Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 4. szám
január 1 napló 3 Érdemes volt egyesülni A borjádi termelőszövetkezet tapasztalatai Salakozzók az utakat Most, január elsején volt három éve annak, hogy négy dél-baranyai kisközségben, Borjádon, Pócsán, Nagybud- méron és Kisbudméron kimondták a sorsdöntő szót: egyesülünk. A központi iroda falára Borjádon kikerült a tábla „Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet”. Ez a név négy falu sorsát fogta össze, melyek most már jó- ban-rosszban összetartoznak. Hafiyob^k a lehetősének Mert volt jó is, de rossz is az elmúlt három év alatt. Ki tagadná ezt s miért? A kérdés most nem is ez, hanem az, akad-e ma itt, aki visszacsinálná az egészet, aki újra meghúzná a határt a négy falu között? Persze egy pár ember biztos akad, de ebben a tsz-ben 428-an dolgoznak s néhány kivételével szorgalmas, igyekvő emberek. Nekik jobb így, ők nem akarják. Miért nem akarja a tsz- tag? A nagybudméri meg a kisbudméri egész egyszerűen azért, mert most sokkal többet keres, mint akkor, amikor külön voltak. A borjádi azért, mert végre van, aki megműveli a borjádi földeket. hisz ebben a községben olyan kevesen vannak, hogy azelőtt örökös volt a munkaerőhiány. A pócsainak látszólag mindegy, mert a kis pó- csai tsz is jól fizetett. De mégsem az, hisz azelőtt egyetlen egy traktoruk volt, most meg ha úgy adódik, egyszerre 10 traktor is dolgozik a pó- csai határban. Mit mond az agronómus, «mit mond a vezető? Mit mond Piver Zoltán, aki 9 éve elnök a szövetkezetben? Megpróbálta kicsiben, meg nagyban. Ha valaki, akkor ő tudhatja, melyik a jobb. ö azt mondja: — Kilenc éve vagyok elnök, de az egyesülés óta egy év alatt többet lépett előre a szövetkezetem, mint azelőtt hat év alatt. A fúzióval mély lélegzethez jutottunk, lehetőséget kaptunk arra, hogy igazi nagyüzemi gazdaságot csináljunk, olyat, ami a könyvekben meg van írva. fiiért nagy terveink vannak. Ilyenek, hogy növénytermesztési terület tömbösítése, az állattenyésztés szakosítása, 1000 hold öntözése stb. Ezeket a nagy terveket elaprózva képtelenek lettünk volna megcsinálni. Ez persze a jővő, a nem is túl távoli jövő Borjádon. De mit mutat a jelen? Ha mérlegre tesszük az elmúlt három évet, ml az a plusz, amit egyesülés nélkül nem érhettek volna el? TizeirtSriMmiWó forintos közős vagyon Először fa a kis tsz-ek kü- lön-külön nem tudták volna így kialakítani a gépparkjukat. A nagybudméri kettőt, a másik három egy-egy gépet hozott az egyesülésbe. Most 20 traktoruk van s ha a biztosra ígért 6 gépet még a tavaszig megkapják, ki tudják alakítani a teljes traktorlépcsőt. A nagy gazdaság ereje kellett ahhoz is, hogy a jelenlegire fel tudják fejleszteni az állatállományukat. Csak szarvas jószágból 700 darab áll a tsz istállóiban, azelőtt a négy községnek 400 volt. Sertésből 2000-es az évi átlag- állomány, a pócsai egységben 500-as juhnyájat alakítottak aki n három év alatt 40 százalékkal fejlesztették az állatállományt, a járásban jelenleg ez a tsz vezet az állatsűrűségben, elsők között vannak a tejtermelésben is. Az öntözéses gazdálkodásra való berendezkedés is a nagy tsz műve volt. Míg három éve semmit, most 250 hold földet öntöznek a Karasicá- ból, s a következő években, ha a nagy víztározó megépül, 1000 holdat fognak öntözni. És építettek majdnem tisztán saját erőből sertés- fiaztatót, mesterséges borjúnevelőt, gépműhelyt, gépszíneket, két dohánypajtát. Most pedig ha az idő megjavul, nekifognak egy 100-as növen- dékmarha-istállónak. mert már nem tudják hova tenni a sok állatot. Summa sum- márum milliomos gazdaság lettek, a közös vagyon értéke meghaladja Borjádon a 13 millió forintot. A természet! csapások ellenére is De történt itt más is. Nem árt, ha kissé fellebbentjük a múlt fátylát és megnézzük, hogy készült ezelőtt három évvel négy kis község a zárszámadásra. Borjád mindig jó tsz volt, akkor is 38 forintot osztott munkaegységenként, Pócsa sem volt sokkal rosszabb a maga 36 forintjával, de Kisbudméron, ahol mindössze 22 forintot osztottak, bizony elégedetlen volta tagság, méginkább Nagybud- méron, ahol 24 forintos osztalékkal és több százezer forintos mérleghiánnyal mentek az egyesülésbe. A rákövetkező évben zárszámadáskor már egységesen 34 forint volt a munkaegység értéke, tehát jobb, mint az előző négy tsz átlaga. És most? A munkaegység ugyan nem mutat sokat, 32 forint körül várnak, de az egy tagra eső évi jövedelem 13 000 forint felett lesz annak ellenére, hogy a természeti csapások, egérkár, állatbetegségek elvittek a jövedelemből 2,5 millió forintot. Ha ezt ki tudnák osztani, 52 forintos munkaegységgel büszkélkedhetnének. És végül mit mond Kin István, a főagronómus az egyesülésről, aki hajdan a gyenge nagybudméri tsz elnöke volt. Az ő munkájában, a szakirányításban hogyan érződik a különbség a kisebb és az egyesült nagyüzem között? — A munkám több lett, mégis könnyebben elvégzem. Bár a terület tömbösítését még nem tudtuk elvégezni — ettől egy munkásokat szállító autóbusz beszerzése választ el — mégis könnyebb a növényeket elhelyeznem, mert vá- j lógathatok. Ma már nem termel minden község cukorrá- ' pát. Egy tagban termeljük meg ott, ahol a legjobb neki a föld. Vagy Borjádon kevés j a munkaerő — a tagság át- : lagéletkora közel van hatvan- \ hoz — ezért itt termeljük; meg a nem kézimunka-igé-; nyes kenyérgabona zömét, ! amit már gépesítettünk, ugyan akkor Nagybudméron, ahol fiatal a tagság, ott a munka- igényes kukoricát termeljük, így tudtuk megnövelni a növénytermelés hozamait pusztán azzal az egy ténnyel, hogy nagyobbak lettünk. Megkezdtük az állattenyésztés szakosítását is. Borjádon alakítjuk ki a tehenészetet és a sertéstelepet, Nagybudméron a marhahízlalást, Kisbudméron a növendéknevelést. Pócsán a juhászatot. Megszűnik az elaprózottság, ami a szakvezető munkájának egyik leg nagyobb kerékkötője. Érdemes volt Ha az egyesülést követő első időkben érződött is néha lokálpatriotizmus, előfordult is viszálykodás a négy falu között, ma már ez is ismeretlen. A nagybudmériak épp oly szívesen járnak Pócsára dolgozni, mint azok viszont. Borjádon örökre eltűntek a négy falut elválasztó határok s ezen a mostani zárszámadáson nyugodtan elmondhatják az emberek nem csak azt, hogy szükséges volt, a fejlődés kívánta így, hanem azt is, hogy érdemes volt. Rné Meniülá’ták az eltűnt kislányokat Bodó István ceglédi lakos január 4-én este rádióhín- adásiban hallotta a rendőrség felhívását két gyerek. Düh Borbála és Szálast Emőke eltűnéséről. Bodó István kedden hajnalban a ceglédi vasútállomáson felfigyelt a váróteremben tartózkodó két gyerekre. Melléjük ült, s érdeklődött, hová válók, hogy kerültek Ceglédre. A beszélgetés során bebizonyosodott, hogy a két kislány azonos az eltűnt gyerekekkel és értesítette a ceglédi városi rendőrkapitányságot. A rendőrség gondozásba vette, majd a reggeli órákban átadta a gyerekeket édesapjuknak. A havazás és a hűvösebb idő következtében síkossá vált a pécs—komlói országút. A biztonságos közlekedés érdekében teherautókról salakkal szórták a veszélyesen síkos útszakaszokat. | Készül az egyetem bibliográfiája A pécsi egyetem történetének és az oktatók tudományos munkásságának bibliográfiáját készítik az Egyetemi Könyvtár munkatársai. A gyűjtés tavaly óta folyik, a könyvtár munkatársai megpróbálják a hiányzó kiadványokat is ösz- szegyűjteni. A teljes bibliográfia néhány részlete már korábban elkészült «és megjelent, mint például a Magyar királyi Erzsébet Tudomány Egyetem é* irodalmi munkássága, vagy Az Egyetem oktatóinak és az Egyetemi Könyviéi dolgozóinak tudományos munkássága az 1957—61. években című bibliográfiák. Az egyetem bibliográfiáját 1967-re kívánják elkészíteni, a pécsi egyetem alapításának 600. évfordulójára. Nagy szavak nélkül AZT MONDJA Kraszicky János, a Bólyi Állami Gazdaság Sziebert-pusztai gépcsoportjának műhelyvezetője: — Ahhoz, hogy valaki jó traktoros legyen, érzés kell, semmi más. Először azt gondoltam csupán nyelvbotlás, „érzék”-et akart mondani. De tévedtem, az érzék egyszerűbb, szárazabb és racionálisabb, mintsem, hogy ki tudná fejezni azt a tartalmat, amit Kra- j sziicky János ezzel a másik! szóval kifejezett. Ez a kis előjáték Linz 1st- j vámnál való megismerkedésem kapcsán játszódott le. Linz ! Istvánról azt tartják, hogy az j ország egyik legjobb trakto- ; rosa. Ennek a megtisztélő állításnak külső jegyeiről akár leltárt is készíthet az ember Egy miniszteri kitüntetés: „Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója”, egy kormány kitüntetés: A Szocialista Munkáéit 1 Érdemérem. Három traktoros I vizsga, egy traktorosgépészi oklevél, az autószerelő szakma megszerzése. Nála egy traktor-motor öt évig kibírja, a kisebb hibákat maiga javítja, munkája mennyiségileg és minőségileg kifogástalan. Mondom: ez a leltár. Linz István nagyon fiatalnak látszik, huszonhat-huszonhét évesnek taiksálom, erre elneveti magát. — Olyan vagyok, mint a kívülről szép, belül rothadt alma. — Már miért lenne? A tizenharmadik tanév Áramszünet — Áramszünet lesz január 7-én 7—15 óráig karbantartás miatt az alább behatárolt területen: Tavasz u.. Édesanyák u., Kisrókus u., Zólya u., Kiskereszt u., Alkotmány tj. vége. Nyár n. által behatárolt területen., PÚ 1952 őszén kezdte működését Pécsett a Siserb—Horvát Tannyelvű Általános Iskola. Kezdetben 8 osztállyal, 75 tanulóval és 8 tanerővel működött a Leőwey Klára Gimnázium helyiségében. Az iskola megnyitásakor még problémát okozott a beiskolázás. Ma már viszont a helyszűke okozza a legnagyobb gondot. Jelenleg 95 növendéke van a Fürdő u. 1. sz. alatt már önálló épületben működő iskolának. Tíz tanulót nem tudtak már felvenni. mert a kollégiumban nincsen több férőhely. A tanulók javarészt a baranyai délszláv lakta községekből: Kásádról, Személyről, Al- sószentmártonból, Felsőszent- mártonból, Kátolyból, Ver- sendről, Lippóról, Magyarbóly- ból, Mohácsról, Szalántáról és Kozárból valók, de akad köztük Somogy megyei növendék is. Szociális összetételüket tekintve a tanulók 80 százaléka paraszt származású, a többi munkás és 3 értelmiségi. Az iskolában az oktatás a diákok anyanyelvén történik. A cél az, hogy minél tökéletesebben elsajátítsák a szerb- horvát irodalmi nyelvet. Anya- nyelvükön tanulják a földrajzot, a történelmet valamint az éneket. A többi tantárgyat a j diákok magyar nyelven tanul- i ják. 1 A tanulmányi eredmények általában jók. Az elmúlt tanévben például az iskolának egyetlen diákja sem bukott meg. Ennek az a magyarázata, hogy mind az iskolában, mind pedig a szerb-horvát diákotthonban a növendékek állandó tanári felügyelet alatt állnak. A tantestület tagjai gondoskodnak arról, hogy a gyengébb tanulmányi eredményt elérő tanulók korrepetálásban részesüljenek. A végzett növendékek egy része Budapesten a szerb-horvát tannyelvű gimnáziumban, illetve a pécsi gimnáziumokban folytatja tanulmányait, vagy a MÜM-iskolában szakmát tanul. Újabban növekszik az érdeklődés a mezőgazdaság iránt. Ebben a tanévben például a nyolcadikos növendékek közül kettő már a mezőgazda- sági technikumban folytatja tanulmányait. Nagy az érdeklődés az iskola ifjúsági könyvtára iránt, amelyben jelenleg mintegy ezer szerb-horvát könyv áll a diákok rendelkezésére. Megtalálhatók itt a klasszikus szerb- horvát írók művei melleit a mai szépirodalmi művek is. Az iskola növendékei leginkább a szépirodalmi, valamint a kalandos tárgyú ifjúsági könyveket kedvelik. Az 1963—64-es tanévben a diákok összesen 1250 könyvet vettek ki a könyv tárból. A pécsi szerb-horvát tannyelvű általános iskolában irodalmi, művészeti, háztartási és fotosszaíkköc, valamint külön kultúrcsoport működik. Ez utóbbi évenként kétszer, tavasszal és ősszel, felkeresi a megközelíthető baranyai délszlávlakta községeket. ahol énekszámokkal, rövid jelenetekkel és szavalatokkal szórakoztatja a lakosságot. A Fürdő utca 1. szám alatti iskola épületében működik a szerb-horvát diákotthon is. Az iskola diákjai — egy-kettó kivételével — ebben a kollégiumban vannak elhelyezve. A tanulók havi átlag 100 forint hozzájárulást fizetnek és ennek ellenében teljes ellátásban részesülnek. Az állam nagy összegekkel támogatja a diákotthont. Ez- idén pédául körülbelül 800 ezer forint anyagi támogatást nyújtott a szerb-horvát diákotthonnak. Pusztai József A beavatottak nem bántó, kicsit keserű fölényével néznek rám mind a ketten, ő is, meg a műhelyvezető is. — Tudja mennyit ültem én Hoffheren? — Nem. — Nagyon sokat. Úgyhogy örülhetek, hogy csak reumám van. — Miért? — Mert aki sokat ült Hoffheren, annak a reuma mellé egy kis gyomorbaj is szegődik. Linz István 1949 óta dolgozik a Bólyi Állami Gazdaságban, itt tanulta meg a szakmát Kraszicky János keze alatt s azóta is együtt dolgoznak. Persze sok víz lefolyt azóta a Dunán. — Nagyon megváltozott minden. — Kicsit elgondolko- I zik és hozzáteszi: Azt hiszem, \ ha ma újra ugyanúgy kellene csinálni, mint az első évek ben, nem vállalnám. Innen-onnan összeszedett gépekkel dolgoztak. Nem volt alkatrész, néha üzemanyag is kevés, a traktorokhoz akkor kezdték hozzászokni az emberek, a munkaszervezés is a kezdeti állapotok zűrzavarát tükrözte. — Barázdában szereltünk, tizenhat órát dolgoztunk, ha kellett, szalmakazalban aludtunk ... amit akar... — Hányszor rámkopogtak éjszaka — mondja a műhely- vezető —, bedöglött valami, nem boldogulnak vele. Az ember ugrott az ágyból. A gazdaság miatt is, meg a gyerekek miatt is. Mert ha állt a munka, nem kerestek. A HŐSKORSZAKRÓL nagyon sok elmondainivaló lenne. Büszkén és diadallal is mesélhetné az ember — ez a Linz István meg sokat tudó- ain, fanyarul mosolyog és azt mondja: nehéz lenne vállalni még egyszer ugyanazt. Közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, a csontjaiba befészkelte magát a reuma Talán ezért nem vállalna —gondolom. Pedig nem. — Ma már mások a követelmények, nem elég a puszta lelkesedés. — Miért lett maga traktoros? — Rávitt a sors. Egyszeresük itt kötöttem ki. Az eredményei Után érdeklődöm, mi volt a legnagyobb teljesítménye és mikor? Gondolkozik egy darabig, csóválja a fejét. — Nehéz munka nagyon sokszor adódott. Talán nem is az volt az ember legnagyobb teljesítménye, amikor legtöbbet végzett... Ez valószínű így igaz. S most már azt is tudom, hogy Linz Istvántól hiába is várnék nagy szavakat. Megrögzött „realista”, szinte illúziók nélküli. Szereti tudni mennyit kell végeznie és azért menynyit fizetnek neki. Szered, ha akadálytalanul végezheti a munkáját. S szereti a munkáját nagyon rendesen, becsületesen elvégezni. — A normák mindig eléggé reálisak voltak. Nem mondom, hogy nem lehetett volna sokszor túlteljesíteni. De ez leggyakrabban a minőség rovására ment volna. Annak pedig nincs semmi értelme. Igaz? — Melyik traktortípust tartja a legjobbnak? — A Super Zetort. — Most mivel dolgozik? — Super Zetorral. — A magyar gépek közül melyik — véleménye szerint — a legjobb? — Az UE—28-as. — Milyen géppel dolgozott leghosszabb ideig? — Lanz-Bulldoggal, öt évig egyfolytában ugyanazzal. A GÉPEK KÖZÖTT egyszerre otthon érzi magát.l;Arról beszél, hogy a munkagépek közül még nagyon sok a gyenge konstrukció. Különösen a silózó gépek érdeklik. Valamennyi munka közűi a járva-sil ózást szereti legjobban. Maga sem tudja miért — egyszerűen csak megszerette. Hosszas előadást tart a két fajta silózógépről. Melyiknek mi a2 előnye, mi a hátránya — melyikkel lehet többet dolgozni. S közben árra is rákerül a szó, hogy ..Valamit igazított” a saját gépén. — újítás? — kérdezem. A kérdés váratlanul ér^, mintha ez esze ágába 9em jutott volna. — Tulajdonképpen csak annyi az egész, hogy két laposvasat összecsavar az ember. Lehet, hogy újításnak is beválna. — Semmit sem szoktunk újításnak beadni — szól közbe a műhelyfőnök. — Ha valamit meg tudunk oldani, megoldjuk és megy a munka tovább. Meg az is igaz. hoav az újításokkal sok a hercehurca. Nem éri meg idegeskedni. — S A MAGÁNÉLETBEN mi a vágya, mit szeretne elérni? Most sem válaszol, mosolyog. — Autó? — Van. Hatvanegy óta egy Trabant. Sokat item tudok vele járni. Két lánya van, az egyik 14 a másik 11 éves, — Talán egy házat szeretnék. Egy saját ház nem ártana — mondja később. A magánéletéről szeretnek vele beszélgetni, de gyorsan elintézi. Újságot olvas, az Autó-Motort az utolsó betűig kiolvassa. A regényeket nein szereti, néha televíziót néz moziba ritkán jár. Szakkönyvet sokat olvas. Ami motor, az érdekli! — És mit kíván magának az új esztendőre? — Azt, hogy jobb legyen az alkatrész-ellátás és végre < magyar gépekhez is lehessen alkatrészt kapni, L. É. 1
