Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
SSXE .SW&V1. Tán«* a bála, mint vén medve. Körülötte öt ember. — Kutyanehéz! — szusszant az egyik, és öklével a négyin lázsós gyapottömbne üt. A másik a nadrágjához ejti a kezét: — Álljunk kicsit, erőt kell szedni. A bála a gyárudvaron mozdulatlan áll. öregember — kis bibircsók az orrán — hüvelykujjával törli a szájára ragadt port, és azt mondja: — Hát pihenjünk. Az öreg a hűsre jön és kezet ad. Érzem tenyere récéit. A raktárépületnél két fiú birkózik. Döngetik egymást és nevetnek: a kedvük feszül. Hangjuk végigmegy az id varon. — Jó nekik — mondja az öreg. — Kölykök még. . Az évek, mint morzsák, elperegnek, és azt mondják: nohó! Ötven vagy, öreg. Rámnéz fáradtan. — Bizony, így van ez, öcsém. A fiatalság elmegy, az emléke marad. Sokat mesélhetnék, teleírhatnád a világ összes papírját. Alurníniumdóznit kattint, vágott dohányból kövér cigarettát sodor. — Húsz évvel ezelőtt megdöglött a lovam. Akkor, nagyon szomorú voltam, azt mondtam: jobb lett volna pusztulni vele. Ma meg örülök, hogy így történt... — Rámnéz: — Kacifántos észjárás, ugye?... Szívja a dohányt, cuppogva, mintha pipát szívna. Sötét szemében szelíd a mosoly. — Hát. tudd meg öcsém, annak a lónak a hitemet köszönhetem. Megélénkül, beleint a levegőbe: — Na, vedd elő a plajbászt. Elbeszélek mindent. Süt a nap, és folyik a szó, szépen, lassan: — Falun voltam... Nyolcévi szalgálás után kiborítottam a szalmazsákot, az istálló kövére hullottak a dugott p'engők. Megszámoltam, százötven volt. A tenyereimbe fogtam és megmutattam a teheneknek: „Látjátok, gazdag vagyok, lovat veszek a vásáron”. A kis motyómat a hátamra vetettem és megcsókoltam őket. Akkoriban nem ismertem jobb embert az állatoknál. — A vásáron kevés volt a lo. és magas az ár... — A tér szélén cigány állt, gebével. Na, mondom, fel lehet ezt hizlalni, ha olcsón adja ... Alkuba kezdtem. H. BARI A LAJOS: ÜZENET — „Kétszáz az utolja ár” — mondta a cigány. „Kenős ez! Száznál egy garassal se többet” — így ón. Végül fizettem két deci bort meg százhúsz pengőt és enyém volt a gebe. — Bérbe kaptam néhány holdat. Két napig minden ment simán, de a harmadik napon felbukott a gebe. Mondtam neki: „Ne, te, ne! A fene beléd. Állj fel!” De az csak nem mozdult. Azt hittem, hogy fáradt, de nem. Egyszercsak láttam, hogy női, női a hasa, aztán rúg egyet és kész. Fogtam az ásót, eltemettem. Ágat tűztem a dombra, aztán jónapot... — Átkoztam még az anyámat is. hogy világra hozott. Annyit sem mondtam senkinek, hogy befellegzett, megindultam haza az apámhoz. Kétlábú vonaton. — Éjjel a faluvégi szalmaboglyából, ahol aludtam, csendőr ráncigáit elő. Ö! Hogy fujódott volna fel a gebe helyett. Ordított: „Maga miért szökött meg?! A Hódy úr feljelentette. Szerződést csináltak, maga meg tesz a földre!” „Megdöglött a lovam” — mondtam. Végül, mert parancs volt rá, bekísért az őr- szobára. — Egész reggeliig, míg feljött a nap, jegyzőkönyvet csináltak, meg paragrafusokat mondtak a fülembe. — Két hét zárka után, a járási szolgabíróságon elítéltek. Vagy fizetek négyszáz pengő kártérítést — mert ha később vetnek, rosszabb lesz a termés —, vagy leülöm a büntetést. Mivel fizetni nem tudtam, azt mondtam: „Leülöm.” Gondoltam: pihenek egy kicsit és passtz... A Napba néz, a kalapja szélén, mintha karima lenne, fehér haja csillog. — A börtönben nem volt nevem. 112-es, így hívott az őr. De tudd meg, itt éreztem először, hogy az állatoknál mégás jobb az ember... Tekintete túlszáll a gyárkapun, és megáll egy kémény tetején: — Bekísértek a cellába. A priccsen fekete szemű ember ült. Lábát rossz lópokróc takarta. Amikor csattant a retesz, végigmórt és megszólalt: „Munkás vagy’” Közel léptem, úgy feleltem: „Béres voltam”. Ennyit mondott: „Ugyanaz”. — Hogy ne vacogjunk, átöleltük egymást, úgy aludtunk el. Hajnalban kopogást hallottam. Nem volt mellettem az ember. A cellafalnál lépkedett. „Kitúrtalak” — mondtam. Erőltetve nevetett: „Nem tesz semmit!” — És mellém lépett és eligazította a takarót. — Reggel a Nap a prics- csemhez jött. Az ember már a rácsos ablaknál állt: „Csodálatos az élet — mondta —, Pesten most nyitják a kapukat a házmesterek. A villamosok csilingelnek, anyám az ágyamhoz lép, hogy felkeltsen: Sanyi, mindjárt dudál a gyár ... Szegény, biztos mindig elfelejti, hogy nem vagyak otthon ...” Én is az ablakhoz léptem és ahogy a Nap ránk sütött, az anyámra gondoltam. — Mikor a foglár kivitte a feketekávés bögrét, visszaordította a kémlelő nyíláson: „Igyekezni! Munkára!” Biztos értetlenül néztem, mert a cellatársam azt mondta: „Ebédig babákat csinálunk. Kitömjük fűrészporral és betűkeit ragasztunk a hasukra, hogy a nagyságos urak gyerekei játékból tanulják az ábécét.” Tetszett a dolog, és nevettem rajta.,. Vékony, száraz ágat kapar fel a földről, azzal rajzol a porba, hogy jobban értsem, amit magyaráz: — A mi műhelyünkben hat pad volt egymás mögött. Futószalagon készülteik a babák. Elől a cellatársam ült. ö ragasztotta az összevarrt anyagra a betűket. Előtte kis dobozkában, nagyon sok, mindenféle betű... A másik fű- részporral tömte, a harmadik hajat tett a bábu kopasz fejéré ... s így ment ez sorba. En a nyílásokat varrtam be. Unalmas volt. De a többiek mindig Izgalommal várták a következő babákat, és ha meg kapták, bólogattak... A műhelyben tilos volt a beszéd. Hatunkra két fegyór vigyázott. Az öreg hamisan hunyorít, mint aki azt mondja: na. hé- kás, figyelj, most következik a beszéd java. — Négy hét után azt kérdezte a fekete szemű ember: „Mondd, a babamúhelyben te nem vettél észre semmit? ’ — »Nem én” — feleltem az igazat »Hát tudd meg — mondta alig hallhatóan — mi, öten egy gyárban dolgoztunk és sztrájk miatt vagyunk Itt. A babákkal pedig üzenünk.” „Üzentek?” — csodálkoztam nagyot. Az ember rábólintott: „Üzenünk. Van harminckét betűformánk... mi kell még? A babák kézről kézre mennek, sorba, én pedig mindig ráragasztom a szöveget.” Nem értettem sehogysem. Elmagyarázta: „Tegnap az első babára K betűt ragasztottam, a másodikra á-t. a harmadikra 1-t a negyedikre m-et, az ötödikre megint á-t a hatodikra n-t. Na érted már’ Ez eddig, ha egymás mellé rakod, akkor Kálmán ...” A teljes szöveg pedig, mint később megtudtam, ez volt: „Kálmán mindent tagadjon, hogy kiengedjék, mi mindent magunkra vállalunk.” Az öreg új cigarettát sodor a dózniból, a füst kéken száll. — A cellatársam egyik este, amikor már bekaptuk a fekete kenyeret és teát, azt kérdezte tőlem: „Mondd, Bakó, ismered te József Attilát?” „Az ki?” — kérdeztem vissza. A felihajtott gallérú rabkabátban elmondta egy versnek utolsó sorait. Még most is emlékszem rá... Szépen mondta. — Kicsit később odamentünk a rácsos ablakhoz, és kinéztünk az égre. Este volt, már fónylettek a csillagok. A cellatársam sokáig mozdulatlan állt Egyszerre megszólaltam: „Mit nézel annyi sokáig?” „Látom a házamat, a feleségemet, meg a gyerekemet. Szőke, amilyennek akartam.” Megint buta voltam, megkérdeztem: „Hát van neked feleséged. meg gyereked?” Mosolygott és most nagyon szép volt az ember: „Még nincs, de majd lesz” — átfogta a vállamat. — „Gyere, nézd te is a csillagokat és akkor te is látod a gyerekedet.” És én is néztem a csillagokat és én is láttam a gyerekemet, pedig nettem se volt Az öreg hirtelen feláll és kezet ad. — Most tizenkilenc éves a gyerekem... A négymázsás bála a gyárudvaron gyors táncot jár. Már öt ember ereje a ritmus. A raktárépületnél két fiú birkózik. Döngetik egymást, és nevetnek: a kedvük feszül. Közülük az egyik tizenkilenc éves. KÉPES GÉZA: lloek, gyümölcsök Húsz éve, hogy a kedvest megtaláltam — hogyan mondjak hálát ezért s kinek? Húsz év telt el egyetlen lobogásban — A hegy látszatra nyugodt, de belseje: lázban s kiönti a megolvadt kőzetet. ömlött a vers. A szavak mint a láva őrzik életünk megkövült nyomát — De hol van szó, amely magába zárja csókod ízét s amely napfényre tárja szemed színét és ajkad mosolyát? Tavasz van újra. Hosszú és kemény tél gyötört meg. Egy foltját se látod itt... Ne mondd, hogy nem kaptad meg, mit reméltél: fáink virágban állnak és merész szél tépázza álmunk ért gyümölcseit. Nők könyvespolca Egyre növekvő könyvkiadásunk sok olyan könyvet lioz forgalomba, amely különösen a nők érdeklődését vonzza. Gyermeknevelési, háztartási, szabás-varras kézimunka, egészségügyi müvek nagy számban jelennek meg hazánkban. a tapasztalat azt mutatja, hogy sok nő azért nem vásárolja meg ezeket a könyveket, mert nem is tud a megjelenésről. Ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni a „Nők könyvespolca”. Néhány hónappal ezelőtt indult meg kísérletképpen és máris bebizonyította életrevalóságát. A I „Nők lap.já”-ban megjelent csatlakozási felhíváshoz máris több mint 3000 leány és asszony jelentkezett, nagyobbrészt vidékiek, falusiak. A jelentkezők közül sokan igénybevették a folyószámlára történő vásárlás nyújtotta részletfizetési kedvezményt is. A rendelésekben szép számmal szerepeltek a fent felsoroltakon kívül ifjúsági és szépirodalmi művek is. A kezdemenyezők az elért eredmények alapján most elhatároTtáV a „Nők könyvespolca” kiterjesztését. Több könyvkiadó vállalat jelentette be, hogy támogatja a kezdeményezést, a Szépirodalmi Kiadó pedig már meg is Jelentette az első kiadványát, Tamási Áron: Címeresek című regényét sorszámozott, különleges köte-vii kivitelben a szerző aiairásávai, kizárólag a résztvevők számára. Előkészületben van Sásdi Sándor Egy asszony elmegy című regényének hasonló kivitelű, különleges kiadása is. Tervezik a többi között olcsó kézimunka- és szabásminták forgalomba nozatci s. Minden asszony és leány részt vehet az akcióban. Bármely levelezőlapon megírja adatait a „Nők könyvespolca” címére. 'Budapest, VI., Népköztársaság útja 21.) Onnan megkapja majd a legújabb kiadványokat tartalmazó, kéthavonként megjelenő Képes jegyzéket, a megrendelőlapot és a csatlakozási 'nyilatkozatot. A résztvevők egy sor további kedvezményhez is jutnak. így lOti forint értékig részletfizetési kedvezményt kaphatnak, 4 havi törlesztésre. A postai szállítás 50 forint értéken felül díjtalan. A „Nők könyvespolca” lehetővé teszi, hogy az akció résztvevői 50 százalékos kedvezménnyel fizethessenek elő A könyv című folyóiratra és hasonlóképpen féláron válogathan\k sok könyv és kiadvány közül. <G.) Ré"i játék, űj szereplőkkel Böngészés a Téli könyvvásár katalógusában Üj Kossuth-díjasok köszöntöttek 1960. márciusában az írószövetségben. Az ünnepeltek egyike Kárpáti Aurél volt; egész élete művéért, elsősorban sok évtizedes kritikai munkásságáért részesült a magas kitüntetésben. Eleinte lesütött szemmel hallgatta a munkáiról szóló dicsérő szavakat, majd kiosoffit s csak akkor tért vissza, mikor már régen nem róla beszél lek. A sok epizódból, amit emlékeként őrzök, csupán ezt említem. Akkor is, később is egyik elbeszélésének .ősét juttatta eszembe, aki valósággal menekült, ha személyére, személyes sikereire terelődött a méltató szó. De mennyivel inkább ■ ümmel osztotta az elismerési másoknak es mások ' demeínek. A csaknem fél- „zázados, hallatlanul szé- ■skörü — az irodalmat, a /.ínmű vészetet, és a képzőül í zet egy részét átfogó — kritikusi tevékenysége /onyíija; ri kan tévedve, mlott kézzel tapintott rá • értékekre, s bőven el- .i.i /. ői.et — olykor ser- : . szánt — d cséré.A méltatás mű észe- tarto.tuk számon. ■■ -t,akkor azonban kitűnő I ú ' ként is. aki nagyszert te te célba a művészi fsmértv gyengébb pontéit cs ..találatait” sosem harsányan, hanem az igaz A méltatás művésze 80 éve született Kárpáti Aurél mesterekre jellemző atyai figyelmeztetőül adta tudtunkra. A művek értékrendjének felállításában a sha- kespearei mércét tartotta szem előtt, azt, hogy az alkotás „tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek ön ábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” Minden műben, amelyet vizsgált, a humánumot a mélyen emberi „tükrét” kutatta és igyekezett felmutatni. Az 1884. december 5-én Cegléden született Kárpáti Aurél a tanítóképző elvégzése után festőművésznek készült. Ezzel az ..álmával” "zonban hamar felhagyott. Versek publikálásával kezdte írói pályáját. Költeményei, noha kér kötete (Az én örökségem, 1909; Kaláris 1920) is napvilágot látott, számos más versét pedig a különféle folyóiratok hasábjai őrzik — feledésbe merültek. Nem így elbeszélései, novellái, különösen az első világháború előttiek Éjszakai ballada; Budai képeskönyv;) valamint regényei, elsősorban az 1918- ban közzétett Három régi esztendő. E megejtően szép, lírai hangvételű kisregény alapján — amelyben a századforduló finom hangulatát eleveníti meg — bírálói joggal rokonítottá'k őt Krúdy Gyulával. De azután belevetette magát a színházi életbe. Krónikása lett a magyar .színműirodalomnak, szín játszásnak és vele egyldő- ben a magyar irodalomnak is. Attól a naptól, hogy az elhunyt Ambrus Zoltán kritikusi székét örökölte a Pesti Naplónál, úgyszólván egyetlen budapesti színházi bemutató sem múlott el. amelyről ne számolt volna be. Bár színibírálatainak zöme közvetlenül az előadás után íródott, mégis többet jelentenek a beszámolóknál: kortörténeti hátteret is adnak, s a nemzeti színjátszás legjobb hagyományaihoz mérve mutatják be a szóbanforgó teljesítményt. Feledhetetlen színészportrékat örökített meg: többek közt Pethes Imre Hamlet-, Ódiry Árpád Sol- ness-, Törzs Jenő III. Ri- chárd-, Somlay Arthur Hamlet és Ladányi Ferenc Peer Gynt-alakítását. Ilyen irányú munkáit Főpróba után (1956) és Színház 1959. c. köteteiben gyűjtötte ösz- sze. A nemes művészet iránti rajongó tisztelet vezette irodalmi kritikái és írói portréi megformálásában is. Nagy műveltségével és megelevenítő készségével szinte személyes ismerősünkké tudta termi a magyar és a világirodalom több kiemelkedő alakját. így pL Ma- dáchot, Cholnokyt, Színi Gyulát, Krúdyt, Bródyt, Kartnthyt, Molnárt, Kiss Józsefet, Dosztojevszkijt, Turgenyevet, Defoet és Jack Londont, Irodalomismertető munkáit tartalmazza az i 961-ben kiadott Tegnaptól máig c. könyve. Hivatásának tartotta az irodalom és a művészet legjobb értékeinek népszerűsítését. Nemcsak ilyen jellegű írásaival, hanem személyesen is résztvett a közéletben. Vezetőségi tagként ak- ív szerepet játszott az Író- szövetség újjáalakításában és a Pen Club tevékenységében, egészen 1963. februárjában bekövetkezett haláláig. E halkszavú művész élete nem volt megpróbáltatásokkal terhes. Valahol egyszer úgy határozta meg az epikus és drámai hős közti különbséget, hogy „az előbbi keresztül inegy a világon, az utóbbin keresztül megy a világ”. Kárpáti Aurél az előbbiek közé tartozott — áthaladt a világán, küzdve, harcolva az irodalmi és művészeti közízlés nemesítéséért (— tt —) Diákkorom kedvelt kollektív időtöltése volt. hogy ösz- szeültünk hárman-négyen és ki-ki fölírta egy cédulára, melyik volna az a száz könyv, amelynek társaságában még a kalandregények lakatlan szigeten is elviselhetőnek tartaná az életet. Máig is emlékszem: Arany János versei, Goethe ifjú Wertherje, Thomas Maimtól a Varázshegy, továbbá Móricz Zsigmond megunhatatlan remeklése a Légy jó mindhalálig valamennyiünk összeállításában szerepelt. Arról jut eszembe mindez, hogy nyilvánosságra hozták — milyen művek szerepelnek a Téli Könyvvásár könyvei között. És sok más mellett a föntebb említett munkákat is tartalmazza a könyvjegyzék és ráadásul Goethe műveinek olyan csaknem teljességét kínaija, ami magában foglalja a Werther mellett a Vonzások és választások-at, a Wilhelm Meister tanulóévei-t, továbbá a nagyközönség által eddig jobbára csak címeikben ismert drámákat és a mester költeményeinek gazdag gyűjteményét. Ha most játszanék az említett játékot, újabb főszereplői is volnának érdeklődésünknek, akárcsak a Téli Könyvvásár könyvei közül is. így például Gorkijtól a Klim Szamg'm élete, az a mű, amelyben talán a legteljesebben mutatkozik meg Gorkij kori est ő ereje, epikus művészete és szocialista humánuma. Jómagam föltétlenül legkedvesebb könyveim közt említeném Gelléri Andor Endre összegyűjtött novellái-nak két kötetét. Gellérit korábban jobbadán vézna válogatás-kötetek mutatták be a novella barátainak. Ez a — napjainkig a legátfogóbb — gyűjtemény az elbeszélések olyan mesterét állítja elénk, akiről joggal mondta a minap egyik jeles méltatója: „a próza Radnótija ő”. Nyilvánvaló, hogy a ma ern bere érdeklődéssel várja, mit kínál e könyvvásár a világ- irodalom és azon belül a hazai irodalom legújabb terméséből. Bizonyosan sokakat vonz majd Anna Langfus lengyel származású írónőnek Homokpoggyász című Concourt díjas regénye. Martin du Gard egyetlen ismert novellája az Afrikai vallomás, továbbá egy nyugat-indiai fiatal írónak, John Hearne-nek Ősz a Karib tengeren című világsikerű regénye. Értelmiségiek a főszereplői, ám a társadalom minden rétegét érintő kérdésekkel néz szembe Granyin szovjet író A vihar elébe című regénye. És a mi mai irodalmunk? Utánnyomásban ismét kapható Sánta Ferenc Húsz óra című népszerű könyve, amelyből rádiójáték és film is Készült. Berkest András írás; - nak kedvelői örömmel fogadják majd a Selló a pecsétgyűrűn című izgalmas kalandregényt. Akik szívükön viselik a fiatal, de tehe:sé- gükkel máris föl tűnést keltett írók munkáit, ezek bizonyára kíváncsian veszik kézbe Sik- kay Barna Határtalan élei című regényét, Szabó lstv< n Varázslat kertje és Stakonyi Károly Túl a városon című elbeszéléskötetét. Bajor Nagy Ernő A. Gadzsijev: Tóvol o po (Unóleummetszet 1963.) A. GADZSIJEV: Távol a partoktól (Einóleummetszet)
