Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

' (ml DECEMBER a. napló 5 Ami a sfatiszjjka mögött van Nem kívánok vitatkozni a válásról, mert azt már több esetben megtették mások, saj­tóban, rádióbein egyaránt Csupán a Dunántúli Napló november 29-i „Házasságok zsákutcában” című cikkhez szeretnék hozzászólni. „A vá­rosi vagy pedig a falusi la­kosság a hűségesebb?” — te­szi fel a kérdést a cikk egyik része és a válásokról szóló statisztikai adatok alapján megadja a választ: a falusi! Vessünk egy pillantást a kérdés mögé. Tapasztalatom szerint megyénkben talán a sásdi járás a legelmaradot­tabb. Elsó pillantásra roman­tikus vidék. Domboldalra ka­paszkodó, erdők között meg­búvó piciny falvak. Rossz közlekedés, távol minden na­gyobb ipari és kulturális köz­ponttól. Tagadhatatlan, hogy a mai viszonyok összehason­líthatatlanul jobbak a tíz, húsz évvel ezelőttinél, de még most is van tennivaló bőven. Itt a férj sok esetben még ma is ura és parancsolója felesé­gének. Ahogy erre mondani szokták, ő a „császár”. A mun kabíró férfiak nagy része Komlóra jár dolgozni. A férj hozza haza a „summa” pénzt, s már csak ezért is megkö­veteli, hogy minden az aka­rata szerint történjék. A nők számára — akik otthon van­nak — marad a munka haj­naltól estig. Szórakozás? He­tenként egyszer-kétszer mozi. A férj vasárnaponként vagy esténként is sokszor a kocs­mában ül. Ezalatt a feleség otthon foglalatoskodik vagy szomszédol. S ezek a szapora nyelvű szomszédoló asszonyok igen sokat tudnak mesélni. A legtöbb családban a férj a gazda, ö mondja meg mire' van szüksége a családnak, mire mennyit lehet költeni. Sok asszonynak talán egyet­len fillérje sincs, amivel ön­állóan rendelkezhetne. Az ilyenképpen elnyomott nő ho­gyan gondolna válásra? S ha mégis: hogyan valósítaná meg? A különélés szinte meg­oldhatatlan. A lakosság leg­nagyobb részénél egy fedél alatt élnek az öregek és a fia­talok. Lakást kapni? Az egyetlen megoldás: építkezni. Dé hogyan építsen otthont egyedül egy nő? A férj pedig általában jól érzi magát a ba- sáskodó helyzetében. Hamar odaveti: ha nem tetszik, menj. Magam is a sásdi járás egyik kis falujában lakom. Nem egy olyan házaspárt is­merek, akik évek óta csak­nem úgy élnek egymás mel­lett, mint az idegenek. Ha meglennének a lehetőségek úgy mint városban — már rég elváltak volna. De nem a vá­lási statisztikát kívánnám ron­tani. Sokkal inkább szeret­ném, ha sok férfi végre meg­értené azt, hogy az asszony férjének egyenrangú társa, tel­jes értékű ember. Remélem, hogy gyermekeink már ebben a szellemben nevelődnek, fel­nőve ők már valóban hűség­ből javítanák a statisztikát. Ifj. Bálint Endrén« Vásárosdombó !ASP\l/7 Isíátnö 'k/iU'í/ibí'/i'U/i/u Járhatatlan járda A most épülő egyetemi város környékén lakók nevében szeret­nék szót emelni az Ifjúság utca folytatásában a Tanárképző Főis­kolától a Kürt utca felső torkola­táig uralkodó lehetetlen állapot­tal kapcsolatban. Közúti közleke­dés ugyan már bosszú Idő óta nincs, de a gyalogosok helyzete napról napra lehetetlenebbé vá­lik. Úgyszólván veszélyes a gya­logos közlekedés. A féloldali jár­da sáros, sötétedéskor egyetlenegy árva lámpa