Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

isw JANTJÄR SL napló IGEN, DE IJj-mecsekaljai meditációk Életem legszebb pillanata Az érettségi 5 Lehet egy cipő nagyon szép, mégis az a fontos, hogy le­het-e benne járni. Pécs szép város. Azt mond­ják: Űj-Mecsekalja még szebb lesz. A tervezők eredetileg 75 ezer lakosra számítottak, de nálunk az ilyen „eredeti­leg” tervek gyakran megvál­toznak; Űj-Mecsekaljának jelenleg mindenesetre mintegy 16 ezer lakosa van, s néhány év múlva 35 ezer lesz, viszont nem város — mint Bonta János építész né­hány hete a Népszabadságban előléptette, hanem csak várös­' rész. A világ nagy építészei ' háromágú felhőkarcolókat, praktikus pontházakat, zöld­övezetes panel városrészeket, meghökkentő műanyag meg­oldásokat terveznek, a me­rész, kissé rideg formák ural­kodnak, mindez szép és izgal­mas, azonban a vil ágkíséri e- tek és a világviták lényege mégis elsősorban az: hogyan lehet egyszerűbben és kor­szerűbben lebonyolítani az ilyen lakótelepek kereskedel­mét, iskoláztatását, közműve­lődését vagy közlekedését. Sajnálatosan jellemző adatok Űj-Mecsekalján és a keres­kedelmileg és egészségügyileg hozzátartozó peremrészeken jelenleg legalább 3800 lakás van, azaz körülbelül 16 ezer ember. A 19/1961. ÉM számú utasítás 3. számú melléklete tartalmazza a kapcsolódó be­ruházásokra vonatkozó nor- - mákat, ezek szerint minden 1000 lakáshoz 8 általános is­kolai tantermet, 75 fő befo­gadó képességű óvodát, 40 fő befogadó képességű bölcsődét, és többek között 1200 négy­zetméter alapterületen üzleti részt kell építeni. Ezzel szem­ben Uj-Mecsekalján pillanat­nyilag csak 1479 négyzetmé­ter alapterületű üzlet — el­adóhely és raktár — áll a kereskedelem és a lakosság rendelkezésére, beleszámítva a városrész összes boltját. Ez a normának mindössze alig több, mint 30 százaléka. Eh- , hez nem kell különösebb kom­mentár. Legrosszabb a hely­zet az alapvető élelmiszere­ket árusító boltok terén, és ezt a helyzetet csak részben enyhíti majd a 93/a épület­ben körülbelül egy hónap múlva megnyíló fűszer és cse­mege, tej és húsbolt. Sajná­latosan jellemző, ha az új- mecsekaljai városrész általá­nos kereskedelmi forgalmát összehasonlítjuk az egész vá­ros boltjainak a forgalmával. Űj-Mecsekalján körülbelül 16 ezer ember él, ez a város összlakosságának nagyjából a 12—13 százaléka. Ezzel szem­ben az Űj-Mecsekalján mű­ködő boltok forgalma — pél­dául 1964 harmadik negyed­évében — alig 4 százaléka volt a város összkereskedelmi forgalmának. Egyáltalában: hol vásárolnának? Lehango­lóbb ez az adat, ha figye­lembe vesszük, hogy az új- mecsekaljai kiskereskedelmi forgalom túlnyomó részét az alapvető élelmiszerek képe­zik. Tanítás három műszakban? EL-. illanatnyilag ott tartunk, *ogy naponta 16 ezer emtíer 'ogoson zúgolódik az elégte- etv kereskedelmi, iskolai . és egyéb viszonyok miatt, ott tartunk, hogy az új iskolai tanévtől kezdve az általános iskolában és a gimnáziumban valószínűleg be kell vezetni a háromműszakos tanítást, mert a kellő időben tervezett gimnáziumot nem építették meg, csak ebben az évben kezdik meg a munkát. Ott tartunk, hogy a félig kész Ál­lami Aruház a benne lévő 10 millió forinttal miniszté­riumi szinten még jelenleg is vitatéma: kell vagy nem kell. Ott tartunk, hogy már koráb­ban nyolc lakást kellett át­adni üzleti célokra. Sajnos, a helyzet egy ideig nem kecseg­tet, sőt romlani fog. 1965— 66—R7-ben Ű.i-Mecsekalián to­vábbi 3000 lakást építenek fel. ez több mint 10 ezer újabb lakost jelent, és is­merve az illetékes intézmé- íivek és vállalatok eddigi ma­gatartását a kapcsolódó be­ruházásokkal szemben: jogunk van aycmakodnl. Az idén pél­dául teljesen befejeződik a bo]gírkérti lakótelep építése, pss^sen 850 lakás. A norma szerint ezekhez a lakásokhoz 8 általános iskolai tantermet, 50 fős ovodát, 40 fős bölcső­dét, egy ABC áruházat, egy hús- és egy élelmiszerboltot, cukrászdát, gyógyszertárt, fod­rász- és szabóműhelyt kell lé­tesíteni. A kiviteli tervek idő­ben elkészültek, az Építésügyi Minisztérium és a Pécs vá­rosi Tanács között létrejött a hatósági megállapodás, de a Baranya megyei Építőipari Vállalat a múlt évben ebből, különböző célmunkákra hivat­kozva egyetlen forint értéket sem épített be. Az ezévi meg­állapodás szerint az idén meg­kezdik a 8 tantermes iskola, az óvoda, a bölcsőde, a cuk­rászda és az ABC áruházépí­tését, de csak jövőre fejezik be, viszont az Idén elkészül a hús- és élelmiszerbolt, va­lamint a fodrász- és szabó­műhely. Ugyanakkor a Tüzér utcától nyugatra eső új lakó­teleprész építését az idén kettőzött kapacitással folytat­ják, s 1965-ben ezen a részen újabb 5—600 lakás „belépé­sével” kell számolni. Ezek­hez a lakásokhoz viszont bol­tokat és más hasonló jellegű létesítményeket majd csak két-három év múlva építenek. A sok „DE“ helyett tervszerűbb munkát Nem hatásvadászátból vá­lasztottam ezt a címet: Igen, de... Közéleti nyelvjárásunk­ban az egyik leggyakrabban használt kifejezés, az új-me- csekaljai kérdésekre adott il­letékes válaszok is nagy több­ségükben így kezdődnek: Igen, le a kapacitás. Igen, de a beruházó. Igen, de a fölöttes hatóságok. Igen, de a Belker. Igei. de időközben a szem- ponijk megváltoztak ... Altpvető mulasztásokról van A Bányászati Építő Váll. pécsi munkahelyeire fel­vételre keres KŐMŰVESEKET, . KUBIKOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT. Napi háromszori étke­zés, vidékiek részére munkásszállás biztosítva — Téli munkát biztosí­tunk! Jelentkezni lehet a BÉV pécsújhegyi építésvezetősé­génél (Buzs 'ki út végén, fő­porta mellett). szó, amiket bizony elég nehéz lesz időben pótolni. Nem az én feladatom, hogy különbö­ző terv, kapacitás és egyéb gazdasága és műszaki ügyeik­ben nyomozásokba kezdjek, egyébként is előre tudom, hogy mindennek „objektív” oka van. A beruházó a le­hetőségekhez képest mindent megtett, esetenként még en­nél is többet, a kiviteli ter­vek pontosan és lelkiismere­tesen, sőt időben elkészültek, az építőipar pedig súlyos ka­pacitászavarokkal küszködik, általában későn kapja meg a tervdokumentációt, súlyos problémákat okoznak a mély­építési tervek, a beruházás nem kívánsághangverseny, egyébként is: az építőiparnak forintterve van, meg lakás­építési terve, dmi a kapcso­lódó beruházásokra nem vo­natkozik. Igen, die... Jelenleg is 16 ezer ember­ről van szó. Három év múl­va 26 ezerről, meg tervszerű­ségről, és egyáltalán: pártpoli­tikáról. Állandóan arról be­szélünk, hogr a ezocialtamne építése alatt is minden a dol­gozó emberek érdekében tör­ténik, így is van, ugyanakkor 02 illetékesek évek óta, ha nem is közömbösen, de nem túl nagy ambícióval nézik, hogy Uj-Mecsekalján sok ezer ember számára a modem la­kótelep lényegében nem ké­nyelmet és korszerű megol­dásokat, hanem bosszúságot, az átlagosnál is rosszabb kö­rülményeket jelent. Az ember általában szereti azt a terü­letet, ahol lakik, sajátjának érzi. A pécsiek, közelebbről az új-mecsekaljaiak büszkék Uj- Mecsekalja kissé rideg, ke­mény házsoraira, középületei­re, távfűtésére. A megyei épí­tőipar és a tervezőle szem­pontjából nyugodtan nevez­hetjük alkotásnak a nyugati városrészt, ahová az idegene­ket általában szégyenkezés nélkül be lehet .vezetni, de tudomásul kell venni, hogy a nagyarányú lakásépítkezés mellett elmaradt kapcsolódó létesítmények, a kereskedel­mi üzlethálózat, az egészség­ügyi intézmények, stb. nem csupán a kijelölés és a kapa­citás tárgyai, hanem bizonyos értelemben politikai ügy is. Pontosabban: politikánk ügye. Már tízmillió fekszik az áruház épületében ~ de mikor fejezik be? , Azon túl, hogy egyáltalában nem mindegy: zúgolódik-e jo­gosan 16 ezer ember naponta, vagy nem zúgolódik, a párt gazdasági poütikájémak és ál­talában a tervszerűségnek egyik legfontosabb szempont­ja, hogy a megkezdett beru­házásokat be kell fejezni. Va­jon hogyan egyeztethető ösz- sze ezzel a szemponttal az a tény, hogy négy éve 10 millió forint fekszik aiz új-mecsek- aljai Állami Áruház épületé­ben, s illetékes minisztériumi hatóságok még jelenleg is egy ilyen áruház létjogosultságán vitatkoznak. Gazdaságos ez? Ariról lehet vitatkozni, hogy Uj-Mecsekaljának kell-e egy ötszintes állami áruház, de art aligha lehet vitatni, hogy a 136 ezer lakosú Pécsnek nagy szüksége van egy ilyen központi kereskedelmi létesít­ményre, mert a jelenlegi Ál­lami Áruház a legjobb eset­ben is csak egy nagy üzlet. Az új-meosekaljai Állami Áruház építését az Országos Tervhivatal 1961-ben leállít­tatta, a jelenlegi felfogások szerint az építkezést 1966-ban folytatják. A belkereskedelmi miniszterrel való megállapo­dás alapján különböző szak­cikkek áruházát rendezik be itt, mint például bútor és lak- berendezés, autó-motor, ház­tartási gépek, villamos beren­dezések, tartós ruházati cik­kek, stb. — nemcsak pécsi, hanem megyei jelleggel. Az új SZTK-rendelőiintézet sorsa ugyancsak a nehezebb ügyek közé tartozik. Azon túl, hogy az építkezésnek pillanatnyilag leküzdhetetlen akadályai van­nak, két évvel ezelőtt a mi­nisztériumok közötti megnem- értés (hosszú ideig vitáztak, hogy az egyik minisztérium a munka befejezéséhez vagy a megkezdéséhez hajlandó-e odaadni a maga 8 millióját), olyan objektív helyzetet te­remtett, hogy a beruházó hiá­ba adta át a múlt év novem­berében a teljes tervdoku­mentációt a kivitelezőnek, az illetékes főhatóság már nem tudott kapacitást biztosítani. Hosszabb ideig lehelne medi­tálni továbbá a fontossági sor­rendek logikáján, mert lehet­séges, hogy adott esetben egy élelmiszer-üzletre lényegesen nagyobb szükség van, mint mondjuk egy. cukrászdára vagy egy szabóműhelyre. Az emberek szempontjából nézzük a munkaprogramot Az építőipar a múlt évben Uj-Mecsekalján egyáltalán nem vállalta kapcsolódó be­ruházás kivitelezését, mert a beépítési program szerint na­gyon magas volt a hagyomá­nyos eszközökkel készülő la­kások száma, és az építőipar lehetőségei tényleg végesek. Meg lehet érteni a megyei építőipar kapacitásbeli prob­lémáit, de sokkal többet és könnyebben meg lehetne ol­dani például az új-mecsekal- jai létesítmény-gondokat, ha az építőipar nem használná fel máshol a hagyományos kapacitását, vagy legalábbis nem az összes hagyományos kapacitását, ha a vállalat nem­csak a számok tükrében, hanem az emberek szempontjából is látná a munkaprogramját, s nem utolsósorban: az építő­ipar esetleg anyagilag is ér­dekelt lenne a kapcsolódó lé­tesítmények terén. Az- idén mindenesetre valamelyest csökken a hagyományos esz­közökkel épülő lakások szá­ma, az így felszabaduló kapa­citást az építőipar részben a bolgárkerti kereskedelmi és iskolai létesítmények építésé­re használhatja fel, de ebben az évben befejezésre nem szá­míthatunk. A népgazdaság adott hely­zetét minden intézkedésnél és mindenféle „kívánságnál” szá­mításba kell venni, azonban Uj-Mecsekalján olyan helyzet alakult ki, ami feltétlenu' és sürgősen megoldásra vár. A megoldásnak pillanatnyilag két oldala vám; egy rész: épitsiik-e tovább a következő három év­re tervezett 3000 lakást, más­részt: ha másképpen nem, akár a lakásépítkezési ütem csökkenésének terhére is, a kapcsolódó létesítményeket meg kell építeni. A megoldást nagymértékben megkönnyít­heti, hogy építkezési kultú­ránk az előregyártott elemek terén kezd fejlődni, tehát a lakásépítkezéseket szinte kizá­rólag panelelemekkel lehelne megoldani, s az építőipar ha­gyományos eszközeit fel le­hetne használni az említett létesítmények sürgős pótlásá­ra, de talán oda is eljutha­tunk, hogy az ilyen jellegű építkezéseket is megoldhat­juk előregyártott elemekkel és típustervek alapján, ami mindenképpen gyorsítja az ilyen létesítmények megvaló­sulását. Együttes erőfeszítésekre van szükség A pillanatnyi helyzet saj­nos több mint lehangoló, an­nál is inkább, mivel ez nem olyan helyzet, hogy keresünk néhány bűnöst, elítéljük, s holnaptól kezdve minden más­képpen lesz. Sajnos, itt a ma­ga módján többé-kevésbé majdnem mindenkinek igaza van, ez adódik a korábbi gaz­dasági szervezetlenségekből, itt mindenki tervszámúkra, •normativákra. kapacitásra hi­vatkozik, de senki se vallja be, hogy a gazdasági-műszaki tényezők mellett van egy adag közömbösség és leszűkített ér­dekeltség is. Egy városrész pedig a XX. (százaidban szinti I nevetségesnek látszó próblé- ' máikkal küzd. Ha javulást vá­runk, akkor ez csak a minisz­tériumok és más főhatóságok, a beruházó és az építőipar együttes és konstruktív elkép­zelései alapján lehetséges. Az más kérdés, hogy meddig kell erre a teljes együttműködés­re várni, mert végeredmény­ben egy lakótelep kivitelezé­sét úgy kell megoldani, hogy a teljes funkcióhoz szükséges, létesítmények mindenképpen és időben rendelkezésre állja­nak. Ugyanis az emberekkel, de az emberekért építünk. És ez megfontolandó körülmény. Tliiery Árpád Benyovszíky Jánosné a nyá­ron érettségizik. Négy évvel ezelőtt vizsgá­zott mérlegképes könyfelői tanfolyam anyagából. „Szóbe- liizett”, aztán bement a klini­kára és megszülte második gyermekét. Egy hét múlva — és egy nappal azután, hogy a klinikáról kijött —, újra be­kopogott a bizottsághoz és le­tette az írásbelit is. Öt hónap múlva beiratko­zott a Közgazdasági Techni­kum kereskedelmi tagozatára. Erő sakar tű asszony Be- nyovszkyné, s szerencsés is. A férjeik ugyanis nem szeretik, ha a feleség tanul. Egy köz­véleménykutatáson csaknem száz százalékban szavaztak az ellen, hogy a feleség isko­lába járjon. Az ő férje viszont nemhogy tiltotta az iskolától, hanem ösztökélte is: csak irat­kozzon be. Majd segít a házi­munkában. Ettől kezdve új házirendet vezették be. Ä férj vállalta a bevásárlást, vacsorafőzésit, a gyerekek fürdetését és lefek­tetését. A feleség takarított, vitte a bölcsödébe és óvodába, illetve hozta onnan a cseme­téket. Amíg a férj a Mssebbjk gyereket fürdette, a feleség leült a nagyobbik mellé és se­gített neki tanulni a leckét. Két év múlva kimerült és másfél hónapig feküdt otthon az ágyban. Ekkor már egész életrendje felborult. Amíg nem tanult, s amíg csak egy gyereke volt, este 8-kor végzett a házimun­kájával. Mindig maradt egy­két órája, s ebben a két órá­ban art csinált, ami takart. Az iskola óta mindent el­fújt a szél. Sok munkát ad a két gyerek, még a férje segít­ségével sem végezhet este fél kilenc előtt. Ha nem beszélné meg férjével a napi ügyeket, ha azonnal az asztalhoz ülne és tanulna, mint a gép, akkor is csak másfél órája marad­na este tíz óráig. Az pedig kevés. Mi történik hát? Éjfélig ta­nul, s másnap reggel fáradtan támolyog be a munkahelyére. A vizsgák előtti hetekben meg nyújtja a tanulási időt és ál­mosan, hunyorgó szemmel hajnali két óráig lapozgatja könyvét. Ezért kapott idegkimerült­séget tavaly nyáron. A másfél hónap alatt, míg otthon volt, mindent végig­gondolt. Világosan látta, hogy az iskola óta robotgéppé vált, aki a megkurtitott alvási idők tői eltekintve örökké dolgozik. Eszébe jutott, hogy két éve nem voltak 1 szín-lázban, há­rom éve moziban. Négy éve nem olvasott a maga szóra­kozására (csak az iskolai kö­telező irodalmat, de az nem. mindig az, amit olvasni sze­retne), három éve nem volt horgolótű a kezében. Pedig nagyon szeretett kézimunkáz­ni: az egész lakást teleaggatta a maga készítette csipkével Elmaradtak a séták és kirán­dulások, az ismerősök látoga­tását, a kölcsönös vendégeske­déseket is megritkították. Megkísértette az a gondolat is, hogy kimarad az iskolából Csábító lehetőség volt, hiszen senki sem tett volna szemre­hányást érte. Az OTP-ben, ahol dolgozik, nem feltétlenül szükséges, hogy érettségije le­gyen. Mint mérlegképes köny­velő, gyakorlott új jú gyors- éa gépíró, anélkül is elvégezhet­te volna a munkáját. Senki, sem zaklatta volna az érett­ségiért. Mégis a tanulást választotta. Kicsit büszkeségből, kicsit azért, mert nem akarja az utolsó ében abbahagyni. Vé­gül azért is, mert kötelessé­gének érzi. Az a tanulási láz, amely az egész országot elfog­ta, őt is magával ragadta. Kommunista asszony. Nagyon fáradtnak látszott, sovány volt, amikor beszéltem vele. Art mondta, ha végez, aludni fog. Elmennek férje rokonaihoz, a jó falusi leve­gőre, s tizenegy órát alszik naponta. Magára szedi azt a négy-öt kilót, amit év közben leadott. Tavaly és tavalyelőtt is en­nél a rokonnál pihent az év­végi vizsgák után. Végez, érettségizik. Az lesz élete egyik legszebb napja. Magyar László A MAGVAK BADIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. jan. 21-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. A „Dalmacija” vokálegyüttes műsorából. 18.00: Német nyelvű műsor: A megye kereskedelmének át­szervezéséről. Interjú Jakabos Zoltánnéval, a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetőjével. Polka egyveleg. Szocialista országokból. — Hans Weil írása. Kívánsághangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műsor: A NEB-nél hallottuk .,. 18.35: Könnyűzene. 19.00: Dél-dunántúli híradó. 19.20: Zenélő levelezőlap. 19.40: Marczis Demeter énekel. Verdi: Don Carlos. — Fülöp- ária. 19.50: A DfiDÁSZ idei terveiről. 19.58: Műsorismertetés* 30.005 Műsorzárás SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Három nővér (délután 5 órakor). Puccini-bérlet^ Tájszínház: Fel a kezekkel (este 7 órakor). Vajszlón. MOZI: Rövidítések: szv. = szélesvásznú, szí. = színes. Park: Ne hagyd magad Pitkin (szv., 4, 6, 8). Petőfi: Ne hagyd magad Pitkin (szv., fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth: A vádlott (4, 6, 8). Híradó Mozi: Magyar híradó, 65/1. sz. világhíradó, Buksi a jég­táblán, Dióbél királyfi, Egy' év után. (Előadások 11 órától 3 óráig folytat ólagosan). Építők: Útban Párizs felé (4, 6). Pécsszabolcs: Volt egy ilyen le­gény (5, 7)4 Mecsekalja: Homeros földjén (s7.V., szí., 7). Vasas II.: A generális (5). Istcnkút: Hol a tábornok? (7). Mohács: Limonádé Joe (szv., szí., 5, 7). Szigetvár: A párduc. I—II. (szv., szi., 7, dupla helyárral). Siklós: Másfél millió (szv., 7). l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom