Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
DECEMBER ». napló 3 Óvatosan a H Megkésett jubileum Minden évben egy-egy fontos, a megye mezőgazdasági üzemeit érintő témából dolgoznak ki részletes tanulmányt a Szederkényi Növényvédő Állomáson. Ebben az évben Frank József, az állomás főagronómusa írt tanulmányt a kukorica vegyszeres gyomirtásáról, a Hungazin alkalmazásáról, hasznáról. Azért választották ezt a témát, mert egyre gyakoribb megyénkben a panasz, hogy a vegyszereseit kukorica után vetett nővények 40—50 százalékban kipusztulnak. Ennek okát tárta fel tanulmányában Frank Józsefi Berkesd, Kossuth Tsz Bükkösd, Rákóczi Tsz Mánia, Mecsekvölgye Tsz Majs, Táncsics Tsz Baranyában az állami gazdaságok száz százalékban, a termelőszövetkezetek 48 százalékban alkalmazták a kukorica vegyszeres gyomirtását. Ugyanakkor a vetésforgó betartása végett a szakemberek 33 százalékos vegyszerezett területarányt jelöltek meg. De már most ismert, hogy jövőre a megye termelőszövetkezeteinek 20—30 százaléka a teljes kukorica-vetésterü letet vegyszerrel akarja „kapálni”. Ennek oka az, hogy csökken a mezőgazdaságban a munkaerő, másrészt a vegyszerezés igen jól bevált, még a terméshozamokra is serkentő hatással van. Néhány példát erről: kapált: vegyszerezett: 20 mázsa 29 mázsa 23 mázsa 36 mázsa 45 mázsa 39 mázsa 34 mázsa 47,5 mázsa Azt is kiszámította a növényvédő állomás főagronómusa, hogy mennyi a többlet- haszon a vegyszer alkalmazásává!. Például a mánfai Mecsekvölgye Tsz-ben holdanként a többletkiadás vegyszerekre, munkaerőre 268 forint volt, ugyanakkor a tiszta többlet-bevétel 1712 {érint. Már ez is mutatja, hogy nem véletlenül alkalmazzák egyre nagyobb tömegben á vegyszeres gyomirtás a közös gazdaságok. Például ebben az évben az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 1020 mázsa Hungaz int és 841 mázsa Dikonirt használtak feL Csakhogy nem mindegy, hogy miként használják fel. Az idén a frissen hungazino- zott területek ellen nem merült fel kifogás, annál több volt a panasz a tavaly hunga- zinozott földekre. A Növényvédő Állomás Old környékén kísérletekkel tisztázta, hogy mikor hatásos a második évben a vegyszerezés, illetve miért károsodhatnak meg a harmadik évben kukorica után vetett más növények? A vegyszert az eső általában 10—16 centiméter mélyen mossa be a talajba. Ha tehát az első évben a kukorica betakarítása után a talajt mélyen szántjuk, a felső, vegyszerezett réteget leforgatjuk és 14—15 centiméter vastag, gyommaggal telített hatószer nélküli réteg kerül a felszínre. így a második évben elmarad a Hungazin hatása — vagy csak igen csekély. A harmadik évben ugyancsak mélyszántással a felszínre Bárányát zenei esték Opera- és operettest Hidason A baranyai zenei hetek keretében vasárnap este került sor az első opera- és operettestre Hidason. A kétórás műsorban Bárdos Anna, Fodor Pál, Wágner József, a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tagjai és a Pécsi KI- SZÖV Szimfonikus Zenekar — Horváth Gyula vezényletével — lépett fel. Az esten részletek hangzottak el a Carmen, a Traviata, a Faust és a Tu- randot című operákból, a Cigánybáró, a Víg özvegy, a Gül baba és a Leányvásár című operettekből. A hidasi közönség lelkesen fogadta a produkciókat és tetszésének vastapsokkal adott kifejezést: hozzák a vegyszerezett réteget és így az tönkreteszi a kukorica után vetett növényeket. Ezért javasolja a Növényvédő Állomás főagronómusa, hogy az első év után sekély és a második évi termés után mélyszántást alkalmazzanak, hogy helyesen kihasználhassák a Hungazin hatását Van azonban egy másik megoldás is, olyan vegyszer alkalmazása, amelyik egy évig vagy csak hat hónapig hatásos. Ilyen a magyar gyártmányú A—1114-es, tria- zin-típusú vegyszer. Ma még ez a Hungazinhoz viszonyítva drága, de a vetésforgó érdekében érdemesebb ezt használni. Míg a Hungazin kilója 55 forint, addig az A—1114-es vegyszeré 103 forint- Tnlajdonképpen nem most harmincéves a zenekarunk — mentegetőznek a tanácsiak. — Sőt, mostanában töltötte be a harmincegyet. Most akartunk ünnepelni, de a kultúrházat szétszedték, sajnos, csak későn fogtak az átalakításhoz és így a jubileumi hangverseny és az egész ünnepség elmarad jövő év tavaszára, amikor a felszabadulás 20, évfordulójával is egybekötjük majd. — Tulajdonképpen készültünk mi a harmincéves jubileum megünneplésére, de tavaly novemberben jött éppen a jugoszláviai hangverseny-sorozat a szkopjei földrengés károsultjainak javára, ami a zenekarnak nemcsak az eddig egyetlen külföldi űtja volt, hanem szinte legnagyobb erőpróbája is. öt napon át, múlté hangversenyezni..» Az így elhalasztódott jubileumi hangversenyünkre viszont meghívjuk a zenekar első karmesterét, Virág Elemért, valamint Tarr Imrét, aki a leghosszabb ideig vezette a mohácsi zenekart. Egy-egy számot ők dirigálnak és hat megmaradt, s még mindig tevékeny alapító tagunknak velük együtt köszönnénk meg, amit a zenekarért és egyben Mohács város zened életéért tették — mondja Kiss Miklós, a mohácsi zenekar mostani, sorrendben a tizenkettedik karmestere. — Tulajdonképpen ... — ezzel kezdi Barlai Ervin is, az alapító tagok egyike. No persze, bántja kicsit mindnyájukat a megkésett jubileum. De hát végeredményben igaz a mondás: ami késik, nem múlik. És a harminc év mindenhogyan harminc év marad, a maga temérdek erőfeszítésével, megpróbáltatásával, sok-sok eredményével. Harminc év, amelyre érdemes visszaemlékezni. — 1933 nyarán verődtek össze az első „fecskék”. Teljesen amatőr alapon alakított zenekart 25—28 muzsikáló emI bér — tagadhatatlan, hogy j Barlai Ervin még mindig érez 1 egy kis izgalmat, amikor ezek- ! re az időkre visszagondol. I Izgalmat? És valamit még mindig abból a riasztó kilá- I tástal anságból, ami őrá várt ! 1933 nyarán. A nyomdában ; dolgozott éjjeli gépmesterként, i Fiatal. bár családos ember | volt, minden érdekelte és lel- ' késén muzsikált A Pécsi Mun kásképző Egylet zenekarát töb í bek közt ő alakította meg. j 1933 pünkösdjén, a magyarországi munkás dalosversenyen dirigálta a szerény kis zenekart, s ma is megvannak még . a kritika elismerő sorai. Em- 1 lékszik is rá jól, elvégre ő i még aznap éjjel elolvasta azo- ; kát a sorokat — ő nyomta az ; újságot amelyben a kritika ! megjelent. Hanem aztán felmondtak neki. | — Abban az évben már má. ! sodszor, ez már végleges volt. i Fogalmam sem volt, mihez kezdjek. A sógorom Mohácson lakott, ő mondta: gyere le hozzánk, sógor, legalább nyaralsz egy kicsit. Mivel úgyse volt más lehetőségem, leutaztam, gondoltam, pihenek is, hiszen a folytonos éjszakai munka azért lestrapálja az embert Itt aztán találkoztam egy fiúval, akit még dig mas városban, minden esNagy árukészlettel várja vásárlóit a szentlőrinci ruházati bolt Másfél millió forinttal volt nagyobb a szenttörtne) földművesszövetkezet vegyesruházati szaküzletének a forgalma az idén, mint az előző évben. A karácsonyi vásárlásokra is felkészültek, több százezer forintos árukészlettel várták a vásárlókat a reáliskolai zenékarból ismertem. összeölelkeztünk, mondom, mi van velem, ő meg: hogy épp most készül" nek egy zenekart összehozni, nincs-e kedvem hozzá. Sok „kedve” nem igen lehetett azokban a hetekben, de a muzsika más volt. Elment az első összejövetelre, ott azzal fogadták, miért nem hozott hangszert. Itt muzsikálni akarnak! Hazafutott hát a hegedűért, amely még ma is ott szól a zenekarban. — Nagyon jó hegedű, 1768- as cseh darab. Amikor a lányom megérett a komolyabb játékra odaajándékoztam neki. Most már pár éve ő játszik rajta a zenekarban. A Színpártoló Egyesület gyűjtögetéséből vettek kottákat, hiányzó hangszereket. — Az akkori polgári iskola igazgatója, Brandt Ede igen agilis ember volt és a polgár- mester sógora, ö volt nekünk ilyen intéző-félénk. Az első hangversenyen az Orfeusz- nyitány ment. Már Csak azért is tudom, mert sikerem volt benne. No persze, az akkori körülmények között.. „ A Nyári Színkörben tartották az első, bátortalan hangversenyüket. Aztán dec. 16-án (s ez volna az igazi kezdet) a Városháza dísztermében az első nagy, parádés hangversenyt. Ott voltak, ott tapsoltak a város vezetői, az egész előkelőség. — A koncert után a polgármester személyesen gratulált, és azt mondta, maradjak ott, biztosítják a jövőmet a városban. így is történt. Fölvették a városházán ínségmunkára, havi 40 pengőért Akkor, amikor a nyomdában 280-at kerestem egy hónapban, igaz, hogy roppant fárasztó munkával, állandó éjjeli műszakban. Aztán lassan díjnak leltem, majd kezelő. Ittragadtam, a felszabadulás után is, és mint pénzügyi előadó mentem nyugdíjba. Mivelhogy a soványka állás nem volt élég arra, hogy a kis család megéljen belőle, másképpen is. segített a muzsika. Verbuváltak Barlai Ervinnek nyolc növendéket, akiket hegedűre tanított. Közben pedig bejárt Pécsre, hogy maga is tökéletesítse zenei tudását, Harminc éven ét minden hétfőn és csütörtökön együtt A szűz babtól a londoni szeletig Elmondom, mi tetszett meg nekem ebben az öregasszonyban. Az, hogy erős A pusztát borító sártengeren át éviekéi tem a régi cselédház felé, Jaksitsékhoz. Ormánypuszta legrégebbi lakói közé tartoznak, gyerekeik is itt telepedtek meg, itt a kilenc unokájuk is. Mindjárt mondtam, hogy az asszonnyal szeretnék beszänl, ugyanis főzésről lesz szó s ebben igazán ő az illetékes. Aztán eleinte mégsem a főzésről beszélgettünk a szűkre szabott, zsúfolt konyhában. Hanem arról, hogy Jaksits Józsefné valamikor a hátán vitte orvoshoz a férjét s aztán nem sokkal később huszonöt éves fia koporsója mellett állt. A férje lábára ráugrott a csikó, a seb elmérgedt, le kellett vágni a bal lábát. A legidősebb fiú vakbélgyulladást kapott, mire a kórházba értek vele a -pusztáról, perforált a vakbél — nem lehetett megmenteni. Jaksits József a konyha- szekrény előtt ül a sámlin, falábát előrenyújtja. Tárgyilagosan, néha-néha humoros zöngékkel beszél a műtétről. Az öregasszony ott ül mellettem, az arcát nézem. Szigorú arc, zárt, kemény. — Nyakamba szakadt a hat gvprek. Egy ember láb nél- k(i' — mondja. A család azért szilárd maradt és rendes — az ember fél lábbal is tudott dolgozni és az asszony sem félt a munkáitól soha. Két lánya is ott van a konyhában. A kisebbik, Teri főz, a nagyobbik, Emma csak beszélgetni jött be, ő már külön háztartásban lakik, régóta asszony, két gyereke van, Kati és Józsi. Kati éppen most jött meg az iskolából. Fehérbőrű, csodálatos kókszemű kislány, semmivel sincs rosszabbul öltözve, mint akármelyik városi gyerek. A kisfiú, Józsi, éppen a tintaceruzát próbálja megenni, egészséges kisarcán nagy lila foltok éktelenkednek. És a mamára mindenki tisztelettel néz. A mamáira, aki összefogta ezt a családot, aki erejével és példátlan kitartásával dolgozott, rendet tartott az apró lakásban, és embert nevelt mind az öt gyerekéből, s embert nevelt volna a hatodikból is. Ez az a Jaksits Józsefné, akinek egyszercsak váratlanul azt mondtam: — Ügy hírlik, hogy a pusztai asszonyok nem tudnak jól főzni. Ekkor már itt van Emma férje is, Géczi József állatgondozó, szikár, mogorva arcú fiatalember. Dühösen kérdezi: — KI mondta ezt magának? Nem mondta senki. S bizonyára félre is értettek első pillanatban. Nem úgy nem tudnak főzni, hogy rossz, amit készítenek. Csak éppen egyhangú az étlap: bab, krumpli, kelttészta... — Az ember abból főz, «ni van. Géczi József még mindig nem nyugodott meg: — A városban gyakran hallja az ember, hogy Itt ez a pusztai tahó... a fene egye meg... mennyivel különbek nálunk a városiak. A városiak is csak abból főznek, ami van. Mire vágnak úgy fel!? Kicsit elszomorodom, mert nem erről van szó. Géczi Józsefnek — bár ő éppen olyan jól tudja mint én — régi pusztákról kellene mesélnem. Régi pusztákról, ahol az asz- szonyok sóba-vízbe babot főztek s időnként egy marókkal kiszórtak az asztalra, hogy a gyerekek csipegessenek és végre megnyugodjanak. Olyan is volt, aki a földre szórta. El kellene mesélni, hogy néhány család napról napra egész télen főtt kukoricát vacsorázott. Azt, hogy kevés gyümölcsöt ettek, kevés zöldfőzeléket és sülttésztát alig. Arról Is beszélni kellene, hogy a pusztákon sok volt az apró, sovány, hamar öregedő gyerek. Lehet, hogy Géczi József az ő lánya, fia meg a maga nevében tiltakozik. Nekik televíziójuk van. a gyerekeiket becsületesen öltöztetik, mind a kettő szép és egészséges. — Nem gondolja, hogy a mai gyerekek sokkal egészségesebbek, mint a régiek? — kérdezem az asszonyt. A fejét rázza: Talán ez la rossz kérdés volt. Mert a régi pusztai gyerekek szívósak voltak és kemények, mint általában azok, akik megpróbáltatásra születtek. De a maiak mégiscsak mások. S nemcsak a jó ruha miatt — Sokszor főznek babot? — Alig van olyan hét, hogy ne lenne. Kivéve karácsony és újév között. — Akkor miért nincs? Elmosolyodik. — Hát ez olyan régi babonásig. De én azért csak betartom. Aki karácsonytól újévig babot eszik, annak kelései lesznek, aki nem eszik, annak nem. Ezt tartja a babona. Egy babona, amit most meglobogtathatok. Vajon hogy keletkezhetett ez a szokás? Mit rejteget? Az ember hajlik arra a meggondolásra, hogy nyilváh az egyoldalú táplálkozás jól megalapozott babonája ez. Pedig nemcsak karácsonytól újévig kellett volna változatosan táplálkozni, hanem egész évben. Ha jutott volna. Most éppen a legfiatalabb lány, Teri főzi az ebédet. — Maga ismeri ezt a szokást? — Nem. ö már bizonyára nem la fogja betartani. Éppen úgy, ahogy „szűz babot” sem főz soha. A szűz bab sóba-vízbe bab. Jaksitsék csak háromszor esznek ilyent évenként. Hamvazó szerdán, fájdalmas pénteken és nagypénteken. Aztán Emmát kérdezem, hogy ő éppen úgy főz-e, mint az anyja? — Tőle tanultam — mondja egyszerűen. — És másfélét sohasem szokott főzni? — Dehogynem! De a mama is szokott másfajtát, mint régen. Előkerül egy nagy, vonalas füzet Tele süteményreceptekkel. Néhány címen megakad a szemem: Női szeszély, Londoni szelet =— Ezeket honnan vették? — Az újságokban vannak receptek. Amelyik megtetszik, megcsináljuk. A Népszabadság jár nekik, a Dunántúli Napló és olvassák a Nők Lapját is. Aztán következik egy felsorolás: Spenótot még sohasem ettek, mert nem szeretik. A gyerekek sem. Nem szeretik a konzerveket, félkész ételt néha vesznek, de azt sem szívesen. Ebben a családban még egy deci teát sem ittak. Gyümölcsöt még télire is szereznek. — Most mit főz? — Babot. — Főzeléket vagy levest? — Levest Is, meg főzeléket is. Az lesz az ebéd. Bableves, babfőzelék. A vonalas füzetet becsukom, visszateszem a polcra. Főnyeremény ez a vonalas füzet, föl sem lehet mérni az értékét. Nagy út volt a szűz babtól a londoni szeletig, akkor is, ha ez az útnak még csak az eleje. volt a zenekar. Ezt lassan mindenki megszokta, a család, az ismerősök, s persze ök maguk. Olyannyira, hogy semmi sem tudta megingatni ennek a két bűvös napnak a hatalmát Negyvennégyben, mikor kiürítették a várost a csendőrök, sok hangszer elveszett ők meg — a még megmaradtak — szétszéledtek. De 1945. májusában már ismét együtt voltak. — KI a frontról jött, ki fogságból, de jött mindenki, aki jöhetett. Nemsokára megtartottuk az első hangevrsenyt. Könnyű, fülbemászó, feledtető zenét játszottunk sokáig, de Mozartot is, Beethovent, Schumann! És a hétfők, csütörtökök ismét a muzsika napjai lettek. A kis zenekar fáradhatatlanul dolgozik azóta is, rengeteget szerepelt, nem rendítette meg közömbösség, sem semmi más. 1948-ban Tatabányán a kis- zenekarok versenyén harmadik helyezést szereztek, 1960- ban testvérkórusukkal, a má- gocsival Kodály Zoltán előtt játszhattak, s a nagy mester elismerő szavai újabb lelkesedésre hangolták őket. S ha mohácsiak között is akadt aztán olyan, aki egy-egy üzemi vagy másmilyen, a szokásostól eltérő hangversenyen, először hallva őket. nagyot nézett: jé, itt egy egész jó kis zenekar is van! — olvankor csak mosolyogtak. Nem mindig persze, hiszen az ember olykor elfárad. Viszont azt is tudja, hogy a kuPúrmissz'ó sosem jelent túl könnyű és rögök nélkül való utakat. L, E. H. E.
