Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Társadalmunk szinte minden tagia részesül a társadalombiztosítás szolgáltatásaiban Vü" 1 I -* A munkások. szolidaritásának egyik legelső megnyilvánulása és egyben a társadalombiztosítás csirája az úgynevezett „társládák” létrehozása volt. A legrégibb társládák a bányamunkások nevéhez fűződnek. A munkások keresetük egy részét összeadták és ebből az összegből segítették társaikat. abból a kezdetleges, alkalmi és jogszabályok által nem rendezett segélyezési szervezetből fejlődött ki a ma már mindent átfogó társadalom- biztosítási rendszerünk, amely bölcsőtől a sírig, élete minden ‘ mozzanatában a munkás mellett áll. Kétszázezer biztosított A szakszervezeték csak 1950- ben vették kezükbe a társadalombiztosítást és az ügyviteli részt az orvosi részről leválasztották. Az 1951-es esztendőtől pontos kimutatásaink vannak megyei szinten is a biztosítás fejlődéséről, A társadalombiztosításra jogosultak száma 1951-bess megyénkben: ipari 58 000, mezőgazdasági I 5 000 és termelőszövetkezeti 8000. Az elmúlt évben pedig ipari 125 000, mezőgazdasági t6 000 és a tssM 52 000. Ma lényegében a társadalom minden tagja társadalombiztosításban részesük Régjen egyik legtöbbet vitatott probléma a táppénz meny- nyisége volt. Általában a kereset 18 százalékát fizették be a biztosítási alapba — ennek felét a dolgozótól vonták le. Ma a 9 százalék helyett S százalékot vonnak le s ebben benne van a táppénztől a nyugdíjjogosultságig minden. A mezőgazdasági dolgozókra régen nem gondolt senki: 1939-ig biztosításuk egyáltalában nem volt A mezőgazda- sági öregségi biztosítás is akkor kizárólag a férfiakra téridőt M. Hogy milyen antiszociális volt a mezőgazdasági öregségi biztosítás, álljon itt bizonyítékul Mojzes János országgyűlési képviselő felszólalásának egy része, amely 1938 március 5-én a parlament, ülésén hangzott él. „Tegnap a ordniszterelnök űr az öregkor örömeiről beszélt Kiemelte, hogy a kérgeskezű földmunkásnép eddig nem részesült az Öregkor örömedben. Én ehhez hozzá teszem, hogy ez a javaslat sem fogja biztosítani ennek a rétegnek öregkori örömeit, hiszen nem egészen napi 20 fillért kap az elöregedett munkás. Méltánytalan a törvény a nőkkel szemben is.” A felszabadulás előtt legfontosabb lett volna a mező- gazdasági dolgozók részére az orvosi ellátás biztosítása. Szó sem volt erről. Csak 1945 szeptember 1-től tette kötelezővé a kormányzat a mező- gazdasági dolgozók általános biztosítását nőkre, férfiakra egyaránt. A tsz-ek megalakulásával ma már szinte minden faluban — elenyésző kivételiéi —- az összlakosság igényjogosult a biztosításra. Egy tsz-tag például évi mintegy Í00 forintot fizet biztosítás címén, s ezzel megszerezte a jogot a maga és családja minden tagja részére a különböző szolgáltatásokra. Baleset'vagy foglalkozás közben szerzett betegség esetében pedig táppénzben vagy baleseti járadékban részesül. Jelentős vívmány — ha összegszerűen nem is tűnik magasnak —, hogy az idős tsz-parasztok havonta 2fi0 forintban részesülnek Szoltráltatások 41 millióért Nem kis összeg megyénkben a szolgáltatások — családi pótlék és nyugdíjak nélküli —• költség, míg 1954-ben 41 millió forint volt, addig 1964-ben 173 millió forint. Szó sincs arról, hogy a dolgozók által befizetett összeg fedezné ezt a kiadást! A munkavállaló 3 százalékot fizet, az állam pedig még hozzátesz 10 százalékot. v jfc) családi pótlékra jogosultak száma — ha csak az «többi néhány évet vesszük figyelembe — jelentősen nő. 1954- ben 13 000 munkavállaló volt jogosult családi pótlékra, ez a szám 1964-re 23 000-re nőtt. A családi pótlékra jogosult gyermekek száma pedig 32 ezerről 57 000-re. Érdekes e számok mögé nézni., Nem csupán a munkáslétszám növekedését és a gyermekszaporulatot tükrözik, hanem azt is, hogy növekedett a munkások „üzemhűsége”. A családi pótlékra való jogosultsághoz ugyanis havonta legalább 18 ledolgozott munkanap szükséges. Kétszer is meggondolja magát tehát például egy 3 gyermekes családapa, hogy hiányzásává! a 3 gyermek után járó havi 360 forint családi pótlékot kockára tegye, A nők megbecsülését a társadalombiztosítás Is tükrözi. A háború előtt szülési szabadságról alig beszélhettünk, később 12 hót szabadságot kaptak a szülő nők, ma pedig 20 hetet — a erre a szabadságra teljes fizetés jár. A gümőkóros megbetegedésekkel kapcsolatosan is érdemes régebbről indulni. A felszabadulás előtt a gümőkóros megbetegedést táppénznél ugyanúgy vették figyelembe mint a többi betegséget. Ma két évig jogosult a beteg a szolgáltatásokra, A biztosítás nyújtotta szolgáltatások közül talán érdekes — a sokak előtt kevésbé ismeretes — gyógyászati segédeszköz juttatás, mint hallókészülék, mankó, műláb, ortho- péd cipő .,. Meglepően nagy összeget fizetnek ki ezekre évente, esek a megyénkben 53 millió forintot! Humánusabb ügyintézést Jelentős a fejlődés a szakszervezetek társadalombiztosítása ügyviteli és mozgalmi munkájában. Régien az OTI- nál különböző vitás eseteket, mint például jár-e táppénz vagy sem, jóhiszeműen vette-e fel vagy sém, — egy önkormányzat döntötte éL Mondani sem kell: nem a dolgozók érdekeit vette figyelembe. Appellate ez ellen nem vollt. A felszabadulás után 1950-ig ezekben az önkormányzati szervekben már számszerűen is érvényesült a dolgozók többsége. Már nem lehetett a munkásokat kisemmizná — az igazság kiderítése, a helyes döntések száma nagymértékben megnőtt. Ezt a fejlődést tovább lendítette 1950, amikor a szakszervezetek' kezébe, a társadalombiztosítási bizottságok hatáskörébe került a jogorvoslat Ezeknek a bizottságoknak döntő szavuk van. Például hiába állapítana meg az orvos alacsonyabb rokkantságot, ez a bizottság módosíthatja megállapítását. De ha a dolgozó úgy véli, hogy a bizottság döntése sérelmes ránézve, igazságának érvényesítéséért joga van még polgári peres úton a bírósághoz is fordulná. A nyugdíjazáskor — például beszámítható munkaidő megállapításánál — a bizottságok sokat dolgoznak társadalmi munkában, s vitás esetekben tanúk meghallgatásával döntik él a beszámítható munkaidőt, A társadalombiztosítás nemcsak a felszabadulás előttihez képest fejlődött — ez természetes, — hanem a felszabadulás utáni időikben is szakaszosan, lépcsőzetesen mind több szolgáltatást nyújt Nagy tettek\ megbecsült emberek Sudár Ferenc EZT A NAGT, már sárguM szélű papírlapot 1949-ben adták Sudár Ferenc kezébe. Éz áll rajta: „A Magyar Népköztársaság kormánya az újjáépítés terén kifejtett mimikájának elismeréseképpen Sudár Ferenc részére a Kossuth-díj ezüst koszorúját adományozta.” Valahonnan a szobából került elő a tizenhat esztendős okmány, gondosan becsomagolva. mellette még egy sereg más őrizni valóval: emléklapokkal, sztahanovista oklevelekkel, a kitüntetések és kö- saönetn yilván ítások megannyi írásos dokumentumával. A szinte vakítóan tiszta kis konyhában leves rotyog a tűzhelyen, csipketerítők és aranyosan csillogó rézmozsár dicséri a háziasszony kezét, a levesestfazék fölött ott szárad Karcsinak, a náluk lakó kis- unokának a zubbonya. A Kos- suth-díjas bányász magas, szikár alakja különös része annék a képnek, kidolgozott kezének jellegzetes, cigarettát tartó mozdulatával, hangjának nyugodt, kicsit fáradt csengésével együtt. A Kossuth díjas bányász ugyanis már évek óta nyugdíjban van, léptei lassúbbakká, szavai ritkábbá váltak, „házi nyuszikákkal foglalkozom”, mondja ée mosolyog Közben persze a nyugdíjas bányászok szakszervezeti titkára, a helyi pártszervezet lelkes aktívája, s nem lehetne azt mondani rá, hogy nem foglalkozik közügyékkeL De akad másra is idő: — Jövőre tényleg szép lesz a kertünk. Van harminchat tő magas rózsánk, közé muskátlit gondoltam, De aztán próbálja csak valaki felidézni a múltat ebben a békés, délelőtti kis konyhában, mindjárt megszédül a rohanó tempótól, a lázas tevékenységnek attól az áradatától, amit Sudár Ferenc néhány perc alatt a fejére zúdít. Ezzel a nyugodt, lassú beszédjével. — Tizenhárom funkcióm , volt egyidőben. A legfonto- j sabbak, amik szinte mindig! megvoltak: párt, szakszervezet, tanács állandó bizottsági tag, később országgyűlési képviselő, bírósági ülnök..„ Még az is? — Majdnem egy évig. Eleinte nem volt könnyű. Kétféle paragrafust ismertünk: becsület és gazemberség. A végére mégis belejöttünk annyira mindannyian, hogy az ítélet meghozatalánál alig akadtak egy-két hónapos véleménykülönbségek. Közben pedig a bányában dolgozott, ötszörös sztahanovista, s egyike a legelső él- munkásoknak. — De a sok társadalmi tevékenység miatt mégis volt úgy, hogy a hónapok majd a félét Pesten, értekezleteken, megbeszéléseken, előadásokon töltöttem. Anyagilag ez kicsit tönkretett minket, egy ilyen fárasztó pesti útra aranyi pénzt kaptam, aminek legalább a háromszorosát megkeresem, ha aznap lemegyek a bányába. 1949-ben, mikor a Kossuth - tlíjat kaptam, az évi átlagos teljesítményem 192% volt. A KOSSUTH-DU tízezer forintot is jelentett Húsz éve történt Az Új Dunántúl írtai Sztálin napiparancsban bejelentette a dél-lengyelországi nagy szovjet offenizíva győzelmes megindulását. A Vörös Hadsereg elfoglalta Kielcét és 400 más dél-lengyelországi helységet. * v Január t8-án csütörtökön Pécs és Siklás között is megindul a vasúti személyforgalom. * Dr. Boros Istvánt nevezte ki b Nemzeti Kormány Baranya vármegye és Pécs város főispánjává. Tizenöttagú cigányzenekar fátszik vasárnap óta a pécsi mozikban. Jónás Bandi cigányprímás vezetésével önálló műsorral egészítik ki a mozik filmjeit. r Pécs város községi polgári leányiskolájában és nőiperls- koláj álban a tanítás január 22-én megkezdődik. Két embert ölt meg a talált páncélgránát. Barits Nándor tartyogói napszámos ée Bodor Gyula gépápoló a felrobbant gránát okozta sebeikbe belehaltak. c*» Azonnal elvásároltuk, rtfi haféléket kellett vennünk. Na* gyón ágrólszakadtak voltunk még abban az időben. A ká$ gyerek még iskolás volt, Egyszerűen lehetetten össatx) foglalni, csak nagy vonalakban is, azoknak az időknek az eseményeit. — Egyetlen jellemző eset: á bátyám keresett meg egy nap a bányában, szabad vagyok-e I aznap este, mert el kellene I mennünk a papát íelköszön- feni Szabad voltam éppen* régen is voltunk apánknál, hazasiettem hát ebédelni, hogy majd megyünk . A kreden- cen három meghívó állt. De akkor egyszer mégse mentem sehová, csak a papához. Nem múltak el nyomtalanul azok az évek. A gyakori hideg étel gyomorbajt okozott, a bányát és a sok fáradságot annyira megsínylette a szeme, hogy kishíján operálni kellett, nem beszélve a szilikózisról. amely idő előtt küldte nyugdíjba ezt' a tevékeny embert. De mégse panaszkodik, csoki egyféle sötét emlék él benne, — Apánk negyven évig bányászta a szenet, ott voíit a hat gyerek, de azt nyögtük sok éven át, hogy neki volt) egy nagy bűne: az Interna- eionálét énekelte, be is börtö- nözték érte. Hányszor meg hányszor jött haza apánk: már megint sztrájkolunk. Egy nyomorult fürdőért mennyit kellett harcolniuk. Az öregek kezdték a harcot, mi csak tovább folytattuk. Én is benne voltam egyben - másban. Nagy volt a nyomor: az asszonyok csak fogták a könyvet, mentek hitelbe vásárolni azt a keveset, amit lehetett, pénzt szinte sose láttak. Hát ezért. Amikor aztán én, a hat elemimmel szónokolni mentem, előadást tartottam vagy akármi- féle munkát végeztem, amibe beleizzadtam, egyszer még ideg összeroppanásom is volt — gondolhattam-e másra? VAN MA IS elintéznivaló* futkározni való, még bosszankodni való is bőven. De Sudár Ferenc Kossuth-díjas bányász rózsákkal meg nyulak- kal is foglalkozik, és megmelegszik a szava, amikor a két unokájáról beszél. — Nekik — mondja — sokkal jobb lesz. De tennivaló is marad még számukra, hiszen mi csak egy töredékét végez- tűk él a nagy munkának. « EL Az ős^hajű Kőszegi tanító úr, aki negyvenkét esztendőn át tanított a pécsbónyatelepi iskolában, elém rakja a régi anyakönyveket. Nézegetem, lapozgatom őket, s megállapodok a 20 évvel ezelőttinél, ötvenkilencen jártak a két utolsó osztályba. Az első oldalon az akkori igazgató cdkor- nyás kézírása: „A tanulók a háború miatt félévi értesítőt nem kaptak”. Kőszegi tanító úr sorra veszi a régi diákjait: — Schutták Vencel úgy tudom katonatiszt, Zóré Margit férjhez ment, a többi. lányból is asszony lett már. Bakány Pista, Bohn Jósika nem kaptak bizonyítványt, sok volt a mulasztásuk. Papp Pista, Papp János... egyik mérnök, a másik rendőrtiszt. Nagy Kovács Géza, Trapp Jóska, Unten- berger Jancsi iparosok lettek, itt dolgoznak a Széchenyi aknán. Ez a szegény Matausek Karcsi pedig a bányában halt meg... Becsukjuk a kemény fedőlapot, s elindulok a fiúk után. „Cjfélíúi élte illőt nem 1. Magas termetű, barátságos arcú férfi mutatkozik be. — Untemberger János. Amikor elmondom, hogy mi járatban vagyok, a harmincnégy éves férfiből tizennégy éves gyerek lesz hirtelenjében. Egy bánatos kisfiú. A bizonyítványosztás előtt két hónappal meghalt az apja, aki a pécsbányatelepi üzem egyik legjobb vájára volt. Legyőzte a szilikózis. Mielőtt lehunyta a szemét, magához hívta egyetlen fiát és majdnem sírva adta a tanácsot: — Ne legyél bányász, Jancsikám! Ne járj úgy3 miat apád, nagyapád fpatoa légy! Jancsi kérvényét elfogadta a bányaüzem és felvették a műhelybe lakatos tanulónak. — Olyan körülmények között éltem, hogy nem vágyakozhattam többre. Csak any- nyi volt a kívánságom, hogy mielőbb keressek és nekem is legyen éppoly rendes ruhám, mint a többi gyereknek. Igen, a körülmények..; magára maradt édesanyja kőművesek mellett dolgozott és szűkös keresetéből tartotta é! gyermekeit. A kapuk megnyíltak húsz évvel ezelőtt, de átmenni rajtuk még igen kevesen tudtak... Figyelem Unterbergetr János arcát. Keresek valami rezdülést rajta, amely elárulná a két évtizeddel ezelőtti lépés megbánását. Milyen meg bánást? Nincs megbánás. Egy kis ötágú csillag van a gomblyukában. Kiváló dolgozó jelvény. Két oklevél és egy jelvény, meg a miniszteri kitüntetés jelzi, hogy szereti szakmáját. S az újítások, amelyeken esténként törte a fejét A legmagasabb bérrel flsse- fflk a műhelyben. Jól vannak odahaza is: a mama nyugdíjat kap, a felesége is keres. — Majdnem mindenünk megvan. Nagyobb lakásra és egy hűtőszekrényre vágyunk. — S mi lesz a fiából, aki talán pontosan azt a padot koptatja majd, amelyet húsz évvel ezelőtt az apja. — Ha jó feje lesz, vegyész- mérnök, vagy orvos is lehet, de akár lakatos Is. Ki fogja ezt eldönteni? Végül te a fiú. Akkor men jünk együtt Nagy Kovács Gézáékhsft 2. Alul megyünk, az akna felöl. Útközben magam előtt látom azt a fényképet, amelyet Kőszegi tanító úr mutatott 1944-ben készülhetett: mivel fényképezés volt, mindenki ünneplőbe öltözött Az első sor ül, a második guggol, a harmadik áll, a hátsó sor padom áll. Vannak szépen fekete Bocskay ruhába öltözött gyerekek is, de a zöme egyszerű kopaszra nyírt, sapka nélküli fiú. Értelmesek, csillogó szeműek, azok között áü hátul Nagy Kovács Géza is. A szeme most Is csillog A televíziós készüléke elé vásznat akasztott és dia-képeket vetít a kislányának. A kislányka kerek szemmel nézi a nagymama öléből. Elcsaljuk az apukát és együtt megyünk Trapp Józsefhez. Géza egy évvel később lett lakatos tanuló, mint János. Sorsúik, útjuk majdnem egyforma. Különbség? Édesapja 1941-ben halt meg s a gond, a nehézség előbb szakadt a nyakukba néhány évvel. A mama nehéz munkája tartotta el a családot. Géra egyszer elrebegte vágyát. — Szeretnék tovább tanulni. Az anyának nehezére esett a válasz: — Nem érdemes, úgysem bírnánk sokáig. Igaza volt szegény asszonynak. Úgysem bírták volna Egy ideig kiíutóskodott a Ste- fanovicsóknál, majd megírták & kérvényt a bányaüzemhez, hogy vegyék fel a fiút lakatosé tanulónak. Felvették. S milyen vollt az elröpült húsz esztendő? Teljesültek-e a vágyak? — Volt szép is, volt csúnya is. Szép a balatoni nyaralások és a munka. — S a vágya? — Autót akarok vásárolni. Motorom van. Esetleg nagyobb lakást, de valahol itt az akna környékén. — És az utód? — Addig tanulhat, ameddig kedve tartja, ameddig bírja. 3. vezető lett. Akkor 6 te maga mellé vett egy fiatal fiút fc- kesnek... Jól élnek Jőskáők is. Édesanyjával lakik együtt három szobás összkomfortos lakásban. Takarékos fiú. Mindenük megvan. Telket akart venni, hogy majd épít rá. Messzire van megfelelő telek. — Ezért maradok a gépkocsinál. — Merre nyaraltál? — Merre is? — A hazai két hetes üdülések már szóba se jönnek: — Tavaly Ausztriában, azelőtt meg az NDK- ban. Majdnem olyan természetesen mondja, mint azt, hogy valamikor az iskolai szünetekben a kőművesek mellett dolgozott, mert szükség •'"cüt arra a kevéske pénzre is. Trapp József. De hiszen a Jóskát már régóta ismerem. Nyomdavezető a trösztnél. Körülötte finom gépek: Ro- minor cés társad. Opál színű rotaprintlemezeket tisztít, s aztán indul az automata. Jóska valamivel könnyebben indult el a pécsbányate- lepi iskola padjaiból: apja vájár volt Széchenyi-aknán, keresetét beosztotta, egyetlen fia ha nem is dúskált a földi javakban, de nem is nélkülözött. Villanyszerelő tanulónak indult, de a mestere csődbe ju tett és ő gyorsan „felszabadult.” Kezdte elölről. Takarító, majd „kapcsos gyerek” lett a szállításnál. Tetszett neki a mozdony, a csillék. Vágyakozott a fürge vonatokra, amelyek úgy futottak a sötét vágatokban, mint a gyík. Az öreg Hámori Márton maga mellé vette a fiút fékesnek, Később tnnfo ■ lyam, s Jóskából is mozdonyMai emberek. Húsz esztendővel ezelőtt, fejezték be az általános, illetve a „Társulati Népiskola” hetedik-nyolcadik osztályát. Bár nem lett belőlük miniszter vagy professzor, de lett belőlük nagvon tói képzett szakmunkás, ahopvan Kőszegi tanító úr mondta, iparos emberek. Egyforma körülmények közül indultait el. s majdnem egyformán telt el az a húsz esztendő is felettük. — Alig írettük észre ;— mondják. Valóban nehéz észrevenni a futó időt. Ízlelgetjük a jövőt is. Hogyan fog eltelni a következő esztendő? Erre majd gyermekeik válaszolnak éooúev. mint ők mostan. Mert ők is itt születnek a bányatelepen és itt ílnek. Apáról fiúra és unokára száll át a munkahely é* a munka szeretete. Csak egv kfl- ünbség van — a körülmények ... [ GazcDgh István ] A t /
