Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-22 / 299. szám
«M& DECEMBER tt, napló 3 n mecseki szénmedence befejezte éves tervét 100 ezer tonna többlet év végéig — Zobák-aknán már 150 vagon szenet termelnek naponta — Újabb korszerű fejtéseket alakítanak ki a bányamezőkben Három illetékes nyilatkozat a megye nemzetiségi értékeinek összegyűjtéséről A mecseki saenmedence 20 ezer munkása már a jövő esztendőben jár: december 19-én éjjel, amikor a negyedik negyed is kiszállt a bányákból, felszínre küldték az idei esztendőre meghatározott szénmennyiség utolsó csilléjét is. Eddig a hivatalos statisztikai jelentés. S hogy a számok mögött mi rejlik, azt egy rövidke interjúban Pataki Mihály elvtárstól, a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatójától tudjuk meg, Egyenletes jó munka egész esztendőn át A mecseki szénmedence ez évi tervét 4 millió és 25 ezer tonnában állapították meg. A bányaüzemek dolgozói dekádonként, havonként és negyedévenként állandóan teljesítették a meghatározott tervet, sőt azt arányosan túl is teljesítették. Mivel vasárnap felszínre küldték a tervben meghatározott mennyiség utolsó csille szenét is, jelentős többlettermelésre lehet számítani. — így van — mondja Pataki Mihály igazgató elvtárs •—, az esztendő végére 100 ezer tonna szenet adunk még a népgazdaságnak. — Úgy tudjuk, hogy 20-án, vasárnap is dolgoztak a medence bányaüzemeiben. Miért volt erre szükség? — A 24-i műszakot hoztuk előre vasárnapra, amely egyéb ként szombati műszaknak meg felelő • ütemezésű. A termelés ezen a napon minden üzemben rendben lezajlott, sőt valamivel többet is termeltünk, • mint a szokásos napokon. Itt vannak az adatok: 19-én 14 265 tonna volt a termelés, 20-án, vasárnap pedig 15 525 tonna. A vasárnapi műszak végén az éves többletünk elérte a 15.5 ezer tonnát, a többit a még hátralévő munkanapokon bányásszuk ki. — Ezek szerint négy napig szünetel a munka a bányákban? — Nem teljes szünetelésről van szó, hiszen a bányát ennyi ideig nem lehet „magára hagyni”. Az ünnepek alatt a ‘ szükséges aknamunkákat, fenntartási és egyéb karbantartási munkákat végezzük majd el, amelyeket éppen műszakok idején nehéz teljesíteni, 230 vagon szón egyetlen munkahelyről Gyorsan megállapítjuk az > üzemek tervteljesítési sorrendjét is. Elsőnek — éppen az egész éves egyenletes, jó \ munka eredményeképpen — a komlói Béta-akna teljesítette j a tervét: december 12-én je- J lentették, hogy éves felada- i tuknak eleget tettek. Második; a komlói Kossuth-bányaüzem ] volt december 15-én, majd 17-én a pécsbányatelepi Szé- ■ ehenyi-akna következett. 19-én! a szabolcsi István-akna is be- J fejezte a tervet, s ezzel a Mecseki Szénbányászati Tröszt; eleget tett a 4 millió 25 ezer \ tonnás tervfeladatának. — Kossuth-bányaüzem a < legnagyobb üzeme jelenleg a! trösztnek, ott mennyi a napi j termelés? — 420 vagon körül termelnek naponta Kossuth-bányán,; s valóban az a legnagyobb < üzemünk. Most vasárnap pél- < dául 4275 tonna szenet adtak. ami szép teljesítmény, mert meghaladja a 110 száza- < lékot. — S itt van a legnagyobb \ munkahelyük is. az új rendszerű hálós fejtés.., — Igen, s az a fejtés az j üzem összes termelésének j több mint a felét adja, Nagy5 Dezső frontmester brigádja naponta 2300—2400 tonna szenet termel, és szeretném