világítja meg az út­szakaszt. Mi, a környéken lakók, azt meg értjük, hogy már évek óta az építkezés miatt a közúti közleke­dést lezárták. Azonban az érthe­tetlen, hogy az illetékesek — úgyszólván — semmit sem törőd­nek a jelzett útszakaszon a járda megjavításával. Nem kérünk ml mást, csak annyit, hogy salakoz- zák Io a Járdát és az utat meg­felelően világítsák ki. Sürgősen tenni kell valamit, mert a Járó­kelők testi épségéről van sző. RUBELLÁ VINCE Leveliink nyomán Neontól a sötétségig Ezt a címet választotta le­velének a sellyei Vár utca egyik lakója, Szalai Jolán. Hatásos cím. Petróleummal világítaná, aimákar a főutcán higanygőzlámpák szórják a fényt, pislákoló láng mellett tanulni, amikor az iskolában változatlanok a követelmé­nyek —, kellemetlen. De amiről a levélben szó van, ennél is több: „... az ut­cába» »er» szándékozzák be­vezetni a villanyt és a jó nép kénytelen petróleum lámpa mellett vakoskodni. Hiába ké­rik az illetékeseket már két éve, mert azoknak éppen any- nyi, mint a falra hányt bor­só, és még annak is örülni kell, hogy meghallgatják az embert. Indokot indokra hal­moznak és csak ígérgetnek, mert mit számít nekik, hiszen náluk villany ég”. Bodor Pál. a sellyei községi tanács titkára még nem tud a levélről, amikor a Vár utca helyzetéről kérdezem — Jól ismerjük az utca problémáit. Huszonkét házhe­lyet mértünk ki ott állami kedvezménnyel. Ezeket beépí­tik két-három éven belül. Az utca kialakítása sok gondot okoz a tanácsnak. A parcellá­zás költségei például többe kerültek, mint a vételár. Utat kell építenünk, vízvezetéket létesítenünk, de most minde­nekelőtt a villanyt. A kisipari szövetkezetben igazolják Bodor Pál állítását: két évvel ezelőtt megrendel­Ne zárják be a balokányi kisvendéglőt! Mi, akfls a balokányi zenés kisvendéglő rendszeres láto­gatói vagyunk, nem vesszük örömmel tudomásul, hogy a megkedvelt és a környéken egyedüli zenés szórakozóhe­lyet — a téli hónapokra be akarják, zárni. Mi elhisszük, hogy for­galma a nyári hónapokhoz viszonyítva kevesebb lett, de ez nem jelenti azt, hogy fe­leslegessé vált, Valószínű az az oka, hogy a téli nyltvatar- tása nem eléggé ismeretes. Mivel a környéknek nincs közeli zenés-táncos szórakozó­helye,' ezért kérjük az illeté­keseket, hogy még időben fon­tolják meg és ne csak a for­galmat. hanem a döntésnél a szórakozni vágyó közönség igényét is vegyék figyelembe. Kress Árminná és még 79 aláírás Legalább sál ah ózzanak! A külvárosi pályaudvar alatti területen több vállalat részleget (műhely, anyagraktár stb.) üzemel. Az itt dolgozók létszáma mintegy 200 fó, akik­nek évek óta járhatatlan úton kell megközelíteniök a mun­kahelyet Száraz időben a te­hergépkocsiktól felkavart por­felhő igen fullasztja a dolgo­zókat, esős időben pedig sár­tengerben kell közlekedni, a cipő szárán folyik be a sár és megrongálódik a ruha. A dolgozók szeretnének megszabadulni ettől a sártól, ezért az út megrövidítésével próbálkoznak olyképpen, hogy a külvárosi pályaudvar előtt, a síneken keresztül mennek. Tudjuk, hogy ez szabálytalan, % a balesetvédelmi rendelke­zésekkel ellentétes, de az sem helyénvaló, hogy a tanácshoz küldött kérelmünket figyel­men kívül hagy Iák és még csak válaszra sem méltatták az építési csoportnál. A dolgozók megértik, hogy a mintegy fél kilométeres út kövezése vagy egy gyalogos felüljáró létesítése tetemes költségekbe kerülne. Ezcrt szerényen azzal is megeléged­tek volna, hogy egy salakút legyen a munkahely megkö­zelítéséhez. Úgy véljük, ez a kívánság teljesíthető, s pusz­tán a jóakaraton múlik, hogy meg teszik-e. A dolog nemcsak a sár miatt sürgős, hanem azért is, mert a síneken át történő közlekedés veszélyes. Gyakori eset,. hogy az állomáson szol­gálatot teljesítő rendőr 20—30 forint összeggel megbírságol­ja az áthaladó dolgozókat Noha a bírság jogos, önmagá­ban ez még nem oldhatja meg a problémákat Kardos István és még M aláírás te a tanács az akkor még nem is létező utca villamosítását A DÉDÁSZ nem vállalta a munkát mert amíg a házak nagy része nem készül el, nem kifizetődő a hálózat fenn­tartása. A megyei tanács is csak akkor ad hitelt a beru­házáshoz, ha az utca 75—80 százalékát már beépítették. A helyi tanács ezért KÖFA-ból készítteti el a szövetkezettel a hálózatot 43 ezer forintért. Sokáig készültek a tervek, az­után a szövetkezetnek nem volt meg a szükséges anyaga az utca villamosításához, a be­tongyámokat és az oszlopokat például ezekben a napokban ássák ki Dombóvár környé­kén. — Nekem elhihetik — mondja Géczi Sándor a szö­vetkezetben —, nagyon drága gyámok és oszlopok lesznek azok, amiket a Vár utcába beépítünk! De a többletkölt­séget is vállaljuk, csakhogy az ott lakóknak mielőbb vil­lanyuk legyen. Az oszlopok helyét már kiástuk, az oszlo­pokat még ebben az évben kifeszítjük, a hálózatot kihúz­zuk és a szerelvényezést a jövő év elején elvégezzük. „Kénytelen a rádió, tv, mo­sógép és egyéb háztartási gép porosodni, mert a tanács ille­tékesei nem képesek komoly intézkedéseket tenni, csak húzzák az időt..." JNem szándékozzák bevezetni a vil­lanyt..." „Kérésünk, mint a falrahányt borsó..." „Csak ígérgetnék, mert mit számít nekik..." — olvasom a le­vélben. Nos, hát nézzük a ténye­ket! 1953 óta 16 kilométernyi beton- és bitumenjárdát épí­tettek, 9,5 kilométer hosszan készült el a vízvezetékhálózat, három és fél kilométer hosz- szúságban makadámutat épí­tettek, 1500 méterrel bővült a község villanyhálózata, az új- rafásítás során ötezer fát ül­tettek él az utcákban, száz­ötven házhelyet alakítottak ki, fürdőt építettek, parkot lé­tesítettek a főtéren. Jelenleg a Malom utca szilárd útburko­latát készítik és fokozatosan villamosítják az Alsómajort Szalaiék párás konyhájában nagy' vízfoltok éktelenkednek a falon. — Még nem tudott kiszá­radni. De hát ennyit csak el kell viselni az új lakásért, nemi — Tudták, hogy nedves fa­lak közé költöznek? — Persze, de el akartunk jönni Vérükéről a tél előtt. — Azt is tudták, hogy egyelőre nem lesz villany- világításuk? — Igen... Szalai Jolán levelének vé­gén ez áll: „Kérjük a tisztelt szerkesztőséget, hogy ha L'.het, tegyenek valamit érdekünk­ben”. Meggyőződtünk róla, hogy nincs szükség sem a tanácsnál, sem a Sellye és Vidéke Építő Ktsz-nél közbe­lépésre, hiszen a Vár utca, pontosabban az ott lévő há­rom lakóház villamosítása a legjobb úton halad. Harsány! Márta Rendezzenek több vásárt Pécsett! A ÍVEB -ellenőrzés tapasztalatai A Baranya megyei NEB a megyei vásárokkal és piacok­kal kapcsolatos vizsgálata so­rán egy sor nagyon fontos problémára hívta fel a fi­gyelmet. Vizsgálatuk célja többek között annak megálla­pítása volt, hogy a vásárok, piacok mennyiségben, minő­ségben, választékban kielégí- tik-e a vásárlók igényeit. Túlsúlyban a magánszektor A vizsgálatok körébe vont városok és községek vásár-, illetve piactereirői egyönte­tűen alakult ki az a véle­mény, hogy jelenlegi elhelye­zésükben, rendezettségükben távolról sem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Túlnyomó részük elhanyagolt­ságával azt a benyomást kelti, mintha az illetékes tanácsok js vajmi keveset törődnének azzal, hogy a ma követelményeihez igazítsák a vásár- és piactereket, mintha — nem tudni, milyen elgon­dolások alapján — arra a meggyőződésre jutottak vol­na, hogy a vásárolt, piacok elveszi tét tóit jelentőségüket. Kétségkívül más képet mu­tatnak ma a vásárok, a pia­cok, mint akár tíz évvel ez­előtt. Tűnőben vannak a bóvli áruk, az ócskás stan­dok, a ponyvairodalom kiál­lítósátrai, a házi töltelékek, „ínyencségek” gyanús válasz­téka és sok más, ami lassan­ként kívül kerül a közízlés sorompóin. Maholnap kiszo­rítja őket az igényekhez job­ban alkalmazkodó állami, szövetkezeti boltok, standok vásározó hálózata. A változó, a fejlődő igények legalábbis úgy diktálnák, hogy végképp kiszorítsák őket. Egyelőre azonban — idéz­zünk a NEB jelentéséből — „a piacokon, a vásárokon egé­szen minimális a szocialista kereskedelem részvétele, s az általa felhozott áru minősé­gileg gyengébb az őstermelő­kénél. A jelenlegi helyzet alapján ennek tulajdonítható, hogy a szocialista kereske­delem nem tudja betölteni árkialakító, Illetve árszabá­lyozó szerepét. Például a leg­utóbbi pécsi vásáron csak a ruházati szakmában 78 ma­gánkereskedő és kisiparos, s mindössze 3 tanácsi vállalat és 3 fmsz vett részt az áru­sításban. Ennek megfelelően az összforgalom forintban szá­molt részesedése is erősen a magánszektorok javára bil­lent" Tájjellegű igények Ezek után nem csoda, hogy a népi ellenőrzés rejtett ár­drágításokat fedezhetett fel a vásározó magájnkisiparosok körében. Többi között olyan esetekkel is találkoztak, ami­kor az árusítók osztályos mi­nőségű cikket hoztak forga­lomba regül er áron. Tekinté­lyes számú magánkereskedő olyan árucikkeket hozott for­galomba, amelyek eredetét nem tudták szabályos bizony­lattal igazolni. Ugyanakkor a magánkereskedelem egyetlen esetben sem hagyta ki számí­tásaiból a táj jellegnek meg­felelő árucikkek felhozatalát (például mikado-kabát, csiz­ma, bársonynadrág stb.). Ez­zel ha nem is pótolta a szo­cialista szektor mulasztását, de a vásárlók érdeklődését feltétlenül magára vonta, amit azzal is megtetézett, hogy több újdonságnak szá­mító áaTjeikkel vétette magát észre. (Például női monder- pulóverek, különféle színben, fazonban és szortimentben. Sima és melírozobt divatos színű, kötésű női és férfi pu­lóverek, téli jégzoknik, fej- kendők, folia esőkabátok, fal- védők stb.) Ugyanez vonatko­zik a magánkereskedők által forgalomba hozott vegyesipar cikkekre is. (Például a mo­hácsi járásban a tejeskőcsög, különböző cserép-alátétek, virágcserepek, fa-csapok, hor­dó' dugók, a sásdi járásban kádár-ipari, bádogos ipari termékek, fazekas cikkek, sziták, képkeretek stb.) Ezek után gyenge vigasz az, hogy a tanácsi, szövet­kezeti egységeknél általában nem talált ízlésrontó, gics- cses árut a NEB ellenőrzés. Mint ahogy az sem vigasz, hogy annál többet a magán- kereskedők készletében, ahol nemegyszer 25—30 száza­lékos volt az ízléstelen, el­avult áru. Mindebből csak egyetlen tanulságot lehet le­vonni: nem rendeletekkel, hanem választékkal, árubő­séggel, jó példával vehetjük elejét az ilyen jelenségek­nek. Ami pedig a vásárok álta­lános egészségügyi helyzetét illeti, ebben a vonatkozásban is van éppen elég tennivaló. Itt a mérleg serpenyője ugyan a szocialista szektor javára billen, de ennek is van „szép­séghibája”. A vásárokra ki­települő állami és szövetke­zeti vendéglátó egységek számszerűen azonban alul maradnak a magánárusokkal szemben. Ez megint csak a forgalomba hozott áruk öm- lesztésére, következésképp a gyenge minőségre ad alkal­mat, amit kézzelfoghatóan be is bizonyított a NEB vizs­gálat Egyes „szabadjára ha­gyott” magánkereskedők mit sem törődnek a higiéniával. Piszkos ládákban, szennye­zett nylon térítőkbe csoma­golták, tárolták a húsfélesége­ket. Ugyanez vonatkozik a cukrász, vagy más fogyasz­tásra kerülő termékek egyedi árusítására. Több tsz-siandol a piacokra! A napi- és hetipiacok NEB ellenőrzése is hasonló hely­zetről tanúskodik. Például a pécsi piacokon (ami külön­ben az egész megyére jellem­ző) a szocialista szektor je­lenléte hosszú évek óta egé­szen minimális. Pedig itt elsőrendű szerepe lenne az árkialakításban, árszabályo­zásban. Sokszor egyenesen nevetségesnek tűnik, amikor az állami, a szövetkezeti bol­tok hangszórói stentori ki­nyilatkoztatással harsogják bele a piac forgatagába a kü­lönböző zöldség- és baromfi­félék napi, illetve piaci árát. Néhány kivételes esettől el­tekintve mihaszna kísérle­tek ezek, hiszen a tanácsi, a szövetkezeti kereskedelem árufelhozatala legtöbbszöi mennyiségben, s így válasz­tékban sem versenytársa a magánpiacozóknak. Persze eb­ben az esetben sem lehetne napirendre térni azzal a ja­vaslattal, hogy sűrítsék a piacok tanácsi. szövetkezeti bolthálózatát. Bár nem utol­só szempont ez sem, de ettől bajosan javulna meg a zöld­ség, a gyümölcs minősége, választéka. A MÉK-nek ru­galmasabban kellene megol­dani az áru szétosztását, de ez sem minden. Jelentős lé­pést csak akkor érhetnek el, December 21-én, hétfőn kez­dődött a téli szünet az iskolák­ban és január 4-ig' tart. Erre a két hétre valamennyi iskola elkészítette a maga tervét, hogy a szünet pihenést is hoz­zon a gyerekeknek, de szóra­kozási lehetőségeket is. Ter­mészetesen két tervet készí­tettek, hiszen sokminden az időjárástól függ: ha leesik a hó és megjön az igazi téli hi­deg, akkor minden iskola a szó kásos „téli örömökkel” ked­veskedik a gyerekeknek. Szán. kótúrák, síkirándulások szere­pelne az elképzelések között, és sok iskola azt tervezi, hogy ha lehetséges, jégpályát készít az iskolaudvaron. Hogyha az igazi tél késik, akkor a benti szórakozások lesznek változatosabbak, gaz­dagabbak. Leginkább a házi versenyek ígérkeznek érde­kesnek, csaknem minden iskola ha a szerződéskötések módo­sításán túlmenően a raktáro­zási, tárolási problémákat az eddigieknél is korszerűbben oldják meg. Most a téli idő­szakban különösen vonatko­zik ez több olyan alapvető közszükségleti cikkünkre, mint a burgonya, a zöldség, a gyümölcsfélék, amelyekből köztudomásúan rossz az ellá­tás. Ezek a hiányosságok nagyban befolyásolják a pia­cokon is állandóan felfelé tendáló árváltozásokat. Építsenek vásárcsarnokot Pécsett Végül néhány szót a vizs­galatokat követő NEB javas­latokról, amelyek a legkü­lönbözőbb fórumokhoz cí­mezve a bokrosabb hibák kijavítására hívják fel a fi­gyelmet. A Belkereskedelmi Minisz­térium illetékes osztályának javasolják, hogy a magán- kereskedőkre vonatkozó jog­szabályokat főként az áruk bizonylatolásával kapcsolat­ban vizsgálják felül. Ugyanis a jelenlegi állapot visszaélé­sekre ad lehetőséget. Felhívja a Belkereskedel­mi Minisztérium és a SZÖ- VOSZ figyelmét, hogy a szo­cialista szektorok nem tesz­nek eleget az utasításoknak. A jövőben a vásárokra szer­vezettebben készüljenek fel* és arra is legyen gondjuk, hogy a Bizományi Állami Vállalatot is telepítsék ki a vásárokra főleg leértékelt éa használt cikkeivel. A Pécsi Városi Tanács VB- nek többek között azt java­solják, hogy a vásárcsarnok létesítésével kapcsolatos ter­veiket elevenítsék fel, illet­ve a községfeilesztési alan % különböző központi beruház zási eszközök segítségével a harmadik ötéves tervben léte­sítsenek vásárcsarnokot Pé­csett. A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságához nvúj- tott javaslatukban a vásárok számának emelését, a vásár­terek korszerűsítését, az egészségügyi rendelkezések' ellenőrzését, a vízellátás biz­tosítását emelik ki, mint a szükséges intézkedések leg- fontosabbjait. Ugyancsak a' megvei tanács mezőgazdasági osztályának javasolják, hogy' keressék fel azokat a tér-1 me! őszövetkezeteket, mel vek­nek állandó elárusító helyűk van a piacokon. A tapasz­talat ugyanis az, hogy a tsz-ek nem használják ki kellőképpen előnyös helyze­tüket, s ha meg is jelennek a piacokon, akkor is mini­mális mennyiséggel, gyér választékkal állnak a vásár­lók rendelkezésére. S. Gy. megrendezi a sakk-, asztali te­nisz-, kézilabdaversenyeket és más vetélkedőket. A napközik a szünidő alatt is zavartalanul működnek. A napközik terveiben a szóra­kozási lehetőségek mellett ott szerepel a korrepetálás is, hi­szen az iskolai félév január végén lezárul és azoknak, akik nek szükségük van a tanulás­ra, a szünetben is komolyab­ban kell dolgozniuk. Elsősor­ban azokkal a gyerekekkel fog lalkoznak majd. akik az ottho­ni körülmények miatt otthon nem tudnak rendesen tanulni, vagy szüleiknek nincs idejük foglalkozni velük, vagy tanul­mányi eredményük az átla­gosnál sokkal rosszabb. A gyerekeknek természete­sen az egész szünetben válto­zatos szórakozást nyújt a pécsi ÜU üiö ház is. J__ Háziversenyek, kirándulások a karácsonyi szünidőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom