Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
4 napló 1965. JANUAR 84 Hz első vonalbon Vélemények a művezetőkről szóló új rendeletről @jüak kalandoaqtf A kormány 35A 964. (XII. 29.) számú rendelete a művezetőkről szól: meghatározza jogaikat és kötelességeiket. A rendelet nem terjedelmes, röviden és tömören foglalja össze a művezetőkkel kapcsolatos szabályzatokat. Az első pontja így szól: „A művezető a rábízott termelési egység (műhely, gépcsoport, munkacsoport, műszak, stb.) vezetője.” Ügy is szokták mondani, hogy parancsnok az első vonalban. Az új rendelet ugyan „csendben lépett” a többi rendeletek sorába, s talán nem is foglalkoztatja annyira a közvéleményt, mint például a Munka Törvénykönyvének a módosítása, de mégis beszélnek róla. IRIMI SÁNDOR főmérnök — Elöljáróban csak anynyit, hogy a rendelet rendkívül időszerű. Egyes pontjai talán nem is ismeretlenek, hiszen az élet hasonló munkastílust alakított ki az üzemekben. Csak éppen nem voltak így csokorba szedve a művezetők jogai és kötelességei. Ez a rendelet a töb- bé-kevébé kialakult vezetési módszereket foglalta össze és emelte a törvény rangjára. Pozitív vonása, hogy pontosan meghatározza a művezető helyét a gazdasági életben, s nem csupán a szakmai oldaláról teszi ezt, hanem politikai vonatkozásban is. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a művezetőknek a szocialista munkaversennyel eddig vagy volt kapcsolatuk vagy nem: embere válogatta, j f hogy mennyire törődött ezzel a kérdéssel. A most alkotott rendelet azonban kötelességévé teszi a művezetőnek, hogy „segítséget nyújt a munka- verseny-mozgalom fejlődéséhez”. Igen értékes vonása a rendeletnek, hogy a művezető által vezetett termelési egy- 1| séget mintegy önelszámoló H egészként említi, ahol „A művezető közvetlenül irányít- ja a termelő tevékenységet és ** végrehajtja a termelési egységre vonatkozó rendelkezéseket és utasításokat.” Persze nem csupán a művezető kötelezettségeiről van szó ebben a rendeletben, hanem — s ez igen pozitív vonása a rendeletnek — a művezetők önállóságát hangsúlyozza, amellyel a vezetés hatékonyságát segíti elő. KAJCSA LÁSZLÓ művezető — A rendelet növeli a művezető hatáskörét, nagyobb önállóságot biztosít számára, ezt örömmel üdvözöljük. Nekem az is tetszik a rendeletben, hogy a művezetőknek egyenesen kötelességük a kezdeményezés. Félreértés ne essék, a művezetők eddig is kezdeményeztek. A másik dolog: rendkívül jó, hogy végre a törvényerejénél fogva rendezték a hatásköri súrlódásokat is, vagyis a művezető egyszemélyi vezetője a rábízott egységnek, a rendelet kimondja, hogy „A művezetőnek csak közvetlen felettese útján a termelési egység dolgozóinak pedig csak a művezető útján szabad, — halaszthatatlan szükség esetét kivéve — utasítást adni.” Vagyis nem léphetnek át a fejük felett. Ez fontos dolog lefelé is, felfelé is. Előfordult már, hogy egy műszer például nem úgy volt leállítva, ahogyan a művezető tanította, mire kifakadt „Ki volt, aki ezt így intézte?”, s nyilván mást is mondott még melléje. Kiderült, hogy egy Én, mint a gyáregység főmérnöke mondhatom, hogy a vezető műszakiak munkakörére is jelentős a rendelet. Ha a művezetők a rendeletben körülírt feladatokat pontosan elvégzik, a felettes műszaki vezetőknek nem kell a részletekig elmenniök, s így több idő és lehetőség nyílik arra, hogy a vállalat egészével törődjenek, kutatómunkát végezzenek és így tovább. A művezetők a rendeletben meg határozottak értelmében a ma guk területén nagyobb hatékonysággal tudnak dolgozni, nem nyúlnak át a fejük felett, valóban egységük vesetőivé válnak. műszaki felettes. Mindenképpen tekintélyt rombolt a dolog s ez a példa nem egyoldalú csupán. Jónak tartom a rendeletben azt is, hogy a művezetőt meg kell kérdezni a felvételeknél, az elbocsátásoknál, sőt ahol az lehetséges, e jogkört rá kell ruházni. Nyilvánvaló, hogy a munkások között legtöbbet mi vagyunk, legjobban ismerjük képességeiket, tulajdonságaikat Ugyanakkor nagyon helyes, hogy a rendelet pontosan meghatározza a művezető kötelességeit: Minden dologért nem lehet a művezetőt „ütni”. Azonban volna egy probléma, melyet e rendelet sem orvosol, pedig a művezetőket igen közelről érinti: ez a bérezés kérdése. Konkrét példát mondok el. Én műszerész szakmunkás vagyok, de tegyük fel, hogy technikusi képesítéssel rendelkezem. Valamikor a műszerészek csoportjában dolgoztam, s kerestem X összeget. Dicsekvés nélkül mondom, hogy a legjobbak között tartottak nyilván, azért is „emeltek ki” művezetőnek. Ellenben jelenleg 400 forinttal kevesebbet keresek, mint előtte. Ez nem az én problémám, hanem általános probléma a művezetők között. Ne adjanak többet, mint a legjobban teljesítő beosztott szakmunkásoknak, de legalább az átlagukat kellene megkapnunk. Ez kérem tekintély és munkakedv kérdése is egyben. KASZA NANDORNÉ munkásnó Minket közvetlenül a rendelet nem érint, de mégis csak jobb, ha az embernek csak egyfelől adnak utasításokat, s tudja az ember, hogy egy parancsnoka van, annak kell engedelmeskedni és ha valami bajunk van, akkor is hozzája kell fordulni. Tele van vele az egész város. Ki így, ki úgy magyarázza a saját szájíz-, szerint. Van aki ; már tudni véli, hogy a 12—13 jéves gyerekeket a pdóta szedte le a kétmotoros repülőről, ' amikor a műszerfalon babráltak. Mi sz igazság? Ha a neveket mellőzöm, ha az iskolát el- , hallgatom, csak azért teszem, mert nem ez az elsődleges és különben is nem szabad a megszégyenítés bélyegét sütni néhány kalandvágyó gyerekre. De csupán kalandvágyról lenne szó?... 1. — Ez a Jelvényünk — mondta és fölé írta gömbölyű betűkkel némi helyesírási hibákkal; Éljenek a négerek! Miért éppen a négerek? — ez mindjárt érthetővé válik ha a gyerekek vallomását ősz- szehasonlítják. Valamennyi látta a ..Zöld szörnyeteg’’ című tv-filmsorozatot. amelyet „csak tizennégy' éven felüliek neki’’ — jelszóval vetítettek ök is segítenek a négereknek Már el is készítették azokat a kézzel írott röplapokat, amiket majd Afrika felett és a leszállás előtt kiszórnak a repülőgép ablakán, hogy megfelelő fogadtatásban legyen részük. Ehhez kellett a jelvény is. 3. A mi művezetőnk Zobóki elvtárs, igen sok segítséget nyújt a kollektívájának, amiért jó is a csoportunk. Általában mi azt a művezető szeretjük, áld igazságos, határozott és orvosolja a dolgozók jogos panaszait. A rendelet valószínű e téren is nagyobb jogkört biztosít a művezetőnek, ami nekünk annyiból lesz jó, hogy nem kell annyifelé szaladgálni ügyes-bajos dolgainkkal, hanem a művezetőnkkel elintézzük azt Végül annyit még, hogy a jó művezetőnek tekintélye van rendelet nélkül is, persze kellett ez a rendelkezés, hisz így a jogokat, kötelességeket pontosan körülhatárolták. * A rendelet csak körvonalazza természetesen a művezetők jogait és kötelességeit. Az egyes iparágak egymástól nagyon eltérőek, mindenütt más-más körülmények szólnak közbe. Egy azonban bizonyos, a művezetők lelkiismeretes munkája nélkül a termelés káoszba fulladna, mint ahogyan a harctéren is zűrzavar támad az első vonal parancsnokai nélkül. Ezért feltétlenül érvényt kell szerezni a termelés minden területén e rendkívül időszerű rendeletnek. — Te tudsz repülőt vezetni? — Isten bizony! Nem hiszed «ií — Honnan tudod? — Az aputól, a háborúban pilóta volt és sokat mesélt róla. Beindítom a motort, aztán ott van egy botkormány, azt meghúzom és felemelkedünk. — És aztán? — Hát ott lesz az iránytű, semmiség az egész.., És a gyerekek nekivágtak. A kritikus nap reggelén mindössze hárman jöttek össze A többiek visszamaradlak vagy másnap indultak el, más eszközöket keresve céljaik megvalósításához. Gyalog mentek a repülőtérre, de csalódtak. Sehol egy repülő. Kudarcot vallott a tervük, ezért behúzódtak egy szalmakazalba és miközben tízóraiztak újabb terveket szőttek. Először is, az egyik „tag” tíz forinttal a zsebében visszamegy az iskolához és elhozza a többieket, akik reggel lemaradlak. Csakhogy se a „tag”, se a többiek nem jöt tek. ezért visszafordultak Sza- lántáról Pécsre, egyenesen fel a Mecsekre. Féltek hazamenni. Késő este volt már. amikor meggondolták a dolgot és hazavitte őket a fáradtság. A másik csoport másnap reggel ült vonatra. Vasutasgyerekek lévén, kiállították a szabad jegyeket Budapest— Sopronba, hogy maid ott... de aztán nem Jutottak tovább a pécsi vasútállomásnál. Az egyik mama merneszelte a dolgot és az induló vonatról szedte le ókéit... 2. Kik voltak a főkolomposok, a hangadók? Vagy csakis & egyedül is a „Zöld szörnyetek” az oka mindennek? Sajnos nem! Az egyik vezér édesapja már háromszor akart illegálisan külföldre távozni. Ha a papa ilyen terveket forgat a fejében, a többi már érthető. Aztán a másik vezér-fiú nagybátyja külföldön él. Rendszeresen levelez vele a szülők tudta nélkül. Legfőbb vágya volt, hogy a nagybácsi cowboy ruhát és col tot küldjön neki ajándékba. A nagybácsi józanságára jellemző, hogy így válaszolt: „Ha kell. akkor küldök majd rendes ruhát!” Más gyerekeknél a szülők nem éppen rendezett családi viszonya tette lehetővé, hogy vállalkozzanak erre a gyerekes tervre. Mert a „Zöld szörnyeteg” legfeljebb csak ötletet adott és a gyermeki fantáziát gyarapította. 4. A szülők rémülten kapaszkodtak az iskola pedagógusainak minden szavába: „Ez lehetetlen, nem tudom, hogyan történhetett meg pont az én fiammal”. Mások kalandvágyra hivatkoztak, pedig sokkal mélyebb gyökerei vannak az esetnek. A gyermeknevelés igen nehéz feladat Érzelmi kapcsolatot kell teremteni a gyermekkel, hogy az otthont a szüleit többre értékelje mindennél és ragaszkodjon hozzájuk. Persze a legkönnyebb a tv-re bízni a gyermeknevelést. Bekapcsoljuk a készüléket és néhány órán át csendben marad a gyerek. Nem rámol, nem mászkál és nem kérdez. Csakhogy á tv nem fokozza és nem is helyettesítheti a szülők iránti szeretetet és ragaszkodást. Az így nevelt gyereknek mindegy, hol él honnan kapja meg a napi tízórai pénzt, új ruhát, könyveket- M vei semmi sem köti érzelmileg az otthonhoz “S a szü!eihez. könnten el is szakad tőlük A legk'sebb csábítás — és a Zöld S7Ömvo’eg” elég csábító műsor volt — elragadja őke». így volt ez most. is Aztán még egv dolo«*- A műsor, ami ösztönzést ,dof‘ a néhánv kalandvágyé gv <- nek „tizennégy éven Veknek” szólt Mégis az útra’'e- lők között egy sem töltötte e a 14. évét. Vagyis a szülők válogatás nélkül engedélveztek számukra minden műsort így könnyebb és egyszerűbb is nevelni székhez kötn' esténként a gyereket Ezért helyes az iskola pedagógusainak végkövetkeztetése: Ebben az esetben a kalandvágy találkozott az otthoni nevelési hibákkal, elnézéssel, az érzelmi kapcsolatok hiányával és a gyerekek köny- nyen elszakadtak az otthontól. szülőktől Azok a gyerekek viszont, akik helyes nevelésben részesültek odahaza, részt vettek ugyan az előzetes ’ár- gyalásokon, de amikor megvalósításra került a sor „nem”- et mondtak. A kalandvágyuknál erősebb volt az otthon vonzóereje. Gáldonyl Béla versbarAtok köre 1965. január 31-én, vasárnap este 7 órai kezdettel a Városi Művelődési Háziban (Pécs, Déryné u. 18.) Kassák Lajos műveiből és személyes részvételével IRODALMI ESTET rendez. Jegyelővétel: Magyar Írók Könyvesboltja, Pécs, Kossuth u. 5. kell ismerni a különböző betegségek tüneteit mint egy orvosnak, hiszen ő veszi észre először a beteg állapotában beálló változásokat.»» Arra gondolok, hogy azokból a vonalakból ki lehetne építeni egy kórtermet meg egy éjszakát; nagy, lázas foltokkal, nagy fehér fényekkel, az emberek itt el szokták raktározni a jelentéktelen apróságokat amelyek azért jelentősek, mert a régi élethez hasonlítanak, a kintihez, az embert bizonytalan álmok gyötrik, meg az összegyűrődött takarók. Arra gondolok, hogy az ápolónők a legbizonytalanabb pillanatokban figyelhetik meg az embereket. — Jaksa Katalin — mondja, leül és vár. Tényleg olyan az egész, mint egy kihallgatás. ö is másodéves, KISZ- titkár, egy évig óvónő is volt, most húszéves. Tolnából jött az apja tsz-elnök volt és szerette volna, ha a lány is a mezőgazdasági pályát választja. — Nem akartam — mondja és mosolyog. Azt hiszem, sohasem gondolta komolyan, hogy agronó- mus lesi. — Az embernek feltétlenül kell egy életcél, mindenkinek vannak nagyobb elképzelései — Magának? — Műtősnő vagy asszi«-' tensad* — Nehéz pálya ez. — Tudom. Amikor a mi évfolyamunk kezdett, száz jelentkező volt. Negyvenöt lá..yt vettek föl, most tizenkilencen vagyunk. A mostani első évfolyamra 39 hallgatót vettek fel, már csak 22-en vannak szeptember óta. Hivatás vagy csaic átmeneti megoldás ez az iskola a számukra? Irgalmas lelki alkat, menekülés valami elől, próbaszerencse vagy valami távolabbi cél? Ez is, az is. Elég sok lány úgy jön ide, hogy: na, legyen valami a mezemben, azután meghökkenve tapasztalja, hogy ebben az iskolában is nagyon sokat kell tanulni. Az alapképzettség le- lenleg nyolc általános. A két- éve., iskola munkaprogramjában 26 tantárgy szerepel, többek között ápolástan, anatómia, élettan, kórtan, sebészet, közegészségtan, gyógyítá<vör- ténet stb. S itt mindent pontosan kell tudni, mert emberek életéről lehet szó. Például, ha a növendék a gyógyszertani vizsgán a kötelező 73 alapgyógyszerből ötnek nem tudja a jellegzetességét és a helyes adagolás körülményeit, gyógyszertanból elégtelen. Aki három tantárgyból megbukik, meg kell ismételnie az évet. f-Tus»nnhat tantárgy van. A enni nrogramok megerőltetó- v 9 növendékek életmódja if.,'' ijesen intézeti jellegű* A „kihallgatás" Igen eredeti volt. Az egyik fiú rajzban vallott. Egy papírlapra kört rajzolt, azt négy részre osztotta, fölül egy pálmafa. — ez jelzi Afrikát —, mellette egy rácso- zott rész (ez valami rabság félét illusztrál), maid alul egy szó: „HUNGÁRIA” és végül a* utolsó rekeszben az ötágú csillag. Álmenet vagy hivatás Néhány vonal az egész, mintha nagyon közel volna az ember a lényeghez, és elégedetten rajzolgatna. Azt mondtam egyszer egy lánynak: sorolja el a lelkesítő női hivatásokat. Hetedszerre azt mond ta; ápolónő. Bejön a sárga íróasztalok közé, az igazgatói irodába, ó a Baranya megyei Ápolónőképző Iskola „legöregebb” növendéke, egyébként másodéves, szimpatikus fiatalasz- szony, két gyermeke van, a gyermekek jelenleg a nagymamánál vannak Mozsgón, — Schrenk Erzsébet — mondja és biccent Egy kemény fedelű füzetet forgat a kezében, sajnos az egész kissé olyan, mint egy kihallgatás, de az ilyen jellegű riportoknál elkerülhetetlen, — Miért akar ápolónő lenni? — Szeretem a betegeket Gondolom, jól tudok majd velük bánni. Lápykoromban is egészségügyi pályára szerettem volna menni, később a férjem nem engedte. Elváltunk, most jöhettem, — Itt szigorú rend van, mint egy kaszárnyában, nem sok ez a kétévi intézeti élet egy kétgyermekes anyának? — Türelmes vagyok. —• Sokat kell tanulni? — Régen jártam iskolába, megint meg kellett szokni. Ez nehéz volt — Hol szeretne dolgozni? — Pécsett ‘ A Pécsett működő ápolónőképző iskola két évfolyamán jelenleg 42 növendék tanul, az ország legkülönbözőbb részeiből jöttek: Recskről, Békéscsabáról, Győr mellől, Borsodból, kevés a baranyai, a pécsi még kevesebb, — Háromszor ennyit is el lehetne helyezni — mondja Kiss Mihályné, az iskolaigazgatója, és a hangjában van egy kevés szemrehányás, — Miért nincs háromszor ennyi? — Az ápolónők nem kapnak az életben annyi megbecsülést mint amennyit tanultak az oklevélért és ameny- nyit dolgoznak. A fizetésük köztudomásúan alacsony, a felelősségük pedig nagy. Egy nővérnek például ugyanúgy