azt is megjegyezni, hogy ebben a fejtésben az egy műszakra és egy főre jutó mennyiség elérte a 7 tonnát, Zobők-aknón is bevezetik a hálós fejtést — Zobák-akna termelése hogyan alakult az év végére? — Ebben az új üzemben idén kezdtük meg a termelést. Az év elején kisebb mértékben fejtettek szenet, de ma már naponta 150 vagon fölé emelkedett a termelés meny- nyisége Zobák-aknán, «— Jövőre? — A mennyiséget nem emel jük, hiszen ezt a 150 vagonos mennyiséget fokozatosan érték el, ez a jövő asztendei rendes termelés terve. De a zobáki bányában is bevezetjük a cseh-rendszeri hálós fejtést, amely reméljük, jó eredményeket hoz. — Mikor termel ez az újfajta fejtés Zobákon? — Már termel, s bár nincsenek átlagaink, biztató a kezdet, itt-ott a 8 tonnás átlagot is elérték egy főre számítva műszakonként; A jövő évi terv magasabb lesz S mit is kérdezhetnénk utoljára, mint azt, hogy mekkora lesz a jövő esztendei terv? — 4 millió 410 ezer tonnában határozták meg az 1985- ös tervünket, ami bizony nem kis mennyiség. Az idei eredmények szépek, s éppen ezek alapján bizakodunk a jövő esztendőben is. Azt is szeretném még elmondani, hogy nemcsak a tonnákban kifejezett számok sikerültek jól az idei évben, hanem az önköltségünk is megfelelő, az árbevételi tervünknek éppúgy eleget tettünk, mint a mennyiséginek, •— Újabb fejlődés várható-e jövőre? — A fejlődésünk folyamar tos, a régieket folytatjuk és befejezzük. Az idei beruházási programunknak rendben eleget tettünk: a zobáki, az István-aknai és az újhegyi szénmosónál történő beruházásaink a tervek szerint alakultak. A jövő esztendő első negyedében üzembe helyezzük az új nehéz szuszpenziós ciklonmosót, amely tovább javítja a minőségünket — fejezte be nyilatkozatát Pataki Mihály elvtárs, <G. L) A közelmúltban a Dunántúli Napló hasábjain felvetettük egy megyei vonatkozású nemzetiségi múzeum létesítésének a gondolatát, a megyében lévő nemzetiségi kultúrák európai ■ értékű kincseinek megmentésére. A felvetett gondolat „visszhangjából” az alábbiakban három illetékes nyilatkozatot közLünk: dr. Dan- kó Imrétől, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójától, dr. Vargha Károlytól, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető docensétől, valamint közöljük a Pécsi Tanárképző Főiskola délszláv tanszékének együttes véleményét. Dr. Vargha Károly: MINDEN TEKINTETBEN HASZNOS LENNE — Véleményünk szerint nagyon itt az ideje, hogy a dr. Dombay János által már felvetett és a Dunántúli Napló által újra szorgalmazott nemzetiségi múzeumot megvalósítsák. A néprajz ma már nélHangverseny és táncest a munkásszállóban Hangversennyel egybekötött táncestet rendeztek szombaton a meszesi munkásszálló kultúrtermében. A műsorban a Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett Pécsbányatelepi Bányász Férfikórus Ivasivka Mátyás karnagy vezényletével és a Komlói Zeneiskola növendékei szerepeltek. Úttörők és szocialista brigádok közös ünnepe Ülés János negyvenhárom esztendős, őszülő férfi, még mindig meghatottan áll az ajtó mellett, pedig az osztályban már vége az ünnepségnek. Azt mondják, húsz éves fia van, de most „szerzett” mellé — ő meg a brigádja — még egy osztályra való gyereket. Hogyan is? — Két éve hallottuk, hogy nem akadt üzem, amelynek dolgozói felkötnék ennek az osztálynak az úttörőnyakkendőt. Ezért eleinte a KISZ szervezetünk, majd a brigádom kezdte patronálni az osztályt. Azóta rendszeresen összejárunk ezzel a rajjal, elmegyünk egymás ünnepségeire, segítjük egymást. A gyerekekkel a múltkor közös gyűlést tartottunk, ahol a tanulásról beszélgettünk. A brigád ugyanis részt vesz a fenőttoktatásban. Szondy Lajos szakszervezeti titkár pedig elárulja, hogy... — A brigád tagjai megtudták, hogy az osztályban van egy fiú, akit hetedmagával nevelnek a szülei szűkös anyagi körülmények között, „összedobtak” 600 forintot és télikabátot, meg egy pár félcipőt vettek neki. Az Illés-brigád a téli iskolád szünetben hat helyre viszi el a gyerekeket, mégpedig az úttörő expedíció keretében például a Zsolnay- gyárba. a málomi tsz-be, a városi könyviárba. Ez nagy segítség a pedagógusoknak. Az Alkotmány utcai iskolában nem ez az egyetlen osztály, ahol állandó kapcsolatban állnak az úttörők egy szocialista brigáddal. Pavlo- vics Márkné, az iskola úttörő csapatának vezetője, aki az egész kezdeményezést irányítja, végigvezet az iskolában. Kiderül, hogy 12 raj választott magának társul tizenkét szocialista brigádot. Ezek közül hat brigád halad a legjobban a gyerekekkel való együttműködés szervezésében, mégpedig a porcelángyári korongosok Kilián brigádja. ugyanonnan az épületdíszítő brigád, aztán a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szocialista brigádja, majd a kesztyűgyári Béke és Petőfi brigád, végül az ércbányászok Illés- brigádja. — Ma van az utolsó tanítási nap — mondja Pav- lovicsné — és minden osztályban karácsonyfa-ünnepséget rendeztünk. Erre hívtuk meg a brigádokat. Iglói Angéla osztályában az ötödik a-ban a kesztyűgyári Béke brigádot várják, s nem Is akárhogyan. A kellékek között nemcsak a romantikára gondoltak. — karácsonyfa, ének, vers mese formájában — hanem a legteljesebb prózára is, amit ezúttal fehér asztal és töméntelen szendvics képvisel. Az V. a. kitett magáért. Ezt még az osztály életéről készült szép album igazolja, amit a kesztyűgyári néniknek ajándékoznak majd. Pavlovicsné a Porcelángyár épületdíszítő brigád „osztályába”, a VI. a-ba vezetett. Ok „világot járni segítettek” a brigádnak, ugyanis megtudták, hogy a gyáriak szenvedélyes képes levelezőlap gyűjtők, s most egy egész gyűjteményt adtak át nekik. A viszonzás sem marad el. — A gyerekek már a nyáron bent voltak a gyárban — mondja Feldvébel Károly, a brigád tagja. — Most majd megint jönnek és expedfeiós feladatképpen feldolgozzák az épületdíszítés hatvan esztendős múltját, mi ehhez minden segítséget megadunk. Hogy teljes legyen az ünnepi hangulat, nem hiányozhat szomba ton az Alkotmány utcai iskolából a postás sem. A kesztyűgyári Petőfi brigád ugyanis nem jöhetett el, s egy hatalmas csomaggal „mentette ki magát”, benne cukor, füge és hasonló „gyermekélelmezési cikkek”. És még valamtt... Szondy Lajos azt mondja: — Nézze, nekünk Is ad valamit az a sok gyerek. Azt mondják ugyan, hogy a brigádok és az úttörők kapcsolatában a lényeg megismertetni a gyerekekkel a munkaerkölcsi aranyszabályokat. Mi úgy érezzük, ez sikerül. Közben pedig nekünk is más tartást kell felvenni, a magánéletünkben is úgv viselkedni, mint az példaképekhez illik. Mert figyelnek ám bennünket a gyerekek... Földessy Dénes külözhetetlennek tartja az interetnikus vizsgálatokat. A néprajzi kölcsönhatások azonban csak akkor boncolhatok eredményesen, ha megfelelő mennyiségű és minőségű anyag áll a kutató rendelkezésére. A nemzetiségek, más népek néprajzának vizsgálata nem rokonszenv vagy ellenszenv, hanem szaktudás, szellemi, nyelvi felkészültség, esetleg tudományos munka- szervezés kérdése. (Analóg pél dával bőven szolgál ilyen vonatkozásban a magyar összehasonlító nyelvtudomány.) Ha a helyes a szükséges, a megfelelő mélységű népismeretet, nemzeti önismeretet tartjuk a jó gazdasági és politikai vezetés, a megfelelő népművelési munka alapjának, milyen alapon nélkülözhetők ezek a nemzetiségekkel való foglalkozásban? Milyen alapon lenne tagadható a nemzetiségi kérdések megoldásában a tudományosság, a tényekből kiinduló, a valóságot sokoldalúan vizsgálás elve? Sajnos, a nemzetiségi kérdések vizsgálatában — és főként ez a hazai németségre igaz — mindenkor hiányzott a tudományos alap. Szinte a török hódoltság vége óta az ilyen kérdések megoldásában a rokonszenv vagy az ellenszenv döntött, és nem a tények sokoldalú és alapos vizsgálata. Helytelennek tartunk minden olyan szemléletet, amely ma nem elsősorban az összekötő, I hanem az elválasztó elemeket I keresi. Egészen hibás az a ! szemlélet, amely a hazai németség bármely kérdésével való tudományos foglalkozást már eleve „svabológiának” bélyegezve lenéz, tudománytalannak mond. Szinte kimeríthetetlen az az anyag amelyet a nemzetiségiek tudnak, néha éppen rólunk, és amely anyagokat a földművelés, a szőlőművelés, az állattenyésztés, az élelmezési ipar a kisiparosok stb. vagy éppen a szellemi néprajz terén fel lehetne használni. Bizonyára hasznos lenne minden tekintetben egy nemzetiségi múzeum, amely megadja a nemzetiségi értékek megmentésének, a nemzetiségek történetével, szellemi és tárgyi néprajzával való foglalkozásnak tágabb lehetőségeit, és a kiállításra alkalmas tárgyaival idegenforgalmunk felvirágoztatásához is hozzájárulj Anyagokkal talán nem anynyira, de munkával a főiskola német tanszéke, a megyében dolgozó német szakos tanárok is bizonyára szívesen segítik majd ezt a gondolatot A néprajz helyi, hazai alkalmas szakemberein kívül pedig bizonyára jelentős támogatásban részesítenék a gondolatot maguk a hazai német emberek, támogatnák a munkát az NDK szakemberei is. mint például a kiváló marxista műveltségű néprajztudós, dr. W. Steinitz professzor, aki néhány évvel ezelőtt egy megbeszélésen a nemzetiségi néprajzzal való foglalkozást a magyar elvtársak és szakemberek fontos feladatának nevezte, és aki velem együtt a nagy A. Spamertől kapta örök ségül a nemzetiségek néprajzával való foglalkozás nehéz, de szép feladatát,ti A Pécsi Tanárképző Főiskola délszláv tanszéke: RÉSZT KÍVÁNUNK VENNI A MUNKÁBAN — A Dunántúli Naplóban a nemzetiségi kulturális értékek összegyűjtésével kapcsolatos cikk érdekes, komoiy figyelmet érdemlő és megoldásra váró kérdést vetett fel. Baranya megye délszláv-lakta községeiben valóban Igen változatos, érdekes és legfőképpen értékes néprajzi anyag található még, de a falu életkörülményeinek természetes változása maga után vonja a néprajzi kultúra szűkülését és szürkülését. A szellemi és anyagi kincs gyűjtése a délszláv tanszék oktató-nevelő és ; tudományos munkájának szerves részét képezte eddig is és jelentheti a jövőben is. Így tanszékünk, a körülményeknek megfelelően, a nagy jelentőségű és véleményünk szerint összetett gyűjtési és rendszerező munkában részt tudna és részt kívánna venni,., Dr. Dankö Imre: ILYEN JELLEGŰ MŰZEUM LÉTESÍTÉSE ELKÉPZELHETŐ VOLNA — A magyar múzeum ügy hasonló kezdeményezésektől sohasem zárkózott el, de az efféle kérdéseket nem egy külön intézmény, önálló nemzetiségi, éppen német, illetve sokac vagy szerb, illetve cigány múzeum létesítésével oldotta meg. Kivételnek látszik ez alól a közelmúltban Szentendrén létesített szerb—paro- szláv múzeum, ez azonban egyházi kezelésben lévő egyházművészeti gyűjtemény és kiállítás, hasonlóan az esztergomi Keresztény Múzeumhoz. A magyar múzeumok kezdettől fogva az élet egészét tekintették kutatási területüknek. és abba természetesen beletartoztak a nemzetiségek is. Gyűjteményeinkben a magyar és a nemzetiségi anyag ugyanolyan békés egymás mellett élésben található, mint ahogy a nemzetiségek a magyar lakossággal együtt élnek, 1 közelebbről megyénk terüle- ! tén. így jelentkezik ez a kiállításokban is, melynek esvik legszebb példája éppen a Janus Pannonius Múzeum országos viszonylatban Is jelentős Baranya népe című néprajzi kiállítása. Ez a kiállítás azzal kezdődik, hogy bemutatja Baranya népét nemzetiségi megoszlásban. A magyar anyag mellett felsorakoztatja a német, a különböző délszláv, a cigány, sőt a telepes magyar anyagot is. Jelzi azokat a kölcsönhatásokat is. amelyek ezen a területen kialakultak. Ilyen körűimén vek között nem látszik indokoltnak egy külön, önálló nemzetiségi múzeum létesítése, bár ilyen jellegű múzeumok létrehozása elképzelhető volna. önálló, külön nemzetiségi múzeumok létesítésének Baranyában van néhány nagyon jelentős akadálya is. Alapvető, hogy múzeumaink általános helyhiánnyal küszködnek, mind raktározási, mind pedig kiállítási tekintetben. Ha valamilyen helység" hez hozzá is jutnánk, más feladatokat kellene megoldani egyelőre, például a hely- történeti, munkásmozea'mi gyűjteményünket hoznánk tető alá, illetve rendeznénk ilyen jellegű kiállítást de talán még a helyiséghiánvná! is jelentősebb akadály az. hogy erre a munkára nincsen megfelelő szakemberünk. Finnen az utóbbi problémához kao- csolódva közölhetem — mint a Dunántúli Napló egviV otób- bi számában erről volt is szó, — hogy Sarosácz Gvörsy, most végző délszláv néprajzos muzeológus szem *i "ái-on megfelelő munkatársat kanunk, amennyiben státusz is fog majd a rendelkezésünkre állni. Az a tervünk, hogv farosára György alkalmaztatása esetén Mohácsra kerül egyrészt az ott megúiuló múzeumi munka irányítását vs«ez- ze, másrészt pedig a múzeumot sok rnásirámm tevékenysége mellett ’v> — délszláv gyűjteménnyé i= fejlessze. (T) Áramszünet — Áramszünet lesz december 21—24-lg 7—1# óráig a Bolygó u. és környékén. ttrög egész területén. Felsö-Szabolcs bányatelepen és György-telepen. — Áramszünet lesz december 23-án 7—16 óráig az I. kér. tanács épületében, valamint környékén. — Áramszünet lesz december 22-én 7—16 óráig Móra Ferenc, Oyulal Pál. Készül ót és a Megyeri út által bezárt területen. — Áramszünet lesz december 21—24-lg 7—IS óráig a Gyulai Pál, Móra Ferenc, Bimbó, Készül ót és a Táncsics Mihály u. által behatárolt területen, (x)
