Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

4 napló 19(54. DECEMBER «. I háztáji és jelentősége FÜRDŐ ÉPÜL HIDASON A. számok mutatják legjob­ban a háztáji jelentőségét. Baranyában a 164 tsz-ben 37 343 családnak 57 212 hold háztáji földje van. Ebből 33 538 hold a szántó, 6632 hold szőlő, 7707 hold kert és 787 hold gyümölcsös. Ugyanakkor a közös földterület 404 442 h id. Ehhez viszonyítva a ház­it-ji csak mintegy 15 százalé­kot jelent. A közös szőlő s: ónban csak 3424 hold, csu­pán fele a háztájinak, kert SfiS hold van a közösben, mindössze hét százaléka a háztáji gazdaságnak, viszont nagyüzemi gyümölcsösöket mar 2456 holdon létesítettek. Mind a háztájiban, mind a közösben található még legelő, rét, erdő, nádas és művelés alól' kivont terület, beépített földrész, de ennek már sem nagyságrendben, sem művelés szempontjából nincs különö­sebb jelentősége, Áltagosan 1,3 hold Többféle számítást végeztek ezekkel az adatokkal. Ha a családok számát elosztjuk a háztáji szántóval, akkor egy családra 0,9 hold jut. Törvé­nyes, alapszabály szerinti te­rület. Ha viszont hozzáadjuk a szántóhoz a szőlőt, kertet és a gyümölcsöst, akkor egy család háztáji területe 1,3 hold átlagosan. Még kirívóbb a kép ha a háztáji összterületet oszt­juk a családok számával. így már 1,53 hold földje van egy baranyai tsz-családnak. Hol lépik túl az alapszabályt? Ezt még ki kell vizsgálni, Azt is megnéztük, mire hasz nálják fel a háztájit? Kuko­ricát 27 362 holdon, burgo­nyát 3827 holdon, zöldséget 980 holdon, takarmányrépát 493 holdon, lucernát 357 hol­don, csalamádét 76 holdon, ba­bot tíz holdon, dohányt három holdon termeltek. Ez is mu­tatja, hogy a tsz-tagok is el­sősorban a takarmánybázis kialakulására törekedtek — a szántóterület 70 százalékán termeltek kukoricát a háztáji­ban. Az olyan jól fizető, de sok munkát igénylő növény, mint a dohány, már alig-alig jelentkezik a háztájiban. A takarmánytermesztést a háztájiban indokolja az állat- állomány. amely 1964. április 1-i állapot szerint így ala­kult: közös háztáji gazdaságban borjú 2'629 db 2 692 db tehén 12 893 db 17 178 db hízómarha 7 812 db 2 932 db A közösben gondozzák a sertés hízóállomány 92 száza­lékát, ugyanakkor a háztáji­ban kétszer annyi süldőt tar­tanak mint a tsz-ben. Az 196-4. április 1-i adatok: közös háztáji gazdaságban anyakoca 10 638 db 12 985 db hízó 29 300 db 1 983 db süldő 21 313 db 55 925 db malac 29 602 db 35 428 db A háztáji állatállomány szór galmazása nem engedmény a közös hátrányára, hanem he­lyesen értelmezett realista szemlélet Mert számoljunk to vább: ha a háztájiban gon­dozott 38 248 szarvasjószág­nak közös istállót akarnánk építtetni, ez 573 millió forint­ba kerülne és hasonló a hely­zet a sertésnél, a baromfinál is. Így magától adódik a le­hetőség: úgy is növelhetjük a húsfogyasztást, az exportot, ha a tsz-ek támogatják a ház­tájit ad a bénán? Rendelkezésűnkre áll a sik­lósi — a megye legnagyobb — járásának felvásárlási adata 1964. első tíz hónapjáról. közös háztáji gazdaságban Burgonya (vagon 138 16 Étkezési bab (vagont 5 3 Sertés (mázsa) 19 880 2 964 Szarvasmarha (mázsái 11 ír »H (N 8 605 Baromfi (mázsa) 863 22« Tojás (1000 darab) 879 9 030 Tej (hektó) 33 956 37 426 összes érték (millió Ft) 72.7 44J Ugyanakkor süldőt csak a háztájiból vásároltak fel, a siklósi járásban, tíz hónap alatt összesen 5943 darabot A háztáji gazdaságok szere­pét az önellátásban Is keres­hetjük, hiszen ha csak a ser­tést vesszük alapul, megyénk­ben évente átlagosan 130— 140 ezer hízót vágnak. Ezzel szemben a tsz háztájiban ösz- szesen 151 685 sertést gondoz­nak. Ez is mutatja, hogy vá­góhídon kérészül! fogyasztásra nagyon kevés sertést biztosíta­nak ezek a gazdaságok. Ezt a szerepkört szükséges fokoz­ni a jövőben — a tsz-ek tá­mogatásával* I ]&v8-a szervezettségét Közismert, hogy a mezőgaz­dasági munka javarésze Idő­szaki elfoglaltságot biztosít a tagoknak, elsősorban a nö­vénytermesztésben dolgozók­nak. A viszonylag felesleges munkaerőt köti le a háztáji, elsődlegesen a téli hónapok­ban — amikor a hizlalás tart Másrészt a háztartásokban ke­letkező hulladékot lehet érté­kesíteni az állatállománynál, ami éves átlagban eléri a 200 ezer mázsát Ekkora tömegű hulladék-takarmány válik a háztájin keresztül népgazda­sági értékké. Mivel a szocialista állambán a háztáji gazdaságok támoga­tása nem átmeneti jelenség, hanem érvényes a szocializ­mus építésének teljes idősza­kára, ezért a mainál sokkal szervezettebbé kell tenni ezek­nek a gazdaságoknak a mun- I káját és a termelését. Ennek szükségességét már érzik a termelőszövetkezetekben. Sor­ra alakulnak a háztáji bizott­ságok, amelyek szervezetileg is egységesítik a termelést, az ér­tékesítést. Másrészt éppen Ba­ranyából, a baksai Ezüst Ka­lász Tsz-ből indult ki egy he­lyes kezdeményezés: háztáji agronómust szerződtettek és felmérik, majd pedig össze­hangolják a háztáji gazdasá­gok munkáját, takarmány-igé­nyét a közösével. Minden gazdával külön ház­táji tervet készítenek. Felmé­rik, mit akar tartani és eh­hez mennyi takarmányra lesz szüksége. Az értékesítést is a közösön keresztül végzik. így nagy tömegben, egyszerre és gyorsan túladnak a megter­melt árun. Mert ez sem mindegy: pél­dául vegyük csak a 17 ezer tehén tejét. Ha csak 2000 li­teres évi átlagot veszünk, az is 34 millió liter tej, amit el kell juttatni a fogyasztóhoz. Vagy ott van a 2692 borjú ér­tékesítése. Ha minden borjú­val a tsz-tag csak egy napot tölt el az átvételnél, az is 2692 munkanap. S ez csak a borjűeladás. A baksai terme­lőszövetkezetben kiszámítot­ták, hogy egy év alatt ilyen és hasonló célokra ezer mun­kanap úszott el. A jövőben mindezt megtakarítják. Jövedelem a háztájiból A háztájiból származó jöve­delem százalék aránya a kö­zösből kapott jövedelemhez viszonyítva mutatja, milyen szilárd a termelőszövetkezet. A gyenge tsz-ekben a háztáji­ból szerzik a jövedelem na­gyobbik részét a tagok. Míg a jó közös felülmúlja a ház­táji bevételét. Megint csak a baksai példára hivatkozha­tunk. Itt általában 50—50 szá­zalékos a két jövedelmi for­rás aránya, de semmiesetre sem előzi meg a háztáji a közös jövedelmét. Mert az erős szövetkezet több takar­mányt termel, nagyobb törzs- állománnyal rendelkezik, mód jában áll a háztáji megfelelő segítése fuvarral, abrakkal, hirbldekkel. Persze helytelen az a nézet, hogy első a ház­táji és csak utána a közös. A termelőszövetkezetekben a háztáji gazdaságok akkor biz­tosítják a tagok számára a nagyobb jövedelmet, ha gyors ütemben és egyenletesen fejlő­dik mellette a közös gazdaság. Ezt sohasem szabad elfelej­teni! Gáktonyt Béla Hidasi Brikettgyárban 396 dolgozó részére új öltöző, fürdő épül. Az épületben a für­dőhelyiségek és a fakcte-febér öltözőkön kívül helyet kap az új orvosi rendelő is. Az első magyar munkás- néprajzi gyűjtemény Tíz esztendeje, hogy dr. Vargha Károly és dr. Rónai Béla, a Pécsi Tanárképző Főiskola docensei bányász­meséket, mondákat, dalokat és más munkásnéprajzi anyagot gyűjtenek. Kutató munkájúk során Pécs, Kom­ló, Szászvár és Nagymányok vidékét járták be, s nem­csak bányászcsaládoknál ku­tattak, hanem a lakosság más rétegeinél, valamint a legkülönbözőbb szerveknél Is. A Magyar Néprajzi Tár­saság most azt tervezi, hogy a két neves kutató magne­tofonra vett anyagát, mint adatgyűjteményt adja ki. Ennek a gyűjteménynek nemcsak az idegen, főleg osztrák, cseh, olasz eredetű és nálunk megőrzött hagyo­mány ad érdekességet, ha­nem a magyar paraszti anyagnak ebbe történt be­vándorlása is. A Tanárképző Főiskola két néprajztudósát az idén felkereste dr. Gerhard Heil- furth a, Mairbui’g an der Lam-i néprajza intézet igazga tója és elragadtatással be­szélt a tíz esztendő alatt feltárt anyagról. Dr. Vargha Károlyt már theg is hívta az 1965-ben Marburg an der Lan-ban rendezendő nem­zetközi néprajzi konferen­ciára. Tél az építkezéseken Kétezer embert télen is foglalkoztat a Baranya megyei Építőipari Vállalat Pénteken délután már majdnem igazi télies idő kö­szöntött a városra. Lehet, hogy a hóesés szép látvány, csak éppen az építőmunkások számára nem. Szélben, havas­esőben nem kellemes a mun­ka és éppen ezért a BM. Építőipari Vállalat már más­fél hónappal ezelőtt megkezd­te a felkészülést a télre. Ko­moly probléma ez, egyrészt azért, mert a tervteljesítésben versenyt kell futni az időjá­rással, másrészt pedig biztosí­tani kell a munkát a dolgo­zók részére a téli hónapok alatt is. Sikerült-e a téliesítésre vo­natkozó igazgatói rendelkezést végrehajtani? Erre kerestünk választ, amikor néhány építés- vezetőséget meglátogattunk. Az új tejüzem építkezésén Paulovics Lajos művezető, sze­rint a nagyven fős brigád ré­szére biztosították a foglalkoz­tatást az idei télen. — A mai napig külső va­kolást végeztünk, mert sze­rencsére jó időnk volt — mondja —. A belső vakolási munkálatok eltartanak körül­belül két hónapig. Azokban a helyiségekben, ahol az ab­lakokat beüvegeztük, dobkály­hákat állítunk fel és meleg­ben dolgozhatunk. — Tavaly rosszabb, viszo­nyok között dolgoztak. — Sajnos igen, hiszen elő­fordult, hogy tíz fokos hideg­Értesítjük kedvet vevő­inket , hogy DECEMBER * I— JANUAR 4-IG leiian 3Z $ Magyar Likőripari Tíü pécsi telepe. Ac ablakon át nézték, ahogy lépkedek feléjük a hóban. Odabent náluk megálltam, szemben a fallal. Aztán a réz­karcok, reprók, akvarellek „ab lakán” át néztem a bányászo­kat, — Valkóczíéfc — A, dehogy! Nem volt itt semmiféle ügynök, én men­tem be Pécsre, tetszik tudni, oda a Kossuth Lajos utcába a Képzőművészeti Boltba és ott ígérték meg, hogy kijönnek. Vallcócziné a szőttesterítő­vei játszik. A földön Magyar Ifjúság, — nem száradt még meg a parkett Most költöz­tek be, egy hónapja sincs, hogy vége az ötödfél-éves al­bérletnek. Valkóczi István pa­pucsban ül előttem és sorolja, mint egy műtörténész: — Két rézkarc, egy olaj, egy pasztell és egy akvarell, — ezeket vettük. — KI választott? — Én! — mondja Valkóczi­né. — Nos, azért én Is beleszól­tam, ezt itt, ezzel a szőlő­heggyel ezt én választottam. Az öregemnek Is van hatszáz öle otthon, arra emlékeztet, — Otthon? — Igen. Otthon Erdősmecs- kén. És a komlói Felsőplatón most az „öregem” erdősmecs- kel szőlejére néz egy „pasz- tell-ablak") Az olaj is falusi KOMLÓI ABLAKOK házsort ábrázol, erős, ellenté­tes színekkel, az akvarell meg havas téli völgyet, de falun. A két rézkarcon is hiába ke­resem a városi hangulatot. — Eljárunk a képzőművé­szeti kiállításokra itt Komlón negyedévenként Vettünk vol­na mi eddig is művészi képet, de hát albérletbe? Mist viszont itt az új lakás. Háromezer fo­rint volt az öt kép részletre! Valkóczi Istvánná véméndi láiny. Azon tűnődöm, miért ez a sok falusi tárgyú festmény? Talán hazavágynak? — Nem . De hát tetszik, tud­ni — gyermekkor.;; Virághék. Náluk Tolna megyébe néz az egyik „rézkarc-ablak”, — Faddra. — Azért választottam ezt mert annyira hasonlít a mi falunkra, mert a fáddá temp­lomtoronyra. Ezt Virághné mondja, pedig kilencen vannak testvérek, és mind a kilenc itt lakik már Komlón. — Még az apámék is Itt élnek a Gagarin utca alatt egy új házsoron. Virágh Ferenc segédvájár tíz éve jött el Komlóra. Baja széléről, Kiscsávolyból. Szep­temberben új lakást kapott és a szobái falán megkezdte har­cát a giccs és a képzőművé­szet Az előszobában még ott a hattyú, kettő is, az édeskés sötétkék vásznon. De..; — Az ősz ember a Képző- művészeti Vállalattól azt mondta, hogy így kell fel­szegezni a képeket így stégen, mert most ez a divat. Fel is szegelte ő maga. Szépszemű fekete férfi. A szemhéja kilenc bányász he­lyett Is fekete, öt képet vett, s vasárnap délután romi köz­ben felnéz majd az öt réz­karcra. — Tetszik tudni, ez olyan családi romi. A feleségemmel játszunk, meg Marika a nagy­lányom, aztán a nagyobbik fiam is beszáll. A nagylányomba Marika csíkos pulóverben támogatja a könyvszekrényt, feszes, hosszú nadrágban. A képek közül ő merészen ki­választott egyet Hidat ábrá­zol, furcsa, de szép hidat Modernet Inkellerék. A televízióban megnézték minden képzőművészeti mű­sort aztán InkeJlemé négy rézkarccal lepte meg az urát: — Tizenharmadik házassági évfordulóikra! A férje nincs itthon, ő meg elnézést kér, de vasalna to­vább. A ruhákkal együtt ösz- szehajtogatja a gondolatait, magabiztosan, mint aki min­denről tudja, hogy hová való. — A giccs? Hm! Beszélnek sokat a giccsről meg írnak is róla. De azt hiszem, kevesen tudják pontosan, hogy hol a határ a művészet és a giccs között. Jó lenne, ha a tele­vízióban gyakrabban adnának példát is a műsorokban! Inkeller József-tizenegy esz­tendeje jött Komlóra, Vasas­ról, fúrómesternek. A