Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
i«6S. JANUAR t, napló 3 Hangulatos búcsú az óévtől ALAPOS ELŐKÉSZÜLETEK után valóban jól szórakoztak szilveszterkor, akik vidámságra, .jó mulatságra vágytak. Bár sok pezsgős üveg pukkant, rengeteg bor, sör, konyak, pálinka és likőr fogyott, s ráadásul tetemes mennyiségű ételt fogyasztottak el a vendéglátó helyeken a szil- • .'szterezők, a Nádorban mégis azt mondták, hogy szolid szilveszter volt a mostani. — Leginkább azért, mert nem történt incidens, nem kellett rendőrt hívni, nem akadt náluk botrányokozó. A hangulat családias, bensőséges \ olt, az éttermet, vadásztermet és kávéházat, valamint a Pannónia éttermét és báltermét előre lefoglalták a törzsvendégek, akik nem kevesebb mint 300 üveg pezsgőt fogyasztottak. Tizenhat malac pecsenyéje fogyott el, ezenkívül rengeteg frissen sült és halételi AZ OLIMPIA étterembe és a presszóba már a kora esti órákban megérkeztek a vendégek. Ott Vér Ernő és Kész A második nővér •'■ÄSkHSSSSSÍX&vMóXv Sok helyen már as esti órákban magasra hágott a jókedv pár virslit és debrecenit, száz tányér kocsonyát ettek meg itt a betérő vendégek. És rengetek kávét ittak! Jóforgalmú napokon 1 kiló kávét használ fel a presszós, újév napján pedig éppen két és fél kilóból főzött duplákat, szimplákat. hétszaz üveg pezsgő, háromszáz palack ürmös, ötezer palack bor és negyven malacból készült pecsenye vár ta a vendégekét a Kazinczy étteremben, a Fegyveres Erők Klubjában és a bányászterületi kultúrotthonokban. — A FEK-ben „Szervusz 1965!” címmel zenés szilveszteri műsoros estet rendeztek bárzenével, táncversennyel, újévi malacsorsolással. A klubszínpad együttesén kívül Vörös Imre és Boros Mátyás zenekara, az „Uj Melody” tánczenekar és a Klub-duó tagjai működtek közre, MINDEN ASZTALT előre lefoglaltak a dömörkapui turistaházban is. Itt reggelig tartott a zene, tánc. A hangulat már az első órákban magasra emelkedett: mindenki táncolt, dalolt és közkívánatra kikapcsolták a tv- készüléket is, hogy ne zavarja a szórakozókat. A Misina- tetői turistaházból délután fél hatkor elmentek az utolsó vendégek, a turistaház vezetője a dömörkapui szórako- zókhoz csatlakozott. A vendégek keveset ittak, annál többet ettek, néhány óra alatt 12 kno virsli került az asztalokra. * A VÁROSI MŰVELŐDÉSI IIÄZBAN kétszázan szórakoztak szilveszter éjszakáján. Kitűnő zenekar szolgáltatta a zenét, a Borostyán étterem a büfét. Főleg italok, a művelődési ház állandó látogatói töltötték vidám mulatsággal a szilvesztert egészen hajnalig. Külön „kis szilveszteri mu- büfét. Főleg fiatalok, a művelődési házban. A bábszínház tagjai és a Mecsek-együttes táncosai, zenészei különtermekben, hozzátartozóikkal és barátaikkal köszöntötték az új esztendőt. MINTEGY NÉGYSZÁZÁN választották a Ságvári Művelődési Házat a szilveszteri mulatság színhelyéül. A kitűnő hangulatot a művelődési ház öttagú tánczenekara is elősegítette, amely immár ötödik alkalommal szolgáltatja a zenét a szilveszteri szórakozáshoz, A naptárban piros ceruzával keretezte be azt a bizonyos pénteki napot. Január 15. — Bemutató előadás. Mikor megkapta a szerepet, végtelenül távolinak érezte a bemutató napját, mint ahogy távoli volt tőle az az asszony is, akinek a neve után a színlapokon most ott áll az ő neve: Mása — Ambrus Edith, Jászai-díjas. Mása — Csehov Három nővér című drámájának egyik főszereplője — néhai Pr rov ezredes lányai közül a középső. A második nővér, aki szeretné újrakezdeni az életét... Ambrus Edith szívesen beszél erről az asszonyról. — Néha, ha egy kicsit meg- feledkezek magamról — mondja nevetve —, az utcán is úgy viselkedek, mintha Prozorov lánya lennék; erőt vesz rajtam a szomorúság és dúdolni kezdem Mása butácska dallamát: „ ... a tengerparton áll egy tölgyfa, arany lánc csüng az ágain...” Persze, ez csak szórakozottság, de az igaz, hogy a szerepet nem lehet a színházban hagyni. Próba után, ha leülök egy feketére, tulajdonképpen tovább folytatódik bennem mindaz, ami ott történt: magam elé képzelem azt az embert, akivé át kell alakulnom a színpadon, s hagyom, hogy kiszorítson előlem minden mást... — A színész számára vannak ellenszenves szerepek, ezeket lehetőség szerint nem vállalja, vannak izgalmas szerepek, és vannak olyanok melyeket szeret .. — Mását csak szeretni hét! Hogy nem érzem-e távolinak? Ugyan. Hallgassa csak: ... Élni és nem tudni miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen. Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiába való ostobaság ... Elkomorodik az arca. — Borzasztó lehet munka nélkül élni! Az ember csak ül, tűnődik, felesleges dolgokról álmodozik és vitatkozik a hozzá hasonló unatkozókkal, s örül, ha néha eszébe jut valami butácska dal. Az istenháta mögötti orosz kisvárosban, ahol Csehov drámája játszódik, így éltek az emberek. Egyszer, játékból, megpróbáltam, hogy egy napig ne csináljak semmit. Nem bírtam ki. Délután elő kellett módosított cikkelyei részletesen szabályozzák a munkaviszonyra, annak folyamatosságára és megszüntetésére, a munkaidőre, a pihenőidőre és a szabadságra, a munkabérre és a pótlékokra, az üdültetésre, üzemi étkeztetésre, segélyekre, előlegekre, és egyéb jóléti és kulturális szolgáltatásokra, a munkavédelemre, a dolgozó nők és fiatalkorúak védelmére, a társadalombiztosításra, a fegyelmi és az anyagi felelősségre, a jutalmazásra, a szakmai képzésre, a munkaerőgazdálkodásra, a munkaügyi viták elintézésének módjaira, és a munkával kapcsolatos egyéb rendelkezésekre vonatkozó kérdéseket. Január 1-én életbelépett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelete a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról, valamint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a munkaügyi miniszter két (33/1964. MT és 9/1964. MŰM) számú rendeletének végrehajtásától. A munkával kapcsolatos jogokat és kötelességeket részletesen felsoroló szabá lyok „A Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete” címmel megjelentek a Munkaügyi Közlöny VIII. évfolyam 25—26. számának 68 oldalas mellékletében. A Munka Törvénykönyve Nótaszó — ez Is a szilveszteri hangulathoz tartozik Dodi tánczenekara, finom ételek, jó hangulatot teremtő italok várták már őket. A zsúfolásig telt étteremben és presszóban, valamint a III. osztályú kisvendéglőben a ropogós malacsült volt a „sláger”, amit pezsgöskáposztával, hasábburgonyával és friss túrósrétessel, több mint háromszázan kóstoltak meg. A drávai harcsapaprikásból közel száz adagot szolgáltak fel, a disznótoros vacsorából majd nem ugyanennyi fogyott. Sokan rendeltek hideg malacsültet, savanyú malacaprólékot és hizlalt ökörhúst. Minderre pedig ezer palack márkás bort és 150 üveg pezsgőt ittak meg a szilveszterezők. Mivel a zenét kedvelő vendégek közül sokan a kisvendéglői részbe szorultak, ahova zenekar már nem jutott, érthető volt a lelkesedés, amikor „alkalmi” zenészek húzni kezdték a talp alá valót. Illés Gyuri, az Olimpia egyik tanulója visongó malacot hordozott körül éjfél után az étteremben. Mindenki meghúzhatta az újévi malac szerencsét hozó farkát, de ezért illett legalább egy forintost dobni a tálcára, melyen végül is több mint háromszáz forint „szerencsepénz” gyűlt össze. A BARANYA BISZTRÓBAN az új év első napján volt nagy forgalom: egykon- dérra való bablevest, rengeteg töltöttkáposztátj- közel kétszáz Onepití'sZ Döktor úr, kérem, én igazán nem tudom ... igen, enyhe szúrás a bal térdemben és valamivel erősebb a keresztcsont táján ... Ö, nem, a gyomromról ne is beszéljünk doktor úr, a gyomrom olyan, mint a pokol legalsó bugyra... Hogy ez a kék folt a szemem alatt?! Fogalmam sincs. Ünnepek előtt még nem volt. Igen, teljesen biztos vagyok benne. És a fejem doktor úr, olyan, mintha napok óta értekezleten ülnék ... és minden éjjel kígyók mászkálnak ki meg be a fülemen. Igen, mind a két fülemen. Nem, doktor úr, úgy tudom, nem volt elmebajos a családban, és a rubeolán már átestem. A spanyolnáthán is. Nem, nem látogattam fertőző betegeket..;, jaj... ott ne tessék nyomni, fáj. Mondja, nem lehetne engem szanatóriumba utalni? Igen, most kezdődött az ünnepek alatt, tetszik tudni találkoztam a Suhajdával. Nem, egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg, ez a Su- hajda nagyon rendes fiú, doktor úr kérem, szó sincs róla, nem verekedés, csak azért borult erőteljesebben a nyakamba, mert akkor már egy kicsit részeg volt Mentem éppen haza, azon gondolkoztam, hogy végigfekszem az ünnepeket, meg sem mozdulok, még a szellemi erőfeszítésektől is kímélni fogom magam, legfeljebb a Pallas lexikon Békalencse — Burgonyavész című kötetét olvasgatom ... és akkor jött ez a Suhajda, hogy a Kék Macskában cigányzene van és egyszer van karácsony. Nem, doktor úr karácsony. Ezt beláthatja doktor úr, mármint hogy egyszer van egy évben kérem, azt az enyhe szédülést csak a hatodik féldeci után kezdtem érezni, aztán már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy a pincér kiabálni kezdett velünk, hogy szenteste meg ilyeneket mondott és hazafelé, erre határozottan emlékszem, már fájt a kereszt- csontom. A feleségem? Ha jól emlékszem doktor úr, azt mondta, egy erszényes polip vagyok — tetszik tudni, nem egészen pontosak a zoológiái ismeretei —, gondoltam azért mondja, mert nem szimetrikus karácsonyfát vettem és talán az ajándék sem tetszett neki. Egy porszívót vettem neki, doktor úr kérem, de máskor csak olyan tárgyakat veszek neki, amit nem tud megmozdítani, mondjuk: egy Lehel hűtőszekrényt vagy a gizehi piramist, esetleg egészen könnyű tárgyakat, mint például a luftballon, vagy nylon harisnya, mert ezekkel nem lehet nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozni, tessék megnézni kérem a bal lapockámat Szó sincs róla, doktor úr, én igazán megfogadtam, de másnapra hivatalosak voltunk ebédre Rezi tantihoz. Semmi doktor úr, de én már a kilencedik fogásnál mondtam, hogy köszönöm, kétszer reggeliztem, de a feleségem lökdösött a könyökével, hogy azt igazán nem tehetem meg Rezi nénivel és muszáj volt ennem. És igen, otthon is muszáj volt ennem, mert a feleségem azt mondta: ki a fenének főztem én akkor, de őszintén bevallhatom, az a kis hasgörcs semmi volt a többihez képest Másnap kimenekültem a Mecsekre, sajnos azonban beleütköztem egy ismerős családba, mondták, hogy maradt még príma töltöttkáposztájuk. — Erre mondtam, hogy én most karanténban vagyok itt a hegyen, mert lehet, hogy feketehimlőm van és hogy ne jöjjenek közelebb és hogy nemsokára majd jön a tűzoltósággal megerősített járványügyi állomás és akkor megvizsgálnak s ha egészségesnek találnak, csak akkor mehetek vissza a városba. Szelíden mosolyogtak és azt mondták, úgy látszik sokat ittam. -~ Mondtam, egyáltalán nem ittam sokat és az is lehet, hogy a feketehimlő járulékos betegsége, a veszettség is elkapott Erre elkaptak és elcipeltek. A hetedik gombócnál erős hányingerem támadt, mire a fiatalasszony közölte velem, hogy csak nem hozom szégyenbe azzal, hogy nem eszem a diós bejgliből. A mentőkocsiban alig vártam a pillanatot, hogy végre holnap újra bent üljek a Hivatalban és megint ro- vancsolhassak. Másnap sajnos bejött a főnök és megkérdezte, igaz-e, hogy beszélek levédül, mire ahogy szédülő fejemtől tellett büszkén bólintottam, mert gondoltam, most beszélik meg a jövő évi nyelvpótlékokat. Most már tudom, doktor úr kérem, le kellett volna tagadnom ezt a rohadt nyelvtudást mert a főnök közölte velem, hogy akkor príma, mert itt van Levédiából egy úr, a Vállalat vendége és kalauzolnom kell. A levéd nagyon finom, elegáns úriembernek látszott, na, mondom magamban, megalapoztam a szerencsémet ennek most jó hűvös altemplomokat mutogatok, meg sírkamrákat és múzeumokban fogok ücsörögni. Egy darabig ment is, dél felé azonban a levéd a hetvenkettedik gótikus madonnától ideggörcsöt kapott és azt mondta, szomjas. Ezzel kezdődött, doktor úr kérem, Másnap a főnök közölte velem, hogy a külföldi úr nagyon megszeretett és a mai napot is szeretné velem tölteni. Na, mondom, megállj, majd kiszúrok veled, és elvittem őt a halászcsárdába reggelizni; jó erős halászlét kértem. Kéjjel néztem az arcát az első kanál előtt. „Áh, primisszi- musz ■— mondta levédül a levédiai —, csak egy kicsit kevés benne a fűszer. Nem kaphatnék még egy kis paprikát?" Másnap a levéd szállodai szobájában ébredtem fel. Sikerült megszöknöm. Bánatomban a Kék Macskában szörnyű módon berúgtam. Következő nap bemerészkedtem a hivatalba, mondták, hogy a levéd elutazott és kétszer >6 g rávennem az olimpiák történetéről szóló könyvet, mert eszembe jutott, hogy r fiaim is ezt olvassák, s ahhoz, hogy „egyenrangú” félként beszélgethessek velük, ámenem kell mindent, amit ők ismernek... Csuda két kölyök. Mindig azért nyúznak, hogy játsszak velük... Közeledik az a bizonyos pirossal jelölt pénteki nap. A nyomdában talán már el is készültek a rikító betűs falragaszok. Ambrus Edith, a színésznő, mégis a gyerekeiről beszél a legszívesebben. Laciról és Rudiról, akik egyáltalán nem szeretik a színházat, sőt határozottan haragszanak rá, mert anyunak mindig rohannia kell. Tanulás, próba, előadás. Mása, a második nővér, aki fellázad a tétlenség ellen, talán éppen ezért olyan kedves Ambrus Edithnek, s ha néha fáradt és kedvetlen! ezért jut eszébe és ezért vidámltja fel a legidősebb nővér bölcsessége: „Nekünk hármunknak az élet még nem volt szép. Hiába ... Dolgozni keik Azért látjuk az életet olyan sötétnek, mert nem ismerjük a munkát. Olyan emberektől származunk, akik a munkát megvetették...” Békés Sándor tuláltak, majd a főnök ho- ’ zott nyolc üveg pálinkát és ; azt mondta: Egyszer van ^ szilveszter! Ami szintén igaz í kedves doktor úr! Nem is í emlékszem többre, csak ef- ( re, hogy egyszer van szil- í veszter és arra, hogy éjfél j tájon nagyon ráz a felesé- gém és különböző hiányos zoológiái ismeretekről tanúskodó megjegyzéseket tesz— > azt hiszem erről már beszél- ’ tem a doktor úrnak. Mon- í dóm, bocsáss meg drágám, ( tényleg egy kicsit berúg- ■ tam, azt mondja, azt egye a ' fene, hogy berúgtál, de hol j hagytad a nagykabátodat! > Hiába erőltettem az agyam, < nem jutott eszembe, hol , hagytam, nem tudom kedves doktor úr, hogy hívják, > ezt, úgy emlékszem emléke- zeti zavar vagy mi a fene. ; Mondom nem baj, most kialszom magam. Fenét alszol! — kiabált a feleségem —, és a vendégek? Ek- ■ kor jutott eszembe, hogy ? szilveszterre vendégeket hív- : tam, kedves doktor úr és reggel hétig inni meg táncolni kellett. Az izomláztói gyötörve estem ágyba, de reggel már megjött az első ismerős, kilenckor, boldog '> újévet kívánni, kedves dók- ' tor úr, és aztán már csak \ arra emlékszem, hogy jóval éjfél után értem haza és csak azért nem vágott agyon a feleségem, mert vittem a télikabátomat. Hogy honnan 1 doktor úr, arról fogalmam ? sincs —, csak azt tudom, > hogy most mindenütt fojt, | szaggat, szúr, korrog, nyilall \ és tekergőzik. Tessék gém szanatóriumba utal:: és én ígérem, mindenfél. ünnepen elbújdosok ozu‘ L. 1-. i á Érvénybe léptek a Munka Törvénykönyve módosításai
