Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-03 / 283. szám
«ML DECEMBER S. napló 3 Ismét lick latestét a Mecsekkel ' A Mecsek legritkább ragadozó állatai — a vadmacskák — közül ismét sikerült egyet puskavégre kapni. A kis vadaknak ezek a rémei valamikor nagy számban éltek a mecseki erdők mélyén, ma már azonban a teljes kihalás útján vannak. Csak igen ritkán akadnak nyomukra a vadászok, akkor is inkább az áldozatok maradványai révöl, amelyeket vadmacska terített le. Deák Péter nagypalli vadőr — régi, tapasztalt vadász — a Mecseknádasd közelében levő Templomhegyen bukkant vadmacska-nyomra. Napokon át többször is hallotta a prüszkölését, de látni nem látta. Végül is egy hajnali cserkészés közben a sziklák között sikerült megpillantania és leterítenie a rozsdaszínű, csíkos ragadozót. Megállapította. hogy valóban vadmacska, mégpedig anyaállat, búvóhelyét azonban nem sikerült fe’kutatni. A Mecsekben utoljára az ötvenes években esett zsákmányul vadmacska. Fogyatkozó számukat tekintve nem valószínű, hogy mostanában mégegyszer sikerül valakinek elejtenie közülük egyet. Az igények, tisztelet* Nem a választéknál van a hiba A Dunántúli Napló november 27-i számában az „Igények tisztelete” címmel cikk jelent meg abból a célból, hogy elősegítse a cipőellátás megjavítását. Sajnos a cikk írója az egyoldalú tájékoztatás következtében nem megfelelő következtetésekre jut. Szűkíteni kell a választékot! Az utóbbi évek a női cipők termelésének és a fogyasztók igényének összhangja szempontjából kétség kívül nagy fejlődést hoztak. Ma már a gyakorlat az, hogy a negyedévi cipőrendelésnél rendszeresen új, modern fazon termeltetésére van lehetőség. Ezzel a lehetőséggel a kereskedelem minden esetben él is. A cikkíró szerint azonban nem eléggé Vajon így van-e ez? A cikkben megjelölt példa szerint a Szigetvári Cipőgyár 1964. évi termeléséből 184 567 pár került belföldi árusításra, 8—10 féle fazonban. Az üzem vezetője szerint ez szép szám és én az üzem vezetőjével értek egyet. Ha tízzel elosztjuk a 185 000 párat, akkor 18 500 pár jut egy fazonra. Ha A dél-dunántúli képzőművészek kiállítása Ez év májusában alakult meg a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-Dunántúli Területi Szervezete. Baranya, Tolna és Somogy megye képzőművészei tömörülnek ebben a szervezetben, amely megalakulásakor azt a célt tűzte j maga elé, hogy a művészeti j élet föllendítése, a színvonal emelése érdekében pezsgőbb képzőművészeti életet, szorosabb kapcsolatokat teremtsen a három megye művészei között és egyben szervezettebb, tágabb lehetőségeket számukra. A szervezet fél év alatt máris sokat elért. Legnagyobb és esvben első komoly megmozdulása azonban a terüteti kiállítás megrendezése. Évente ueyanis a három megye képzőművészeinek munkáiból területi kiállításokat terveznek, s ezeket a lehetőség szerint több helyen is bemutatják. December 6-án, vasárnap dé1e1őtt 11 órakor nyílik a dél-dunántúli képzőművészek kiállítása Szekszárdon, a Béri Balog Ádám múzeum nagytermében. A kiállítást Lu- zsicza Lajos, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Vidéki Bizottságának titkára nyitja meg. Az ünnepélyes megnyitást a baranyai, tolnai és somogyi képzőművészek találkozójának is szánják. Ott lesznek a vendéglátó megye vezetői, de minden valószínűség szerint ez az alkalom találkozó lesz egyben a három megye művelődési vezetői számára is. így az első közös kiállítás még szorosabbra fűzi a szervezet keretében és annak céljaiért dolgozó művészek és vezetők kapcsolatát. A kiállítás anyagát 28 festő és szobrász műveiből állította össze a zsűri, amelynek