Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

VUög proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló _________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja_________ X XII. ÉVFOLYAM, 46. SZÄM ÁRA 50 FILLÉR 1965. FEBRUÁR 24.. SZERDA Öntevékenyen, felelősen Külső segítséget csak az várhat, aki saját maga min­dent megtett az ügy érdeké- . ben. Érdemes ezen elgondol­kodni idei gazdasági felada­taink számbavételekor és vég­rehajtásakor. Mert bár két­ségtelen, általánosságban a terv nem tartalmaz feszített mennyiségi előirányzatokat, célkitűzéseink végrehajtása mégsem könnyű. Hiszen a ter­vezett gazdasági előrehaladást a tavalyinál nem több beru­házással és alig több munkás- létszámmal kell megvalósíta­nunk. Nem is szólva arról, hogy külkereskedelmünk — nemzetközi fizetési mérlegünk javítása miatt az ipari ex­portnak lényegesen gyorsab­ban kell növekednie, mint a termelésnek és az importnak. A múltban szinte gyakorlat­tá vált egyes vállalatainknál, hogy a termelésnövekedést — csak több beruházással, illet­ve megnövelt munkáslétszáru­lnál, a többletexportot növek­vő importtal teljesítették. Ez az út hovatovább járhatatlan­ná vált. Az idei feladatok csali akkor oldhatók meg, ha a vállalatok maximálisan és öntevékenyen feltárják, s ki­használják belső erőforrásai­kat, lehetőségeiket. Az öntevékenység fokozásá­nak fontos feltételét, a vál­lalati vezetőknek a korábbi­nál nagyobb önállóságát a közelmúltban kiadott felső­szintű rendelkezések biztosí­tották. Például az új munka­ügyi rendelkezések növelték a vállalatvezetők hatáskörét. Le­hetővé vált, hogy a problé­mákat azon a lépcsőfokon döntsék el, ahol felmerülnek, s ahol azok helyes elintézésé­nek minden feltétele adva van. A nagyobb önállóság azon­ban nemcsak nagyobb hatás­kört. de nagyobb felelősséget is jelent. Olyan értelemben is. hogy a központi határoza­tokban rögzített elveket mi­ként váltják át a mindenna­pok gyakorlatává. Korábban sok panasz hangzott el amiatt, hogy a vállalatok vezetőinek gyakran apróbb kérdésben is megkötik a kezét, s a minisz­tériumok olyan kérdésekben is maguknak tartották fenn a döntést jogát, amely bőven belefért volna a vállalati igazgató hatáskörébe. Ezek­ben a bírálatokbarf kétségte­lenül sok igazság volt. De az utóbbi időben ezzel éppen el­lentétes jelenségek tapasztal­hatók. A vállalati igazgatók egy része nem számol a meg­változott helyezettel, nem ék a kibővült hatáskörrel, és olyan kis jelentőségű — néhány száz ' agy ezer forintos — ügyek­ben is a minisztériumhoz for­dul döntésért, mellyel tulaj­donképpen még neki sem sza­badna foglalkoznia, hanem az d bitékes beosztottjaira kellene b'-nia. A döntéseknek és a . f">Iősségnek ez az áthárítá­sa, a belső erőforrások feltá­rásának háttérbe szorulása ta­lán elfogadható volt akkor, amikor azt gondoltuk: a nép­gazdaság tervszerű arányos fejlődéséhez nem kell más, mint egy részletes, felülről előírt terv s a vállalatoknak nincs más feladatuk, mint e tervet-végrehajtani. A szocialista gazdaság azon­ban bonyolult, szerteágazó, változékony s ennek fejlődé­sét minden részletében előre látni aligha lehet. Minden út­közben támadt problémával és azok megoldási lehetőségeivel még a leggondosabban elké­szített terv sem számolhat, s éppen ezért — a tervek mel­lett — egyre nagyobb jelen­tőséget tudaidonítimk a köz­vetlen gazdasági kancsolatok- nak, a helyi lehetőségek és erőforrások feltárásának. s mozgósításának. A döntések és a felelősségvállalás, vala­mint a belső tartalékok feltá­rása azért nem választható el egymástól, mert az öntevé­keny vállalati munkának ta­lán ez a legkönnyebben meg­oldható eleme, s azok a vál­lalati vezetőik, akik ezzel sem élnek, még kevésbé képesek feltárni a nehezebben mozgó­sítható belső erőforrásokat, tartalékokat Az üzemi tartalékok feltá­rásának természetesen már a múltban is igen iélentős ered­ményei voltak. Ennek esti pán az volt a szépséghibája, hogy erre a vállalatokat igen gyak­ran valamilyen külső kény­szer inspirálta. Az egyik tex­tilvállalat például a termelési feladatainak bővüléséhez meg­lehetősen magas beruházási keretet igényéit. A beruházá­si összeget meg is kaphatta volna, azonlban kiderült: új üzemrész építésére nincs mód, mert a vállalat terüle­tén nincs erre hely. S csak miután a fejlesztésnek ez a külterjes módja megfeneklett, akkor ültek össze a vállalat- vezetők, hogy felkutassák a termelés bővítésének olyan le­hetőségét, amely az eredeti megoldásnál lényegesen ol­csóbban produkálja ugyanazt az eredményt. Minthogy a népgazdaság te­herbíró képessége korlátozott, s ugyanakkor az üzemekben a „kapun belül” még igen sok tartalék lelhető fel, helyes lenne olyan munkamódszert kialakítani és állandósítani, hogy a vállalatok csak abban az esetben forduljanak a kül­ső segítséghez, amikor már a saját lehetőségeiket valóban kimerítették. A „segíts maga­don ...” közmondást tehát köz- gazdasági nyelvre is lehetne ..lefordítani”: a vállalat fej­lesztése érdekében „tedd meg saját erődből mindazt, amit megtehetsz és akkor — de csak akkor — joggal elvárha­tod az állam segítségét is”. Ünnepség a budapesti Szabadság téren A szovjet hadsereg megala­kulásának 47. évfordulója al­kalmából kedden délelőtt ko­szorúzása ünnepség volt a i Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A szovjet és magyar Him­nusz hangjai után elsőként a Magyar Népköztársaság fegy­veres testületéi nevében Czi- nege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Ruzsbatzky László, a munkás­őrség budapesti parancsnoka helyezett el koszorút. A Szov­jetunió budapesti nagykövet­sége nevében G. A. Gyenyi- szov rendkívüli és meghatal­mazott nagykövet, N. R. Selen követtanácsos, Sz. D. Zotov vezérőrnagy, katonai attasé. A szocialista országok Budapes­ten akkreditált katonai és légügyi attaséinak koszorúját Milan S. Kolarevic ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövete ségi Köztársaság katonai és légügyi attaséja, W. Jackow- ski ezredes, a Lengyel Nép- köztársaság katonai és lég­ügyi attaséja és R. Chlubna alezredes, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság katonai attaséja helyezte eL Koszorúzás a szovjet hősi emlékműnél A szovjet fegyveres erők mep.lakulásának 47. évfordulóján Pécs fiataljai megkoszo­rúzták a pécsi szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű talapzatán koszorút helyeztek el a KISZ Pécs városi Bizottsá ga, a megyei úttörő elnökség és a pécsi fegyveres erők KISZ-bizottsága nevében. Pé cs diáksága nevében az isko Iák küldöttei virágokkal dí­szítették a hősök sírjait. A képen: elhelyezik a fegyveres erők KISZ-bizottsága koszo­rúját. Tudósítás négy tsz-bál! Egyre több gép a határban Amerikai kísérlet vitorlázó űrrepülőgéppel Az amerikai légierő kedden kétlépcsős „Thor-Delta” raké­ta segítségével körülbelül 63 kilométer magasságra bocsá­tott fel egy vitorlázó űrrepü­lőgépet, amelynek műszerei azt vizsgálják, hogy milyen anyagok és milyen technika szükségesek az olyan űrhajók építéséhez, amelyek repü­lőgépekhez hasonlóan száll­nak majd le a földre. A légierő közlése szerint a fr-v ' '1 c-u.-rps volt. az űrre­pülőgép félórás repülés után az Atlanti-óceán déli részén szállt le, ahol repülőgépek és hajók várták érkezését. A gép alakja vasalóhoz ha­sonlít és több ezer petty van ráfestve 10 különböző színben. Mindegyik szín egy bizonyos hőfokra érzékeny, annak ha­tására változtatja árnyalatát. A tudósok a színes pettyek el­változásából állapítják meg, hogy a gép felszínének külön­böző pontjait útközben milyen hőmérséklet érte. Négy tsz-be látogattunk el tegnap és tájékozódtunk, mi­lyen munkát végeznek ezek­ben a napokban? Varga László, a szigetvári Zrínyi Tsz elnöíke: — Eddig hatszáz holdon vé­geztük el a fejtrágyázást, ösz- szesen 1600 hold vár ezekben a hetekben fejtrágyázásra. Na­ponta 3—4 gép dolgozik és 15 vagon műtrágya kerül a föl­dekre. Nyújtott műszakban dolgoznak gépeink, hogy mi­előbb végezzenek ezzel a mun­kával, lehetőleg az olvadás előtt. A múlt héten például, amikor nappal engedett a ta­laj, éjszaka szórtuk a műtrá­gyát. A szervestrágyát is hord­juk, elsősorban arra a hetven holdra, amelyiken megvalósít­juk az Iregszemcsei Kutató- intézet új takarmánytermesz­tő módszerét: kétszer, három­szor akarunk erről a terület­ről betakarítani bőséges takar­mányt. Általában 100—200 mázsa szervestrágyát terítünk él a hetven hold, öntözött te­rületre. Ktisfra László, a botykaipe- terdi Hajnalcsillag Tsz köny­velője: — Ma érkezett meg a lu- cemavetőmag, azért küldtük a pótkocsis vontatónkat Sziget­várra. Százötven kilót kap­tunk és nekünk is van hat­van kiló vetőmagunk, amit | őszi árpára szórunk ki, felül- | vetésnek. Ezenkívül a vonta- : tónk hozza a 10,8 mázsa nap- j raforgó-vetőmagot és akkor a burgonya kivételével, minden vetőmag raktáron lesz. Már csak a jó időt várjuk, hogy vethessünk. A burgonyát még nem tudjuk honnan szerezzük be, valószínűleg valamelyik termelőszövetkezettől kapunk megfelelő vetőgumót. (Csak el ne késsenek vele!) Háttá József, a rózsafai Kos­suth Tsz elnöke: — A dencsházi kertésze­tünkben már folynak az elő­készületek a szántóföldi ker­tészkedéshez. A mi vidékünk alacsony fekvésű, hideg a ta­laj, így primőrárukkal nem tudunk időben előjönni. Ezért hetven holdon, nagy tömeg­ben termesztünk paprikát, pa­radicsomot és uborkát. A szántóföldi kertészkedés révén — most készítjük az idei ter­veket — 550 ezer forint bevé­telre számítunk. Negyven fo­gat hordja a szervestrágyát és három gép szórja a műtrá­gyát. Ezenkívül a még kint lévő szárat dolgozzuk fel alomnak. Hétfőn pedig saját építőbrigádunk folytatja atsz­szerelőműhedy építését, ame­lyet május közepén átadnak használatra. Papp Zoltán, a nagypeterdi tsz elnöke: — Túl vagyunk a zárszám­adáson és 42 forintot fizet­tünk egy munkaegységre, hét forinttal többet a tavalyinál. Egy-egy tag jövedelme elérte a 13 ezer forintot, ami pedig háromezer forinttal több mint 1964-ben. Balázs Pál állatte­nyésztő 40 ezer forintot kere­sett, Pintér József tehenész 42 ezer, Egerszegi József ser­téstenyésztő pedig" 35 ezer fo­rintot ért el. Jönnek vissza a fiatalok is, ami a tsz jó ered­ményének következménye. A 19 éves Kiss László a pécsi Sopianaból jelentkezett és ko­csis akar lenni, Németh József és Nagy József az állami gaz­daságból jött, Milisics Józsri a BELSPED dolgozója volt ed­dig. Valamennyinek . jut mun­ka. A Pécsi Porcelángyár dolgozói is csatlakoztak a felszabadulási munkaversenyhez ♦ * Vállalásukból: Jobb minőség — Pontos határidők - Kevesebb selejt Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére in­dult szocialista munkaver­senyhez a Pécsi Porcelángyár dolgozói is csatlakoztak. A nemrégiben megtartott terme­lési tanácskozásokon a dol­gozók megvitatták és papírra vetették vállalásaikat. A vál­lalások, s a felszabadulási munkaverseny fő célja, hogy az 1965. évi népgazdasági terv célkitűzéseit maradéktalanul teljesítsék. A pécsi gyárnak 122,5 mil­lió forint értékű terméket kell az idén előállítania. A dolgo­zók versenyvállalásában 0,5 százalékos túlteljesítés szere­pel, ami azt jelenti, hogy 610 ezer forinttal többet termel­nek, mint amennyit a terv számukra előír. Az úgyneve­zett kiemelt termékek terüle­tén pontosan meghatározták a túlteljesítés mértékét. A kályhacsempékből 0,5 száza­lékkal, vagyis 21 tonnával ké­szítenek többet a tervezettnél. Ezt úgy kívánják elérni, hogy a kemencejavításokra szánt időt két nappal lerövidítik; a 21 tonnás mennyiség éppen két napi termelés eredmé­nye. A műszaki porcelánáruknál 1 százalékkal kívánnak töb­bet termelni az előirányzott­nál, amely 30 tonna árut je­lent. Ennek érdekében a prog­ramozást és a munkaszerve­zést keU megjavítaniuk, hogy az égetőkapacitást a maximá­lis mértékben kihasználják. Az edények és általában mindenféle termék minőségét tovább szeretnék javítani a Pécsi Porcelángyárban. Az edényeknél azt vállalták, hogy 1 százalékkal emelik az első osztályú termékek mennyisé­gét a tavalyi eredményekhez, illetve az előirányzathoz ké­pest. A mázas termékek se­lejt je a múlt évben 11,7 szá­zalék volt. Az idei vállalás ér­telmében 0,5 százalékkal csök­kentik a selejtet, amely — fi­gyelembe véve az iparág átla­gát —, elfogadható arány. A termelékenység emelke­dését mutatja az a vállalásuk, hogy az idén emelkedni fog az egy főre jutó termelési ér­ték. Az 1964-es évben egy dol­gozó 90 840 forint termelési értéket állított elő. Ezt 0,5 százalékkal kívánják 1965-ben felülmúlni. Vállalták, hogy a Ganz Vil­lamossági Művek részére ki­dolgozzák a 150 kV-os kap­csolószigetelőt, a szükséges prototípust időre elkészítik, hogy ezzel lehetőséget te­remtsenek a pakisztáni eladá­sokra. Hasonló vállalást tettek a 110 kV-os szigetelők elkészí­tésénél is. hogy külkereskedel­münk időben, s a világszínvo­nalnak megfelelő áruval jelen- - hessék meg a külföldi piaco­kon. Említésre méltó vállalások közül: a Műcsarnok helyreál­lításához megrendelt pyrográ- nit termékeket, amelyek szál­lítási határideje 1966. június 30-a volt, még ebben az év­ben, augusztus 1-ig elkészítik és leszállítják. A Pécsi Porcelángyár vál­lalását, — amelyet felszaba­dulásunk 20. évfordulójának tiszteletére indult szocialista munkaverseny kapcsán tett, minden dolgozó támogatja. A jelenleg versenyző brigádok mellett újabbak alakulnak és kapcsolódnak be a szocialista címért folyó küzdelembe. Az év elején 34-re emelkedett a. szocialista brigádok száma, de közülük 18 brigád többször is elnyerte már a címet. j k

Next

/
Oldalképek
Tartalom