Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Jllát'e ^ßass iß Gondolatok Bach művének pécsi előadása után Czóbel Béla LEÁNYPORTRÉ A művészet, és ezek körött a zene is, arról s társadalom­nál ad teljesebb, igazabb ké­pet, amelyben íródott. Egyes aeneszerzők tehát magukon viselik azt a kort, melyben él­nek, de magukon viselik nem­zeti bélyegüket is. Ennek „tu­datos” elfogadása ellenére hajlamosak vagyunk egy-egy adott korról, társadalomról, • „nyelvi anyagon” való gon­dolkodásból fakadóan csak a leírt szavaik, illetve szavakba foglalható gondolatok igazát, valódiságát létezőnek elismer­ni, értelmesnek és továbbad- hatónak tartani. Elfelejtjük, hogy a teljes valóságot, annak szövevényes kapcsolatát és legapróbb részleteit kizárólag a nyelv segítségével kifejezni nem lehet. A szavakkal ki nem fejezhető valóság elmon­dása a művészetek, a festé­szet, szobrászat, zeneművé­szet feladata. A 17. és 18. szá­zad tele van történelmet ala­kító eseményekkel. Az előző hatalmas korszak, a rene­szánsz az emberre irányította a f; gyeimet. Az ezt követő ba­rokk a vitatkozó, küzdő em­bert állítja a centrumba. Az angol polgári forradalommal új kor van születőben. Az abszolutizmus betöltötte hiva­tását. megfékezte a feudális anarchiát és megteremtette a tőkés fejlődés útját. De ezzel együtt olyan társadalmi osz­tályt is kitermelt, a polgár­ságot. amely már csak elnyo­másnak érezte a feudális ural­kodó osztály érdekeit képvi­selő monarchiát. A töriéned- mi események további alaku­lása szinte minden országban a polgári fejlődés, a nemzetté válás eszméiét segítette elmé­lyíteni. A 18. században rend­kívül lassú ütemben haladt a német nemzet kialakulása Az ország politikai széttagoltsága továbbra is fennállt. Porosz- országban militarista abszolu­tizmus alakult kif j’"dése a 18. század első évtizedeire esik. F,z hatással volt szinte egész Németországra Az ural­kodó kegyetlen szigorral lé­^»^•^■•xsssbmhi EQY KÖLTŐ „RAJTOLT" „Az első könyvvel minden­ki izgatottan rajtol! Csak egy valami miatt retteg: ereje el ne hagyja, s kerülje el a bal­szerencse.” Ezt olvasom a fűlöm, amikor belelapozok a kötetbe. Abba a kötetbe, amit a szerző fél órá­val ezelőtt vásárait meg a könyvesboltban négy forintért. Háromnegyed órával ezelőtt találkozott ugyanis valakivel az utcán, azt mondta, „kint van a könyved a boltban”, mire ő kikérte magának a rossz tréfát, hisz nemrég ka­pott egy értesítést, hogy a kö­tet majd csak 1965 első negye­dében jelenik meg... És tes­sék! tt a könyv: Arató Ká­roly: Utcai közjátékf. Milyen érzés? — Jó, csak a várakozás, ami megelőzte, elfárasztott. Mit csinál egy költő vado­natúj kötetével a zsebében? — Siet haza, mert megígér­te, hogy ma vág egy halom fát. Persze azért valahogyan mégis ünnepnap ez a mai. A rajt napja. A rajt úgylátszik sikerült. A költő arca — fa­vágás ide favágás oda — ra­gyog, és készséggel elmeséli mindazt, ami ezt a mai ese­ményt megelőzte. Mi akart lenni eredetileg? — Focista. Világhírű jobb- szélső. Aztán rájöttem, hogy ez a karrierem kétséges. Csap­nivalóan lőttem, bármely csa­patnak csak ártalmán lettem Dl írtkor volt? — Üttörő koromban. Aztán hogy határozott? — Egyetemre mentem vol­na, nem vettek fel. Erre elha­tároztam, hogy fizikai munká­ra megyek, hogy kipróbáljam az erőmet. Felutaztam Pestre, felszálltam egy villamosra, utaztam vele a Soroksári úton két megállót, akkor leszáll­tam. Csupa gyár volt ott, az egyikre ki volt téve a cédula: segédmunkásokat felveszünk. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár volt, fel is vettek. Nagyon jó társaságba kerül­tem, csupa belevaló fickó. Bá­lákat kellett cipelni meg orsó­kat leszedni a gépről, borzasz­tó zajban, néha, mikor kike­rültem az utcára, úgy érez­tem, mintha megsüketültem volna. Egy évet töltöttem ott És azután? <— Azután elmentem kira­katrendezőnek, de nem vettek fel, mert nem tudok rajzolni. Pécsett pedig a pótfelvételin bejutottam a főiskolára. Ma­gyar-német szak. Ezt tanítom most it Hol? — Komlón. Naponta utazom kt és be. Kemény lesz a tél. A költőnél is döntőek az egyéni élmények. Az elmon­dottakon kívül mik jelentet­ték a legnagyobb élményt? — A külföldi utak. Párizs, Ausztria, Norvégia, Németor­M ilyen jellegül élményt nyújt egy költőnek az utazás? —■ Nekem legalábbis olyat, amit szinte gyermekké vissza­változva kaphatok csak az utazástól. Adytól ismertem a Boulevard Saint Michel-t, s mit láttam ott? Egy kardnye­lőt. Lélegzetvisszafojtva les­tem, s ki tudja, miért, azt vártam, hogy véresen húzza ki a kardot. De a kard száraz volt. Vagy a modern művésze­tek múzeumában, ugyancsak Párizsban, ránkszólt az őr, hogy esernyőt bevinni nem sza­bad. Csodálatos, ragyogó nap­sütés volt éppen. Dehát az impresszionisták első kiállítá­sán esett az eső, s a felhábo­rodott polgárok az esernyőik­kel akarták szétverni a képe­ket... S a másféle élmények? A költői eszményképek? — Cocteau és Szabó Lőrinc. Mindenki más lenyűgözött a nagyságával, de ők ketten fel- szabadítóan hatottak rám, ar­ra tanítottak, hogy meg mer­jem írni, amit átéltem. Van egy folyamat, az, amikor az élmény átcsap a költői di­menzióba, amikor az asszociá­ciók teremtődnek, ha úgy tet­szik: a fantázia szárnyalása. Azt kell hagyni, hogy ez mű­ködésbe lépjen és hasson, ta­lán ettől válik aztán szuverén egyéniséggé az ember. Mindez ezért is fontos, mert a költő vizsgálódásának tárgya önma­Erzdkeltetné ezt egy példá­val? — Abban a zajos, dübörgő gyárban, éjjel, amikor amúgxj- is minden titokzatosabb, külö­nösebb, gyakran éreztem va­lami apokaliptikus jelleget. Ezt akartam kifejezni, amikor egyik versemben azt írom a gépekről: „hallottam, hogy döngölik az eget” Ügy érzem, a valóság képe is pontosabb, gazdagabb lesz így. Tervei? — Jó verseket szeretnék írni. Mire az első kötetem megjelent, természetesen már rég a másodikkal foglalko­zom, s mintegy a fele össze is állt már. És fordítani is aka­rok, továbbra is. Az egy éve megjelent kötet­ben mai osztrák költőket for­dított. A továbbiakban mit tervez? — Egyelőre mást nem. A régiekkel még nehezebb a dolga az embernek. Igen ne­héz a műfordítás. Mindig el­veszi az önbizalmamat. Végül is hogyan értélteli a „rajtot”? — Egyenetlen talán a kötet, hiszen a tizenkilenc-húsz éves koromban írt versektől a mos­taniakig több év anyagát fog­lalja össze. Most huszonöt éves vagyok. Igyekezem meg­találni a magam hangját. Ez a legfontosabb. Hogy az ember megálljon végre a saját lá­bán. A többi pedig majd al­pet* fel, brutális eszközök használatától sem riadt visz- sza, hogy vak engedelmesség­re kényszerítsen. A kor embe­re, így a művész, az alkotó­zseni sem vonhatta ki magát ennek hatása alól. Gondolatok kerültek a vászonra, emberi problémák a szobrokba és a zenei hangokba, harmóniákba. A barokk kor művésze nem­csak az „embert”, hanem a szenvedélyektől fűtött, har­coló embert alkotta meg. A képzőművész feszülő izmok­kal, a fény és árnyék hatásá­val, egyszóval a küzdelem leg­hívebb ábrázolásával fejezte ki a 18. század problémáit. A zeneművészet, mely e század német művészetében első he­lyen állt és legjelentősebb volt, olyan zenei műfajokat teremtett és olyan eszközöket használt, melyek az ellentéte­ket képesek voltak kifejezni E kor nagv géniusza Johann Sebastian Bach, Lipcsében él, amikor hatalmas művét, a kor eszmének szintézisét mei?*e- remtő Máté passiót megalkot­ja. Bemutatása Bach korának szavakban nehezem kifejezhe­tő valóságán kívül olyan ha­tást gyakorol még ma is a hallgatóságra, amely érzelmi életére jelentős hatással van. A ma embere is sokat merít­het e maga műfajában utol­érhetetlen alkotásból, annak ellenéle, hogy Bach a maga korában csak e vallásos té­mát használhatta fel környe­zetétől inspirálva örök emberi problémáinak kifejezésére. A mű az idők folyamán az erede­ti alkalomtól és helytől teljes, n elkülönült, de fő eszméje, az egész alkotáson végigvonuló szeretet máig töretlen maradt. Ez teszi mindig időszerűvé, örökérvényűvé Bach Passiójá­nak előadását, ezért volt he­lyes műsorratűzése a pécsi hangversenyévadban. De ez csak az egyik indok. A másik, mely számunkra igen örven­detes, az hogy reprezentatív együtteseink, a város zened életében eddig is jelentős sze­repet betöltött Liszt Ferenc Kórus és Filharmonikus Ze­nekar, elérkeztek arra a mű­vészi magaslatra, amely ké­pessé tette őket e mű méltó és kifejező megszólaltatására. A főérdem a határozott koncep­cióval fokról-fokra előre hala­dó, fejlődést biztosító, az elért színvonalat megtartó együt­tes vezetőjéé, a betanító és irányító karnagyé, Antal Györgyé. Lokálpatriotizmus nélkül ál­líthatjuk, hogy ez a produk­ció az idei zenei évad legszebb legemlékezetesebb eseménye. A két nagy részből álló, három órás hangverseny telt házat vonzott minden előadáson A Liszt-teremben elhangzott két előadást városunk nemrég megszólaltatott orgonája tette még ünnepélyesebbé. Az elő­adások magukon viselték a felépítés ismeretének világos­ságát, érezhető volt a mű el­ső taktusától a koronát ráhe­lyező és összegező zárókórus utolsó akkordjáig az interpre­táló összefogó ismerete a mű belső logikájáról, valamint az, hogy világosan érezte a drá­mai szituációk egymásraépü- lését. Dicséret illeti a mind­végig fáradhatatlan energiá­val dirigáló Antal Györgyöt az egész mű magas szintet je­lentő i n tern ret á 1 ásóért, de kü­lön is a kitűnő tempókért, va­lamint az árnyalt dinamikai k’do'gozot'ságért. Nem könnvű feladat Ilyen nagy együttest összefogni és ezért nem róha­tó fel a megszólaltatás értékét csökkentő hibának, hogv a néav részre bontott két nagv e<Jviittes hanszása helyenként eltérő színvonalú volt. Az előadás rangosságához a szólisták ragyogó teljesítmé­nye is hozzájárult. Réti Jó­zsef biztos, átütőerejű tenor­ja ez alkalommal is lenyűgöz­te a hallgatóságot. Nemcsak a pesti, hanem a pécsi oratóri­um-előadásoknak is immár nélkülözhetetlen közreműkö­dője. Barlay Zsuzsa és László Margit a szép áriák érzelem- ; gazdag tolmácsolásával aján- j dékozott meg bennünket. A pesti közreműködök mellett városunk két tehetséges éne- j kese, Bolla Tibor, és Marczis Demeter a művészetükről már eddig is kialakult elismerő véleményt mostani szereplé­sükkel újból megerősí tét lék. Hollai Keresztéig alkalmazko- dóan, a Bach-i muzsika vilá­gának ismeretével keltette életre az orgonaszólamot. Borsay Pál stílusos continuo- interpretálása korabeli légkör kialakulását segítette megte­remteni. Elismerés illeti M. Graef Matildot, Kováts And­rást, Barth Istvánt és F.dórs Jánost, a hegedű, fuvola és oboa-szólórészek komoly fel­adatot jelentő, színes megszó­laltatásáért. összegezve: Bach Máté pas­siójának pécsi bemutatója a világszerte reneszánszát élő Bach muzsika láncszemébe kapcsolódott bele. Sokáig em­lékezetes marad ez a bemuta­tó egészében és részleteiben is: a korálók felemelő szépsé­ge, a turbák drámai erejű tett- resarkallása, a recitativók és áriák dallamgazdagsága. őszin­te hangja, melyért köszönet mindazoknak, akik segítségé­vel e mű megszólalhatott n.—y. Megfiatalítják a Louvref Mintegy tíz évig tartó és 50 millió frank költségű munká­latokkal fogják felújítani a Louvre palotáját, a világ leg­nagyobb múzeumát, amelynek évente egymillió látogatója van. A francia múzeumok igaz­gatója, Jean Chatelain közlé­se szerint e nagyszabású res- taurációs munkálatok három legfőbb haszonélvezője: a kö­zönség, a XIX. századi szob­rászok és a Louvre alkalma­zottal A közönség azért, mert elő­ször kap lehetőséget, hogy a hatalmas múzeum látogatása közben kipihenhesse magát. Evégből pihenőtermet rendez­nek be az óratorony, a Louvre szívének magasságában, ahon­nan a világ egyik legszebb pa­norámáját, a Champs Elyséest látni a Tuileriák kertjétől a Diadalívig Ezen kívül korsze­rű vendéglő épül a oalota egyik belső folyosóján /égül pedig az úgynevezett T ' on de Flore kupolája alat( esz egy másik pihenő irrem, amelyből ki lehet lépni egy teraszra, 41 méter magasság­ban a Szajna felett. Ami a XIX. századi szobrá­szokat illeti, végre valabára „polgárjogot” kapnak a Louv- re-ban. A Pavillon de Flore galériáját, ahol 80 év óta iro- dahelviségek voltak, kiürítik és XIX. századi szobrás^k alkotásai kapnak benne he­lyet. Helyhiány miatt idáte csupán a XV. Lajos kiről’’ uralkodásáig élt közéDkor szobrászok alkotásait mutatták be a Louvreban. Végezetül megto’e’ő r> «n doskodnak modern res+a'>''ár;- 6s műtíelvekről és raktárak­ról. amiből a Louvrr '"Valma- aottainak lesz hasznuk. •Sí

Next

/
Oldalképek
Tartalom