Mély­fúró Vállalatnál most már ve­zető beosztásban van. A na­gyobbik fiából bélyeggyűjtőt akar nevelni, már 700 forintot érő bélyeg van a gyerek al­bumában. A képzőművészeti ízlésnevelés tehát ezúttal biz­tosítva van a családban. A házaspár szülei bányá­szok voltak Vasason, és náluk csak fénykép lógott a falon. Kérdem Inkellemét: — Melyik kép tetszik leg­jobban az újak közül? — A kertészlány! — aztán hozzáteszi precízen — Diskay Lenke rézkarca! Ablakok rézkarcból, pasz­teUlből, odajból. — Benéz raj­tuk a szépség. Stendhal írja, hogy: „A szépség még csak ígéret a boldogságra”! De nem elegendő egy ilyen ígéret!? Földessy Dénes ben is falaztunk s akkor ter­mészetesen meg kellett vál­toztatni a technológiai utasí­tásokat is. Csak napi négy­öt órát dolgozhattunk, többet nem lehetett. Embertelenség lett volna többet kívánni a brigádtól. Most kaptunk nád­padlókat, kokszot, kályhákat, a vállalat gondoskodott ab­laküvegről is, így az idén nem lesz semmi problémánk. A Hajnóczy utcában épül­nek a kockaházak, párhuza­mosan a panelépületekkel. A művezető: Domsits János. — Három épületet adunk át még decemberben, tíz-húsz és harmincadikén. Benti mun­kálatokat végzünk s ahol szükséges a fűtés, például a parketták lerakása miatt, ott folyamatosan rákapcsoljuk a távfűtést is. Két épületén oe- dig elvégezzük a fölfalazást, melegített, sózott habarccsal, így a tavasz végén ezek is át­adásra kerülnek. — Folytatják-e nagvebb ütemben a két hétemeletes bérház építését? — Lesz ott munkaalkalom bőven. Ha megkapjuk az üve­get, beüvegezzük az ablako­kat még ebben a hónáéban és akkor körülbelül százötven ember dolgozhat egész télen csak azon a két épületen. — Fagyszabadságra külde- nek-e el embereket? — Nem. Azért nem. mert tudunk munkát biztosítani nemcsak a mi részlegünk szá­mára, hanem esetleg más épí­tésvezetőségről is átvehetünk embereket, amennyiben né­hány munkahelyen nincs le­hetőség a téliesítésre. Az a lényeg, hogy a munkásakat megtartsuk. Két éve — ami­kor az az emlékezetes h'deg tél volt — elég sokan itthaev- tak bennünket. Nem volt munka, s mire k'tavaszr.d-tt, akkor már elhelyezkedtek más vállalatoknál, és hi son v ez is előidézte az építőivse-ban közismert munkaerőhiány'.. Most viszont tudunk munkát adni, itt maradnak az embe­rek, könnyebben átvészeljük a telet. * Nemeskéri László elvtárs, a BM. Építőipari Vállalat igaz­gatója: — A következő év első ne­gyedére 60 millió forint a ter­vünk. Ez elég sok, de szeret­nénk teljesíteni. Remélhetően sikerül, mert az idén a lehe­tő legnagyobb figyelmet fordí­tottuk a téliesítés megoldásá­ra. Létszámunk kilencven szá­zalékát, vagyis körülbelül kétezer embert tudunk fog­lalkoztatni a téli hónapok alatt. Számítunk arra is per­sze, hogy körülbelül száz­százötven dolgozónk faevsza- badságra megy, de főleg a mélyépítő részlegtől, hiszen ha bekövetkezik a tartós fagy, akkor már nem lehet árkokat ásni, vagy utat építeni a lakó­telepeken. Eddig szerencsénk volt, mert novemberben végig jó időben dolgozhattunk, re­méljük a december sem lesa mostoha hozzánk. J 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom