör­tént. Valóságos szanatórium Maradt hát a tízmillió fo­rintos beruházás részletezése, ami ha nem is feledtette a „régi férőhely” változatlansá­gát, a gyógyászati segédeszkö­zök szerény felújítását, de adott olyan új benyomáso­kat, adatokat, amelyekkel ke­vés hasonló rendeltetésű kór­ház dicsekedhet az országban. Kezdem a „lényegteleneb­bekkel”. Ha rajtam múlna, elsőnek a „kórház” címet cse­rélném át szanatóriumi rang­ra. A délszaki növényekkel, télikerttel, modem oútorokkal felszerelt társalgók, a három- négyágyas napfényes beteg­szobák, a műanyaggal borított folyosópadlók, a márványosz­lopos lépcsőházak, a választé­kos büfé, a könyvtár, is a legkülönbözőbb szórakozási le­hetőségek, mind magukon vi­selik a legigényesebb szana­tóriumok jegyeit. A lényege­sebbre dr. Barla Szabó Sán­dor, az intézet igazgatója hív­ta fel a figyelmemet. — A tízmillió forintos beru­házás sem fejezi ki híven az új intézmény igazi értékét, sokoldalúságát... Valóban. Hiszen két évvel ezelőtt még inkább a nevé­ben, mint jellegében nevez hették reumakórháznak. A két részlegre szakadt intézmény rengeteg gyógyászati problé­mát okozott. A túlnyomórészt mozgásszervi bajokkal küsz­ködő betegek kezelésébe sok külső probléma beleszólt. Fő­ként a megfázás veszélye. Az egymástól elkülönített épüle­tek, pontosabban a fektetés és a gyógykezelés kényszerű szét­tagoltsága megnehezítette a legkisebb megfázásra is érzé­keny reumatikus betegek ered­ményes gyógyítását Termé­szetesen nemcsak a betegek, hanem az ápoló, a kiszolgáló személyzet is megsínylette a dupla fáradsággal járó mun­kát. Az új kórház szinte egy csapásra megoldott minden ré­gebbi problémát. A betegszo­bák, a gyógyhelyiségek, labo­ratóriumok, a társalgók radiá­tor nélküli, úgynevezett Kry- tál-fűtéssel szolgálják a reu­magyógyászatot. Azonban ter­vezői, építészeti értéke sem kevésbé jelentős. A födém- zetbe szerelt fűtőhálózatával szinte teljes mértékben kikü­szöböli a hó, a csapadék okoz­ta beázásokat, rongálódásokat. Noha a harkányi reumakór­ház esetében ezt a megoldást rendkívül gazdaságossá tette a hőforrásból adódó „ingyenes” fűtőenergia, építészeti körök ben mégis nagy érdeklődést váltott ki a leendő tervezések szempontjából. Talán nem is annyira a távoli jövőé, hogy kiszámítsák, eldöntsék: gaz­daságos-e az építkezés más, nem ingyenes fűtőenergiák felhasználásával. Miért gyógyhatású a harkányi víz? A speciális röntgen kimu­tatja a legrejtettebb mozgás- szervi elváltozásokat is, s ezek felderítésével kerül sor az ugyancsak speciális gyógyke­zelésekre. Ugyanis a betegek alapadottságaik szerint egy­mástól eltérően reagálnak a különböző gyógymódokra. — Többek között ez tette szük­ségessé az intézeten belüli kutatómunka kiszélesítését, amihez nem kis mértékben járult hozzá a korszerű labo­ratórium is. Kutatási témáik közül egyik legeredményesebb kísérlet a harkányi víz gyó­gyító hatásának részletes ana­lizálása volt. Eddig ugyanis a fürdővíz gyógyhatásút, a ben­ne oldott brómnak, jódnak, kénnek tulajdonították. Ezen az általános megálla­pításon lényegesen túljutottak, amikor vizsgálat közben meg­állapították, hogy a harkányi vízben igen jelentős százalék­ban található fluor, kiválasz­tása, elkülönítése meglepően kedvező hatást vált ki a moz­gásszervi betegségek gyógyítá­sában. Természetesen előzőleg is jól ismerték a fluor gyó­gyító hatását, amely különö­sen a fogszuvasodás gátlója, ellenszere volt. s ezen jutot­tak túl jelentősen, amikor ke­nőcs formájában használták fel a reumatikus betegségek gyógykezelésében. Harkányi szabadalom A szabadalomnak számító fluorkenőcs országos viszony­latban is nagy érdeklődést váltott ki. amiről elismerő levelek százait hozta fel ta­núságnak a harkányi reuma­kórház igazgató-főorvosa. Közismert, hogy az intézet ma már orszáeos jellegű fel­adatokat lát el a gyógyítás­ban. A baranyaiakon kívül szinte nincs olyan sarka az országnak, ahol ne ismernék, ne méltányolnák a harkánvt kórház elsőrendű gyógykezelé­sét, betegellátását. S legújab­ban már külföldi betegek ke­resik fel az intézetet. Igaz. egyelőre csak nyolcan-kilen- cen, s azok is csak az NDK- ból. De ebben az évben már közvetlen minisztériumi hoz- záiárulással nyugati államok­ból is fogadhatnak betegeket. Más szóval, ha lassan is, de érik az a gyümölcs, amit ed­dig a külföldiek csak hírnév­ből ismertek, s amely végre nemzetközi viszonylatban is, méltó rangot ad a viruló, de még mindig a teljes beérés előtt álló harkányi gyógyinté­zetnek, —*—gy— Az IBUSZ és a TIT or­szág- és világjáró köre nagy­szabású bált rendez ma este a Pannónia összes termeiben. A hagyományos tombolán ez­úttal három külföldi utazást sorsolnak ki, köztük egy hét­napos utat Német-Svájcba. A MTESZ Baranya megyei Intézőbizottsága az idén ün­nepli tizenöt éves fennállását és a Pécsi Műszaki Szemle megjelenésének 10. évforduló­ját. Az ünnepség szervezésé­vel külön bizottság foglalko­zik, s úgy szeretnék, ha a megemlékezést egybeköthet­nék a Technika Házának fel­avatásával. A jubileumi esztendőhöz méltó gazdag, sokrétű mun­katervet állított össze 1965-re az Intézőbizottság és a kereté­ben működő tizenkilenc tudo­mányos egyesület. Több mint hatvan oldalra terjed az a fü­zet, amelyben az idei felada­tokat összefoglalták. A mun­kabizottsági teendők, előadá­sok, vitadélutánok, ankétok, tapasztalatcserék, hazai és kül­földi tanulmányutak a megye legfontosabb, legidőszerűbb műszaki, gazdasági problémái­val foglalkoznak. Tizenkilenc tuifományos egyesület Az Intézőbizottság például külön munkacsoportot szer­vez, amely előkészíti Pécs víz- eflüátósával foglalkozó nagy­szabású ankétanyagát. Javas­lat készül az állandósul ó munkaerőhiány kiküszöbölésé­re. Az egyesületek munkatér- véből csak Ízelítőt adnak a kiragadott példák. A Bóhiai János Matematikai Társulat pécsi tagozata például a ma­tematika iránt émdiektődő fis talok részére „Bólyai-délutá- nok”-at szervez a közénisko- tókban. A műszaki dolgozók­nak, tanároknak pedig előadá Megválasztják a bálon az „IBUSZ szépét” is. A bált a Mecsek Együttes tánckara nyitja meg. A műsorban a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei, Koós Olga, Pécsi Ildikó, Mester István és Papp István szerepelnek. sokat tartanak aktuális té­mákról. A Bőripari Tudomá­nyos Egyesület helyi csoport­ja munkabizottságok alakíta sával nyűjt segítséget a Pécs' Bőrgyár műszaki fejlesztése hez. Az egyik csoport pé'.dáu. kiértékeli a felsőbőrök fagy­állóságának növelésére irá­nyuló kísérleteket, egy másik pedig új gyorscserzési kísér lettel foglalkozik. Fontos fel­adatul tűzték ki a fiatal bor­ipari technikusok bekapcsolá­sát az egyesületbe s így a tudományos munkába. Az Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület pécsi csoport­ja tervbe vette a nyár folya­mán egy távfűtési konferen­cia, ősszel pedi g műszerki ál­lítás rendezését. Ezenkívül pályázatot hirdet Pécs távlati energiaellátásának legkedve­zőbb megoldására. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat cél­kitűzései között szerepel a ta­nulóifjúság fizikai műveltsé­gének növelése. A főiskoláso­kat szakdolgozatuk készítésé­ben támogatja és a legjobb munkát végző fiatalokat meg­jutalmazza. Az Építőipari Tu­dományos Egyesület előadáso­kon, klubnapokon, szemlélte­tő kiállításon, üzemlátogatá­son ismerteti az iparág új módszereit. A Faipari Tudo­mányos Egyesület előadásait magnetofonszalagra kívánja rögzíteni, Így azokat a vidéki csoportok tagjai is megismer­hetik. A h’tfro'ógától az e'eklroteclinikáig A közlekedés területén ja vaslat készül az orfűi üdülő­központ — Mecseki parkerdő —Pécs közti üdülőforgalom problémáinak megoldására, ezenkívül Pécs területén kor­szerű városi tömegközlekedés feltételeinek biztosítására. A Hidrológiai Társaság foglalko­zik Komló vízellátásának prob lámáival, Pécs körül víztároló rendszer kiépítésének lehető­ségeivel, a bányavizek hasz­nosításával, a hőerőmű zagy­tárolási kérdéseivel. A Ké­mikusok Egyesületének helyi csoportja a fiatal műszakiak aktivitásának növelése és a kutatómunkához szükséges jártasságuk megszerzése -éliá­ból pályázatot hirde' Jt évnél nem régebber végzett vegyészek részére. Ugyancsak sz évben ana’itikai szakosz­tályt szerveznek, s ennek Ke­retében tanácsadó szolgálatot hoznak létre. Ennek az lesz a feladata, hogy a kisebb íze­inek szakembereinek ~-ví«*í- get adjon különleges analiti­kai problémákban, továbbá módszertani támogatást nyű >t- son a rosszul felszerelt ana’i­tikai laboratóriumo’-nak. Felállítanak ez évbe’- még egy gyógyszerész- és bioké­mikus, valamint kérni?'— technológiai szakosztályt is. Az Erdészeti Egyesület Bara­nya megyei csoportja kiállí­tást rendez a 10 éves Mecseki Állami Erdőgazdaság fejlődé­séről, eredményeiről, s az év­forduló alkalmából képes ki­advány lát napvilágot. A Bá- nyászati és Kohászati Egyesü­let mecseki csoportjának ter­vében első helyen áill a nagy­üzemi koncentrációk kialakí­tásával kapcsolatos kérdések vizsgálata, s ebben a témában országos méretű konferenciát is rendeznek. Idei program a bányaipari technikum tan­anyag, tanrend, valamint tan­könyveik felülvizsgálata is. Széles témakört ölel fel az Elektrotechnikai Egyesület pé­csi csoportjának munkája. Egy bizottság például felméri a villamosenergia-kiesés által okozott termelési károkat. Az Agrártudományi Egyesület Ba tanya megyei szervezete és a TIT agrártudományi szakosz­tályának közös munkatervé­ben közel félszáz előadás sze­repel. A nyár közepén pedig megrendezik a III. Pannónia mezőgazdasági napokat. A Magyarhoni Földtani Társulat mecseki csoportja kétnapos tanfolyamot rendez a geológus technikusok részére. ,ni 2200 szakember A MTESZ Baranya megyei Szervezete, amely mintegy 2200 műszaki és gazdasági szakembert tömörít, eddigi munkájával s idei programjá­val is bizonyságot szolgáltat arra, kiérdemelte már, hogy mielőbb otthonhoz jusson a Pécsi Technika Házában. Az IBUSZ és a TIT bálja EMBERKÖZELBEN f ómacht János, a mohácsi Í * Űj Barázda tsz párttitkára nyugodt természetű, meg­fontolt szavú ember. Alig múlt ötven éves, de arcá­nak mély redői küzdelmes, gondokkal teli életről árul­kodnak. Cselédember volt, aztán a bányába került, később a vasúton krampá- csolt, majd 1951-ben a Mo­hácsi Járási Pártbizottság munkatársa lett. A tsz párttitkári szobá­jában hűvös van, magun­kon hagyjuk a télikabátot, s — Kihűlt a szoba, már < napok óta nem érek rá az l „irodai munkára” — mond- } ja. j Amikor még a járási párt- - bizottságon dolgozott 1961- ; ben, sokat került szóba az ; Üj Barázda. Baj volt a ve- j zetéssel, a munkafegyelem- '/ mel, meg mindazzal, ami í ezekből következett. A tag- ; ság — magyarok, németek, j sokacok — nem tudott < „nagyban” gondolkodni, túl- í nőtte még a látóhatárukat } az 5500 holdas gazdaság. 