Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

RÁKOLITZ ISTVÁN ljejiqetrpmfiőn A hold i tenger fövenyén olvadozlk. Mint Magdolna, ki épp azért nem lett enyém, mert könnyen lehetett volna. A hold ledobja felhököpenyéf s szembe velem a tükrös vízbe lép mezítelen. Ami ölembe hull, hogy kezem se kell érte nyújtanom: mit ér? Hát ne is élje túl megérdemelt sorsát az alkalom A tenger végtelen — ezüstje, mint ezernyi más: tea már elérhetem, volt-nincs a fényes látomás. A ritmus gyöngye hűs fövenyre pereg. Szép bánatom avitt flótája panaszol perelve: mért nem vagy itt? BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS &qqsjzerÜ£n fa iqxizán Te vagy az élet már nekem, több, mint a csók, a szerelem. Ha csak az volnál vágy, vigasz, kötésünk nem lenne igaz. Mint a kenyér és mint a fény, olyképpen vagy te az enyém. Egyszerűen és igazán, amit már ki sem mond a szám. ESZÉKI FRIGYES ritkái a tlilihiek Ügy élék én, akár a többiek: a lét törvénye utamra terel, mikor küszöbre lép a tolvaj fény, s ellopja álmaim a bársony-ég esendet-dédelgető sátra alól, majd bűs szárnyaival fölém hajol a napszemű madár és megsuhint eszmél! etőn, örök szokás szerint; s míg hull, hull a víz jéghidegen, már elragad hivatalom bezárt rendjének mágnese, s vak síneken vonnak előre vágtató akták, aztán a fény patakja kintreked s zöld partján új álmok hajolnak áfc. ENDRÉDI TAMÁS BUSÓ MASZK NYÁR ÉS FOST Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Tennessee Williams ma a vi­lág egyik legsikeresebb drá­maírója, nevével és fényképei­vel tele van a világsajtó, da­rabjait az európai színházak is állandóan műsoron tartják. Tennessee Williams neve a mai emberben többnyire egyenlő az amerikai dél fogai, mával, a visszafojtott vágyak különös belső lázak, a meg- tán torod ás és örök keresés világával A Pécsi Nemzeti Színház ré­széről érdekes intellektuális vállalkozás a „Nyár és füst” bemutatása... „A vágy vil" lamosá”-t, vagy „Az ifjúság szép madará”-t talán sikere­sebben lehetne játszani, mert ezekben a darabokban már a kiteljesedett, végleges és saját­ságos Tennessee Williams pok­lot kapja a közönség, a totá­lis, pusztító forróságot, a szép emberi érzések döbbenetes ki- szilek adását, eltorzulását, ki­tűnő légkörű, érzékelhető drá­ma keretében. A „Nyár és füst” eljátszása mégis érdeke­sebb feladat, mert ez a darab Tennessee Williams korai al­kotása, s igy itt még tetten- érhető a szerző irodalmi ér­deklődése, jól megfigyelhetők a Tennessee Williams féle drá­ma építőkövei... Milyen dráma játszódik le Tennessee Williams színpa­dán? Minden alkalommal izgal­mas társadalmi drámát lá­tunk, melyek túl lépik a pol­gári színművek korlátáit, a hősök kegyetlen kérdéseket tesznek fel, és kegyetlen igaz­ságokat mondanak ki, de a forradalmi gondolatig nem jutnak el... Dél hősei ki­emelkednek a tömegből, óriási tehetséggel, emberséggel és szépséggel indulnak el az élet­be, aztán a saját lázukban elégnek. Csupa Chance Wayne és John Buchanan szaladgál Tennessee Williams színpa­dán, s ezek a különös hősök mindig elbuknak. Bukásuk nem látványos, pillanatok alatt lezajló dráma keretében kö­vetkezik be, hanem lassan, kegyetlenül és titokzatosan. Elégnek, megfulladnak. Ten­nessee Williams nem vádolja meg nyíltan a társadalmat, nem fogalmazza meg a tragé­diák okát, nem magyarázza meg a helyzeteket a nézőnek. Tennessee Williams ábrázol, megjeleníti Déi társadalmát, s mindenki érzi, hogy ez a tár­sadalmi közeg fojtja meg a Esik és 02 autóbuszba be­süvít az eső. Egy kis ablak nyitva. Ki'ki a maya módján reagál. — De nagyon melegünk vám —!