Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

WSL DECEMBER IS, r"-™- 1 —­napló 3 A termelési versenyek legszilárdabb bázisai (Folytatás az 1. oldalról.) hogy 1975 végére négy he­lyett 6 és fél millió tonna lesz a tröszt évi termelése. — Ehhez meg kell teremte­nünk majd a műszaki felté­tjeiket, ki kell dolgoznunk új, korszerű technológiai eljá­rásokat és szolgálatúikba ál­lítani a gépeket ott, ahol azt i körülmények megengedik. Ez azonban csak az egyik fel­étel — folytatta Pozsgai Ká­roly főmérnök —, mert a má­jas műszaki követelményék megkívánják, hogy a fejtés- jen dolgozó bányászok is okkal magasabb szakmai kép­ességgel rendelkezzenek, nint esetleg nyolc, tíz vagy izenöt évvel ezelőtt. Ezután szervezési kérdésék- ■e tért át, s elmondotta, hogy öbb brigádnál az a tapaszta- at, hogy a munlkamegbeszé- éseket nem tartják rendsze­resen, nem vezetik a brigád­naplót, hasonlóképpen több nűszaki dolgozó elmulasztja a end szeres segítségadást a bri- rádok számára. Ítélet államellenes összeesküvők ügyében A Legfelsőbb Bíróság 1964. december 10-én és 11-én meg­tartott másodfokú tárgyalásán ítéletet hirdetett dr. Matheo- vits Ferenc és társai ellen in­dított bűnügyben. A Legfel- : sőbb Bíróság megállapította, I hogy a kapitalista társadalmi ! rend visszaállítása céljából dr. Matheovits Ferenc kezde­ményezésére államellenes ösz- I szeesküvést hoztak létre és a vádlottak letartóztatásukig illegális pártszervező tevé­kenységet folytattak. E cse­lekményükért a Legfelsőbb B róság dr. Matheovits Feren­cet tíz évi, dr. Teszár Zoltánt négy évi és hat hónapi, dr. Kalmár Jánost öt évi, dr. Ke­leti Péter Istvánt három évi és Gerendás Józsefet tfz hó­napi börtönbüntetéssel súj­totta. 87 léit reíorratanVtinyv készül jövőre Az utóbbi két esztendőben 67 féle általános iskolai re­formtankönyv készült, össze­sen több mint 10 millió pél« í dányban. A kővetkező tdő- | szakban változatlanul nagy , feladat hárul a nyomdákra; ! jövőre megkezdődik a közép- ! iskolai reformtankönyvek készí j lése is. A tervek szerint 1965- | ben 11 millió példányban >7 féle reform tankönyv kerül A I a nyomdákból. Megjegyzések a Példázathoz Résztvevők a tanácskozáson Össze kell hanoolni a munkafolyamatokat A felszólalások során Nagy >ezső, egy Kossuth-bányai »rigád vezetője, félhívta a elemlévők figyelmét arra, iogy egyes munkahelyeken lég mindig bizonyos tartóz­od ás tapasztalható a gépe­léssel szemben. — 1960-ban brigádunk egy aéngyalut kapott. A gépet em ismertük, idegenkedtünk 51e. Egy hónapon át meg- öbbentően alacsony teljesít- >ényt értünk el, ezért össze­írtuk a brigódértekezdetet és negbeszéltük a teendőket. Az j gép üzemeltetése a brigád munkájának átszervezését onta maga után. Ezt végre is aitottuk, s az eredmény az itt, hogy azóta is a lehető jamagasabb termelési száza­dot. érjük el, többek között zzal a géppel, amelytől ko- ábban fejtünk és idegenked­ünk. Nagy Dezső ezután eämom- otta, hogy 210-ről 430 főre melkedett brigádja létszáma z utóbbi években. A brigád agok közül sokan vesznek észt pártaktatásban, általá­éra iskolai oktatásban és tőb­en hallgatód a bányászakadé- íia előadásainak. Elmondot- a még, hogy a brigád tavaly elhívást intézett a többi kom­éi szocialista brigádhoz, hogy özösen építsék meg Komló és ikonda között az utat. Ennek megfelelően az út építése meg s kezdődött. Tóbiás Béla, Komló III-as knai brigád vezető panasz- épnen elmondotta, hogy gyjk vasárnap a szerelők em szerelték fel a szalagot s ők a hétfő délelőtti raű- zekban egyáltalán nem tér­ietek. sőt még a váltómű- zak is csak késő délután hette el a folyamatos errrelést. — Ezt csak azért mondot­am el — folytatta Tóbiás tél a. hogy. lássák a műszaki lv‘á.rssk: elengedhetetlenül zükséges, bizonyos munkafo- ,’nrratok összehangolása, mert H-mkező esetben egyik bri- I ért akadályozza a másik te- é'enységét. Tóth Tibor Koesuth-bánya lővá’ási brigádvezető 16 fős •rigádjának tevékenységét is- néhány szóban. Meg- meredek dőlésű tele­led vannak, ennek ellenére így érzi, brigádja egész esz- endőben jól dolgozott; 1964 iovemberé!g 1190 métert haj­ótok ki és ez 127 százalé- ;os átlaigteljesítménynék fe- e’ meg. p tervet tűién n üt kell íeliesfteni A brigádvezetők tanácsko- ásán felszólalt az Országos lányé szszalkszervezet tátikára, ’igh Árpád elvtárs is. — Je’cn’^g mintegy 45 »zer lányász vesz részt hazánk­ban a szocialista brigádmoz- galomban. Hangsúlyozta, hogy ,/t szo­cialista brigádmozgalom — az évekkel ezelőtti versenymoz­galmaktól eltérően — nem ne­vel ki „sztárokat”, akik va­lamikor ezer százalékot telje­sítettek, de úgy, hogy min­dent a kezük alá adtak, köz­ben a dolgozók többségének pedig nem teremtették meg a szükséges feltételeket. Ma is azt a célt kell köthetni, hogy sze­rényebb érvelés mellett úgy dolgozzanak a brigádok, hogy az elért kimagasló ter­melési százalékoknak reális alapja is legyen." Ezután így folytatta: — A jövő évi terv maga­sabb lesz, de vasárnapi mű­szakok nélkül kell a feladatok nak eleget tenni! Ennek az évnek az elején, de még az elmúlt télen is valóban szük­ség volt arra, hogy bányá­szaink vasárnapi műszakokban dolgozzanak, hogy a lakosság­nak biztosíthassuk a fűtő­anyagot és a villamos ener­giát. Sajnos aztán sokhelyütt a vasárnapi műszak már szo­kássá vált egész éven keresz­tül, ami országos viszonylat­ban közel 100 millió forint többletórabért jelentett. A szakszervezet nem egyez­het bele a vasárnapi műsza­kok oktalan folytatásába nemcsak a pluszkiadások mi­att, hanem elsősorban azért, mert a pihenőnapra ha vala­kinek, hát a bányásznak va­lóban szüksége van. A kö­vetkező évi felemelt tervet min den túlórázás nélkül lehet tel­jesíteni, magasabb techniká­val, jobb szervezéssel, jobb műszaki feltételekkel és giép- kihasználéssal. Elismerésre méltó Iminket végeztek A hozzászólásokra Pozsgai Károly főmérnök válaszolt, majd összegezve megálllapí­totta, hogy a szocialista bri­gádok az elmúlt esztendőben elismerésre méltó munkát vé­geztek, s' ugyanilyen szorgal­mat és jó kollektív szellemet vár a tröszt vezetősége a bri­gádoktól a következő tervév­ben is. Figyelemre méltó, de nem egyértelmű, tehát elgondol­koztató műsort láthattunk az utóbbi hetekben a képernyőn: Mesterházi Lajos Példázat cí­mű nyílt tárgyalásait, publi­cisztikai szenvedélyességgel és jogászin a rr á t o rr al, tantörté­netekkel, színészekkel és a kö­zönség időnkénti beavatkozá­sával. A nézők egy részét meg hökkentette a műsor, de ez a meghökkenés valószínűleg in­kább a formai megoldásokra, a műsorban előforduló szokat- lanságokra vonatkozott, nem pedig azokra a morális jelzésekre, amelyek a tarta­lom kapcsán fokozottabb bel­ső figyelmet érdemelnek. Nem az a lényeges pillanatnyilag, hogy ez a háromrészes publi­cisztikai műsor jó volt-e vagy sem, hogy a játékok melyik pontján merevedtek el a gon­dolatok, hogy igazságokról, vagy pedig inkább magatartá­sokról, humanizmusról és személyiségről kellett volna-e inkább az írónak beszélni. Az a lényeg — a tévedésektől függetlenül — hogy a Példá­zat valamilyen előjellel megmozdított valamit az emberben. Egyetértést, de inkább tiltako­zást, tehát provokált a jó ér­telemben, ami a ml politikai légkörünkben, közéletünkben természetes. Szüséges is. A tanmesék ideje nagyjából el­múlt. Sokat megéltünk és még többet tapasztaltunk. Alapve­tő vonásokról van szó. Az em­Hatalmas siker a Máté passió előadásain Pécsi művészek újabb felejthetetlen tpHesitménye Az országosan ismert Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Filhar­monikus Zenekar olyan pro­dukcióval jelentkezett ismét, amely méltó városunk zenei hírnevéhez. Három alkalom­mal telt meg a Liszt Ferenc- terem. illetve a Nemzeti Szín­ház Pécs és Dél-Dunántúl zenekedvelő közönségével, hogy tanúi legyenek Bach grandiózus műve, a Máté passió nagyhatású megezó1'''- tatásának. A vállalkozási di­cséret illeti, a megvalósítás pedig felülmúlta együtteseink eddigi közös, magas színvona­lú produkcióit. Antal György karnagy, a Zeneművészeti Szakiskola Igazgatója vezé­nyelte a nagylétszámú elő­adói gárdát: a Liszt Ferenc Kórust, a Filharmonikus Ze­nekart, továbbá a kiváló szó­listákat: László Margitot, Barlay Zsuzsát, Réti Józsefet, Bolla Tibort, Marczis Deme­tert, az orgonaszólamot játszó Hollay Keresztélyt, a cemba- lo-continout megszólaltató Borsay Pált, a Mátyás király utcai általános iskola gyer­mekkarát, valamint a zene­karban szólószerepet megoldó Graef Matildot, Kováts And­rást, Barth Istvánt és Kircsi Lászlót. Mindhárom előadás után a közönség vastapssal adott kifejezést tetszésének és hálájának. berek egymáshoz való viszo­nyáról, az egyénnek a közös­séghez való viszonyáról. Meg kell érteni — s valószínűleg ez a Példázat lényege is, hogy a társadalmi életünkkel lénye­gesen kapcsolatos felfogások találkozásának, összeütközé­sének a gyújtópontja olyan arányban halad az emberek belseje felé, amilyen arányban szilárdul és teljesedik a szo­cializmus és az iránta való hit. A gyújtópontok behúzódnak, egyre beljebb az emberi érte­lem és gondolatvilág legtitko­sabb rétegeibe. A belső tartás szempontjából a felszabadu­lás óta az egyik legfelelősség- teljesebb állapotot éljük, mert lényegében mindenkinek egye dűl kell dönteni a hovatarto­zást és az ideológiát illetően. A társadalom magasabbfokú, intellektuális ütközetei belül játszódnak le, és ezek többé- kevésbé ideológiai-erkölcsi ütközetek. Ebből a szempont­ból kell Mesterházi publicisz­tikáját megítélni, amivel egyébként lehet vitatkozni, sőt bizonyos vonásokban, mint érdekesség, dramaturgia stb. — el is lehet marasztalni, de elvi-műfaji úttörő jellegét ta­gadni nem lehet. A Példázatokban kétféle igazságról beszélnek, ez több­ször megismétlődik, az író a jogásznarrátor segítségével ál- andóan ennek a kétféle igaz­ságnak az összecsapását erő­szakolja, pedig ugyanakkor a helyzet indirekt oldalán fon­tos tudati missziót tölt be, ugyanakkor olyan fontos áb­rákat tár a néző elé, mint a szocialista és a polgári huma­nizmus közötti alapvető kü­lönbség, az alkotókezdemé­nyezés időnkénti elfojtása kö­vetkeztében kialakuló morá­lis helyzet, a magatartások és más morális kérdések. Az első példázat viszonylag szimpla erkölcsi feladványa nem rázkódtatta meg túlságosan a nézőket. Igaz, hogy húsz évvel később meglehetősen könnyű, bizton­sággal kezelni a két ember közötti feszültségeket — a hálát, a kötelességérzetet, a humánumot — vagyis: húsz év után történelmileg és em­berileg is könnyebb „okos­nak” lenni, de ez a nyilvánvaló szituáció, illetve a szituáció nyilvánvalósága teljesen ki­zárta a választás lehetőségét Egy pillanatig sem érezhet­jük. hogy a kommunista ka­tonatisztnek ilyenfajta „adós­sága” va*. a volt nyilas testőr­rel szemben, itt nincs szó két igazságról. Itt egy világos po­litikai feladványról van szó, amit esetleg átszőnek bizonyos álhumanista melléíkhangulatok amikre talán azért van szűk sége a szerzőnek, hogy bizo­nyos dramaturgiai értelem ben elrendezze a terepet a második példázat előtt, ami­ben valóban az álhumaniz­mus kerül a boncasztalra. Csakhogy, a második feladvány se bonyolult túlságosan, de itt az egész szituációt közel hoz­za az a tény, hogy a második példázatban ábrázolt szituá­cióval elég gyakran találkoz­hatunk a mindennapi életben ha ezek a jelenségek nem is ennyire tanmeseszerűen, és nem is ilyen tragikus vágá­nyokon jelentkeznek. Mester­házi Lajos itt is a „kétféle” igazságot emlegeti, valójában n poleári htimarvzmus ábrázó lásó-ól van szó A poleári hu­manista a kapitalizmusban két forintot ad az utcasark: kol­dusnak, ezzel tökéletes' eg nyugtatja a lelkiismereti , s közben eszébe se jut, hogy a koldus miért áll az utcasar­kon. A polgári humanista •* háborúban sebesülteket cipe 4 abban a reményben, hogv ,cA ő is megsebesül, valaki öt 's felnyalábolja majd. A polgári humanizmus természetesen ilyen szituációban is „feltalál­ja” magát, mint amit Mes­terházi Lajos a második pél­dázatban teremtett A gyár­igazgató álhumanizmusa in­dítja el a lavinát az üzeni „jóhíréért” és egy hamisan ér­telmezett belső erkölcsi egyen­súlyért valószínűleg lekor­rumpálja a népi ellenőröket, azután különböző emberek gyakorolják ezt a bizonyos hu­manizmust. egészen a kisuzso- rásig. A történetnek éz az ol­dala igaz: a polgári humaniz­mus csak felületi kezelést ad­hat, elvtelen és lényegében hamis, csakhogy ebben á tör­ténetben egy jellem szempont^ jából fogyatékos fiatalember­ről van szó és ez bizony alao- vetően megváltoztatja az egész szituációt. Az álhuma­nizmus valóban ilyen, mint ahogy a második példázatban jelentkezik, elvileg és jellemi- leg, mindaz, amit Mesterházi a polgári humanizmusról mond. csak felállított tétel ma­rad. A pátosszal feltett kér­dések mögött nincs semmi, mert ezért a fiatalemberért sem az igazgatója, sem a M* rátja. sem a társadalom. de önmaga felelős, A legtöbb közönsegpíobló- máfc a Harmadik példázat váltotta M, nem is alaptala­nul, hiszen a történet és a körülmények eléggé egysíkú volta nem okozott túlságosan sok izgalmat és érdekességet. Azonban Mesterházi Lajos eb­ben a történetben jutott a leg közelebb — publicisztikaiad és emberileg — jelenlegi hely­zetünk egyik nagyon fontos kulcskérdéséhez, A tsz-elnök nagyon sematikus volt, sem­miféle igazságot sem képvi­selt, egyszerűen érthetetlen, hogy a megyei fölöttetek „megbékéltek” a tsz-elnök né­zeteivel és módszereivel, ez a rész „játékszempontból” is a leggyengébb volt, de szerepelt a történetben két ember, ugyanabban a szituációban egész másképpen viselkedíek. Az egyik nem vállalta a har­cot, de vállalta a „fölfelé” bu­kást, puhányan, értelmeden ül és gyáván. A másik, a fiata­labb vállalta a küzdelmet a tsz-elnökkel, de legfőképpen a nézettel, a magatartással szem ben. Talán sokkal hatásosabb, helyesebben: sokkal lényege­sebb lehetett volna ez a harmadik rész, ha minden mellékes momentum e két magatartás közötti különbsé­gekre épül. A példázat tulajdonképpen kísérlet volt. Eredményeit egyelőre aligha lehet úgy lemérni, hogy tet­szettek-e a történetek • agy- nem tetszettek. Publicr kai műfajról lévén szó. a d-'golc gondolati vonatkozása a fon­tos. Mit reflektorozott, m''”en fényerővel, milyen szögből? Ha a válaszok nem is egyér­telműek, ha többet hiányol­tunk is, mint nyug ártmk, figyelembe vesszük a vállal­kozás kísérleti jellegét és őszinte szándékát. Ez pedig vita nélkül pozitív. (Thiers»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom