Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
Amíg a vonat elindul Óriási munka előzi meg azt, amíg egy vonatszerelvény elérkezik az indulásig: A rakodás, a szigorú ellenőrzések, a szerelvények összeállítása és még sok más egyéb, amíg kifut a kocsisor a pályaudvarról. A már útrakész mozdonyt míg egyszer gondosan leolajozzák. Balázs Flórián mozdonyvezető és Gál Adám fűtő, mielőtt elindulnának a hosszú útra. Koszigin és Mikojan üdvözlete az indiai vezető államférfiakhoz Moszkva: Az Indiai Köztársaság kikiáltásának 15. évfordulója alkalmából Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Sasztri indiai miniszter- elnöknek, Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke pedig Radha- krisnan indiai köztársasági elnöknek. Gromiko szovjet külügyminiszter Szingh indiai külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Az Indiai Köztársaság 15. évfordulóján a szovjet sajtó meleg hangon kommentálja az ország fejlődését, a szovjet— indiai együttműködés eredményeit. Ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tegnap, január 26-án ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, amelyen megtárgyalták a szakszervezetek előtt álló feladatokat. Az ülésen részt vett Földes And- rásné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Jelinek Kálmán, a SZOT osztályvezető-helyettese. Bogár József, az SZMT vezető titkára elmondotta, hogy megyénk üzemei általában teljesítették tervüket Különösen jó eredményt ért el a Mecseki Szénbányászati Tröszt, a Pécsi Kesztyűgyár, a Tejipari Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár. Jól oldotta meg szállítási feladatát a Zárszámadási finis a mohácsi járásban Megszűnt a mérleghiány Nemcsak a szerelvények, a vagonok berakása, de az áruk pontos kirakása is rendkívül fontos. A tejszállító tankvagon hajnalban érkezett, de délben újból visszaindul állomáshelyére. de már tíz vágá-mval távolibbról. A vonat indulása előtt gondosan megvizsgálják a biztosító szerelvényeket, fékeket s a gőzcsatlakozókat. Csak így lehet teljes biztonsággal elkerülni a baleseteket. A héten kezdik meg a mohácsi járásban az első termelőszövetkezet — a sombereki közös gazdaság — zárszámadásának megerősítését, majd pedig a jövő héten, már gyorsabb ütemben vizsgálják felül és erősítik meg a zárszámadási adatokat, hogy azután megtarthassák a közgyűlést, ahol ismertetik a tagsággal az elmúlt gazdasági év eredményeit Az idén 19 közös gazdaság készít zárszámadást a tavalyi 23-mal szemben. Tavaly két mérleghiányos szövetkezete volt a mohácsi járásnak, de az elmúlt gazdasági évben mind a kettő — Homorúd is, Lánycsók is .— kilábalt a bajokból. Mint a járási tanács mezőgazdasági osztályán megtudtuk, február 10-ig végeznek a zárszámadások megerősítésével, és azután folyamatosan, szinte naponta tartják a tsz- ek a zárszámadó közgyűléseket. Milyen lesz az idei zárszámadás? Erre a kérdésre a következő választ kaptuk a járási tanácson. Tavaly egy munkaegység járási átlagban 30 forintot ért a zárszámadáskor. Előzetes felmérések szerint az idén is elérik a 28—30 forintos átlagot. Egy tag éves átlagos jövedelme 1963-ban 8280 forint volt; és talán ez az értők az elmúlt gazdasági év alapján is meglesz. Somberekén például — a járás egyik legjobb termelőszövetkezetében — 48 forint körül lesz egy munkaegység értéke, s ehhez jön még a természetben kiadott érték. Minden kár és aszály ellenére jó állattenyésztésüknek köszönhetik a som- berekiek szép eredményüket. Himesházán 30 forint 40 fillér lesz egy munkaegység, s ehhez jön még a prémium, így elérik a 34 forintos értéket. Több is lehetne ez, ha nem lépték volna túl a tervezett munkaegység-mennyiséget, több mint 18 ezerrel. Ugyanis tavaly februárban egyesült Himesházával a szé- kelyszabari, a szűri és az erdősmároki tsz. Tavaly 9 erőgépről 26 erőgépre gyarapodott állományuk és ez, valamint az őszi betakarítási munkák nehézségei sok, terven felüli munkaegységet emésztettek fel. Például sárban szedték a burgonyát, s 120 négyszögöl helyett 60 négyszögölért kellett kiadni ugyanazt a munkaegységet. A kukorica betakarításánál három Zetor húzott egy megrakott pótkocsit, ami ugyancsak növelte a felhasznált munkaegység meny nyisógét. Ha nem lépik túl a tervezett munkaegységet akkor egységenként 4 forint 10 fillérrel fizettek volna többet. MÁV és a közlekedési vállalat is, nőtt a kereskedelmi vállalatok forgalma, s ezekhez az eredményekhez segítséget nyújtottak a szakszervezeti szervek, mint a szocialista munkaverseny szervezői is. Az üzemi és brigádversenyek szervezése mellett egyéni versenyvállalások is segítették a terv megvalósítását, s a dolgozók jó munkáját tükrözi, hogy tavaly kiváló dolgozó oklevelet 3163, jelvényt pedig 1304 dolgozó kapott. Növekedett a munkabrigádok, jelentősen szaporodott a szocialista brigádok száma is. 1486 brigád 19 760 fővel versenyzett a szocialista cím elnyeréséért. s közülük 737 brigád 9248 fővel az előző évek eredménye alapján egyszer, illetve többször is elnyerte már a szocialista címet. A szocialista műhely vagy üzem címért folyó versenyben 93 munkahely, közel négyezer dolgozóval versenyzett, s 10 munkahely el is nyerte a megtisztelő címet A beszámoló részletesen foglalkozott azokkal a hiányosságokkal, amelyek az elmúlt évben jellemezték az üzemek munkáját, mint például a rossz munkaszervezés, a laza létszámgazdálkodás, a rossz anyagellátás, a nem kielégítő minőség, s egy sor olyan problémával, amelyeknek megoldását a párthatározat az idei termelési év során nagyon fontos feladatként jelölt meg, ezeknek kijavítását nagyban segíthetik a szakszervezeti szervek, s ugyanakkor a szocialista munkaverseny további szervezésével hozzájárulhatnak az idei tervek teljesítéséhez. Hangsúlyozta a beszámoló az üzemekben napirenden szereplő műszaki és termelési tanácskozások fontosságát.. A termelési tanácskozások az üzemi demokrácia légjelentősebb fórumai, ezért az idei feladatok megvitatása, azok megértése és megvalósítása nem kis mértékben függ a termelési tanácskozások előkészítésétől, megtartásától. Ezeken a tanácskozásokon kell közös nevezőre jutni a gazdasági vezetőknek a dolgozókkal, támaszkodni azok javaslataira, kezdeményezésére. Napirenden szerepel a szak- szervezeti bizottságok újraválasztása is. A választási gyűlések, az egyéni beszélgetések elősegíthetik az üzemek előtt álló feladatok megvitatását, s ezek megoldására mozgósíthatják az üzemek dolgozóit Az elnökségi beszámolót követő hozzászólások jól egészítették ki az elmondottakat, mert egyes problémák ismertetésén túl javaslatokat is tettek az elkövetkező időszak feladatainak jobb megoldása érdekében. Qzananqi készülődés A sínek a nap egyetlen percében sem pihennek, a rendezendő vagonok sorra cserélik a vágányokat. Felelősségteljes, ponté munkát igényel ez, a kocsirendezőktől, a váltókezelőktől. Bencze János már harmmpéve irányítja, rendezi a szerelvények Erb János képriportja I Saiga Pista bácsi ilyenkor farsangtájban a város legkeresettebb emberei közé tartozik. A Mohácsi Cipész Ktsz- ben már megszokták ezt, s ha benyit egy idegen, s zavartan körülnéz, már tudják, hogy kit keres, s mindjárt kiáltanak is: — Pista! Hé, gyere csak! Hozzád jöttek . . És Pista bácsi leteszi a szerszámot, beletöröli kezét a piszkos kékköténybe, s előbújik a bőrillatú műhely félhomályából. Valahogy így ismerkedtünk össze mi is. A beszélgetés már könnyen megy. — Az idén reményem van arra, hogy olyan érdekességeket csinálunk, amilyent már régen láttak — mondja Pista < bácsi j Elmeséli, hogy az idei farsangon lányrablás is lesz, és ; szamárfogatú kocsin vágtat ! majd a busóvezér. A négymé- I teres kürt is megvan, s beáz- ! tátják majd időben, hogy ; szóljon rendesen. ; Magas, szikár ember. A •Néprajzi Intézet tudományos ! munkával bízta meg: gyűjti és összeírja a busójárással kapcsolatos szájhagyományt. ! Még a Zágrábi Múzeummal is _ levelez, pedig végső soron mégiscsak egy egyszerű mesterember. Szerelmese a busóknak. — Szegedről kerültem ide — mondja —. Apám is faragó ember volt, tőle tanultam az ügyességet. Busókat itt láttam először. Az álarcot hírből sem ismertem. Mikor meghallották ; az itteniek, hogy értek a faragáshoz, elvittek egy öregemberhez. Kovács Jánosnak hívták. Először csak figyeltem. aztán magam is csinálni kezdtem. Most már csa.k ket- *en vagyunk, akik értjük, Kal- kán Mátyás, és én. . — Hány maszkot faragóit már, Pista bácsi? — Volt olyan év, hogy negyvenet is. A harmincas években nagy divat volt a busójárás, keresték a maszkokat. A háború után aztán pár évig csendes volt a farsang, de most már megint jönnek esténként, hagy csináljak valami érdekeset. — A mohácsi busók maszkjában van valami ősi, primitív szépség... — Igen. Szépek ezek, bármilyen torzak is. Mikor az elsőket csináltam, az enyémek mások voltak. Nem laposra faragtam őket, hanem félgömbölyűre, amilyen az arc. Aztán, mikor meghalt az öreg faragó-Kovács, mégiscsak visszatértem az ö maszkjaihoz, mert közben könyveket is olvastam, s éreztem is, hogy itt nemigen szabad új’tani. — És honnan van hozzá a fa? — Manapság ez a legnehezebb. Ha megyek az utcán, csak az udvarokat figyelem, hol látok valami nekivalót. Ha akad, elkérem, kerüljön bármibe. Legjobb a fűzfa, nyárfa. De ha lehet, vörösfűzfát szerzek. Saiga Pista bácsi órákat tudna erről mesélni. A maszkokról is, melyeket legtöbbször munkaközben tervez meg, és az emberekről is. akik február 28-án egy napra busókká válnak, elűzik a város „ellenségeié’, de sietni kell, mert a suszterszék mellett egész halom javítanivaló áll — Az idén nagyon sok érdekességet szeretnénk — mondja —. Már megvan, ki lesz a menyasszony, vőlegény, és Tuna bácsi is készül, a mohácsi sokacvezér... B. S.
