Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
Tízéves a Mecsek Művészeti Együttes tánekara Ocmtosan tíz évvel ezelőtt, 4 1955. február 21-én alakult meg a Mecsek Művészeti Együttes tánekara. A megalakulás a Táncművészeti Főiskolán akkoriban végzett Simon Antal koreográfus, a pécsi, kisebb csoportokban működő mintegy harminc táncos, és a kezdeményezést felkaroló, azt erkölcsileg és anyagilag támogató Pécs mj. városi Tanács Végrehajtó Bizottságának köszönhető. dűlő együttesnek egyszerre kellett megoldania a különböző előképzettségű táncosok technikai felkészítését, egy szintre hozásét, a néprajza ismeretek tanítását, és a szervezeti kérdések megoldását Felkészülésükhöz és indulásukhoz, de későbbi munkájukhoz is nagy segítséget jelentett számukra a Városi Művelődési Ház, mely, mint működtető intézmény megteremtette a technikai. szervezeti feltételeket. Részlet a „Somogyi szvit” című táncjátékból. Simon Antal művészeti vezető induláskor abban jelölte meg a tánckar feladatát, hogy népművészeti hagyományainkat ápolja, azokat megismertesse és megszerettesse a közönséggel, továbbá, hogy példát mutasson, segítséget nyújtson a város, sőt az egész megye kisebb néptánccsoportjainak. Ekkor még a merészebbek is csak titokban mertek arra gondolni, hogy együttesünk esetleg külföldi fesztiválokon is képviselje a magyar színeket, terjessze a magyar népi kultúrát.- A tánckar mellé 1957-ben megalakult az énekkar is, mégpedig abból az elhatározásból, hogy a két részleget később kiegészítik zenekarra] is és így egy nagy együttest hoznak létre. A két részlegnek azonban — énekkarnak és tánc- karnak — a későbbiek folyamán sem sikerült a teljes eggyéválás, megmaradtak, ahogy indultak, egymás mellett. Ez elsősorban talán abból az adottságból következett, hogy a nagy létszámú énekkar (70 fő) nehezen és költségesen mozgatható. Ennek ellenére számos közös produkcióik, sikeres szereplésük volt. („Itt élned, halnod kell!’” „Kállai kettős”). 'A tánckar a feladatok kije lésének és vállalásának megfelelően nagy lelkesedéssel kezdte el munkáját. A tánc- szeretet kitűnő szervezőerőnek bizonyult. A különböző foglalkozási ágakból verbuvált fiatal táncosok — fizikai dolgozók. pedagógusok, műszakiak. diákok — nagyszerűen megértették egymást, tudták, hogy fejlődésük csakis a legteljesebb egyetértés, továbbá a vezetők és a táncosok szoros együttműködése alapján biztosítható. Minderre valóban nagy szükség volt, mert az inA z első bemutatót 1955. november 14-én tartotta az együttes a Pécsi Nemzeti Színházban. A zenekari kíséretet Dörömböző Géza és népizenekara adta. A bemutatkozás sikeres volt, de már az első bemutató felvetette a művészeti iránnyal kapcsolatosan a konkrétabb megfogalmazás igényét, .mégpedig azt, bogy a gyűjtött néptáncanyag megmentésének és eredeti formájában történő bemutatásának útját járják-e; vagy kövessék a nagy együttesek (Állami Népi Együttes, Mojszejev Együttes) példáját, a színvonalas feldolgozást; vagy pedig teljesen új megoldásokat keresve. eddig járatlan utakon haladjanak. Közelebbi célkitűzéseiket Simon Antal ekkor abban jelölte meg, hogy az ormánsági és egyéb magyar tájak paraszt táncaiból kiindulva lépésről lépésre kíván el- í jutni a magasabb technikájú színpadi kompozícióig; korszerűen akarja a néphagyományl színpadra állítani, hogy a mai közönség is befogadja, megszeresse. Ezután a bemutatóik egész sora következett. Felléptek Pécsett, a megyében, és resztvettek valamennyi jeles, hazai táncos rendezvényen. (Gyula 1958, Debrecen 1960, budapesti országos bemutatók, Szolnok 1964.) Lendületes, színes és színvonalas táncaikkal általában sikert arattak. Az együttes minden évben megtartotta újonnan betanult műveinek pécsi bemutatóját. A biztos sikert elsősorban mindig a folklór műsor jelentette. Legtöbbször előadott műveik: Háromugrós (49), Kecskejáték (44) Pásztortánc (371 Verbunk és csárdás (34) Pántlikázó (34). Ugyanakkor a szakmai közönség és a pécsi fiatalság figyelemmel kísérte az együttes modern törekvéseit is. A táncdráma bemutatók gyakran váltottak ki vitát. A tematikus táncok között egyik legsikeresebb bemutatójuk volt az 1959-ben színpadra állított „történelmi képek” sorozat. Nagysikerű volt az 1960-as bemutató. Cigányok című tematikus kompozíciója. Érdekes kezdeményezés, de sokat vitatott mű volt a Megronthatatlan város című jazz zenére készített (Kincses József zenéje) szatirikus táncjáték. Többször szerepeltek a televízióban és a rádióban is. A kitartó szorgalmas munka eredményei nemcsak abban jelentkeztek hogy országosan is híre-neve lett az egvüttesnek. hanem abban is, hogy műsorukat, tudásukat külföldön is bemutathatták. A külföldi szerepléseket ju- 11 gosziáviai úttal kezdték. Fontos állomás volt ez az együttes életében, mert külföldi közönség előtt ekkor mérhették le először, mit ér a táncuk, hol tartanak. Ezenkívül további külföldi útjaikhoz is hasznos tapasztalatokat szereztek. 1960-ban újra Jugoszláviában vendégszerepeitek ekkor is sikerrel. Az együttes 1962-ben Olaszországba, San Remoba kapott meghívást, a nemzetközi virágfesztiválra. A találkozón 12 ország együttesei vettek részt, és noha hivatalos értékelés nem volt, a sajtó és a közvélemény a magyar és a spanyol együttest nyilvánította a két legjobb csoportnak. Ezt a szereplést már közvetítette az Euróvízió is, a legtöbb időt szánva a magyar táncok bemutatására. Ezúttal is újabb tapasztalatokat szereztek az együttes tagjai. Itt megláthatták, hogy viszik színpadra táncaikat a nyugatiak, megtanulták, hogyan kell műsoraikat a körülményeknek, adottságoknak megfelelően gyorsan átállítaná, találkozhattak az olasz emberrel, tengerrel, és megízlelhették az eredeti olasz spagettit és a rozmaringgal fűszerezett sült- csirkét. Következő külföldi állomásuk 1963-ban a szicíliai Ag- rigemto volt. E találkozón már versenyszerű küzdelem folyt, mégpedig igen erős mezőnyben. A Mecsek Együttes tánckara itt is megállta a helyéit, a bolgárok mögött egészen minimális pontkülönbséggel a második helyen végzett Az együttes „utánfotója”. Ez a kép már több külföldi lap első oldalán szerepelt. 1964-ben Görögországba kapott meghívást az együttes. Ez a fesztivál egy hatalmas nemzetközi találkozó volt, és talán a legnagyobb sikert hoz. ta. A magyar csoportot szinte végig ünnepelték a fesztivál egész időtartama alatt. Az emberek barátságuknak, szimpátiájuknak számtalan tanújelét adták. Kalauzolták, kirándulásokra vitték, és mindenben segítették a csoportot. A táncszámok mellett nagy elismeréssel fogadták Dörömböző Géza és zenekara virtuóz számait. A sikert bizonyítja, hogy a fesztivál szervező bizottsága ezután hivatalosan megkereste a Kulturális Kapcsolatok Intézetét, és egy görögországi magyar hét — műsor, kiállítás