Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
Jllát'e ^ßass iß Gondolatok Bach művének pécsi előadása után Czóbel Béla LEÁNYPORTRÉ A művészet, és ezek körött a zene is, arról s társadalomnál ad teljesebb, igazabb képet, amelyben íródott. Egyes aeneszerzők tehát magukon viselik azt a kort, melyben élnek, de magukon viselik nemzeti bélyegüket is. Ennek „tudatos” elfogadása ellenére hajlamosak vagyunk egy-egy adott korról, társadalomról, • „nyelvi anyagon” való gondolkodásból fakadóan csak a leírt szavaik, illetve szavakba foglalható gondolatok igazát, valódiságát létezőnek elismerni, értelmesnek és továbbad- hatónak tartani. Elfelejtjük, hogy a teljes valóságot, annak szövevényes kapcsolatát és legapróbb részleteit kizárólag a nyelv segítségével kifejezni nem lehet. A szavakkal ki nem fejezhető valóság elmondása a művészetek, a festészet, szobrászat, zeneművészet feladata. A 17. és 18. század tele van történelmet alakító eseményekkel. Az előző hatalmas korszak, a reneszánsz az emberre irányította a f; gyeimet. Az ezt követő barokk a vitatkozó, küzdő embert állítja a centrumba. Az angol polgári forradalommal új kor van születőben. Az abszolutizmus betöltötte hivatását. megfékezte a feudális anarchiát és megteremtette a tőkés fejlődés útját. De ezzel együtt olyan társadalmi osztályt is kitermelt, a polgárságot. amely már csak elnyomásnak érezte a feudális uralkodó osztály érdekeit képviselő monarchiát. A töriéned- mi események további alakulása szinte minden országban a polgári fejlődés, a nemzetté válás eszméiét segítette elmélyíteni. A 18. században rendkívül lassú ütemben haladt a német nemzet kialakulása Az ország politikai széttagoltsága továbbra is fennállt. Porosz- országban militarista abszolutizmus alakult kif j’"dése a 18. század első évtizedeire esik. F,z hatással volt szinte egész Németországra Az uralkodó kegyetlen szigorral lé^»^•^■•xsssbmhi EQY KÖLTŐ „RAJTOLT" „Az első könyvvel mindenki izgatottan rajtol! Csak egy valami miatt retteg: ereje el ne hagyja, s kerülje el a balszerencse.” Ezt olvasom a fűlöm, amikor belelapozok a kötetbe. Abba a kötetbe, amit a szerző fél órával ezelőtt vásárait meg a könyvesboltban négy forintért. Háromnegyed órával ezelőtt találkozott ugyanis valakivel az utcán, azt mondta, „kint van a könyved a boltban”, mire ő kikérte magának a rossz tréfát, hisz nemrég kapott egy értesítést, hogy a kötet majd csak 1965 első negyedében jelenik meg... És tessék! tt a könyv: Arató Károly: Utcai közjátékf. Milyen érzés? — Jó, csak a várakozás, ami megelőzte, elfárasztott. Mit csinál egy költő vadonatúj kötetével a zsebében? — Siet haza, mert megígérte, hogy ma vág egy halom fát. Persze azért valahogyan mégis ünnepnap ez a mai. A rajt napja. A rajt úgylátszik sikerült. A költő arca — favágás ide favágás oda — ragyog, és készséggel elmeséli mindazt, ami ezt a mai eseményt megelőzte. Mi akart lenni eredetileg? — Focista. Világhírű jobb- szélső. Aztán rájöttem, hogy ez a karrierem kétséges. Csapnivalóan lőttem, bármely csapatnak csak ártalmán lettem Dl írtkor volt? — Üttörő koromban. Aztán hogy határozott? — Egyetemre mentem volna, nem vettek fel. Erre elhatároztam, hogy fizikai munkára megyek, hogy kipróbáljam az erőmet. Felutaztam Pestre, felszálltam egy villamosra, utaztam vele a Soroksári úton két megállót, akkor leszálltam. Csupa gyár volt ott, az egyikre ki volt téve a cédula: segédmunkásokat felveszünk. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár volt, fel is vettek. Nagyon jó társaságba kerültem, csupa belevaló fickó. Bálákat kellett cipelni meg orsókat leszedni a gépről, borzasztó zajban, néha, mikor kikerültem az utcára, úgy éreztem, mintha megsüketültem volna. Egy évet töltöttem ott És azután? <— Azután elmentem kirakatrendezőnek, de nem vettek fel, mert nem tudok rajzolni. Pécsett pedig a pótfelvételin bejutottam a főiskolára. Magyar-német szak. Ezt tanítom most it Hol? — Komlón. Naponta utazom kt és be. Kemény lesz a tél. A költőnél is döntőek az egyéni élmények. Az elmondottakon kívül mik jelentették a legnagyobb élményt? — A külföldi utak. Párizs, Ausztria, Norvégia, NémetorM ilyen jellegül élményt nyújt egy költőnek az utazás? —■ Nekem legalábbis olyat, amit szinte gyermekké visszaváltozva kaphatok csak az utazástól. Adytól ismertem a Boulevard Saint Michel-t, s mit láttam ott? Egy kardnyelőt. Lélegzetvisszafojtva lestem, s ki tudja, miért, azt vártam, hogy véresen húzza ki a kardot. De a kard száraz volt. Vagy a modern művészetek múzeumában, ugyancsak Párizsban, ránkszólt az őr, hogy esernyőt bevinni nem szabad. Csodálatos, ragyogó napsütés volt éppen. Dehát az impresszionisták első kiállításán esett az eső, s a felháborodott polgárok az esernyőikkel akarták szétverni a képeket... S a másféle élmények? A költői eszményképek? — Cocteau és Szabó Lőrinc. Mindenki más lenyűgözött a nagyságával, de ők ketten fel- szabadítóan hatottak rám, arra tanítottak, hogy meg merjem írni, amit átéltem. Van egy folyamat, az, amikor az élmény átcsap a költői dimenzióba, amikor az asszociációk teremtődnek, ha úgy tetszik: a fantázia szárnyalása. Azt kell hagyni, hogy ez működésbe lépjen és hasson, talán ettől válik aztán szuverén egyéniséggé az ember. Mindez ezért is fontos, mert a költő vizsgálódásának tárgya önmaErzdkeltetné ezt egy példával? — Abban a zajos, dübörgő gyárban, éjjel, amikor amúgxj- is minden titokzatosabb, különösebb, gyakran éreztem valami apokaliptikus jelleget. Ezt akartam kifejezni, amikor egyik versemben azt írom a gépekről: „hallottam, hogy döngölik az eget” Ügy érzem, a valóság képe is pontosabb, gazdagabb lesz így. Tervei? — Jó verseket szeretnék írni. Mire az első kötetem megjelent, természetesen már rég a másodikkal foglalkozom, s mintegy a fele össze is állt már. És fordítani is akarok, továbbra is. Az egy éve megjelent kötetben mai osztrák költőket fordított. A továbbiakban mit tervez? — Egyelőre mást nem. A régiekkel még nehezebb a dolga az embernek. Igen nehéz a műfordítás. Mindig elveszi az önbizalmamat. Végül is hogyan értélteli a „rajtot”? — Egyenetlen talán a kötet, hiszen a tizenkilenc-húsz éves koromban írt versektől a mostaniakig több év anyagát foglalja össze. Most huszonöt éves vagyok. Igyekezem megtalálni a magam hangját. Ez a legfontosabb. Hogy az ember megálljon végre a saját lábán. A többi pedig majd alpet* fel, brutális eszközök használatától sem riadt visz- sza, hogy vak engedelmességre kényszerítsen. A kor embere, így a művész, az alkotózseni sem vonhatta ki magát ennek hatása alól. Gondolatok kerültek a vászonra, emberi problémák a szobrokba és a zenei hangokba, harmóniákba. A barokk kor művésze nemcsak az „embert”, hanem a szenvedélyektől fűtött, harcoló embert alkotta meg. A képzőművész feszülő izmokkal, a fény és árnyék hatásával, egyszóval a küzdelem leghívebb ábrázolásával fejezte ki a 18. század problémáit. A zeneművészet, mely e század német művészetében első helyen állt és legjelentősebb volt, olyan zenei műfajokat teremtett és olyan eszközöket használt, melyek az ellentéteket képesek voltak kifejezni E kor nagv géniusza Johann Sebastian Bach, Lipcsében él, amikor hatalmas művét, a kor eszmének szintézisét mei?*e- remtő Máté passiót megalkotja. Bemutatása Bach korának szavakban nehezem kifejezhető valóságán kívül olyan hatást gyakorol még ma is a hallgatóságra, amely érzelmi életére jelentős hatással van. A ma embere is sokat meríthet e maga műfajában utolérhetetlen alkotásból, annak ellenéle, hogy Bach a maga korában csak e vallásos témát használhatta fel környezetétől inspirálva örök emberi problémáinak kifejezésére. A mű az idők folyamán az eredeti alkalomtól és helytől teljes, n elkülönült, de fő eszméje, az egész alkotáson végigvonuló szeretet máig töretlen maradt. Ez teszi mindig időszerűvé, örökérvényűvé Bach Passiójának előadását, ezért volt helyes műsorratűzése a pécsi hangversenyévadban. De ez csak az egyik indok. A másik, mely számunkra igen örvendetes, az hogy reprezentatív együtteseink, a város zened életében eddig is jelentős szerepet betöltött Liszt Ferenc Kórus és Filharmonikus Zenekar, elérkeztek arra a művészi magaslatra, amely képessé tette őket e mű méltó és kifejező megszólaltatására. A főérdem a határozott koncepcióval fokról-fokra előre haladó, fejlődést biztosító, az elért színvonalat megtartó együttes vezetőjéé, a betanító és irányító karnagyé, Antal Györgyé. Lokálpatriotizmus nélkül állíthatjuk, hogy ez a produkció az idei zenei évad legszebb legemlékezetesebb eseménye. A két nagy részből álló, három órás hangverseny telt házat vonzott minden előadáson A Liszt-teremben elhangzott két előadást városunk nemrég megszólaltatott orgonája tette még ünnepélyesebbé. Az előadások magukon viselték a felépítés ismeretének világosságát, érezhető volt a mű első taktusától a koronát ráhelyező és összegező zárókórus utolsó akkordjáig az interpretáló összefogó ismerete a mű belső logikájáról, valamint az, hogy világosan érezte a drámai szituációk egymásraépü- lését. Dicséret illeti a mindvégig fáradhatatlan energiával dirigáló Antal Györgyöt az egész mű magas szintet jelentő i n tern ret á 1 ásóért, de külön is a kitűnő tempókért, valamint az árnyalt dinamikai k’do'gozot'ságért. Nem könnvű feladat Ilyen nagy együttest összefogni és ezért nem róható fel a megszólaltatás értékét csökkentő hibának, hogv a néav részre bontott két nagv e<Jviittes hanszása helyenként eltérő színvonalú volt. Az előadás rangosságához a szólisták ragyogó teljesítménye is hozzájárult. Réti József biztos, átütőerejű tenorja ez alkalommal is lenyűgözte a hallgatóságot. Nemcsak a pesti, hanem a pécsi oratórium-előadásoknak is immár nélkülözhetetlen közreműködője. Barlay Zsuzsa és László Margit a szép áriák érzelem- ; gazdag tolmácsolásával aján- j dékozott meg bennünket. A pesti közreműködök mellett városunk két tehetséges éne- j kese, Bolla Tibor, és Marczis Demeter a művészetükről már eddig is kialakult elismerő véleményt mostani szereplésükkel újból megerősí tét lék. Hollai Keresztéig alkalmazko- dóan, a Bach-i muzsika világának ismeretével keltette életre az orgonaszólamot. Borsay Pál stílusos continuo- interpretálása korabeli légkör kialakulását segítette megteremteni. Elismerés illeti M. Graef Matildot, Kováts Andrást, Barth Istvánt és F.dórs Jánost, a hegedű, fuvola és oboa-szólórészek komoly feladatot jelentő, színes megszólaltatásáért. összegezve: Bach Máté passiójának pécsi bemutatója a világszerte reneszánszát élő Bach muzsika láncszemébe kapcsolódott bele. Sokáig emlékezetes marad ez a bemutató egészében és részleteiben is: a korálók felemelő szépsége, a turbák drámai erejű tett- resarkallása, a recitativók és áriák dallamgazdagsága. őszinte hangja, melyért köszönet mindazoknak, akik segítségével e mű megszólalhatott n.—y. Megfiatalítják a Louvref Mintegy tíz évig tartó és 50 millió frank költségű munkálatokkal fogják felújítani a Louvre palotáját, a világ legnagyobb múzeumát, amelynek évente egymillió látogatója van. A francia múzeumok igazgatója, Jean Chatelain közlése szerint e nagyszabású res- taurációs munkálatok három legfőbb haszonélvezője: a közönség, a XIX. századi szobrászok és a Louvre alkalmazottal A közönség azért, mert először kap lehetőséget, hogy a hatalmas múzeum látogatása közben kipihenhesse magát. Evégből pihenőtermet rendeznek be az óratorony, a Louvre szívének magasságában, ahonnan a világ egyik legszebb panorámáját, a Champs Elyséest látni a Tuileriák kertjétől a Diadalívig Ezen kívül korszerű vendéglő épül a oalota egyik belső folyosóján /égül pedig az úgynevezett T ' on de Flore kupolája alat( esz egy másik pihenő irrem, amelyből ki lehet lépni egy teraszra, 41 méter magasságban a Szajna felett. Ami a XIX. századi szobrászokat illeti, végre valabára „polgárjogot” kapnak a Louv- re-ban. A Pavillon de Flore galériáját, ahol 80 év óta iro- dahelviségek voltak, kiürítik és XIX. századi szobrás^k alkotásai kapnak benne helyet. Helyhiány miatt idáte csupán a XV. Lajos kiről’’ uralkodásáig élt közéDkor szobrászok alkotásait mutatták be a Louvreban. Végezetül megto’e’ő r> «n doskodnak modern res+a'>''ár;- 6s műtíelvekről és raktárakról. amiből a Louvrr '"Valma- aottainak lesz hasznuk. •Sí