Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

RBKüAl 28.

napló

Tudósítás a határról

A magyarbólyl határállomáson gazdát cserél a forint és a dinár.

A mohácsi busójárás alkalmából háromnapos „villámlátogatásra” megnyílt a déli határ. Hosszú idő óta nem volt olyan forgalmas a magyarbó- lyi állomás, mint tegnap. Amíg a kötelező hivatalos formaságokat intézték a magyar hatóságok, a vonat utasai jókedvűen sétálgattak a szerelvény mellett, sokan az állomás épületéhez igyekeztek egy kis „tankolásra”, átváltani forintra a dinárt. „Minden kezdet nehéz” mondja a közmondás. — szó ami szó, az IBUSZ a pénzváltáshoz nagyobb apparátussal vonulhatott volna ki, no, de majd legközelebb már ez is jobban szerveződik”.

— Mintegy 1300 vendég érkezett ezzel a vonattal — mondta Tokaji Gyula, a ma- gyarbólyi állomás főnöke —. Éppen az előbb beszéltem telefonon a pélmonostori állomásfőnökkel, azt mondta, hogy a déli rendszeres járat is zsúfolt lesz, az utasok hosz- szú sorban állnak a jegyekért

— tette hozzá.

A formaságok elintézése után a mozdony éleset fíity- tyentve elindult, vitte a szerelvényt a következő állomásig — Villányig.

Villányban a vasútállomás már zsúfolt volt, a várakozók szinte másodpercenként pillantottak a sínekre: jön-e már a vonat? Délelőtt 11 órakor a fekete vasparipa nagy gőzfelhőbe burkolózva megérkezett. S ami már ilyenkor szokásos: rokonok, ismerősök ölelték egymást. „De megnőttél, mióta nem láttalakV — ,JDrága öcsém, már nagyon vártunkf’

— a viszontlátás első szavai hallatszottak végig az egész szerelvény mellett. A vonat nem sokáig időzött, de ez a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy az állomás vendéglőjében sokan egy pohár villányit is lehajtsanak a találkozás örömére. Mintegy százan szálltak le Villányban

— az állomástól a községbe vezető út egymásba karoló, nevető arcú emberekkel telt meg. Néhány perc múlva indult a vonat tovább, Mohácsra.

— Több mint 10 000 vendéget jeleztek, de még ennél is többre számítunk — mondták

az IBUSZ mohácsi kirendeltségén. A jugoszláv idegenforgalmi hivatal nem kért sok szállóhelyet, ez bizonyítja, hogy a látogatókat a rokonok, ismerősök fogadják erre a néhány napra. S ha mégis kémek szállást? Mohács, Pécs, Komló szállodája áll rendelkezésre.

Mohácson a Széchenyi téren már látható volt a nagyszabású busójárás előkészülete: ácsolták a közel 2500 fős tribünt, a Béke szálló előtt készültek a sátrak, ajándékot, jó bort árulnak majd bennük... ,Mutatóba” az utcákon már megjelentek a „kis busók”, — gyerekek álarccal. A benzinkút előtt jugoszláv rendszámú autók álltak, — megpezsdült ebben a városban az élet

Az autóval érkezők Bere- menden lépték át a határt. A beremendi vasútállomás előtt Jugoszláviába vezető ország- .úton egymás után közeledtek a gépkocsik, a fürge mozgású kis Zastavák, Opelek, de sok motorkerékpár is.

— Éjfél után 10 perccel érkezett az első gépkocsi s azóta szünet nélkül jönnek — mondták a határőrök —. Eddig mintegy 60 gépjármű érkezett.

De jönnek gyalog is. Az állomás előtt az országúton már várják őket, ismerősök, rokonok A vendégek gyorsan túljutnak az ellenőrzésen, útra- valóul a Baranya megyei Ide- denforgalmi Hivatal „Baranya” című kis prospektusát kapják. Itt a dinár átváltása is gyorsabb — nincs semmi fennakadás.

— A nagy forgalom vasárnap lesz — mondják a „hivatalos szervek”. Eddig 8 autóbusz érkezését jelezték vasárnapra, négyet Eszékről, négyet pedig Eszék környékéről. Egy másik jelentés viszont arról ad hírt, hogy valószínű több autóbusz érkezik mint előre jelezték.

Az első nap tapasztalatai azt bizonyították, hogy nálunk is, Jugoszláviában is örülnek az emberek a „felhúzott sorompódnak. S miért ne örülnének — a jóbarátok szeretnek mind gyakrabban találkozni egymással...

(Garay)

3

Baranyában jelenleg nem áll fenn belvízveszély

Hasznosan tevékenykednek a megye vízgazdálkodási társulatai

A beremendi gépkocsis átkelőhely vámvizsgálatáról sorra gördülnek ki a jugoszláv rendszámú kocsik.

A tavasz közéledtével aggódva figyelik a mezőgazda- sági szakemberek, milyen belvízveszéllyel kell számolmok, milyen magas lesz a talajvíz, milyen vízkárelhárítása intézkedéseket kell tenniök. Erről beszélgettünk Polohn Istvánnal, a Pécsi Vízügyi Igazgatóság vízrendezési csoportvezetőjével.

— Mindenekelőtt két részre

kell bontanunk a kérdést Az első a belvíz elleni védekezés, a belvizek visszatartása és rendezése, a második a kis vízfolyásokon előforduló helyi vízkár elhárítása. A köztudatban ez a két feladat nincs kellőképpen szétválasztva. A kettő összekeveredik, pedig nem egy és ugyanazon intézkedésekről van szó. A belvizek általában sík vidékű, kis esésű területeken fordultak elő. Megyénkben például Dél-Baranyában a drávai síkságon a Siklós— Sellye vasútvonaltól délre, va_ lamint a mohács—kölkedi belvíz öblözetben találkozunk leg gyakrabban belvízveszéllyel, természetesen kedvezőtlen idő járás esetén.

— Migyen kilátásaink vannak jelenleg?

— A késő őszi és a kora tavaszi időjárás azt mutatja, hogy belvízvédekezésre előreláthatólag Baranyában nem kerül sor, mert jelenleg nem áll fenn belvízveszély. Megye- szerte nincs olyan vastag és egybefüggő hótakaró, amely később belvízveszélyt idézne elő egyes területeken. Ugyan, akkor nem szabad elfelejteni, hogy kisebb helyi jelentőségű vízlevezetésre sor kerülhet egy-egy termelőszövetkezet vagy egy-egy község határában azonban ez előreláthatólag nem terjed túl az adott gazdasági egység határain. Azt is meg kell mondani, hogy mindezt a jelenlegi helyzet alánján állítjuk, mert sosem tudhatjuk, mit hoznaik a következő hetek, milyen jelentős időjárásbeli változások történnek, és nagyobb, hosz- szantartó csapadék már belvízveszéllyel járhat.

— Mikor volt utoljára jelentősebb belvízveszély?

— A legemlékezetesebb talán a közelmúltban volt, amikor 1963 tavaszán a rendkívüli tél után a vastag hótaka.

ró elolvadt. Baranya megyében 32 200 hold rét, legelő és erdő, 4300 h°ld szántóterület' és 850 hold vetés került víz alá a tavaszi ár- és belvíz- veszély levonulása alkalmával.

— Milyen feladatok vannak

jelenleg a határban?

— Függetlenül attól, hogy jelenleg nem áll fenn belvíz- veszély Baranyában, ■ a lecsa- polást nem szabad elhanyagolni. Ebben az esetben nem a belvíz elleni, védekezésiről, hanem lecsapalásiról van szó, ugyanis belvízről akkor beszélünk, ha a víz megjelent a térszínen. Ha viszont neon jelenik meg a víz, de közel van a térszínhez, akkor is veszélyt jelent és lecsapolással kell védekezni ellene. A mezőgazdasági szakemberek már ismerik ezeket a területeiket és időben intézkedhetnek a talajvíz lecsapolására. A vízgazdái, kodási társulatok, a termelő egységek állandóan napirenden tartják és ez is a helyes, mert különösein Dél-Baranyában nagy jelentősége van a lecsapolásnak. Igen hasznos munkát végeznek ebből a szempontból a vízgazdálkodási társulatok. 13 társulat működik Baranyában, közülük a legnagyobb a Dráva—Feketevíz közti Társulat, amelyik

128 000 holdon tevékenykedik és jelentős a Siklós környéki, valamint a Mohács—Kölkedi Társadat.

— Mit javasol a mezőgazdasági üzemeknek a lecsapolás fokozása érdekében?

— Arra törekedjenek a mezőgazdasági üzemeli, hogy a táblákról helyi eszközökkel — ásóval, kapával — a legközelebbi vízbefogadóba vezessék le a talajvizet, mert így egykét kapavágással ezer forintos károkat előzhetnek meg. Fontos a mezőgazdasági üzemek kezelésében lévő helyi vízlevezető árkok megfelelő kitisztítása, mert ez nagymértékben hozzásegít a magas talajvizek kártételének megelőzéséhez A vízgazdálkodási társulatok pedig egyre jobban erősödnek, amivel párhuzamosan csökken a víz kártétele a megyében, egyre nagyobb mér tőkben épülnek ki a vízlevezető árkok. Ha nincs is jelenleg Baranya megyében belvízveszély, de a lecsapolásra, a talajvíz megfelelő szinten tartására nagy szükség van minden területen. Végezetül csak annyit mondhatok, hogy az átlagos évekhez viszonyítva, az idén kedvezőbb helyzet válható a belvízvédelem és a helyi vízkárelhárítás szempontjából.

540 vagonos készároraktár építését kezdik meg a Szigetvári Konzervgyárban

A Mecsek vidéki zöldség- és gyümölcsös kertek idei terméséből kétezer vagon tartósított árut — főzeléknek valót, gyümölcsízt, befőttet, gyümölcslevet — készítenek a Szigetvári Konzervgyárban. Az év folyamán több új technológiai berendezést helyeznek üzembe. így például automata üveg- és palackmosót, babhegyvágó és szeletelő gépet, automata dugózárót, sterilizálót, az anyagmozgatás könnyítése céljából pedig szállítószalag-rendszert építenek ki, emelőtargoncákat állítanak munkába. Egyik legnagyobb problémája a gyárnak a készáru elhelyezése. Ezért a kora tavasszal nagyszabású

építkezéshez fognak. Megkezdik egy 540 vagonos késztermék-raktár építését Ezenkívül a vízellátás biztosítása céljából a gyár környékén tervezett tíz új kútból az elsőt üzembehelyezik. . A csillag alakban kiépülő kútláncol at ha teljesen elkészül, naponta hatezer köbméter vizet szolgáltat majd az üzemnek. Ezekkel a létesítményekkel veszi tulajdonképpen kezdetét a Szigetvári Konzervgyár 1970- ig tervezett rekonstrukciója, aminek eredményeként évi termelése a jelenleginek háromszorosára, hatezer vagonra emelkedik. Az átépítés, bővítés, fejlesztés körülbelül négy ed milliárd forintba kerül.

Tankiteles Ma lépők nyilvántartásba vitele

Felhívjuk • kedves szülök figyelmét hogy s tanköteles korba lépő tanulókat március 1—15. között veszik nyilvántartásba az általános iskolákban. A nyilvántartásba vétel helye az az Iskola, unelynek körzetében a gyermek szülei (gondviselői) laknak.

Tanköteles az a gyermek, akt hatodik életévét 19«5. szeptember L-ig betöm. Kivételes esetben, ha i gyermek szeptember 1—3®. kötött tölti be hatodik "letévét és szellemi, testi fejlettsége a tanulmányok megkezdésére alkalmassá teszi, a szülő március L. és Június L. napjai között az igazgatótól térheti a felvétel engedélyezését. \ kérelemhez orvosi igazolást kell tsatólni.

Minden tanköteles korba lépd gyermeket nyilvántartásba vesztnek, függetlenül testi vagy szellemi fogyatékosságától.

A jelentkezés alkalmával az Iskola ad felvilágosítást az orvosi rizsgálat és a beiratkozás helyé- gól és idejéről.

VÁROSI TANÁCS VB. mcvelödEsügyi oszxAlya

Öltem a különös vendégkönyv előtt s egy árva betűt neon tudtam beleírni. Nem tudom, miért. Most már azt hiszem, írnék bele valamit, egy kérdést, olyasfélét, hogy mondja meg nekem Asszonyom, honnan van ennyi ereje?

Valamelyik nap a kezembe nyomtak egy levelet, innen írt valaki Pécsről, hogy lentjárt Zalátán, találkozott Czere Horváth Já- nosnéval, aki sok szép dal szerzője. Különben is mint tanítónő a falu kulturális életének vezetője volt évekig ... ésígytovább. Mellékletként néhány levelezőlapra nyomtatott kottát is küldött.

Nem értek a kottákhoz. Elolvasgattam a dalszövegeket, persze, nem túl nagy figyelemmel, az egyik kotta mellett egy arcképet Is találtam, fiatal, kicsit szomorkás mosolyé nőt ábrázolt. Mindjárt megnéztem a dátumot is. 1939.

Aztán ez a dátum meg Zaláta nem hagyott nyugtot. Ki az, aki a harmincas években dalokat szerez Zalátán s ma is ott lakik?

A postás mondta meg, hogy a nyugdíjas tanítónő a református lelkész felesége A zalátai gyerekek úgy hívják: a paptanító néni.

Köszörültem a torkomat a nedvesfalú papiak előszobájában. A hangra egy villanásra kinyílt az ajtó, pici kis öregasszony nézett ki rajta, nem is nézett, csak megcsillant az ajtóban, aztán rögtön be is csukta, mintha megijedt volna tőSOKSZÍNŰ KALÁRIS

lem. Néhány hang hallatszott belülről, akkor újra kijött s most már bemutatkoztunk egymásnak, ö Czere Horváth Jánosné. Idegesség vibrált körülötte, mintha örökös lázban élne a tevékenység állandó igényével. ,

Ritka az olyan ember, akiről ez már első pillantásra látszik. A beszéde is ilyen sodró, gyors, nem időzik sokáig egy témánál.

Egy kép fekszik előttünk. Bajuszos, cvifckeres öregúr sötét magyar ruhában. Na, látja, ez volt Kecskeméten a rajztanárom, Szunyoghy Farkas, Ady osztálytársa volt különben, egy időben szobrászatot is nyitott á húsz pengőért, persze, hogy én is beiratkoztam, beiratkoztam én mindenhová, de csak fejcsóválva nézte a szobraimat, legfeljebb csak annyit mondott, „ügyes, ügyes”, persze, nem volt azoknak a szobroknak lelke. Aztán egyszer azt mondta: „Rajzoljon csak inkább maga, Ica”. Igaza is volt, mert a rajz az más.

Mondani akarom, hogy mutasson valami rajzot, de már felpattant az asztal mellőL Azt mondja, megmutatja a kalárisait, mert vagy húsz féle van neki az ország minden részéből, még fekete székely kalárisa is.

Egy folyosón lehet átjutni a lakás másik részébe, a folyosó tele van dobozokkal. Ezek mik? — kérdezem. Népviseletek — mondja —■ tudja, nagyon szeretem az ethnográfiát, vagyishogy nem akarom magam ilyen nagyképűen kifejezni, inkább úgy mondanám, a népi dolgokat nagyon szeretem, különösen a női népviseletet Ez mind az. Két dobozra pöccint: ebben van az ormánsági, ebben meg a kazárbányai. Ezeket különösen szeretem.

A folyosóról nyílik a dolgozószoba s ebből még másik kettő. A legbelső az

övé.

A falon plakátok, egykori magyamóta- hangversenyek emlékei, a sarokban zongora s egy falrész tele van festett tojással. Nem számoltam meg mennyi, de száznál bizonyára több. Először azt gondoltam, népi hímes tojások — közelebb mentem és elcsodálkoztam.

Minden dalomat megfestettem. Tojásra — magyarázza közben az asszony és sorra mutogatja a tojásokat: ez melyik dal, az melyik. Én altkor már nem annyira a magyarázatot figyeltem, inkább a festést. Egyike másika remekül kidolgozott kis miniatúra. Mivel fest? — kérdeztem. Vízfesték, tempera és anilin festék keveréke. Mindig csak tojásra? Nem mindig, de többnyire igen. Miért éppen tojásra?

Megvonja a vállát, honnan tudná ő azt

Aztán egy pillanatra megáll, egy tojást forgat a kezében. Nézze, ezt be sem fejeztem. Aztán kis szünet után hozzáteszi: tudja, annyi mindenbe belekap az ember!

Egy másodpercig 6em tart ez a röpke elsuhanó szomorúság, de azután már mindig megmarad az emléke.

Álljon csak ide. Látja ezt a képet? Huszonhárom éves koromban rajzoltam. Mit ábrázol? Megütközve nézek rá. Hiszen a vak is látja. Tusrajz, egy lány a tükör előtt. Mosolyog. Lépjen kettőt hátra és nézze összehúzott szemmel. Egy koponya vigyorog rám. Látja, halálfej. Hogy miket ki nem talál az ember. Különben a halál ott is van körülöttünk mindig.

Hirtelen ott a sok emlék között, amik most már nekem is kezdtek jelenteni valamit, az ötlött eszembe: mi akozhat boldogságot ennek az asszonynak. Azt kérdeztem: mi volt életében az egyik legboldogabb pillanat? Azt hittem, majd valami dal születését mondja, vagy egy sikeres hangversenyét, ö meg megállt, éppen egy papírlapot tartott a két ujja közt, maga mellé ejtette a kezét és azt mondta: mikor az iskolában búcsúztattak. Most, mikor nyugdíjba

mentem. Ott ttttak velem szemben, apa, anya, gyerek, mindegyiket tanítottam. Láttam, nagyon szerettek volna valamit mondani, valami nagyon szépet ét aztán csak annyit mondtak „köszönöm” Hát persze, hogy sirvafakad- tam. Ez nagyon szép volt. Buta aki, azt mondja, hogy az öregségnek nincsenek örömei. Biztos nem érti meg, de én azt mondom, ez a legszebb kor.

Hát igen. Tulajdonképpen a dalok, a festés, a népviseletek mind csak csupa dísz. Meg kell vallani, csodálatos dísz.

Közben fölemeli a papírt, mutatja. Ennék is nagyon örülök, ez az egyik legszebb emlékem. A „Doktor úr, doktor úr” című dal első sora és kottája. Ideges, gyors ceruzaírás: szeretettel ajánlom Horváthné Várady Ilonkának: Huszka Jenő.

Aztán visszamegyünk az első szobába, itt melegebb van, mutat néhány rajzot: ezeket már a tanítványai csinálták. Csillog a szeme, amikor azt mondja: én tanítottam őket. A szépre szerettem volna megtanítani valamennyit. Egy kicsit biztos sikerült.

Aztán elémtette az ominózus vendégkönyvet. Végiglapoztam. Minisztertől neves újságírókig, magyamóta- énekesekig sok híres ember bejegyzését találtam meg benrte. A sorok őszinték, szeretetteljesek — az erő. ami ebből az asszonyból árad, nem hagyott érintetlenül senkit.

L. L-