stb. — megrendezésének lehetőségei iránt érdeklődött. Ha e rövid áttekintés után most feltesszük a kérdést, hogy az 1955-ben kitűzött célt elérte-e a tánckáir, akkor úgy vélem, egyértelműen azt felélhetjük, hogy igen. Ezt nemcsak statisztikai adatok bizonyítják — a bemutatott 65 új koreográfia, a betanult és közönség előtt bemutatott 500 tánc, a megtartott 200 előadás — hanem az elért színvonal, az a hatás, melyet a tánckar tevékenységével keltett, és az a hely, amelyet városunk kulturális életében, sőt, az országos néptánc- mozgalomban magának kivívott. Az eredményes működést bizonyítja továbbá az együttes Szocialista Kultúráért jelvény kitüntetése (1960) a Kiváló Együttes cím elnyefjük - ■’(W&SWWW® Rudas László 4 z alacsony, vézna termetű, A többnyire kedélyes, sziporkázóan szellemes, az elmaradottság és az ellenséges rosszindulatú nézetek ellen fel csattanó éles gúnnyal hadakozó férfi egy egész országot tanított. Rudas László nevét néhány év alatt a városokban és a falvakban, az egyetemeken és a tanyai olvasókörökben egyaránt megismerték. Könyvei, cikkei, előadásainak jegyzetei, ezrek kezén forogtak, oszlatták a homályt, árasztották a fényt, a világosságot. „A filozófusók a világot csak különféleképpen magyarázták — írta mottóként a híres marxi mondást népszerű műve, a „Materialista világnézet” elé — de most arról van szó, hogy a világot megváltoztassuk”. A marxista- leninista filozófia nagy tudósa volt, gazdag forradalmi tapasztalatait, tudományos ismeretednek, művednek összességét, népe felemelkedésének, a világ megváltoztatásának szolgálatába állította. Aligha van az országnak olyan járása, városa — talán nagyobb községe sem — ahol ne éiné- nének tanítványai. A központi pértiskola tanára, a Közgazdasági Egyetem Kossuth díjas rektora a felszabadulást követő öt évben — 1950 tavaszán hatvanötéves korában bekövetkezett haláláig — évről évre a párt és állami élet vezető helyein dolgozó kommunisták százait nevelte, meggyőző erejű előadásaival, érveivel, nem utolsósorban saját harcos élete példájával 1885. február 21-én született Sárvárott, Vas megyében. Apja szegénysorsú bádogos volt, tizennégy gyereket nevelt. Elképzelhető, hogy iskoláztatásukra nein volt módja. Rudas Lászlót csillapíthatatlan tudásszomja hajtotta: művelődött, tanult, s már tizennyolc éves korában — 1903-ban a Szociáldemokrata Párt tagja rése (1963) és Simon Antal kitüntetése, nívódíja. ÍYdemes szót ejteni a 10 esztendő tanulságairól is. Előbb talán a hazai tapasztalatokat említsük meg. Elismerésre méltó, hogy dolgozó emberek szabadidejüket áldozva ilyen színvonalas művészi teljesítményt produkáltak, egy olyan művészeti ágban, amely rengeteg gyakorlást. erős fizikai megterhelést. rendkívül fegyelmezett munkát igényel. Azok, akik az együttes tagjai voltak, ha csak rövid ideig is, nemcsak a színpadon terjesztették a népi kultúrát, annak ismeretét, szeretetét, hanem környezetükben is, magánéletükben is. És jó az is, hogy ezek az emberek megszokták, megszerették a közösségi munkát; alaptörvény ez náluk, mert ha a tánckarban egy ront, tönkre teheti a többiek több tavi fáradságos munkáját. A táncban csak áz egész együtt nyújthat igazi élményt. Természetesen jelentkeztek a problémák is. így pl. újra és újra felvetődött a hogyan és merre tovább kérdése. — Kultúrpolitikánk időközben felszámolta azt a helytelen szemléletet, hogy minden üzemben, vállalatnál — ha van rá szükség — ha nincs anyagi erőt nem kímélve tánc csoportot kell létrehozni, mert az üzemi rendezvényeken a saját csoportjukat akarták látni. Ekkor viszont rögtön kísértett a másik véglet, felszámolni mindent, nincs lett. Evek során felmérte, miként egyezik a magyar proletariátus helyzete, érdeke, s az a harci módszer, melyet a munkásmozgalom vezetői alkalmaznak. Rájött, hogy e módszerek nem alkalmasak a kizsákmányolt munkás- és paraszttömegek sorsának jobbra fordítására. Ezért már az első világháborút megelőző években az SZDP baloldali erőihez csatlakozott. Egy életre szólóan elkötelezte magát a forradalmi munkásmozgalomnak, s ahhoz élete végéig szilárdan, megingathatatlanul hű maradt. A háború éveiberi résztvett az antimilitarista csoport küzdelmeiben, később egyike lett azoknak, akik szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották egy új, forradalmi munkáspárt létrehozását. A Kommunisták Magyarországi Pártja alapitó tagjaként ő volt az, aki — mint élete utolsó napjaiban írta egyik visszaemlékezésében. amelyben Leninnel történt találkozását elevenítette fel — a magyar párt megbízásából ezer veszély és nehézség közepette Moszkvába szükség a „gatyarázásra.” Az igazság valahol középütt van. Az erőszakolt és a néptáncot megcsúfoló gyenge csoportokra valóban semmi szükség. De a népi hagyományokat gyűjtő, azokat feldolgozó. a mozgalmat tovább fejlesztő, korszerűsítő, színvonalas tevékenységre ma is szükség van. A külföldi utak egyik általánosítható tapasztalata, hogy szeretik a magyar táncot, zenét. Táncaink kirobbanó temperamentuma, máskor lírai hangvétele, a zene frissessége, a ruhák színessége, szépsége mindig meghozza a biztos sikert, s az együttes minden alkatommal küldetést teljesített azzal is, hogy nemcsak színvonalas produkcióval lepte meg a közönséget, hanem magatartásával is elismerésit szerzett a Mecsek névnek és a magyar népnek. Végezetül gratulálunk a Mecsek Együttes tánckarának a 10 éves jubileum alkalmából. A jelenlegi 60 táncos keretből azokat külön is köszöntjük, akik 10 éve, az alakulás óta, jóban és rosszban kitartottak az együttes mellett: Simon Antal művészeti vezetőt, Eiler Erzsébet, Gerner István, GUI Imre, Jankovich Erzsébet táncosokait és Angszter Pál zongorakísérőt; köszöntjük Dörömböző Gézát és népizenekarának tagjait, akik szereplésükkel és magatartásukkal hozzájárultak az együttes sikeréhez, mind a hazai, mind a külföldi közönség előtt. DR. BORSOS JÖZSEF utazott a 1X1. Intemacionálé alakuló kongresszusára. A proletárdiktatúra idejen a Vörös Újság főszerkesztőjeként dolgozott. Tudományos munkálkodása az emigráció 2 és fél évtizedében bontakozott ki: előbb Olaszországba, aztán Németországba ment, majd a Szovjetunióba, ahol jelentős beosztásokban dolgozott. Tanulmányait sok nyelven kiadták,- neve és munkál- kcöása nemzetközileg ismertté vált. Itthon a félszabadulás után megjelent írásai szinte kivétel nélkül harcos vitairatok is, amelyekben a különböző idealista nézetekkel szemben, a természettudomány felfedezései alapján, újabb és újabb ' i- nyekkel bizonyította ' a materialista világnézet igazát. Születésének 80. évfordu- ° lóján, tisztelettel és elismeréssel emlékezünk r* aki elvi következetességével, bar- cosságával, példás ember magatartásával sok-sok tanítványának vált eszményképévé. VADÁSZ FERENC f >