1 Messzebb látó emberekre < volt szükség, akik a közel ezer főnyi tagságnak jövőt ! tudtak teremteni. Jöttek ! ilyen emberek. Az év végén Józsa István személyében új elnök állt az élre, meg­érkezett Vitek Pál főagro- nómus is. De ki legyen a párttitkár? Kit javasoljon a járás, aki ismeri a magya­I rok, németek, sokacok nyel­vét, még akkor is, ha csak magyarul tud. Mert igaz az, hogy az őszinte, becsületes azó egyformán érthető min­den nyelven... — Részt vettem a tsz szervezésében, sok emberrel beszéltem akkoriban. Ügy éreztem, hogy ha az indí­tásnál segíteni kell, ott a helyem. Amikor 1962 telén zár­számadó közgyűlésre jöt­tek össze a Bartók Béla Művelődési Otthonban, ott ült ő is az emelvényen a vezetőség között. A tsz-ta- gok érdeklődve várták a beszámolót. — Tagtársak, ha össze­fogunk, akkor a következő években milliókról beszél­hetünk — mondotta végül a tsz elnöke. Nevetés csattant végig a termen. Gyenge volt a világítás, nem láthatták a tagok, hogy miként szaladt a vér a párt- titkár arcába. Ügy ment haza, mint akit arcul csaptak. Nem tu­dott elaludni, ott csengett fülében a nevetés. Kinek van hát igaza: nekik-e, akik jöttek őszinte szóval, tett­vággyal, hozták akarásukat, tudásukat, tapasztalatukat, vagy a nevetőknek? Másnap összeültek az el­nök szobájában. Gondol­kodtak, vitatkoztak. Aztán összehívta a pártszerveze­tet. Kicsi volt a létszám, mindössze hét ember, hét kommunista. — Szót kell érteni az emberekkel — így össze­geztük a sokrétű tenniva­lókat. Aztán elindultak házról házra. Volt, ahol hangos jónapottal tárták szélesre előttük az ajtót, másutt csak a fogak közül szaladt ki a halk köszöntés. Beszéltek, magyaráztak, vitatkoztak. Aztán nap mint nap jár­ták a földet, a brigádokat. A déli szünetben az árok­partra ültek ők is. S mind gyakrabban szó­lították meg: „Titkár elv­társ, megvert az uram .. — „Gázpalack kellene.” — „... Titkár elvtárs, a kislá­nyomat nem akarják fel­venni a bölcsődébe.. — Bekopogott egy fiatal­ember hozzám. „Titkár elv­társ, nagyon szeretnék egy szép piros Pannóniát venni, de nincsen elég pénzem, csak tízezer forintom. Rész­letre pedig nekem nem ad­nak.” Ismertem: dolgos, szor­galmas. Ügy beszélt arról a motorról, mint egyetlen ál­máról. Én akkor még nem tartoztam a tsz „státusába”. Vett egy Pannóniát — az én nevemre. Tudta mór a tagság, mer­re van a párttitkár szobája. Félbeszakad a beszéd, ko­pognak az ajtón. Idősebb férfi lép be. Panaszkodni kezd: nem tetszik neki a munkahelye, szeretne el­menni a fakitermelőkhöz. A párttitkár kis noteszt vesz elő, ír bele néhány sort. „Jól van, majd megnéz­zük, mit tudunk tenni.” Kö- szönömmel megy ki a 'szo­bából. — Hány embert ismer? — kérdem. — Mindenkit. — Névről? — Névről legalább két­százat ... Hol is hagytuk abba?... Abban az esztendőben Ti értekezletet tartottak. Azaz beszélgetést. Munkacsapa­tokkal, brigádokkal ládá­kon ülve, vagy „röpgyűlés- szerűen” csak úgy állva, cigarettázva, néha évődve az asszonyokkal jóízű neve­tés közben. Szóba került a párt is; kit ajánlanának tag­jelöltnek: Fejkendős asszo­nyok kapára támaszkodva mondtak neveket: „Az jól dolgozik, megérdemelné.” — „Miért, a Márkó talán rosz- szabb nála?” ... Feljegyezte a neveket, az­tán amikor összeült a párt­vezetőség, elmondotta: ki­ket javasolnak az embe­rek. Felosztották maguk kö­zött eat a munkát is. Min­den vezetőségi tagra jutott két-három név, kísérjék fi­gyelemmel a munkáját, be­szélgessenek vele... Ismét kopognak az ajtón, Idősebb asszony nyitja ránk az ajtót. Megigazítja a fej­kendőjét, aztán kis táská­jából egy rózsaszínű papírt tesz az íróasztalra. Tagfel­vételi kérvény. Rápillantok a papírra: Szabó Józsefné, tsz-tag, brigádvezető. — Hány éves, Szabó néni? Elmosolyodik. — Már két unokám is van... — Nem idős még maga, Szabó néni, a munkaegysége is ezt bizonyítja. Igaz? — mondja a párttitkár. — Igaz... igaz ... 72® munkaegységem volt az el­múlt évben. Dolgozok én, meg tanulok is. Délután is megyek a szakmunkásképző tanfolyamra. Jó az, sok okos dolgot hallani ott. Szőlé­szet, növénytermesztés ... Is­merjük mi azt a gyakorlat­ból, csak a szóban, a be­szédben megy egy kicsit nehezen... Átolvassa a párttitkár a kérvényt. — Rendben van, Szabó néni, a legközelebbi tag­gyűlésen megbeszéljük — mondja. — Hát a Szovjet­unióba mikor utazik? — Áprilisban — mondja határozottan Szabó néni. A megyei nőtanács szer­vezi az utat, meghívtak en­gem is... Amikor ismét kettesben maradunk, a párttitkár egy kis füzetet vesz elő. — A múlt évben az 551 tagunkból — a többi nyug­díjas — 441 teljesített 150- nél több munkaegységet. Az új párttagok közül Gajer János 928-at, Heller János 896-ot, Kern József 737-et. A párttagok példát mutat­tak: kiszámítottuk, az átlag­nál 15 százalékkal dolgoz­tak többet. — Kezdetben 7 párttaguk ▼olt. Most? — Negyven. Eszembe jut a beszélgeté­sünk kezdete, amikor az el­nök milliókról beszélt, ak­kor, amikor a tsz jövedel­méből egy munkaegységre mindössze 9 forintot fizet­tek. 1963-ban 36 forintot terveztek, prémiummal együtt 41,60 forintot fizet­tek, 1964-re 38 forint volt a terv, prémiummal és föld járadékkal együtt több mint 50 forint jut egy mun­kaegységre. S amikor mil­liókat ígértek? A szövetke­zet közös vagyona 1964-ben csaknem 34 millió forint! j Közel 7 millióval több, mint í 1963-ban! Nem is mulaszt- ! ja el az elnök azóta egy > zárszámadó közgyűlésen í sem megemlíteni azt a bízó- i nyos nevetést. — Az eredmény persze í nemcsak a tagoktól, meg a > vezetéstől függ — mondja i a párttitkár. — Növeli vagy ( csökkenti az időjárás, az- ? tán mint a múlt évben az S egér tett sok kárt... De a | vezetőség, a pártszervezet j menetközben is figyeli a í „számokat”. Tavaly június- ? ban már láttuk: nem fizet > úgy a gabona mint tervez- 5 tűk. Pótolni kell valamivel | a veszteséget. Zöldbabot ve- ' tettünk vagy 25 holdon. ) Megértette a tagság, miért ) kell elvetni a 25 holdat. \ Hogy megértsék, mozgósí- \ tottuk a pártszervezet 70 < tagú aktfvacsoportját is. j Nem volt hiába a szó: több ' mint félmilliót hozott a l zöldbab a tagság konyhá- í jára. Az Oj Barázda tsz nem > rendezett nagy eszem-iszom- í ot a zárszámadó közgyűlés >. után. Az áldomás azért nem l marad el. Brigádonként jön- > nek össze a klubban — va- > csorára. egy kis borra, be- i szélgetésre. — Mindegyik brigád meg­hívja a vezetőséget is —- mondja. — Na, hiszen, csak egyetlen brigádnál ne len- I nénk ott, nagy sértődés \ lenne belőle. Meg aztán > miért ne mennénk el? Sok > munkát lehet egy-két no- í hár bor mellett is me«1’«. 1 szólni... Ott is ember­közelben vagyunk egymás- > sál. Garay Ferenc *

Next

/
Oldalképek
Tartalom