Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

Az új Magyarország születése irta: Or. Molnár Erik akadémikus, országgyűlési képviselő Lakóijának a bűnösök Egymillió forint érték elásva — 300 villanykörte egy lakásban HÚSZ EVE annak, hogy « német fasizmus és a magyar nyilas rendszer végvonaglásai közepette megszületett Deb­recenben az új Magyaror­szág. A háború még folyt és a szovjet hadsereg a fasisz­ta csapatokat csak a Tiszán­túlról és a Duna-Tisza közé­ről verte ki. Üszkös romok borították ezt az országrészt. A városokban kiégett házso­rok, a vidéken rombadőlt ta­nyák. Az utakat kilőtt tan­kok szegélyezték, a vasúti sí­neken mozdulatlanul állottak a lebombázott vagonok ron­csai. A pusztulás képe volt ez, úgy látszott, mintha el­pusztult volna Magyarország. A tégi Magyarország való­ban el is pusztult, összeom­lott az államszervezet, amely csendőreivel és szolgabírái- val gúzsba kötötte a magyar népet, s utoljára még a fa­siszta demagógiában keresett menedéket. A fasiszta erő­szakszervezet képviselői elta­karodtak a szovjet csapatok elől. Elmenekültek a földbir­tokosok, a kapitalisták, s a középosztálynak a régi rend­hez erősen húzó tagjai is. De visszamaradtak az ősi röghöz ragaszkodva, a magyar dolgo­zók, visszamaradtak a mun­kások és a parasztok, akik az évszázados igának, az idegen és a hazai elnyomók uralmá­nak összetörött üdvözölték a szovjet csapatokban. A romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A ma­gyar dolgozók hozzáláttak ah­hoz, hogy életüket ők maguk megszervezzék. A szovjet pa­rancsnokságok minden segít­séget megadtak ehhez. Min­den községben, városban megalakult az új népi köz- igazgatás. Kezdetben, amíg a hadmű­veleti szintér közel volt, min­den község és város, egymás­tól elszigetelve, mint meg­annyi apró köztársaság élte napról napra a maga szűk­körű, a helyi érdekekre kor­látozott életét. De ez a hely­zet rövidesen megváltozott Megjelent, az illegalitás bék­lyóiból kiszabadulva, a Ma­gyar Kommunista Párt, a ma­gyar élet újjászervezője és hozzáfogott ahhoz, hogy a felszabadult országrész dara­bokra hullott társadalmi erőit összefogja, megmagyarázza a tömegeknek azt, ami történt, es kijelölje a közvetlen fel­adatokat. A Magyar Kommu­nista Párt kezdeményezésére Szegeden a demokratikus pártokból megalakult a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely részletes prog­ramot adó kiáltvánnyal for­dult a magyar nemzethez. A községekben* városokban kezdtek megalakulni a de­mokratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az élet politikai tartalmat kapott. A következő nagy lépés, 1944 december elején, a debrece­ni tanácskozás volt A köz­ségek, városok vezetői, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére összegyűl­tek és megállapodtak az Ide­iglenes nemzetgyűlés összehí­vásában. Kidolgozták a vá­lasztási szabályzatot majd visszatértek városaikba. Itt összehívták a választók gyű­léseit, amelyek megválasztot­ták a demokratikus pártok­ból az ideiglenes nemzetgyű­lés képviselőit Ilyen előzmé­nyek után ült össze Debre­cenben 1944. december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. AZ IDEIGLENES NEM­ZETGYŰLÉS az állami szu­verenitás, az államhatalom birtokosának nyilvánította magát. Teljes joggal. Hatal­ma a felszabadult terület né­pi szervezeteinek akaratában, a felszabadult nép akaratá­ban gyökerezett. Persze, a „jogfolytonosságban” megnyil­vánulását hiába kereste volna valaki a debreceni nemzet- gyűlésben. Az ideiglenes nemzetgyűlés nem a földbir­tokosok és a kapitalisták jo­gainak folytonosságát, nem a nép jogtalanságának folyto­nosságát fejezte ki. Az ilyen •jogfolytonosságot tagadta, és jogait a nép akaratából me­rítette. De ugyanakkor a ha­ladó történeti erők folytonos- sí -?;it képviselte. Mély szimbólum volt ab­ban. hogy az ideiglenes nem­zetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a városban és 1 abban a teremben, ahol 1849- ben Kossuth Lajos forradal­mi országgyűlése ülésezett Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontá­sát; Debrecenből irányította Kossuth Lajos kormánya az ország függetlenségéért folyó, felszabadító hadműveleteket. Akkor a küzdelem elbukott, a feudalizmus lebontása el­akadt, a polgári demokratikus forradalom befejezetlen ma­radt. De a haladásért a harc tovább tartott. A magyar nép, amelynek soraiban ott voltak még az első magyar proletárforradalom, a Ta­nácsköztársaság veteránjai, újra kézbe vette a demokra­tikus és a függetlenségi harc zászlaját és a kommunisták vezetésével melengette ezt a zászlót Debrecenben. Újra megindult hát a harc Deb­recenből a polgári demokra­tikus forradalom befejezé­séért, a nagybirtokrendszert megszüntető földreformért, megindult újra a harc az or­szág függetlenségéért, a né­met iga lerázásáért. De a harc történeti feltételei egészen mások voltak, mint 1849-ben. Nem az egyedül ma­radt magyar nép küzdött az egyesült nemzetközi reakció ellen, bukásfa ítélve. A ma­gyar nép vállairól még a fegy­veres harc terhét is levette a szovjet hadsereg, amely győ­zelmesen szorította a német elnyomókat és magyar cinko­saikat az ország határai felé* Amikor az ideiglenes nem­zetgyűlés összeült, a győze­lem már biztosítva volt. Csak el kellett vágni a jogi szá­lakat, amelyek az országot a német fasizmushoz fűzték. Ez volt az első dolga az ideig­lenes nemzetgyűlés által vá­lasztott kormánynak. Az ideig lenes nemzeti kormány hadat üzent a fasiszta Németország­nak, s ezzel a magyar nem­zet felsorakozott a Szovjet­unió, a nemzetközi haladás tá­bora mögé; Az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben már a jó ügy biztos győzelmének tudatában ülésezett. Amikor a nemzet- gyűlési képviselők december 23-án szétszéledtek a felsza­badított országrészben, a la­kosságnak már egy szilárd kor mány megalakulásának hírét vihették meg; Az ideiglenes nemzeti kor­mány munkája azonban csak ekkor vette kezdetét A fel­adatok éppenséggel nem vol­tak kicsinyek. Kormány volt, de a kormány hatalmát ki kellett még építeni. A felsza­badult, de darabokra hullott országrészt össze kellett fűzni a központosító kormány­igazgatás szálaival. S ezt há­borús viszonyok között kellett véghezvinni, amikor vasút, te­lefon, posta nem működött, olyan csekély apparátusra tá­maszkodva, amely minisztériu­monként három-négy szobát is alig igényelj AZ ELSŐ NAPOKBAN a kormány tényleges hatalma nemigen terjedt ki nagyobb területre, mint Debrecenre és környékére. De a szovjet ha­tóságok segítsége ezúttal sem maradt el. Járművek átenge­désével, saját hírszolgálati eszközeik rendelkezésre bocsá­tásával siettek az ideiglenes nemzeti kormány segítségére, így a felszabadult országrész­szel fokozatosan kiépültek a kapcsolatok; Budapesten és az ország töb tol, még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debreceni nemzeti kormány működéséről. Tudtak róla és várva várták a felszabadulás pillanatát, amely a német el­nyomók és a fasiszta hatalom­bitorlók uralmának végét, a törvényes nemzeti kormány működésének kezdetét jelen­tette Az ideiglenes nemzeti kormányba vetett reménység nem is volt hiábavaló. Amikor Budapest felszabadult, de lar kossága a pusztító éhínségnek nézett elébe, az ideiglenes kor mány hatalma már elég szer­vezett volt ahhoz, hogy — a szovjet segítség mellett — az egész felszabadult országrészt mozgósító élelmiszerakcióval siessen az éhező Budapest se­gítségére ! A debreceni kormány tevé­kenysége 1945. március 15-én emelkedett tetőpontjára. A kormány ünnepélyes ülésen deklarálta a nagybirtokrend­szer megszüntetését és a föl­det átadta a földműveseknek — Nyomban azután, teljes szervezettséggel, megindult a földosztó akció. A debreceni kormány össze- ! tétele nagyon vegyes volt, A j kommunisták mellett ott ült Horthy három tábornoka, egy gróf, Bethlen István egy hí­ve és két jobboldali szociál­demokrata is. De azért ez a kormány mégis nagyot alko­tott, történelmi jelentőségű tetteket vitt végbe, a törté­neti szükségszerűség eszköze­ként Ennek feltételét megteremtet­te a szovjet hadsereg elsöprő győzelme és a Magyar Kom­munista Párt irányító szere­pe, amely leküzdött minden bizonytalanságot, minden té­továzást, minden ellenállást, amely a kormányban meg­nyilvánult. Amikor az ország 1945 áp­rilis elején teljesen felszaba­dult, az ideiglenes nemzeti kormány áttette székhelyét Bu­dapestre A kormány tevé­kenysége ezzel új szakaszba lépett, amelynek közvetlen fél adata a lerombolt országok hely reállítása volt. Az alapot en­„Vasámap elhordják az ut­cákon és a tereken felgyűlt szemetet, — jelentkezzenek Pécs város összes fuvarosai. A háziszemét elhordására is hamarosan sor kerül” — írja az Új Dunántúl 1945. május 26-i száma. Volt „szemét” másutt is, aminek takarításához hozzá kellett látni. Ezt a takarítást az alighogy megalakult bűn- j üldöző és igazságügyi szervek j vállalták — a dolgozó nép j megbízásából. — Mindenki foglalja el a j helyét és azonnal lásson mun- j kához — ez volt a szovjet felszabadító erők parancsnok- i ságának kérése és hozzátett j ték: ha valakinek „vaj van a j fején”, azt a magyar ható- j Ságok vonják majd felelős- ( ségre. A bűnüldöző és igazságszol- j gáltató szervek felszabadulás j utáni egyik legfontosabb ten­nivalójuk: a háborús és népellenes bűnösök kézrekeritése és bűnügyük tárgyalása volt; Pécsett és a megyében a rend­őrség munkához látott. Nem volt könnyű, a rendőröknek kezdetben még egyenruhájuk sem volt. Lehetett látni rend­őrt katonaruhában, a katona­ruha és a civil öltözék „kom­binációjában”, Létszámuk is megcsappant, — sok ré­gi rendőr jobbnak látta elke­rülni a városi és a megyei rendőrfőkapitányság épületét..; Helyükre újak jöttek ■—, a pártok delegálták őket. írógé­pek? Gépkocsiállomány? — A megyei rendőrségnek mindössze egy összetákolt Opelje volt, — később ezért is jelentkezett a tulajdonos, odaadtuk neki — emlékszik vissza egy „régi rendőr”. S mégis: védték a közren­det, a közbiztonságot, az újon­nan született szabadságot. — Nem, nem a jó fizetésért jöt­tek a dolgozók a rendőrség­hez. Fizetés? Egy közrendőr fél havi fizetése 750 pengő volt akkor, amikor csak az ebédjéért 650 pengőt fizetett. S ez a bér és ár korántsem a „dühöngő infláció” idejére esett, hanem jóval előbbre... Akadt tennivaló. A bujkáló nyilasok, SS-sek, és a hozzá­juk hasonló bűnözők elfogá­sa volt az egyik legfőbb fel­adatuk, hogy átadhassák őket a népbíróságoknak, amelyek 1945. május 1-én alakultak meg. Ezenfelül a napi bűn­üldözési munkát is el kellett végezniök. Mert ilyen is akadt bőven. „Milliós lopást követ­tek el „ásós” tolvajok egy pécsi kültelki villa kertjé­ben” — címmel adja hírül az Üj Dunántúl 1945. június 14-i száma. A „szenzációs” bűnügyek mellett a kevésbé szenzációs bűncselekmények végére is pontot kellett tenni: „dívott” a feketézés. az üzér- ! kedés..; Abban az időben J nem volt ritka a 24. 36 órás i rendőri szolgálat. A fiatal rendőrség a bűnözés elleni í munkában erősödött, szerezte j meg a szükséges alapvető j szakmai gyakorlatot, tudást is. { Eredményesen dolgoztak. — ! Az 1945. július 4-i Üj Dunán­túl már interjút közöl a rend- J őrség akkori vezetőjével. Az j interjúból kitűnik; „néhány hónappal ezelőtt úgy kezdtük, hogy jóformán még ceruzánk sem volt.’* Ennek ellenére eredményes tevékenységükre j példát hoznak; „a dunaföld- j vári rendőrség által körözött ! Mónus József 101-szeres nyilas j gyilkost a távirat megérkező- ! sétöl számítva 34 órán belül ' elfogtuk és 48 órán belül át- ; adtuk", Nemcsak a bűnüldöző szer- ' vekre, hanem az igazságszolgáltató szervekre is nagy feladat hárult. A népbíróságoknak nem ki­sebb bűnözők felett kellett ítél kezniök, mint a komlói egyik bánya igazgatója és katonai parancsnoka, akik egyik alka­lommal 14 bányászt vitettek el, köztük Deák Ferencet, Nitling Jánost, Reinhardt Andrást és Csizmazia Gyulát, akinek nemrég Komlón em­lékművet állítottak. A 14 bá­nyászból, a munkásmozgalom harcosaiból csak alig néhány tért vissza,,, Az igazgatót 8, a katonai parancsnokot 14 évi börtönre ítélte a népbíróság. Több napig tartó alapos tár­gyaláson állapították meg bű­nösségüket, fényt derítve min­den részletre, a súlyosbító és enyhítő körülményekre is. A népbírókat a pártok küldték, egy-egy tanácsnak 5 népbíró és egy hivatásos bíró volt a tagja. Rajtuk kívül egy föl a szakszervezet ts delegált a ta­nácsba. Az Üj Dunántúi má­jus 27-i száma írja: „Kivé­gezték Király József főtörzs­őrmestert. A pécsi népbiró- ság által elítélt vádlott kegyel mi kérvényét a Nemzeti Fő­tanács elutasította”. „Nyilas körzetvezetőt ítéltek el” — címmel hírül adja. hogv Szmolenszky Lajost, vásári ke reskedőt, akit népellenes bűn­tettel vádoltak —. a nyilaske- resztes párt siklósi titkára, körzetvezetője volt — vi börtönre ítélték”. „A népbiró- ság folytatta munkáját, a há­borús és népellenes bűnt ók felelősségre vonását, szomba­ton ismét tárgyal a volt Nem­zeti Kaszinóban Pécsett, a tár­gyaláson dr. Hasznos Ignác nyilas ügyvédet és Illés István volt kisegítő munkaszolgálatos keretlegényt állítja bíróság elé a népügyészség. Sor kerül né­hány volksbundista bűnperére is”. „Életfogytiglani börtönre ítélték Illés István munka­szolgálatos vezetőt, volt keret­legényt”, A népbíróság melleit működtek a munkásbíróságok is. A munkásbírákat nem a pár­tok, hanem a szakszervezetek delegálták. Különösen a feke­tézők adtak ezeknek a bíró­ságoknak sok munkát. Feke- téztek zsírral, liszttel, bőrrel* cigarettával;,, „Újabb feketé­zők ellen indított eljárást a rendőrség” — írja az Üj Du­nántúl 1945. május 31-i szá­ma és felsorol 10 vádlott ne­vét. Hit adnak arról, hogy az egyik lakásban 300 villany­égőt „tároltak” — alkalomra várva, mikor adhatják el az árut jó pénzért. Voltak feke­tézők. akik a közellátás elöl „100 mázsa zsírt loptak el, hogy feketén árulják”, —akik „20 mázsa szappanfőzéshez szükséges zsiradékot loptak el”, — és ehhez hasonló bűn. ügyek kerültek a munkásbí­róságok elé. A rendőrség, ügyészség, bí­róságok kemény munkát vé­geztek közel 20 évvel ez­előtt, — de sikeresen birkóz­tak meg a feladattal és mun­kájuk nyomán mindjobban megerősödött a közrend, a közbiztonság. Garay Ferenc A felszabadult Pécs első sporteseménye nek a feladatnak és a ké­sőbb kibontakozó nagy fel­adatoknak a megoldásához az ideiglenes nemzetgyűlés terem tette meg. Általa vette a ma­gyar nép sorsának irányítá­sát a saját kezébe. Ez volt az a történeti fordulópont, amely Magyarország felemel­kedésének és szocialista fejlő­désének útját megnyitotta. *— üj fejezet kezdődött Magyar- ország történetében, amelynek lapjait az átmeneti hibák le­küzdése után, maguk a ma­gyar dolgozók írják meg a kommunisták vezetése alatt. Húsz éwet ezelőtt hirdetés Je­lent meg az Uj Dunántúl egyik számában; „A meginduló sport­élet örvendetes eseménye lesz a hétfőn sorrakerillő válogatott- mérkőzés. A labdarúgó-mérkőzés előtt a pályán válogatják össze Pécs város válogatottját. Jelenje­nek meg a Hun utcai pályán: Krivitz, Grózdies, Loósz, Kesz- ler, Turmann, Soós, Lendvai, Balassa, Szabó, Müller, Horváth m., Kovalik Kovács, Lelpám I. és n„ Katies, Tadics, Walcz, Vaj­da, Kincsei, Brand, Kurucz, Ben- eze n.” A felsoroltak nagyrészt meg Is Jelentek a Bőrgyár pályáján s ott válogatták ki, ki kerüljön össze a szovjet helyőrség csapa­tával. — Nagy volt az izgalom, hiszen hosszú hőnapok óta nem ját­szottunk, s akkor minden edzés nélkül kellett kiállmmfc a kato-1 nák ellen. De nem számított, fő | dolog volt, hogy újra rúghattuk a bőrt. Nagyszerű érzés volt — emlékezik vissza Lázár Győző, akit akkor Loósz néven Ismert a labdarúgó szurkolók tábora, — Jobbhátvédet játszottam. Borzasztóan nézett ki a pálya. A németek az összeterelt, beva- gonlrozásra váró szarvasmarhá­kat tartották a pályán. Elkép­zelhető, milyen piszkot, rendet­lenséget hagytak maguk után, mi­lyen felszántott volt a talaj. — Egy hét alatt aztán úgy ahogy rendbe hozták a vasuta­sok, s olyan állapotba került, hogy lehetett rajta focizni — mondja Balassa, áld akkor a PVSK színeiben játszott. — El­keserítő volt az is, hogy a szer­tárt kifosztották, s nekünk nem volt rendes felszerelésünk. — Három-kettőre nyertünk. Csirke, Krivitz, Loósz, Grozdics a DVAC-ból, ml a Vasutból és a többiek a bőrgyár! csapatból, na­gyon boldogok voltunk. Krivitz Gyula a jobbfedezet posztján állt helyt. Tizennyolc éves labdarúgó pályafutás állt mögötte, s mint a csapat egyik Irányítója, boldogan vette tudo­másul, hogy újra lehet focizni! — Talán az 1936-os olimpia előtt nem voltam olyan Izgatott és ambícióval tele, mint 1944-ben, Pedig akkor is sokat vártak tő­lem — magyarázza. — Roppant lelkes gárda volt, szívvel futballoztunk. sok-sok akarattal. Ezt a sok akaratot és szívet szeretném ma Is minden játékosban látni, minden mécs­esén. Negyvennyolcban abbahagyta a labdarúgást, de a mérkőzésekre a régiekkel együtt kijár. Szó esik az utódokról, érvek, ellenér­vek harcolnak egymással, de az eredmény mindig azonos: még jobban szeressék, még több szív­vel és lélekkel Játsszanak a mai labdarúgók, mint ahogy eddig játszottak. Húsz éve történt Aa „Ü3 Dunántúl” írta; „Pécs elküldte követeit — dr. Boros Istvánt, Rajkovics Edét, Pozsgai Gyulát, Bobá- novits Jenőt, Kovács Bélát, Vörös Vincét Perr Viktort, Kis Tóth Józsefet, dr. Ba­lassa Miklóst, dr. Molnár Kál­mánt, dr. Andics Erzsébetet, dr. Vas Zoltánt, Kübler Jenőt és Kelemen Károlyt — az ideiglenes nemzetgyűlésre.’* * .Alakulóban van az írók, művészek szakszervezete Pé­csett.” * „Pécs város közellátási ügy­osztálya értesíti a város kö­zönségét, hogy a pécsi sze­nek forgalombahozatala a mai napon újból megkezdődött.’* * ,A Pécsi Nemzeti Színház együttese készen áll, ismét of ly tat ja a kultúra szolgála­tát. A kényszerszünet után, hétfőn du. 3 órakor újból megkezdte előadásait: Lehár Ferenc „Éva" című nagyope­rettjét hozta színre.” * „Kinyitottak a bankok.” * „Pécs Városi Közüzemek ezúton hozzák fogyasztóik tu­domására, hogy a Légszesz­gyár u. 13. sz. alatti helyi­ségeikben újból a fogyasztók rendelkezésére állanak.** * „19 napi megfeszített és fáradságot nem kímélő mun­ka után sikerült a személy- forgalmat több vonatpár be­állításával néhány pécsi vi­szonylatban felvenni. Vonat­párok közlekednek Kapos­vár—Pécs, Pécs—Pélmonos­tor, Pécs—Bátaszék, Űjdom- bóvár—Kaposvár, Űjdombó­vár—Bátaszék—Szekszárd és Űjdombóvár—Tamási között,” * „Hétfőn megindul a helyi postaforgalom. A forgalom el­látásában részt vesznek az 1., 2., 6., 7. 8. számú pécsi postahivatalok.” * „Ismét teljes rendben mű­ködik a tűzoltóság, éspedig öt tiszt és 28 főnyi legénység közreműködésével. A tűzoltó­ságnak jelenleg egy 800 percldteres, 1 db 500 percli­teres és két 400 percliteres fecskendője van, amelyet szükség esetén íogatoltan visznek a helyszínre,’* * „A meginduló sportélet ör­vendetes eseménye lesz a hétfőn sorra kerülő válogatott mérkőzés. A labdarúgó-mér­kőzés előtt a pályán válogat­ják össze Pécs város válo­gatottját Jelenjenek meg a Hun utcai pályán: Krivitz, Grózdies, Radnai, Bencze II, Loósz, Keszler Turmann, Soós, Lendvai, Balassa, Szabó, Müller, Horváth III, Kovalik, Kovács, Leipám I, II, Ka­ties Tadics, Walcz, Zajda, Kincsei, Brand és Kuruc,” — A felszabadulás előtt 18 évet, utána még négy évet futballoz­tam. Nagyon szerettem volna o- vább is játszani, de hiába, az idő kerekét nem lehet visszafelé forgatni. Nekünk már csak íz emlékek, a fényképek maradtak. De azok szépek, igazak, érdemes volt értük élni, áldozni. Bödő Sarolta DUNANTÜU NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János út li. Telefon: 15-82. 15-83: 17 6ra után: 60-11 Belpolitikai' rovat: 31-63 Kiadja: a Baranya megyei La plriadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Kiadóhivatal: Pécs. Hunyadi út U. Telefon: • 15-32. 15-33 W-ÖO PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u 10 -z. Felelős vezető- Melle« Rezső Terjeszti a Magyar »^osta. Előfizethető a helyi n**»«-’ t',ifafajok­nál és kézbe«** Előfizetési dij í hón - PU Indexszám; 25 Oda t

Next

/
Oldalképek
Tartalom