— így az egyik ét görbén néz a kalauznőre. — Csukd be Józsi! — biz­tatja egy parancsoláshoz szo­kott női hang o „rabszol­gáját”. Józsi nekirugaszkodik, il­letve csak rugaszkodna, mert közbelépnek. Egy gömböly- ded honpolgár megszólal: — Majd fizet, ha kitöri! — Józsi ereszd el — sik- kant a főnökasszony, mintha az ártatlan magától vete­medett volna arra, hogy megragadja a feltűnően drá­ga ablaküveget. Az ablak nyitva marad. Egy gyenge virágszál tesz még némi ványadt kísérle­tet Kis keszeg ember, tőle telhetőén rángatja is. Per­sze hiába. Egy szolgálaton kívüli, jól tnegtermett kalauz áll az aj­tónál. Figyel az arcán némi fölénnyel. Vár. mint aki majd csak a döntő pillanat­ban lép színre. Egyelőre enyhe megvetéssel lesi a kí­sérletezőket. £$U tcU&asiátéU Amikor már nem kísérle­teznek, megindul. — Majd én!... a monda­tot nem fejezi be, de két­ség senkiben sem marad. Ha minden kötél szakad, akkor jön ő. A kötél szakadt, te­hát jött. Rántott egyet az ablakon. — Nem mozdult. Tégy csodát! — mondom magamban — ragadjon be a nyomorult! A kalauz szét­nézett, de nem látott az ar­cokon mást, mint feszült fi­gyelmet. A vihogás lehető­sége kétségkívül a levegő­ben lógott, de pillanatnyi­lag mindenki figyelt. A kalauz rántott még egyet. Ez már nagy rántás volt, sokkal nagyobb, mint az első. — Bravó ablak! — mondta valaki fél hangosan. Az „áldozat?’ elvesztette a fejét. Kivörösödött és rán­gatott. De ha a komoly rán- gatásra az ablak nem indult meg, most már végleg meg­makacsolta magát. Esdekelve nézett körül, de ez már nem jelenteti semmit. A nagy darab em­ber kissé összetöpörödött és visszament a helyére. A kö­zönség derült. A közjátéknak azonban nem volt vége. A kárval­lott menyasszonyával uta­zott és az ablakot mintha csak azért vette volna „ke­zelésbe”, hogy előtte nőhes­sen. A „vereség” tehát an­nál fájóbb volt. A busz azonban egy újabb megálló­hoz közeledett és a meny­asszony, aki a történteket látta, résztvevőén megszó­lalt: — Nyomd meg a gombot: Mint aki vízbefúlástól menekül meg, lélegzetet vett és elindult a gomb fe­lé. Látszott rajta, hogy az előbbi „vereséget” csak úgy teheti jóvá, ha megnyomja a gombot, amelyik majd a megállóban „kinyitja” az ajtót. Ez most már számára létkérdésnek látszott mint­ha mondaná: „Rendben van, uz ocsmány ablak miatt pó­ruljártam, de ez- mind sem­mi, ezt nézzétek meg majd amikor én megnyomom a gombot. Sokféleképpen le­het, de az mind gyerekjá­ték áhhoz mérten, ahogy én teszem. Abból tanulni le­het.1” De sajnos elmaradt. A busz vége felé valami alattomos lélek leste ezt a pillanatot. És miközben a kalauz keze félúton a gomb felé közeledett. gyorsan megnyomta a hátsó jelzői. Kigyulladt a piros lámpa. A kalauz arcán a tanácsta­lanságot pillanatnyi rémület váltotta fel és keze a le­vegőben maradt. Elszontyo­lodott és mert közben az autóbusz megállt és az ajtó kinyílt, menyasszonyával együtt levánszorgott. Az igazsághoz tartozik az is, hogy csak ő vánszorgott, a menyasszony nem. Az pöc- Icösen, egy kicsit megsért­ve libegett le a lépcsőn. Körbe néztem. Senki nem mosolygott. SZÖLLÖSY KÁLMÁN John Buchanan-okát. Mindez persze nem tűnik minden esetben ilyen kézenfekvőnek, mert Tennessee Williams ki- emlkedő hősei nemcsak tehet­ségesek, szépek, hanem szen­vedélyesek és akaratgyengék is egy kicsit. Tehetségük több­nyire, nem egy átgondolt cél­szerűség keretében növekszik, hanem vadul, maga-magáért, a tevékenység szépségéért. Ezekben a hősökben nincs kö. vetkezetes eltökéltség, csak lendület, ami aztán dél szen­vedélyes szerelmei, éjszakázá­sai között egyszer csak lefé­keződik. A Tennesee Williams hősök a földreérés pillanatát, amikor újra a szürke átlag színvonalára süllyednek er­kölcsileg és fizikailag nem élik túl. Az elkallódott tehet­ség ábrázalása Tennessee Wil­liams kegyetlen vádirata a társadalom felé. A „Nyár és füst” messzire vágyó fíaial párja John Bu­chanan és Alma Winemiller. A két fiatal sorsszerű talál­kozása tragikus, fokozatosan tönkreteszik egjunást. Wine- miller tiszteletes lányából ki­vesznek a szép érzések, oda­vesznek a konvenciók is. és a szép lányemberből csak hús marad, a maga primitív bio­lógiai szükségleteivel. A ki­égett fiatal orvos pedig a haj­dani Alma hatására érzések után szalad, aztán beéri talmi pótszerekkel. Alma Winemiller figurája még nem igazi Tennessee Williams hős, alakján áttűnik még egy- egy Csehov alak, például Na- talja Ivanovna világa, amit a jelen esetben a szereposztás (valószínűleg tudatosan) még hangsúlyozott is. Valami azo­nosság a lelkészlakban gyűlé- sező felolvasó klub és a „Há­rom nővér” lehangoló szalon- világa között is érezhető. John Buchanan, Rosa Gonzales és Gonzales papa azonban már igazi déli figurák, akiket az­tán a későbbi Tennessee Wil­liams drámákban egyre színe­sebb, jellegzetesebb déli em­berek követnek. A „Nyár és füst” pécsi be­mutató előadása kulturált, gondosan megmunkált szín­padi produkció volt. Léner Péter rendező tehetségesen és magabiztosan állította szín­padra Tennessee Williams da­rabját. Az előadás minden részletén, epizód jelenetén érez­hető a tudatos, átgondolt ki­dolgozás. Az előadás sikeré­hez sokban hozzájárult a sze­rencsés szereposztás is... A bemutató lényegét tekintve hibátlan volt, itt-ott bizony­talan hiányérzetei mégis tá­madhattak a nézőnek. A jó gesz tusok és jól kapcsolódó szö­vegmondás szüneteiben, az előadás „alapszövetében” mint ha nem lett volna elég fojtott, kínzóan lázas a légkör...? Mintha a csendek nem lettek volna különleges Tennessee Williams-féle „csendek” ... Persze nem szabad elfelejteni, hogy a „Nyár és füst” a szert ző korai művei köré tartozik, s azt sem, hogy bemutatóról van szó. .. A szereplőkről nehéz beszél­ni hiszen csupa jó alakítást láttunk, s az előadás színvo­nala alatt senki sem jáiszot;. Kiemelkedő alakítást láttunk Halász Judittól és ízsóf v/1- mostól, akik előadásiéi adásra fejlődnek s egyrt tó" kéletesebb játékkal örvendez­tetik meg a pécsi közönségei. Halász kitűnő színésznő, olyan fokon képes azonosulni hősei­vel, hogy a nézőnek eszébe sem jut, hogy Halász játszik, hogy egyáltalán színésznő' lá­tunk mozogni. Halász Judit alakításában Alma Wtnemiúer élt, drámája valóságos volt. Xzsóf Vilmos a bevezető ka­masz jelenetl>en nem volt e g meggyőző, de mint fiatal vos, annál inkább. Izsói U érezte az ember leginkább, hogy a darab délen játszó-1'“, hogy a déli emberek tra mé­diája elég titokzatos, de j tár­sadalom szerepe semmi esetre sem hanyagolható el. Paál László és Koós Olga i szokott rutinnal és tehetség­gel oldották meg szerepük?:, Koós alakítása különösen a drámai fordulópontodon volt megrázó, erőteljes. Laban-z Borbála kitűnő Rose. Gorza- lest alakított, rövid jeleneté ­ben nemcsak a saját figurá­ját, hanem az apjáét is meel-v tároz.ta és előrevitte az --er ménysor végzetszerűséeé' s. Sikeres epizód volt Bázsa •« Mrs. Bassett-je és Karri Jer ■ Pé-. ter Kramer alakítása: póló -«i Gyöngyi játéka a sok 'ó kítása között viszonylat e«y. rikúnak tűnt, bár az. is írt hogy sikeres filmszerepei u*. n színpadon, túl sokat várunk tőle. Az előadás sikeréhez megbízható színvonalú látók­kal járult hozzá Várady Sza­bolcs, Náday Pál, Koppány Miklós, Bódis Irén, Szerencsi Hugó, Csányi János és Dévay Katalin Gombár Judit jelmezei ez alkalommal is segítettek a színészeknek a figurák ábrázo­lásában. Vata Emil díszleted lényegében jók voltak. Az ut_ cafrontot jelző két ablakként bizonyos zsúfoltságéraést és anarchiát okozott a színpadon. Bertha Bulcsti Megjelent a Jelenkor márciusi száma A Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat legújabb szá­mában többek között Aprllu La­jos, Bárdosi Németh János} Jobbágy Károly és Pál Je­lentkezik újabb verseivel. A s^ét>» prózai részben Daltos Sándor ki­adatlan novellája, Gvenis és Végh Antal elbeszélése, továb­bá Kende Sándor készülő új re­gényének részlete olvasható. A Húsz év rovatban Benke Jő- zsef A somogyi példa címen a barcsi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet történetéről ír, a Mű­vészet-bő] kiemelkednek Mátvás Ferenc és Ottó Ferenc visszaem­lékezései Bartók Béláról. Ifjúság és művészet címen új rovat is indult, amelyben Földes Péter cikkével folytatódik az ifjúsági irodalomról indított vita. A Jegyzet.ben Hans Weil a keletné­met irodalom felszabadulás utáni fejlődéséről szóló tanulmánya mellett Loránd Imre A det^ktív- regény esztétikája című érdekes frósa érdemel említést. A számot záró könwkritíkák sorában többek között Illyés Óvn­ia újabban megjelent tanulmá­nyairól és Papp Lajos Áramlásod című verseskötetéről olvashatunk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom