Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

A morbus hungaricustól az új egyetemi városrészig l#44 novemberének utolsó napjaiban hatalmas teherau­tók álltak a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem Gazdasági Hi­vatala elé. Vezényszavak pat­togtak, aztán megkezdődött a rakodás. Néhány óra múlva már csak üresen tátongó rak­tárak jelezték, hogy a „kiürí­tés” igen sikeresnek bizo­nyult. A nagy teherautókon nyugatra gurult a pécsi kli­nikák összes textiliakészlete. az ágynemű, fehérnemű, a be­tegek ruhái. Elvitték a mű­szereket, a kötszereket és vat­tabálákat, odalett a klinikák zsír-, cukor-, liszt- és kenyér­tartaléka is i í j így kezdte meg visszaemlé­kezését Sagodi' Sándor és Kovács Lajos, akik már ab­ban az időben is az egyetem gazdasági hivatalában dolgoz­tak. Mironov Őrnagy segít, A háborús zűrzavarra való tekintettel a könnyebb bete­geket hazaküldték, alig ma­radt kétszáz ápolt a mai I-es Belklinika és Szemklinika ál­tal határolt épülettömbben. A szovjet csapatok bevonulása után a részleget kettéosztot- r,ák, s a klinikák egyik felé­ben katonai kórházat rendez­tek be. Nemcsak orosz sebe­sültek voltak, hanem angolok és amerikaiak is, akik a légi­csaták idején zuhantak le. — Nagyon kevés volt a hely, még az ágyak közé is matra­cot tettek, hogy a sok sebe­sült elférjea, A szovjet részleget Mironov orvos-őrnagy, a magyart pe­dig dr. Boros Béla, a mai Szemklinika professzora ve­zette. ö lett később az egye­tem első új rektora is. Sok ma is élő pécsi orvos és pro­fesszor dolgozott a magyar tagozatban abban az időben. A szovjet és magyar szekció testvériesen élt egymás mel­lett. Amijük volt, azt elosztot­ták. A magyarok kukoricalisz­tet, babot és káposztát adtak az oroszoknak (ebből még maradt a raktárakban), azok pedig cukorral, zsírral, liszt­tel és kenyérrel segítettek a pécsieknek, ök szereztek húst is. A klinikai tömb udvarán Hevenyészett vágóhidat ren­deztek be, nagy kondérokban főtt a betegek étele. A gyógyszerhiányt a Nem­zetközi Vöröskereszt adomá­nyaiból és Mironov őrnagy juttatásaiból fedezték. Miro­nov őrnagy adott kötszert is. Amikor elfogyott a szenük, küldöttség indult a szovjet városparancsnokságra, amely a mai megyei tanács épületé­ben rendezkedett be. A szov­jet alezredes közvetítésével sikerült kapcsolatot teremte­ni egy ugyancsak ott-tartóz- kodó bányászküldöttséggel. A bányászok megígérték, hogy adnak szenet, ha a klinika el tudja szállítani. A szovjet al­ezredes erre teherautókat kül­dött a klinikák segítségére, Nehéz örökség A felszabadulás pillanatá­ban csak három kórház volt a megye területén: Mohácson, Szigetvárait és Siklóson. Épp olyan zsúfoltak voltak, mint a pécsiek. Elméletben 46 kör­zeti orvos élt a falvakban, s fejenként több mint hat köz­séget láttak el. A rendkívüli események láncolata, a hábo­rús pánik azonban sok kör­zeti orvost kimozdított őrhe­lyéről, így minden teher az itthon maradottakra szakadt, Nem hat, hanem tizenkettő, esetleg még több falut kellett akkor a körzeti orvosnak be­járnia. A csecsemőotthonok, bölcső­dék életéről nem adhatunk számot, mert ilyenek a felsza­badulás előtt vidéken nem voltak. Még Pécsett Is csak mutatóba akadt belőle. A mai értelemben ‘vett szociális ott­honokról sem beszélhetünk, mert csak Mohácson tartottak fenn kettőt ötven egynéhány emberrel. Igaz, hogy a falvak- tea. sok szegényházat lehetett amelyet az egyik professzor nyújtott be 1944-ben, a kari tanácshoz. A professzor azt kér­te, hogy laboránsnőjét, aki már 15 éve dolgozott vele, akit 15 éves munka után sem vettek fel az egyetem személyi ál­lományába, végre valahára sza badltsák fel megalázó hely­zetéből. Vegyék fel, a külön­böző címletű és bizonytalan összegű juttatások helyett ad­janak neki normális fizetést, A professzor azzal fejezte be kérvényét, hogy nemzetközi viszonylatban ismert kutató­munkája forog veszélyben, ha a gyakorlott laboránsnőt nem osztják be mellé. Ma aligha panaszkodnának a professzorok, hiszen az egye­tem összlétszáma a felszaba­dulás előtti 885-ről 1592-re nö­vekedett. Ami pedig az anyagi ellátottság többi részét illeti, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem az utóbbi 5 évben több mint 35 millió forintot köl­tött csupán műszerekre. Ebből 12 millió az 1964-es eszten­dőre esik, Nyolc Kossulh-díj A sok befektetés, az anyagi áldozat nem volt hiábavaló. A pécsi orvoskutatók nevéhez számos olyan nagy felfedezés Találkozás 20 év után a „Papával”. saiálni, ezekben azonban béke időkben is csak tengődtek a; öregek. A községek pénzébő éltek, amit kaptak, csak arr; volt jó, hogy ne haljanal éhen. 1945-ben még megyeszert* pusztított a „morbus hungari- eus”, a tüdővész. Sokasodd .sírhantok, frissen ácsolt ke­resztek mutatták, hogy Bara­nya minden száz újszülöttjé­ből tizenhárom nem éri mej első születésnapját Új kórházak Azóta a megye egészségügyi helyzete alapvetően megválto­zott. A régi kórházakat bő­vítették, új kórház épüli, Har­kányban és Komlón, a Me esek tetején pedig tüdőszana­tóriumot avattak fel. Ennek köszönhető, hogy a kórházi ágyak száma az 1944-es 420- ról 1433-ra nőtt, Ma több mint száz körzeti orvos él a megye falvaiban, egy orvosnak tehát már esik három falut kell ellátnia. Jel­lemző, hogy csak 2284 ember jut egy körzeti orvosra, ke­vesebb az országos átlagnál, A körzeti orvosok mellett kisebb rendelőintézeteket ala­kítottak ki a járási kórházak szomszédságában, s önálló ren­delőintézetet hoztak létre Komlón. Óriási forgalmat bo­nyolítanak le, évente mintegy 700 ezer ember fordul meg a falaik között. (Ez a szám természetesen nem tartalmaz- za a Pécsi Városi Rendelőin­tézet adatait.) A nagy forga­lomnak főként az a magyará­zata, hogy az utóbbi években a parasztság nagy tömegei is részesülnek a társadalmi biz­tosítás szolgáltatásaiban, s így nem vagy alig kell íizetniök « gyógyszerért, kezelésért, il­letve kórházi ellátásért Az utóbbi években Komlón és minden járási székhelyen tbc-gondozók jöttek létre. Az iskolaorvos, körzeti gyermek­orvos, üzemi orvos mind olyan fogalmak, amelyek a felszabadulás előtt nem létez­tek. A népi demokrácia vív­mánya a KÖJÁLL is, amely nemcsak a járványvédelem­ben, hanem a település és élelmezési egészségügyben is hatékonyan tevékenykedik, A csecsemőhalandóságot is sikerült négy-öt százalékra le­szorítani. Mecsekjánosiban nagy csecsemőotthont alakí­tottak ki. Mindennapossá vált falun a bölcsőde. A felszabadulás előttihez viszonyítva több mint négy­szeresére emelkedett a gyógy­szerfogyasztás, a régi földes­úri kastélyokban pedig sz">ciá- lis otthonokat rendeztek be. Pécset nem számítva, tizen­három ilyen otthonunk van ma a megye területén 1085 férőhellyel. 1965-ben újabb két szociális otthont avatnak a megyében, s ennek birtoká­ban vidéken már minden olyan idős korút el tudnak helyezni, aki jelentkezik. Év­százados problémák megoldá­sát jelenti ez. öt új klinika A húsz éves időszakban ro­hamosan gyarapodott a Pécsi Orvostudományi Egyetem kli­nikai intézeti hálózata is. — 1944-ben csak 8 klinikánk volt, ma 13 van. Az utóbbi húsz év vívmánya az orr-fül-gége, az urológia, a Il-es sebészeti, a Il-es bel- és röntgenklini­ka. Az elméleti intézetek szá­ma 10-ről 15-re emelkedett, a klinikai ágyak száma 882-ről 1317-re nőtt. Korszerűsítették és bővítettek több régi klini­kát is. A Szülészeti klinika például új, 200 személyes tan­termet és radiológiai osztályt kapott, tízmilliókat költenek a Gyermekklinika bővítésére, se­bészeti résszel gyarapodott az Idegklinika, újjávarázsolták a Bőrklinika épületét. Több kli­nikát a felszabadulás után lát­tunk el úthálózattal, központi fűtéssel, Jellemző a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem anyagi ellá­tottságára m • kérvény & Húsz éve történt Az Oj Dunántúl irta; A budapesti nemet parancsnokság visszautasította a szovjet hadvezetőség emberséges megadási felhívását és két kiküldöttet legyilkoltatott A hitleristák halálra ítélték a magyar székesfővárost, * Budapest gyárainak, munkássága harcban áll a gyárromboló hitleristákkal. * Moszkvába érkezett a magyar fegyverszüneti bi~ aottság. A magyar küldöttség feladata, hogy a fegyver­szüneti feltételeket átvegye. * Január 1-én megkezdődött a postautalványok be- és kifizetése, továbbá a postatakarékpénztári csekkbefizetés és takarékbetétforgalom azoknál a postahivataloknál és postaügynökségeknél, amelyek működésüket újra meg­kezdték. * 1945. január 8-án két pécsi középiskolában folyta­tódik az oktatás. Megkezdi a tanítást az állami gimná­zium és a városi kereskedelmi Sú középiskola. * Elkészült s pécsi törvényszék 1945. évi tanácsbe­osztása. Megindul a polgári büntető törvénykezés. * Megkezdte működését az eüeő pécsi „gyufagyár”. Jö­vő héten piacra kerül a pécsi gyufa. * Ueve<- l.'<Tcok folynak a városligetben, a parlament és a tő . ’ ta előtt lángokban áll a Pázmány Péter Tudományegyetem. — Amikor 1945. január 12- én félholtra fagyottan érkez­tem a községbe, János bácsi hóval dörzsölte, majd izzított kövekre öntött vízzel és gőz­zel kezelte fagyott tagjaimat, Utána takaróba bugyolálva aludtam reggelig és olyan ér­zéssel ébredtem, mintha csata újjászülettem volna. Nem is szereztem semmi betegséget Menráth Antal asztalos há­zában már a fél utcasor ősz- szefutott. Jöttek idősebbek és fiatalabbak, olyanok, akik sze­mélyesen ismerték és olyanoki akik csak hírből hallották ne­nnet.. Az ifjabb generációhoz tar­tozó Varga László gépkocsi- vezetőtől szinte kétkedve kér­dezte a háziasszony. — Laci, hát te is emteksztíl Dimitri re? — Hogyne emlékeznék, hi­szen egy ágyban aludtunk —« felelte derűtkeltően. Dimitrin kívül nem is kerített senki annyi humoros katonatörténe­tet az est folyarjián, vhüit ép­pen ő. — Az az igazság — össze­gezte a falu véleményét Men- ráthné. — hogy azokban a nehéz időkben senki nem se- gített rajtunk annyit, mint <5, — Mindent megszerzett, amit csak kértünk tőle és ami csak módjában állt — bizo­nyította Varga Mária, majd a többiek. — Ha nem így lett volna, nem is mertem volna vissza­jönni, — nyugtázza az elisme­rést Dimitri. — Meg is sirattunk, amikor megsebesültél — szólt közbe ma is aggódó hangsúllyal Ma­riska néni. Pillanatok alatt ajándékok halmaza került elő a vitri­nekből, senki nem akarta el­engedni üres kézzel, emlék­tárgy nélkül Dimitrit és fe­leségét. Sütő Kálmánná a leg­szebb porcelánszobrát, Taveli néni likőröskészletét, a Men- ráth-lányok legkedvesebb cse­csebecséiket, játékjaikat, Var­ga Lajos egy üveg — varázs­latos gyorsasággal megszerzett pezsgőt — ajándékozott a bol­gár vendégeknek. A szaba­dást pedig — mintha esek összebeszéltek volna — mind­annyian e szavakkal hárítot­ták el. — Akkor te segítettél raj­tunk, most fogadd el a mi ajándékainkat. Van miből, nem úgy mint akkor. A búcsúzásnál Varga Laci nem mulasztotta el kö-;o-.; gyermekkori példaképé'. í hogy időközben gépkocsiveze­tő lett. — Tudod, te mindig egy 'ó erős, oldalkocsis motorker1- párral jártál. Mi, gyerek-k majd megvesztünk érte és fe­nemód irigyeltünk. De most már én is vezetek. — Örülök neki — válaszolt Dimiter Denkov —. És annak is, hogy azóta jobbak, jár­hatóbbak, simábbak errefelé az utak. Én már akkor is mo­toroztam, tudok hát különbség get tenni — szólt és meleg barátsággal ölelte magához a fiatalembert. Igaz Sándor fűződik, amely nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is kiemelkedő. A pécsi orvosku­tatók tudományos munkássá­gát fémjelzi az a nyolc Kos- suth-díj is, amelyet az egye­tem hét professzorának ítél­tek oda, A jövő képét az új, '400 ágyas klinikai tömb épülete vetíti elénk, amely csak a kezdete az új egyetemi vá­rosrész kialakításának. 1970— 1972-ben az ország legkorsze­rűbb új orvosegyetemét avat­ják fel városunkban. M. L Bajtársak sírjai között Harkányban. kával egy térkép melletti rög­tönzött „haditanácson” mind­járt föl is elevenítették a Drá­va menti ütközetnek — a bol­gár hadsereg legnagyobb ma­gyarországi csatájának — epi­zódjait, mielőtt még személye­sen az egykori hadszíntérre in­dultunk volna. natkozásban akár családi kül­detésnek is vehető a látogatá­sunk — jegyezte meg Denkov tréfásan. A Dráva menti csatározások színterén átvezető utunkon úgy ráismert a tájra, mintha csak térképről olvasott volna. A mi Duniter Denkov szófiai gim­náziumi rajztanár és felesege azért jöttek megyénkbe, hogy felkeressek azokat a helyeket és embereket, ahol húsz evvel ezelőtt Dimiter Denkov az 1. Bolgár Hadsereg katonájaként járt. Már Pécsett feltűnt, hogy mi lyen otthonosan mozog a bel­városban, szinte „szakavatott idegenvezetőként1' kalauzolta feleségét — Ne lepje meg u helyisme­retem, ugy anis a vérátömlesz­téssel eboen a városban men­tették meg életem és itt vál­tam ezzel léiig magyarrá is — adta magyarázatát tájékozott­ságának. — Lám a színhazat is tatarozzák — figyelt fel a meg újuló homlokzatra. — Olyanok a házak most, mintha meg­annyi ékszeresdobozzal hintet­ték volna tele az utca két ol­dalát. Sokkal szebbek, mini húsz évvel ezelőtt — jegyezte meg műértő szemmel és bizo­nyos elégtétellel a Kossuth La­jos utcáról. Évek óta készültek erre az utazásra. Még otthon, Szófiá­ban összegyűjtötték és díszes albumba foglalták az I. Bolgár Hadsereg baranyai felszabadító harcairól készített fényképe­ket Most ezt — a helyenkénti csatározásoktól dúlt pécsi utcá­kat és a városon átvonuló bol­gár egységeket megörökítő 26 felvételt — a Fegyveres Erők Pécsi Klubjának ajándékozták. Az albumot átvevő Ybl Ernő századossal, a klub parancsno­— A mi családunkból négy fiútestvér harcolt az I. Bolgár Hadsereg kötelékeiben és érde­kes véletlen, hogy a drávai át­kelés után hárman itt, Bara­nyában találkoztunk. Ilyen vö­kön szállásadóit, Taveli Jánost és feleségét, Mariska nénit Unj iető gondolatai. De a legjobb gondűző a beszélgetés, elmond-j ta hát páprádi érkezésének történetét. Dráva menti utazás szemünknek semmitmondó, sár gán fonnyadó kukoricások, zöldellő gabonák tábláin erő­teljes kai mozdulatokkal jelölte be a régen beszántott lövész­árkok, lőállások és harcállás­pontok helyét. A harkányi bolgár katonai temetőből — ahol a sírfelirato­kat betűzve, a sírköveken el­helyezett fényképeket nézeget­ve emlékezett az itt porladó katonabaj társakra — Szaporcá- ra indultunk. Az első falubeli, akivel találkoztunk, a határból hazafelé tartó Csőmé Sámuel volt, éppen az ő házában ren­dezték be annakidején a kötö­zőhelyet. — Emlékszem én őrá — mu­tatott örömmel Denkovra. — Hozzám vitték be sebesülten és ott részesítették elsősegélyben. Mindjárt megismerte — erő- sítgette szavait. — Kegyetlen harcok folytak itt, amikor megsebesültem — egészítette ki őt Denkov. — A kertek alján, házról-házra tör­tek előre a mieink Az egvik lakásban meggyilkolt anyára és mellette, a bölcsőben sirdo- gáló gyermekre találtak a ka­tonák. Amikor a síró csecsemőt felemelték, időzített gránát robbant a bölcsőben Az akna­vetőt v'szont a temnlom+nronv ban helvezte el az ellenség; ezt latráról-létrára kúszva sikerült csak megsemmisíteni — Idézte a szaoorcai csata epizódjait. Páprádhoz — étünk végcél­jához közeledve — kételyek, nyugtalanító kérdések halvá­nyították a különben iékedé- lyű. vidám mindössze 41 éves veterán” bnníOiInZéf _ Itt £.­irvn ^ Pí».r>q” ?) ,.TVTn­ma”? — tértek vissza az egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom