Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

ms. JANUAR K, napló — 3 Vállalatok perei Közlekedési akadémiát szervez a TI I Leltároztak az áruházban Több mint ezer kereset egy évben — 200 forintos illeték 60 forintos ügyért — A perek fő oka: a gyenge és szervezetlen munka Nem hittem volna, hogy óval több mint ezer kerese- et nyújtottak be ebben az sztendőben a Baranya me­lyei Döntőbizottsághoz. Nem sekélység. Különösképpen íem, ha figyelembe vesszük, íogy e perek túlnyomó több- ége elkerülhető lenne, ha a általatok rendesebben dol- [oznának: betartanák a szer- lődésben vállalt kötelezettsé­geiket, az elvégzett munka, a izállított áru minőségileg és nennyiségileg megfelelne. Hogyan kezdődik? Az ügyek első bírája nyil­vánvaló a két fél, vagyis vál- alat. Az egyik, aki kifogásol, elszólítja a málsikat, hogy smerje el mulasztását és pó- olja a pótolni válókat. A valóságban ez igen nehéz leiadat. A másik fél nem is- ner el semmit. Gondolja, rogy kifogásai hallatán talán negijed a partner és nem követelőzik tovább, bár tisz- ában van mulasztásával. Erre lel kerül az ügy a megyei iöntőbizottság elé. Megjelen­lek a pártatlan bíró előtt, ihol elsőre elismerik a „bű­neiket”,; Persze ez az egyszerűbb >er. Vannak ennél bonyolul- abbak is. Ekkor a perben álló felek keresik a harma- iik, vagy a negyedik „pá­tenst”, magyarán mondva ■nossák kezeiket, tovább mu- atnak egy asztallal: ott a üelelős! De ott is tovább mu­latnak, és így mutogatnak cörbe-körbe. Néha megesik, hogy a kör bezárul és meg­indul a körforgás. Forog-fo- •og az ügy, szabályos mene­tek kezdődnek, mint az ököl­vívásban. s végül kiütnek va­lakit. Hogy kik a leggyakoribb „mérkőző felek”? Kik is len­nének mások, mint az építő­ipari vállalatok, illétve part­nerként ár beruházók. A Kom­lói1 Építőipari Vállalat, a Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalat, a két tanácsi építőipari vállalat és a ktsz-ek építő­ipari egységei. Minden objektívvá válik Mármint a hibák okai. Rit­ka eset, — talán még nem is fordult elő, — hogy vala­melyik vállalat valamelyik művezetője vagy dolgozója kijelentette volna: kérem, a munkát én saját kezűleg ron­tottam el, vállalom a felelős­séget, ígérem a kijavítását. Persze vannak objektív okok is, nem vitás: munkaerő- hiány, anyagbeszerzési nehéz­ségek ... De mindent ezekre sem lehet áthárítani. Lássuk csak a gyakoribba­kat! Vannak anyagok, ame­lyeknek a rendelési határide­je, illetve a „lehívása” 60 nap, vagy 90 nap. A kivitelező szerződést köt. pontos határ­időt állapítanak meg, mond­juk május elsejét. Azonban későn rendel anyagot, a 90 napos terminust betartják, de annak végső ideje például június közepe. Mi történik? Másfél hónapot késnek a ha­táridővel. Pert indít a beru­házó. mire fel a kivitelező bizonygatja, hogy késve ka­pott anyagot. De ha koráb­ban rendel, minden stimmelt tro’na. A koncentráltság hiányá­ba’ ugyancsak rengeteg peres- keriz.; adódik. Ez elsősorban az építőiparra vonatkozó meg- gUanf+és. Bár a koncentrált- sálról évek óta rengeteg szó esik, csak éppen az a baj, how kevés a konkrét intéz­kedés. A vállalat harminc munkahelyen indít építkezést, cárka tó. — már előre tudják és látlak! — hogy egy-egy munkahelyre alig jut majd amber. A gyakorlat: két-há- rom dolgozó kerül a munka­helyre. s e’őrehaladásról alig leket hoc-/ölni. Sokkal gazda- sájrrnaakb lenne, ha kevesebb »-mnVaholvprt több dolgozó 'á*ra munkához, g a termelé- i/auraá» legalább a mioimá- szinten biztosítva lenne. I5 persze elkerülnék a peres­kedést is. ahol arra hivat­koznak, hogy nem volt ele­gendő munkaerő. Igaz, igaz, de ilyen körülmények között csak féligazság a munkaerő- hiányra való hivatkozás, s így változtatják objektívvá az egyébként üzemszervezési hibát Fillérek miatt ezrek vesznek A leggyakoribb preceden­sek: a kivitelező vállalatok nem hangolják össze munká­jukat, a kivitelező, a tervező és a beruházó vállalatok úgy­szintén nem koordinálnak megfelelően. Példa erre, hogy a kivitelezést általában nem egy vállalat végzi, hanem van egy generál vállalkozó, amely más vállalatokkal (al­vállalkozókkal) együtt végzi el a rendelt munkát. A fő- vállalkozó megkqti a szerző­dést, de nem konzultál meg alaposan mindent a társak­kal. Aláírja a május elsejei határidőt, azonban menetköz­ben kiderül, hogy egyik al­vállalkozója csak augusztus végére vállal. Máris kész a per. Másik eset: a tervező rosz­szul tervez. Már a munka in­dulása előtt észrevételezni kellene, de senki sem szól, csak menetközben derül ki a hiba, akkor reklamálnak. De ilyenkor előfordul olyan eset is, hogy a már megépült részeket le kell bontani, vagy komoly módosítást kell végre hajtani az egész építkezésen. Újból per kezdődik, hogy ki fizesse a többletköltségeket. Nagyon jó példa erre a Jókai utcai szövetkezeti házak egyi­ke: a fürdőszoba méretét a tervező megállapította, ami­kor tervezett. Senki nem ki­fogásolt, a Gázművek sem. De amikor felépült a ház és a gázbojlereket szerelni kel­lett volna, akkor megálljt kiáltott a Gázmű: kicsi a szo­ba légtere, nem szerelnek be bojlerokat. Mit tegyenek, ta­nakodtak: újabb szellőző lyu­kat kell vájni. Elvégezték, de az eredetit meg befalazták. Még egy igen súlyos aka­dály állt a kijavítás útjában: ki fizesse meg a többletkölt­séget? A lakókra nem lehe­tett hárítani, mivel a szövet­kezeti lakások értékét a málr megállapított szint fölé nem szabad vinni. Ez esetben az ökölvívó-mérkőzés hat mene­tes volt és végül nyolc olda­las határozat ütötte ki az esvik partnert. Ez esetben fillérek miatt ezrek mentek veszendőbe. A hiánypótlás tizedrangú feladat A jogszabály szigorú szank­ciókat alkalmaz a mulasztók­kal szemben, Az értéktől füg­gően naponta 500—1000 forin­tos kötbért kell fizetni a hiánypótlás mulasztásáért. De mivel ez a „pitiáner” munka nem elég termelékeny, nem is törődnek vele, a vállalat ; a saját érdekeit a népgazda- ; ság érdekei elé helyezi. Bár ] kihat a prémiumra is, mégis úgy áll a helyzet, hogy amit a vífnon veszítenek, azt be­hozzák a réven, s a prémium \ sem veszett el. A hiánypótlások elmulasz- ! tásának szinte irodalma van már a döntőbizottságon. A I Rét utca 33. számú lakóház alagsorát idestova öt észtén- j deje nem képesek rendbe | tenni, állandó a vízbetörés és 1 a beázás. Ez ideig kereken : tíz per zajlott le az ügyben, | de a víz továbbra is eláraszt­ja a ház • alagsorát. A János utcai társasház vízlevezetője és tetőbeázása, az Alkotmány utcai öröklakások csatornája, a Jókai utcai szövetkezeti há­zak esővíz elvezetője patinás üggyé fejlődtek már a hiva­talos fórum aktáiban. Hagy perek és kis perek partnerek. Megmozdult a kü­lönböző szakértőbizottságok hada. S végül egy érdekes megállapítást tetteit: hazánk­ban nem tudnak ilyen célnak is megfelelő tetőüveget gyár­tani. Végül megbízták az orosházi üveggyárat, hogy az előírásoknak megfelelően gyártsa le a szükséges tető­üvegeket. A kis perek tucatjával özön lc-ek a döntőbizottság elé, s amint a gyakorlat bizonyítja, ezek a legkomplikáltabbak. Eltört egy árucikk szállítás közben: vajon kit terhel a felelősség. Vagy az ezer da­rabos festékes ládában csak 996 darab volt. A követelés mondjuk 60 forint. Vita kez­dődik: gyerünk a döntőbizott­sághoz. S mibe kerül a hat­van forintos ügy? Minimáli­san kettőszázba, mivel a ren­deletek értelmében az illeték az ügy értékének 0,5 száza­léka, de legalább 200 forint Ezt viszont le kell róni még a tizennyolc forintos ügyben is. Akad ilyen is, sajnos. Vagy ne pereskedjünk? Leg jobb lenne, ha minden válla­lat és minden szerv olyan precíz és pontos munkát vé­gezne, hogy erre nem kerülne sor. De a félreértések elke­rülése végett megjegyzem: a vállalatok közötti viták el­döntésére szükség van, s ha valamelyik vállalat nem tesz eleget, vagy nem megfelelően tesz eleget kötelezettségének, akkor a kárt szenvedett ke­resse meg igazságát és kérje a mulasztó fél elmarasztalá­sát. Talán ott kellene javí­tani az egészen, hogy a mu­lasztó félnél ne csak a válla­lat globálisan érezze a hát­rányt, hanem valamivel pon­tosabban, névre címezve ad­ják azt. Gazdagh István Január 10-én kezdődik az első előadás a . köziek. ' isi akad émián, amelyet a T lo- mányos Ismeretterjesztő Tár- s.' c.t Baranya megyei i ír- sága szer'"'—*t M1- i Szénbányászati Trösztnél. Az akadémián százötven hivatá­sos és nemhivatásos gépko­csivezető előtt közlekedési szakemberek és orvosok tar­tanak előadást, összesen tiz előadáson foglalkoznak a köz­lekedés biztonságával, a fe­gyelemmel, megismerkednek a hallgatók Európa és hazánk autóútjaival. Hasonló akadé­miát szervez a TIT a 12-es számú Autóközlekedési Válla­latnál, Építőipari Vállalatnál, valamint egy központi csopor­tot is létrehoznak kizárólag nemhivatásos gépkocsivezetők számára. Az elnök tekintélye A MEGYÉBEN bárhol elég csak annyit mondani, hogy „a Matyi bácsi tsz-e”, s min­denki a bólyi Kossuth-ra gon­dol, ahol Szabó Mátyás már kilencedik éve elnök. A köz­vetlen megszólítás inkább tiszteletiből fakad, mintsem valamiféle bratyizást takar­gatna. Most is, hogy keres­tem, egy nálánál idősebb em­ber magyarázta meg, hogy szerencsém van, mert a Ma­tyi bácsi éppen bent tartózko­dik az irodán. — Honnan tudja? Az öreg csak rábólintatt a fejével a tsz-iroda előtt vesz­teglő féderes kocsira: Az min­dent elárul! Most jött meg az elnök a határból. Odabent Matyi bácsi éppen valami szállítás ügyben tár­gyal, aláírja a másolatot és bélyegzőt keres, hogy hivata­lé! a Fekete-víz partján Az év legnagyobb pere a szekszárdi mérőműszergyár üvegtetőjével volt kapcsola­tos. Az üvegek összetörtek, a csarnok lyukas kalappal állt, a külföldi gépek megérkez­tek, de nem lehetett azokat beszerelni éppen a tető miatt. Megindult a per: ki a hibás? Itt is egymásra mutogattak a Foto: Erb. los legyen a kézjegye. Még annyi ideje sem volt, hogy kényelembe tegye magát. A háromnegyedes kabátból csak akkor bújik már ki, amikor az ügyfelét egy bélyegző-nyo­mattal elintézte. Belemelegedünk a beszélge­tésbe. Azt szeretném megtud­ni: mi lehet a titka tekinté­lyének, hogy szeretik, mint embert, elismerik, mint elnö­köt, megfogadják a szavát, mint a szakember utasítását? — Én együtt kezdtem a tsz- szel. A csoport 1949-ben ala­kult. magam 1951-ben kerül­tem ide. Nem elnöknek, pedig középfokú gazdasági szakisko­lám és 13 éves nagyüzemi gyakorlatom volt. Végigcsinál­tam a tagokkal együtt a leg­nehezebb időket, voltam csa­patvezető, brigádvezető, mikor hol volt szükség a munkára. Nem válogattam. Aztán 1952- ben a tsz mezőgazdásza let­tem, 1956-ban elnök és mező­gazdász egy személyben, és 1959 óta csak elnök. Külön hangsúlyozza: csak elnök, mert azért most sem tud elszakadni a növényter­mesztéstől. úgy osztották el a függetlenített vezetők egymás között a feladatokat, hogy neki jutott a növénytermesz­tés, az agronómus kapta az állattenyésztést és a párttitkár — aki traktoros volt valami­kor — most a gépesítéssel fog­lalkozik. — De hát a tekintélye mi­ben gyökerezik? — A-tekintély? — ismétli a kérdést. — Nehéz azt meg­mondani, azt mástól kellene megkérdezni. Éin csak azt tu­dom, hogy kezdettől fogva azon dolgoztam, hogy minél jobban menjen a munka, mi­nél többet kapjanak a tsz- tagok. És amit eddig mond­tam, az még mindig úgy is lett, mert nem ígértem többet a lehetőségeknél. Azt magya­ráztam az embereknek kez­detben, hogy a földblő ki kell hozni, amit csak lehet. Most nem a hercegnék, a káptalan­nak dolgozunk, hanem ma­gunknak, hát úgy fogjuk meg. A gyümölcsöt például so­kan ellenezték. Minek az?! Sokan a fejéhez vágták: — Nem eszik maga azokról a fákról. ő pedig így válaszolt rá: Ha én nem eszek, de eszik majd más... — És magának lett igaza, természetesen I — Nekem, persze, hogy ne­kem, ma már 4—500 000 forint a hasznunk a lebecsült gyü­mölcsösből. Ezeknek az embe­reknek most már én mondha­tok bármit. Bíznak a szavam­ban és ez jó. A SZÖVETKEZET kezdet­ben igen gyenge volt. Ostoroz­ták, elmarasztalták, a tagok kifelé kacsingattak, semmi re­ménytelit nem láttak a jövő­ben. Szabó Mátyás az első perctől bíztatta őket: — Ennek jónak kell lennie, emberek. — Nem éri meg azt hajasan, elnök kartárs... — így repli- káztak vele. S lám megérte, igaz ezüstös, ritkás hnijal. de 1955 óta mindig megvolt a, munkaegységenkénti negyven forint. És ez a legjobb bizo­nyíték a hitetlenkedőknek. A tagok jövedelme 16—17 ezer forint átlagosan, plusz a ház­táji. A növénytermesztésben nem egy asszony — a Klugné. a Reitemé, meg mások és máshol — 1400—1600 forintot keresnek havonta. És ehhez a háztájiban megtermett 50—60 mázsa kukorica — ami napi áron is megér kilencezer fo­rintot. Ezek már tekintélyt nö­vesztő érvek. — Azt sem hitték volna, hogy ebben á földben vala­mikor háromszáz mázsa cu­korrépa terem holdanként, de nemcsak, hogy megtermett ennyi az idén, hanem a ta­gok 25 mázsa répa árát kap­ják meg prémiumként. — Tehát jó jövedelmet a tagoknak! — ez a fő dolog. — Nemcsak ez — mondja az elnök, — kell egy alap is, egy biztonságos tartalék. Mert kezdetben, meg most is. mii1 is szét tudtuk volna osztani a jövedelmet mind egy fil­lérig, hogy mindenkinek sok legyen a pillanatnyi jövedel­me, de mi alapot képeztünk és hosszú évekre biztosítottuk a jó jövedelmet. Minket már nem rendít meg elemi csápás, egérkár, mi akkor is kioszt­juk a negyven forintot, mert több, mint hétmillió forint a tiszta vagyonunk. — Van-e utánpótlás, akik majd tovább folytatják, veze­tik a tsz-t ezen az úton? — Gondoskodunk róla. öt ösztöndíjasnak 20—25 ezer fo­rintot fizetünk ki, hogy legyen szakemberünk, anélkül nem lehet nagyüzemet igazgatni. Akik meg már benne vannak a kórban, a munka mellett tanulnak a technikumban, mint az állattenyésztőnk, meg két brigádvezetőnk. HIDEG FEJJEL, de meleg szívvel igazgatja a gazdaságot. Reggel munkaelosztást tart, de nemcsak úgy, általában, ha­nem emberre beosztják a fel­adatokat, s mire a tagok más­nap vacsorához ülnek, már ki is számolták az előző napi ke­resetüket ’ az elszámolásban, így megy ez precízen, nagy­üzemi módon és a tagok meg­elégedésére, hiszen minden, hó­nap 15-e körül 300 000 forint fizetést, a havi kereset 75 százalékát kapják kézhez. — És ha nincs itthon az el­nök, ha nem ő osztja be a munkát, akkor is jól dolgoz­nak, pontosan végzik a fel­adatukat? — Mintha itthon volnék, ez már így van. Rájöttek a 15 év alatt, hogy maguknak dolgoz­nak, ha jól dolgoznak és hogy én csak az ő érdekükben já­rom a határt minduntalan. Most is onnan jött. A ku­koricatörést beszélte meg n tagokkal, hogy igyekezzen« vele, mert nyakukon a követ- kező feladat. Ebben a tsz-ben úgy szervezték a munkát, hogy télen is talál elfoglaltsá­got a tagság Ha akar valaki, akkor egész évben — téten, nyáron — gyűjthet! a munka­egységet. _ Ez is erősíti az elnök tekin­télyét a tagság szeméi’ °n ... Gáldonyi Béla £3» • 7 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom