Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIL ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Ara 80 FILLÉR 1965. JANUAR 17., VASÁRNAP 1S65ÜS beruházásaink Az 1964. évi népgazdasági terv 46 milliárd forintot irány zott elő beruházásokra, amelyek összességében kismértékben túlteljesítettük. A programot év közben változtatni kellett, mert az építőipar kapacitáshiánya, valamint kooperációs hibák nehezítették annak részletes megvalósítását. A költségtúllépések összege az 1963. évi szint körül mozog. A befejezetlen beruházások esősorban a lakásépítkezések és az értékhatár alatti beruházások köréből származnak, de kedvezőtlen a helyzet a tér melőszövetkezetek beruházásainál is. Számottevő talajjavítási, ültetvénytelepítési beruházás maradt el, mert több helyen hosszabb ideig maradt a termés a földeken, s emiatt a munkálatokat nem kezdhették meg. A mezőgazdasági épületberuházások sem alakul tak kielégítően. Egyrészt, mert az építőiparnak nem jutott elég ereje a mezőgazdasági beruházásokra, másrészt termelőszövetkezeti építőbrigádok — a mezei munkák torlódása következtében — hosz- kzú hónapokig a betakarítássá] foglalatoskodtak. lényeges javulás a határidők betartásában csak akkor várható, ha tökéletesebbé válik a beruházási programok megvalósítóinak koordinációja. Egy-egy beruházás több tucatnyi intézmény, vállalat és gyár hibátlan együttműködését követeli meg. Nélkülözhetetlenül szükséges a munka fontos ütemezése: W, miikor, mit teevem. Ha csak egyetlen vállalat, vagy iparág megbontja ez* az összhangot, nyomban felborul a program, A különféle tervezőintézetek. pénügyi szervek, és kivitelező vállalatok jó összhangjának azonban fontos feltételei vannak. Mindenekelőtt anyagi eszközeink, tervezői és kiviteleződ kapacitásunk koncentrációjára van szükség. A koncentráltság, vagy dekon- centráltság ügye a népgazdasági beruházási tervek összeállításakor és a terv alapján juttatott eszközök tárca szintű lebontásakor dől el. Az igények érthetően — általában a lehetőségek előtt járnak. A tervek összeállítóinak és az eszközöket szétosztó tárcáknak elsősorban a lehetőségeket kell számbavenniök, és nem szabad engedni ök, az egyébként többnyire jogos — de az adott időszakban teljesíthetetlen — igények kényszerítő nyomásának. Ha a lehetőségekhez mérten túlzott igényeket nem faragják le az eszközök szétosztása előtt az élet — pL a kivitelezés adott kapacitása —, úgyis reális keretek közé szorítja ezeket. Csakhogy akkorra már a „túlfeszített” program szervezetlenséget, kapkodást szülhet a kivitelező apparátusban. Ez pedig az anyagi erő szétforgácsolódásához és további nehézségekhez vezet. Az értékhatár alatti (5 millió forintnál kevesebb) beruházások helyzete és tapasztalata mutatja ezt legszemléletesebben. Ezeknek összegszerű aránya tavaly megközelítette a teljes beruházások 40 százalékát. Közismert dolog, hogy az értékhatár alatti beruházások megvalósítása időnormája egy év, amelyet csak úgy lehetséges betartani, ha az illetékes főhatóságok a megvalósítás egy évén belül a beruházók rendelkezésére bocsátják a programban előírt eszközöket. Az erők szétforgá- csoltsóga miatt 1964-ben a szükséges összegnek átlagosan csak a felét biztosították a programkészítésre koietezetjf értékhatár alatti beruh ázásokra. A kötelező egy év helyett tehát központilag, tárcaszinten „megtervezték” a kétéves megvalósulást. Ez az cssközök további szétaprózódásai idézte elő. Az áthúzódott beruházások befejezésére ugyanis a tárgyév keretéből keü-yj eszközöket juttatni, s ugyanakkor az új igények, új beruházások megkezdését sürgették, amelyekre a megkurtított összegekből nem juthatott any nyi. hogy azokat határidőre befejezzék. A terven felüli igények akadályozták az értékhatár feletti nagy beruházások megvalósítását is. Ahhoz tehát, hogy hatékonyabbá váljanak bér iházá- saink, először is: kevesebb beruházást terveztünk a következő időszakra, hogy se anyagi erőink, sem a kivitelezők kapacitása ne forgácso- lódjék szét. Ehhez természetesen szükséges még az egyes beruházások pontosabb, teljesebb és reálisabb megtervezése is. A második ötéves terv kezdetéig a beruházási programokra általában az alultervezés volt a jellemző. Kevesebb pénzt kértek a beruházók, mondván: „csak elkezdhessük a munkát, befejezetlenül úgy sem hagyják a felettes pénzügyi szervek”. Manapság inkább túltervezne«, egyrészt mert úgymond, úgyis lefaragnak a kért összegből; másrészt, mert 1963 végén megjelent egy rendelet, amely nek alapján a beruházót és a tervezőt jutalmazná lehet, ha a tervezettnél olcsóbban és hamarább készíti el a beruházást. (Eddig majd 10 millió forintot ki is fizettek ezen a címen). Az anyagi ösztönzés célja ebben az esetben teljesen nyilvánvaló. De ha a költségek és a kivitelezési idő tervezésekor kicsit „vastagabb- ban” fog a ceruza — akkor tüstént könnyebb takarékoskodni. Igaz. nincs kizárva a jóhiszemű tévedés lehetősége sem. Az OTH Beruházási Irodája pl. 1964-ben kénytelen volt a hódmezővásárhelyi Egészségügyi Porcelángyár költségelőirányzatát felére, a Székesfehérvári Könnyűfémmű 2,3 milliárdos beruházási előirányzatát pedig 1,6 mil- liárdra csökkenteni, mert az Iroda szakemberei úgy találták: az ereded beruházási célok, lényegesen kevesebb befektetéssel is megvalósíthatók. Mindebből az következik, hogy a beruházók terveinek pontatlansága is gátolhatja az anyagig erők koncentrálását. Hiszen, ha valahova többet adok — másnak nem jut elég; ha pedig valahol menet közben derül ki, hogy kevés a pénz — a többletet megint csak élő kell teremteni valahonnan: tehát így is, úgy is felborul a beruházási program költségeinek ütemezése. Ebből a felsorolásiból azonban. nem maradhatnak ki. a. gépgyártók sem. A beruházási programok hatékony, gyors végrehajtása rajtuk is múlik. A berendezések szállítói, gyártói elég gyakran nem igazítják munkájukat a beruházási programokhoz, A gépek és berendezések nagy részét év végén szállítják, nem törődve azzal, hogy azokra esetleg már év közben szükség van. Ezzel késleltetik a beruházások üzembelépését. Kárt okozhatnak persze az ún. „előreszámításokkal” is. A gépek ilyenkor gyakran a szabadban állnak „egészségtelen” körül(Folytatá* a 4. oldalon) I Központi Statiszt ái Hivatal jelentése az 1964. évi népgazdasági terv teljesítéséről 1964-ben a népgazdaság tovább fejlődött, javult a lakosság anyagi, egészségügyi és kulturális ellátása. A nemzeti jövedelem — előzetes számítások szerint — több mint 4 százalékkal nagyobb volt. mint 1963-ban. Az ipari termelés jelentősen, a mezőgazdaság össztermelése kismértékben meghaladta az 1963. évi szintet. Tovább nőt a lakosság jövedelme és fogyasztása, bővültek a népgazdaság álló- és forgóalapjai. Fokozódott a külkereskedelmi tevékenység, erősödtek és tovább szélesedtek az ország nemzetközi kapcsolatai. A tervnek a termelés gazdaságosságára vonatkozó előirányzatait több területen nem teljesítették. 1964. évi gazdasági, egészségügyi, kulturális helyzetet részleteiben az alábbi adatok jellemzik: Ipar 1964-ben a szocialista ipar mintegy 9 százalékkal termelt többet, mint 1963-ban és ezzel kb. 3 százalékkal túlteljesítette az éves teljes termelési tervet. _Az átlagosnál gyorsabban nőtt a termelés a vegyiparban, az élelmiszeriparban és az építőanyagiparban. Jelentősen — bár az átlagosnál kisebb mértékben — nőtt a termelés a Kohó- és Gépipari Minisztérium gépipari vállalatainál. 1964-ben az ipari termelés és a termelési terv teljesítése a következőképpen alakult: lamosgépet gyártottak, mint 1963-ban. Tovább nőtt a gépek és gépi berendezések kivitele. 1964-ben a könnyűiparon belül a bútoripar termelése 13 százalékkal, a textilruházati iparé 6 százalékkal, a cipőipar termelése 7 százalékkal nőtt. A szövet, a kötöttáru és a harisnya termelésén belül különösen a szintetikus szálakat tartalmazó cikkek termelése nőtt Az egyes fontosabb iparcikkek termelése és tervteljesítése 1964-ben a következőképpen alakult: A legfőbb iparcikkek termelése Az IMS. évi Az 19M. évi mennyiségben termelés terv ■/,-ában %-ábea Szén 313 milliót 1033 1014 Kőolaj 13 millió t 1023 100,0 Bauxit 13 millió t 1003 1013 Villamosenergia 10,6 milliárd kwé 109,4 101,4 Acél 2,4 milliót 993 102,4 Hengerelt acél 1,7 milliót 994 102,7 Alumínium 563 ezer * 1923 1003 Cement 23 milliót 1253 1003 Nitrogénműtrágya 448 ezer t 1153 1143 Szuperfoszfát 539 ezer t 105,2 1093 Autóbusz 2462 db 103,7 1034 Televízió-vevőkészülék 270 ezer db 1073 Mosógép 174 ezer db 103,4 99,7 Hű tószekrény 70 ezer db 1944 1004 Pamutszövet 304 millió m2 1073 100.5 Gyapjúszövet 30 millió m2 1023 99,7 Cipő 24.8 millió pár 1043 1013 Cukor 449 ezer t 119,7 100,4 Vaj 19 ezer t 1073 1073 Sör 43 millióid 1033 1034 1964-ben az állami iparban a munkások és alkalmazottak száma 1 278 800 fő volt, 45 800- zal (3,7 százalékkal) több mint 1963-ban és 11 200-zal (0,9 százalékkal) több mint amennyit a terv előirányzott Az év folyamán az egy munkás és alkalmazottra jutó napi átlagos termelés az állami iparban 4,6 százalékkal emelkedett 1964-ben a termelés növekedésének 55 százaléka származott a termelékenység növekedéséből. Az eredmények mellett az Tavaszra készülnek a tlgplagyárban Már az új szezonra készítik elő a nyersanyagot a búdat vám melletti téglagyárnál, munkások a kitermelt agyagot transzportőrökkel gyűjtik hatalmas kupacokba. ipar munkájában volták hiányosságok. 1964. év folyamán a tervezettnél kisebb mértékben csökkentek a termelés költségei. Számottevően nőttek a túlórák. A tervidőszakvégi „rohammunka” továbbra is jelentősen megdrágította a termelést Nem volt kielégítő az iparvállalatok együttműködésié. A késedelmes, határidőkön bili szállítások is zavarták az ipar munkáját és a kereskedelem tevékenységét. Az ipari termelés egy része minőségét, összetételét tekintve 1964-ben sem fe’^’t meg a szükségleteknek. Az év folyamán az ipari készletek tovább nőttek. Mezőgazdaság — felvásárlás 1964-ben a mezőgazdaság össztermelése 2 százalékkal haladta meg az 1963: évit Az össztermelésen belül az állattenyésztés termelés- nőtt, a növénytermelés lényegében azonos szinten maradt 1964-ben az előző évinél 15 százalékkal nagyobb területen 34 százalékkal több kenyérgabona termett mint 1963- ban. Az 1964. évi termés fedezi az ország egy évi kenyér gabona-szükségletét A holdanként: termésátlag búzából 10,7 q (18,5 q/hektár), rozsból 6,2 q (10,7 q/hektár) volt. 1964 őszén kb. ugyanakkora területen vetettek kenyérgabonát, mint egy évvel ezelőtt. 1964 év folyamán kisebb területen termeltek takarmányt mint 1963-ban. A vetésterület csökkenését a hozamok növekedése csak részben ellensúlyozta, ezért a takarmánytermés mennyisége nem érte el az 1963 évit Cukorrépát nagvobb területen termeltek mint 1963 évben és a betakarított cukorrépa (Folytatás az 5. oldalon) i 1 Az 1964. évi termelés 1963. évi termelés Az «64. évi terv százalékában százalékában Nehézipari Minisztérium 109,1 104,0 Bányászat 103,2 102,0 Vegyipar 112,7 1053 Kohó- és Gépipari Minisztérium 107,1 1003 Kohászat 104,1 1033 Gépipar 1083 983 Építésügyi Minisztérium építdanyagipari vállalatai 113,7 993 Könnyűipari Minisztérium 1063 1013 Élelmezésügyi Minisztérium 1104 1063 Tanácsi ipar 1083 ' 1043 Állami ipar 1083 102,7 Szövetkezeti ipar 1103 1103 Szocialista ipar együtt 1083 1034 1964-ben 3,5 százalékkal több szenet, 2,5 százalékkal több kőolajat, 28 százalékkal több földgázt és 9,4 százalékkal több villamosenergiát termeltek, mint 1963-ban. Jelentősen nőtt a fűtőanyagok és a vlllamosenergia behozatala is. A hengerelt acél — és ezzel összefüggésben az acél — termelésének kisebb mértékű csökkenése főleg a Lenin Kohászati Művek hengerművének rekonstrukciójából adódott A gépiparon belül 1964-ben a híradástechnikai cikkek termelése. 13 százalékkal, a műszereké 8 százalékkal nőtt, a szerszámgépek termelése az 1963. évi szinten maradt Az év folyamán mintegy 30 százalékkal több háztartási vil