összetétele már tükrözte a szervezet önállóságát is: felerészben budapesti, felerészben a dél-dunántúli szervezet tagjaiból tevődött össze. A 75 A Földmunkát Gépesít« V. felvesz építőipari gyakorlattal rendelkező MÉLYÉPfTÖIPARI MÉRNÖKÖKET, TECHNIKUSOKAT építésvezetőnek, továbbá érettségizett, katonaidőt letöltött fiatalokat segédmunkavezetőnek (részükre 2x3 hónapos tanfolyamot rendezünk) dömpervezetőket — kezdőt Is — kotrómestereket, dózerkezelőket, kenőket, részükre 1 —2 hónapos gyakorlat után 1965. február hóban gépkezelő tanfolyamét indítunk, amin szakmát tanulhatnak. Jelentkezés személyesen vagy írásban. Budapest V-, Vigyázó Ferene n. X, n. Munkaügy» eestáir. kép mellett Wéber Klára kaposvári szobrász és Fürtös György pécsi keramikus művész alkotásai szerepelnek a kiállításon. A kiálítást a helyszínen rendezi ezekben a napokban Romváry Ferenc műtörténész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, a két megye egy-egy megbízottjának segítségével. Az együttműködés megvalósult az előkészületek során is: a katalógust, amely minden kiállító művésztől egy-egy képet, továbbá rövid életrajzot közöl a pécsiek, a plakátot a kaposváriak, a meghívókat a szekszárdiak készítették, akik a házigazda szerepét is vállalták. A területi kiállítást januárban Székesfehérvárott mutatják be, majd februárban Kaposvárott nyitják meg. Kérték a kiállítást Szegedre és a Balaton-múzeum- ba is. A jövő évi területi kiállítást pedig Pécsett rendezik meg, az ígéretek szerint ugyanis lesz erre lehetőség az őszi hónapokban. 1 ezt csupán 6 színnel gyártották, akkor alig több mint 3000 pár jutott egy-egy színre. Ezt osszuk el 34—40 méretszámokkal, kiderül, hogy egy-egy számból, egy-egy fazonból színenként csupán 500 pár készült. Ha ezt az 500 párat Budapest főváros és 19 megye áruházaira és szaküzleteire bontjuk, akkor egy-egy üzletre még egy pár sem jut Mi lenne akkor, hogy ha ennek az egész minimális cipőmennyiségnek a termeltetését további fazonokra bontanánk. Azt hiszem még világosabban látszik ez, ha látjuk, hogy a fenti mennyiségből 1964. II. félévében a gyár 4 dunántúli megyére mindössze 2500 párat szállított De nézzük nemcsak a Sziget vári Cipőgyárat hanem általában a cipőtermelést! A Dél- Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat ebben a félévben a legkeresettebb cipők közül női félcipőből 21800 párat kapott 32 modellben. 12 színben, azaz 384 választékban. Ez azt jelenti, hogy számonként 57 pár félcipő jutott 4 megye kereskedelmére. Körömcipőből 30 000 párat szállított az ipar 36 modellben és 8 színben, 288 választékszámban, vagyis számonként mindössze 105 párat Ugyancsak ebből a cikkből 1965. I. negyedévében Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék összesen 28 000 párra adhattak fel megrendelést és hogy ez milyen mennyiség, arra azzal lehet rávilágítani, hogy csak a Pécsi Áruháznak egyedül 8000 párra volna szüksége. Vajon milyen választékban lehet megrendelni ezt az egészen kis mennyiséget. Úgy gondolom, könnyen belátható, hogy az állandó női cipőhiányoknak nem a választék- hiány az oka, hanem éppen ellenkezőleg az erősen eltúlzott választék. A földművesszövetkezetek országos értekezletén Kabács Béla elvtárs a MÉSZÖV áruforgalmi főosztály vezetője mondotta, hogy vizsgálataik mutatják, ez idő szerint is mint egy 800 féle fazonban termelik a női cipőket. Véleménye szerint ez nagyban elősegíti az állandó áruhiányt Gyorsan követjük a divat rányt Nézzük meg a továbbiakban mennyiben helytálló az a megállapítás, hogy a női cipők fazonjai korszerűtlenek, nem ütik meg a nemzetközi színvonalat. Módomban volt tavaly Olaszországban, ez év I őszén pedig Párizsban járni, örömmel fedeztem fel a legszebb cipők között a magyar I cipőket. Az idei őszi francia divat szerint a hegyes orrú cipőket a kirakatokban (az utcán még nem) lassan kiszorítják a továbbra is nyújtott, de legömbölyített orrú cipők. Hazatérésemkor megelégedéssel vettem tudomásul, hogy az 1965. évi megrendelésekben ezek a modellek már meg felelő arányban szerepelnek. Szó sincs tehát évekkel való elmaradásról, hanem ellenkezőleg pontosan a női cipők divatja az, amely valamennyi ruházati cikk közül talán a leggyorsabban követi a külföldi divatirányt RonTott a minőség Igaz az Is, hogy a kereskedelmet az óvatosság jellemzi, azonban ez az óvatosság nem elsősorban választéktól való tartózkodásra, hanem a cipők minőségére vonatkozik. Ez az oka annak, hogy a Szigetvári Cipőgyárban látszólag tetszetős cipőkkel hosszú időn keresztül kisebb mennyiségek raktáron maradhatnak. A gyár vezetői joggal hivatkoznak az anyagprobíémákra. A cikkíró szerint ez csak részben helytálló, mert a meglévő anyagból Is lehetne több bátorsággal megfelelő cipőket avártani. — Sajnos, ez a több bátorság megvan. Ennek a következménye az a tarthatatlan helyzet, hogy a korábbi évekhez viszonyítva romlott a minőség és ugrásszerűen nőtt a reklamációk száma. Nincs olyan nap az áruházban, hogy egy-két női cipő vásárló jogos panaszát ne kellene orvosolni. Pedig az áruházban minőségi áruátvétel is van és, hogy eredményesen működik, tanúsítja az a több ezer forint értékű minőségi kötbér, amelyet az áruház évente kap. Mennyi lenne a reklamáció, ha az előzetes minőségi vizsgálat sem lenne. Bátorság nem ahhoz kell, hogy megfelelő anyagból rossz minőséget gyártsunk, hanem ahhoz, hogy nyíltan megmond juk a vásárlóknak, anyagi lehetőségeink ez idő szerint Jó minőségben, korszerűbb divatos kivitelben, elegendő meny- nyiségben csak a jelenlegi választéknál kisebb választékot tesznek lehetővé. Csak ez biztosítja a vásárlók igényének tiszteletbentartását. Dr. Sebők Imre i az Állami Áruház igazgatója Hetven éve gyűlt ki a villany Pécsett Áramszünet... Az ember ilyenkor úgy érzi magát, mert mindennapi munkánk elképzelhetetlen viUamos- áram nélkül. Pedig csak egy emberöltő — 70 év — múlt el azóta, hogy 1894. december első napjaiban üzembehelyezték a 150 lóerős álló- hengerű Tandem-gépet. Villanyfény gyűlt az előkelő pécsi lakásokban. Évtizedek során kiszorította a pislákoló petróleumlámpákat. A korabeli feljegyzésekből megtudjuk, hogy abban az időben 2600 méter nagyfeszültségű hálózat nyolc fogyasztói transzformátor-állomás, 22 transzformátorral. 136 kilowatt összteljesítménnyel kezdte meg az áramszolgáltatást a város számára. Ez az első áramfejlesztő telep a Légszeszgyár utca 13. szám alatt — a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Pécsi Üzletigazgatósága jelenlegi helyén működött. Majd 1900. december 19-én megalakult a Pécsi Villamossági Részvénytársaság egymillió korona alaptőkével. Akkoriban — egészen 1907-ig — hétköznapokon 9 és 15, vasárnapokon 10 és 15 óra között szünetelt az áramszolgáltatás. A kezdeti időben, 1900-ban például 325 fogyasztója volt a részvénytársaságnak és csúcsforgalomban 90, máskülönben átlagosan 60 kilowattóra áramot használt fel a város. 1907-ben megkezdték az új kazánház építését és ezzel együtt most már három üzemelt, így áttérhettek az állandó villamos energia szolgáltatásra. Természetesen h fejlődés ütemét a részvényesek diktálták. A villamosenergia tette lehetővé, hogy 1913-ban Pécsett is megindult a városi villamos-vasút, de csak azután, hogy két egyenként 130 kilowattos teljesítményű motordinamó és egy 296 amper- órás akkumlátor telepet helyeztek üzembe. A villanytelep dolgozóinak helyzete hasonló nyomorúságos volt a többi munkásokéhoz. Ezért már 1906-ban beadvánnyal fordultak az igazgatósághoz szolgálati viszonyuk és fizetésük módosítása érdekében. Mivel az igazgatóság tartott a sztrájktól, engedményeket adott a munkásoknak. Beiratkozhattak a szakszervezetbe, megünnepelhették május elsőié: a napi munkaidő 10 óra lett, a vasár- és ünnepnapi munkát 25 százalékos béremeléssel díjazták, és 4 fillérrel megemelték az órabéreket. A Duna Gőzhajózási Társaság 1914-ben az iiszögi központi telepről — a bányák ellátásán kívül — a város számára is felajánlotta a villamosenergia-szolgáltatásit. Ekkor még gázlámpák világítottak a pécsi utcákon. A közvilágítást 1924- ben mindössze 45 villany- lámpával kezdik meg, ugyanakkor 421 gázlámpa égett Pécsett. A rohamos fejlődés a negyvenes években indult meg, amikor is 1948-ban 2469 lámpa évi 342 670 kilowattóra fogyasztással biztosította az utcák világítását. Majd 1949. január 10-én állami tulajdonba kerül a pécsi villám ostelep. Az utolsó tíz esztendőbem ötezer lámpatesttel gyarapodott a világítás, korszerű higanygőz-lámpák, fénycsövek uralják a város utcáit és négyszer annyi fényt bocsátanak Pécsre, mint tíz évvel ezelőtt Míg 1924-ben körülbelül 9000 fogyasztónál 905 háztartási gép működött, add’g 1963-ban 47 069 különféle háztartási gépet üzemeltettek. Ennek 50 százaléka vasaló, 2.3 százaléka villamostűzhely, 23.5 százalék mosógép, 4.1 százalék hűtőgép. Hetven év egy emberöltő ... De csak az utolsó nyolc év alatt a fontosabb munkákra a vállalat közel 90 millió forintot fordított. Csépányi Katalin A legtisztább községek A Baranya megyei Tanács értékelte a megye legtisztább, legkultúráltabb községe címért folyó versenyt. E szerint az „A” kategóriában Szentlőrínc lett az első 690 ponttal, Sellye a második és Dunaszekcső a harmadik. A „B” kategória első helyezettje 1052 ponttal Szentdénen, a második és harmadik helyre Gyöngyösmellék és Egerág került. A „C” kategóriában Bánfa bizonyult a legjobbnak a cím elnyerésére 646 ponttal. Átának 597, Drávaiványinak 596 pontja volt Egyetlen nyúlhoz fűznek közelebbi érzelmi kapcsolatok. Ez a nyúl Dahomeyből származik, többezer éves és kétségtelenül rendkívül értelmes. A neve Aromo. Edd i gél é mindenféle állatnak túljárt az eszén, még az oflyam böhöm nagyoknak is, mint az elefánt vagy víziló. Európába a néger népmese-gyűjteményekben került át Szóval ez az egy nyúl. Mindezt azért bocsátottam előre, mert a napokban találkoztam egy olyan emberrel, akinek közei négyezer nyula van. Vagy legalább háromezer- ötszáz. összeszámolni azért nem tudja őket, mert szabadon futkároznak a mezőn tizenhatezer holdnyi területen. Tulajdonképpen az is túlzás, hogy ez a sok nyúl az övé, mert hiszen jogilag a Villányi Állami Gazdaság rezervátumának tulajdonát képezik. Viszont ő felel értük, s ha szabad így mondani, ő viseli gondjukat. Kohár Jenőnek hívják. Egyébként az állami gazdaság központi agronómusa, de mindenki úgy hívja, hogy a „fővadász". Bizonyára azért, mert mindenki tudja róla, hogy ezt a beosztását szereti legjobban. Mert ez a beosztás csak egy a többi közül, Kohár Jenő egyébként még négy vagy ö* mezőgazdasági ágazattal foglalkozik. Többek között a növényvédelemmel *. {Aha, VILÁGJÁRÓ NYULAK most látom: a vadászok lekapják a fejüket. Szóval ő áss! ö Dieldrinez! És még mer a nyulakrói beszélni!) A nyulakrói tényleg mer, de a Dieldrinről nem akar. Azt mondja: „Erről inkább ne beszéljünk”. Igen, vegyszerez« kell, ez kétségtelen, mindenki tudja. De a vadászok közül ezt kevésnek lehet megmagyarázni. Mert egyik másik vegyszerből elpusztulnak a nyulak. Még valamit a vadászokróL Az igazi vadász nem az, add csak lövöldözni szeret. Az igazi vadász mindent megtesz a vadért, az igaza vadásznak a természet a mindeme. — Csak nyulak vannak a rezervátumban? — Nem. Van fácán, fogoly és őz is. — S ezen a ti zen hatezer holdon soha puska nem dördül? — Dehogynem. Rengeteg rókát és kóbor kutyát lövünk. S a két vadőrnek megjár az évi öt nyúl S van szelektálás ia, mag úgynevezett ivar-arány kialakítás. — Az ntíceoda* — Rendszerint több a fácán- kafcas, mint a tyúk. Az a Jó arány, ha egy kakasra három- négy tyúk jut A fölöslege« kakasokat kilőjük. — Ezzel aztán vége is a vad háborgatásának a rezervátumban? — Na, nem éppen. Az igatri munka a nyúlbefogás. Na és itt következik a világjáró nyulak története. Utazásaik ugyan nem hasonlíthatók a nagy és egyedülálló Aromo kalandozásaihoz — de így sem érdektelenek. Az történik ugyanis, hogy télen ötven-hatvan ember és a fővadász kimennek a határba és igen furcsa műveletbe kezdenek. Úgy egy kilométer hosszan kifeszítenek egy egyméter húsz magas hálót. (Minden öt méteren tartja egy cövek). Ezek után megkezdődik a hajtás. Az ötven hajtó jó két négyzetkilométernyi területről elkezdi a háló felé terelni a nyulakat. S ahogy egy a hálóba keveredik, ott terem egy „befogó ember”, fűlöm csípi és zsákba rakja. Ott aztán ficánkolhat — Egy hajtással hány nyalat Miét Így floszefogniT — Az attól függ. BdW** a legjéb eredményünk százharminc volt, a legrosszabb huszonhét Igaz. hogy akkor köd volt, a hajtők nem nagyon látták a nyulakat — S mi les az élőrnyulak- kai? — A MAVAD külföldre szállítja őket. Franciaországba, Angliába és Nyugat-Német országba. Ezekkel a nyulakkal frissítik az ottani állományt S mint az emelkedő árakból kiderül, nagyon keresett cikk Nyugaton a magyarországi élő nyúl Három éve még csak hetvenöt forintot fizetett a MA VÁD darabjáért, ebben az évben pedig 160 forintot fizet — Devizában is jól jön ez, hiszen egy nyűiért 18—20 dollárt is megadnak. Tehát nem is akármilyen nyulak ezek a Villány környékiek. S a többi rezervátum! vad? A foglyoknak van legjobb dolguk — már csak azért is, mert kevesen vannak. — Mióta a rezervátumban vagyok, még puskát sem fogtunk fogolyra. A fácánoknak már kevésbé van Jó dolguk. Különösen a kakasoknak. — Igaz, ebben az évben már a fácánok is vándorolnak. Természetesen ők is külföldre. A fácánokat nem hálóval fogják, hanem nagy csapdával. A fácán csak bemenni tud, kijönni már nem. Az etető helyek környékén állítják fel a csapdát, s ezeken a helyeken pedig olykor 3—• 400 fácán is összegyűlik. Nem lesz tehát nehéz összegyűjteni a megrendelt mennyiséget. — Orvvadászok vannak-e? — Vannak, méghozzá nem is akármilyen crwadá'Z k. Ügyesebbek a legjobb vadászi- társaságnál is. A kóbur kutyák. A kóbor kutyákra — illetve a gazdáikra — sok a panasz. — Csupán éhben az évben százhetven kutyát lőttünk. Azt hiszem, szigorúbb rendelkezéseket kellene hozni a kóbor kutyákkal kapcsolatban. — Es a rókák? — Róka nagyon sok van. Most némi hasznot is haj a- nak, mert egerésznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy „jó útra” tértek, csak éppen sok az egér. Egyébként három év alatt 371 rókát lőttünk. — Elégedett-e a vadállománnyal? — Azt hiszem lehetne több is. Fenntartásuk nem kerül sokba, amennyi kárt csinálnak, annyi hasznot is hajtarnak. Meg egyáltalán elképzelhető a mező nyúl, fácán, fogoly és őz nélkül? Ugye nem? Azért szeretném, ha még jobbá fejlődne a rezervátum állománya. <L> i
