Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
19*4. DECEMBER 11. napló 3 A legfontosabb feladat Kilencvenezer holdon végeztek el » mélyszántást A kukoricaszár 73 százalékát vágták le a megyében A vetés sikeres befejezése után a mélyszántás lépett elő ^legfontosabb munkává” a mezőgazdaságban. Többszörösen is fontossá, hiszen az idei esős ősz során a földterületek nagy része igen rossz állapotba került s a szállítások lebonyolítása során erősen összetiport területeken csak az alapos mélyszántás segít. Sajnos, a megyei összesítések láttán nem foghat el bennünket a békés megelégedés, még nagyon sok a tennivaló. A megyében Összesen M- lencvenezer holdon végezték el a mélyszántást. Ezen belül a termelőszövetkezetek 61,4 százalékra teljesítették tervüket Ez nem valami fényes ered mény. Egyes járások között meglehetősen nagy a különbség, ez azt mutatja, hogy nemcsak az időjárás viszontagságai miatt maradtak le egyesek. A járások közül a pécsi áll az első helyen 71,9 százalékos teljesítményével. Ugyan ekkor Szigetvár csak 54 százaléknál jár, s a mohácsiak sem nagyon dicsekedhetnek 5fT,7 százalékukkal. Ez a mohácsiak esetében már csak azért is súlyosabb, mert náluk semmi sem indokolja ezt a késedelmet. Jól mutatja ezt az a tény Is, hogy Mohács város máris 88 százalékot teljesített, tehát majdnem 10 százalékkal többet, mint az azonos körülmények között dolgozó járás. Azt hihetnénk, hogv a* elmaradás frissebb munknütem- re serkend a termelőszövetkezeteket. Ez azonban sajnos nem minden esetben Igaz. hiszen az elmúlt héten mindössze hatezer hold mélyszántást végeztek a megyében. A munkát gátló körülmények közül az elsó helyen kell megemlíteni a lassan haladé szárvágást ét betakarítást. A kukoricaszár 73 százalékát vágták le a megyében — ez azt jelenti, hogy még meglehetősen nagy területeken áll a szár s itt természetesen nem lehet a mélyszántást elvégezni. Az Is igaz, hogy a vetési munkálatokat embert és géljét egyaránt rendkívüli módon igénybevevő „hajrával” kellett befejezni — s ennek természetes következményeképpen nagyon sok gép vált munkaképtelenné. A siklósi járási tanácson tegnap tartottak egy értekezletet a gépállomások igazgatóival a mély szántásról. Kiderült, hogy jelenleg 85 gép áü a járásban különböző hibák miatt. Itt kell elmondani, hogy egyes termelőszövetkezetek amúgyis nagyjavítást akartak végeztetni egyik-másik gépükön, c azt mondják, ha már elromlott, akor kezdjünk is neki a nagyjavításnak. Ezt csak nagyon indokolt esetben szabad csinálni. A kisebb hibákat azonnal kJ kell javítani s « traktorok nagyjavítását a mélyszántás befejezése után ra hagyni Csak így képzelhető el, hogy ezen a munkaterületen is megfelelő eredménnyel zárjuk az évet. A kettős műszakok szervezése különleges akadályokba ütközik, hiszen a legtöbb gép nem vezető-fülkés. Vezető-fülke nélkül pedig a nagy hidegben képtelenség dolgozni. Mindenesetre ott, ahol vezetőfülkés gépek állnak rendelkezésre, éjjel-nappal szántani kell. Minden mezőgazdasági vezető pontosan tudja, bogy a tavaszra halasztott mélyszántás mennyi gondot jelent a tavaszi munkák végzése során. A talaj jó előkészítettségéről nem is beszélve. Fényes bizonyíték az idei kukoricatermés. Tavaly kevés híján 100 százalékra teljesítette a megye mélyszántási tervét. Ezt a kukoricatermésen lehet kitűnően lemérni, a kukorica ritka nagy termést hozott. Tehát tudomásul kell venni, hogy az évnek még nincs vége. Senki sem üthet nyugodtan « vetés befejezésének babér ain — a mélyszántásnak menni kell, tokkal nagyobb lendülettel, mint eddig. Meg kell gyorsítani a szárvágást és a gépek javítását. S ahol lehet, mindenütt megszervezni a kettős műszakot. Csak így térhetnek nyugodtan „téli pihenőre” a gazdaságok, csak így lehet az 1965-ös év sikere biztosított Fiatal pécsi képzőművészek kiállítása A Képzőművészek Dél-Dunántúli Területi Szervezete rendezi a fiatal pécsi képzőművészek kiállítását a múzeum Káptalan u. 2. szám alatti helyiségeiben december 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor. A kiállítás a tavalyi után a második seregszemléje lesz a fiatal pécsi művészeknek. A legfiatalabb generációt mutatja be ez a kiállítás a közönségnek, összesen tizennégy művészt Szerepel a kiállításon Bérezés Gábor grafikus, Bocz Gyula szobrász, Dom bay Győző festő, Erdős János festő, Fürtös György keramikus, F. Nagy Ilona grafikus, Kovát* Éva grafikus, Lux Adorján festő, Molnár Imre keramikus, Nádor Judit keramikus, Pandur József festő, Rétfalvi Sándor szobrász, R. Fürtös Ilona textiltervező és Zágon Bertalan grafikus. A fiatalok kiállítását Mar- tyn Ferenc festőművész nyitja meg. Közvéleménykutatás az élelmiszerüzletekben A Pécsi ílelmlszerkeres- kedelmi ' Vállalat közvéleménykutatást rendezett. Huszonegy üzlet munkájáról kérték a vásárlók véleményét. A vásárlók általában reálisan, túlzásoktól mentesen ítélték meg a helyzetet. Elismerően nyilatkoztak a boltok korszerűsítéséről, az új kiszolgálási formák bevezetéséről, az eladók többségének szolgálatkészségéről. De szóvá tették azt is, hogy a lakosság megfelelőbb ellátása érdekében vannak tennivalók. Azért, hogy a vásárlók megfelelő időben, mennyiségben és minőségben szerezhessék be mindazokat az élelmiszereket, amelyekre szükségük van, a kérdőívek tanúsága szerint leginkább a peremrészeken, elsősorban * város lakosságának több mint egy- tizedét számláló Üj-Mecsek- alján kell hathatós intézkedéseket tenni Kár, hogy Meszesről, ahol az újmecsekaljal- hoz hasonló a helyzet, eddig alig-alig küldtek vissza kérdőívet. Sajnos sem Meszesen, sem Üj-Mecsekalján nem történtek meg a járulékos beruhá80 000 távirat A pécsi posta távíróközpontjában havonta 80—80 ezer táviratot továbbítanak. Erzsébet napkor például húszezer üdvözlőtáviratot továbbított a pécsi posta. Egy éve kapcsolódott be a pécsi távíróközpont a nemzetközi „CENTEX” hálózatba. Azóta több, mint fcatszáz táviratot továbbítanak küllőidre, UL vtétek a külföldi adásokat. sások, s egyszerűen kevés az ttziet. A meglévőkben éppen emiatt, fokozottan kellene ügyelni a folyamatos áruutánpótlásra. „Mindig van valami, amit nem lehet kapni — írja az egyik vásárló. — A kenyérellátással is baj lehet, mutatják ezt a szombati sorbaállások. Péksüteményből választék nincs, • mellesleg — elegendő sincs. Hentesáruból a választék minimális, rendkívül gyakori, hogy vajon, sajton kívül nem lehet más vacsoraételt kapni! Rossznak látszik a boltok szervezése. Az újonnan létesített tejboltban például többször kell sorbnállnl, állandó a lökdösődés, lassú a kiszolgálás. S végül, az Üj-Mecsekalján élők szemével nézve: a kereskedelem még messze nem teljesíti hivatását, a dolgozók kényelmének szolgálatát." Ez a vélemény nagyjából összegezi az új-mecsek- aljai élelmiszerellátás helyzetét. A belvárosi üzletek áru- bőségéről, áruválasztékáról, a kiszolgálás kulturáltságáról sokkal kedvezőbbek a nyilatkozatok. „Lányomnak mondom, menyein is értsen belőle” — alapon a megkérdezett vásárlók bírálata nemcsak a kereskedelemnek szól Arról, hogy minden üzletben udvariasan fogadják a vásárlókat, a kereskedelemnek kell gondoskodnia. Annak érdekében viszont, hogy a rizs ne szennyezetten, a gyári tészta ne összetörtén, a péksütemény és a kenyér élvezhető állapotban kerüljön az üzletekbe, már az Iparnak van tennivalója. Számos panasz hangzik el az előrecsomago- lásra, mert a felhasznált papírzacskók gyengék, a dobozok könnyen kiszakadnak. Előfordul, hogy a kimért rizsben porcukorbuckák, a cukorban spárgnda rabok, a tésztás- dobozban szögek vannak, s erről a kereskedelem ritkán tehet. S az előre csomagolt árukról szólva, talán- nem is elsősorban az állami kereskedelmi fel ügvel őség és a társadalmi ellenőrök dolga volna, hogy ügyeljenek a liszt, a cukor, a rizs súlyára, hanem az iparé és ároké a kereskedelmi dolgozóké, akik ezzel rendszeresen foglalkoznak. A kereskedelem ne csak a vásárlók számára tegve lehetővé a Jogos reklamáció érvényesítését, éljen maga Is vele az Iparral szemben! A kérdőívekre számos megvalósításra váró javaslat került Ilyenek például: árusítsanak tisztított burgonyát, hozzanak forgalomba a je- i lenleginél jóval nagyobb mennyiségű hidegkonyhai készítményt, s veaeaaék ba «sek 1 árusítását minden forgalmas élelmiszerüzletben, tegyék Mgiénikusabbá az élelmiszerek, elsősorban a kenyér és a péksütemény szállítását, mérjék fel a peremrészek szükségleteit és az ott élők számához viszonyítva változtassanak az áruterítés arányain, bővítsék a házhozszállítás idejét, s biztosítsák ezt a szolgáltatást a dolgozó nők munkaidejéhez alkalmazkodva a korareggel! és az esti érákban is, bővítsék a péksütemények választékát, és így tovább. — Tudjuk, hogy a javaslatok megvalósítása nem lesz könnyű feladat — mondta Já- rányi Mátyás, az értékesítési osztály vezetője. — De mindent megteszünk majd, amit várnak tőlünk. Már most vizsgáljuk például, hogy az áruválaszték szűkösségéért egy-egy üzletben ki a felelős. Megnézzük többek között azt is, hogy a Húsipart Vállalat hlbás-e azért, mert egyhangú a töltelékáruk választéka, vagy a rendeléseiket nem elég körültekintően feladó üzletvezetők ludasak ebben A megkérdezett vásárlóink közül néhányan szóvá- tették, hogy egye* üzletekben nem lehet liptói túrót kapni. Pedig annyit árusíthatna minden bolt, amennyi kell! Péksüteményekből is annyi jut s boltokba, amennyit a boltvezetők rendelnek. Vannak tehát javaslatok, amelyeket rövidesen megvalósíthatunk. Az udvariasabb kiszolgálás érdekében oktatásra is gondolunk ... Szóval vannak elképzeléseink, ■ azt hiszem, < biztató. Harsány! Márta Értesítjük kedves vevőinket, hogy lerakatunknál az árukiszállítás as évvégi vagyonin eg ál lapító leltár miatt IMS. JANUAR t-TÖL lá-IG ■ sin etek As áraeilátáa érdekében kérjük megrendeléseiket lerak* tutiknak legkésőbb december 18-ig beküldeni mívesked jenek. d&l-dunAntűu RÖVID- ÉS KÖTÖTTÁRU VAU» A huszonnegyedik órában U nalmas és kellemetlen, hogy mostanában, ha egy épkézláb javaslatot akarunk az illetékesek vagy a közvélemény figyelmébe ajánlani, akkor a legtöbb esetben arra hivatkozunk, hogy az angol ezt mondta, a kanadai udvariasan arra figyelmeztetett, a perzsának pedig amaz hiányzott. Nekem ebben a tárgykörben szerencsére semmit se mondtak a külföldiek, bőr egész könnyen előfordulhatott volna, hogy felkeres egy német, vagy egy svéd, vagy egy jugoszláv újságíró és azt mondja nekem: „Kollégám, tudom, hogy a maguk megyéjében sok nemzetiségi él, s mivel az egész világ évtizedek óta a néprajzi kincsek után kutat, és maguknál állítólag komoly értékű kulturális-néprajzi dokumentumokat lehet találni, biztosan van a megyében egy központi nemzetiségi múzeum, ahová összegyűjtötték a helyi nemzetiségi kultúra kincseit Kedves kollégám, kísérjen el engem ebbe a múzeumba . Ekkor én elég nehéz helyzetben érezhettem volna magam, mert be kéU vallanom, hogy Baranya megyében nincs Ilyen múzeum, de kárpótlásul elkísérhetem néhány nemzetiségi faluba, mutathatok neki eredeti népi szobákat, főkötőket, táncokat, bemutathatom néhány öregnek, akik csodálatosan szép és különös népi dalokat tudnak énekelni, azután beszélhettem volna a nemzetiségi iskolákról, a nemzetiségi képviselőkről és tanácstagokról, a mérnökökről, az orvosokról meg az újságokról. Mindenről a megfelelő súllyal és büszkeséggel beszélhettem volna, de a nemzetiségi múzeumba nem tudtam volna elkísérni. A civilizált világ valóban lázas sietséggel igyekszik megmenteni minden, a népekre, az egyszerűre, a természetesre, az eredetien régire vonatkozó néprajzi dokumentumokat; dalokat, viseleteket. mondákat, balladákat, kerámiákat és játékokat A néprajzi tudósítások és dokumentumok köteteinek tízezrei jelennek meg, a múzeumok az eredeti hangszalagok százezreit őrzik, egy-egy néprajzi felfedezés híre gyakran az egész világot bejárja, ugyanakkor mi valószínűleg nem is tudjuk egész pontosan — vagy nem teljes jelentőségében, hogy milyen kultúrál is népi értékek birtokában vagyunk a megye határain belül, hogy olyan dokumentumokkal rendelkezünk, amik európai viszonylatban is ritkaságnak számítanak, akár a németajkú, akár pedig a délszláv lakosság tekintetében. A civilizáció szükségképpen megváltoztat bennünket, s megváltoztatja a körülöttünk lévő dolgokat, a nép legeredetibb kultúrájának a dokumentumai modern rezervátumokba kerülnek, és látszólag ezeknek a dokumentumoknak tulajdonképpen csak néhány megszállott néprajzos számára van teljes tudományos jelentőségük. Körülbelül ea vonatkozik a nemzetiségi kultúra értékes dokumentumaira is, azzal a külön tehertétellel, hogy a nemzetiségiek jelenleg roppant kulturális értékei — a dalok, a népviseletek, a mondák, a játékok és más anyagi és szellemi dokumentumok — sokkal gyorsabban merülnek a feledés homályába. A fiatalok közül ezek a dolgok már alig érdekelnek valakit, az öregek ped’g magukkal viszik a dalokat, a történeteket, az ősi szokásokat. Ml csak megállunk a rezervátumok előtt, körülsétáljuk, belépődíjat fizetünk, közben százhúsz kilométeres sebességgel száguldozó autókra, színes televíziókra, meg beton felhőkarcolókra gondolunk. Nagyjából ez természetes, azonban a népi kultúrával kapcsolatos felelősséget nem háríthatjuk át a lelkes néprajzosokra. Ahhoz, hogy megállhassunk a rezervátumok előtt, hogy belépődíjat fizethessünk, hogy elkísérjük a külföldi barátunkat vagy rokonunkat —* meg kell menteni a nemzetiségi kultúra itteni kincseit is, ami még megmenthető, s vonatkozik ez éppen úgy a tárgyi anyagokra, mint a szellemi-néprajzi dokumentumokra. tut isszióról van szó, olyan *• kulturális misszióról, ami nemcsak baranyai jelentőséggel bír, de országos, bizonyos vonatkozásban ped:g európai figyelmet is érdemeli Külföldön sokkal kisebb jelentőségű dokumentumokat is hatalmas néprajzi ováció kísér, nálunk ezeknél többszörös jelentőségű értékek találhatók. A megye német nemzetiségű kulturális értékeinek feltárását már a két világháború között megkezdték a pécsi egyetem tanszékének a vezetésével, sok fontos dokumentumot összegyűjtöttek, azonban ennek a munkának a tendenciája a későbbiek folyamán alapvetően megváltozott, és így lényegében tekintve abbamaradt. A német nemzetiség kulturális értékeinek feltárását jelenleg is a mozdulatlanság jellemzi, és ugyanez vonatkozik nagyjából a délszláv néprajzi kincsekre is, jelenleg nincs nálunk szakember s nincs intézmény olyan feladattal megbízva, hogy megmentse ezeket a dokumentumokat. Kezdve az itteni munkás- mozgalom első, németnyelvű agitátoraira vonatkozó adatoktól a sokac szokásokig, a harmincas években és a háború alatt született népi Hifc- 1 er-ellenes versikéktől a délszláv népi hímzés motfvum- gazdagságáig, a népdalokig, a kerámiáig, a fotóanyagoké a népi játékokig, a mondákig, a népi nyelvjárásokig (amiknek a nyomait már-már alig lehet felfedezni) egészen annak az érdekes tudományos jelenségnek a feltárásáig, hogy a paraszti néprajz hogyan „vándorol” ót a munkás néprajzba, s elemei hogyan élnek tovább ott, az új közegben. A tudományos feltárás lényegében tehát szünetel, a korábbi tudományos kísérletek pedig csak a szórványos momentumokig jutottak el: megírták a fekedi németség történetét, meg a nagyárpádi német nyelvjárásra vonatkozó tudományos feljegyzéseket. Ma pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola német és délszláv tanszékén folyik hasonló jellegű munka: a szakdolgozatok az utolsó kincseket mentik meg a* utókor számára. Azzal együtt, hogy ezek a baranyai német. Illetve délszláv lakosság kulturális produktumai. Ezek az értékek lassan eltűnnek, köznapi jelentőségüket elveszítik, s míg a tárgyak a padláson vagy a kamrában egy ideig esetleg megmaradnak, a szellemi-néprajzi anyag múzcml iellegű megmentése körülbelül a huszonnegyedik óra fontosságával sürget. A tétel egyértelmű: min- ” denféle szempontból szükség van egy ilyen jellegű múzeumra. Legfontosabban az előbbiek során említett okok miatt, hogy ebben a múzeumban a megye két legnagyobb létszámú nemzeü- tisége mellett a székelyek, a szlovákok és más nemzetiségek kulturális értékei is méltó rendben és fontosságban helyet kapjanak. Természetes, hogy ez a néprajzi objektum egy nagyszabású idegenforgalmi nevezetesség is lesz, a sajátságokat nem elválasztani, hanem összehangolni kell. Talán éppen étiből a szempontból kiindulva elsősorban Pécsváradot lehetne számításba venni, annál is inkább, mivel Pécsvá- rad pillanatnyi objektiv és idegenforgalmi lehetőségei s emellett szólnak. Valószínű, hogy Pécsvárad járási és községi vezetői is szívesen megtesznek minden lehetségest, hogy helyet adjanak egy ilyen jellegű múzeumnak hiszen ez a múzeum a fontos és pülanatnyilag talán nem is eléggé becsült kultúrmisszió mellett Pécsvárad egyik fontos nevezetessége lehet. Ezekre a momentumokra kell gondolni. A huszonnegyedik órában. Thlery Árpád
